Békés Megyei Népújság, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-30 / 231. szám
NÉPÚJSÁG 1989. szeptember 30., szombat Köszöntő helyett Levelet kaptunk csütörtökön Szarka Pétertől, az MDF békéscsabai képviselőjétől. Személyesen kézbesítették délután négy órakor. Fegyveres erők napi köszöntőt tartalmazott a boríték. Az ünnepinek szánt üzenetet a Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság, a Fiatal Demokraták Szövetsége, a Magyar Demokrata Fórum, a Politikai Foglyok Szövetsége és a Szabad Demokraták Szövetsége békéscsabai szervezetei nevében fogalmazták. Kísérőlevelében Szarka Péter e köszöntő másnapi — tehát pénteki — közlését kérte. Nincs okunk feltételezni, hogy a kísérőlevél aláírója tájékozatlan a napilapkészítés menetéről, ezért csak arra tudunk gondolni, hogy tudatosan — minden előrejelzés nélkül — választották a kézbesítésre a késő délutáni időpontot. Ebből a szerkesztői munka lebecsülését és a lap postaládává degradálását véljük kiolvasni. A rend kedvéért meg kell jegyezni, hogy a köszöntő közlése elől, ha időben kapjuk is, elzárkózunk. A honvédség és a rendőrség kötelékében szolgálatot teljesítőket igen kultúráltan és tisztességesen köszöntő szöveg egy szakasza ugyanis nem éppen ünnepi módon foglalkozik a munkásőrséggel: „... e helyen a Munkásőrségről is szólnunk kell. Álláspontunk régtől fogva ismert: A Munkásőrséget jogutód nélkül fel kell számolni, vagyona pedig legyen a népé. Nem tarthatjuk fenn az 1956-os forradalmat leverő és megtorló pufajkások fegyveres testületét, az MSZMP párthadseregét. A Munkásőrség napjai meg vannak számlálva!" Szerkesztőségünk miként a múltban, úgy a jövőben sem zárkózik el az' elől, hogy bármelyik új és régi szervezet kifejthesse véleményét — akár a munkásőrségről is — a lap hasábjain. Természetesen az alkotmányos keretek között és kultúrált hangnemben! Ilyenformán egy fegyveres erők napi köszöntőt a munkásőrségről vallott ellenzéki nézetek fórumául felhasználni ízléstelennek és a politikai tolerancia teljes hiányának tartunk. Ez a felfogás ellenkezik lapunk szellemiségével. Tanácsülésekről jelentjük Emelkedett a bűncselekmények száma Vésztőn Elmélkedett a bűncselekmények száma ez évben Vésztőn. Többek között erről tájékozódhattak a csütörtök délutáni tanácsülés résztvevői a helyi közrend és közbiztonság helyzetéről szóló beszámolót elolvasva. 1988-ban 42 bűncselekmény fordult elő a nagyközségben, míg az idén, hét hónap alatt már elérte a 45-öt. Még elkeserítőbb a kép, ha hozzátesszük: hogy az elkövetők között egyre több a fiatalkorú. Már csak ezért is nagy szükség van az önkéntes rendőrök tevékenységére, akik — 54-en — napi munkájuk mellett vállalkoznak erre a nem túl népszerű munkára. A tanácsülés második napirendi pontjaként Komáromi Gábor tanácselnök tájékoztatta a testületet a demokrácia érvényesülésének tapasztalatairól a tanács testületének tevékenységében. Mint a — ezúttal gyér számú — hozzászólások bizonyították, a tanácstagok inkább élnek adott lehetőségeikkel (hiszen tudják, választ, orvoslást találnak felvetéseikre), mintsem beszéljenek róla. Nem így a tervezett alapítvány soráról, melynek célja, egy majdan elkészülő emlékmű fedezetének összegyűjtése. Erről, szép számmal mondták el véleményüket. Hogy mégsem született érdemi döntés e kérdésben? A testület úgy döntött, előbb a széles nyilvánosság elé lépnek az alapítvány gondolatával, s csak a lakosság véleményének ismeretében döntenek e kérdésben. N. A. MDF tagtoborzó Kondoroson Sok nyugdíjas — kevés nyugdíj Köröstarcsán Ismerkedő vitaestet és tagtoborzót rendezett a Magyar Demokrata Fórum orosházi csoportja csütörtökön este Kondoroson a művelődési házban, melyen részt vett Varga Zoltán, az orosházi szervezet elnöke és Szokodi Sándor vezetőségi tag. Meglepetéssel tapasztalták, hogy a 120 megjelent érdeklődő között javarészt nyugdíjasokat és az idősebb generáció képviselőit találták. A bemutatkozó est bevezetőjeként Varga Zoltán tartott rövid tájékoztatót az MDF megalakulásának okairól, a mozgalom céljairól, feladatairól. Elmondta, hogy a megalakulás oka és fő célja; szólni és tenni a magyar nemzet megmentése érdekében. Majd így folytatta: — Csak a szabad választások adhatnak esélyt, hogy any- nyi év után felzárkózzunk Európához, és csak közös összefogással, békés úton van remény a demokratikus jogállam megteremtésére. Demokráciában élni sokkal nagyobb felelősség, mint egy diktatúrában lapítani, de végre észre kell vennünk az emberi tényező fontosságát. Az embereket valóban tulajdonossá kell tenni, hogy tényleg érezzék, övék ez az ország, rajtuk múlik a sorsa. Külön szólt ezután az előadó arról, hogy ellenzéki pártok nélkül nincs kibontakozás, a hatalom ellenőrzésére szükség van, nehogy a reformfolyamatok megtorpanjanak, illetve leálljanak. A hozzászólók közül többen felvetették, hogy napjainkban rengeteg az ígéret, de igazi javulás az életfeltételekben, -körülményekben nincs. Félnek attól, hogy most is csak „a kutyát cserélik, a lánc marad", vagyis a többség helyzete nem változik. Sokan kíváncsiak voltak az MDF véleményére a munkásőrség és az ellenzéki kerekasztal tevékenységével kapcsolatosan. Varga Zoltán elmondta, hogy a demokrata fórum szerint a munkásőrség létének közérzetrontó hatása van, és jogállamban semmi szükség rá. A kerékasztal- tárgyalások lezárását nem tartja az MSZMP-vel való „lepaktálásnak”, hiszen a további halogató politika csak a gazdaság további romlását okozhatja. A háromórás vita után Szokodi Sándor az MDF szervezeti felépítését ismertette és reményét fejezte ki, hogy Kondoroson is hamarosan megalakul az MDF helyi csoportja. Ny. L. A minap Köröstarcsán csak negyedórás késéssel kezdődhetett el a soros tanácsülés. ugyanis ennyjt kellett várni, hogy a huszonkilenc körzetből tizenöt tanácstag megjelenjen, és egyáltalán határozatképes legyen a testület. A község szociálpolitikai és egészségügyi helyzetét elemző napirendi pontok tárgyalása közben kiderült, hogy a néhány évvel ezelőtt megállapított nyugdíjak — a korábbi alacsony keresetek miatt — nem érik el a megyei átlagot. Köröstarcsán hatszáz idős embernek a nyugdíjátlaga a megállapított minimumhoz közelít, alig haladja meg a négyezer forintot. Az ülésen többször szóba került az elhagyott öregek számára tervezett átmeneti szállás. Az 1962-ben 1,2 millió forint községfejlesztési alapból épített tisztasági fürdőt — amely évek óta üresen áll — alakítanák át erre a célra. Ez várhatóan nyolcmillió forintba kerülne, a minisztériumtól pályázat útján ehhez 5,9 milliót kértek, de a támogatást elutasították. Jövőre a községi tanács a minisztérium javaslatára — a helyi gazdálkodó szervek és a református egyház anyagi támogatására számítva — a pályázatot részletesen kidolgozva újra benyújtja. Megtudtuk, hogy a községben egyre magasabb a táppénzes napok száma. A neurózis minden korosztályra jellemző, de elsősorban a fiatalokat és a középső korosztályt sújtja, a nyugdíjhoz közelállóknál szív- és érrendszeri panaszok jelentkeznek, míg a szenvedélybetegségek közül elsősorban az alkoholizmus a jellemző. A testület elfogadta a környezetvédelemre vonatkozó tanácsrendeletet, míg a vásárok tartásról szólót csak módosította. Végezetül Takács Gábor, tanácselnök bejelentette, hogy 146 lakossal megalakult a telefonközmű- építési társulás. A már meglevő 36 állomást az ezután beszerelendő 146 újabbal 1991. június 30-ára kapcsolják rá a mezőberényi automata telefonközpontra. m. 1. II zene kikopik az életünkből? Október elseje a zene világnapja. 