Békés Megyei Népújság, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-05 / 285. szám
1984. december 5., szerda o ló ellátás édesipari termékekból Teljesítette idei tervét a téglaipar A Tégla- és Cserépipari Tröszt legfrissebb termelési adatai szerint az iparág gyárainak dolgozói teljesítették idei téglagyártási előirányzatukat: összesen I960 millió kisméretűnek megfelelő téglaterméket állítottak elő: Így december végéig várhatóan 130—140 millió téglát gyártanak tervükön felül. A túlteljesítés egy részét műszaki fejlesztési és munka- szervezési intézkedésekkel alapozták meg, s a többletből mintegy százmillió tégla a szombat-vasárnapi munka eredménye. December végéig az idén előirányzott százmillió darabos tetőcserép- gyártási tervüket várhatóan 105 millióra teljesítik. Kedvező az is, hogy az év végén előreláthatóan százmillióra gyűlik a gyárak téglakészlete, az egy évvel ezelőttinek több mint kétszeresére, s így a jövő év első negyedében biztonságos téglaellátással számolhatnak a magánlakás-építők. Felkészült az édesipar a decemberi ünnepekre: termékeinek döntő többségéből a kereskedelem igényeinek megfelelő mennyiséget gyártott, megközelítőén 7000 tonnát, ami az éves termelés 6-7 százalékát teszi ki. A fogyasztók ízlése megváltozott, igényeiknek megfelelően az üzemeknek az elmúlt hónapokban jelentősen át kellett alakítaniuk a termelés szerkezetét. A piackutatásoknál ugyanis kiderült: csökkent a cukorkák és a kekszfélék iránti kereslet, ugyanakkor ugrásszerűen megemelkedett a csokoládés készítmények iránt az érdeklődés. Csakhogy éppen az ebbe a kategóriába tartozó édességek gyártásához szükséges nyersanyag — elsősorban a kakaóbab — világpiaci ára tovább nőtt, s az e célra rendelkezésre álló devizakeretnek — ez évente mintegy 3,5 milliárd forint — is határai vannak. Az ipar három vállalata ezért körültekintőbb nyersanyaggazdálkodás, a kevesebb csokoládét tartalmazó, ám mégis kiváló minőségű mártott, töltött készítmények részarányának emelése mellett döntött. Több olajos magvat, marcipánt, diót, mandulát, mogyorót, mazsolát használtak fel a termékekhez. Mindez nemcsak a hazai fogyasztók ízlésével találkozott, ezek a cikkek külföldön is sikert aratnak; például a szerencsi gyár nagyobb tétel különleges Mikulás-figurát szállított az NSZK-ba. Az ünnepek jellegének megfelelően a szaloncukor iránt a legnagyobb a kereslet. Eddig négy gyárban készült ez a csemege, az idén újabb üzem kapcsolódott az előállításba: az Ácsi Cukorgyár. A munkaerőgondokkal küszködő Budapesti Édesipari Vállalat ugyanis átadta az ácsi üzemnek az úgynevezett konzumszaloncu- kor-gyártó vonalát. Ácson éppen a munkaerő idényen kívüli foglalkoztatása okozott eddig fejtörést. így a cukorgyártási holt szezonban szaloncukor készül Ácson. Körösi A. G. Segítség nélkül is talpon maradtak Szokonya Sándor és Nádra László az egyik épülő kemencénél Üzembe helyezés előtt a „mini” acélöntődé Amikor a rizsaratás előtt Dávid Imre, a Körösi Állami Gazdaság igazgatója — ki tudja hányadszor — bejárta a határt, Nagy László, az egyik legtapasztaltabb rizsőr nem állta tovább az aggódó tekintetet. Kimondta, amit régóta gondolt már. — Nézze, igazgató elvtárs, jó növény ez a rizs. Igen jó növény! De nem kell ekkorát fogni belőle! * * * Nagy László, kinek évtizedek óta kenyere a rizs, nem könnyű dolgot mondott ki, talán nehezen is szánta rá magát éppen ő, aki .egy életre jegyezte el immár magát a vízi gabonával. Ráadásul a Körösi Állami Gazdaság sorsát eredetileg éppen erre a növényre, meg a birkára alapozták. Először a juhról kellett belátniuk, hogy csak viszi- viszi a pénzt, ahelyett, hogy hozná. Tekintettel a kiterjedt legelőkre azonban, végképp visszalépni vele nem akartak, de a körülményekhez igazították