Békés Megyei Népújság, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-27 / 149. szám

1984. Június 27., szerda o Növényvédelmi tanácskozás Orosházán Több szakmai szervezet és vegyi gyár szervezésében nö­vényvédelmi tanácskozást és bemutatót tartottak tegnap, június 26-án Orosházán. Az érdeklődők ezúttal két japán gyomirtó szer, a Dachtal és ä Nabu borsó- és hagyma- kultúrában való alkalmazha­tóságával ismerkedhettek meg előadások, filmek és gyakorlati, szántóföldi be­mutató keretében. A vendégeket először Kulcsár István, az orosházi Üj Élet Tsz termelési elnök- helyettese köszöntötte. Ez­után Székely László, a gyár­tó cégek magyarországi kép­viseletének vezetője tartott rövid bevezetőt, majd át­adta a szót W. J. Puawels- nak, az SDS Biotech Europe Corporation képviselőjének, aki a Dachtal W—75 készít­ményről tartott előadást. S. Endo, a Nippon Soda kép­viselője a borsó és hagyma kelés utáni, Nabuval- történő gyomirtásának eredményei­ről számolt be. Marsovszky Gábor, a Makói Hagymater­mesztési Rendszer agroké­miai vezetője a két említett szerrel kapcsolatos tapasz­talatokról adott ismertetőt. Kovács Imre, a megyei nö­vényvédelmi és agrokémiai állomás főelőadója szintén erről a témáról tartotta elő­adását. Az előadások után az orosházi Üj Élet Tsz kísérleti parcelláin győződhettek meg a vendégek a két szer haté­konyságáról. m. sz. zs. Alaptevékenységből élnek a Petőfi Tsz-ben Az orosházi Petőfi Tsz a város külső területén, Szen- tetornyán gazdálkodik, mind­össze 2 ezer 500 hektáron. Orosháza legkisebb közös gazdaságának talajai zöm­mel igen jó termőképessé- gűek. A termelőszövetkezet ezért a hagyományos nö­vénytermesztéssel és állat- tenyésztéssel foglalkozik. A termőterület több mint fe­lén, 1300 hektáron gabonát — búzát, kukoricát — ter­mesztenek az orosháziak. Az ágazat további fejlesztése érdekében az idén beléptek az IGP—3-ba. Újra termelnek cukorrépát A cukorrépa-termesztéssel a hatvanas években hagy­tak fel a Petőfi Tsz-ben. Addig a hagyományos mó­don, kézzel takarították be az ipari növényt. A Petőfi Tsz-ben kicsi volt a cukor­répa vetésterülete, s jöve­delmezősége is jelentősen csökkent, ezért döntöttek úgy, hogy felszámolják az ágazatot. Telt, múlt az idő, és a cukorrépa közgazdasági pozíciója sokat javult. Ezért határozták el, hogy az idén 100 hektáron ismét termesz­tik ezt a fontos ipari nö­vényt. Természetesen mind­ehhez nagy teljesítményű gépek kellenek. Ilyen kis te­rület mellett azonban nem érdemes saját gépsort tarta­ni. Akkor mi a megoldás? A környező közös gazdaságok hagyományosan nagy cukor­répa-termesztők. Felajánlot­ták meglevő szabad kapaci­tásukat. Végül is a helyi Űj Élet Tsz-szel kötöttek szer­ződést. Ugyancsak új növényük ebben az évben a kender. Az ipartól korszerű gépeket kaptak. A Volán pedig biz­tosítja az őszi csúcs idején a szükséges szállítókapaci­tást. A növénytermesztésben emellett még szóját és mus­tárt termesztenek. Most az okoz némi fejtörést a közös gazdaságban, hogy az elmúlt hetekben hullott csapadék — ami egyébként nagyon kellett — hatására a szójá­nál és a kukoricánál káros növényvédőszer-hatás ta­pasztalható. A szakvezetők úgy vélik: jó időjárás esetén mindezt kiheverik a növények. A múlt évi aszály sok gondot okozott a Petőfi Tsz-ben. Tavaly egyedül a mustár hozott nyereséget. Az idén várhatóan magasabb lesz a termésátlag, így a jövedelem is. A mustárt a TSZKER- en keresztül a növényolaj­iparnak szállítják. Elkészült a sertéstelep A sertéstenyésztésnek nagy hagyománya van a