1975-ben Yehudi Menuhin javaslatára az UNESCO Nemzetközi Zenei Tanácsa megtartása mellett foglalt állást. Nálunk ezen a napon talán az átlagosnál több koncert hangzik el. Vajon hogyan ünnepelnek Gyulán? — kerestük fel a kérdéssel Marton Györgyöt, a zeneiskola igazgatóját. — ötéves ittlétem óta — mondta — azt a hagyományt alakítottuk ki, hogy a zenei világnap alkalmából mi, ta- •nárok muzsikálunk növendékeinknek. Ebben az évben is így lesz, hétfőn délután fél 5-kor. Csak a növendékeinkre gondoltunk, mint közönségre, mert a sok tanóra után egyszer pódiumon szeretnénk elébük állni, és mert gyerekeknek muzsikálni öröm, azonkívül megbízható megmérettetés. A felnőttek ezzel szemben mindig udvariasan tapsolnak ... Egyébként növendékeink szüleit szívesen látjuk, és ha felkérnének bennünket, örömmel játszanánk a mi iskolánkénál nagyobb teremben is, a környező falvakban is. Ügy tudom, a zenei világnap városi megünneplésére is volt már példa ... Valahol megértem a nem-szervezést, hisz a legkiválóbb muzsikusok évi négy-öt bérleti hangversenyén is csak jó esetben kétharmados ház van! — Ezek szerint ma a zene nem olyan fontos ... — A régi korokban más volt a muzsika szerepe: a királyok, a nemesség zenészekkel emelte udvara fényét, sokan maguk is játszottak hangszeren. A parasztság naponta együtt élt vele, a polgári kultúrában pedig sikk volt a gyerekeket zenére taníttatni. Ma sem mondhatom, hogy nélkülözzük: reggel kinyitjuk a rádiót, zene szól, este ezzel alszunk el. Csakhogy ez más viszony, mint mikor magam művelem., Az az igazság, aki zenél, még hallgatni is jobban tudja ... — Kodály mondta: „Legyen a zene mindenkié!" — gondolata csak jelmondat maradt? — Az elv tovább él, a gyakorlat, azonban... Kiépített zeneoktatási rendszerünk Európa-szerte példamutató, a lehetőség mindenki számára adott. De: a zeneiskolákba többnyire csak az értelmiségi szülők gyerekei járnak, az általános iskolákban az énektanítás háttérbe szorult, a szakmunkás- képző iskolákban nincs is, a gimnáziumokban pedig csak egy ideig. A falusi gyereknek utaznia kell, ha már olyan eltökélt, hogy mindenáron zenét akar tanulni. A muzsikálás, az éneklés szere te te szép lassan kikopik életünkből. Persze, mint minden állítás, ez sem teljesen igaz. Látta már, mekkora keletje van a piacon a lakodalmas kazettáknak, ami a selejt selejt je? Ide vezetett az a gyakorlat, hogy mindig csak deklarálták, mekkora szerepe van a művészeteknek életünkben, de ha valahol szorult a kapca, mindig a kultúrától vçsznek el! — A zenei világnap akkor egy szűk kor ünnepe? — Kétségtelen, vannak felkapottabb világnapok, de Ismeretlen festő: Három zenélő leány (XVI. század első fele) mi sem panaszkodhatunk. Szerintem még mindig többek ünnepe, mint mondjuk a füstmentes, vagy a takarékossági világnapé. A televízió is rendszerint szép koncerteket sugároz. Ma, amikor Magyarországon a kenyérért robotolunk, a művészetekre, a zenére kevés figyelem jut. Pedig a puszta létszükségleteknél az ember több és többre érdemes! Sz. M. Koszorúzás a Hősök terén a pákozdi csata 141. évfordulóján A pákozdi csata 141. évfordulója, a magyar fegyveres erők napja alkalmából pénteken katonai tisztelet- adással koszorúzási ünnepséget tartottak Budapesten a Hősök terén. A Magyar Hősök Emlékművénél az Országgyűlés nevében Fodor István, az Országgyűlés al- elnöke és Török Mihály, az Országgyűlés honvédelmi bizottságának titkára koszorúzott. A fegyveres erők nevében a megemlékezés virágait helyezte el Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter, Földesi Jenő rendőr altábornagy, belügyminisztériumi államtitkár, Borbély Sándor, a Munkásőrség országos parancsnoka. A Budapesten akkreditált katonai attasétestület nevében Liu Yilin főezredes, a Kínai Népköztársaság nagykövetségének katonai és légügyi attaséja, Arkagyij Danyilko ezredes, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége nagykövetségének katonai és légügyi attaséja, Francesco Ardito repülőezredes, az Olasz Köztársaság nagykövetségének légügyi attaséja koszorúzott. * * * A fegyveres erők napja alkalmából tegnap reggel a Gellérthegyen, a Szabadságszobornál katonai tisztelet- adással felvonták a Magyar Népköztársaság nemzeti zászlóját. Dőlt betűvel A vidék Figyelem ezt a változó országot, és egyre szembetűnőbb a politikai harcok és küzdelmek subája alatti regionális fészkelődés. Innen is onnan is hallani térségekhez tartozó megyék összefogásáról. Hol a