az ágazat méretét, s egyelőre kiadták bérbe egy vállalkozó kedvű juhásznak. így legalább némi hasznuk is van belőle. Ezek szerint most a rizsen a sor? Az élet mindenképpen arra kényszeríti a gyomaendrődi központi állami gazdaságot, hogy alaposan végiggondolja a továbbiakat. Az ágazat megszüntetéséről szó sincs, ez álmukban sem jutna eszükbe. De egy nem túl erős mező- gazdasági üzemben a szántónak csaknem egyötödén rizst termeszteni több, mint kockázatos. — Vissza kell lépnünk vele egy elfogadható mértékre — ismeri el most már a sokat tapasztalt rizsőr észrevételét is mérlegelve az igazgató. Ebben nemcsak az idei csalódás játszik szerepet. Utánanéztek, és megállapították, hogy a rizs akkor se adott meggyőzően nagy nyereséget, amikor az ez évi átlaghozamnál jóval többet termett hektáronként. * * * Az itt hagyományosnak számító növénytől tehát nem válnak meg, de a jövőben az egyéb gabonáknak szavaznak nagyobb bizalmat. Ebben viszont igenis szerepe van az idei sikernek. Ennyi búzát a „Körös” még soha nem aratott. Érdemes erről az ágazatról szólva még két számegyüttest megjegyeznünk. Két évvel ezelőtt az állami gazdaság összességében 2400 hektáron (a szántónak közel felén) összesen hétezer 970 tonna búzát, kukoricát, rizst és árpát termesztett. Ebben A dróthálóval védett elektromos berendezés Fotó: Fazekas László az esztendőben 3 ezer 700 hektárt adott a gabonaféléknek, s így kis híján 17 ezer tonna termést takarított be. Nem kell hozzá külön kommentár. — Két megjegyzést azért mégis tennék — mondja Dávid Imre —, így folytatva: — Az egyik a2, hogy az idei hihetetlen magas búzahozamot aligha tudjuk rendszeresen megismételni, túlszárnyalni, de erre törekszünk, ez örök húzóerő marad számunkra. A másik, hogy éppen most ez a kiugró termés, annak bevételi többlete nagyon ránk fért, mert az ezer hektáron felüli rizs, meg a nem kevés kukorica gyenge eredményén ugyancsak elcsúsztunk volna. Tudniillik január egytől már nem kapjuk az árkiegészítést sem. Az utóbbi mondatnál maradva: a Körösi Á. G. átmeneti támogatásra kijelölve korábban 10—12 millió forint külön segítséghez jutott. Ha most ezt a támogatást már nem élvezi, s az aszály is — a kukoricában, rizsben egyebekben tett károkkal — még ugyanennyivel sújtotta, s mégis talpon marad, mégis hozza a tervezett nyereséget, akkor a gárdát mindenképpen elismerés illeti. Márpedig minden jel arra mutat, hogy megerősödve keKötött talaj mélylazítása rülnek ki a természettel és a közgazdasági szabályozókkal vívott 1984-es „ütközetből”. * * * Az előbbiekhez a búzatermesztő sikerek mellett feltétlen hozzájárul az állattartás rendbe tétele, a termelő egységek nagyobb önállósága, az érdekeltség jól kialakított rendszere, s a lendületre kapott ipari tevékenység is, amely — ha az elképzelések valóra válnak — rövidesen az egyik meghatározó jövedelemstabilizáló ágazattá nő a gazdaságban. Jelenleg a békéscsabai FORSZ-nak darabol évente másfél millió esztergakést az ipari üzemük amellett, hogy a Körös Kazángyártó Vállalatnak kazántesteket is készítenek. Jövőre e két tevékenység várhatóan 18 millió forintot hoz a konyhára. S körvonalazódik már egy másik nagy üzlet is: sörpalackozás tárolással egybekötve. — Most már csak a legmegfelelőbb keresetszabályozási formát kell tudnunk ügyesen megválasztani magunknak, s akkor minden különösebb aggály nélkül nézhetünk az igazgatóválasztás elé — utal befejezésül Dávid Imre a gazdasági élet közelgő, s mindenkit egyre jobban érdeklő változásaira. Kőváry E. Péter Fotó: Fazekas László Zelenyánszki Miklós, a Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat békéscsabai gépgyárának a műszaki vezetője készségesen tájékoztat az új „mini” acélöntődéről, amelyet a vállalat régi szürkevas-öntödéjének a telephelyén hoztak létre. Még nem készült el teljesen, de már csaknem minden a helyén van. Egy nagyobb munkateremben látható a 100 és a 200 kiló befogadóképességű kemence, amelyben indukciós árammal történik majd az olvasztás. Itt lesz a formázás és az öntés is. A szomszédos kisebb helyiségben van az elektromos berendezés, amelynek az az érdekessége, hogy a vezetékeinek a felmelegedését hű- tővíz-cirkulálással gátolják meg. Automatikus vészjelzők, áramleállítók biztosítják a baj megelőzését. Az acélöntéshez tartoznak még az anyagbevizsgáló műszerek, melyek segítségével kimutatható az ötvözet alkotóelemeinek az aránya. Egyébként hidraulikus berendezés billenti ki a folyékony acélt a tégelybe és daru szállítja az öntőformákhoz. Még az öntvénytisztítás sem hagyományosan, hanem géppel történik. A régi öntöde környezete a munka jellegéből adódóan piszkos, poros. Az új más lesz. — Itt még a falak is fehérek maradnak — mondja nem sok túlzással Zelenyánszki Miklós. A szürkevas-öntödében évente 400—450 tonna öntvény készül, az acélöntöde éves terve 150 tonna lesz. Értékben azonban alig mutatkozik majd különbség a kettő között. Ám a lényeg mégis az, hogy a vállalat az acélöntvény-szükségletét nemigen tudja máshonnan beszerezni. Ugyanis az öntödék mind nagyobb súlyú öntvényeket akarnak eladni, mert abból van hasznuk, a vállalatnak pedig kisebb súlyúak kellenek. A gépgyár főként ilyeneket használ fel a téglaipari gépek készítéséhez. Ha tehát elkezdődik az öntés, már nem lesz hiány acélöntvényből. Az acélöntöde két kemencéjét felváltva üzemeltetik, és így két műszakban naponta két tonna (5 és 120 kiló közötti súlyú) kiváló minőségű öntvény készülhet. Persze, ha van szakember hozzá. — Kik lesznek az acélöntők? Sári Ferenc művezető válasza? — Szokonya Sándor és Nádra László. Mindketten sok éve a régi öntödében dolgoznak. Egy tanfolyam elvégzése után most majd — mint olvasztárok — az acélöntődében folytathatják a munkájukat. — Jól értenek az alapszakmájukhoz, gondosak, körültekintők és képesek arra, hogy másokat is betanítsanak — így jellemzi őket Zelenyánszki Miklós, amit Sári Ferenc is megerősít. — Egy ilyen új munkakörbe való helyezés felér valamiféle előléptetéssel — mondom Szokonya Sándornak és mindjárt gratulálok is neki. — Szeretném minél előbb elkezdeni. 1 — Én is — jön közelebb Nádra László és folytatja: — Már tanuló koromban az volt az elképzelésem, hogy egyszer majd olvasztár leszek. — Könnyebb munka? — Fizikailag igen, szellemileg azonban ez a nehezebb. Aztán még valami: itt nincs gáz, füst, por, nagy súlyt sem kell emelgetni. — De talán nagyobb a veszély ... — Igen, tévedni tehát nem szabad. Igaz, az automatika minden hibát azonnal jelez. Az olvasztárnak a jelzést észlelnie kell és tudnia azt, hogy mi a tennivaló. Két műszakban fognak dolgozni egy-egy segédolvasztárral, akiket ők választanak ki. — Kivel szeretne dolgozni? — kérdezem Nádra Lászlótól. — Novák Janival, de ő még nem tud róla. Novák János éppen a közelben szorgoskodik. Láthatóan elmélyed a formázásban. Én adom tudtára társa elhatározását, amire felderül az arca és kijelenti: — Én is szívesen dolgoznék vele. — Mindketten kitűnő szakemberek, pontosak, a selejtjük általában a megtűrt százalékot nem éri el, a teljesítményük pedig naponta 100 százalék. Igaz, nem lehet 5—10 perceket kávézással tölteni, de nem is szoktak. Az acélöntésnél még a másodpercek is számítanak. No, de sebaj, majd odavisz- szük nekik a kávét — mondja Sári Ferenc. Üj fürdő-, öltöző-, étkező- helyiség is épül,-az udvart pedig parkosításra készítették elő. Legyen olyan a környezet, mint amilyen az ebben a nehéz és nélkülözhetetlen szakmában dolgozó emberekhez illik. És legyen mielőbb üzembe helyezhető a „mini’ acélöntöde. Pásztor Béla
