Békés Megyei Népújság, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-25 / 20. szám

1988. január 25., héttő Túl a százon Paula néni csodái Az Állami Népességnyil­vántartó Hivatalban Rugli Katalin a nyilvántartásból olvassa ki: hányán élnek Magyarországon 100 éven felüliek. A legutóbbi — kö­rülbelül kéthetes állapot sze­rint az országban 169-en. A fővárosban pedig 47-en van­nak, akik 100 évnél; régeb­ben látták meg a napvilá­got. A legidősebb — feltehe­tően — egy Zala megyei né­ni, aki 109 éves, de az ada­tok szerint a Bács-Kiskun megyei Soltvadkerten egy 106 éves honfitársunk él. Közöttük a főváros XI. ke­rületében Kovács Ferencné, született Lux Paula a maga 103 évével csak a harmadik legidősebb. Ma ünnepli 1103. születés­napját Paula néni, de már vasárnap és napokkal ezelőtt elkezdődött az ünneplés. Az ünnepelt olyan jól tartja magát, hogy ilyet ritkán lát a világ, önálló, mi több maga sütötte linzerrel fogad­ja az térdek löd őket, kedves rokonait, a családot, a gyak­ran ellátogató orvost. No, nem azért, mert orvosi ke­zelésre szorul, egyáltalán nem szed az Algopyrynen és a gyenge emésztést segítő gyógyszereken kívül semmit. A látása romlott meg. Ki­csinyke, 3200 forintos özve­gyi nyugdíjához a Vakok és Gyengénlátók Országos Szö­vetsége havonta 500 forinttal járul hozzá. Arról, hogy mi a hosszú élet titka, csak annyit mond: „Az a lényeg, hogy ne hagyja el magát az em­ber”. Számadó Julianna fl táppénz, terhességi-gyermekágyi segély és gyermekgondozási díj kifizetésének rendje 1988. január 1-től A személyi! jövedelemadó­ról szóló jogszabályok alap­ján a társadalombiztosítási ellátások közül adóköteles jövedelemként kell figye­lembe venni a táppénzt, ter­hességi, gyermekágyi és a gyermekgondozási díjat. Az adóelőleg megállapítá­sa, levonása, biztonságos végrehajtásai szükségessé tet­te, hogy ezen ellátásokat — a nem üzeipi kifizetőhellyel rendelkező munkáltatók ese­tében is — a bérrel együtt a bérfizetési napon fizessék ki. Az 1988. január 1-e utáni időre számfejtett ellátáso­kat, azon munkáltatók ese­tében, ' amelyek 10-nél több dolgozót foglalkoztatnak, a Társadalombiztosítási ' Igaz­gatóság értesítése alapján a munkáltató a legközelebbi bérkifizetési napon egyenlíti ki. A folyamatos kifizetés ezért szükségessé teszi a ke­resőképtelenséget igazoló ok­mányok időben történő le­adását, és a Társadalombiz­tosítási Igazgatósághoz való továbbítását, hogy a szám­fejtés, és az értesítések ki­küldése a bérjegyzékek lezá­rásáig a munkáltatókhoz megérkezzenek. A késedel­mes igények esetében ugyanis a kifizetésre csak a következő havi bérszámfej­tési napon kerülhet sor. A 10 dolgozónál keveseb­bet foglalkoztató munkálta­tók esetében, valamint azon biztosított rétegek esetében, amelyeknek munkáltatója nincs, továbbra is a Társa­dalombiztosítási! Igazgatóság folyósítja az ellátást. A kifi­zetésre a tárgyhót követő hónap 5-ig kell, hogy sor ke­rüljön. Ez esetben az adóelő­leg megállapításáról, levo­násáról és az összeg adóha­tósághoz való átutalásáról a Társadalombiztosítási Igaz­gatóság gondoskodik. Mikó Imre csoportvezető, Békéscsaba TISZTELT ÜGYFELEINK! Értesítjük Önöket, hogy a Takarékszövetkezet Ingatlanforgalmazási Iroda TEVÉKENYSÉGE KITERJED valamennyi betétfajta gyűjtésére, ezen belül: kamatozó, nyereménybetét, gépkocsi-befizetésre (Casco-térítés mellett) és autónyereménv-betétkönyv nyitására, valamint rövid lejáratú hitelezésre. Ingatlanforgalmazási Iroda, Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 6. Mészöv-székház, földszint 1. FIGYELEM, ÁRAMSZÜNET! Értesítjük t. Fogyasztóinkat, hogy hálózatépítési munkák miatt áramszünetet tartunk Békéscsabán, 1988. január 25-én, 9.00—13.00 óráig, a Rózsa Ferenc u.