Békés Megyei Népújság, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-27 / 149. szám

y 1984. Június 27., szerda Szomszédolás ruic ntoutUy*i unukjtrui-NAPLÓ Párizst látni és ... Király Sándor 26 éves festőművész két hónapja tért haza Pá­rizsból Debrecenbe. A fia­tal művész így beszél pári­zsi élményeiről: magánösz­töndíjasként fél évet töltöt­tem Párizsban a képzőmű­vészeti akadémián, amelyen ezerháromszázán tanulnak. A legnagyobb élményem az volt, hogy megismerkedhet­tem a mai francia képzőmű­vészet sokféle irányzatával. Felkerestem néhány Párizs­ban élő jeles magyar mű­vészt: Csernus Tibort, Pierre Székelyt. Most az itthoni feladatokra késtülök, elő­ször egy építőtáborban ve­zetek képzőművészeti kört középiskolásoknak, majd a berettyóújfalui művésztele­pen tanítok. Van egy titkos vágyam is: szeretnék port­rékat festeni debreceni em­berekről. Előkészületek az NB I-es szereplésre. A DMVSC gár­dája másodikként jutott fel az első osztályba. Milbik Kálmán ügyvezető elnök az átigazolásokkal kapcsolat­ban a következőket mondot­ta: a Ferencváros vezetői­vel és Mörtel Bélával foly­tatott tárgyalásunk alapján a játékossal hároméves szer­ződést kívánunk kötni. Meg­állapodtunk a Csepel veze­tőivel, hogy saját nevelésű játékosunk, Kincses Sándor visszatér hozzánk. A na­pokban dőj el, hogy a nyír­egyháziak fiatal játékosa, Bücs is a mienk lesz-e. Jan- kovics Sándor kérte, hogy engedjük el Siófokra. Ezt « kérését mérlegeltük, és úgy döntöttünk, hogy hozzájá- ruluhk távozásához, ameny- nyiben megfelelő cserejáté­kost kapunk a dunántúliak­tól. Mi Takácsot vagy Sza­bót szeretnénk látni a Nagy­erdőben. SZOLNOK MEGYEI — Bátyja sírjára lelt az ez­red fia. Jászárokszálláson 1944. november közepén hallgattak el a fegyverek. Az idősebbek még emlékez­nek a bomba becsapódásá­ra, amely éppen a szovjet parancsnokság épületét ta­lálta el. Egy magas rangú tiszt is meghalt, akit ünne­pélyesen temettek el. A fő­téren a sírja helyén most a szovjet hősi emlékmű áll. Az iratok ennyit jegyeztek fel: Magyarországon Szol­nok megyében hősi halált halt Sirokij Kiril] Tyeren- tyevics gárdaőmagy. Közel negyven év telt el azóta ku­tatással, levelezéssel. A né­hai ezred fia, Sirokij Leo- nyid Tyerentyevics ezredes az elmúlt hetekben Jász­árokszálláson elérzékenyül- ve állt meg a szovjet hősök sírjánál. A Nagy Honvédő Háború idején találkozott utoljára bátyjával, azóta a sírját kereste. Most teljesült a vágya. Szegény Eötvös tér, veled ki törődik? Esztendeje, hogy hatósági köztisztasági szem­le alkalmával tettük szóvá, hogy a város szívétől alig néhány száz méterre, mi­lyen elárvult, gondozatlan Szolnok egykor legszebb parkja. Nincs rá pénz, mondták akkor az illetéke­sek. Csakhogy azóta eltelt egy év, és nem változott semmi. Sokan megfordul­nak a parkban, a gyerekek a közeli iskolából, ott fut- károznak ebéd után, még az a szerencse, hogy nem törik kezüket, lábukat a hanyag­ság teremtette akadálypá­lyán. Rokaknt padok, meg­tépett fák, lesüllyedt beton­lapok, betemetetlen árkok fogadják az ide látogatót. Nem lehet nem szóvá tenni, hogy a szemét szemetet szül. A rendetlenséget eltüntetni, az Eötvös téri park kultu­ráltságára odafigyelni sem kerül többe, mint Szolnok bármely más parkjának. A többinek védnökei is akad­tak. Csak ez az egy marad mostoha? Meddig?! mu »«UHUM BTBOLanxi m MUméél ■"HÍRLAP Nyári színházi esték Vá­sárhelyen. A hódmezővásár­helyi Petőfi Művelődési Központban több jelentős kulturális programra kerül sor a nyáron. Június 28-án a város vendége lesz a Bu­dai Színkör. Berkesi And­rás: Keresd az asszonyt! cí­mű krimi-komédiáját láthat­ják az érdeklődők. A darab rendezője Inke László. Jú­lius 6-án a szövetkezeti bi­zottság tánckara rendez gá­laestet. Július 13-án, este 7 órakor a Radnóti Miklós Színpad vendégszerepei vá­sárhelyen. Ez alkalommal Káló Flórián: Négyen éjfél­kor című vígjátékát mutat­ják be. A nyár könnyűzenei érdekessége lesz az R—GO együttes látványos show- műsora a városi stadionban, augusztus 22-én, este 8 óra­kor. Csongrád megyei napok Budapesten. Az elmúlt hé­ten a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság megyei mun­kájának sajátosságairól, jel­legzetességeiről beszélt Bu­dapesten, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában Re- ményik István, az MSZBT megyei munkabizottságának tagja. A Szovjet Kultúra és Tudomány Házában több kiállítás és kulturális ren­dezvény, baráti találkozó adott módot arra, hogy a fővárosiak megismerkedhes­senek Csongrád megye éle­tével. Ez alkalommal a Csongrádból elszármazott művészek, például Sinkovits Imre, Gombos Kati, Simán- dy József, Vitai' Ildikó és őze Lajos műsorát tekint­hették meg a fővárosiak. DÉlUmmRSIÁB Aratás előtt. Hazánkban rendszerint a Dél-Alföldön, Csongrád megyében indul meg elsőként az aratás. Az idén a nagy mezőgazdasági munka kezdete 8—10 napot késik. Valamikor szinte ha­gyomány volt a búza aratá­sának Péter-Pál napi meg­kezdése. Most viszont csak július 10-e körül vághatják a búzát. A kooperáció is fontos szerepet játszik a be­takarításban Csongrádban, ahoi a laza homokföldektől az erősen kötött fekete föl­dekig úgyszólván minden ta­lajtípus megtalálható, és , a gabonák ennek megfelelően különböző időpontban ér­nek. Különösen nagy lehe­tőség van arra, hogy kom­bájnokkal és szállító jármű­vekkel egyaránt kisegítsék egymást a nagyüzemek. Jó ütemben épül az Észa­ki Vízmű Algyőn. Mint ar­ról már korábban is hírt adott az újság, az algyői Tisza-töltés mellett, a vá­rosközponttól 15 kilométer­re épül az új vízi bázis, az Északi Vízmű. Élénk na­rancspirosra festett műanyag házikók védik már a 15 víz­termelő kutat az időjárás viszontagságaitól. Két veze­ték fűzi fei a kutakat, ame­lyek naponta 30 ezer köb­méter vizet adhatnak. Nem közvetlenül a gerincvezeték­be, hanem először a két, egyenként 2500 köbméteres vasbeton tárolómedencébe nyomják az ivóvizet. A fél- milliárd forint értékű beru­házás várhatóan jövő év vé­gére készül el. összeállította: V. L. Nélkülözhetetlen a kisgazdaságok szerepe a termelésben Csete Sándor (képünk jobb oldalán) bemutatja mintakertjét Orosházán, a HNF városi elnökségének Ha azt vesszük alapul, hogy az úgynevezett korai hajtatott termékekből a kis­termelés részaránya csaknem 100 százalék, s hogy a zöld­ség- és gyümölcsfélék na­gyobb hányadát is ezekben a kisgazdaságokban terme­lik meg, akkor érthető, mi­lyen hatalmas fellendülés következett be az elmúlt tíz év alatt ezen a területen. Er­ről, valamint a kertbarátok és kisállattenyésztők megyei társadalmi szövetségének (KKTSZ) eddigi tevékenysé­géről Schmidt János elnök számolt be azon az ülésen, amelyet a közelmúltban tar­tott Békéscsabán a Hazafias Népfront megyei elnöksége. A fejlődés mértékét egye­bek között alátámasztja az is, hogy ma már 152 szak­csoport, 71 háztáji bizottság, 42 mezőgazdasági szakkör, 32 kertbarátkor, illetve klub és 9 kisállattenyésztő egye­sület működik Békésben. Nem kis eredménynek szá­mít: ezek a közösségek nem­csak a saját és a belföldi ellátást segítik, hanem az általuk előállított termékek egy része exportra kerül, s így jelentős devizabevételre is szert tesz a népgazdaság. Mint ismeretes, a HNF Országos Tanácsának javas­latára az országban harma­dikként Békés megyében alakult meg az a társadal­mi szövetség, amely éves ülés- és programtervét a mindenkori feladatokhoz igyekszik igazítani. Ezt jel­zik egyébként az egyes na­pirendi pontok is. A szak­emberekből álló testület rendszeresen foglalkozik ve­tőmag- és facsemete-ellátás­sal, kereskedelmi felvásár­lással, földhasznosítással és így tovább. Maguk a helyi közösségek is fő céljuknak tekintik a különféle progra­mok szervezését, a termelők szakmai érdeklődésének fo­kozását, a termelési techno­lógia színvonalának emelé­sét a munka hatékonyabbá tétele érdekében. Felsorolni is hosszú len­ne: mikor, milyen rendezvé­nyen képviseltették magu­kat az egyre színvonalasab­ban dolgozó kertbarátkörök és klubok, szakkörök és szakcsoportok, valamint az egyesületek — kezdve az országos szintű bemutatók­tól a tapasztalatcsere-látoga­tásokon keresztül a borver­senyekig bezáróan — sok helyütt. Természetesen a Békés megyeiek meghívják az ország más részeiben mű­ködő, hasonló szervezésű kö­zösségeket is, ami ugyan­csak a szakmai ismeretek, termelési módszerek átadá­sának egyik legjobban, be­vált formájának tekinthető. Jószolgálatot tesznek a nép­front segítségével szervezett előadások és tájékoztatók, amelyek főként a növényvé­dő szerek, a műtrágyafélék használatára, a termékvá­laszték bővítésének, a kerti eszközök kölcsönzésének' le­hetőségeire vonatkozóan se­gítik a gyorsabb eligazodást. Ugyancsak nagy előnyt je­lentenek a Kertészeti Egye­tem Zöldségtermesztési In­tézetének közreműködésével rendezett szakmai napok; továbbá a húsipari, vala­mint a vetőmagtermeltető vállalatoktól, a hűtőháztól, az AGRQKER-től, a kon­zervgyártól, a ZÖLDÉRT- től, a MESZÖV-től, a TE- SZÖV-től, a földhivataltól és más szervektől kapott in- zésű termesztési bemutatók, formációk, a megyei szerve­A leírtakból is kitűnik, hogy alapjában véve a ren­dezvényekkel nincs különö­sebb probléma, de gondot okoz a KKTSZ-nek az ügy­rend és ügyviteli szabályzat hiánya. Minden bizonnyal ez a kérdés is megoldódik, mi­után a szövetség „egyesület­té” alakul át, vagyis majd úgy fogható fel, mint jogi személy. Nevezetesen a mozgalom további fejlődése szempontjából feltétlenül szükség lesz erre az átszer­vezésre. A beszámolót és a vitát követően a HNF megyei el­nöksége köszönetét mondott a társadalmi szövetség eddi­gi tevékenységéért. Ehhez a témához szorosan kapcsolódik egy másik HNF- ülés is, amelyen Széni Ká­roly elnök a többszörösen kitüntetett orosházi kert­barát klub munkájáról tá­jékoztatta a testületet. Majd Gyulai János, valamint Cse­te Sándor mintakertjének megtekintése következett. A klub elnöke bevezetőjében utalt arra, hogy az Alföld­nek ezen a részén a zöldség- és gyümölcskultúra Zatykó Sándor tanár javaslatára kezdett elterjedni a ’30-as években. Az akkor 15 tagot számláló klub egyébként 1961-ben alakult meg Acs Pál vezetésével, s 1965-ben már kiállítást is rendezett, amelyet dr. Erdei Ferenc nyitott meg. A fejlődést nemcsak a létszám növeke­dése, hanem az országos és megyei bemutatókon kapott elismerések is fémjelzik. A ma már 130 tagú közösség 3 évvel ezelőtt Mohácsi Má­tyás nevét vette fel, aki nemcsak úttörője, hanem ta­nítója is volt a magyar ker­tészetnek. Kitartó munkás­ságának megbecsülése jeléül — a művelődési ház javas­latára — 28 darab emlékpla­kett készült el amelyekkel a legjobb eredményt' elérő kertészkedőket jutalmazzák meg. A HNF támogatását élvező klub rendezvényeinek a Petőfi Művelődési Központ ad otthont, ahol a szakmai előadásokon kívül elhangza­nak politikai és gazdasági témájú tájékoztatók is. A hozzászólásokból kitűnt: bár értékesítési problémák nincsenek, ám a város pia­cán mégis jó volna egy olyan külön helyet kialakítani, ahol a kertbarátok árusít­hatnák termékfeleslegeiket. A másik ajánlás arra vo­natkozott, hogy a kertbarát klub tagságának jelentős ré­sze ma már az idősebb kor­osztályhoz tartozik, s ezért kívánatos lenne bevonni mi­nél több fiatalt ebbe a tevé­kenységbe. Megfelelő alkal­mat teremtene egy nyílt klubnap rendezése, hogy minél többen megismerhes­sék a kertészkedő emberek közösségét a jövőben. Kép, szöveg: Bukovinszky István Lezárult a vizsgálat a fagylaltmérgezés ügyében t Kedden délelőtt a Békés megyei KÖJÁL lezárta a vizsgálatot az orosházi fagy­laltmérgezés ügyében. A súlyosabb mérgezést szenve­dett és kórházban kezelt két beteget hazaengedték. A la­boratóriumi elemzés kimu­tatta, hogy a Musztafa Szu- limán cukrászmester által kiszolgált fagylaltba olyan baktérium került, amelynek toxinja okozta a gyomor- és bélbántalmakat. A cukrász maga is elmondta, hogy két dolgozója meghűlésre pa­naszkodott. Feltehető, hogy a fagylaltot fogyasztók rosz- szulléte és megbetegedése ennek következménye volt. Nyári dél-balatoni buszmenetrend Életbe lépett az augusztus végéig tartó főszezoni autó­busz-menetrend a Balaton déli partján. A tavalyi öt­venkilenc nappal szemben az idén hatvannyolc napig közlekednek majd az átla­gosnál lényegesen gyakrab­ban a 13. sz. kaposvári Vo­lán Vállalat járművei ezen a partszakaszon. Siófokon a legnagyobb forgalmú kettes járaton növelik az autóbu­szok számát, s gondoskod­nak arról, hogy a forgalom- irányítóknak mindig legyen tartalékuk is. A járatok kö­zött CB-rádióval tartják a kapcsolatot. A siófoki és a fonyódi vasútállomás között rendszeresen összekötő já­ratok közlekednek, a Fo­nyód—Balatonfenyves útvo­nalon tizenkét, Fonyód—Fo- nyódliget között pedig hat helyi járat bonyolítja le a forgalmat. Ilyen is van Nem volt nálam fényképezőgép, szeren­csére. Elkeserítő látvány lenne itt (képben is) bemutatni Rajki László Fürdőző nő cí­mű kőszobrát és környezetét a békéscsa­bai Kulich-lakótelepen. Több mint elkese­rítő: lehangoló. Az ember körbejárja az üres vízmedencét, mely csak úgy üres, hogy nem csillog benne szép, tiszta víz, mintha a szoboralak abban fürödne; de van benne pár négyzetméternyi pocsolya, nyüzsgő szúnyoglárvákkal, őskori fadara­bok, szemét, ragadós kosz: amit csak aka­runk. A medence széle hiányos, alkotó kö­vei eltűntek, málladoznak. Az előrehajló szoboralak telihányva szintúgy szeméttel, és a hátából (!) hiányzik egy darab. Hát ezért örültem, hogy nem volt nálam fényképezőgép, és el is határoztam, nem szólok a fotós kollégáknak. Körbejárva a szobrot és a lárváktól nyüzsgő medencét, eltöprenghettem: a lakótelep már falu? A város széle már nem a város? Oda így is jó? Ott ez lesz a sorsa egy műalkotás­nak? Mondják, 1968-ban állították fel, em­lékszem, üde volt és szép a szobor és kör­nyéke. Most elhanyagolt, mintha senki sem törődne vele. Nem is törődik. A kitűnő szobrásznak, aki alkotta és aki orosházinak