Békés Megyei Népújság, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-01 / 27. szám

1981). február 1-, szombat A Központi Statisztikai Hivatal jelentése a gazdaság és a társadalom fejlődéséről, a VI. ötéves tervidőszakban és 1985-ben 198t>. február 1., szombat (Folytatás a 2. oldalról) tott tervszerű együttműködés volt. A külkereskedelmi forga­lom több mint felét ezekkel az országokkal, túlnyomórészt a KGST keretében bonyolítottuk le. Bővültek a kooperációs kapcsolatok, nőtt az áruforgalomban a szakosított termé­kek aránya. A rubelben elszámolt behozatal mennyisége 1985-ben lé­nyegében megegyezett az öt évvel korábbival. Az energiahor­dozók, több fontos nyers- és alapanyag, a beruházási célú gépek és egyes fogyasztási iparcikkek nagyobb részét válto­zatlanul ebből a viszonylatból szereztük be. A rubelelszámolású kivitel, a passzívum mérséklése és az árveszteség ellensúlyozása érdekében jelentősen, volumen­ben öt év alatt 34 százalékkal emelkedett. Mindenekelőtt az ipari késztermékek értékesítése fokozódott, de jelentősen bő­vült az anyagjellegű termékek és a mezőgazdasági-élelmi­szeripari termékek exportja is. Ebben a viszonylatban, az előző négyévi passzívum után 1985-ben a tényleges fuvarfi­zetésekkel együtt 255 millió rubel aktívum keletkezett. A nem rubelelszámolású forgalom alakulását a tervidőszak folyamán az egyensúlyi helyzet javításának követelménye ha­tározta meg. Különösen fokozódott e követelmény jelentősége az 1981— 1982-ben kibontakozott nemzetközi hitelválság idején. A nem rubelelszámolású behozatal 1985-ben 11 százalék­kal több volt az 1980. évinél. A növekedésben nagy szerepe volt az 1985. évi importnak. A nem rubelelszámolású kivitel öt év alatt 22 százalékkal emelkedett. Ebben a viszonylatban az áruforgalmi egyenleg már 1981-ben egyensúlyba került. 1982— 1984-ben a kiviteli többlet fokozatosan nőtt. öt év alatt összesen, a tényleges fuvarfizetésekkel együtt, 2,2 mil­liárd dollár aktívum keletkezett, ezen belül az 1985. évi ki­viteli többlet meghaladta a 300 millió dollárt. A tervidőszak folyamán, a forgalom összetételéből adódó­an a behozatal árszínvonala mindkét viszonylatban nagyobb mértékben emelkedett, mint a kivitelé, a cserearány öt év alatt 8,2 százalékkal romlott. A külgazdasági egyensúly javításában fontos szerep jutott a nemzetközi idegenforgalomnak. 1985-ben 15 millió külföldi látogatott Magyarországra, 1,6 millió fővel több, mint az előző évben, és 1 millió fővel több, mint 1980-ban. A kül­földiek többsége, 1985-ben kereken háromnegyed része, szo­cialista országból érkezett. A Magyarországra érkező külföldiek közül 1985-ben 9,7 millió volt a turista, aki egy napnál hosszabb ideig tartózko­dott az országban. A turisták száma 1984-hez képest 1 mil­lió fővel, 1980-hoz képest 0.3 millió fővel emelkedett, és át­lagos tartózkodási idejük is némileg hosszabb lett. Vállalati beruházásokból és külföldi hitelből minden ed­digi tervidőszak idegenforgalmi beruházásait meghaladó fej­lesztések valósultak meg. Számos új szálloda épült, és befe­jeződött több régi szálloda korszerűsítése. A kereskedelmi szálláshelyek befogadóképessége öt év alatt 60 ezer hellyel bővült, ebből 9400 volt a szállodai kapacitás növekedése. El­készült a több célra hasznosítható Budapest Kongresszusi Központ. Bővítettek, korszerűsítettek egyes határátkelő- helyeket. Magyar