Békés Megyei Népújság, 1990. nonvember (45. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-06 / 260. szám

1990. november 6., kedd o IZHUUkfitó---------------------­J '■ Elment Jermendy László Fekete zászlót lenget a novemberi szél a Péter And* rás Gimnázium homlokza­tán. Jermendy László nyu­galmazott középiskolai ta­nárt gyászolja az iskola tan­testülete, ifjúsága és sok-sok szeghalmi öregdiák itthon és külföldön. Nyolcvannégy éves korá­ban távozott az élők sorából az 1926-ban alapított gimná­zium első tantestületének ki­emelkedő tudású egyénisége. 1930-ban szerzett középisko­lai tanári diplomát mennyi­ségtanból és természetrajz­ból. Két évig állásnélküli­ként tengette életét, majd 1932-ben a sikeres próbata­nítás után 18 jelentkező kö­zül őt választották meg ta­nárnak Szeghalomban. Jól döntött az igazgatótanács, Jermendy László nyugdíja­zásáig 37 even át tanított 'Péter András iskolájában. Közben volt igazgatóhelyet­tes, tankerületi felügyelő, de soha nem lett hűtlen a ka­tedrához.^ Akit ő tanított meg a matematikára, az si­keres előkészítést kapott a további életpályához. 1969-ben vonult nyugdíj­ba, de még sok évig ezután is foglalkozott az érdeklődő tanulókkal. A hetvenes évek elején Gödöllőre költözött, de gyakran visszatért régi is­kolájába találkozni volt ta­nítványaival, tanártársaival. Nyolcvanadik születés­napján az iskola ifjúsága előtt köszönt el Szeghalom­tól — érezte, többet már nem lesz ereje visszajönni a Berettyó-parti gimnáziumba. Életbölcsességet tartalmazó szavaira még ma is emlék­szünk. Békés nyugovást, Laci bá­csi, a Farkasréti temetőben és folyamatos feltámadást a Péter András Gimnázium ta­nárainak és öregdiákjainak hálás emlékezetében! Vaszkó Tamás Gyulai képviselők második találkozója Gyula város önkormány­zati testületé tegnapi ülésén pénzügyi ellenőrző bizottsá­got választott, s felülvizsgál­ta a város nemzetközi kap­csolatait. A képviselők meg­vitatták a település helyze­tét, majd zárt ülésen szemé­lyi kérdésekről döntöttek. Már a második olyan ülé-. sét tartotta a testület, ame­lyen a megyei közgyűlés harmadik küldöttét nem tud­ták megválasztani. Az SZDSZ visszavonta Nemes Roland jelölését, annak lát­tán, hogy a titkos szavazás során kiderült: csupán egyet­len személy bizalmát élvezi. Amikor egy újabb forduló­ban dr. Pocsay Gábor (MDF) és ‘ dr. Köstner István (SZDSZ) „testvériesen” osz­tozott a szavazatokon, úgy határoztak, hogy a legköze­lebbi ülésig ismét elnapolják az ügyet. Hosszú vita után öttagú ellenőrző bizottságot is vá­lasztottak, melynek elnöke az SZDSZ-tag Danes László gépész-üzemmérnök lett. A testvérvárosi kapcsola­tok közül a nyugatiak lét- jogosultságát nem vitatták, és úgy döntöttek, hogy az olasz Budrióval fenntartott kapcsolatot megerősítik, a németországi Ditzingennel és a romániai Csíkszeredával pedig megállapodást Kötnek. Az alapvetően pártok fe­lettiként működő testületnek a település helyzetét átte­kintő napirendje a lapzárta időpontjában még nem ért véget. Várhatóan megtár­gyalták a bizottságok kiala­kításának módját, s egy is­kolaigazgatói állás rendezé­sével kapcsolatban foglaltak állást. k A T. Nem csak az út sáros... Törmelékhegy