Petőfi Tsz-ben. Korábban régi, el­avult épületekben nevelték az állatokat. Néhány éve úgy döntöttek: új telepet lé­tesítenek. A tsz építőbri­gádja mintegy 10 hónappal a határidő előtt építette fel az AGROKOMPLEX rend­szerű telepet. Jelenleg az állatállomány betelepítése folyik. A 400 kocás korsze­rű létesítmény a tervezett költségen belül készült el. Várhatóan a betelepítés után megduplázódik a hízó­kibocsátás. így évente mint­egy 7-8 ezer hízót adnak a népgazdaságnak. A szarvas­marha-ágazatban 220 tejelő típusú tehén termel. Egy laktációban 5 ezer 500 liter 4,5-4,6 tejzsírszázalékos te­jet fejnek tehenenként. Az ágazat további fejlesztését egyelőre nem ,tervezik az orosháziak. A Petőfi Tsz-ben nem fe­ledkeznek meg az itt élő emberekről sem. Az elmúlt három évben lakossági ösz- szefogással vízvezetéket épí­tettek. Most újabb nagy fá­ba vágták a fejszéjüket. A gáz bevezetését tűzték ki célul közösen a helyi Béke Tsz-szel és a téglagyárral. Elsőként a szárító átállítá­sát tervezik. Minderre nagy szükség van a közös gazda­ságban, mivel jelentős terü­leten termesztenek gabonát. A most elkészült sertéstelep­re is eljut majd a gáz. A későbbiekben a szentetor- nyai házakba is bevezetik lakossági összefogással a korszerű energiahordozót az itt lakók. A gázvezeték­építés munkálatai rövidesen megkezdődnek. Szedik a meggyet A Petőfi Tsz mintegy 40 hektár gyümölcsössel és sző­lővel rendelkezik. Ezekben a napokban a meggyet sze­dik a nagyüzemben. Ezt a munkát zömmel nők látjálc el. .* * Az orosházi Petőfi Tsz- ben az elmúlt évi aszály igen sok fejtörést okozott a szakvezetőknek. Ezért fon­tolgatják annak lehetőségét, hogy valamilyen mellékte­vékenységhez kezdenek. Mindez biztosíthatná a szö­vetkezet „több lábon” állá­sát. Azzal természetesen tisz­tában vannak, hogy helyben, Szentetomyán szabad mun­kaerő-kapacitás nincs. Az itt élők nagy része a néhány ki­lométerre levő Orosházára jár dolgozni. Hogy hogyan döntenek, ma még nem tud- ' ják. A tavalyi év sok tanul- 5 Sággal szolgált. Egy biztos: i alapos megfontolás után í mondhatják csak ki a végső szót a melléktevékenység ■ kérdésében az orosháziak. Verasztó Lajos Battonya iparosításának tapasztalatai Horgászorsókat készítenek a MOM-ban Fotó: Fazekas László A többi párttestülethez ha­sonlóan a battonyai nagy­községi pártbizottság is el­készítette elemzését az ipar helyzetéről, megtárgyalta és meghatározta a fejlesztés feladatait. A múlttól nem örökölt va­lami sokat a község, hiszen itt is a mezőgazdasági ter­melés volt az uralkodó. Ami kevéske volt, az néhány szó­ban kifejezhető: az Állatife­hérje Takarmányokat Előál­lító Vállalat telepe, a tégla­gyár, s mindenekelőtt a kis­iparosok jelentették az ipart. Múlt A felszabadulást követő esztendőkben, amikor a ha­talomért folyt a küzdelem, jószerivel nem sok történt a nagyközségben ahhoz, hogy a létező alapokon új ipart teremtsenek. Az élet azonban, különös­képpen a szocialista mező- gazdaság megteremtése és fejlődése után, az 1970-es években itt is egyre jobban sürgette az iparosítást. A mezőgazdaságból felszaba­dult embereknek, akiknek je­lentős része korábban el­vándorolt, munka- és meg­élhetési lehetőséget kellett teremteni. Mindezt meg­előzte, hogy 1957 után a hosszú és fáradságos munka sikerrel járt a földgáz- és kőolajkutatásban. A község határában feltárt szénhidro­génkincs nemcsak minőségé­vel, hanem mennyiségével is felhívta magára a figyelmet. Ezt tanúsítja, hogy felépült Kardoskútig a gázvezeték, majd néhány évvel ezelőtt az Algyőig