állampolgárok 1985-ben 5,5 millió esetben utaztak külföldre. Ez kissé meghaladja az 1980. évit. A külföldre utazó magyarok túlnvoiinó része, 1985-ben 4,8 millió fő, a szocialista országokat kereste fel. Az idegenforgalomból származó devizabevételek az ötéves tervidőszak első évében a külföldiek számánál gyorsabban az utolsó években annál lassabban emelkedtek. Az idegen- forgalmi kiadások a tervidőszak folyamán jelentősen nőttek. A bevételek és a kiadások egyenlege évről évre számottevő aktívumot biztosítottak a népgazdaságnak. Beruházás, műszaki fejlesztés A népgazdasági beruházások összege 1985-ben 236—237 milliárd forint volt, összehasonlító áron számolva 17 száza­lékkal kevesebb, mint 1980-ban. Ezen belül a szocialista szervek beruházásai 190—191 milliárd forintot tettek ki, vo­lumenük az elmúlt Őt év alatt 22 százalékkal csökkent. A lakossági beruházások emelkedtek. A VI. ötéves tervidőszakban a szocialista szervek beru­házásaira kb. 935 milliárd forintot fordítottak, közel 100 milliárd forinttá, kevesebbet az ötéves tervben előirányzott­nál, de mintegy 30 milliárd forinttal többet az éves tervek előirányzatánál. A szocialista szervek beruházásain belül, az előző tervidőszakhoz viszonyítva a fő termelő ágazatok — ipar. építőipar, mezőgazdaság — együttes aránya csökkent, a termelő infrastruktúra ágazataié együttvéve emelkedett, a nem anyagi ágaké nem változott. A népgazdaság állóeszközállománya az öt év alatt több mint 1000 milliárd forint értékű új állóeszközzel gyarapo­dott. ezen belül a szocialista szervek üzembe helyezett be­ruházásainak összege mintegy 900 milliárd forintot tett ki. A beruházásokon belül nőtt az építés aránya. Ebben, az építési árak átlagosnál nagyobb mértékű növekedése mel­lett. szerepet játszott az, hogy emelkedett az építésigényes infrastrukturális beruházások aránya. A befejezett beruházások megvalósítási ideje a tervidőszak során lényegében nem változott, továbbra is hosszú. A beru­házások tényleges költségei általában meghaladták az erede­tileg tervezettet. A tervidőszak folyamán fokozódott az állóeszközfenntar­tási tevékenység, az e célra felhasznált összeg 1980-ban 99 milliárd forint, 1985-ben mintegy 150 milliárd forint volt. összehasonlító áron a növekedés lényegében megegyezett az állóeszközállomány bővülésével. Tudományos kutatásra és műszaki fejlesztésre öt év alatt mintegy 125 milliárd forintot fordítottak, a belföldön felhasz­nált nemzeti jövedelemnek átlagosan 3,5 százalékát. A kuta­tási, fejlesztési ráfordítások kétharmadát a termelő ágazatok­ban, ezen belül több mint felét az iparban használták fel. Az ipar kutatási-fejlesztési ráfordításainak összege a terv­időszak alatt folyamatosan növekedett. Különösen a gép­iparban és a vegyiparban volt jelentős a kutatásokra fordított összeg. A műszaki fejlesztési ráfordítások döntő részét gyárt­mánykorszerűsítésre, a gyártástechnológia fejlesztésére, li- cenc-vásárlásokra fordították. A műszaki színvonal emelését és egyben a kivitel bővítését nemzetközi együttműködések is segítették. Az ipari szervezetek kb. egyharmadának több mint kétezer együttműködési megállapodása van külföldi cé­gekkel. Az ily módon gyártott termékek aránya a tervidőszak végére a termelésben 13 százalék fölé, a kivitelben 31 száza­lékra emelkedett. Népesedés, foglalkoztatottság 1986. január 1-én az ország népessége 10 640 000 fő volt. 0,2 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban és 0,7 százalékkal kevesebb az öt évvel azelőttinél. A népesség 1981-ben kezdődött fogyásának egyik oka a születések számá­nak. illetve arányának csökkenése. A születési arányszám alakulása összefügg azzal, hogy a szülőképes korú nők száma öt év alatt 14 ezerrel, 0,6 százalékkal csökkent. A népes­ségszám csökkenésének másik összetevője a magas és emel­kedő halálozási arány. 1985-ben a népesség fogyásának üte­me valamelyest lassult. 1985-ben 130 000 gyermek született, 5000-rel több. mint 1984- ben. Az ezer lakosra jutó élveszületések száma az 1984. évi 11,8-ról, 12,2-re emelkedett. 1980-ban 13.9 volt ez az arány. A születések számának növekedéséhez az 1984-ben módosított és az 1985. év folyamán bevezetett népesedés- politikai intézkedések is hozzájárultak. 1985-ben 147 000 haltak meg. Az ezer lakosra jutó halálo­zás az előző évivel azonos, 13,8 volt, szemben az 1980. évi 13,6-tal. A magas halálozási arányszám hátterében a népes­ség öregedése és egyes korcsoportok halálozási arányszá­mának rosszabbodása áll, A halálozások ok szerinti össze­tétele hosszabb ideje alig változik: legtöbben a keringési rendszer betegségeiben halnak meg, ezt követően a daga­natos halálozások és az erőszakos halálesetek száma a leg­nagyobb. A csecsemőhalandóság 1983-ig csökkent, 1984-ben és 1985-ben ezer él vesz ü letett re 20 egy éven aluli haláleset jutott, eggyel több, mint 1983-ban. A népesség iskolázottsági szintje a tervidőszak folyamán tovább emelkedett. 1980 óta a 15 éves és idősebb népességből 66 százalékról 72 százalékra emelkedett a befejezett általá­nos iskolai, vagy annál magasabb végzettséggel rendelkezők aránya. A 18 éves és idősebb népesség 27 százaléka legalább befejezett középiskolai végzettséggel rendelkezik, szemben az 1980. évi 23 százalékkal. A felsőfokú végzettségűek szá­ma 21 százalékkal magasabb, mint 1980-bari volt. Jelenleg a 23 éves és idősebb népesség 8 százaléka diplomás. Ez az arány 1980-ban 6,5 százalék volt. 1985-ben és a VI. ötéves tervidőszakban az aktív keresők száma csökkent. A mérséklődés egyrészt azzal függ össze, hogy a nyugdíjkorhatáron felüliek közül egyre kevesebben folytatnak aktív kereső tevékenységet, másrészt azzal, hogy a munkavállalási korú népesség száma csökken. 1986. január 1-én az aktív keresők száma 4 877 000 fő volt, 36 000 fővel kevesebb, mint egy évvel korábban, és 138 000 fővel kevesebb az öt évvel azelőttinél. Arányuk az ország népességén belül némileg visszaesett, az öt évvel korábbi 46.8 százalékról 45,8 százalékra. Jövedelem, fogyasztás, életkörülmények A lakosság összes jövedelme nominálértékben 1985-ben mintegy 8 százalékkal, az utóbbi öt évben 48 százalékkal nö­vekedett, A fogyasztói árak színvonala öt év alatt 39 száza­lékkal, a tervben számítottnál nagyobb mértékben emelke­dett. Ezen belül az 1985. évi áremelkedés az előző évinél mérsékeltebb, és az éves tervben számítottnak megfelelő mértékű. 