mondja magát Szentend­rén is, nos, Rajki Lászlónak se szóljunk erről. Nem lenne valami jó véleménnyel környezeti kultúránkról. Közben azt sem értem, hogy az ott lakók... Szóval hosz- szú. Ilyen is van. * * * Nehéz lenne igazságot tenni abban, amit a napokban, a medgyesegyházi tanács ülé­sén hallottam. Persze nem is igazságte­vésről van itt szó, inkább arról, hogy egy érdekes (és jellemző) vitához hozzátenném a magam véleményét. Valaki felszólalt és kifogásolta, hogy az új Malom vendéglőben meg sem lehet mozdulni, ha diszkó van, és a diszkón olyan filmeket mutatnak be, amit nem éppen tanácsos megnézni 16 éven aluli fiataloknak. (Hogy miért éppen 16-ról volt szó, nem tudom.) Azt sem, hogy miféle filmeket (videokazettákat) dobnak be a hangulat emelésére, hogy túl „szexisek”-e, vagy inkább kegyetlenek? Az viszont két­ségtelen, hogy kialakult egy olyan véle­mény, miszerint a diszkó a szükséges rossz­nál. rosszabb és egy olyan, hogy „mi is voltunk fiatalok, de akkor a táncos ren­dezvényeket nem diszkónak hívták, csak ennyi a különbség”. Meg kell mondanom őszintén: már vár­tam, hogy mikor és hol találkozom ilyen véleménycsatákkal? (Túlzás ugyan, hogy csata, de azért ez az egész eléggé kemény dolog.) Hogy mikor és hol említik fel: if­júságunk (adott helyeken) kulturáltabb is lehetne, és szórakozhatna szolidabban. Mondják, hogy a medgyesi. Malom ven­déglő berendezését (most nyitották pár hó­napja) a diszkózó fiatalok „erősen megvi­selték”; mondják, hogy fel, s alá rohan­gálnak az emelet és a földszint között; mondják, hogy megisznak egy este 6—700 üveg kólát és pár láda sört (féldecit rit­kábban, mert drága), mondják, hogy miért ad a szülő 100—200 forintot a csemetéjé­nek egy-egy alkalommal? * És még sok mindent mondanak. Joggal? Vagy mindez csak vaklárma? Hogy miért került szóba mindez azon a medgyesegyházi tanácsülésen? Mert éppen a közrendről és a közbiztonságról készült beszámolót vitatták a tanácstagok. Nyíl­tan és kendőzetlenül. Mert a vitázók egy­ben megegyeztek: g féltés szólt belőlük. A jövő féltése. Az ember szeretete. * * * Valaki azt mondja: „X így és így visel­kedik. Mi történt vele? Megállás nélkül adja a sértődöttet. Te érted ezt?” A napokban fodrásznál jártam, és a ke­zembe' került egy képeslap. Alekszandr Ivancsenkov űrhajós pilótától kérdezte a riporter: hogyan tudott 140 napot együtt tölteni Vlagyimir Kovaljonokkal az űrál­lomás nem éppen tágas helyiségében? Ivancsenkov így válaszolt: „Szerintem bár­milyen nehéz helyzetben kisegít, ha tár­sunk helyébe tudjuk képzelni magunkat, s az ő szemével figyeljük a dolgokat. Az empátia, a beleélés hiánya a kultúrálatlan ember ismérve.” Nem teszek nagy fordulatot, ha azt mon­dom: hányszor és milyen kritikus esetek­ben segítene, ha arra gondolnánk, hogy amit most mondunk, ha nekünk monda­nák, hogyan fogadnánk? Ha igyekeznénk megérteni partnerünket (vezetőnket, be­osztottunkat, munkatársunkat), és úgy mondanánk véleményt, úgy kérnénk va­lamit, úgy adnánk ki az utasítást: Ha em­patikusán (beleélve) látnánk az előttünk álló (ülő) embert, aki legalább olyan bo­nyolult lélek, mint mi vagyunk ... Sorolhatnám oldalakon át, a lényeg azonban roppant egyszerű: Ivancsenkov- nak kétségtelenül igaza van, amikor ker­telés nélkül kimondja: „Az empátia, a be­leélés hiánya a kultúrálatlan ember is­mérve.” Ilyen is van, ilyen vélemény. Emberi kapcsolataink alaptörvénye kellene, hogy legyen. Sass Ervin

Next

/
Oldalképek
Tartalom