—Szamuely u.—Bercsényi u.—Nagy Sándor u.—Kereki út—Wagner u.—Orosházi út—Vas­vári Pál u.—Jambrik u.—Hargita sor—Bessenyei ut­ca—Kertész u. által határolt területen az alábbi utcák kivételével: Vaskapu u., Wagner u. és a Máriássy ut­cák onnan táplált hálózatán, valamint a Nagy Sándor u., Mátyás király u., Máriássy u., Wagner utcák Kere­ki út felőli végén. Nem lesz továbbá áram a Hargita sori lakótelepen és a Reviczki u., Mikszáth u., Tán­csics u., Bessenyei u., Jósika u., Könyves u. és a Ko­lozsvári u. Tompa u. felől táplált hálózatán, 1988. január 26-án 9.00—13.00 óráig, a Franklin u.—Könyves u.—Tompa u.—Táncsics u.— Orosházi u.—vasútállomás által határolt területen. Hálózati berendezéseinket az áramszünet ideje alatt is feszültség alatt állónak kell tekinteni! Démász-üzemigazgatóság, békéscsabai kirendeltsége Hódmezővásárhelyen Munkás­vállalkozók a Fémtechnikai Vállalatnál A főmunkaidőben végzett munka ösztönzőbb elismeré­sére kísérleti munkaszerve­zeti formát alkalmaznak ez évtől a hódmezővásárhelyi székhelyű Fémtechnika Vál­lalatnál. A nagyobb egyéni teljesítmények elérésére, a dolgozók tehetségének, tudá­sának, szorgalmának, szer­vezőkészségének maximális kibontakoztatására három autonóm munkacsoportot hoztak létre a csongrádi, a szentesi és az egyik hódme­zővásárhelyi részlegüknél. Ezek maguk választották meg vezetőiket. A csopor­tokban dolgozó hatvan em­ber a vállalattól kapott gé­peken, anyaggal, a vállalat által kitűzött határidőre gyártja a fémből készült aj­tókat, ablakokat, tartályo­kat és más fémipari cikke­ket. önállóan szervezik meg a munkát, határozzák el, hogy a kapott feladatot hány, s milyen képzettségű dolgo­zóval oldják meg. A kész­termékekre egy tételben ka­pott bért pedig kinek-kinek érdeme szerint osztják el. A vállalat vezetőjével kötött szerződés szerint a cég fel­adata, hogy gondoskodjék a tervről, az anyagellátásról, az áruk eladásáról, és köte­lezettséget vállal arra, hogy a jelenlegi feltételek között kialakult normákat nem emeli az egyéni munkatelje­sítmények növekedése esetén sem, hanem maradék nél­kül kifizeti a magasabb tel­jesítményért járó bért. A Fémtechnikai Vállalat­nál a következő esztendőben szerzett tapasztalatok alap­ján döntik el, hogy létre­hoznak-e újabb autonóm munkacsoportokat. Arra szá­mítanak, hogy a rosszul dol­gozókat, iszákosokat, a meg­bízhatatlanokat a csoportok maguk távolítják el soraik­ból, csak az optimális lét­számot foglalkoztatják, s a várhatóan csökkenő lét­számmal, de nagyobb egyé­ni teljesítményekkel nő a termelés. Céljuk, hogy az idén az árutermelő fizikai munkásoknál teljesítmény­arányosan 10-15, vagy akár 20 százalékkal is növelhes­sék a főmunkaidőben vég­zett munka után járó kere­seteket, hogy dolgozóiknak ne vgmk-ban, munkaidőn túl kelljen megkeresniük ezt a pénzt. Műszerközpont öt akadémiai kutatóintézet és két budapesti egyetem vezetői megállapodtak abban, hogy Bu­dapesten Anyagtudományi Mű­szerközpontot hoznak létre. Az anyagtudomány a legkülönfé­lébb anyagok — félvezetők, ke­rámiák, ötvözetek, folyadék- kristályok, fémek, műanyagok stb. — alapkutatásával, a meg­levő anyagok tulajdonságainak pontos feltárásával és különbö­ző minősítő vizsgálatok elvég­zésével foglalkozik. A most létrehozott műszerközpont ösz- szehangolja azt a munkát, amit az öt kutatóintézet és a két egyetemi kar e területen külön- külön végez. Az új szervezet kialakításával a kutatási együtt­működés szorosabbá válik és jobban kihasználják a társult intézmények szétaprózódott szel­lemi és technikai kapacitását, olyan tudományos feladatokat oldhatnak meg, amelyeket ed­dig csak több intézményben, külön-külön tudtak elvállalni. A különböző komplex anyag- vizsgálatok az utóbbi időben különösen fontossá váltak. Az anyagtudomány eredményeit ugyanis mind nagyobb mérték­ben használják fel a különbö­ző iparvállalatok, mert ezeknek az eredményeknek az alkal­mazása erőteljesen befolyásolja a termék gyártásának gazdasá­gosságát, a biztonságos hasz­nálatot, megvédheti környeze­tünket a felesleges ártalmaktól, és hozzájárul az ésszerű szab­ványok kialakításához is. Új, modern eszközök megvá­sárlásáról is döntöttek, ehhez az Országos Tudományos Ku­tatási Alap mintegy 100 millió forinttal járul hozzá. Pénteken premier a klubszínházban Három kérdés a rendezőhöz Próbán: Dávid Sándor, Fercnczi Krisztina, Sándor János rendező és Dariday Róbert Fotó: Kovács Erzsébet Lev Tolsztoj Anna Kare- ninájának klubszínházi be­mutatójára készül a Jókai Színház. A rendező Sándor János érdemes művész, ta­lán nem is számít igazán vendégnek Békéscsabán: 1969—1972-ig volt itt főren­dező, s tudják róla, többször nyilatkozott úgy, hogy ez az idő volt eddig élete és pá­lyája legszebb és legsikere­sebb szakasza. Ahogy mond­ja, elsősorban szakmai sike­rek fűződnek Békéscsabá­hoz: a Shakespeare király- d ráma-sorozat, ami addig nem volt a magyar szíházi életben, színvonalas előadá­sok, amelyeket mint leglé­nyegesebb művészi tetteit tartja számon. Vagy: Csehov Manóját Magyarországon a Jókai Színház mutatta be először. Huszonöt év a pályán. S ha életének tíz legjobb elő­adását kell felsorolnia, ak­kor abból négy biztos csa­bai. Vajon mi lehet, ami még fontossá teszi az itt töltött éveket? Nyilván az elismerés is, az első Jászai- díj, a Justh Zsigmond-díj, a Gyulai Várszínház plakettje. Legenda a családjában, hogy kislányát először arra a nó­tára tanította meg, hogy „Icike-picike a csabai utca, valami a szívemet mégis odahúzza ...” Sándor János most harmadszor van Sze­geden, hatodik éve főrende­ző ott az idei szezon végé­ig. ötvenéves, több mint tíz éve főrendező, szeretne már rendező lenni... — Klubszínházi bemutató lesz Békéscsabán január 29- én. Miért vállalkozik egy rendező arra, hogy egy ilyen világhírű regényt, mint az Anna Karenina át­írjon színpadra, ráadásul stúdiószínpadra ? — Nagyon sokat viaskod­tam magammal, hogy ele­get tegyek-e a felkérésnek, ami eredetileg úgy szólt, hogy a regény színpadi vál­tozatát készítsem el. A stú­diószínpad speciális helyzet. Minden létező feldolgozás nagy színpadot kíván és rengeteg szereplőt. Világos­sá vált számomra, hogy ha ebbe a kis térbe akarom be­letenni a történetet, akkor azt valami egészen peciális módon lehet csak megvaló­sítani. Viaskodtam egy na­gyon erős emlék miatt is: 1964-ben a Magyar Televí­zióban élő adásban meg­csináltam a Karenina An­nát / Krencsey Mariannái, Latinovits Zoltán volt Vronszkij, Inke László Ka­renin. — Hálás, vagy hálátlan feladat egy remekművel dolgozni, illetve más műfaj­ban előállítani? — Egyelőre úgy gondolom, hálós. Ha majd kapom a pofonokat, lehet, hogy azt mondom, hálátlan. Biztos, hogy hálás olyan szempont­ból, hogy én magam és a színészek rengeteget tanu­lunk egy ilyen feladatból. Arról nem is beszélve, hogy az ember amikor már túl van a Háború és békén, a Karenina Annán, talán be­le szokott néha lapozni, de nem valószínű, hogy egy ekkora regényeposzt két­évenként újra olvas, hiszen annyi restenciája van egyéb olvasmányokból is. Ha csak annyi lenne a haszna önma­ga számára, hogy a regényt újra kézbe vettem, s egy nyáron át gyönyörködtem benne, akkor már messze megéri, hálás feladat. — Kiderült a beszélgetés­ből, hogy a rendezőhöz kö­zel áll Tolsztoj, ön szerint mit jelenthet ez a nagy klasszikus a mai közönség­nek? — A szeretetmotívum Tolsztojnál, hogy szeretni kell az embereket — amit egyébként gyakran bírál­nak —, nagyon közel áll hozzám. Meggyőződésem, hogy szeretettelen világban élünk. Létrejött egy új tár­sadalom — az emberért, és éppen az emberről feledkez­nek meg! Nincs közünk egy­máshoz. Döbbenetes, hogy Tolsztoj világosan megírta száz évvel ezelőtt, hogy min­den baj abból származik, hogy nem érezzük egymást, nincs közünk egymáshoz. Ennél izgalmasabb mai mondandót én nem tudnék említeni. A másik katasztró­fa, ami ezzel együtt jár, hogy érzelemszegény a vi­lág. Nagy vita volt, hogy a művészetben az érzelemre vagy az értelemre kell-e a hangsúlyt fektetni. Ezt nem tudom eldönteni. Egyet vi­szont tudok: ha kimegyünk a boltba, az értelmünkkel spekulálunk, jobb helyzete­ket az értelmünkkel aka­runk kizsarolni magunk­nak. És az érzelem meghal. Tolsztoj az érzelemre hat. Persze, hogy ott az értelem is. S azt hiszem, hogy ha most, a huszadik század nyolcvanas éveinek a végén hatni akarunk mi, művészek az emberekre, akkor ez most az érzelmen keresztül köny- nyebben sikerül. Én nem szégyellném, ha sírnának a nézők, ha azt vágnák a fe­jemhez, hogy megríkattam őket. Igenis örülnék neki, mert katarzisélményt kell adni, vissza kell adni, ami elveszett. Niedzielsky Katalin Gombamérgezés Ezen a tavasz végén langy meleg esők permetezték a kisvárost és a határát, s a növényzet dúsan zöldellt. Práznóczi Bertalan örömmel nézegette a város szé­lén fekvő kertjét; bizakodott a jó gyü­mölcs- és zöldségtermésben. Egyszer egy kora nyári záport követően, a kert sar- kábarm gombafejek bújtak ki sűrűn a földből. Miután elég nagyoknak látta a gombafejeket, hogy megfőzze a felesége, szedett egy főzetre valót. Mert nagyon szerette a gombapaprikást. S a felesége háta mögül, a tűzhely mellett leste, hogy mikor fő már meg. Mondta is neki a fe­lesége: „Ne idétlenkedj itt Berci, mert csak útban vagy nekem." Mert Bercinek hívta, mint a szomszédjai. Aztán, hogy megfőtt az ebéd, hiszen ebédre főzette a paprikást, mert mint mondta az asszonynak, az első friss gom­bából degeszre akarja magát enni, de va­csorára nem terheli meg a gyomrát. Es miután az asszony feltálalta a bun­galóban a paprikást, a sárga macskának is rakott a tányérjába, hadd egyen az is a finom ételből, hiszen van belőle elég. S a macska jóízűen lefetyelte aztán, Ber­ci és az asszony pedig kanalazták. Egy­szer csak látja ám Berci, hogy a sárga macska hirtelen összerándul, és kínosan fetrengeni kezd. Erre riadtan nézett rá az asszonyra, majd se szó, se beszéd, el­rohant a város szélén legközelebb álló la­kóházba, ahol telefon is van, s hadarva telefonált a mentőknek, menjenek gyor­san ki a kertes bungalók Bokor utcájá­ba, mivel mérges gombát ettek, s a sár­ga macskájuk már fetreng tőle. Nemsoká vijjogva jelent meg a mentő­kocsi a Bokor utcában, és Bercit az asz- szonnyal beszállították a kórházba, ahol annak rendje-módja szerint kimosták a gyomrukat. És miután kiengedték őket a kórházból, viszamentek a bungalóba, hogy eltemessék a macskát. Csakhogy a macs­ka akkor már dorombolva feküdt, mert a kiscicák mohón szopták a tejet a duz­zadt csecsekből. Cserei Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom