Békés Megyei Népújság, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-26 / 97. szám
BÉKÉS MEGYEI I HÍZÓ MINDEN ELŐTT POLITIKAI NAPILAP 1990. ÁPRILIS 26., CSÜTÖRTÖK Ara: 4,30 forint XLV. ÉVFOLYAM 97. SZÁM Menedzserjelöltek, figyelem! Castelli úr első vidéki útja Negyvenen — a meghívottak döntő többsége — megjelentek azon a tegnap délutáni békéscsabai tanácskozáson, amelyen a megye gazdasági és állami vezetői dr. Giuseppe Castelli úrral találkozhattak. Az olasz nagy- követségen belül működő kereskedelmi koordinációs központ két éve Magyarországon élő vezetője nemcsak a budapesti irodát igazgatja, hanem a kelet-európai országokban működő, hasonló olasz intézmények tevékenységét is összehangolja. — Amióta Magyarországon élék, első ízben látogattam hivatalosan egy megyébe — mondotta. — Szeretek elmozdulni, de a rengeteg tennivaló a hivatalomhoz köt. Havonta általában 30- 40 olasz érdeklődő keres fel bennünket személyesen —az idén ez a szám már havi százra szökött fel —, ugyanakkor naponta több száz olasz levélben kér tájékoztatást a magyarországi üzleti lehetőségekről. Munkánk lényege: kölcsönösen összehozni a gyártókat a vevőkkel. Mostani látogatásomat elsősorban a megyei tanácselnök úrral kialakult személyes kapcsolataim segítették Elmondotta, hogy az egy- milliárd dolláros olasz—magyar áruforgalom korántsem meríti ki a lehetőségeket. Kiemelte, hogy a kapcsolatok bővítését több tényező is megalapozza: hazánk európai ország, kulturális és történelmi kötődéseink vannak, érdekes az iparunk, képzettek a munkások, s a magya(Folytatás a 3. oldalon.) Kiesett a kosárból a csabai Csemege Kiürült a kosár, mármint a Csemege-kosár; néhány hetet leszámítva, amikor irodaként használták, hónapok óta üres a megyeszékhely központjában az a kis üzlethelyiség, amit a csabaiak egyszerűen Pesti Csemegének hívtak. Remek bolt volt, igen népszerű, ezért egyre zsúfoltabb. Végül lehúzta a redőnyt. — Mi részben saját budapesti központi raktárukból látjuk el áruval, eszközzel üzleteinket, s vidéki bolthálózatunk útvonalából teljesen kiesett a békéscsabai egység — mondta dr. Sebestyénné Kamasz Emília, a Csemege Kereskedelmi Vállalat hálózatfelügyeleti osztályvezetője. — Ez nyilvánvalóan többletkiadást jelentett a vállalatnak, ’ráadásul a békéscsabai üzlet műszaki állapota is egyre romlott, a pincében állt a víz, egyszóval sokat kellett volna már rákölteni. — De hiszen közkedvelt, nagyforgalmú bolt volt! — Ez kétségtelen, csakhogy a költségek egyre magasabbak, tudniillik a hetente árut szállító, túrajárat Szolnok—Békéscsaba közötti költsége is a boltot terhelte, ráadásul amint már említettem, nagy összeget kellett volna a helyiség, az eladótér, a raktárak felújítására költeni. Bejelentettük tehát, hogy felszámoljuk, de a helyi tanács segítségét kértük abban, hogy változatlanul élelmiszerprofilú kereskedelmi egységként maradjon meg a lakosságnak ez a bolt. Ebben a szellemben tárgyaltunk az áfész- szel, az Éléskerrel, míg végül az utóbbival állapodtunk meg, nekik adtuk át a bérleményt. — Igaz-e, hogy önök korábban foglalkoztak egy új, nagy békéscsabai Csemegeüzlet építésének gondolatával? — Igen, a vezérigazgatónk, ha jól emlékszem 1987 —88-ban tárgyalt erről a városi tanáccsal. Az állami kereskedelem olyan kis haszonnal dolgozik, hogy abból ilyen nagy önálló fejlesztésekre