Békés Megyei Népújság, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-10 / 212. szám

o

1985. szeptember 10,, kedd

Egyenjogúság a munkában

Forró kása ez még mindig a legtöbb munkahelyen, mármint a nők egyenjogúsága.

Természetes, hogy a nők és a férfiak biológiai adottságai különböznek. Eltérnek bizonyos munkakövetelmények, munkafeladatok is, sőt, szakmák, munkakörök — mint például a bányászatban, melegüzemekben stb. — meghatározott csoportjában jogszabályok tiltják a nők foglalkoztatását. Azon is kevesen akadnak fenn, hogy a textilipar sok üzemében a művezető. a segédművezetö férfi, összes beosztottjuk viszont nő. A két férfi kötelességei közé ugyanis olyan nehéz fizikai megterheléssel járó feladatok tartoznak — mint amilyen például a bálabontás, a lánchengerek cseréje és így tovább — amelyeket nem lehet, nem szabad nőkre bízni.

Ne keveredjék tehát össze az, aminek semmi köze egymáshoz! A biológiai adottságoknak ugyanis nincsen része a meghökkentő helyzetben: az azonos munkakörben dolgozó, azonos munkafeladatot ellátó nők átlagos keresete — amint azt a termelő és a nem termelő ágazatokra kiterjedő reprezentatív elemzés feltárta — húsz százalékkal kisebb a férfiakénál!

Meghökkentő a helyzet azért, mert kiderül belőle, a munkában egyenjogúsító társadalom — annak intézményei, szervezetei, tisztségviselői — megadja az összevetés lehetőségét munkában, a javadalmazást azonban korántsem igazítja hozzá ehhez. Még nyersebben fogalmazva, legyen csak az a nő műszerész, tanácselnök, főosztályvezető, üzletigazgató, jogtanácsos, tanár, betanított gépmunkás, legyen csak joga ezeken az adott helyeken a férfiakéval megegyező teljesítmény felmutatása, ám milyen alapon lenne joga azt hinni, Tíz erkölcsi, anyagi megbecsülés is azonos lesz?!

Néhány, eligazodást, arányt megismertető szám. A szocialista szektor 4.7 millió aktív keresőjéből 2,2 millió a nő. A népgazdaság egészében tizenkilenc százalék a nők aránya a szakmunkások között, továbbá 52,2 százalék a betanított és 60,7 százalék a segédmunkások táborában. A műszakiak csoportjából ugyanakkor csupán 22,7 százalék a nők részesedése . . . Objektív tényezők követelményei éppúgy sűrűsödnek az előbbi számsorban, arányokban, mint a képzés, szakképzés sokféle szubjektív elemet is magába foglaló hatásai. Ahogy mondani szokták: az igazságtalanságoknak már abban fellelhető az

egyik, vastag gyökere, hogy ugyan egyen- jogúsít, de nem mindegy, milyen munkában egyenjogúsít a társadalom. Köznapibban kimondva, mit kínál fel választási lehetőségként a leánynak, asszonynak? Napjainkban a női aktív keresők 2,2 millió fős . táborán belül a legjelentősebb létszámú csoport a negyven-ötvennégy éveseké. Azoké tehát, akiknek — történelmi okok kivédhetetlen következményeként is, a képzésben elkövetett hibák, tévedések hatására is — gyakran még a választás látszatát sem kínálták fel, mert az az egy munkahely volt, az az egyféle beosztás. Ezen túljutottunk, de nehezen jutunk túl a tévhitek, előítéletek, ismerethiányok liánjainak sűrűjén, a „nem nőknek való”, a „nők itt nem tudnak ugyanannyit teljesíteni" stb. felfogásokon, vélekedéseken.

Ezeknek a felfogásoknak, vélekedéseknek — és a nyomukban, hatásaikra kialakult gyakorlatnak — meghatározó szerepe van abban, hogy az élelmiszeriparban például minden száz szakmunkás közül csupán tizennyolc az asszony, a leány, de a textilruházati iparban nyolcvanegy, a gép- és gépiberendezés-iparban mindössze négy . . .

A munkát egyenjogúsító társadalomnak — a lényeges haladás ellenére is — so^ féle további teendője van abban, hogy a nők fizikai, fiziológiai különbségeinek okos mérlegelésével tágítsa a lehetőségek körét a szakmák, munkafeladatok, munkakörök választása tényleges egyenjogúságának megteremtésével. Még több azonban a társadalom — intézményei, szervezetei, tisztségviselői — dolga, feladata a munkában. Vagyis a munkaterhekben, -követelményekben (illetve a munka eredményében, a teljesítmény mennyiségében, minőségében) már egyenjogúvá tett, lett asszonyok, leányok erkölcsi, anyagi megbecsültségének, javadalmazása igazságosságának javításában. Sőt, némely tekintetben ennek az igazságosságnak a megteremtése a teendő. Ennek a teendőkörnek a jogosultságát aligha vitatja bárki is, az elvek magasztos mezején járva. Csak éppen a gyakorlat rögös útjain menve, botladozva el-elfelejtődnek ezek az elvek, s talán nem is az a gond, hogy akadnak feledékenyek, hanem az, hogy ők — szemben az érintettekkel! — semmiféle hátrányát nem érzik, nem szenvedik ennek a furcsa emlékezetkiesésnek.

Mészáros Ottó

fl tudomány fellegvára Szibériában

Szibéria területe kb. 10 millió négyzetkilométer,

vagyis csaknem akkora, mint egész Európa. A nagy távolságok és a zord éghajlati viszonyok ásványi kincseinek, energiáinak a pontos számba vételét sokáig nehezítették. Csak az 50-es évek közepén értek meg annak a feltételei, hogy az államvezetés napirendre tűzze egész Szibéria bekapcsolását a Szovjetunió gazdasági vérkeringésébe, hiszen ami addig történt, jószerint csak a déli sávra korlátozódik.

Nyilvánvaló volt azonban, hogy e különös természeti feltételek miatt a páratlan mennyiségű és minőségű ásványi nyersanyag kiaknázásához jól átgondolt, előre kidolgozott stratégia szükséges, vagyis a modern tudomány által megrajzolt irányvonal. Ez tette szükségessé, hogy a Szovjetunió Tudományos Akadémiája szibériai részleget hozzon létre, amely sok irányban, de mégis összehangoltan lásson hozzá a tudomány legfontosabb általános, de elsősorban helyi problémáinak a megoldásához. Helyéül Novoszibirszket jelölték ki, a nagy Ob-mel- léki várost, amelynek közelében, a tajga csendjében épült fel a híres tudósváros, az Akagyemgorodok. Huszonnégy kutatóintézet tevékenykedik itt, de a novoszi- birszki központ irányítása alatt dolgoznak Szibéria más városainak kutatóintézetei is: Tomszkban, Jakutszkban, Ulan-Udéban, Irkutszkban, Krasznojarszkban, Habarovszkban és Vlagyivosztokban. S az Akadémia szibériai részlegéből már kivált és önállósult a távolt-keleti részleg.

Mi sem természetesebb.

mint hogy a Tudósvárosban állami egyetem is működik, amely gondoskodik a szibériai kutatóintézetek minőségi káderutánpótlásáról. Az

egyetem előadói között ott találhatók a kutatóintézetek legkiválóbb munkatársai, a hallgatók pedig a kutatóintézetekben ismerkednek a legfontosabb gyakorlati ismeretekkel.

Felvételünk a Magfizikai Intézetben készült, amely világszerte elismert eredményekkel büszkélkedhet, különösen az elemi részecskék tanulmányozása, az új elveken működő magfizikai gyorsítók, valamint a termonukleáris fúzió kutatása terén. A világon először itt állítottak elő plazmaállapotú, 100 millió fokos anyagot. Itt kísérletezték ki azt a gyorsítót is, amellyel sikerült antihéliumot előállítani. A képünkön VEPP—2M gyorsító látható.

(Fotó: APN—KS)

Ez egy állati nap!

Pontosabban: kettő. Mert szeptember 14—15-én Budapesten, az Almássy téren — a Blaha Lujza téri metróállomástól mindössze 5 perc sétaút — immár nem kutyavásár lesz, mint tavasszal Budán, hanem macskák, díszhalak és madarak, ritka kisállatok és gazdáik találkozóját rendezik meg. Szó sincs versenyről, díjakról — csupán ismerkedésről az állatok világával, felnőttek, és gyerekek számára egyaránt. Aki eladni kíván a fenti állatcsaládokba tartozó fiókát, kölyköt — hozhatja vidékről is. A rendezők között most is ott lesz az Állatvilág magazin szerkesztősége, a Fekete István Országos Állatbarát Kör (ők vasadi munkahelyükről gazdát kereső kutyákat hoznak a térre, és mikrobusszal várják azokat, akik a menhelyet kívánják felkersni, és ott védencet választani). A közreműködők között jelmezes show-ban láthatjuk majd a budai kutyavásáron megismert Strázsa magyar őrkutya- bemutató csoportot, és a sashegyi kutyakiképző iskolások is tartanak bemutatót. Non-stop vetélkedő is lesz, elsősorban gyermekeknek. Fóka és delfin ugyan nem fér az állati napok kereteibe, de a legifjabbaknak úszóversenyt is rendeznek a művelődési központ uszodájában. A programot folyamatos filmvetítés gazdagítja, vetítik majd a 101 kiskutyát, a Hegyen-völgyön cimborákat, a Bogáncs és Az elefánt-storyt — azaz csupa állat- és természetfilmet. A szervezők remélik: a szórakozva tanulás e formája ismét sok felnőttet és gyermeket vonz majd — ha pedig valaki vásárfiaként „vá- sarkutyát", „vásármacskát'' visz haza, az is csak jól járhat.

Sz. J.

Mezökovácsháza

Társadalmi vita a településfejlesztésről

Békés megye egyetlen körzete a mezőkovácsházi, ahol nincs város. A társadalmi, gazdasági szervezeteket, a vezetőket, a lakosságot régóta foglalkoztatja ennek a térségnek a sorsa. A VI. ötéves tervben a mérsékeltebb anyagi lehetőségek ellenére, az eredeti elképzeléseket túlszárnyalva fejlődött a nagyközség, és a hozzá tartozó települések. Az előző tervidőszakban felhalmozódott feszültségek azonban nem mérséklődtek, a hosszú távú, regionális és középfokú központ szerepkörnek Mezőkovács- háza képtelen volt mindenben megfelelni. Az iparfejlesztés megtorpant, de a kereskedelem és a vendéglátás sem bővült úgy, ahogy szerették volna.

Az előbbieket figyelembe véve a városi jogú nagyközségi tanács elkészítette VII. ötéves tervét, amelyet társadalmi vitára bocsátott. A pártbizottság tagjai, az alap- szervezeti titkárok, KISZ- és szakszervezeti tisztségviselők, a Hazafias Népfront képviselői mondták el véleményüket, javaslatukat a megbeszéléseken.

Egyetértettek abban, hogy növelni szükséges Mezőko- vácsháza és térségének gazdasági erejét, javítani kell az élet- és munkakörülményeket. Ezt csak úgy tudják megvalósítani, ha szorosan együttműködnek a környező települések tanácsaival, gazdálkodó szervezeteivel, kihasználják a lakosság társadalmi munkáját és anyagi segítségét. A nehézségekkel tisztában vannak, hiszen az iparban és az építőiparban foglalkoztatottak aránya alig több mint 28 százalék, sokan ingázni kényszerülnek, mert nem találna^ szakképzetségüknek megfelelő munkakört. Ugyanakkor a szakma nélküli nőknek sem tudnak munkát adni.

Egyöntetű a vélemény, hogy ezen a gondon segítene az élelmiszeripar megteremtése, a meglevő ipari üzemek önállósága. A Mezőgép már elindult ezen az úton. A többi gyáregység és telep viszont csak akkor képes önállóan gazdálkodni, ha javul a termékek minősége. exportképessége, és mód nyílik a fizetések rendezésére. Azt tervezik, hogy a jelenlegi költségvetési üzemből tanácsi építőipari vállalatot hoznak létre. Szorgalmazzák a vetőmagtermesztésen alapuló üzem és az Áfész-kisállatfeldotgozó jelépítését.

Ebben a tervidőszakban összességében teljesítik a lakásépítési célokat, öt év alatt 156 lakást adtak át, jelenleg 50 OTP-s lakás és 10 családi ház épül. Még ebben az esztendőben hozzákezdenek a község központjában a 24 takarékpénztári lakás felhúzásához, a tervezett 42 tanácsi bérlakás viszont nem épül fel. A magánerős építkezés meggyorsítására jellemző, hogy az utóbbi kél évben 100 közművesített telket osztott ki a tanács. A VII. ötéves tervben sem épül állami lakás, csupán a rendelőintézet mellett lesz 7 ilyen otthon. Áthúzódó beruházásként megvalósul 74, illetve az ifjúsági lakótelepen 195 tömblakás. Ezenkívül 210 családi ház épül, amelyből 60-at társasházi formában hoznak tető alá.