vezető olajvezeték. Ezen a vidéken, ahol koráb­ban gyakran belvíz sújtotta a földeket, korunk egyik leg­becsesebb energiahordozóját: a földgázt és a kőolajat fe­dezték fel, s termelik ki az­óta is megyénk és az ország hasznára. Az sem véletlen, hogy a battonyai téglagyárban az ország hasonló üzemei közül elsőként kezdték földgázzal égetni a téglát, s hogy a szomszédos ÁTÉV-telepen is ez szolgáltatja immár évti­zedek óta a legfontosabb energiaforrást. S ahogy tel- tek-múltak az évek, úgy jöt­tek létre az új üzemek a községben. Szükség volt rá­juk, hiszen megyénk telepü­lései közül majd csak innen volt a legnagyobb az elván­dorlás a felszabadulás utáni évtizedekben. A könnyű­iparban létrejött az ENCI felsőrészkészítő üzeme, a bé­késcsabai szőnyegszövő te­lepe, továbbá a hajdani épí­tőipari szövetkezet jogutód­jaként az asztalosipari szö­vetkezet, aztán a MOM gyár­egysége, a Híradótechnikai Vállalat telepe, a Petőfi Tsz vasipari, később alumínium­üzeme, majd varrodája, a sok elavult pékség felszá­molása után a korszerű, földgázt hasznosító kenyér­gyár, a Petőfi Tsz tésztaüze­me ... leien A fejlődés szemléltetésére érdemes néhány adatot idéz­ni az elmúlt évtizedektől napjainkig. Az ipari üzemek állóeszköz-állománya 1970- ben mindössze 36 millió fo­rint volt, tavalyra ez az ér­ték 460 millió forintra növe­kedett. A beruházás 1970- ben alig érte el az 5 millió forintot. 1983-ig viszont 200 millió forint beruházás való­sult meg. így az sem érdek­telen, hogy ennek eredmé­nyeként a termelési érték is sokszorosára emelkedett. 1970-ben mindössze 70 mil­lió forintot tett ki, tavaly már elérte a 984 millió fo­rintot. Ám az ipar fejlődése nem­csak pénzben mérhető. Idő­közben jelentősen megnőtt a község ipari termelését, ar­culatát meghatározó ipari munkások aránya. Az összes foglalkoztatottak száma a nagyközségben alig haladja meg a 3 ezret. Ám ezen belül az iparosítás révén jelentős változás következett be. A mezőgazdaságban 1260-an, a kereskedelemben 280-an dol­goznak. Ugyanakkor az ipar­ban, építőiparban, a közle­kedésben és a hírközlésben dolgozók száma elérte az 1360-at. Az iparosítással megkezdődött, s tart napja­inkban is a munkássá válás nehéz foylamata. Több té­nyező is szemléletes módon érzékelteti ezt az átalaku­lást 1970-ben az iparban dol­gozó 460 munkás közül mindössze 15 százalék volt a szakmunkás, jelenleg már 35 százaléka. A szakmai kép­zettség növekedését fejezi ki az is, hogy ma már 30 tech­nikust és 10 főiskolát végzett szakembert foglalkoztatnak az iparban. Természetesen a szakmai utánpótlás képzése és neve­lése most is egyik igen fon­tos tennivaló. Ezért az eddi­gieknél is szervezettebben és magasabb színvonalon igye­keznek megoldani. A helyi Mikes Kelemen Gimnázium és Szakközépiskolában ta­valy indult egy műszeripari osztály, ahol a MOM-nak, a HTV-nek, és a többi ipari üzemnek képeznek szakem­bereket. Amint Roczkó Milán, a nagyközségi pártbizottság titkára újságolta: a hasonló osztályok számát 1986-ra szeretnék négyre növelni, hiszen nem mindegy, hogy milyen képzettségű fiatalok erősítik majd az üzemeket a jövőben. lovo A község jövője immár el­képzelhetetlen a fejlődő, formálódó üzemek és dol­gozóinak munkája nélkül. A munkássá válás folyamata észrevehetően pezsgővé tette a nagyközség életét. Növe­kedett a munkások körében a párttagok és aktívák szá­ma, s ennek nyomán nem­csak az ipari üzemekben él és fejlődik a szocialista munkaverseny, hanem ki­sugárzásként a szocialista brigádok vállalásaik, fel­ajánlásaik teljesítésével rendszeresen részt vesznek a településfejlesztő társadal­mi munkában is. Építő és szépítő kezük nyomát lát­hatjuk a sporttelepen, a könyvtárban, a zöldellő, vi­rágzó parkokban, a gyarapo­dó járdasorokban és a fürdő építésénél. Természetesen jócskán akad tennivaló a saját por­tájukon is ahhoz, hogy még szervezettebb és gazdaságo­sabb legyen a termelés, ja­vuljon a termékek minősé­ge, hasznosuljanak a feltárt belső tartalékok, ésszerűen csökkenjen az anyag- és energiafelhasználás, s job­ban kihaszAálják az üzem- és munkaszervezésben rejlő lehetőségeket. A testület tagjai egybe­hangzóan elmondták: az élet itt is bebizonyította, milyen helyes volt az iparosítás szorgalmazása. Olyan igé­nyek is elhangzottak ugyan­akkor, miszerint az üzemi munkásoknak a jövőben töb­bet kellene tenniük a köz­ségben a lakossági szolgál­tatás fejlesztéséért, úgy is, hogy akik arra vállalkoznak, működési engedélyt kérnek. Követendő kezdeményezés­ről is hallottunk. Nevezete­sen arról, hogy a HTV helyi üzemében gondoskodnak a gyesen levő anyák bedolgo­zói munkalehetőségéről. S ez nemcsak azért hasznos, mivel a gyermeknevelés mellett pénzt is kereshetnek, hanem azért is, mivel nem szakadnak el évekig szakmá­juktól, lépést tarthatnak az időközbeni fejlődéssel is. * * * Egyszóval, ha gondokkal is járt, jár most és a jövőben is az iparosítás Battonyán, szemmel láthatóan fellen­dülést és pezsgést hozott a község vérkeringésébe. Podina Péter A Tatabányai Hőerőmű Vállalat tatabányai erőművében né­hány évvel ezelőtt kezdték meg, de rövidesen abba is hagy­ták az I. számú hűtőtorony lebontását. Most egy budapesti alpinistákból álló csoport folytatja a megkezdett bontási munkát, akik különlegesen nehéz körülmények között végzik munkájukat. A vállalkozók 3—4 tonnás darabokra szeletelik a betonmonstrumot, s a tervek szerint július végére eltűnik az első hűtőtorony (MTI-fotó: Jusztin Tibor felvétele — KS) Mirelit-termékek - kooperációban Újításokkal, kooperációk kialakításval törekszik a csepeli mirelitüzem új ter­mékek előállítására, a vá­laszték bővítésére. A gyár­ban helyszűke miatt korláto­zottak a választékbővítés lehetőségei, a vásárlók azon­ban újabb cikkeket igényel­nek. Ezért más üzemekkel lépnek együttműködésre. Elsőként a Jászapáti és Vidéke ÁFÉSZ-szel állapod­tak meg mirelit körömpör­költ kooperációban való elő­állítására. A megállapodás szerint az ÁFÉSZ üzemében készítik elő a sertéslábat, itt tisztítják, csomagolják e terméket, a munkához a csepeliek adják az eszközöket is. A fagyasztásra kész ser­tésláb további kezelése a csepeli üzemre hárul. Az együttműködés a jelek sze­rint bevált, a kereskedelem képviselőinek megrendezett kóstolón kitűnő minősítést kapott az új termék, s a kö­zeli napokban meg is kez­dődik forgalmazása. Az üzem régóta foglalko­zik a mirelit Ravioli — tész­tába csomagolt és grillsütő­ben kisüthető káposztás hús­darabkák — előállításának gondolatával. Kooperációra léptek a Kalocsai Sütőipari Vállalattal, ahol a speciális tészta gyártására megvannak a feltételek, s így ősszel megindulhat a Ravioli-ké­szítés. Igazi slágernek ígérkezik a húslevesbe való mirelit gríz­galuska. Ennék gyártásához a gépet a gyár műszaki szak­emberei újítás keretében konstruálták. A próbagyártás eredményét mintaként el­küldték Ausztriába, s ott azonnal hét vagonnal rendel­tek belőle. Júliusban indul az export, s a következő hó­napokban a hazai üzletekben is megjelenik majd a „gyári grízgaluska”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom