Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-26 / 177. szám
1988. július 26., kedd Grósz Károly New Yorkban tárgyal Vasárnap New Yorkban Grósz Károly, a Magyar Minisztertanács elnöke találkozott az Egyesült Államokban élő magyar emigrációs szervezetek, az egyházak, a különböző társadalmi szervezetek képviselőivel, őszinte választ adott valamennyi kérdésükre, közöttük olyanokra is, amelyeket a kérdezők korábban „kényes témának” minősítettek. A tervezettnél kétszerte hosszabb ideig tartó nyílt párbeszéd végén hosszan tartó tapssal üdvözölték a miniszterelnököt. Miniszterelnökünk a találkozót követően részt vett azon a vacsorán, amelyet Edgar Bronfman, a Zsidó Világkongresszus elnöke adott tiszteletére. A délután, a New York-i Intercontinental Hotelben megtartott találkozó az emigráció képviselőivel fontos állomás volt a miniszterelnök kőrútján. Több száz meghívott jött el a beszélgetésre, amelynek házigazdája hazánk washingtoni nagykövete, dr. Házi Vencel volt. A magyar kormányfő rámutatott: ma soha nem látott mértékben érvényesülhetnek az emberi gondolatok, felszínre kerülhetnek azok a nézetek és tapasztalatok, amelyek korábban is jelen voltak, de nem lehetett a felszínen látni és érezni azokat. „Szabadabb, nyitottabb a légkör, mint bármikor volt, az embereket érdekli hazájuk sorsa, mindennapi életünk gondja, problémája." — mondotta. A magyar kormánylő bevezetője után valósággal záporoztak a kérdések, a felszólalások. Bár a felszólalók mindegyike arra is igyekezett felhasználni az alkalmat, hogy saját álláspontját, politikai koncepcióját fejtse ki és igazolja, kivétel nélkül mindegyikük értékelte a rendkívüli találkozó jelentőségét. Püski Sándor, az ismerf könyvkiadó például éles szavakkal szólt a korábbi helyzetről, de kijelentette, a maga erejével részt akar venni az új szellemi közéletben, a kultúra, s mindenekelőtt a külföldön élő magyar kultúra kincseinek megismertetésében — ezért kiadóvállalatot indít hazánkban. A kérdezők, álláspontjukat kifejték között- szót kapott például Hámos László, a New Yorkban működő „Magyar emberi jogok bizottságának” titkára, Bertalan Imre református püspök, Haraszti Sándor lelkész. Vardy Béla történész, Bodnár Károly, az Amerikai Magyar Cserkészszövetség vezetője, Kentler Ottó orvos- professzor, az amerikai magyar orvosok Semmelweiss- egyesületének elnöke, Apatini Gyula, egy magyar nyelvű rádióadás vezetője — és sokan csupán azért nem jutottak szóhoz, mert a felszólalók hosszabban beszéltek. A kérdések számos témára terjedtek ki — attól kezdve, hogy lehet-e jövője a cserkészetnek Magyarországon, vagy vissza. kerülhet-e egyházi kezelésbe a híres és sok évszázados történelmi múltra visszatekintő sárospataki református kollégium, egészen Nagy Imre szerepének megítéléséig és az erdélyi magyarság helyzetéig. A miniszterelnök valamennyi kérdésre részletes, átfogó választ igyekezett adni, nem térve ki a vita elől. A romániai helyzetről, az erdélyi magyarság kérdéséről szólva egyebek között kijelentette: kormányunk nem kifejezetten nemzetiségi kérdésnek tekinti a falvak tervezett felszámolását, mert az a román nemzetiségű lakosságot éppúgy érinti, mint a magyar, a szász, a sváb nemzetiségeket. Rámutatott, hogy a magyar kormány igyekszik lehetőséget teremteni a vitatott kérdések rendezésére, a kétoldalú kapcsolatok lehetőségein belül adott módok kihasználására. „Felajánlottam, hogy a kérdés tisztázása érdekében bármikor hajlandó vagyok Romániába utazni Erre a javaslatunkra eddig választ nem kaptunk” — hangoztatta. Grósz Károly nyíltan és határozottan szólt az 1956-os események és Nagy Imre szerepének értékeléséről is. Az emigráns sajtó és szervezetek egy részének állás- foglalásait vitatva leszögezte: áldozatok nem csupán az egyik oldalon voltak. „Voltak, akiket megtévesztettek, akik életüket vesztették a fegyveres harcokban — sajnáljuk tragédiájukat. De mi vértanúknak tekintjük azokat a katonákat, akiket a Köztársaság téren végeztek ki” — mondotta. Nagy Imréről szólva kifejtette: 1956- os magatartásáért a magyar kormány nem rehabilitálja, mert megsértette az alkotmány előírásait, a fennálló törvényeket. Közölte, a kormánynak az az álláspontja, hogy amennyiben a család ezt kéri, Nagy Imre hamvait megfelelő körülmények között végső nyugalomra helyezhetik — tekintettel arra, hogy harminc esztendő elteltével a kormány úgy érzi: kötelessége ezt megtenni. Közölte egyébként, hogy a kormányzat felülvizsgálja azok helyzetét, akik az ellenük az 1956-os politikai tetteik miatt született bírósági ítélet következtében jelenleg nem kaphatnak útlevelet, és szándékában áll mentesíteni őket az útlevéltörvény módosításával a hátrányos következmények alól. Grósz Károly köszönetét mondott az Egyesült Államokban működő magyar egyesületeknek, egyházaknak, szervezeteknek a magyar kultúra, a nyelv ápolásában betöltött szerepükért. SZENNYEZETT FOLYÓK Belgiumban rengeteg folyó igen szennyezett vizű. A szennyeződés főként az ipari szennyvizekből származik — jelenti a Greenpeace környezetvédelmi szervezet. Az ökologisták képviselői elmondották, hogy a legsúlyosabb helyzetben a Maas folyó medre van, ahol nagyon magas a mérgező anyagok — higany, kadmium, ólom szintje, s ez súlyos következményekkel jár az állatvilágra nézve. A Maas folyó vize jelenleg teljesen használhatatlan a napi szükségletek kielégítésére, a halak gyakorlatilag teljesen kipusztultak belőle. A BIBLIÁT 1884 NYELVRE FORDÍTOTTAK LE Amióta Gutenberg a 16. században kinyomtatta a Bibliát, ezt a művet 1884 nyelvre fordították le. ' A nyelvészek szerint egyébként 6760 nyelv van a világon, közülük 2790-et Jmég mindig beszélnek. SZÁGULDÓ „DON (JUAN” Nem mindennapi jelenetet rögzítettek a közlekedési rendőrség rejtett kamerái az NSZK egyik autópályáján. Egy óránként 140 km/óra sebességgel robogó gépkocsi vezetője épp akkor lett lefényképezve, amikor megcsókolta ta mellette tilő útitársnőjét. A forró vérű „pilóta’», aki „nem volt tekintettel a forgalomban részt vevő többi személy biztonságára’» vezetői engedélyének hathónapi bevonásával bűnhődött érzelmeiért. PINGVINEK PUSZTULÁSA Argentínában igencsak aggódnak a dél-atlanti partokon élő pingvinekért, amelyeket lassan tömeges pusztulás fenyeget. Abban az övezetben vezetnek ugyanis az olajszállító hajók fő útvonalai. Megállapították, hogy sok hajóskapitány hanyagsága és az ellenőrzés hiánya miatt a tartályhajókból a tengerbe került a süllyesztőkként használt víz, amibe rengeteg kőolaj keveredik, és ez okozza a pingvinek pusztulását. A ,14 ÉVES [GYILKOS Késsel megölte szüleit és nagyanyját Tokióban egy 14 éves kisfiú. A rendőrségen kijelentette, tettét azért követte el, mert szülei szidták, hogy rosszul tanul és illetlenül viselkedik a klubokban. AIDS-VÍRUS MACSKÁKBAN Nyugat-Németországban az AIDS-vírushoz hasonló vírust fedeztek fel a macskákban, de az állatok tulajdonosait nem fenyegeti fertőzés. Újságcikk Jugoszlávia és Románia viszonyáról A romániai szerbhorvát kisebbség elnyomásáról közölt éles hangú cikket vasárnap az egyik tekintélyes belgrádi lap, szorgalmazva azt, hogy a jugoszláviai hatóságok lépjenek fel a ro- mánosítás ellen. A Vecsernje Novoszti című újság rámutat: Románia hivatalos politikájává tette a szerb nemzetiség nemzeti érzelmeinek elfojtását, s egyúttal elvágja a nemzetiség jugoszláv állampolgárokhoz fűződő kapcsolatait. Románia bevezette, hogy mindazokat a falvakat és városokat, ahol a szerbhorvát kisebbség él, kötelezően román néven kell nevezni. A helyi szervezetek, sportklubok nevét már januárban ro- mánosították, s a nemzetiségi vidékeken eltávolították az épületekről a kétnyelvű feliratokat. A közelmúltban — fűzi hozzá a belgrádi újság — a szerbhorvát képvj- seslők kikerültek a Nagy Nemzetgyűlésből, s már csak nagyon kevés nemzetiségi tisztségviselő dolgozhat a szerbhorvát falvakban. A lap sérelmezi azt is, hogy mindeddig nem hatálytalanították a szerbhorvát nemzetiség ellen, a Kominform jugo- szlávellenes határozata idején, 1948-ban hozott romániai intézkedéseket: nem rehabilitálták a kirakatperek elítéltjeit, nem adták vissza az elkobzott javakat. Jugoszlávia sajtóorgánumainak zöme mindeddig tartózkodott a romániai szerb nemzetiség elnyomásával kapcsolatos nyilvános állás- foglalástól. A Vecsernje Novoszti az egyik legolvasottabb belgrádi lap. Csehszlnvákiai magyar nemzetiség A csehszlovák alkotmány szavatolja az itt élő magyar nemzetiség sokoldalú fejlődését — ezt emelte ki a Ru- dé Právónak, a CSKP KB lapjának adott interjújában Sidó Zoltán, a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége Központi Bizottságának elnöke. A CSEMADOK vezetőjének nyilatkozata a lap hétfői számában jelent meg. Sidó kijelentette, hogy a csehszlovákiai magyaroknak joguk van az anya nyelven történő oktatásra, és az általuk lakott területeken a magyar is használható hivatalos nyelvként. Hozzáfűzte: a Nemzeti Front minden szervében van képviselete a nemzetiségnek. Emellett éppen nemrégiben született együttműködési megállapodás a Szlovákiai Szocialista Ifjúsági Szövetséggel, s a magyarok szorosabb kapcsolatra törekszenek a szakszervezetekkel, illetve más szervekkel is. — Ez azonban természetesen nem jelenti azt, hogy ne lennének megoldásra váró problémáink — szögezte le a CSEMADOK vezetője. Megemlítette a magyar újságok behozatalának drágulását, s részletesen is foglalkozott a magyarországi utazások kapcsán felmerült gondokkal. Ez utóbbival kapcsolatban emlékeztet rá, hogy a magyarországi egyéni utazások számát évi kettőre korlátozták, s a helyzetet tovább nehezíti a valutaellátás problémája. Ezeket a gondokat kétoldalú megállapodások alapján rendezni kell — mutatott rá végezetül a CSEMADOK Központi Bizottságának vezetője. AUTÖMÜZEUM ALSO-AUSZTRIÁBAN. Aipanganban, ai alad- ausztriai kisvárosban található Európa második legnagyobb autó- múzeuma. Az egykori Schwarzer Adler (Fekete Sas) fogadó műemléképületében 120 modell mutatja be az autó- és motorkózle- kedés fejlődését az 1900-as évek elejétól az 50-es évek végéig. A múzeum történelmileg legértékesebb autója Schuschnig kancellár Graef-Stift márkájú páncélozott kocsija, amely az 1938-as német bekebelezésig fuvarozta a második világháború előtti Ausztria utolsó politikai