Békés Megyei Népújság, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-21 / 145. szám
1983, június 21., kedd NÉPÚJSÁG Tartalmas és változatos programja volt a béke- és barátsági hónapnak megyénkben A közelmúltban ülést tartott Budapesten a prágai béke-világtalálkozó magyar nemzeti előkészítő bizottsága. Sarkadi Nagy Barna, az Országos Béketanács főtitkára — a béke- és barátsági hónap eddigi tapasztalatait ismertetve — egyebek között hangsúlyozta, hogy a rendezvények kellőképpen hozzájárultak a nagyszabású nemzetközi seregszemle méltó előkészítéséhez, s egyúttal jó alapot teremtettek a magyar állampolgároknak töretlen békevágyuk kifejezéséhez. Mint mondotta, a több mint ezer találkozón a társadalom széles rétegeinek, a különböző foglalkozási ágak képviselőinek tízezeréi voltak jelen, s így ők is megismerhették a prágai béke-világtalálkozó résztvevőihez intézett üzenet szövegét. Az eddigi gyakorlathoz híven a Hazafias Népfront Békés megyei béke-, barátsági és szolidaritási munkabizottsága a helyi értékelések alapján hamarosan összegezi a rendezvénysorozat tapasztalatait. Bálint Tibor, a testület politikai munkatársa előzetes tájékoztatójában megemlítette, hogy az idei békehónap új formával és tartalommal * gazdagodott megyénkben. Az előzményekhez tartozik egy jelentős esemény, éspedig az MSZMP Politikai * Bizottsága ez év márciusában megtárgyalta a magyar békemozgalom helyzetét, s meghatározta a párt- és társadalmi szervek és tö- megszervezetek ilyen irányú eladatait. Az Országos Béketanács pedig még februárban elemezte az 1982. évi tevékenységét, és összeállította, majd elfogadta idei munkaprogramját. Ennek mozgósító jellege egyebek között megmutatkozott abban is, hogy az akció irányítói, szervezői célul tűzték a széles rétegek bevonását. Egyébként a Békés megyei pártbizottság agitációs és propaganda osztálya egyetértett azzal, hogy tovább kell erősíteni az ifjúság körében folytatandó békemunkát. A békehónap másik célkitűzését már a jelenlegi nemzetközi helyzetből adódó feladatok, valamint a magyar békemozgalom állásfoglalásai határozták meg. Tegnap, hétfőn délután Békéscsabán a Magyar Honvédelmi Szövetség székházában tartotta ülését az agitációs és propaganda-szakbizottság. Ezen elsőként Frontó András alezredes, megyei titkár értékelte a „Nekem szülőhazám” honvédelmi játék járási, városi, megyei és területi döntőjét. Elöljáróban elmondta, hogy mind országosan, mind Békés megyében nagy népszerűségnek örvendett az 1982 szeptemberében indított „Nekem szülőhazám” honvédelmi játék, amely nagy tömegeket mozgósított. A kezdet kezdetén — ez is egyik feltétele volt a játékban való részvételnek — több mint 18 ezer rejtvényújságot adtak el az iskolásoknak, a KISZ- szervezeteknek, az MHSZ- kluboknak. Az alapjátékok az általános iskolákban kezdődtek. Megyénkben csaknem 7 ezer 600 tanuló vett részt az általános iskolai versenyeken, a középiskolások közül 4 ezer 500-an neveztek be. A •KISZ-esek és MHSZ-klubok tagjai közül a megyében 11 ezren vettek részt a honvédelmi játékban. Közülük a városi, járási, megyei vetélkedőkön 1154-en versengtek. Megemlékezett azokról is, akik aktívan segítették társadalmi munkában a honvéMindez természetesen nem zárhatja ki más szocialista országok hasonló törekvéseinek ismeretét. Hiszen a június 21. és 28. között Prágában tartandó béke-világtalálkozó részvevői is a korábban kiadott jelszó szellemében („a békéért, az életért, a nukleáris háború elhárításáért”) készülnek fel e nagy jelentőségű eseményre. A magyar nemzeti előkészítő bizottságban tevékenykedik dr. Fábián Agnes OBT- tag, a békéscsabai RUTEX igazgatási osztályvezetője is. A HNF béke- és barátsági munkabizottsága időben elküldte a helyi testületeknek javaslatát arra vonatkozóan, milyen konkrét rendezvények megtartását szorgalmazzák majd a helyi testületek. Mint ismeretes, a békehónap megyei nyitó nagygyűlésére május 9-én Battonyán került sor. Ezt követték a fórumok, rétegtalálkozók az egyes településeken, ahol megjelentek a szocialista országok budapesti nagykövetségének és kulturális intézetének képviselői is. A megyénk papságának szóló előadások mellett igen eredményesek voltak az általános és középiskolákban szervezett tájékoztatók, amelyeken lehetőség nyílt párbeszéd folytatására az úttörő- és KISZ-vezetők körében. Az előbbi oktatási intézményekben az Országos Béketanács és a HNF megyei munkabizottságának tagjai, míg az utóbbiakban delmi játék szervezését, lebonyolítását. Több mint 500- an segítettek ebben a munkában. Persze, dicséretre méltóan tevékenykedtek az agitációs-propaganda szak- bizottságok is. Megyénkből a szarvasi járás csapata jutott a Szegeden rendezett területi döntőbe, ahol balszerencsés körülmények között csak a 3. helyet tudták megszerezni. Ebből a csapatból viszont a legjobb címet érdemelték ki a felnőttek és a katonák. Mindössze néhány pontkülönbséggel szorultak le a dobogó legmagasabb fokáról. A megyei titkár köszönetét mondott minden résztvevőnek, s azoknak, akik segítettek ennek a nagyszabású honvédelmi játéknak sikeres lebonyolításában, amelyen összesen több mint 24 ezrén vettek részt. Ezt követően Tóth József, az agit.-prop. főelőadó adott tájékoztatást az MHSZ-ben folyó agitációs és propagandamunka ez évi időarányos teljesítéséről, és ismertette a következő időszak főbb feladatait. Itt említette meg, hogy fontosnak tartják az általános honvédelmi oktatás előkészítését, valamint a politikai oktatást végzőknek a felkészítését. B. O. a megyei pártbizottság munkatársai tartották az előadásokat. A látottak és hallottak alapján megállapították, hogy a fiatalok igen gazdag ismeretanyaggal rendelkeznek. A KISZ megyei bizottságával, valamint az SZMT- vel, illetve az ágazati szak- szervezetekkel közösen rendezett békegyűléseken részt vettek a DIVSZ-es delegációk, közöttük ott voltak a brazil, a palesztin ifjúság képviselői is. A TIT nemzetközi politikai szakosztálya és jó néhány MSZBT-tagcso- port szintén közreműködött egyes rendezvények megszervezésében. A MOKÉP pedig csaknem 40 alkalommal mutatott be olyan filmeket a közönségnek, amelyek elősegítették a békehónap politikai tartalmának jobb megértését. A helyi programok végrehajtását sokszínűség, változatosság jellemezte. A nagygyűlések, fórumok, külpolitikai tájékoztatók mellett vetélkedőket (például örménykút) és kiállításokat is (pl. Szeghalom) szerveztek. Ezenkívül tiltakozó táviratokat küldtek a találkozók résztvevői, s nem egy helyen pedig bekapcsolódtak a prágai béke-világtalálkozó magyar plakátjainak, jelvényeinek tervezésébe is. A HNF helyi bizottságai propagandaanyagokkal — Békésen beszédvázlatokkal — segítették az előadókat. A lelkes, sok időt és energiát kívánó békemunkát a HNF megyei elnöksége igyekszik méltányolni: két aktivistát Béke kitüntetésre húszat A Békéért emléklap átadásra és egy kollektívát az OBT emlékplakettjére javasolt. A vállalatok, szövetkezetek, intézmények, valamint a helyi szervek külön is átadtak különböző elismeréseket a legjobban tevékenykedő egyéneknek és közösségeknek. Bukovinszky István Újból gyártanak dekoritol Megkezdték az üzemszerű termelést, és már két műszakban készítenek dekoritot a borsodsziráki Bartók Béla Tsz egyik új üzemében. A dekoritot korábban Sajóbá- bonyban, az Észak-magyarországi Vegyi Művekben készítették. Gyártásával azonban felhagytak, a berendezéseket a borsodsziráki közös gazdaság átvette, s vállalkoztak a gazdaságosabb gyártás megszervezésére. Alig két hónap alatt telepítették át a gépeket egy korábban más célra használt üzemépületbe. A gépekkel a különböző minőségű papírokat impregnálják, majd az így átalakított lapokat rétegesen egymásra helyezik, és egy présgépben, nagy nyomáson és magas hőmérsékleten gőzzel „összesűrítik”, egymásra préselik. A dekorit lapokat azután méretre vágva szállítják a megrendelőknek. Hazánkban most egyedül a borsodsziráki tsz gyártja ezt a sok célú felhasználásra szolgáló lemezeket. Ebből készül többek között az autóbuszok, vasúti személyszállító kocsik belső burkolása. Felhasználják a bútoriparban az asztalok, székek, zsámolyok borítására, valamint számtalan egyéb célra is. Az új üzemben a termelőszövetkezet a tervek szerint az idén mintegy nyolcvanmillió forint értékű dekorit lemezt gyárt. Huszonnégyezren játszottak A Posta Kísérleti Intézetben a telefonnal kapcsolatos érdekes újdonságokat fejlesztettek ki. Ez a mikroprocesszorral felszerelt készülék beszélni tud. A program szerint tájékoztatja a hívót a megváltozott telcfonszá mokról, a vonalhibákról, a kábel beázásáról stb; hívás-átirányításra is alkalmas. A telefonközpontokba telepíthető készülék a 4 hónapos próba alatt több mint 100 ezer hívást bonyolít le (MTl-fotó: Fehér József felvétele — KS> Hogyan és kit szolgái a jogsegélyszolgálat? Régi ismerősömről azt hittem, hogy ügyvédként keresi a kenyerét, s csak véletlenül derült ki egy beszélgetés során, hogy X vállalat jogsegély-szolgálati vezetője. Azóta gyakran faggatom arról, milyen konfliktusok adódnak náluk a munkáltató és a dolgozók között, s hogyan próbálja ezeket a szakszervezeti jogsegélyszolgálat megelőzni, vagy — a vállalat ellenállása esetén — munkaügyi döntőbizottsági szakban érvényesíteni a dolgozók érdekeit. Csalhatatlan főnökök? A tapasztalatok szerint ugyanis a munkaügyi viták jó része a vállalati munkaügyi apparátus, vagy valamelyik főnök tévedéséből fakad, s magától értetődő, hogy ha az „ellenfél” nincs egyedül, a melléfogást hamarabb elismerik. Ismerősöm lelkes szavai nyomán azonban egy olyan vállalat képe rajzolódott ki előttem, ahol a főnökök jóformán csalhatatlanok, határozataik mindig szabályszerűek, ha pedig a dolgozó csinál rosszul valamit, némi túlzással, bocsánatot kérnek tőle. Ezért aztán neki, a jogsegélyszolgálat vezetőjének semmi dolga a munkaügyekkel, s még szerencse, hogy így van, mert annyira sokan keresik fel gyermekelhelyezési, lakás- szerzési, szülőtartási és egyéb problémáikkal, hogy ki sem látszik a sok munkából. Ha egy cég rendet tart a • háza táján, s nem akarja dolgozóira hárítani az esetleges elharftarkodott döntések, hibás adminisztratív intézkedések hátrányos következményeit, akkor valóban ritkán éleződnek ki a konfliktusok, s nem lesznek belőlük munkaügyi viták, örültem, hogy ismerősöm munkahelyén ezek szerint ilyen felfogás uralkodik. De azért nem hagyott nyugodni a kisördög, s egy alkalommal belátogattam hozzá. Afelől kétségem sem volt, hogy az ügyek jogágak szerinti megoszlásában a munkajog csak nyomokban fordul elő, de kíváncsi voltam, alátámasztja-e a jó munkahelyi légkört a munkahelyi döntőbizottság elenyészően csekély ügyforgalma is? Nem kirívó eset... Nem késleltetem a poént, az év derekáig (a történet tavalyi) a döntőbizottság nem kevesebb, mint 34 munkaügyi vitát tárgyalt, de közülük csupán egyben képviselte a dolgozót jogsegély- szolgálat; egy, a vállalattól nemrég távozó üzemmérnököt új munkahelyének a jogsegélyszolgálata. Most mát* nem sajnáltam a fáradságot, nyomon követtem a munkaügyi bíróságon a keresettel megtámadott 16 jogvita sorsát. A dolgozókat két tárgyaláson (a jogsegélyszolgálat helyett) ügyvéd képviselte, 14 ügyben senki, s a 16 bírósági ítélet közül 9 mégis a dolgozó javára szólt. Mit bizonyít ez? — kérdezhetik. Nos, mindenekelőtt azt, hogy ismerősöm a dolgozók képviseletétől olyan munkaügyi vitákban is elzárkózott, amelyeknek támogatása pedig nem lett volna ellentétes a szocialista erkölcs követelményeivel, amelyekét feltehetőén törvénysértés, vagy a dolgozót ért súlyos méltánytalanság idézett elő. Ettől azonban a kirívó eset még kettőnk magánügye, vagy legalábbis a vállalati szb belső ügye maradhatna. Közüggyé mégis az teszi a részletesen ismertetett fejleményeket, hogy sajnos nem is olyan kirívó- ak. Az alig hétesztendős, de már a bérből és fizetésből élők 65—70 százalékának rendelkezésére álló jogintézmény működéséről,■>fejlődéséről kétségkívül sok jót elmondhatnánk, többet használunk azonban azzal, ha a leggyöngébb pontjára rámutatunk. Ez pedig éppen a munkaviszonnyal, a munka- védelemmel és a társadalombiztosítással kapcsolatos vitás ügyek területe, ahol a dolgozók szakszerű és határozott támogatására valószínűleg a legnagyobb szükség lenne. Elszomorító országos adat. hogy a munkaügyi döntőbizottságok és a társadalombiztosítási tanácsok előtt az ügyek alig tíz százalékában képviseli jogsegélyszolgálat a dolgozót, s ha a jogvita a munkaügyi bíróságon folytatódik, az eleve alacsony képviseleti arány tovább csökken 3—5 százalékra. Érdemes átgondolni, mi van a számok mögött. Induljunk ki abból, hogy minden két pereskedő dolgozó közül az egyiknek igaza van (a munkaügyi bíróságok döntéseinek 55—60 százaléka ugyanis a dolgozó javára szól), és jóhiszeműen tételezzük fel, hogy kizárólag a jogos érdekek kapnak képviseletet. Ez még mindig csak azt jelentené, hogy tíz, méltán védelemre szoruló dolgozó közül kilencnek jogsegélyszolgálati támogatás nélkül kell az igazát érvényre juttatnia. Kérés nélkül is segíteni... E szerencsétlen helyzet egyik okaként arra szoktak hivatkozni, hogy mit tehet a jogsegélyszolgálat, ha egyszer a dolgozó nem fordul hozzá segítségért? Nos, eltekintve attól, hogy jó bornak is kell a cégér, s a jogsegélyszolgálat sem lehet meg működésének állandó propagálása nélkül, éppen a munkaügyi vitákban érdemes elébe menni az emberek igényeinek. Kézenfekvő módja ennek, ha — a köztük levő jó együttműködés révén — maga a döntőbizottság hívja fel a jogsegélyszolgálat figyelmét egy-egy olyan ügyre, amelyben a képviseletre szükség lehet. Különösen a munkaviszonyt érintő kérdésekben, amelyekben a szakszervezet (vagy megbízásából a jogsegélyszolgálat) — persze csak ha tudomást szerzett az adott ügyről — külön meghatalmazás nélkül is eljárhat a dolgozó érdekében. Ritkábban kerül szóba az a felemás megoldás, amikor a vállalat jogtanácsosa, illetve jogsegély-szolgálati vezetője ugyanaz a személy, s ha akarná sem képviselhetné munkaügyi vitákban a szemben álló feleket, példának okáért a céget, amelyik fegyelmit adott, és a dolgozót. aki a fegyelmit kapta. Az sem megnyugtató, hogy ilyenkor a vállalat egy másik (vagy egy másik vállalat) jogásza látja el szívességből a dolgozó képviseletét. Mert a szívességet — különösen, ha ebben szerződésileg megegyeztek — előbb-utóbb viszonozzák, s ennek tudata bizony befolyásolhatja a helyettes hozzáállását, ügybuzgalmát. De további oknyomozás helyett nézzük inkább, hogyan lehetne a felvázolt helyzeten javítani. Mivel a jogsegélyszolgálatot a vállalati szakszervezeti bizottság hozza létre és irányítja, talán éppen az szb-nek kellene rendszeresebben és átgondoltabban ellenőrizni is — nem utolsósorban a döntőbizottsági, valamint a bírósági adatokra támaszkodva — a szolgálat tevékenységét. Valahogy úgy, mint egy régi ismerősét... Kéri Tamás
