Békés Megyei Népújság, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-25 / 20. szám

1988. január 25., hétfő mjum.Ti.Tc! Zenészbál Gyengénlátó gyermekek beiskolázása A Gyen gén látók Általá­nos Iskolája és Diákotthona levélben fordult a Vakok és Gyengénlátók Megyei Szö­vetségéhez, hogy segítséget kérjen a gyengén látó gyer­mekek beiskolázásához. Bi­zonyosan sok az olyan szü­lő, aki idegenkedik attól, hogy kisgyermekétől meg­váljon, és tőle távoli tele­pülésen taníttassa. Minden­képpen meggondolásra ér­demes, hogy ilyen szakirá­nyú iskolában pontos és alapos képzést kaphatnak a gyermekek, nem kerülhet­nek hátrányba társaikkal szemben, és pályaválasztá­sukat döntően befolyásolja az itteni tanulás. A Gyengénlátók Általános Iskolájába azokat az ép ér­telmű, látássérült gyermeke­ket veszik fel, akiknek lá­tásélessége 8—30 százalék közötti. Az iskolában első­től a nyolcadik osztályig ta­nulhatnak a gyermekek, és a nyolcadik osztály befeje­zését követően a többi ál­talános iskolával azonos ér­tékű bizonyítványt kapnak a tanulók. A szülők minden hétvégén haza vihetik gyer­meküket, természetesen ez nem kötelező. Térítési díjat a kollégiumi ellátásért a szociális helyzettől függően kell fizetni. A szülők, az óvodák és általános iskolák, valamint az egészségügyi dolgozók fi­gyelmét is felhívják arra. hogy ha tudomásuk van ilyen látássérült gyermek­ről, címéről értesítsék az intézetet. Feltehető, hogy több látássérült gyermek küszködik az általános isko­lákban, miközben az inté­zetben még vannak szabad férőhelyek. A még óvodába járó gyermekek címét is ké­rik, mert az intézetben uta­zó tanár is dolgozik, aki fel­keresi a gyermekeket az óvodában. Szükség esetén segítséget ad a nevelőknek a speciális foglalkozáshoz, a szülőknek pedig a gyerme­kek életének további alakí­tásához. Az iskola címe: Gyengén­látók Általános Iskolája és Diákotthona, 4032 Debre­cen, Lóverseny u. 3. B. Zs. Felejthetetlen ünnepi est volt a tótkomlósi vendégek számára a II. sz. kultúrott- honban, ahol a Haladás Tsz fúvószenekara1 zenés zenész­bálát rendezett. A műsor előtt ifjú Krercsméri János karmester röviden beszámolt az NSZK-ban megtartott nagysikerű' koncertről, majd eljátszották a (Csárdáskirály­nő ossz dallamait, keringő- ket. Ezt követően Újvári Ist­ván, a Magyar Állami Ope­raház trombitaművésze a Macskák című musicalből a trombitaszólót adta elő ze­nekarkísérettel, ifj. Krecs- méri János vezényletével. Nagy siker volt és gyö­nyörű. Igen büszkék va­gyunk mi tótkomlósiak, hogy Budapesten, a fővárosunk­ban, az Operaházban ilyen nagy zeneművészünk van. Gratulálunk neki, s a zene­karnak. Balogh Erzsébet, Tótkomlós Felháborító... a Démász gyulai kirendeltsége két „ismeretlen” dolgozójá­nak az alábbi antihumánus magatartása: az eset Gyulán, a buszpályaudvar környéki lakótelepen történt, 1988. janu­ár 11-én, hétfőn, a délutáni órákban. A lakásban 11 hóna­pos gyermekével egyedül tartózkodó fiatalasszony, miután észlelte, hogy az előszoba tapétázott falán elhelyezett úgy­nevezett biztosítékdobozban izzik az elektromos vezeték, megpróbált azonnal villanyszerelőt hívni. Többszöri tele­fonálásra is azt a választ kapta, hogy az 1988. január 1. napján hatályba lépő adórendelkezések miatt a hívott vil­lanyszerelő megszüntette lakossági szolgáltató tevékenysé­gét. Ez a tény már önmagában is egy külön újságcikk té­mája lehetne! Mivel a fiatalasszony problémája „égető” volt, és egy bármikor bekövetkezhető tűzesettel kellett szá­molnia, amely egy lakótelepen beláthatatlan következmé­nyekkel járhat, végső kétségbeesésében kihívta a Démász gyulai szakembereit. Nemsokára meg is jelent két férfi, akik felballagtak a negyedik emeletre, majd cöveket ver­vén az ajtó előtt, közölték, hogy mivel a hiba oka lakáson belül van, annak elhárítása nem tartozik az ő feladatkö­rükbe, s faképnél hagyván az elképedt fiatalasszonyt, dol­guk végezetlenül távoztak. A problémát végül is egy „nem” szakember” szomszéd oldotta meg. Ezt az elképesztő, közönyös magatartást szeretném hono­rálni azzal, hogy közhírré teszem, remélvén, hogy az isme­retlen szakemberek magukra ismernek, s egy kis önvizs­gálatot tartanak lelkiismeretük háza táján. Mert az lehet, hogy a cégük profiljába, munkakörükbe nem tartozó se­gítségnyújtás megtagadásával „hivatásuk magaslatán” áll­tak, de emberségből nullára vizsgáztak. Dr. Sebestyén Éva HNF körzeti titkár, Gyula Tűzoltók társadalmi munkája Szeghalmon A Szeghalmi Városi Tűz­oltó-parancsnokság Vörös Csillag Szocialista Brigádja Pálfi János vezetésével 1987. évben 1 257 600,— Ft értékű társadalmi munkát végzett. Ebben szerepelt: — játszóterek áthelyezése a Péter A. Isoron, és a Baj- csy-Zs. lakótelepen; — átereszcsövek lerakása. csatornaépítés a Péter A. so­ron; — útegyengetés, terepren­dezés és faültetés a Vásár­téren ; — járdalapok lerakása a Rákóczi, Dugovics, Szelesi, Újtelep, Kinizsi, Petőfi, Vö­rösmarty és Nádasdy utcá­kon és a vasútállomás előtti autóbuszváróban. Eiler Ferenc, Szeghalom Képünkön a szocialista brigád egy lelkes kis csoportja lát­ható faültetés közben Fotó: Oravszky Ferenc A közelmúltban ünnepelte Békésen házasságkötésének hat­vanadik évfordulóját Baji Károly és felesége. Az idős párt három gyermeke, öt unokája és öt dédunokája köszöntötte a szép családi ünnepen Lehet így is... Gondolom, a pusztaföld­vári példát mindenki jól­eső érzéssel olvassa majd, s látják, „Lehet így is ... ” Évek óta kitűnő kapcso­lat van a Tótkomlósi Taka­rékszövetkezet helyi kiren­deltsége és a pusztaföldvári általános isikola 4046. Sz. . Ság vári Endre Úttörőcsapa­ta között. Szinte minden út­törőrendezvényen képvisel­tetik magukat a kirendeltség dolgozói — meghívásra. Sok esetben könyvjutalmakat adtak az úttörőmunkában kiemelkedő teljesítményt nyújtó pajtások részére. Az idei tanévben még to­vább bővült ez a kapcsolat. 1987. október 31-én a világ­takarékossági nap alkalmá­ból megalakult az iskolai ta­karékszövetkezet. Az ala­kuló ülésen részt vett a ta­karékszövetkezet helyi ki- rendeltségének vezetője. A fiatal szervezet munkáját a felnőtt szakemberek segítő jószándékkal figyelik, ellen­őrzik. Az úttörőcsapat az ; iskolarádió adásában az ed­digi tapasztalatokról beszá­molt Tóth Imréné, a helyi kirendeltség vezetője, öröm­mel hallgatták a pajtások takarékoskodásának szá­mokkal kifejezett mértékét, s köszönettel vették a fi­gyelmeztetést is, hogy a ta­gok létszámának növekedé­se még nem a kellő ütem­ben halad. December első hetében a gyermekkönyvhét alkalmából szintén . közös akcióba kezdett a helyi ta­karékszövetkezet és az út­törőcsapat. Mivel a takarék- szövetkezet árusít könyve­ket, ebben a munkában vet­tek részt a pajtások. Őrsön­ként kaptak bizományba könyveket, s hamar el is ad­ták őket. A forgalom sebes­ségét alaposan megsokszo­rozták a néhány nap alatt. Az eladott könyvek árának 5 százalékát az őrsök kap­ták meg, s ők az iskolai ta­karékbetét-állományt gyara­pították vele. Biztos, hogy számtalan sok jó példa van megyénkben, s lehet, hogy az itt leírtakkal azonos, vagy még jobb, gaz­dagabb tartalmú is. Kívá­nom, hogy egyre több le­gyen! Jankóné Fekete Valéria, Pusztaföldvár Megkopon reklám Egy évvel ezelőtt örömmel ta­pasztaltam, hogy a csabai bu­szok oldalán reklámfeliratok je­lentek meg. Ez azért is nagyon tetszett, mert jártam Bécsben, és először láttam ott ilyen vi­dám színekkel festett mozgó reklámot. A Csabán tapasztalt újdonság öröme elmúlt, mert a buszok oldalán halvány, kopott festéknyomok maradtak csak. Azon csodálkozom: a reklámo­zó cégek felelős vezetői miként képzelik el az ilyen fakó, ko­pott reklámról, hogy az hatni fog a vevőkre. Ha azt a reklámot már úgy­is fel kell festeni, akkor item lehet minőségi munkát végezni? Kertész Szilvia, József Attila lakótelepi általános iskola 8. d. oszt. tanulója, Békéscsaba Lakodalom az egész világ (13.) Bugyi-sztori: Qrményházátá! Amerikáig — Mindezek után tehát mennyit is kerestek az idén? — kérdezem tőlük. Bugyi Zoltán: — Annyit nem, hogy meggazdagodtunk volna! Bugyi János: — Jobban keresek most, mint egy egy­szerű melós, így gyorsabban be tudom fejezni a házamat. De ez az összeg nem túl sok. — Mennyi? Bugyi Zoltán: — Mint egy átlagos igazgatói fizetés. Ha szétosztom az évi keresete­ket hónapokra, havonta át­lagban 350 000-400 000 dinár jut. Eljutottunk 1987 decem­beréig. Időközben — au­gusztusban — a 3+2 részt vett Magyarországon a Hun- garoringben megrendezett nagyszabású koncerten. Szeptember és október fo­lyamán elkészült és decem­berben a piacra került a 3+2 legújabb, sorrendben harmadik nagylemeze. Noha először úgy tervezték, hogy valamelyik külföldi stúdió­ban készítik ezt a lemezt, végül ismét a bikovaci Bar­bara magánstúdióra esett a választás. Ezúttal 130 óra kellett a lemez zenei anyagának el­készítéséhez. Emlékeztetőül: az első lemez anyagát Len­gyel Gábor stúdiójában 30 óra alatt csapták össze, a második lemez 80 órát vett igénybe. Ezúttal is a régi recept szerint jártak el: olyan számokat vettek fel, ame­lyeknek sikerük volt már a korábbi fellépéseken. Csakhogy ez most már mind nehezebb. Egyrészt azért, mert a legnépszerűbb szá­mok már rákerültek az első és második nagylemezre. Másrészt pedig azért, mert a 3+2 megjelenése óta gombamódra szaporodtak el Vajdaságban a muskátli- zenekarok, szinte mindegyik lemezt adott ki (némely együttes többet is), és kivé­tel nélkül mindegyik, jobb vagy silányabb változatban, népdalokat, magyar nótá­kat, csárdáscsokrot, tehát kapósnak ígérkező számokat vett lemezre. Mindebből kö­vetkezik, hogy jócskán szű­kült a választék. A harmadik nagylemez cí­me: Csendes ember lettem. A következő számokat tar­talmazza: Csendes ember lettem, Azt hallottam kicsi­ke babám, Húsz éves kor, Lenn a falu végén, Ember egy léha, Kislány, vigyázz, Szép kislány az Ica, Csen­des kis falu, jó éjszakát, A babám fekete romalány, Felszállott a vadgalamb, Há­zasodom nemsokára, Lőre, lőre, cudar lőre, Szól a nó­ta, áll a bál. Ezen a lemezen sincs sa­ját szerzemény. A lemezről — akárcsak a karábbiakról sem — nem mondunk véleményt. Zene­kritikusok véleményét sem idézzük, hogy milyen siker­re számíthat a lemez. Bebi­zonyosodott ugyanis, hogy a muskátlizene produkcióban képtelenség az ilyesmit el­találni. Azt nem nehéz meg­állapítani, ha valamelyik együttes csapnivalóan, oly­kor-olykor hamisan, olyan kivitelezésben és hangszere­léssel játszik, amely jócs­kán hagy maga után kíván­nivalót. Sok esetben azon­ban éppen az ilyeneknek van a legnagyobb keletje. Es itt áll meg a hozzáértő zenész vagy zenekritikus esze. A Csenes ember let­tem igényesen készült (ez abból is látszik, hogy a ze­nészek 130 órát töltöttek a stúdióban); de a legsilá­nyabban készült Halvány őszi rózsa volt eddig a 3+2 legkelendőbb lemeze. A cso­da tudja... A harmadik nagylemez ze­nei anyagát a három Bugyi fivér mellett Burai Károly (billentyűs hangszerek és klarinét), valamint Spőr Helmut basszusgitáros vette föl. A producer Kovács Ká­roly. Ezt a lemezt is a Jugo- ton adta ki. A zenészek ia lemez utáni jövedelemből 12 százalékot kapnak. A stúdió- költségeket a Jugoton fedez­te, ezenkívül reklámanyagot és a tévé számára videó- reklámspotot készített az együttesről.1 Százezer példányban ke­rült a piacra. Értesüléseink szerint a magyarországi le­mezforgalmazó — akik1 már az első lemez sikere után, mint ahogy az egyik ma­gyarországi lapban olvastam, „félretették a szennyhullám iránti fintorgásukat, és ők is le akarják csípni részüket a haszonból, mondván, hogy a pénznek nincs szaga” — a harmadik lemezből 100 ezer példányt igényelt. A bökke­nő ott van, hogy nem is olyan egyszerű a lemezex­port (Magyarországra. Az il­letékes és érdekelt feleknek meg kell találniuk a megfe­lelő kompenzációs ügyletet. Mármint, mit fog hazánk importálni Magyarországról a| Bugyi fivérek lemezeinek fejében. Valószínűleg tejet. A harmadik lemezről és az utóbbi fellépésekről hi­ányzik a 3+2 több mint egy éven át állandó kültagja, Schön Ignác. Vitathatatlan, hogy az Újvidéki Rádió né­pi zenekara vezetőjének he­gedűjátéka (hiányzik, hiszen a korábbiakban jórészt Ná­cinak volt köszönhető az igé­nyesebb, teljesebb hangzás. — Mi történt, Imiért nincs veletek Ignác? — kérdezem Bugyi Zoltántól. — Átment egy másik ze­nekarba, a törökbecsei Ilia fivérek zenekarába. — Miért? — Oda megy, ahol több pénzt adnak. Ezenkívül egy kicsit össze is vitáztunk. Ig­nác ugyanis meghívást ka­pott egy svájci körútra, ki is ment, de kísérőzenekar­ként testvéreit, sógorait, ro­konait vitte magával. Mond­tuk neki, hogy nincs rend­jén, hiszen annyi közös fel­lépésünk volt, mi őt mindig hívtuk, ő meg most kiment nélkülünk. Emiatt történt a szakítás. A nagy újság a 3+2-nél, hogy most már minden bi­zonnyal nyélbe ütik az ame­rikai körutat. A Bugyi-zene­kar címére a tengerentúlról — Amerikából, Kanadából és Ausztráliából — már koráb­ban is érkeztek meghívások. Külföldet járó magyarországi művészek is panaszolták, hogy sehol sem lehet már fellépni a Bugyi-repertoár­ból kölcsönvett számok nél­kül, mert mindenütt azt (is) követeli a hallgatóság. Az amerikai és ausztráliai kör­út kapcsán különböző termi­nusokat és feltételeket em­legettek. — Mi a végleges időpont? — kérdeztem Bugyi Zoltán­tól. — Szinte véglegesnek te­kinthető, noha a szerződést még nem írtuk alá, hogy február 6-án ‘indulunk Ame­rikába. A turnét Harangozó Teréz férje szervezte meg. A tervek szerint két hónapot maradunk Amerikában, ösz- szesen 30 fellépésről van szó. Főként hét végeken koncer­tezünk. A két hónapból há­rom hét végén, kilenc fellé­péssel, Kanadában muzsiká­lunk. Csak a kézi hangsze­reket visszük, az erősítőket, a hangosítást ott bérelik számukra] Az USA-ban és Kanadában is minden kon­cert más városban lesz. Any- nyit tudok, hogy az USA-t bejárjuk New Yorktól Los Angelesig. Hogy pontosan mennyi pénzt keresünk, még nem tudom. Minden költsé­get (utazás, szállás stb.) a szervező fedez, a fellépése­kért a tiszteletdíjat devizá­ban kapjuk. Kevésbé fontos, hogy mennyi pénzt kapunk, a leglényegesebb, hogy kiju­tunk és muzsikálunk Ameri­kában is. Az amerikai és kanadai turnén kívül ta­vaszra esedékes az ausztrá­liai körút is. (Magyar Szó) Lakodalom az egész világ! Csorba Zoltán (Vége)

Next

/
Oldalképek
Tartalom