A kommunális szolgáltatások közül nagy gondot fordítanak a zöldövezetek kialakítására. A mostani 188 ezer négyzetméteres parkfelületet 4,1 ezer négyzetméterrel növelik, fejlesztik a kertészeti ágazatot, faiskolát létesítenek, és hasznosítják a termálvizet. Környezetvédelmi szempontból fontos lépésnek látszik, hogy a pormentes utak mentén bevezetik a kötelező szemétszállítást, így a rendszeres szemétgyűjtésbe bevont lakások aránya a jelenlegi 12- ről 62 százalékra emelkedik. Nagy súlyt helyeznek az egészségügyi ellátásra. A tavaly átadott 40 személyes bölcsőde öt év múlva is kielégíti az igényeket. A gyermekorvosi rendelő és a központi orvosi ügyelet épülete szintén megfelel a kívánalmaknak. Az elkövetkezendő időben befejezik a 4. számú üzemi körzeti orvosi rendelő és lakás építését, valamint az 1-es és a 2-es számú orvosi rendelő kialakítását, javítják az egészségügyi intézmények műszerezettségét, Reformátuskovácsházán 30 személyes öregek napközi otthonát hoznak létre.

Nagy teret szentel a tervezet az oktatás színvonalának a fejlesztésére. A száz- esztendős 1. számú óvoda helyett az ifjúsági lakótelep mellett korszerű 100 személyes gyermekintézményt szeretnének építeni. Az új 16 általános iskolai tanterem enyhített a gondokon, de a teljes megoldás még várat magára. Jelenleg 28 tanteremre 36 tanulócsoport jut, és a szükségtantermek iránya meghaladja a 28 százalékot. Ezért újabb két iskolára, 16 tanteremre van szükség, amelyből az egyik Reformátuskovácsházán épülne fel. Az elképzelések szerint a gimnáziumot négy tanteremmel bővítik, a volt járási hivatal épületében pedig kollégiumot rendeznek be, ugyanitt kap helyet a zeneiskolai tagozat, amelyet később zeneiskolává fejlesztenek.

A tervidőszak kiemelt feladata lesz a szennyvízelvezetés megoldása. Az 1983- ban alakult társulat bábáskodása mellett megkezdték a hálózatbővítést, az év végére a csatornába bekötött lakások aránya eléri a 10 százalékot. A program első szakaszában ez a szám 29 százalék lesz. Ezzel párhuzamosan felépül a napi 900 köbméter teljesítményű biológiai szennyvíztisztító. Korszerűsítik a strandfürdőt, társadalmi munkában pihenőparkot, csónakázótavat építenek. Ugyancsak fejlesztésre szorul a közlekedés és a hírközlés. A térség közútjai nem a legjobb állapotban vannak, ezért szorgalmazzák : a Szolnoki Közúti Igazgatóság Mezőkovácshá- zán is létesítsen üzemmérnökséget. Ami a személy- szállítást illeti, baj van az autóbusz-közlekedéssel. A nagyközségből naponta 50 járat közlekedik oda és vissza a környező községekbe. Ez azt jelenti: legalább 2 ezer utas kulturált elhelyezéséről kell gondoskodni. Ezért arra van szükség, hogy az épülő autóbusz-pályaudvart 1986-ban átadhassák az utazóközönségnek. A lakosság nemtetszését váltotta ki, hogy a Mezőhegyes —Békéscsaba vasútvonalon utazóknak Kétegyházán át kell szállniuk, amely balesetveszélyes és felesleges tortúrát jelent. A kisebb korszerűsítéseket leszámítva a hírközlés szintén nem megfelelő. Elavult a posta épülete, az egy dolgozóra jutó alapterület még az egy négynégyzetmétert sem éri el. A megállapodások szerint jövőre átadják az ezer állomásos konténeres telefonközpontot és hozzákezdenek a postaforgalmi épület építéséhez.

A VII. ötéves tervben mindenekelőtt a szakbolthálózat bővítése kerül előtérbe. Illatszer-, ajándék-, maradékbolt és Éptek-szaküzlet megnyitása, a fedett piactér kialakítása szerepel a programban.

Seres Sándor