Békés Megyei Népújság, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-30 / 101. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1984. ÁPRILIS 30.. HÉTFŐ Ára: 1,80 forint XXXIX. ÉVFOLYAM, 101. SZÁM Májusi zászlók |TT VAN május elseje, és ezt a ténymegállapítő négy szót a dal úgy folytatja: énekszó és tánc köszöntse. Igen, néhány évtized alatt az eredendően és egykor minálunk is oly harcos seregszemléből cifra-mozgalmas népünnepély lett szerte az országban. Május elseje a maga sokoldalú és sok­tartalmú ünnepével óhatatlanul az emlé­kezés alkalma is. Barrikádharcos elődökre, kik csendőrszuronyokkal és lovasrendőr- kardlapokkal szemben a munkásjogokért, zsellértestvéreik emberibb életéért mentek * ki az utcára. Évről évre, hogy — Adyval szólva — „új tavaszi seregszemléjükön” felmérjék erejüket, odamutassák egysé­güket az élnyomóknak. Semmilyen fondorlat nem olthatta ki május 1. vezérlő gondolatát: a munka és a nemzetközi összefogás ünnepének esz­méjét. Ezért volt magától értetődő, hogy már 1945. májusában a magyar nép a leg­következetesebb politikai célok — volt be­lőlük jónéhány — jegyében a lehető leg- politikusabban ünnepelte szabad májusát. És ugyanezt tette a nevezetes 1957. május elsején is: újra nem a sóskifli és a sö- rösflaska, hanem a munkásököl és a harci jelszavai kerültek százezrek felvonulásá­nak középpontjába. Vele, általa és utána következett az önfeledt ünnepély. Később a május elsejékből, a konszo­lidáció termékeként, tetszetős felvonulás, a gyárak, a vállalatok, a szövetkezetek ter­melési eredményeit vagy termékeit bemu­tató séta lett, a torkokat próbára nemigen tevő jelmondatokkal. Mondhatni: jó, hogy így történt, a békés munka, az erősödő nemzeti egység terméke volt az is. mini annyi minden a hatvanas-hetvenes évek­ben. Minden okunk megvan rá, 1984-ben. hogy végiggondoljuk május elseje legtisz­tább értelmét, és merítsünk belőle mostani mindennapos, kemény próbatételeink nap­jaira. MUNKÁS-NEMZETKÖZISÉG. Ha miná­lunk véget értek is azok az idők, amikor „saját" tőkéseinknek kellett megmutat­nunk, hogy munkásököl, vasököl, világmé­retekben nagyon is parancsoló szükséglet eltéphetetlenül erősíteni az internaciona­lista kötelékeket. Osztálytestvéreink a tő­kés országokban ma is élethalálharcot vív­nak magáért a munkáért, elemi jogunkért — és ezt nem leplezheti el az uralkodó kö­rök propagandagépezetének erőfeszítése, az „emberi jogoknak” az ő értelmezésük sze­rinti előtérbe állítása. Korunkban, amikor minden ország költ­ségvetését és erőforrásait a végsőkig igénybe veszi a minden korábbit és a jó­zan ész határait túllépő fegyverkezési haj­sza, a napnál világosabb az a hazugság, hogy a fegyverkezés hatásos eszköz a mun­kanélküliség leküzdésére. Gyalázatos ha­zugság! A fegyverkező fő teherviselője a munkás, az adófizető, s egyetlen haszonél­vezője a nagytőkés. Manapság láthatjuk, miként szekundál az Egyesült Államok ha­talmon levő jobboldali csoportjának a tő­kés világ többi kormánya, amely pedig, ha összefogna, más irányba terelhetné az ese­mények menetét. így azonban, ma már va­lóság, amiről a tavaly május elsejei vezér­cikkek mint jövőről szóltak: Európában megkezdődött az amerikai közepes hatótá­volságú nukleáris fegyverek százainak el­helyezése, új veszedelmeket szítva, új bo­nyodalmakat támasztva a nemzetközi po­litikában. Ebben a helyzetben még fényesebben, mint valaha, kirajzolódik, milyen óriási történelmi tett volt a szocialista forrada­lom győzelme, mert világszerte a Szovjet­unió és szövetségesei, a szocializmus orszá­gai testesítik meg a népek reménységét, a béke megóvásáért értett óhaját. Ma a béke nem kevesebb, mint az emberi nem fenn­maradása. Soha ennyire nem volt látni­való és tudvalevő, hogy a Szovjetunió, a szocializmus az élet, a jövő hordozója, míg az imperializmus a múlt, a történelmileg letűnésre ítélt, a pusztulást hordozó, s ve­le fenyegető rendszer. A szocialista orszá­gok, a testvéri népek, minden békeszerető erő nemzetközi összefogása — a mai vi­lágban ez, csakis ez kényszerítheti rá a fegyverkezés, a nyers erőszak bajnokaira a békés egymás mellett élés korparancsát. Legyünk rá büszkék, hogy a mi hazánk ebbe, a béke és a haladás oldalán álló testvéri közösségbe tartozik! A MUNKA ÜNNEPE. Annyira megszok­tuk, hogy tán föl sem fogjuk igazán, mi­ként lehet valamely nap a munka ünnepe. Vajon mit is lehet rajta emígy ünnepelni? Fordítsuk meg a kérdést, és gondolatban próbáljunk csak arra gondolni, miféle nap volna a mai, ha munkanélküliség kísérte­ne! Fajunk lételeme a teremtő munka, és emberi mivoltunkból veszít az, aki nem alkotással tölti napjainak legalább egy ré­szét. Ezt semmilyen cinikus tréfálkozás hem másítja meg, mint ahogyan az sem. hogy még nem minden munkakörben és munkahelyen domborodik ki a munka te­remtő jellege; még sok a fizikai megeről­tetés, a szürkeség. Ám ha május elseje időszerűségén tű­nődünk, jusson eszünkbe, hogy hazai gond­jainkon csakis a munka hatékonyságának növelésével a munkakultúra színvonalának emelésével, helyenként nagyobb szorga­lommal juthatunk túl. Ez az általános igazság szinte új, még gazdagabb értelmet kap pártunk Központi Bizottságának áp­rilis 17-i ülése után, amikor gazdaságirá­nyítási rendszerünk továbbfejlesztésének irányát jelölte meg. Semmi kétség, hogy ezzel tovább lépünk annak erősítésében, ami május elsejének egyik legfőbb tartal­ma: a munka szabadságáéban. A munka mindig és mindenütt szerve­zettséget kíván, mint ahogyan maga a tár­sadalom is szervezett egész. Ámde a nép­tulajdonba került termelőeszközök társa­dalmában a fő hajtóerő ennek a tulajdo­nosi érzetnek az erősödése; magyarán: a szocialista demokrácia vonásainak mind erőteljesebb érvényesítése a gazdaságban • is. Mindent összevéve ezt célozza a párt politikája, a Központi Bizottság említett határozata alapján hozott és hozandó ren­delkezések sorozata. Bizonyosság, hogy az új lehetőségek milliók agyát, képzelőerejét, tudását mozgatják meg; emellett a szocia­lista igazságeszményhez jobban közelítő bérezés és részesedés — kinek-kinek vég­zett munkája mennyisége és minősége sze­rint — szintén olyan ösztönzés, amely egy­értelműbbé teszi a munka társadalmi és egyéni hasznosságának egységét. Ahhoz, hogy gazdasági életünkben to­vább léphessünk, most minden lehetősé­get meg kell ragadnunk. Már eddig is nagy eremény volt, hogy a sokasodó ne­hézségek közepette fenntartottuk a teljes foglalkoztatottságot, az ellátás elismerésre méltó színvonalát, és eközben eleget tet­tünk mindenkori fizetési kötelezettségünk­nek. Most azonban arról van szó, hogy mi­előbb átadhassuk a múltnak azt az idő­szakot, amelyben a leggyakoribb fordulat a „nehézség”, a „gond”, és megteremtőd­jenek az új fellendülés lehetőségei. A NEGYEDIK SZABAD MÁJUS else­jén, íme ilyen aktuális gondolatokkal me­netelünk, abban a tudatban, hogy ugyan­ezen a napon a földkerekség minden ré­szén száz- és százmilliók ugyanezt teszik. Lobogjanak hát fennen a vörös zászlók, hirdetve a nemzetközi munkásösszefogás magasztos eszméjét! |e lobogtassa a májusi szél nem­zeti színű zászlóinkat is. Minden olyan eszme és tett, amely sze­retett hazánknak nemzetközi helyzetét erő­síti, egyben legszentebb nemzeti érdekein­ket is szem előtt tartja és szolgálja. A ma­gyar névnek, a magyar népnek soha tör­ténelme során nem volt a világban ilyen megbecsülése. A májusi zászlóerdő így emlékeztet bennünket mai és holnapi ten­nivalóinkra, így szolgálja eligazodásunkat a világban, s így mutatja meg a világnak, merre menetelünk a béke és a szocializ­mus híveként. Szántó Jenő W Éljen május elseje! Felhívás a nemzethez! A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa hazánk fel- szabadulásának közelgő, negyvenedik évfordulója al­kalmából ünnepélyes felhí­vással fordul a magyar nép­hez. 1945. április negyediké szabadságunk születésének, függetlenségünk visszanye­résének, új államiságunk kezdetének a napja, a ma­gyar nép legnagyobb nemzeti ünnepe. Olyan út kezdete, amelyen haladva megterem­tettük a szocializmus építé­sének magyarországi lehető­ségét. Köszöntsük az ünnep­hez méltóan, jogos nemzeti büszkeséggel felszabadulá­sunk négy évtizedes jubileu­mát. Hálával tartjuk számon a felszabadító, és azóta is mel­lettünk álló. szövetséges Szovjetunió elévülhetetlen érdemeit, a dicsőséges szov­jet hadsereg hős katonáinak népünkért hozott áldozatát. Köszönettel tartozunk azon nemzetek és népek harcba szállt fiainak, akik segítsé­get nyújtottak a szabadsá­got és békét hozó győzelem­hez. Büszkék vagyunk törté­nelmünk haladó hagyomá­nyaira, nagyra értékeljük legjobbjaink küzdelmét a békéért és az igazságos tár­sadalomért, a háború és a kizsákmányolás, a társadal­mi és a nemzeti elnyomás, a fasizmus, az elvakult na­cionalizmus ellen. Tisztelet illeti a magyar kommunis­ták példamutatását ezekben a harcokban. A felsazbadult Magyaror­szág hű fiai és lányai, for­radalmárai éltek a lehetősé­gekkel, képesek voltak szem­benézni az évszázados elma­radottsággal és a maguk erejéből, emberségéből for­dítani a magyar nép sorsán, megnyitni történelmünk új korszakát, lerakni az új magyar államiság alapjait. Az egész nép ünnepe a negyvenedik évforduló. Ün­nepe azoknak, akik megél­ték a kapitalizmust, a há­borút. Ünnepe az új nem­zedéknek. Unriepe a fiata­loknak és időseknek, nők­nek és férfiaknak. Forradalmian új korszak életünkben ez a négy évti­zed, és szervesen kapcsolódik ezeréves múltunkhoz, a vi­lágtörténelem haladó folya­mataihoz. Munkánban ötvö­ződnek a szocialista építés nemzeti és nemzetközi voná­sai. Hazafiságunk sok szállal kötődik a proletár nemzetkö­ziséghez. Honfitársaink! Üj életet teremtő alkotó­munkánkkal kivívtuk szo­cialista hazánk jó hírét, megbecsülését a világ sze­mében. Különösen értékes számunkra, hogy ezt a mai, feszültségekkel terhes idő­szakban növelni is tudtuk. A hazafiság mércéje a meg­szigorodott körülmények és követelmények között nem lehet más, mint az, mit te­szünk anyagi és kulturális javaink gyarapításáért. a nemzeti teljesítmény minő­ségéért. A Magyar Szocialista Mun­káspártnak van programja az elért eredmények őrzésé­re, a feszültségeket okozó ellentmondások feloldásá­ra, a sorskérdések megvála­szolására, a társadalom, a gazdaság, a kultúra sikeres szocialista továbbépítésére. A nép ezt á programot a Hazafias Népfront keretében jóváhagyta, magáénak tartja, érte dolgozik. Jövőre jelentős belpolitikai eseményeknek leszünk ré­szesei. Tanácskozni fog a párt XIII. kongresszusa. Az új választójogi törvény alap­ján országgyűlési képvise­lőket, tanácstagokat válasz­tunk. Megemlékezünk a hit­leri fasizmus és a japán mi- litarizmus felett aratott győ­zelemről. Harmincéves lesz a Varsói Szerződés, tízeszten­dős a helsinki záróokmány. Hazánk fővárosában tartják majd meg Európa kulturális fórumát. Internacionalista és béke­párti elkötelezettségünk je­gyében folytatjuk közremű­ködésünket a népek közötti kapcsolatok ' építésében. A béke megőrzésére irányuló küzdelemben hazánk és né­pünk iránti felelősséggel, tiszta lelkiismerettel ve­szünk részt. Töretlen a hű­ségünk a szövetségeseink iránt, változatlan a készsé­günk a nemzetközi kapcsola­tok széles körű és kölcsönös érdekű fejlesztésére. Hatá­rainkon belül ismeretlen az osztályelnyomás, nincs és nem is lehet tere a nemze­tiségi, a faji, vagy a vallási hátrányos megkülönbözte­tésnek. Hazánkban érvé­nyesülnek az emberi jogok, köztük a munkához, a meg­élhetéshez, a szociális biz­tonsághoz, a jövő építéséhez való állampolgári és társa­dalmi jog. Honfitársaink! Köszöntsük céltudatos és eredményes munkával fel- szabadulásunk négy évtize­des jubileumát. Fejlesszük önismeretünket és cselekvő- képességünket. Dolgozzunk és alkossunk nemzeti egy­ségben összeforrva, elődeink­hez méltón és utódaink irán­ti felelősséggel. Képességeink legjavával gyarapítsuk szo­cialista hazánkat. Budapest, 1984. április. A HAZAFIAS NÉPFRONT ORSZÁGOS TANÁCSA Ünnepség Békéscsabán, Gyulán és Békésen Szombaton este ünnepelni gyűltek össze a békéscsabai Lenes és i úti étteremben a városi 1. számú megyei pos­tahivatal dolgozói. Az ágazat irányítói úgy döntöttek, hogy a megyeszékhely postai for­galmának nyolcvan százalé­kát lebonyolító hivatal dol­gozói megérdemelték a „Ki­váló Hivatal” címet. Tóth László hivatali párt­szervezeti titkár ünnepi be­széde után — amelyben a naunka ünnepének jelentő­ségét is méltatta — Szántó István hivatalvezető szá­molt be a dolgozóknak el­múlt évi tevékenységükről. Mint elmondta, a lakossági szolgáltatások körében alap­vető és nélkülözhetetlen te­vékenységet folytató hiva­tal minden dolgozója hozzá­járult ehhez a sikerhez, amely megnyilvánul abban is, hogy a közvélemény elő­ítéletei végleg feloldódnak. Ezt bizonyítja az is, hogy ta­valy 50 százalékkal csökkent — 1982. évhez képest — a lakossági panaszok száma. 1983-ban például tíz és fél millió hírlapot kézbesítettek, amely 2,2 százalékkal több. mint 1982-ben volt. Az el­múlt esztendőben 4 újítási javaslat emelte a lakossági szolgáltatások színvonalát. Tizenhárom szocialista bri­gádjukban — amelyek kö­zül egy arany, kettő ezüst, egy pedig bronz fokozatot ért el — 117-en dolgoznak. A Szakma Ifjú Mestere ver­senyek során kilenc szak­társuk érdemelte ki a Kiváló Fiatal Postás címet. A kitüntető oklevelet Ró­zsa István, a Szegedi Posta- igazgatóság igazgatója nyúj­totta át a hivatalvezetőnek, tolmácsolva a három me­gyét összefogó igazgatóság elismerését. Valamennyi­ünk, a hivatal szolgáltatása­it naponta igénybe vevők (Folytatás a 3. oldalon) Köszöntjíik a munkában élenjárókat és a felszabadulási munkaverseny résztvevőit!

Next

/
Oldalképek
Tartalom