Békés Megyei Népújság, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-23 / 197. szám

1984. augusztus 23-, csütörtök o Lesz-e elég alapanyag? Félidő a hűtőházban Vágott bab kézi csomagolását, mérését végzik az asszonyok Fotó: Fazekas László Kötegyáni Petőli Tsz II siker első jelei Májusban az utolsó per­cekben esett le a csapadék a zöldborsóra, a búzára, a ku­koricára. Rekordtermés szü­letett borsóból, így aztán a megyébe is hoztak, a megyé­ből is szállítottak más me­gyébe feldolgozásra váró alapanyagot. A Békéscsabai Hűtőházban ekkorra készült el a feldolgozás automatizá­lása, aminek eredményeként naponként 25 százalékkal több borsó feldolgozására ké­pes az üzem, mint korábban. Az elmúlt évnél jobb volt a termés is, így a tavalyi 2 ezer 606 tonna helyett 6 ezer 212 tonnányit öntöttek a fel­dolgozóvonalakra. Harminc napba tellett, mire az alap­anyag hűtő- és forgalmazó­képes állapotba került, s lát­ták a szakemberek, milyen jövedelmezőséggel dolgoztak. — Az idén 1101 hektáron 10 százalékkal több területen termeltek a nagyüzemek zöldborsót — tájékoztat Béresr Mihály főmérnök. — A rekordtermés miatt 16 tonnát nem szerződött part­nerektől is vásároltunk, s így 11,45 forintos átlagáron vet­tük az alapanyagot. A szer­ződésekben arra ösztönöztük a partnereket, hogy 200 hek­táron 800 tonna zöldborsót termeljenek, s ha ez telje­sült, az átvételi áron felül 50 fillér prémiumot fizetünk, és kilónként 1,20 cséplési dí­jat. Az elmúlt évben a 8 százalékot elérte a borsó jö­vedelmezősége, ebben az esz­tendőben a terv hét száza­lék, mely teljesítésére nincs garancia. — Nagyobb volt a termés, nagyobb kapacitással tud­ták feldolgozni, és a felvásá­rolt mennyiség meghárom­szorozódott. Hogyan lehetsé­ges, hogy a tervezett kisebb jövedelmezőség sem biztos? — Romlott a feldolgozott borsó aránya a felvásárolt- hoz képest. Az automatizá­lás során egy gép nem vált be. Azonkívül igen sok hul­ladék volt az idei zöldborsó­ban. Nem valószínű, hogy ebben az esztendőben sike­rül teljesíteni a tervezett 7 százalékos nyereséget. Az persze attól is függ, hogy mi­lyen értékesítési átlagárat tudunk elérni. — Zöldbabból, karfiolból, vöröshagymából, gyökérfélé­ből milyen ellátásra számít­hatnak? — Sok függ attól, milyen vetőmagot tudtunk beszerez­ni a partnergazdaságoknak. Jókora botrány tört ki, amikor nemrég gyászlobogót húztak fel egy belga kisvá­ros, Andenne városházára az első világháború emlékét őr­ző nemzeti ünnep napján. A Liege-től nem messze fekvő település polgármestere e sa­játos módon akarta kifejez­ni a lakosság tiltakozását a kormány döntésével szem­ben. A Martens-kabinet ugyanis megtiltotta, hogy az andenne-i Pegard üzem le­szállítsa a Szovjetuniónak a két évvel ezelőtt rendelt kor­szerű szerszámgépeket. A szerződést — amelyet egyéb­ként 1982-ben az illetékes minisztérium szabályszerűen jóváhagyott — Brüsszelben most azzal a kifogással nem engedélyezték, hogy „a gyárt­mányok a COCOM-korláto- zások alá esnek”, ezért más vevőt kell rájuk keresni. A tilalom viszont érzékeny veszteséget jelent az alig 300 fős gyár számára, s jogos felháborodást keltéit a csak­nem félmilliós munkanélkü­liséggel birkózó országban. Mi is ez a furcsa nevű szervezet? A COCOM betű­szó (Coordinating Committee Az időjárás befolyásoló sze­repe úgy 30 százalékra tehe­tő. Mindezen túl a tőállo­mány, a talaj-előkészítés, a növényzet tisztán tartása, a betakarítás igen komoly sze­repet játszik a jó termés el­érésében. Zöldbabból 5 szá­zalékkal kisebb területről 60 —70 százalékos mennyiséget várhatunk csupán. Uborka az Alföldön nagyon kevés termett, ezért annak feldol­gozására nincs módunk. A Dunántúlon igen sok termett, ám a szállítási költségek úgy megdrágítják, hogy nem éri meg az idehozatala. Karfiol­ból ugyancsak kevés áll ren­delkezésre, vöröshagymából, gyökérfélékből várhatóan tudjuk a tervet teljesíteni. — Az alapanyaghiány azt eredményezheti, hogy nem lesz munkájuk a télen, s nem fogják tudni feldolgozó­for East-West Trade Policy), a „Kelet—nyugati kereske­delempolitikát egyeztető bi- zottság”-ot takarja, egy olyan intézményt, amely az elmúlt hetekben ismét gyakrabban szerepel a világsajtó hasáb­jain. S ez már önmagában is aggasztó jel. A COCOM ugyanis a hidegháborús idő­szak tipikus képződménye. 1949-ben hozták létre, s „fénykorát” az ötvenes évek­ben élte, amikor a nyugati országok a kereskedelmi korlátozások révén (is) igye­keztek lefékezni a szocialis­ta államok népgazdaságának gyors ütemű fejlődését. A COCOM alapfeladata ennél hivatalosan ugyan szűkebb (elsősorban a katonai, nuk­leáris, valamint a katonai téren is felhasználható ex­port ellenőrzése, illetve meg­akadályozása), ám a gyakor­lat bebizonyította, hogy nem ritkán a kereskedelem más területein is beavatkozik. Hazánkban is érthető meg- hökkentést váltott ki példá­ul, amikor a COCOM köz­belépése miatt nem szállítot­ták le az eredetileg vállalt határidőre a budapesti Ská­vonalaikat jól kihasználni. Milyen intézkedéseket ter­veznek erre az esetre? — Azzal számoltunk, hogy a rekonstrukció során, amely ’82-ben kezdődött, s ebben az esztendőben még mintegy 40 millió forintos költséggel fe­jeződik be, kisebb mennyi­ségeket fogunk tudni feldol­gozni. Sajnos, az időjárás sem kedvez a feldolgozó­vonalak kihasználásának. Ezért előrehozzuk a kis ki­szerelésű, kereskedelmi for­galomba kerülő termékek csomagolását és módosítunk a felvásárláson. Nevezetesen a paprikát egészben, a vö­röshagymát tisztítás nélkül vesszük meg. Gondolkodunk néhány új termék bevezeté­sén is, és a gombócgyártást újra programba vettük. Sz. J. la-Metró Aruház számítógé­pének egységeit, amivel a pénztárkezelési-készletnyil- vántartási funkciókat meg lehet oldani. A COCOM ténykedése en­nél persze jóval nagyobb léptékű. Az alapvető gazda­ságpolitikai döntéseket az úgynevezett konzultatív cso­port hozza, amely a tagor­szágok (Izland kivételével valamennyi NATO-állam, valamint Japán) miniszteri szintű képviselőjéből áll. A részkérdésekről szakértők be­vonásával állandó munka­csoportok határoznak. A munka mellesleg meglehető­sen titkos, néha még a meg­beszéléseken részt vevő kül­döttek nevét sem hozzák nyilvánosságra. Annyi azon­ban ismert, hogy a határo­zatokat — így például egy- egy árukategória felvételéta tilalmi listára — egyhangú­lag kell meghozni. Nem tel­jesen tisztázott viszont, hogy a részt vevő államok nem­zetközi jogi szempontból mennyiben kötelesek a dön­tésekhez tartani magukat. A párizsi központ feladata ugyanis csak az irányítás, a Hatan ülünk a kötegyáni Petőfi Tsz kis irodájában. Té­mánk a melioráció, azaz a belvíztől korábban sokat szenvedett szövetkezet föld­jeinek rendbehozása. Állami segítséggel Hajdú Mihály, a tsz fiatal főagronómusa azzal kezdi, amiről már lapunk hasábja­in is sokszor írtunk: hogyan tette tönkre a növényter­mesztést évről évre a hívat­lan víz. A négyezernyolcszáz hektáros üzem harmadát-fe- lét öntötte el oly gyakran, hogy nem volt ritkaság erre­felé a veszteséges évzárás. Az Állami Biztosító szakembe­reinek felmérése szerint 1978—79—80-ban 40 millió forintos kár érte a kötegyá- niakat — a korábbi (szintén belvizes) évek hozama alap­ján tizenötmillió forintnál kevesebb kártérítést kaptak. A szövetkezet elnöke, Fel­földi Imre megkezdte küz­delmét a helyzet gyökeres megváltoztatására. Nem tit­kolja, hogy bizonyos belső ellenállást is le kellett ah­hoz győzni, hogy végül is a felettes szervekhez fordul­hasson, és kérhesse a közös gazdaság egyedi rendezését. Az ezt célzó vizsgálatok 1981 májusában fejeződtek be, a bizottság megállapította, hogy a komplex melioráció végrehajtása jelenti az egyetlen megoldást, amellyel rendbe hozható a szövetke­zet sorsa. Természetesen úgy, hogy a nyolcvanmillió fo­rintba kerülő munkálatok költségének jelentős részét, 70 százalékát az állam fede­zi. Másképp nem is láthat­ták volna hozzá. II tájat is védik A nagyberuházásra a Szarvasi Állami Tangazda­ság Körös—Maros vidéki Meliorációs Főmérnökségét kérték fel. Régebben is kap­csolatban álltak egymással — emlékszik vissza az elnök —, hiszen a melioráció egyes részműveleteivel már pró­bálkoztak. Kémiai javítást végeztek a földeken és bel­vízelvezetéssel igyekeztek javítani a talajok vízgazdál­kodását. A részműveletek nem hozhattak teljes sikert, hiszen elaprózottak voltak végrehajtás a nemzeti kül­kereskedelmi minisztériumok kezében van. Ebből érthetően gyakran származnak jelentős nézetel­térések, összeütközések is. A kelet—nyugati viszony pilla­natnyi állása alapján a ti­lalmi lista hol hosszabb, hol rövidebb. (Felülvizsgálatára általában három évenként kerül sor, jelenleg körülbe­lül másfél száz árucsoport szerepel rajta.) A legrészle­tesebb épp az ötvenes évti­zed elején volt, a hatvanas és különösen a hetvenes évek során viszont — elsősorban a nyugat-európai országok ösztönzésére — a COCOM szigorúsága érezhetően eny­hült. Az ő érdekeltségük a szocialista országokkal foly­tatott, kölcsönösen előnyös kereskedelemben mindig is meghaladta az Egyesült Ál­lamokét, amely hangadóként általában a szigorítások mel­lett állt és áll ki. Ezért van az, hogy a CO- COM-mal kapcsolatos mos­tani hírek mélyebb, nagypo­litikai jelentést is hordoz­nak. Á Reagan-kormány megszorító intézkedései (még ha egyes konkrét amerikai embargóintézkedések hatás­talanoknak bizonyultak is) beleilleszkednek a washing­toni összképbe. Csakúgy, mint a legutóbbi események: júliusban például a számító­gépek kiviteli szabályait mó­— egy-egy beavatkozás csak némi javulást hozott. Rá­adásul jött az 1970-es árvíz, amikor a tsz területét szinte megfelezték egy árvízvédel­mi töltéssel. Átvágták a csa­tornákat, táblákat — a csa­tornák jórészt funkciójukat veszítették. Éppen ez okozott sok fejtö­rést a tervezéskor — mondja Fahó István, a „szátosok” tervezője. A régi és az új csatornarendszert úgy pró­bálták egyeztetni, hogy a ko­rábban megépített csatornák az új tervben is szerepelje­nek, elég legyen csak kimé­lyíteni, felújítani őket. És még egy fontos dolgot említ a tervező. Hogy tudniillik Kötegyán körzetében sok li­getes, csalitos rész, őstölgy található, amelyeket kár len­ne megszüntetni a meliorá­cióval. A táj védelme érde­kében tehát kompromisszu­mokat kellett találni. Szebegyinszki János, a SZÁT-főmérnökség főmér­nöke szerint a régi kapcso­lat alkalmat adott egymás jobb megismerésére. Tudták a kötegyániakról, hogy jó fogadói lesznek a „talajgyó­gyászoknak”, ezért is igye­keztek nagy erővel felvonul­ni a földjeikre. Az eltelt idő­szak a bizalmat igazolta, megengedték a szövetkezet­ben azt is, hogy a csőfekte­tő, csatornaásó gépmonstru­mok megtapossák a lábon álló búzát, csak haladjanak a munkálatokkal. A tervek egyébként az egész területet átfogják, és öt ütemben írják elő a föl­dek rendbehozását. A beru­házási okiratok időben elké­szültek, a munkák jelenleg jól haladnak. Ügy néz ki, hogy az év végére átadják az első ütem egészét és a máso­dik ütem jelentős hányadát. Jasák András, a SZÁT épí­tésvezetője szerint nagy haj­rá vár rájuk, nem azért, mintha elmaradtak volna a tervezett ütemtől, hanem, mert például a talajjavító anyag kiszórását csak a nö­vényzet betakarítása után kezdhetik. De még több gé­pet állítanak munkába, ás biztos, hogy elkészülnek az átadási határidőre. Rekordtermés ígérkezik Amikor megkérdem a tsz- elnöktől, hogy vajon lát­szik-e valami nyoma már a dosították, felvették a tilal­mi listára a robotokat és fel­vettek egyes számítógép- programokat is. Érdekes fej­lemény, hogy e párizsi ülé­sen a Fehér Ház szorgal­mazta: Pekinget részesítsék kivételes (értsd: megkülön­böztetetten enyhe) bánás­módban, sőt javasolta, hogy Kínát „a nyugati fél­lel baráti kapcsolat­ban álló országként kezel­meliorációnak, határozott igennel felel. A Fíternek ne­vezett határrészben kitűnő kukoricájuk van. Ebben a földben korábban nem ter­mett meg a kukorica, az idén mégis megpróbálkoztak vele. Érdekes ez a terület, mert májusban, amikor látszólag szárazak voltak a földek, ott akkor is működtek a talajt lecsapoló alagcsövek. Az idő a beruházás első sikereit iga­zolta, héttonnás termés vár­ható attól a területtől — el­képzelhetetlen rekord a kö­tegyáni szövetkezetben! Megjegyzik a szakembe­rek, hogy a már mind nép­szerűbb módszert, a talajcsö- vön keresztüli vízvisszatáp- lálást is alkalmazták a Fí- terben — látszik a növény­zeten, a szárazság ellenére üde a kukorica, hatalmas csövek sejtetik a bő termést. A meliorációról szólva, nem szabad megfeledkez­nünk arról, vajon az állami segítség ellenére is sok pénzt igénylő munka után marad-e a közös gazdaságnak gépek vásárlására? Mert hiszen a melioráció akkor válik iga­zán a gazdálkodás hasznára, ha több műtrágyával, jobb gépekkel teszik intenzívvé a termelést. Az elnök bólogat, hogyne, gondoltak erre. A tsz tagsá­gát hívják segítségül: vásá­roljanak részjegyeket, egyen­ként 5—10 ezer forint érték­ben. Az így összejövő pénzt a közös fejlesztésére kíván­ják fordítani, az ezt célzó kérvény most van a Pénz­ügyminisztériumban. Bíz­nak benne, hogy megkapják az engedélyt. Szeretnének még egy kedvező lehetőséget kihasználni, módot találni arra, hogy a békési Egyetér­tés Tsz zárolt tartalékalapjá­nak felszabadítása révén jussanak kölcsönhöz, és abból vehessenek gépeket. A kötegyáni Petőfi Tsz arculata 1988-ra változik meg véglegesen, akkor fejezik be a nagy munkát a „szátosok” — mint a fentiekből is kide­rül, a siker első jelei már látszanak a gazdaság földje­in. A meliorációsok és tsz- tagok további sikeres együtt­működésének ez az egyik zá­loga. M. Szabó Zsuzsa jék”. Elhangzott olyan javas­lat is, hogy Pekinget végleg vegyék le a COCOM-listá- ról. Kérdés persze, hogy ilyen célzatos jellegű „enyhítések­kel” hozzá lehet-e járulni a valódi, oly kívánatos kelet— nyugati közeledéshez, ame­lyet éppen a kereskedelem, a gazdasági együttműködés segíthetne elő leginkább. Szegő Gábor Az egyik nagy vihart kavart szerszámgép az ardenne-i Pe­gard gyárban. Leszállítását a belga kormány megtiltotta (Fotó — AP — MTI) COCOM Gyászlobogó a városházán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom