Békés Megyei Népújság, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-23 / 197. szám

1984. augusztus 23. csütörtök Fájdalmat enyhítő kezek „Finom vagyok, mint a vajas kenyér” Vannak emberek, akik egy­két kudarc, vagy kisebb-na- gyobb szerencsétlenség után életkedvüket elveszítik, csa­lódnak a világban, az embe­rekben. Vass Katalin nem tartozik közéjük. Veleszüle­tett szürkehályog akadályoz­za a látását, de jókedvének, munkabírásának nem vet gá­tat. Először 1954-ben mű­tötték a szemét, sikertelenül. Később a híres, Debrecenben dolgozó, néhai Kettessy pro­fesszor műtéti beavatkozása valamennyire visszasegítette jobb szemét a látáshoz, a ballal viszont csak a fénye­ket érzékeli. Sarkadon él, Gyulán, a megyei kórház reumatológiai szakrendelésén gyógymasszőrként dolgozik. ízületi betegségtől sajgó, dagadt ujjú asszony kezére parafinpakolást simít. „Ez olyan szárazdunsztféle, ser­kenti a vérkeringést, szünteti a fájdalmat” — magyaráz Katalin. A néni fájó kezét mutatja: „A kezelések hatá­sára enyhül a kínom. Persze, amikor nem érzem a fájdal­mat, nem vigyázok magamra. Ezen a télen is a huzatos folyosón, kézzel mostam az ágyneműm. Bizonyosan át­fázott újra a kezem”. Katalin munka közben A Statisztikai Kiadó Válla­lat gondozásában megjelent a Statisztikai Évkönyv, amely a legfontosabb adatokról több évtizedre visszamenően nyújt áttekintést, képet ad az ország társadalmi, gazda­sági szerkezetéről, a lakos­ság életkörülményeiről. A népmozgalmi adatok sze- szerint az országnak 1984. ja­nuár 1-én 10 678 770 lakosa volt, a lélekszám öt év óta folyamatosan csökken. Ta­valy 21 ezerrel többen hal­tak meg, mint ahányan szü­lettek. 127 258 gyermek szü­letett, köztük 1352 kettős, 12 hármas, egy négyes és egy ötös iker. 1948-tól 1983-ig a legtöbb ikerpár — 1900 — 1975-ben, a legtöbb hármas iker — 26 — 1981-ben, egy év alatt két négyes iker pe­dig 1980-ban született. Ötös ikrek az utóbbi 36 esztendő­ben tavaly jöttek először vi­lágra hazánkban. A férfiak és nők aránya évek óta nem változik, 48,4, illetve 51,6 százalék. A vá­roslakók száma és aránya nö­vekedett : jelenleg Budapes­ten él az ország lakosságá­nak 19,3, a vidéki városok­ban 36,7 a községekben 44 százaléka. Nőtlen, illetve ha­jadon a 15 éven felüli kor­osztály 18,1, házasságban él 65,4, özvegy 10,8, elvált pe­dig 5,7 százaléka. Több a nőtlen, mint a hajadon, az elváltak és özvegyek na­gyobb hányada viszont nő. Az elmúlt évben 75 969 há­zasságot kötöttek az ország­ban — 419-cel többet, mint egy évvel azelőtt —, ugyan­akkor 750-nel több volt a válás: 29 337 házasságot bon­tottak fel. A házasuló férfiak átlagos életkora 27,7, a nőké 24,6 év. A statisztika egy esetről tud, amikor 20 éven aluli fiatalember 50 évesnél idősebb nőtt vett feleségül, arra viszont két példa akadt, hogy a vőlegény 60 évesnél idősebb, a menyasszony vi­Kati sürög-forog a beteg körül, amikor vége a kezelés­nek, néhány szóra letelep­szik. — Ezt a munkakört Kiss Istvánnak köszönhetem — meséli. — Ö a Vakok és Gyengénlátók Szövetsége me­gyei szervezetének az elnöke, a sarkadi körzeti csoport ve­zetője. Én tízéves koromban kezdhettem el az általános iskolát, később a sarkadi gimnáziumban érettségiz­tem. Mindenképpen kertész szerettem volna lenni, de a szemészorvos lebeszélt róla. Először rettenetesen elkese­redtem, majd kitaláltam, hogy a könyvtárospályát vá­lasztom. Szabad időmben ugyanis, amennyire a látá­som engedi, állandóan a könyveket bújom. Eltaná­csoltak onnan is. Itt álltam érettségi bizonyítvánnyal a kezemben, bármiféle pályára jutás reménye nélkül. Kiss Pista bácsi együtt dolgozott édesapámmal, hallott a gon­domról. Megkérdezett, len­nék-e a tagja a Vakok és Gyengénlátók Szövetségé­nek. Igent mondtam. Ettől kezdve Kati jobban boldogult. A szövetség buda­pesti iskolájába jelentkezett Foto: Fazekas László szont 20 évesnél fiatalabb volt. Az országban 1983-ban 74 214 lakás épült, s 15 449 megszűnt. Tavaly újabb 48 ezer lakást kapcsoltak be a vezetékes vízhálózatba, 54 ezret pedig a közcsatorna- hálózatba. A gázt 47 ezer, a távfűtést csaknem 30 ezer la­kásba vezették be. Az átla­gos villamosenergia-fogyasz- tás tovább növekedett: az elmúlt évben egy háztartás­ban havonta átlagosan 138 kilowattórát használtak fel, nyolc kilowattórával többet, mint egy évvel korábban. A személygépkocsik száma meghaladja az 1,2 milliót. Útjainkon legtöbb — 372 143 — a Zsiguli, nagyságrendben ezt követik a Trabantok, majd a Skodák. Az országos közúthálózat 29 690 kilomé­ter, mindössze 6 kilométer­rel gyarapodott egy év alatt. Az autósok Budapesten 76, vidéken 385 helyen tankol­hatnak. A vidéki benzinku­tak száma nem változott, a fővárosiaké héttel csökkent az egy évvel korábbihoz ké­pest. A közművelődés adatai szerint az ország 4809 nyil­vános könyvtárát egymillió 626 ezren látogatták, 21 ezer­rel többen, mint egy évvel korábban. A mozik 193 fil­met mutattak be, 69 millió nézőnek. A mozilátogatók száma az elmúlt években Budapesten és a községek­ben csökkent, a vidéki váro­sokban kis mértékben növe­kedett. A színházakban 636 dara­bot mutattak be, 12 898 elő­adáson, valamivel több mint 6 millió néző előtt. 39 ezer­rel kevesebb látogatót von­zottak a színházak, mint a megelőző esztendőben. A televízió-előfizetések száma egy év alatt 26 ezer­rel gyarapodott, s elérte a kétmillió 864 ezret. könyvkötő szakmára. „Ezzel a látással könyvkötő sem lehettem, masszőrnek viszont felvettek a következő évben.” 1970 szeptemberétől dolgozik a reumatológián, a nemzet­közi hírű várfürdő épületé­ben. Megszerette a szakmá­ját, a kollégái befogadták. Egyik munkatársnője hatá­rozottan állítja: „Katit is nagyon szeretik a betegek”. — Sarkadról járok be mindennap — mesél tovább. — Reggel 6-kor kelek, 7-re már itt vagyok, és délután 4—5 óra tájban újra otthon. Jó a közlekedés. Vannak idő­szakok, amikor sok a beteg, olyankor bizony, munka után nemigen érezzük a kezünket. Fizikai munka ez a javából. Sokat segíthet a különféle panaszokon a masszírozás, persze, vannak idült bajok, amikor keveset ér a kezelés. A körzeti orvos utalja ide, a szakorvosokhoz az embere­ket, mi pedig a reumatológus javaslata alapján dolgozunk. Művelhetjük magunkat szak­mailag is, én például jára­tom a Gyógymasszőr című lapot. Vass Kati szabad idejében szívesen hallgat zenét, gon­dozza családi házuk udvarát. „Egy majdnem kertésztől ez elvárható” — mondja moso­lyogva. „Vezetőségi tagja va­gyok én is a szövetségnek, de a bejáró munkám mellett nemigen érek rá foglalkozni az ügyekkel. Pista bácsinak főként a családlátogatásokon tudok segíteni. A sorstársak várnak bennünket, érezzük, hogy igénylik a beszélgetést. Sokan eléggé eltávolodtak a világtól, tájékozatlanok ügyesbajos dolgaik intézé­sében. Egy néninek például segíteni szerettem volna, hogy erősebb szemüveghez jusson. Azért nem kérte, mert félt, hogyha jobban lát, elveszíti a vaksegélyt. Ilyenkor mit te­hetünk? Az igaz persze, hogy csak egymásnak, és egymá­son segítve boldogulha­tunk . .. Bede Zsóka Kístraktorok —kistermelőknek A győri Rába új kistrak- tort hozott forgalomba. A Rába—15-ös gép négykerék- hajtású és az univerzális gé­pek közé sorolható. Pótko­csit vontathatnak vele, fű­kaszát hajthatnak segítségé­vel, azonkívül természetesen a kert földjének megművelé­sét is rábízhatják. Nagy az érdeklődés a csehszlovák TZ-mintájú gép iránt. Ez szintén négykerék-meghajtá- sú. Az idén ötszázat hoznak be belőle, ám ennél többre lenne szükség. Az igények­nek egyelőre csak a negye­dét tudják kielégíteni. Az AGROTEX hozza forgalom­ba — Agrokerek-hálózatán keresztül az MPM—10-es olasz kistraktort, amely két- kerékhajtású. A raktárakban még van ebből a gépből, amely az őszi munkáknál jó szolgálatot tehet. A jól öltözött, megnyerő külsejű, szőke, kék szemű fiatalember kissé összerezzen ugyan, amikor az ügyvédi munkaközösség folyosóján rákérdeznek: kit keres, mi járatban van? De ügyesen kivágja magát, mondván, jo­gi tanácsra lenne szüksége. Látogatását az egyik ügyvéd több mint ezer forintja bán­ja. A fiú ugyanis nem ta­nácsot, hanem nyitva ha­gyott irodát, s abban pénzt keresett — és talált a leg­különbözőbb intézmények­ben. Lopott, bárhol, bármi­kor, mindenkitől, gátlástala­nul. A mindössze 15 éves fia­talember, jószerével még gye­rek — nevezzük mondjuk Sanyinak — bűnlajstroma meglehetősen hosszú. Mielőtt azonban közelebbről is meg­ismerkednénk Sanyival, kö­vetkezzék néhány jellemző adat és tény. Megyénkben az elmúlt év­ben 291 fiatalkorút vontak felelősségre bűncselekmé­nyért, közöttük 248 fiú és 43 lány volt. Az előző évekhez képest számottevően növeke­dett a vagyon elleni bűncse­lekmények száma, a lopás, betöréses lopás, autólopás, gyakran sorozatban. S hogy vajon miért? Az okok között feltétlenül elsőként kell em­líteni a családi hátteret, a rossz családi környezetet. A züllött környezetben élő, a szülőktől csak italozást, nem egy esetben bűnözést látó A honi készpénzforgalom költségei évek óta növeked­nek, s mind nagyobb terhet jelentenek a pénzintézetek­nek, és végső soron az ál­lamháztartásnak. A pénzt nemcsak nyomtatni kell, ha­nem tárolni, szállítani és őrizni is. Ráadásul a fizetés­napok táján rendkívül meg­nő a pénzintézetek — elsősor­ban az MNB és a posta dol­ga, a fizetés milliárdjait kell szétosztani. S alig egy-két nap múltával a kifizetett pénz már vissza is tér a pán­célkamrákba, hiszen a hó­nap eleji bőségesebb napok­ra hagyjuk a nagyobb bevá­sárlásokat, és ilyenkor fizet­jük be az OTP- és egyéb részleteket. gyermek, aki naphosszat az utcán csavarog, könnyen lép ugyanerre az útra. Valahogy így kezdődött a dolog Sanyinál is, aki az édesapját nem ismeri, anyja alkoholista, így aztán a fiú végül is pár évvel ezelőtt nevelőintézetbe került. A 8 általános után szakmát kez­dett tanulni, de tűrhetetlen viselkedése miatt eltanácsol­ták, így aztán dolgozni, vagy inkább dolgozgatni kezdett mint segédmunkás. Egy-egy helyen néhány hétnél többet nemigen maradt. Vagy a munkát találta nehéznek, vagy a társaival akasztott tengelyt már az első na­pokban, veréssel fenyegetve őket. Semmibe vette a mun­kafegyelmet, fütyült a főnö­ki utasításokra. Hasonlókép­pen fütyült arra is, hogy ve­le egyidősekkel vagy fel­nőttekkel áll-e szemben, egy­formán tiszteletlen, köteke­dő, kötöttséget nem tűrő, al­kalmazkodni nem hajlandó, a számonkérést, kritikát dur­ván elutasító, a valóságtól messze elrugaszkodott gon­dolkodású fiú, aki egykettő­re rávágta az ajtót még a nevelőszülőre is. S mind­ezekhez a tulajdonságokhoz jó megjelenés, remek be­szédkészség párosul! Nevelőszülői felügyelet mellett, albérletben lakik, amit a nevelőintézet fizet, a ruházathoz hasonlóan. Min­den lehetőség adott számára ahhoz, hogy tanuljon, dol­köznek a csekk. Ahol mégis kiteszik az OTP erről szóló emblémáját, ott sem egy-. könnyen írják a blokkra, „fi­zetve”. Ugyanis először elké­rik a csekktulajdonos sze­mélyi igazolványát, és sorban kiírják az adatait, s még jó néhány egyéb papírt kitölte­nek. Az igazoltatásra ugyan semmi szükség — s ha bele­gondolunk, nem egészen jog­szerű eljárás —, de az üzlet mindenképpen biztosat sze­retne tudni, hogy sehol, sem­miféle körülmények között nem csaphatják be. Eközben a pénztárnál kínos lassúság­gal telnek a percek, s növek­szik a sor. A halkan, majd hangosabban mondott szitko­kat pedig senki sem nyeli so­káig csöndesen. Az eredmény persze nem kétséges, legkö­zelebb a bátor próbálkozó inkább a hagyományos kész­pénzzel fizet. HIÁNYZIK a SZÁMÍTÓGÉP Az OTP illetékesei már számtalan fórumon elmond­ták, hogy felesleges az ilyen procedúra, hiszen pénzinté­zetük bármilyen körülmé­nyek között elfogadja a csek­ket: magyarán: fizet érte az üzletnek. Tehát a kereskede­lem semmit sem kockáztat elfogadásával, ám úgy tűnik, az eladók nem hisznek az OTP-nek. Olyannyira nem, hogy saját érdekeiket is szem elől tévesztik, pedig az üzlet­zárás előtt a számolás-ren­dezés hosszú óráit takarít­hatnák meg, ha elterjedne a csekk. Egyoldalú lenne az érve­lés, ha csak a kereskedelmet hibáztatnánk a csekk haló­dásáért. Hiszen a honi fize­tési szokásokban csak a ro­pogós bankók számítanak igazi pénznek. Mindenfajta egyébtől — még néha a ta­karékkönyvtől is — sokan gozzon, boldoguljon. De Sa­nyi úgy vélte, az ő adottsá­gaival, külsejével nem mun­kára, unalmas robotra szüle­tett — „finom vagyok, mint a vajas kenyér”, így mutat­kozott be a társainak ' —- pénzre viszont szüksége volt, így hát lopott. Besurrant kü­lönböző intézményekbe, is­kolákba, kollégiumokba, vál­lalatok irodáiba, s elemelte a táskákat, pénztárcákat. A legnagyobb összeget, több tízezer forintot egy magán­lakás előszobájából emelte el. A nyitott kapu után nyitott ajtót talált, s az előszobában ott hevert a táska, sok pénz­zel. Állandó „vadászterülete" volt a strand, ahol rendre begyűjtötte a pénztárcákat, autós táskákat. — De hát miért tetted? — kérdezte Sanyitól, immár a kihallgatáson a rendőrtiszt. — Nagyon szeretek jól öl­tözni, szeretem, ha sok pénz van a zsebemben — vágta rá a fiú, és rágyújtott egy Marlboróra. No és nagyon szeret ját­szani a rulettautomatán, ami falja a pénzt. A feljelentők pontos személyleírása alap­ján itt is találtak rá Sanyira egy razzia alkalmával, zse­bében legalább 40 darab 10 forintossal. Szenvedélyesen játszott, holott a 18 év alat­ti fiatalok számára ez köz­tudomásúlag tilos. Nem ne­héz mindezek után kitalálni, hová lett az összelopkodott sok pénz: nagy részét elját- szottji, a többit zömmel ma­gára költötte. S hogy a mag­netofont miért emelte el? A fiú válasza elgondolkodtató: „Nekem soha az életben sem­mim nem volt”. Sanyi most felel a lopássorozatért. De tetteiért, sorsáért nem csak ő a felelős... — t — félnek. S arról sem feledkez­hetünk meg, hogy megfelelő elektronikus számítógépek híján, amelyek központilag nyilvántartanák e számlákat, s azonnal hozzáférhetővé tennék az adatokat, csak kor­látozott körben használható a csekk. Nem válthatjuk be bármelyik OTP-fiókban, s a baráti kölcsönök törleszté­sére sem alkalmas, mert csak tulajdonosa kaphat érte készpénzt. De azért mégsem csak a gépesítés hiánya akadályoz­za a csekk honi karrierjét. A turistáknak szánt magya­ros dísztárgyakat, drága térí­tőkét áruló népművészeti boltok, az áruházak kiraka­taiban sokszor találkozha­tunk az Európa-szerte ismert pénzintézetek, a Visa, a Bank Americard stb. címkéivel, amelyek azt hirdetik a kül­földi turistának, hogy ezeket a hitelkártyákat a magyar üzletek is elfogadják. Ugyan­így válthatnak készpénzt ná­lunk a külföldi turisták az Eurocheque cégjelzéses pa­pírjaiért. Számítógép itt sem segíti az üzletek munkáját, de évek óta egyre többen fi­zetnek ilyen módon a magyar árukért. KÜLFÖLDÖN MEGSZOKTAK Ám, fordítva már nem ilyen rózsás a helyzet. Ta­valy óta a magyar turisták is válthatnak konvertibilis va­lutára szóló Barclays-csek- ket, ám a forgalom egyelőre nem nagyon növekszik. Pe­dig ezt nehezebb ellopni, mint a pénzt — márpedig a zsebmetszők elég gyakran megkörnyékezik a világjáró honfitársainkat, s ha el is tű­nik a csekk, a róla szóló bankigazolást mindenhol szó szerint készpénznek veszik. Ráadásul éppen a készpénz- kezelés költségei miatt a csekket magasabb árfolyamon váltják be, mint a bankókat. Az előnyök és hátrányok összevetését már jó néhány országban elvégezték, a kész­pénzzel történő fizetés nem­csak a nyugati fejlett orszá­gokban szorult vissza, az NDK-ban szintén sikerrel al­kalmazták ezt a formát. A mikroelektronika közelgő ha­zai forradalma előtt talán nálunk is érdemes lenne most már végérvényes pol­gárjogot adni a honi csek­keknek ... Lakatos Mária Hlba-kfnáiat barkácsolóknak Barkácsoláshoz, lakásépí­téshez, -felújításhoz kínál boltjaiban eddig jórészt ve­szendőbe ment faanyagot — farostlemezt, deszkaárut — az Alba Regia Állami Építő­ipari Vállalat. Amióta az építőelemek gyártása során, illetve az építkezéseken ke­letkező hulladékok értékesí­tését megszervezték, a mun­kahelyeken is jobban vigyáz­nak a maradékra, amihez az építkezők így olcsón hozzá­juthatnak. Az évi kétmilliárd forint értékű kivitelezői munkát végző, s egymilliárd forint árú építőipari terméket elő­állító cég arra törekszik, hogy közvetlenül is ellássa termékeivel a lakosságot, ezért nyitott három boltot Budapesten és egyet Székes­fehérvárott. Az Alba-falból, -ajtókból, -ablakokból, -ál­mennyezetekből százmilliós tétel jut a magánerőből épí­tőknek, fele részben a vál­lalat saját boltjai révén. AZ IGAZOLTATÁS procedürAja Persze, akad olyan is, aki a betétkönyvbe helyezi a fö­lösleget, de ha valami értéke­sebb, tartósabb cikkeket vá­sárol, ismét sorban áll a pénztárablak előtt. Nem cso­da, ezek után, hogy a kész­pénzforgalom költségei mil- liárdokra rúgnak, s mind nehezebb embert találni e nem éppen változatos, ám annál nagyobb felelősséggel járó munkára. A hosszú és költséges folyamatot rövi­dítené le a csekk, hiszen az átutalási betétszámláról — aminek nyitása a csekk ki­állításának alapfeltétele — már nem pénzt kérnénk, ha­nem arról szóló értékes pa­pírt. így elmondva, nagyon egy­szerűnek tűnik e készpénzkí­mélő fizetési mód, ám aki a gyakorlatban is próbálta, bi­zony éppen az ellenkezőjét állítja. Ugyanis az üzletek többségében — tisztelet a ki­vételnek — a mai napig sem számít törvényes fizetőesz­Életünk számokban Megjelent a Statisztikai Évkönyv Késik a csekk karrierje Nem megy nálunk a csekk. Bár az OTP évek óta pró­bálja szép szóval, hirdetéssel meggyőzni az állampolgáro­kat a készpénzt helyettesítő értékes papírok hasznáról, egyelőre úgy tűnik, minden fáradozása hiábavaló. Ha ennyire nehezen honosodik meg nálunk a külföldön már bevált fizetőeszköz, akkor érdemes-e egyáltalán a továb­biakban próbálkozni vele? A válasz sokkal egyértelműbb, mint gondolnánk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom