Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-26 / 177. szám
1988. július 26., kedd Kánikulában bőrruházat Vitatható vita a rendezési tervről Spanyol bőrből — svájci export Hogyan tovább Szeghalmon? Nem éppen szerencsés ezekben a napokban és ebben a kánikulában szőrméről és bőrruháról érdeklődni, hiszen még az a tenyérnyi fürdőruha is meleg, amit ilyenkor a hölgyek viselnek a strandokon. Hogy mégis erről beszélünk, annak az az oka, hogy a Békéscsabai Szőrme- és Kézműipari Vállalat varrónői tegnap, hétfőn folytatták azt a munkát, amit két héttel ezelőtt abbahagytak, ugyanis valamennyien akkor egyszerre vették ki a szabadságot. A vállalat az egyre nehezebben beszerezhető alapanyag miatt félve várta a félévi mérleget, ugyanis bizonytalan volt az eredmény. Szerencsére, amikor elkészült a mérleg, az megnyugtatóbb számokat mutatott. A félévre tervezett termelési értéküket több mint 4 millió forinttal teljesítették túl, nyereségüket megduplázták. ' Az év első hat hónapjában több mint 10 ezer férfi és női bőrdzsekit varrtak, illetve szállítottak belföldi üzletekbe. A III. negyedévben sem *lesz gondjuk, hiszen a Tan- nimpexen keresztül sikerült egy jelentősebb export üzletet megkötni. Nagyszénási üzemükben már gyártják egy svájci áruház megrendelésére a spanyol irhából szabott autós kabátot. Ez mintegy 6 millió forint értékű munka. Az alapanyagot az export vállalat Spanyolországból szerezte be, többet is vásároltak, mint amennyi a megrendelt autós kabátokhoz kell, így az S-modell részére is tudnak készíteni mintegy 300 kabátot. Jelenleg a varrónők bőr miniszoknyát szabnak, illetve varrnak, ugyancsak az S-modell részére, és ugyancsak 300 darabot. Amint említettük, a III. negyedévre kapacitásuk teljesen lekötött. A IV. negyedév most még bizonytalan, ezért tárgyalásokat kezdtek társvállalatokkal. Amennyiben nem kapnak megfelelő bőr alapanyagot, más termékek gyártásával próbálkoznak. Kép, szöveg: Béla Ottó 300 miniszoknya készül az S-modellnek Irhából készült autóskabát Svájcba Ha nyár, akkor szabadságolások Helyettesíteni vagy bezárni? (Folytatás az 1. oldalról) formában működik. Ez azt jelenti, hogy a betegség, szabadság, egyéb távoliét ideje alatt is terheli a dolgozókat a bérleti, eszköz- használati és energiaköltség, tehát mindenki meggondolja, hogy mikor és mennyi időre maradjon távol. A légtöbb szolgáltató eszmeileg megállapított fizetése (3 ezer forint körüli össszeg), illetve a forgalmi bevétele nem, vagy csak alig fedezi a kiadásokat. Általános az a vélemény, hogy az itt dolgozók a közterhek növekedése miatt nem a szolgáltatóházban végzett munkájukból élnek, hanem kénytelenek kiegészítő jövedelmekből gazdálkodni. Ilyen lehetőségek mellett nem csoda, hogy többen is úgy nyilatkoztak, csak a kötelességérzet, a szakmájuk iránti szeretet és a lakossági igények iránti felelősség tartja őket a munkahelyen. A szolgáltatóház közvetlen szomszédságában található az elektromos háztartási gépjavító és szolgáltató kisvállalat, ahol elmondták, úgy osztják be a nyári szabadságokat, hogy egyszerre csak egy, vagy két dolgozó legyen távol. A külterületi munkában helyettesítéssel oldják meg a javításokat, és egy időszaki nyugdíjast, valamint egy szerződéses szerelőt is felvettek a munka gördülékenyebbé tételére. A javításra szoruló eszközök száma nagyon változó, néha periodikus, de az elmúlt héten hirtelen jött vihart például nem tudták előre bekalkulálni. Ügy gondolják, hogy a megrendelők nem érzik meg különösebben, hogy nyári vagy téli időszakról van-e szó, mivel egymás munkáját segítve be tudják pótolni a szabadságol ók, a betegek, vagy az egyéb okból távollévők munkáját. A Füzesgyarmati Nagyköz-^ ségi Tanácsnál a nyári szabadságolások idején is változatlan az ügyintézés. Januárban elkészítették a szabadságolási ütemtervet, és év közben ehhez igazodnak. De betű szerint nem ragaszkodhatnak hozzá, hiszen az élet rendkívüli eseteket is produkál. Mint dr. Szentesi Károly vb-titkár elmondta, itt olyan munkatársak dolgoznak, akik tudják egymást helyettesíteni. Tudomása szerint olyan eset még nem fordult elő, hogy az állampolgárnak az ügyintéző szabadsága miatt elégedetlenül kellett volna elhagynia a tanács épületét. Közlemény a benzin és a gázolaj fogyasztási adójának emeléséről A Pénzügyminisztérium és az Országos Árhivatal tájékoztatja a vásárlókat arról, hogy a Minisztertanács döntése alapján ia költségvetés megnövekedett kiadásainak fedezetéhez szükséges források előteremtése érdekében 1988. július 26-ától emelkedik a motorbenzin és a gázolaj fogyasztási adótétele. Az intézkedés a motorbenzin fogyasztói árát literenként 2 forinttal, a gázolaj árát 1,30 'forinttal növeli. A motorbenzinek és a gázolaj fogyasztói árának változása kiterjed a viszonteladói árakra és a különböző szállítási feltételű kereskedelmi eladási árakra is. Az egyes motorbenzinek és a gázolaj kereskedelmi eladási árainak változásáról a forgalmazó szervek tájékoztatják a vásárlókat, az Országos Árhivatal — hivatalos lapjában, az Árszabályozásban — az árjegyzéket közzéteszi. Miért drágul a benzin és a gázolaj? Az Országgyűlés által jóváhagyott 1988. évi költség- vetési hiány túllépésének elkerülése 10-12 milliárd forint ez évi kihatású, a költségvetés helyzetét javító intézkedést tesz szükségessé. A Minisztertanács döntése szerint ezt részben a támogatások csökkentésével kell elérni, de nem kerülhetők el egyéb, a bevételeket növelő intézkedések sem. Az intézkedések szükségességét a politikai testületek is indokoltnak látták. A motorbenzin és a gázolaj fogyasztási adójának emelése a költségvetés bevételeit ez évben 3,7 milliárd forinttal növeli, és ezzel egyező mértékben drágulnak az üzemanyagok. A felhasználóknál jelentkező többlet- kiadásból 2,6 milliárd forint a gazdálkodókat, valamint a közintézményeket terheli, 1,1 milliárd forint pedig a lakosságot. Az üzemanyag-áremelkedés az 1988. évi fogyasztói árszintet 0,2 százalékkal növeli. Az üzemanyagok fogyasztásiadó- és áremelése mellett szólt az is, hogy a forintnak a konvertibilis valutákkal szemben ez év július 19-én végrehajtott 6 százalékos leértékelése a külföldiek (turisták, külföldi szállítmányozási vállalatok) számára olcsóbbá tette volna a magyarországi üzemanyagvásárlást, amit Magyarország konvertibilis keménységű árukért szerez be. A nyugateurópai országokban az üzemanyagárak még így is magasabbak, mint nálunk. Az üzemanyagok drágulását a kormány a mentőknél, a tűzoltóságnál és a rendőrségnél ellensúlyozza annak érdekében, hogy feladataikat zavartalanul láthassák el. Milyen lesz a város arculata? Milyen fejlesztések szükségesek a közeli és távoli jövőben? Erre ad majd választ a város tanácsülése, amikor megvitatja az általános rendezési tervet. Mivel ebben minden szeghalmi polgár érdekelt, a kérdésről társadalmi vitát kezdeményezett a Hazafias Népfront városi bizottsága. Miként zajlott le a vita? Ennek járjunk utána a Szeghalmi Állami Gazdaságban, a Körösi Sütő- és Édesipari Vállalat szeghalmi üzemében és a Budapesti Harisnyagyár Szeghalmi Gyárában. Tapasztalatainkat a következőképpen foglalhatjuk össze. A lakók nem ismerik Papp Endre, az állami gazdaság párttitkára elmondta, hogy 650 dolgozó közül 40-en ismerték meg a vita anyagát/ A dolgozókat nem hívták össze, erről szervezett formában a véleményüket nem kérték ki, mert igen nehézkes lett volna a terjedelmes anyag kijegyzetelése. A titkárnőnél kitették egy asztalra, aki akart, belenézhetett. Amikor a párttagokkal az egyéni elbeszélgetések folytak, több vélemény elhangzott a város kommunális ellátottságáról. Tájékozatlanságról tanúskodó kérdéseket tettek fel. A város lakói nem ismerik településük rövid- és hosszú távú terveit. Majd hozzátette, ez az ő tapasztalata, lehet, hogy nem mindenki látja így. Az állami gazdaság tövis- kési telepének olyan dolgozóitól érdeklődtünk, akik Szeghalmon laknak. A rendezési tervről mendemondákat hallottak, de olyan is volt, aki nem is tudott róla, és így — értelemszerűen — a társadalmi vitáról sem. Megfogalmazták, hogy a rendezési tervét szélesebb körben kellene terjeszteni. A sütőüzem vezetője arra hivatkozott, hogy mivel három műszakban dolgoznak, így nem tudta a kollektíva véleményét egyszerre kikérni, hanem műszak közben beszélték meg. Ügy tapasztaltuk, hogy a dolgozók a rendezési terv bizonyos részeit ismerik. A harisnyagyárban nem került sok időbe a kérdezős- ködés, ugyanis Vékony József gyárigazgató szerint a társadalmi vita anyagát meg sem kapták, pedig lett volna mit mondaniuk a Szeghalom déli részén elnyúló iparteleppel kapcsolatban. A programkialakító tárgyalásra meghívták, azóta ezzel kapcsolatban semmiféle anyagot nem kapott. A megkérdezett dolgozók — szeghalmi lakosok — nyilvánvalóan semmit sem hallottak a rendezési tervről. 80 példány Miért vált szükségessé az új rendezési terv kialakítása, és hogyan zajlott le ennék társadalmi vitája? — kérdeztük meg Tóth Lászlótól, a Szeghalmi Városi Tanács városgazdálkodási osztályának csoportvezetőjétől. — Volt egy összevont rendezési tervünk, amelyet 1977-ben fogadott el a tanácsülés, ezt 1983-ban vizsgálta felül és hagyta jóvá. Időközben új elképzelések születtek, így a rendezési terv és az ötéves tervünk nem volt összhangban. Ehhez hozzájárult az is, hogy Szeghalmot 1984-ben várossá niyiülváníitotiták. Az új általános rendezési tervet 1986 áprilisában rendeltük meg a szegedi Délterv-től, eddig — a Hazafias Népfront szervezésében — két társadalmi vitája volt, az egyik tavaly júniusiban, a másik ez év májusában. — Ezek valóban társadalmi viták voltak? A munkahelyen nem ismertették a dolgozókkal, a harisnyagyárhoz az anyag el sem jutott! — A Délterv a vita anyagából 80 példányt készített. Tizenöt darabot a népfront a város vezetői között osztott szét, 65-öt pedig postáztak a gazdasági és intézményvezetőknek, valamint a népfrontbizottság tagjainak a társadalmi vitára sízóló meghívóval, amelyben szerepelt, hogy az anyagot ismertessék a munkahelyi kollektívájukkal, lakóhelyi kör- nyüket képviseljék a vitában. Arról a legkevesebbet a tanács és a népfront tehet, ha valaki ezt a saját anyagának tekintette, és a vitában csupán saját véleményét adta elő, de, szerintem ez csak csekély számban fordult elő. A vitában több felszólaló azzal kezdte a mondandóját, hogy az anyagot a munkahelyi kollektívával megbeszélte. A tanácstagok a programtervezetet megkapták, ha elvégezték a dolgukat, akkor a lakókörzetük véleményét kikérték. Hogy Töviskesen nem tudnak róla? Tanácstagjuk van, a népfrontban képviselőjük. Nem zárult le — Hogyan fordulhatott az elő, hogy a harisnyagyár nem kapta meg a társadalmi vita anyagát?----kérdeztük V arga Istvánnétól, a Hazafias! Népfront városi bizottságának titkárától. — Alig akarom hinni, hogy nem ment el az anyag. Nekünk mindenkinek fontos a véleménye, így a Vékony elvtársé és a harisnyagyáié is. Nagyon sajnálom, hanem kapták meg, ez csak a véletlen furcsa összjátéka lehet. Én elküldöm nekik az anyagot, ha megbeszélik a dolgozók kollektívájával és a tervről eltérő véleményük van, ott a gyárban külön vitát rendezünk. A május 4-i társadalmi vitában sikerült előrelépnünk. Jóleső érzés töltött el, mikor láttam, hogy a jelenlévők vitába szállnak a szakértőkkel. Tizenhét felszólalás történt, ezek konkrétan a tárgyra vonatkoztak. Persze, még van mit tanulnunk, de úgy gondolom, a társadalmi vita még országos szinten is alakulóban van. A személyes véleményem az, hogy a lakossággal való kapcsolattartásban csupán a hagyományos formákra nem szorítkozhatunk. Ma már az in- formációk az emberekhez modern csatornákon keresztül jutnak el. Egy közösségi tévé közvetlenebb, gyorsabb kapcsolattartásra adna lehetőséget. Én a megrendezett társadalmi vitát jónak tartom, ma erre van lehetőségünk, de a jövőben keresnünk kell az újabb formákat. örülök annak, hogy a lakosságban igény van arra, hogy még több információhoz jusson. A vita még nem zárult le, a decemberi tanácsülésen a tanácstagok a rendezési tervhez további véleményeket fűzhetnek, és dönthetnek az alternatív javaslatokról. Tájékozódásunk alapján eltöprenghetünk azon, vajon mennyire társadalmi az a vita, amelyről a lakosság keveset tud. A sajátjának érezheti-e azt a várost, amelynek a jövőjéről nem kérdezik meg a véleményét? A döntés decemberben várható, addig még van idő arra, hogy a vita valóban azzá váljék, aminek nevezik. (molnár) A hatvanas—hetvenes években épült a Fáy úti lakótelep Fotó: Oravszki Ferenc Zöldfolyosó Hegyeshalomnál Kedvezőek a tapasztalatok Hétfőn nulla órától Hegyeshalomnál folyamatosan működik az úgynevezett zöldfolyosó. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy azoknak az utasoknak, akiknek nincs vámkezelésre kötelezett árujuk, a táblákkal világosan elkülönített útsávokon — a zöldfolyosókon — haladhatnak tovább. A módszer szombaton és vasárnap megtartott főpróbája, bár mind a két nap csúcsforgalom volt a határ- átkelőhelyen, kedvező tapasztalatokat hozott. A szakemberek mindazonáltal úgy vélik, hogy az új rendszerű forgalomszervezés akkor éri el a célját, illetve attól kezdve működik majd teljesen jól, amikortól az uta7 zók már általában ismerik és természetesnek veszik az igénybevételét. Ma még, a sok tájékoztató tábla ellenére, nagyon sok az olyan utas, aki — bár nincs vá- molnivalója — a hagyományos útvonalon halad, és nem veszi igénybe a zöldfolyosót.