dél-dunántúliak, hol a nyugat-dunántúliak jönnek össze, s lármázzák fel az országot. De ébredezik már az Alföld is! Hallattak magukról az észak-alföldi megyék, s ami a legfontosabb, megszólalt Magyarország „kivert kutyája", a dél-alföldi térség is. A héten összeültek az idetartozók, Bács, Békés, Csongrád és Szolnok kongresszusi küldöttei, a jövő héten pedig találkoznak megyei tanácselnökeik is. Formálódik egy vidék — magyarországi közös akarat, amely egyszer talán ellensúlyozni tudja fejenagy Budapestet. Ki hitte volna, hogy épp olyankor talál magának utat a vidék-Magyarország gondolata, amikor kezd töredezni a hatalmi hierarchia. Mintha páni félelem tolná maga előtt a régiókat, a megyéket, hogy elveszthetik eddigi pozícióikat, valójában a semmit. Hisz nem nehéz megjósolni, a kijárások korszakának végéhez értünk, lassan lehúzzák utána iá rolót. S attól kezdve nem lehet már vadászattal, sziki birkából főtt pörkölttel, vagy körösi halászlével, egy jó vendéglátással a megyének ezt-azt (nagyságrendjét tekintve alig valamit) kijárni. Nem csordogálnak tovább az utóbbi időben már egyre vékonyodó legális-félillegális csatornákon a milliók és tízmilliók. Beköszönt a demokrácia, és látni, félelem ül a szakértő arcokon. Mert könnyen lehet, hogy az a gazdagok demokráciája lesz. Budapesté. Dunántúlé, Eszak-Magyar- országé. Itt meg konzerválódik a szegénység, mert nincs mire és legfőképpen miből építkezni. Azt beszélik, hogy a megyei tanácselnökök legutóbbi összejövetelén, a parlamentben, a kormány világosan értésre adta: a költségvetési reformok hátrányosan érintik a vidéket, különösen kedvezőtlenül az Alföldet és — talán mondani sem kell — katasztrofálisan ezt a dél-alföldi térséget. Hogyne érintené katasztrofálisan például a mi megyénket, amikor az országban — a befizetett személyi jövedelemadók tanúsága szerint — itt a legnagyobb a szegénység. Sorsunk bele van ágyazva a magyar vidék sorsába: 1975. és 1980. között, vagyis egy tervidőszak alatt az ország 3058 településéből 120 kapta meg az összes központi pénz kilencven százalékát. A maradék tíz százalékon 2938 település osztozott, ami annyit jelent, hogy a falvak zömének csak az üres zseb politikája jutott. Nem nehéz észrevenni, hogy a magyar falvakban, így megyénk településeinek zömén is csak a lakosság már-már heroikus élni akarása tartotta fenn az életet. Ha nincsenek a mezőgazdasági, az ipari és a fogyasztási szövetkezetek, ha nincs az évszázados paraszti kultúra elpustíthatatlan ereje, ha nincs a falun élő népesség büszkesége a házra, a portára, a falura, a hazára és az élet minőségére, akkor csapatostul indultak volna már neki a Dunának. Hogy azon átkelve, vagy a fővárosba érve, emberibb életre leljenek az országban. Demokrácia lesz, végre valahára, igazi többpártrendszerű demokrácia .— ujjong a fél ország! És közben nem veszi észre a vidék, hogy megint palira akarják venni! Pedig csak rá kell nézni a lapunkban is közölt új képviselői választókerületekre. Szembetűnő a változás: az eddigi 15 helyett 6 képviselőt választ magának a nép. A többi megyei vagy országos listán jut be a parlamentbe. Nem nehéz megjósolni, hogy ez utóbbiakon — a dolgok rendje szerint — alig lesz vidéki. Alig lesz olyan, aki közvetlenül látja, mi több, maga is érzi a vidék baját. Remegek attól, hogy kificamodott, egyközpontú demok- ■ rácia lesz a miénk. Tartok tőle, hogy a pártharcok és pártérdekek maguk alá gyűrik az országos, a megyei és a helyi érdekeket. Figyelem az alsó szintű kerékasztal-tárgyalásokat, és elképedek. Itt lenn is a háromoldalú politikai tárgyalásokon megoldandó kérdésekről folynak a viták: a munkásőrségről, a pártszervek munkahelyi jelenlétéről, a pártszimbólumokról, a helyi nyilvánosságról, és a párt- vagyonról. Nem a gazdaságról, a megyéről, a városról, általában a vidék felkapaszkodásának lehetőségéről. Nem a vállak összerakásáról. Félek. Itt mindenki a győzelemre spekulál, miközben — legalábbis itt vidéken — valamennyien vesztésre állunk.