a gát mögött (Folytatás az 1. oldalról) keresi magának a bajt — mondja Markos János, aki a Berzsenyi utca elején lakik. Nyugdíjasként ő látja el az illegális szemétlerakó hely melletti gázcseretelep őrzé­sét. — Körülbástyázzák sze­méttel azt a kis épületet. Néha még tűzveszélyes anya­gokat is odahordanak; olyankor persze szólok, de tudja, mi a válasz? — „Mit ugrál itt, öreg? Mi köze ma­gának hozzá?” — és még durvább szavakat is kényte­len vagyok eltűrni. Végül is nekem nincs jogom senkit felelősségre vonni. Furcsák az emberek! Van itt a kö­zelben egy konténer; sokszor akkor is mellé teszik a sze­metet, ha üres. Akad, aki­nek csak az a fontos, hogy a háza körül eltakarítsa a lomot. Hogy egy kicsit odébb mi van, az, már nem ér­dekli ... A törmeléket szállító jár­mű rendszámát ketten is felírták a környéken lakók közül. Ezen a nyomon in­dulhattak el az új önkor­mányzat illetékesei. — Békési magánfuvarozó­ról van szó, akit azzal bíz­tak meg, hogy takarítsa el egy új békéscsabai ház le­bontott melléképületét. A megrendelő valószínűleg nem tudja, hogy illegális lerakó­helyre vitték a szemetet. A fuvarozó gondolkodásmódja semmiképpen sem érthető, hisz majdnem ugyanennyi energiával, s^ valamivel több benzi nköltség*gel a kétegyhá- zi úti szeméttelepen is meg­szabadulhatott volna rako­mányától — véli Bánfi Ádám, a megyeszékhely pol­gármesteri hivatala ideigle­nes műszaki szervezetének vezetőhelyettese. Arra lse­dig, hogy ilyen esetekben mit tehet a hivatal, ugyan­ennek a szervnek a megbí­zott vezetője, Kmetykó Já­nos válaszol: — Levelet ír­tunk a , magánfuvarozónak, melyben értesítjük, hogy az ő költségére eltakaríttatjuk a szóban forgó építési tör­melékanyagot. A városgaz­dálkodási vállalat már hol­nap hozzákezd a munkához. Amennyiben fizetési kötele­zettségének az illető nem óhajt eleget tenni, a piénzt bírósági úton fogják rajta behajtani. Ugyanakkor az igazgatási osztály megindít­ja a szabálysértési eljárást. Ilyen esetben ezertől há­romezer forintig terjedhet a büntetés. Az anyagi kár körülbelül negyvenezer forint. Ezt ter­mészetesen a károkozónak kell megtérítenie. És még nem is fizet sokat, ha hoz­záadjuk mindazt a bosszú­ságot, amit a környéken la­kóknak okozott egy esős, bé­késnek ígérkező vasárnapion. — gubuez — Fotó: Fazekas Ferenc Tuloktiilök-telefon „Kisasszony, kérem, kapcsolja!” Kőkorszaki telefonrendszer" Polgármesterek első konferenciája Országszerte megalakultak azok az önkormányzatok, amelyek minden modem társadalomnak az alapját képezik, s amelyek révén az állampolgárok végre a saját kezükbe vehetik sorsuk for­málását — hangoztatta egye­bek között Horváth Balázs belügyminiszter a hétfőn Budapesten megrendezett országos polgármesteri kon­ferencián. Hasonló tanács­kozást Magyarországon még nem tartottak. Több mint háromezer részt­vevőjét előbb a belügymi­niszter, majd a közigazgatá­si államtitkár tájékoztatta az önkormányzatok életét és munkáját segítő kormányzati elképzelésekről. Horváth Balázs kiemelte: az önkormányzatiság már önmagában, puszta meglété­vel is határtalan lehetősége­ket biztosít, de igazán valós tartalommal csak a társada­lom tevékeny közreműködé­sével, folyamatos és haté­kony társadalmi kontrollal tölthető meg. Hangsúlyozottan szólt az önkormányzatok tulajdoni és vagyoni kérdéseiről, vala­mint az 1991. évi pénzügyi gazdálkodás feltételeiről. Az immár egyértelműen bevé­telorientált önkormányzati gazdálkodás alapját, mint mondotta, jövőre elsődlege­sen az állami támogatások, •továbbá a személyi jövede­lemadó és a társadalombiz­tosítási bevételek képezik. Gyökeres változás előtt áll a helyi adózás rendje is. s a törvény csak a keretet adja majd ehhez a tevékenység­hez. • Verebélyi Imre köziigazga­tási államtitkár számos nem­zetközi példát is felvonulta­tó előadásában egyebek mel­lett azt hangsúlyozta, hogy az új típusú közigazg rási rendszerben a polgármester egyszerre tölt majd be tele- püléspolitikusi és apparátus- vezetői feladatokat., s emel­lett még a települések külső megjelenítője, „nagykövete” is lesz. Rendkívül fontosnak mondta az önkormányzat és a család szoros kapcsolatát, majd kiemelte, hogy nem le­het eredményes településpo- \ litikát folytatni a különböző állampolgári önszerveződő csoportok bevonása nélkül. A konferencia résztvevői több szekcióban J vitatták meg az önkormányzatok mű­ködésével összefüggő kérdé­seket. (Folytatás az i. oldalról) akkor 140-en igényeltek ké­szüléket. Részletes tájékozta­tást kaptak arról, hogyan, milyen formában juthatnak piéldául OTP-kölcsönhöz. Vé­gül 440-en 25 ezer forintot fizettek be a telefonvonalra. — Kiderült-e a tárgyalá­sok elején, hogy kézi kap­csolású állomást kapnak? — Se arról nem volt 6zó, hogy kézi, se arról, hogy crossbar rendszerű lesz a közpiont... — Azt hiszem arra senki sem gondolt, hogy kőkorsza­ki körülmények között tele­fonálhatnak majd. — Lehet, hogy senki nem gondolt... Mindenesetre a Távközlési Vállalat a bekö­tési határidőt teljesítette. ,Való igaz, hogy felkeresnek engem is a panasszal: eltelik 30-40 másodperc is, mire a központban felveszik ' a hí­vást. Ígérték, rövidesen leg­alább egy nyilvános fülkébe olyan készüléket szerelnek, amelyik alkalmas lesz a táv­hívásra. (Groteszk dolog; van a lakásban, telefon, mégis le kell ballagni a városba, hogy crossbáron vidékre tárcsáz­zon a polgár!) Beszélgetésünk közepette Remport Katalin országgyű­lési képviselő érkezik a pol­gármesterhez : — Hozzám is jönnek pa­nasszal ugyanúgy, mint a polgármesterhez. Sérelmezik ezt a rendszert. Tisztában Ikell lennünk azonban azzal, ha ezt nem fogadjuk el, ak­kor esetleg jövőre, vagy az­után a duplájáért juthat­tunk volna készülékhez. Kényszerhelyzetben voltunk, vagyunk. A szentesi képvi­selőtársam elámult, amikor elmondtam, a Szentesen le­szerelt központot kaptuk meg. Azt mondta, nem vé­letlenül szerelték le. Annyi­ra elavult, hogy szinte hasz­nálhatatlan volt. Lám, fel­újították, és most itt van. Eljutott hozzám az az infor­máció is, hogy Mezőkovács- házát tovább fejlesztik: di­gitális rendszerű központot terveznek. Ahelyett, hogy előbb mi kapmánk crossbart. Szóval még mindig a régi elvek érvényesülnek. — Mennyiben segíti az or­vos munkáját ez a kézi kap­csolású telefonállomás — kérdezem dr. Várkonyi Lászlót. — A munkámat természe­tesen sok mindenben segíti. De ahhoz pöldául, hogy in­tézkedni tudjak egy csabai, vagy gyulai kórházi elhelye­zésben, fél napot a telefon mellett kell töltenem. Tehát így nem maradhat, hiszen ez a rendszer ázsiai állapotok­hoz hasonlítható megoldás. Másfelől viszont a betegeim boldogok, hogy egy-egy sür­gős esetben telefonvégre kap­hatnak. S voltaképpen ez a leg­főbb gond a telefonközpont­tal : mert a legkevesebb, hogy tárcsa nincs a készülé­kéken, hogy pár percet vár­ni kell-e a központos hölgy­re vagy sem. A súlyosabb probléma az, Rogy a távhí­vásra órákat, sőt fél vagy egész napét is várni kell. Akinek kocsija van, azzal hamarabb elintézi ügyes-ba­jos dolgát például a megye- székhelyen, mint ennek a vadonatúj-ósdi telefonrend­szernek a segítségével. Tud­niillik, rengeteg a távhívás, zsúfoltak a vonalak, így nem ritka, hogy a hívó, elunva- megelégelve a készülék szomszédságában a várako­zást, törölteti a hívást. Kolozsiné a telefont szer­vező intézőbizottság elnöke volt: — Előrelépés, hogy egy­általán megvalósulhatott ez a központ. De ha a techni­kát nézzük? Bizony ez a rendszer csak ideig-óráig megoldás. Helyben elérhet­jük az orvost, s ez is va­lami. Nagy csalódás volt az embereknek, amikor meg­tudták, vaktárcsás telefonké­szülékeket kapnak. Hiába is lenne a legkorszerűbb tár­csás telefonjuk, csak játék­ból tárcsázhatnának. De ha ránéznének, legalább nem a múlt, hanem a jövő jut(hat)- na az eszükbe. Szentmihályi Ferencné örül: — Hát hogyne! Három éve várunk telefonra. Nyil­ván teljesebb lenne az örö­münk, ha a rokonságot, is­merősöket közvetlenül tud- nápík tárcsázni. * * * Dallamkürtös telefoncsen­gés adja tudtára Vojnár Lászlónak, a távközlési igazgatóság szegedi vezetőjé­nek, hogy keresem. Ez igen — gondolom —, semmi csör­gés, helyette kellemes dal­lam. Ez már valami! Ez technika! De térjünk a tárgy­ra. A mezőhegyesi állapx>- tokról kérdezem: — Pénz híján csak a bő­vítésre volt lehetőségünk. Mert tudja, nem a szándék, hanem az anyagiak vezet­nék egy-egy telefonhálózat kiépítésében — válaszol hig­gadtan, korrektül Vojnár László. — Létezik még Magyar- országon, a XX. század vé­gén ilyen elavult rendszer? — Hogyne! Kétezer tele­pülésen még ilyen sincs [Be­zárják a postahivatalokat 4 órákor, és nem tudják hasz­nálni a készülékeket... Gondolom, tudja, hogy tech­nikailag messze lemaradtunk Európától. Mezőhegyesen plé­dig kezdettől tisztában vol­tak azzal, hogy csak ilyen központra telik ... Béla Vali Tiizelöállás-foglalások a csabai Forconnál (Folytatás az 1. oldalról) „Akkor most a szomszéd tehene is dögöljön?” Michelsz László igazgató találkozásunkkor rögtön ma­gához ragadja a szót, hogy mint mondja, „képben le­gyen”. Véleménye szerint ugyanis egyáltalán nem igaz az a vád, hogy valakit is az utcára kerülés veszélye fe­nyegetne a vállalatnál. Az viszont megfelel a valóság­nak, hogy nem mindenki le­het a kft. dolgozója. — Igazgató úr, az a hír járja, hogy mostanában Ön igencsak félvállról kezeli a Forcon ügyeit, s szinte min­den energiáját a kft. felvi­rágoztatására szenteli. így van ez? — kérdezem. — Szó sincs erről. Nekem mint igazgatónak egy picit a kollektíva érdekeit is képvi­selnem kell a vegyes válla­latban. Nyolc termékfajtát gyárt a kft., s ezek között olyan is van, amelyik r.em igazán számít korszerű ter­méknek. — Hányán dolgoznak je­lenleg a kft.-nél? — Tizenheten, a Forcon­nál pedig 550-en. Ügy gon­dolom, hogy végül majd a munkások 70 százalékát fog­lalkoztatni tudja a NOR- MON-TOOL. — És mi lesz a fennma­radó harminc százaleklcal? Az ő sorsuk nem izgatja? — Mondja meg, miért baj ez? Akkor most a szomszéd tehene is dögöljön meg? Jobb lenne, ha azt mondaná a kft. vezetősége, hogy át­veszi az egész vállalatot, de azonnal abba kell hagyni annak a négy terméknek a gyártását, amelyet a Forcon állít elő? — Ön 200 ezer forinttal tökéstárs, mi több, ügyveze­tő igazgató is a kft.-ben. Holott van egy kormányren­delet, miszerint az igazgató nem lehet vezető tisztségvi­selője a vállalathoz hasonló tevékenységet folytató gazda­sági társaságnak. — Csakhogy, a két cég gyártási profilja egyáltalán nem hasonlít egymáshoz. A Forcon forgácsolószerszám­ipari, a NORMON-TOOL pe­dig nyomdaipari gépalkatré­szeket gyárt. Egyébként meg kell jegyeznem, a vállalat dolgozóinak túlnyomó több­sége támogatja az átalaku­lást, jóllehet nem mennek el az újsághoz. — Nehezen érthető amit mond, mivel a szakszervezet is egyetért a munkástanács helyzetelemzésével. — A szakszervezet azzal értett _ egyet, hogy a mun­kástanács közzétett egy ál­lásfoglalást. — Már megbocsásson, de ez nem így van. Az állás- foglalásban foglaltakkal azo­nosult. Ki is adott erről egy nyilatkozatot, még szeptem­ber 25-én. Meg akarja is­merni? — Ha beteszi az újságba, akkor nem vagyok kíváncsi rá. — Miért? Több mint 410 tagja van a vállalati szak- szervezetnek. — Ha onnan kell megtud­nom, mit akar a szakszer­vezet. akkor... — ... akkor? Kivel ajánlatos barátságban lenni? — Nézze, én semmi prob­lémát nem látok abban, hogy a munkástanács és a szak- szervezet másképpen látja a helyzetet, mint a vállalatve­zetése, de nehi értem; ho­gyan adhatott mindössze egy óra leforgását követően el­utasító jellegű választ a munkástanács az állásfogla­lásunkra ? — Mást is mondtak Réti Béláék. Például azt, hogy ön egy ízben kijelentette előt­tük: „Velem ajánlatos ba­rátságban lenni!’’ — Nevetséges rágalom. Még 1985-ben történt az eset. önállósodni szerettünk volna, s a tröszt vezérigaz­gatójának száját a követke­ző mondat hagyta el: „Mi­chelsz László kellemesebb partner barátnak, mint el­lenségnek.” Mintegy végszóra toppan be az igazgatói irodába Gyu- cha János, a vszb elnöke. Gyorsan megerősíti, hogy a szakszervezet az alapvető kérdésekben egyetért a mun­kástanáccsal, aztán beszámol arról, bár alapjában véve nincs kifogásuk az átalaku­lás ellen, hihetetlenül nagy a feszültség a dolgozók kö­zött. Senki sem tudja, mit hoz a közeljövő. Nem kap­nak választ a kérdéseikre, ezért is szeretnének nagyobb betekintést a gazdasági ügyekbe. A napokban kérdő­ívet ii bocsátott ki a szak- szervezet a munkások véle­ményének összegyűjtése vé­gett. — Hát persze, a munkások keményen fogalmaznak — veti közbe határozottan ' az igazgató. — De hát ez nem is baj. — Nem vagyak róla meg­győződve, Laci — mondja halkan a vszb elnöke. — Ez mindig is egy ilyen szakma volt... Az. Dányl László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom