Békés Megyei Népújság, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-10 / 58. szám
1983. március 10., csütörtök Gyártásés gyártmányfejlesztés 9 Munkában, az új kelmekikészítő gép Fotó: Fazekas László A Békéscsabai Ruházati és Textilipari Szövetkezet 1-078- ban alakult. Ipartelepe a város szélére került. Alapgépeinek műszaki színvonala közepes volt, s anyagi feltételeik alapján sem tartoznak a legtőkeerősebb szövetkezetek közé. — Sok minden múlt azon, hogy a dolgozók munkája és a műszaki irányítás elképzelései az évek alatt sikert hoztak a szövetkezetnek — alkot képet az itt dolgozó közösségről Havas István, a szövetkezet elnöke. Meggyőződésből mondja, hiszen az induláskor 760 dolgozója volt a RUTEX-nek, ma csak 560. Akkor tízmillió forint nyereséget, 1982-ben ennek a dupláját érték el. A szövetkezet dinamikusan fejlődött, exportra termelt, s eközben kétszáz dolgozó vált meg tőlük. — Kutatták-e a kilépők körében, miért mennek el? — Főként azért, mert telephelyünk távol esik a várostól, magas mennyiségi és minőségi normának'kell megfelelni, eközben a bérgazdálkodás nem ad lehetőséget a fizetések ezzel arányos n&- velésére. öt évvel ezelőtt az éves átlagbér 32 ezer 200 forint volt, 1982-ben 40 ezer forintot fizettünk ki átlagosan. Ha a tavalyi évet vesz- szük alapul, a 6,6 százalékos bérfejlesztést termelékenységből és a külföldi piacon elért áremelkedésből sikerült kigazdálkodni. — Ilyen körülmények között hogyan valósítható meg az 1983. évi elképzelés, amiben az szerepel, hogy megtartani a létszámot, növelni a termelést, ezen belül az exportot? — Az elmúlt évben öt százalékkal csökkent a munkáslétszám, öt százalékkal nőtt a termelés, és tíz százalékkal a termelékenység. Elsősorban a szervező munkán múlott a jobb eredmény, no meg a dolgozóinkon, akik szombaton is vállalták a többlet- munkát. Az is hozzájárult a tavalyi jelentős eredménynövekedéshez, hogy a műszaki gárda segítségével fejlesztettük a gyártást, a gyártás-előkészítők varrták az új modelleket. Mert ma már világosan látjuk, hogy a ruházati piacon elért jó pozíciókat megtartani úgy lehet, ha kínálatot teremtünk, aminek alapja többek között a gyors gyártás- és gyártmányfejlesztés. Mindez alapos szakmai felkészülést és piaci ismereteket kíván az itt dolgozóktól. Az pedig, hogy gyártásukat és gyártmányaikat fejleszteni tudják, pénzkérdés is. Az elmúlt évben a 26 és fél millió forintos beruházási ösz- szegből vásároltak egy hatmillió forint értékű gépet, energiaracionalizálást hajtottak végre, vidéki telepeket korszerűsítettek. Az idén úgy gondolják, hogy a fejlődést az segíti elő, ha a költségeket próbálják csökkenteni. Erre van is mód, hiszen a hatmillió forint értékű gép megoldotta azt a gondot, hogy hova szállítsák kikészíteni a megkötött kelmét. Ettől az évtől folyamatos a technológiai sor az üzemben, megkötik a konfekció-alapanyagot, kiszabják, megvarrják és szállíthatja a megrendelő. A létszám megtartására vagy esetleges növelésére pedig csak a vidéki telepeken van mód, hiszen a városban nincs felvehető munkaerő. Nem véletlen tehát, hogy Békésen, Bélmegyeren keresik az üzemfejlődés lehetőségét. A bél megyeri üzem például évek óta bérmunkában dolgozik. — Az elmúlt évben 20 millió forint nyereséget értek el. Minek köszönhető az elmondottakon túl ez a kiemelkedő eredmény? — Az exporttervünk teljesítése jól sikerült, és ez nagyon meghatározó, mert termelésünk háromnegyede külföldre kerül. Két évvel ezelőtt 13 millió forint értékű terméket vittünk szocialista exportra, az elmúlt évben ennek csaknem a háromszorosát. A tőkés kivitelben is 20 százalékos növekedést értünk el a tervhez képest. Az év mérlegéhez tartozik, hogy ha az export nem úgy valósul meg, mint ahogy azt a számok mutatják, lehettek volna gondjaink. Itthon ugyanis csökkent a ruházati termékek iránti kereslet. Vagyis számunkra — a piaci oldalról nézve — az export biztosította elsősorban az elért eredményeket. Az elért 22 százalékkal magasabb nyereség alapján azt mondhatjuk, adott a lehetőség a további fejlődésre, a piac megtartására, az energiaracionalizálás befejezésére, a költségek csökkentésére. Számadó Julianna Távközlési év, 1983 A korszerű berendezések megkönnyítik a belföldi beszélgetések lebonyolítását A távközlési év tartalma és mondanivalója tulajdonképpen röviden összefoglalható: legyen minél jobb, gyorsabb, szorosabb az emberek közti kapcsolat, tudjanak érintkezni és értekezni egymással a földkerekség lakói. Beletartozik ebbe a távközlési programba a rádió, a telex és a telefon, amely a XX. század utolsó negyedében a mindennapi élet, a kultúra, a gazdasági fejlődés szerves része. Maradjunk ezúttal a telefonnál. — A telefon nem luxus — mondja Pammer János, a Posta-vezérigazgatóság szakosztályvezetője, aki sok év óta egyik főirányítója a telefonhálózat fejlesztésének. — A távközlés műszaki színvonala meg kell, hogy feleljen a gazdasági struktúrának. Pontosabban: meg kellene, hogy feleljen annak. Köztudomású, hogy a Magyar Népköztársaság a gazdaságilag közepesen fejlett országok közé tartozik, de a távközlés — vegyük szűkebben: a telefon — tekintetében messze elmaradt ettől a színvonaltól. Ennek okát hosszan lehetne vizsgálni és elemezni, de ettől egyetlen eggyel sem lenne több telefonunk. Induljunk ki inkább abból, ami van, s nézzük, mit-hoz a közeljövő. Egyetlen összehasonlító mérőszám van: hány telefonbeszélőhely (nem szép kifejezés, de hivatalos) jut száz lakosra. Az európai lista élén járó Svédországban 80, Olaszországban 34, Csehszlovákiában 21 jutott 1982-ben. Nálunk egy évvel ezelőtt 12,1 és most, 1983. elején 12,42 a száz lakosra jutó telefonbeszélőhelyek aránya. Alig van európai ország, ahol ennél kevesebb volna. Pedig —, hogy még egy kicsit maradjunk a számoknál — az elmúlt évben Budapesten 4056, a vidéki városokban 12100 új telefont szereltek fel, s ezek túlnyomó többsége lakásokba, magán-előfizetőkhöz került. Erősen lehangoló viszont, hogy ugyanakkor 300 ezerről 325 ezerre emelkedett a telefonra várakozók száma országosan, s nagyonis lehetséges, hogy ez év végére a 350 ezret is eléri. Akkor hát: mekkora jelenleg a „telefonforgalmunk”, és mit várhatunk a távközlés évétől, meg a további esztendőktől a telefonfejlesztés ügyében? 1982-ben egymilliárd egy- százkilencvennégy millió telefonbeszélgetést bonyolítottunk le, ezenkívül 94,6 millió darab volt belföldi helyközi és 5,12 millió nemzetközi beszélgetés. Az viszont ismét az elmaradás bizonyítéka, hogy a belföldi helyközi hí- vások közül 41,5 millió, a nemzetköziekből pedig 900 000 még kézi kapcsolással jött létre. Mégis vigasztaló, hogy mindkettőnél ez a kisebbik rész. S jelentős eredmény az is, hogy 1982- től az öt megyei város és Kecskemét telefon-előfizetői is — éppúgy, mint évek óta a budapestiek — közvetlenül tárcsázhatják 27 európai ország számait. Tovább javul a telefonhelyzet 1983-ban. A tervek szerint összesen 19 ezer főállomást kapcsolnak be országosan, s Budapest ebből ötezerrel részesül. Javítják a főváros és a többi, távhívással elérhető helység kapcsolatát azzal is, hogy befejezik a budapesti távhívó központ bővítését. Kaposvár a jelenlegi telefonközpont fenntartása mellett új, konténerközpontot is kap, Hajdúböszörményben pedig a konténerközpont felváltja a régi, kézi kapcsolású központot. Dunakeszin olyan telefonközpontot helyeznek üzembe, amely távhívásra is alkalmas lesz. Ugyancsak jelentősen növekszik a nyilvános telefonok hálózata. 1983 és 1985 között összesen 1507 darab, távhívásra is alkalmas nyilvános telefont szerelnek fel, s ezek közül 203-at telefonnal teljesen ellátatlan területeken. Idegenforgalmi centrumokban, üdülőhelyeken, határátkelőknél lesznek ilyen nyilvános telefonok, ahonnan — természetesen megfelelő érmék, többnyire fém tízforintosok bedobásával — belföldi, némelyik fülkéből nemzetközi távhívásokat is le lehet bonyolítani. Készülnek a távlati, tervek is. Annyi már biztosnak látszik, hogy az ezredfordulóig - tehát a következő 17 év alatt — elérjük a száz .lakosra jutó 28—30 telefon-beszélőhelyet. Legyen ez a vigasztalásunk azért, hogy ez év — a távközlési év — végén még csak 12,74-nél fogunk tartani... Várkonyi Endre A Helyközi Távbeszélő Igazgatóság központjában: itt még hagyományos módon kapcsolják a belföldi hívásokat (Hauer Lajos felvételei — KS) Asszonyok egy brigádban Amikor a Volán 8-as számú Vállalat Törzsgárda Szocialista Brigádjának tagjai megtudják, hogy elnyerték a Vállalat Kiváló Brigádja címet, rövid gyűlést tartanak. Egy kicsit ugyan elhúzódik a beszélgetés, mert én is bé- csöppenek a társaságba. — Nem gondolják, hogy „előre isznak a medve bőrére”? — Nem, nem, a szocialista brigádok vezetőinek tanácskozásán már jóváhagyták a javaslatot, és az eredményt kihirdették — válaszolnak szinte kórusban az asszonyok, mind a tizenket- ten. A brigádnak csak az egyetlen nyugdíjas férfitagja hiányzik. * * * A Törzsgárda elnevezés onnan származik, hogy valamennyien sok éve dolgoznak itt, és senki sem kívánkozik el máshová. Az autóbusz, a taxi, a tehertaxi, a teher- és a darabáru-szállításból származó bevételt megyeszerte ők ellenőrzik, és havonta összesítik. Végül is egy szám jön ki, ami sok millió forint. Az eddigiek során a pontos elszámoltatással tűntek ki, amiről a brigádvezető a következőket mondja: — Arra törekszünk, hogy a bevétel • minden forintja a vállalat kasszájába kerüljön. Nemcsak azért, mert abból a pénzből fizetnek minket, dolgozókat, hanem azért is, mert abból lehet fenntartani és fejleszteni a vállalatot, no meg a szociális és kulturális igényeket kielégíteni. Ebben az összefüggésben a brigád szerepét, törekvését Baranyi Ferenc gondolata jól fejezi ki. A brigádnaplóban olvasom: „A világ ránk tekintve arra számít, hogy vállaljunk gondjából egy parányit”. * * * Beszélgetés közben kiderül, hogy az asszonyok szinte valamennyien anyák. Stégermájer Tamásné kislánya, Ildikó ötödik, az iker Tamáska és Zsoltika pedig első osztályos. Az asszony a férjével együtt mintegy kilencezer forintot keres. Ehhez jól jön majd a szocialista brigád címmel járó jutalom. Később pedig — ha a forgalmi tiszti tanfolyamot befejezi — a keresete néhány száz forinttal emelkedni fog. — Három gyermek mellett tanul is . .. Szép teljesítmény — mondom. — Hát, igen .. . Küzdeni kell. Érdemes. Kovács Kúrolynénak három lánya van: Klárika 18, Mónika 14, Krisztina 8 éves. Az asszony már letette a forgalmi tiszti vizsgát. A vállalat iránti szimpátiáját juttatja kifejezésre, amikor mondja: — Megvan az utánpótlás, ugyanis Klárika a szakközépiskolában a vállalat ösztöndíjasa. Jó tanuló, remélem, majd felveszik a műegyetemre. Már előkészítőre jár. Sipiczkiné Kárpáti Marianna örömmel újságolja, hogy már tető alatt van a családi házuk. A vállalat kölcsönnel és kedvezményes fuvarral támogatta őt és a férjét, aki munkavédelmi megbízott. S ha elkészül a J A brigádvezető Fotó: Fazekas László ház, megy a brigád takarítani. — Farkas Istvánná Kondoroson építkezett. Oda is elmentünk segédkezni. Már majdnem három éve gyesen van a második gyerekkel. Időnként „beözönlünk” hozzá. Persze, az ajándék nem marad el — mondja Ko- csondi József né. * * * Mielőtt Erdélyi Lajos, az általános forgalmi osztály vezetője a brigád érdemeiről beszélne, arra kérem, hogy azokat említse, akik többek az átlagosnál. — Figyelemreméltó, hogy ebben a brigádban mindenki a beosztásának megfelelő képzettséggel, érettségivel és forgalmi tiszti vizsgával rendelkezik. Az utóbbit ketten az idén teszik le. Az aszonyok közreműködnek a vállalati rendezvények megszervezésében és lebonyolításában. Többeknek van társadalmi megbízatásuk, így Kocsondi Józsefné pártvezetőségi tag, Dittmann Károlyné szakszervezeti főbizalmi-helyettes, Sipiczkiné Kárpáti Marianna KISZ- vezetőségi tag, Nagy Lászióné pártcsoportvezető, Kárpáti Istvánná pedig szak- szervezeti bizalmi. S ha már a bizalmiról van szó, megkérdezem Kárpáti Istvánnétól: — Minden úgy van, ahogy az osztályvezető akarja? — Erdélyi Lajos a fontosabb kérdéseket megbeszéli velem. Jutalmazásnál, béremelésnél nem dönt nélkülem. Erdélyi Lajos ehhez hozzáfűzi : — Együttes véleménnyel kevesebb a tévedés lehetősége. * * * ' Nagy Lászlóné két éve került a brigádba. Előbb szakvizsgát tett, most pedig már a forgalmi tiszti tanfolyam második évét végzi. Társai segítenek neki a tanulásban. Részben ennek is köszönhető, hogy eddig csupa jó osztályzatot kapott. Még három hónapja sem volt a brigádban, amikor egszer igen kellemes meglepetésben volt része. Erre így emlékszik vissza: — Névnapom volt. Mindenki felköszöntött. Az asztalomat elborították a virágok. Akkor éreztem: maguk közé fogadtak. Pásztor Béla Növényvédelmi előrejelzés Az elmúlt két-három hetes hideg sajnos nem befolyásolta a növényi kártevők és betegségek áttelelését, ezért változatlanul számíthatunk arra, hogy tavasszal a szokottnál nagyobb és korai kórokat, gondokat okoznak — jelzi a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központja, amely mindenekelőtt a talajlakó kártevőkre — pajorokra és drótférgekre — hívja fel a figyelmet. Ezek a kártevők ugyanis minden kiskertben előfordulnak és a frissen vetett, a pa- lántázott növényeket, a facsemetéket és cserjéket, sőt néha még az idősebb fákat is károsíthatják. Mivel van ellenük megfelelő védekezési módszer, célszerű a tavaszi munkák kezdete előtt tájékozódni jelenlétükről. A kártevők jelenleg már a talaj felső rétegében élnek, s ahol egy teljes ásónyom mélységben megforgatják a talajt, ott előtűnnek. Érdemes a málna- és a ribiszkebokrok környékét is ellenőrizni, mert a esi maszok sokszor oda húzódnak. A nagy termetű pajorok feltűnőek, a drótférgekre jobban oda kell figyelni. Ahol egy négyzetméteren pajort vagy egy-két drótférget találni, ott a zöldségfélék és a burgonya alá helyes a talajt fertőtleníteni. Erre a célra a Basudin 5 G vagy a Ga- lition alkalmas.
