Békés Megyei Népújság, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-24 / 302. szám
o 1982, december 24,, péntek NÉPÚJSÁG KULTURÁLIS MELLÉKLET Móricz Zsigmond: Karácsonyi ének S/iks/ai Karoly illusztrációja Ragyogó hóba borult a kis \falu.' Gyönyörű karácsony este volt. Az égen rettentő' csillag, mint amikor tavaszi hajnalon a réten a fűszálak hegyén csillog a harmat. A kis falu megbújt, és a parányi házakban boldogtalan, szegény nép tanyázott. De két legénynek ez az este volt a szüretje. Páva Sajó volt az egyik, a másik Balog. Sok-sok éven át, kisiskolás koruk óta ők voltak a karácsony esti kántálók. Olyan hangjuk volt, mint az ércsíp, s náluk nélkül nem is volt karácsony este a kis kálvinista faluban. Még aratáskor is emlegették, hogy az a karácsony, amikor Páva , Sajó meg a Balog rázendítik, hogy Mennyből az angyal. Az idén nehezen is várták, mert ez az év nemcsak a gazdagokra rossz, hanem a szegényekre is. Ha a gazdának nincs, a munkás koplalja meg. Csizmát akartak fe- jeltetni a kántálási pénzből, mert most csak úgy szortyo- gott a hóié a lábukon. Meg egy üveg bort is vinnének haza az édesnek, hogy legalább hadd érezzék, hogy itt jár az Isten angyali. De ahogy elindultak az énekes útra, már néhány házzal előttük erős hangok fújták a karácsonyi' zsolozsmát. — Ki lehet az? — döbbent meg a két legény. Mikor az első ház eresze a}á beállítottak, s rázendítették, hogy Mennyből az. angyal ... — kijött a gazda ingujjban a tornácra, s azt mondta: — No hát, ti is itt vagytok? Itt jártak a cigányok, megvolt a karácsony. Elvitték a kenyeret. — Milyen kenyeret? — Nem kértek pénzt, csak egy kis kenyeret. A két fiatal legény elvörösödött a sötétben, s úgy kullogtak ki az udvarról, mint a megvert kutyák. A cigányok már megint egy házzal tovább énekeltek. Hallgattak sötéten, szédül- - ve. — Mék lehet az? — A Buga.. . — Jól van. A nyáron is elvállalt előlem egy fairtást egy kis kenyérért. Csak voníts ! Azért még bementek a következő házba. Ott, is rá- kezdték. Kijött a gazdasszony. Ki az?... Tik vagytok, Páva Sajó ... Ej, ej . . . Jó van na. Nem híjta be, mint tavaly, őket, hogy megkínálja mézes borral és fonott kalácscsal. És nem adott pengőt, csak egy-egy tízfillérest nyomott a markukba. — Jaj, fiaim, szegények vagyunk az idén! Szegény a világ. Nagyon lé voltak törve, nagyon szégyellték magukat. Hogy ezek a cigányok ...! Már látszott, hogy itt az idén nincs aratás. Nincs most karácsony. Meghalt a Krisztus. Lassan kullogva mentek előre a hóban. Szédült a fejük, és most elkezdték érezni, hogy a hóié hidegedik a lábukon. Már a kapca fagyni kezdett. Ha nincs meleg az ember szívében, a fagy is kifog rajta. A cigányok meg csak vonítottak valahol, hogy: Mennyből az angyal. Bementek a kocsmába, s egy-egy pohár pálinkát ittak a harminc fillérjükön, amit ma kerestek. Ez egy kicsit felfrissítette a vérüket, s megokosította a fejüket. — Na, próbáljuk meg még- eccer. Nagy portára mentek. Nagy tölgyfa kaput nyitottak be. S a kutyák majd lehúzták őket. — Mennyből az .angyal... Eljött hozzátok . .. Már megint itt vannak ezek a cigányok? — nyitott ki a gazda. — Vagy tik vagytok, Páva Sajó? — Mink vagyunk, gazd- uram. A gazdasszony azonban kiszólt: — Hogy nem szégyellik, ilyen nagy legények! Nem való a’mán, csak a cigányoknak. A két legény meg volt halva. Birtokháborítás történt. A vérük kigyúlt. . Utána a cigányoknak! • Éppen jöttek ki sustorog- va egy udvarból, mikor elérték őket. Marakodva ' számolták a kapott alamizsnát. — Hé! — kiáltotta Sajó Pista. A vezető cigánylegény, a Buga, hetvenkedve mondta: — Nekünk is eljött az angyal! — No hát, ha eljött, el is visz! — ragadta torkon Páva Sajó. — Én is ember vagyok, értem is meghalt a Krisztus. — Hát akkor te is meghalsz érte, büdös cigány! Te- eszed el a faluba a mi kenyerünket ! Volt ott egy sövénykerítés, abból egy. karó törött a Páva Sajó kezébe. — Én is tudok énekelni karácsony é'ccakáján! — rikácsolta a cigány. — Meg is fogsz dögleni karácsony éccakáján! S a két legény agyonverte a két cigányt, s azok ott maradtak, a szép fehér hóban, a csillagok ragyogó koronája alatt, karácsony éjszakáján. (1931) BényeiJózsef: Békesség a földön Békesség a földön a jó embereknek, lepkének, lónak, szunnyadó szitakötőnek, tiszavirágnak amíg a vízen repked, lehajló fűzfaágat beszőve megremegtet, majd lehull s lesz halotti szőnyeg. Békesség a földön a jóakaratnak, borját nyaldosó tengerszem pillantású teheneknek, míg leng a legelőn kéken a vadzab, a csorda a dombon felfele kaptat s a délibáb messze tornyot lebegtet. Békesség a földön az édesanyáknak, bölcsőre hajló ringó mozdulatuk áldott. Álmukban a fiú táltosra kap s mennybe vágtat, üveghegyen jár, csengenek üveg-ágak s megtalálja a kék virágot. Békesség a földön a szép szelídeknek, akiknek arcára sűrű álmot kötnek a hétköznapok. Mozdulatuk emberi törvényt teremtett, a történelem általuk kezesedett meg s a temetők előtt,leveszik a kalapot. Sass Ervin: Triptichon szavaimat nem találom t tegnap négy volt ma csak három holnapra ha kettő marad meggyűlölnek mind a szavak de ha lesz egy győzhetetlen virágot nyit a sebekben * van-e egy is aki tiszta ha az élet vizét itta van-e aki azt is állja ha gonosz szó térdig rágja van-e egy is aki hallgat ha nem kap egy birodalmat * versem a telkedbe látok szavaidban elkószálok Bi kesség annak, aki ál és játszik, álmocfik.s teremt magának hangyabólyt; mesevárat, szájukon a szerelem négyszirmú levele kivirágzik, hordják az élők tündökletes csodáit s jegyét a szelíd, nyugodalmas halálnak. félelmeidet megvetem gondolái maradj meztelen versem a telkedbe látok te dideregsz én kiáltok Cs. Pataj Mihály : Portré Szavak, szavak Fohász, valahová Fenyőillat, csillagszóró, csengettyűszó. Szerencse, hogy legalább ünnepnapján él még a szeretet. Valami ősi vágy ösz'Eönöz bennünket, hogy évente egyszer őszintén, kitárulkozzunk. Levegyük a páncélruhát, s ne szégyelljük kimutatni: valójában szeretjük mi egymást, csak éppen kijöttünk a gyakorlatból. Napok, hetek óta köszöntjük ismerőseinket: kellemes ünnepeket, boldog karácsonyt! Lázban, nyüzsgő sistergésben próbáljuk bepótolni az elmulasztottakat. Hirtelen egymásra zúdítani, amit máskor elmulasztottunk. Ajándékkal, kedvességgel bizonygatni: jó együtt, szükségünk van másokra. Fénylő csillogások káprázatával hinni, hogy 'marad valami a sűrű ünnepillatból a hétköznapokra is. Alma. dió. mogyoró. Miért nem tudunk egész életünkben szépen, emberhez v méltón élni? Miért, ó miért? Korunk betegsége lenne a magány, a senkivel sem törődő ridegség? Kinek jó ez? Miféle „siker”, milyen eredmények kárpótolnak az elfecsérelt érzésekért? Maholnap meleg emberi szót, együttérző tekintetet is félénken váltunk csak egymással, hiszen azt hisszük — ó, balga, ..modern” emberek —, hogy divatja múlt cselekedetet végzünk, ha törődünk egymással. Megdöbbentem önmagámon, hogy még a legapróbb dolgokban is milyen zárkózott vagyok. Néhány hónapja egy kedves ismerősöm kórházban feküdt, súlyos betegen. Sokat gondoltam vele, aggódtam érte. Szerettem volna meglátogatni őt. de mindig lebeszéltem magam, mondván. ..nem vagyunk olyan meghitt viszonyban”. Igaz, meggyógyult a kimutatott szeretetem nélkül is, de én lettem szegényebb, mert nem okoztam neki egy-két kellemes percet. S ha ilyen vagyok, hogyan várhatnék másoktól viszont szeretetet? Álmaimban sem. ébredhetek arra, hogy ajtóm előtt dobol a szilaj ménes, lobogó sörényű tiszta lovak, s hívjanak önfeledt vágtára. Nem tudom kinek címezzem pogány imádságom. Az idő kezdetét igazítjuk a szeretet prófétájának születéséhez. Ám hová tartanak az idők? Mi adatik nekünk, és marad-e valami a fiainknak is, ha nem sáfárkodunk jobban a ránkbízott világgal? Gyötrő kétségeinkhez hol marad az.okos, hihető, megnyugtató remény? Békesség a jóakaratú embernek. Jóakaratban aligha van hiány, mégis a rettegés békéjét éljük nemzedéknyi ideje. Vajon mi lesz holnap, és egyáltalán lesz-e holnap? Világot meghatározó kérdések, kétségek hatásától senki gondolkodó ember nem különíti el magát. Mosolyogni sem érdemes a balga illúzión, hogy biztonsági zárakkal való rideg csikorgással kívülrekeszt- jük bolygónk lázbeteg fortyogását. Kétségeinkre mégis marad még remény: hinni, hogy katasztrófák nélkül is túljut krízisein az emberiség. Egyik bizonyság erre az ünnepek szeretete, békéje. Andódy Tibor Cs. Pataj Mihály: Tanulmány