nemigen telik, tehát (Folytatás a 3. oldalon) Vessünk számot! Akcióra — reakció. Ilyen röviden, tehát igen sommásan határozta meg a történelmi események folyamát boldogult polgári iskolai igazgatónőnk, ki máig emlékezetesen tanított. Emberek, embercsoportok — főleg vezetők — intézkednek, tesznek valamit, mondta, s az éppúgy kiváltja a maga hatását, mint a kémiai folyamatok beindítása. Annyi különbséggel, hogy a történelmi ok nem feltétlenül csak egy bizonyos okozatot teremt, íianem többfélét is. Mint az 1849- es szabadságharc elbukása, mely után újabb harcra történtek próbálkozások külföldről, míg itthon a passzív rezisz- tanciát, a csöndes ellenállást választotta a nemzet. Az akció-reakció összefüggése, s a reakciók különbözősége mindennapi tetteinkben, a kisebb-nagyobb dolgokban is megtalálható, csak nem mindig vesz- szük figyelembe a várható hatást. Ha megtennénk, előbb gondolkoznánk, mint szólnánk vagy cselekednénk. Persze ahhoz, hogy megálljunk, mielőtt elragadtatjuk magunkat, mondjuk egy sértő vagy fenyegető kijelentés megtétele előtt, meg kellene gondolni annak várható következményét. Van is erre egy közhelyes, ám bölcs tanács: ilyenkor számoljunk húszig, harmincig, hogy a harag, az indulat csillapodjék. Csak hát könnyű ezt mondani, még egy családi perpatvar esetén is, annál nehezebb megtenni. Mindenki jól tudja ezt saját ta- ■ asztalatából. De míg magunknak min- jig találunk mentséget, másokkal rnár nem vagyunk ennyire elnézőek. Talán ezért is tekintünk oly nagy elismeréssel azokra, akik képesek felülemelkedni még az őket ért szörnyű megalázások és szenvedések hosszú során is. S ha nem is felejtik el, a megtorlástól eltekintenek, pedig módjuk lenne rá. Egyik élő példa az agg Demény Pál a gyűlölettől mentes higgadtságával, pedig 15 évet töltött Horthy és Rákosi börtöneiben, s a Kádár-időkben csupán annyit változott a helyzete, hogy börtönön kívüli rab volt. S itt van az a sqfc-sok üldözött, a többi volt politikai fogoly, vagy a recskiek, s a kitelepítettek döntő többsége ... Akik nem a bosszút, a gyűlöletet táplálják magukban, csupán anyagi és erkölcsi elégtételt kívánnak. Akik nálulknál több nagyságrenddel hangosabbak, az övékénél jóval kisebb sérelmet szenvedettek közül kerülnek ki. Természetes ugyan, hogy állás nélkül tengődni, kulimunkát végezni, mellőzöt- ten élni is szörnyű dolog. Mégis mennyivel más poklot járni testben, lélekben megkínozva, s utána évtizedekig, lehető* leg észrevétlenül, mintegy fal mellett surranva vegetálni. S ők azok, akik lemondtak a bosszúról, akik tudatosan elhatározták, hogy az ördögi kört meg kell szakítani, mert ha nem, akkor sohasem jutunk a végére, vagyis nyugvópontra. S ez újabb tragédiához vezethet, márpedig ilyen „luxust” nem engedhet meg magának az ország. Érdemes, mint annyiszor a változások óta, a spanyolokra hivatkozni. ök képesek voltak a múltat, vagyis a szemben áll Ókat egyazon emlékmű két oldalára vésni. S ez a jelképes cselekedet felszabadító erejű volt: a múlt lezárása egyet jelentett a iövő felé tekintéssel. És nem eredménytelenül. Ám nálunk nemcsak a múlt áll szemben a mával, hanem a jelen is a jelennel. Pártok pártokkal nem egyszer olyan fokon, mely nehezen illik be a demokratikus keretekbe. Igaz, a demokráciának még csak a kezdetén vagyunk, a keretek kitöltése indult meg, de milyen kezdet az, ahol nap mint nap a bizalmatlanság, sőt a gyűlölködés üti fel a fejét? S milyen vészterhes dolgokat rejt magában? Nem nehéz kitalálni. Még akkor sem, ha egyéni akciók vannak pártköntösbe bújtatva. Netán népérdekbe. Talán így még rosszabb, mert ez az egyes párt hitelét, megítélését rontja. Arról nem is beszélve, mi lesz velünk, az országgal, a néppel. ha önző helyi csatározások keltenek állandó izgalmat, és veszik el az erőt a legfontosabbtól. Attól, hogy végre megállíthassuk a gazdasági romlást, és a jövőt építhessük. Vass Márta Hírkoktél • Nem jön a román hercegné Az előzetes bejelentéssel ellentétben, mégsem látogat Budapestre Margit hercegnő, I. Mihály román ex- király legidősebb leánya. A tervek szerint a román hercegnő azért érkezett volna május elején hazánkba, hogy nyilvánosan dedikálja az édesapjáról szóló könyvet, Sugár András „És mit mond a román király?” című művét. • Telefaktum A fővárosi és vidéki televíziós műhelyek bemutatkozó kiállításával szerdán megkezdődött a Telefaktum fesztivál, a televíziós dokumentum- és publicisztikai filmek vasárnapig tartó seregszemléje. A rendezvény- sorozatot Horváth Ádám, az MTV vezető rendezője nyitotta meg. a nrogram oknak otthont adó Óbudai Művelődési Központban. • Kettes Pénteken délután négy és hat óra között, két új telefonközpontot helyez üzembe a Magyar Távközlési Vállalat. A budafoki és a zuglói központ beindításával egy- időben, valamennyi érintett állomás hívószáma megváltozik, s április , 27-e estéjétől 2-sel kezdődik majd. • Vízgondok Napok óta lajtos kocsival viszik a vizet a csecsemőknek Vecsésen,. mert a csapvíz fogyasztását a Köjál szakemberei nem javasolják. Az intézkedésre elsősorban azért volt szükség, mert a vecsési vízhálózatban elszaporodtak azok az egyébként nem ártalmas nitrifikáló baktériumok, amelyek a vízben levő ammónia- és nitráttartalmat kémiai folyamat során nitritté aalikítják át. • K legszebb arc Először vehetnek részt magyar modellek Is Az év legszebb arca elnevezésű pályázaton, illetve versenysorozaton — jelentették be szerdán a MŰOSZ-székház- ban tartott sajtótájékoztatón. A versenyt hét évvel ezelőtt hirdette meg az Elite Corporation (New York) elnöke. Tétje nem csekély: a döntőbe került modellek évente egymillió dollár értékű szerződést írhatnak alá a világ legnagyobb modellügynökségeivel és divatmagazinjaival. • Fuvarozók A nemzetközi közúti fuvarozáshoz szükséges engedélyek átcsoportosításában és a tartalékkeret elosztásában megállapodtak a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium képviselői, valamint a fuvarozók érdekvédelmi szervezetei. A Kö- HÉM tájékoztatása szerint az egyéni és társas vállalkozók igényeinek kielégítésére a nagy fuvarozó vállalatoktól csoportosítottak át engedélyeket. Asztalitenisz-ütők fa részének géppel kivágott formáit csiszolják a békési Start Sportszergyártó Szövetkezetben Fotó: Veress Erzsi Birkástul, lovastul, asszonyostul, szekerestül Hazamentek — beee! Mondják, mindenki, meglepődött, amikor megtudta, hogy Bratu Joan úgy otthagyta :Bat- tonyát, mint Szent Pál az oláhokat. Ahogy jött, úgy távozott, a zöldhatáron birkástul, lovastul, asszonyostul, szekerestül. ,. Alig egyhónapja írtuk meg, hogy az elmúlt év novemberében 1056 birkájával, 5 szamarával, 9 kutyájával, 2 lovaskocsijával, 1 Aro és egy Dácia kocsijával átjött és Battonyán letelepedett Bratu Joan, s hogy szerződése — már ami a birkák legeltetésére vonatkozik — március 31-gyei a Battonyai Petőfi Tsz-ben lejár. No, bajba igazából nem került, mert segítségére siettek — mint mindig, amióta Magyarországon tartózkodnak —, és több helyről is legelőt ajánlottak, hogy a most már közel kétezerre szaporodott állatok megtalálják „napi betevőjüket”. Jelentkeztek a Hortobágyi Nemzeti Park képviselői, hogy a területükre invitálják Bratuékat. Sőt, hegyi legelőt is szereztek nekik. Ajánlatot kaptak Makóról, Csanádpalotáról. Úgy tűnt, minden rendben, a hegyi legelőt elfoglalják majd, de addig is Makóra vándorolnak. Aztán másként történt. Battonyán Neducsin Dusán hellyel kínál. — Egyszerűen érthetetlen, hogy eltűntek Battonyáról. Hozzám naponta többször is jöttek. Nem tudtak magyarul, hát én voltam a tolmácsuk. Igazán jóban voltunk. — Magának sem mondták, hogy visszamennek Pécská- ra? — .Dehogy mondták! Eljöttek április 8-án és birkahúst hoztak. A fiam katona, szabadságon volt, neki akartak kedveskedni. Ideadtak négyezer forintot, fizessem ki az albérletüket, mert ők most legelőt keresnek a birkáknak. Kifizettem. Én segítettem eladni nekik 20 anyát, két kost. 240 ezer forintot vettek fel a szemem láttára. Aztán hetekig nem láttam őket. Most tudtam meg, hogy hazamentek Pécs- kára... Marosán Tivadar is Bratu- ék jó ismerőse, alkalmi tolmácsa. — Nem is olyan régen begurult Bratu Joan. A saját emberei meglopták és eladtak 15 birkáját. Hiába ment a rendőrséghez, hogy ő négyet megtalált, nem orvosolták a panaszát. Elbúcsúztak tőlem húsvét előtt, hogy elmennek Battonyáról. Egy szóval sem mondták, hogy haza. Azt hittem, új legelőt keresnek. K. György legyint egy nagyot, amikor Bratuékról kérdezem. — Ennyit a háláról — mondja, és látszik, hogy dühös. — De mi már csak ilyen jó hülyék vagyunk. Segítünk mindenkin. Jó, meggondolta. Rendben. De a csuda egye meg, legalább annyit mondtak volna valakinek, tanácsnak, rendőrségnek, barátnak: „Elég volt, köszönjük a segítséget, hazamegyünk”. Ennyit és nem többet! Nem ez -lett volna a tisztességes? Jól kihasználták a bizalmunkat. Battonyai segítőink egy tolmácsot adnak mellénk. Korka István jól ismeri Bratuékat. Romániából került Battonyára alig hét hónapja. Irány Pécska. A település első utcájának 5. háza, a 645-ös számot viseli. Kis alacsony házacska. Udvarán egy meseszép ezüstszürke Porsche kocsi. Kirí a környezetből. Egy fiatal és egy idősebb úr álldogál a kapu előtt, Bratu Jo- ant várják, aki Aradra ment, rendezni dolgait. Ök semmit sem tudnak, hisz csak ma találkoztak percekre a ház urával... Órákat várunk rá. Nincs mese, meg keli tudni, vajon mivel „védekezik”. Miért hagyott ott csapot, papot, jó- • indulatú, segítő embereket — szó és búcsú nélkül? És hogy hamarabb teljen ag idő, az utcán beszélgető szomszédokhoz csatlakozunk. Kedves, kellemes embereik. Szí vés-öröm est mesélne/k a szomszédról. — Ha , maguk tudnák, hogy itt milyen cirkusz vdlt, amikor Bratuék átszoktek? — kezdi az idős bácsi. — Meghurcoltak minket is, mert itt hagyták a kulcsot. A szekuritáté hetekig itt kó- ringyált és figyelt mindenkit. A pécskai rendőrkapitány bele is bukott, leváltották. De börtönbe került két mérnök is, akik annak a gazdaságnak voltak a veze(Folytatás a 3. oldalon)