vezetőjét MTI-fotó — Fényes Tamás KGST: Gát vagy ösztönző? „A KGST nem előmozdítója, hanem komoly hátráltatója lesz az egyes szocialista országokban megindult és elkerülhetetlen átalakítási folyamatoknak, ha rövid időn belül nem következik be radikális változás az együttműködés mechanizmusában, és nem érvényesülnék kellő súllyal az áru- és pénizw iszonyok ’ ’ — így fogalmazott a KGST 44. ülésszakán a magyar küldöttség vezetője, és következetesen ezt azt álláspontot képviselte a magyar küldöttség a múlt héten Prágában. Magyarország nem először adott hangot a KGST működését illető komoly aggályoknak, de italán most először kapott ilyen mértékű, egységes támogatást a magyar álláspont. A KGST-ben kialakított együttműködést valamennyi tagország képviselői bírálták. Egyesek élesebben, mások kevésbé élesen tették ezt, de abban egységesek voltak, hogy a jelenlegi helyzet már egyetlen tagország érdekeinek sem felel meg maradéktalanul. Még Románia is ezt mondta, igaz, más összefüggésben, mint a többiek. Románia elfogadta a tanácskozás határozatait, de nem csatlakozott azokhoz a kezdeményezésekhez, amelyek a KGST közös piacához szükséges előfeltételek megteremtését szolgálják. Nyikolaj Rizskov szovjet kormányfő egyenesen azt mondta, hogy a Szovjetunióban már nyugtalansággal figyelik a KGST jelenlegi gyakorlatában kialakult negatív folyamatokat. Ezek között említette, hogy 1985 óta mindössze 4 százalékkal nőtt a tíz ország közötti árucsere, a 2000-ig kidolgozott Komplex Program még csak elenyésző hatást fejt ki a termelőbázisok fejlesztésére, a munkamegosztás jelenlegi exitenzív modellje pedig már kimerítette lehetőségeit. A megújulást sürgető szovjet álláspont részletezésekor azt mondta, hogy a Szovjetunióban megkülönböztetett figyelmét fordítanak a szocialista. országokkal fenntartott gazdasági együttműködésre, hiszen ezeknek az országoknak a részesedése mégha-' ladja az 50 százalékot a szovjet külkereskedelemben. A tagországok elfogadták a nemzetközi szocialista munkamegosztás 1991-től 2005-ig kidolgozott kollektív koncepcióját. A -tanácskozás e fő okmányának a vitájában 'többen sürgették, hogy a koncepciót ne tekintsék megváltoztathatatlan dog- magyűjteménynek, hanem az abban foglaltakat a pillanatnyi helyzetnek megfelelően — menet közben — módosíthassák, és így egyeztessék a népgazdasági terveket. A kollektív koncepcióval összhangban külön programokat hagytak jóvá a -nem európai KGST-országokkal kiálak ított együttműködés javítására. Ezzel kapcsolatban a szovjet küldöttség vezetője fejtette ki: ma már arra van szükség, hogy a nem kellően egyeztetett és távolról sem hatékony segélyfolyósítások helyett Vietnam, Kuba és Mongólia jobban kapcsolódjék be az együttműködésbe, a szocialista országok segítségnyújtása legyen hatékonyabb, s így nagyobb lendülettel igyekezzenek 'kiegyenlíteni e három ország és a többi tagország gazdasági fejlettsége közötti különbséget. A programok továbbra is kedvezményezett feltételeket biztosítanák e három országnak, de fokozottabban építenek a vietnami, kubai és mongol erőforrásokra. A tagországok — Románia kivételével — elhatározták, lépéseket tesznek a KGST-n belüli valutaátválthatóság és a KGST közös piacának megteremtéséhez szükséges feltételek 'kialakítására. A szovjet álláspont szerint az egyesített piac ugyan nem a közeli jövő feladata, de nem is maradihat csupán divatos jelszó, hanem az integrációs folyamat fejlesztésének fó iránya kell legyen. E kérdésben talán a lengyel álláspont a legradikálisabb. Messner kormányfő szerint ezt a piacot már az ezredfordulóra létre kell hozni. Rizskov is úgy vélekedett, hogy az áru- és pénzviszonyok nem kellő érvényesülése már kedvezőtlenül hat a gazdasági fejlődésre, nehezíti a hatékonyság növelését. A magyar küldöttség vezetője szerint e kérdésben is sakkal nagyobb az egyetértés a tagországok között, mint néhány hónappal ezelőtt. Erőteljesebb az a felismerés, tjogy ma már nem tökéletesítésre vagy javítgatásokra van szükség, hanem alapvetően meg kell változtatni az együttműködés néhány fontos elemét. A túlnyomó többség már nemcsak szavakban fogadja el ezt, hanem meggyőződéssel vallja, hogy szükség van a szocialista közös piac megteremtésére. Létrehozásának módszereit illetően azonban sokszínűek az elképzelések. Ez nagyrészt abból következik, hogy a KGST-ben tömörült tíz ország igen eltérő gazdasági fejlettségi szinten áll, eltérő a készségük és eltérnek lehetőségeik is a piac megteremtésére, és amivel ez jár, az ár- és valutarendszer átalakítására. A cselekvés kényszere talán mégis nyújt némi garanciát az előrelépésre. A magyar értékelés szerint „a mostani ülésszak átlendítette a KGST-t azon a kritikus ponton, amikor még erről az útról le lehetett térni; visszafelé menni, vagy megállni már nem lehet”. Egyre inkább kirajzolódik az a — magyar fél által már többször felvetett — lehetőség, hogy azok az országok, amelyek képesek és készek gyorsabban haladni az együttműködés reformjában, ezt tegyék meg. Ennek azonban nem szabad rontania az együttműködést azokkal a tagországokkal, amelyek szubjektív, de inkább objektív okok miatt még nem tudnak ilyen ütemben lépni. Erre vonatkozott Vja- cseszlav Szicspvnak, a KGST titkárának az a kijelentése, hogy Prágában nem következett be szakadás a tagországok együttműködésében. Rizskov kormányfő pedig külön szólt arról, hogy szovjet megítélés szerint idővel Románia is csatlakozik majd a közös piac megteremtését célzó erőfeszítésekhez. Prágában zöld utat kaptak az együttműködés fejlesztését célzó kísérletek, egyebek között a vállalatközi együttműködés területén a nemzeti valuták részleges átválthatóságának megteremtését célzó kétoldalú programok. Ilyen megállapodás jött már létre a Szovjetunió és Bulgária, illetve Csehszlovákia között. A rubel és a leva, a rubel és a cseh korona részleges átválthatóságának megteremtése lehetővé teszi, hogy az exportőr országok akár az importőr ország nemzeti valutájában is megkaphassák termékeik ellenértékét. A rendszer kiszélesítését célzó munkálatokba már a KGST hét tagországának vállalatai kapcsolódtak be kísérleti jelleggel. A 44. ülésszak résztvevői szerint az EGK-val megteremtett hivatalos viszony csak az első lépés a két gazdasági tömörülés együttműködésének fejlesztésében. Egyedül a román kormányfő nehezményezte, hogy a Tanács bizonyos szerveinek munkájában „túlságosan nagy hangsúlyt” kaptak a külországokkal fenntartott kapcsolatok kérdései. Magyar megítélés szerint egyértelművé vált, hogy a jelenlegi formák nem biztoJ sítják a KGST-n belül a többoldalú együttműködés előnyeinek érvényesítését, de csak az e felismerésből születő döntések gyakorlati megvalósítása eredményezheti, hogy a KGST ne akadályozója, hanem ösztönzője legyen a jövőben a tagországok gazdasági fejlődésének. Keller Tivadar