7 százalék volt. Az egy lakosra jutó reáljövedelem a tervidőszakban szerény ütemben, de folyamatosan, öt év alatt 7-8 százalékkal, lényegében a tervezettnek megfelelően emelkedett. A reáljövedelem emelkedésében jelentős szerepe volta társadalmi jövedelmek 14 százalékos növekedésének, de a kiegészítő tevékenységek terjedése nyomán kb. 3,5 szá­zalékkal emelkedtek a munkajövedelmek is. 1985-ben a munkások és alkalmazottak egy keresőre jutó bruttó havi átlagkeresete kereken 6000 forint, a mezőgazda­sági szövetkezetekben dolgozók közös gazdaságból származó átlagkeresete 5290 forint volt. A munkások és alkalmazottak egy keresőre jutó reálbére 1985-ben némileg, mintegy 0,5 százalékkal, a mezőgazdasági szövetkezetekben dolgozók kö­zös gazdaságból származó reálkeresete pedig kb. 1 százalék­kal növekedett. Az 1982—1984. években bekövetkezett mér­séklődés. következtében 1985-ben a reálbér és a reálkereset színvonala egyaránt mintegy 5 százalékkal alacsonyabb volt az 1980. évinél. A nyugdíjak és a pénzbeli társadalmi juttatások Összege 1985- ben folyó áron kb. 138 milliárd forintot tett ki. Nyug­díjakra 92 milliárd forintot fizettek ki. Ez az összeg az 1980. évit 64 százalékkal haladta meg. öt év alatt 217 600 fővel, 10,5 százalékkal nőtt a nyugdíjasok száma, és 1985 végén 2,3 milliót tett ki. Az átlagos havi nyugdíjak öt év alatt 48 szá­zalékkal emelkedtek, havi összegük 1985-ben 3350 forint volt. Családi pótlékra 1985-ben 21,3 milliárd forintot fizettek ki, 53 százalékkal többet az 1980. évinél. A növekedés elsősorban abból származott, hogy a tervidőszak során hozott intézke­dések eredményeként a családi pótlék gyermekenkénti ösz- szege emelkedett. Emellett a családi pótlékban részesülő családok, illetve gyermekek száma is magasabb volt 1985- ben, mint 1980-ban. 1985. március 1-jével bevezették a gyermekgondozási díjat. Ezt az év végéig átlagosan 67 ezer anya vette igénybe, a ré­szükre kifizetett díj 1,6 milliárd forintot tett ki. A gyermek­gondozási segélyt igénybe vevők száma 1985-ben 150 ezer volt, gyermekgondozási segély címén 2,8 milliárd forintot fi­zettek ki. A gyermekgondozási díjban és gyermekgondozási segélyben részesülők együttes száma annyi volt. mint 1984- ben a gyermekgondozási segélyt igénybe vevőké. A kétféle jogcímen kifizetett összeg 30 százalékkal meghaladta az 1984. évi gyermekgondozási segély összegét. A három éven aluli gyermekek mintegy 15 százalékát böl­csődében látják el. Ez az arány öt év alatt alig változott. A bölcsődei ellátás feltételei a tervidőszak folyamán javultak: a férőhelyek, valamint a szakképzett gondozónők száma emelkedett, a beíratott gyermekek száma csökkent. A zsú­foltság mérséklődött, és egy gondozónőre kevesebb gyermek ellátása hárul. 1985-ben a lakosság egy főre jutó fogyasztása 1—1,5 szá­zalékkal, az utóbbi öt év alatt kb. 7 százalékkal nőtt. Az át­lagot jóval meghaladóan, mintegy 15 százalékkal emelkedett a tervidőszak folyamán a szolgáltatások igénybevétele. A termékek közül a tartós fogyasztási cikkek kiskereskedelmi forgalmában mintegy 16 százalékos növekedés következett be. öt év alatt több mint 1,5 millió televíziót értékesítettek, amelyből a színes készülékek száma megközelítette a fél­milliót. Az eladott hűtőszekrények száma 1,4 millió, a mosó­gépeké majdnem 1,3 millió volt. A személygépkocsi-eladás a korábbi tervidőszakhoz képest mérséklődött, öt év alatt 484 ezer új személygépkocsit adtak el. Az élelmiszer-fogyasztás viszonylag mérsékelten, öt év alatt 4 százalékkal növekedett, összetétele korszerűbb lett. Az egy lakosra jutó hús- és halfogyasztás az 1980. évi 74 kg- ról közel 80 kg-ra emelkedett, továbbá nőtt a tej- és tojás- fogyasztás is. Nem történt érdemi változás a lisztfélék, vala­mint a zöldség és gyümölcs fogyasztásában. A takarékbetét-állomány az 1985. év végén 244 milliárd fo­rintot tett ki. Ez az egy évvel korábbit 24,7 milliárd forint­tal, az 1980. évit 99 milliárd forinttal haladta meg. A meg­takarításokat növelte, hogy a lakosság az utóbbi években mintegy 2,3 milliárd forint értékben vásárolt kötvényeket. A természetbeni társadalmi jövedelmek volumene a terv­időszak folyamán 15 százalékkal emelkedett. E jövedelmek túlnyomó részét az egészségügyi és oktatási szolgáltatások igénybevétele biztosítja. Tovább javult az egészségügyi ellátottság. A 10 ezer lakos­ra jutó orvosok száma az 1980. évi 28,8-ről közel 33-ra emel­kedett. Az 1980 óta létesített általános orvosi, valamint gyer­mekorvosi körzetek száma 359 volt. Az egy körzeti és gyer­mekkörzeti orvosra jutó lakosok száma az 1980. évi 2104-ról 1939-re csökkent. 1981—1985-ben a fejlesztések és megszűnések következté­ben a működő kórházi ágyak száma közel 6700-zal, 102 ezer­re bővült. 1985-ben 10 000 lakosra 95,9 kórházi ágy jutott. Nem valósult meg az ágyösszetétel kívánatosnak tartott mó­dosítása. A szociális otthonok férőhelyeinek száma mintegy 3 ezerre, a tervezettnél mérsékeltebben emelkedett és 1985 végén meghaladta a 37 ezret. 1985-ben az óvodás korú gyermekek 91 százaléka járt óvo­dába. Az óvodások csökkenő létszáma mellett az intézmény- hálózat folyamatos fejlesztése lehetővé tette az ellátás minő­ségi javítását. Az egy óvodai csoportra jutó gyermekek szá­ma 26 fő, ez 1980.-ban 31 fő volt. Az 1985 86. tanévben az általános iskola nappali tagozatán 1298 ezren tanulnak, 136 ezer fővel többen az 1980 81, tan­évinél. A létszámemelkedés 1984—1985 között mérséklődött. Az általános iskolai ellátás társadalmi-gazdasági program­jának eredménye, hogy a nagy létszámú korosztályok isko­lába lépésével az oktatás korábbi feltételei általában nem romlottak, egyes területeken javultak. 1981—1985 között 5244 új osztályterem épült, az összes osztálytermek 12 százaléka. Az általános iskolákban 1985-ben 88 ezer pedagógus tanít, 13 ezer fővel több, mint 1980-ban. Az egy pedagógusra jutó tanulók száma nem éri el a 15 főt. Az egy tanulócsoportra jutó tanulók száma 27 fő, kevesebb, mint a korábbi években volt. A váltakozva tanulók aránya az 1980 81. tanévinek csaknem felére, 12,3 százalékra csökkent. A tanulók 43 szá­zaléka napközis. 54 százaléka étkezik az iskola szervezésé­ben. A 8 osztályt befejezők több mint 93 százaléka továbbtanul; a korábbiakhoz hasonlóan fele középiskolában, fele szak­munkásképző, illetve szakiskolában. A középiskolák nappali tagozatain többen, a szakmunkásképző iskolákban keveseb­ben tanulnak, mint az előző tanévben. A középfokú iskolák­ban tanulók közel egyötöde lakik diákotthonban, az igények nem voltak teljes körben kielégíthetők. 1985-ben 48,7 ezer fő. a megfelelő korosztály 35 százaléka érettségizett nappali tagozaton. A felsőoktatási intézményekben több mint 99 ezren, ebből 54 ezren nappali tagozaton tanulnak. A 18—22 éves népes­ségből a felsőoktatásban részesülők aránya változatlanul 9,9 százalék. A nappali tagozatos hallgatók közel fele lakik di­ákotthonban. 1985-ben 25 ezren fejezték be felsőfokú tanul­mányaikat. Több mint 14 ezer fő, a megfelelő korosztály 11 százaléka nappali tagozaton végzett. . Központi Statisztikai Hivatal

Next

/
Oldalképek
Tartalom