Békés Megyei Népújság, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-23 / 249. szám

NÉPÚJSÁG 1982. október 23., szombat Arany János-emlékünnepség Nagyszalontán Kitüntetések A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Traut- mann Rezső nyugalmazott miniszternek, az Elnöki Ta­nács helyettes elnökének ki­emelkedő közéleti tevékeny­sége elismeréseként, 75. szü­letésnapja alkalmából a Ma­gyar Népköztársaság Babér- koszorúval Ékesített Zászló­rendje kitüntetést adomá­nyozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke pénteken adta át. Jelen volt Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára és Katona Imre, az El­nöki Tanács titkára. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Sebes Sán­dornak, a belkereskedelmi miniszter nyugalmazott első helyettesének, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsá­ga tagjának a magyar és a nemzetközi munkásmozga­lomban kifejtett kimagasló tevékenysége elismeréseként, 80. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság Rubinokkal Ékesített Zászló­rendje kitüntetést adomá­nyozta. Alkohológiai konzultatív munkaértekezletet rendezett a megyei tanács egészségügyi osztálya tegnap, október 22- én délelőtt. A találkozón részt vett dr. Simek Zsófia, az Országos Ideg- és Elme- gyógyászati Intézet Alkoho­lógiai Tudományos Módszer­tani Központjának főorvosa és Fekete János, az alkohol- ellenes országos bizottság munkatársa, valamint a me­gyei bíróság, ügyészség kép­viselői. járási, városi főor­vosok, illetve a témával fog­lalkozó munkatársak. A napirenden az alkoholis­ták kötelező gyógykezelésé­vel kapcsolatos hatósági, il­letve szakmai tevékenység szerepelt. Számtalanszor han­goztatott, mégis csekély eredményt hozó igazság: az alkoholizmus össztársadalmi probléma, amelyet az egész­ségügy önmagában nem tud megoldani. A gond felszámo­lásában remélhetően hama­rosan fordulópont követke­Pénteken Sátoraljaújhelyen megkezdődött a X. édes anyanyelvűnk országos ver­seny döntője. A Kazinczy Ferenc emlékére rendezett vetélkedőn a megyékben és a megyei jogú városokban tartott elődöntők legjobbjai, együttesen hatvankét gimna­zista és szakközépiskolás, to­vábbá a szakmunkásképző intézetek ötvenöt tanulója Nyitnak a kertészeti árudák pénteken megkezdődött a ker­tészeti árudák őszi árusítási sze­zonja. Országszerte 350 telepen, lerakatban vásárolhatják meg a kiskerttulajdonosok az őszi sza­porításhoz szükséges csemeté­ket. dísznövényeket, évelő vi­rágokat stb. a Kertforg Kft. hálózatában száz lerakat várja a vásárlókat, kinyitottak az ál­lami gazdaságok és a termelő- szövetkezetek önálló árudái is. Az őszi szezon újdonsága, hogy mintegy 20—30 magánkereskedő­vel egészült ki a forgalmazás­ban részt vevők hálózata. Általában jónak ígérkezik az őszi ellátás. Bőséges a kínálat almából és szilvából, az idén már nem lesz fennakadás a dió- oltvány-ellátásban. ebből a ke­resett cikkből is bőven van a lerakatokban. árudákban. A meggy- és a kajsziellátás is za­vartalannak ígérkezik, és vár­hatóan az őszibarack-szükségle­teket is ki tudják majd elégí­teni. bár egyes fajtákból több is elkelne. A cseresznyeoltványok árusítását is megkezdték; köze­pes a kínálat. A szőlőoltvány- készlet szintén lehetővé teszi az igények fedezését. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke pén­teken adta át. Jelen volt Né­meth Károly, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára, Gyenes András, a KEB elnöke és Somogyi Imre, a KEB titkára. ♦ * * A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Szalaí Sán­dor állami díjas akadémikus­nak, az MTA Tudomány- szervezési Intézete tudomá­nyos tanácsadójának több év­tizedes kiemelkedő tudomá­nyos és tudományszervezői munkássága elismeréseként, 70. születésnapja, valamint nyugalomba vonulása alkal­mából a Magyar Népköztár­saság Babérkoszorúval Ékesí­tett Zászlórendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke pén­teken adta át. Jelen volt Kornidesz Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának osz­tályvezetője és Szentágothai János, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia elnöke. zik be, hiszen a kormányzat illetékes szervei 1983 végéig a téma kapcsán komplex programot dolgoznak ki. Az értekezlet résztvevői hangsúlyozták, hogy erősíteni kell a megelőzés, a gyógyí­tás és a rehabilitáció hármas egységét. A kötelezően kezelt alkoholisták problémája et­től elválaszthatatlan. Hiába az erőfeszítés, az anyagi rá­fordítás, ha a társadalmi, a munkahelyi, a családi kör­nyezet nem segíti az elgyen­gült szervezetű és jellemű embert, hogy megszabaduljon szenvedélyétől. Ma még mindig számtalan az ellentmondás az egészség- ügyi szervek intézkedési le­hetőségei és a jogi szabályo­zók között. Az alkoholelvonó kezelés jelenlegi időtartama (4—6 hét) rövid. Az egész­ségügy szűkös lehetőségei nem biztosítják a kívánatos, legalább 6 hónapig terjedő gyógykezelést. Hiányos az tesz bizonyságot anyanyelvi felkészültségéről. A döntő az írásbeli felada­tok megoldásával kezdődött. A gimnáziumi és szakközép­iskolai tanulóknak húsz, a szakmunkásképzősöknek pe­dig tizenöt kérdésre kellett — feladatlapon — válaszol­niuk. A kérdéseket úgy állí­tották össze, hogy a vála­szokból a bírálóbizottság kö­vetkeztetni tudjon a részt­> i Nagyszalontán, Arany Já­nos szülővárosában, csütör­tökön befejeződött a költő halálának 100. -évfordulója alkalmából tartott rendez­vénysorozat. Az Arany-cen­tenárium központi romániai ünnepségét szerdán Buka­restben tartották meg. Ro­mániában sok helyütt meg­emlékeztek a költő halálá­nak évfordulójáról, s számos lapban jelent meg tanul­mány az évforduló kapcsán Arany János költészetéről, életútjáról. Nagyszalontán a rendez­vénysorozat első eseménye a szeptember 30-án tartott kö­zös román—magyar irodalmi est volt, amelyen Kozma De­zső kolozsvári egyetemi ta­nár is részt vett. Ekkor nyi­tották meg a centenáriumi kiállítást a csonkatoronyban levő Arany Múzeumban, ahol most eddig kevésbé ismert Arany-leveleket is megte­kinthetnek az érdeklődők. utógondozás szervezettsége, sok a visszaeső alkoholista. Az eredmények, a módsze­rek a legjobbnak a nagyfai munkaterápiás elvonóinté­zetben bizonyulnak, ide azonban csak bírósági ítélet­tel kerülhetnek a betegek. A kezelési idő két év, a lét­szám telített, s az újabb „be­utaltak” várhatnak sorukra. Megyénkben a József Atti­la tüdőkórházban terveznek kialakítani egy 30 ágyas al­kohológiai rehabilitációs osz­tályt. Ez valamennyit enyhí­tene a gondokon, hiszen je­lenleg ilyen gyógyításra a megyei pszichiátriai osztá­lyokon mindössze 24 ágyat tudnak biztosítani. Számos hozzászóló mondta el véle­ményét az alkoholizmus el­leni küzdelemről; abban mindnyájan egyetértettek, hogy nincs olyan eset az al­koholisták között, amellyel ne kellene foglalkoznia a gyógyításnak is. B. Zs. vevők aktív nyelvhasználati készségére. A döntő szombaton a nyil­vános, szóbeli versennyel folytatódik, amelyen az írás­beli eredménytől függetlenül valamennyi résztvevő bemu­tatja szónoki készségét. A verseny . eredményét vasár­nap Kazinczy Széphalom községben levő mauzóleumá­nál hirdetik ki. A csütörtökön tartott tudo­mányos ülést luliana Dubei polgármesternő nyitotta meg. A rendezvényen megjelent számos román és magyar iro­dalomtörténész, helytörté­nész, néprajzkutató. A nagyszalontai Arany-év­fordulón képviseltette magát a Magyar Írószövetség, vala­mint a kelet-magyarországi írócsoport is. Nagy Gáspár, az írószövetség titkára, Sánta Ferenc író, valamint Göröm- bei András debreceni egyete­mi tanár koszorút helyezett az Arany-szülőház helyén le­vő emléktáblánál. A Magyar írószövetség ne­vében Sánta Ferenc író kö­szöntötte a tudományos ülésszakon megjelent mint­egy kétszáz főnyi hallgatósá­got. Beszédében méltatta Arany költészetét. Kiemelte, hogy a költő erkölcse, tisz­tessége példamutató az írók és költők számára. Biológiai tanácskozás Pénteken befejeződött Veszprémben a KGST-orszá- gok biológiai szakértőinek tanácskozása. A .makro- és mikroelemek körforgalmával foglalkozó eszmecserén azo­kat a tudományos tapaszta­latokat ismertették, amelye­ket a különböző országokban szereztek a mezőgazdasági kultúrák a vízi növényzet és az erdők elemzése során. Az előadások több mint fele egyébként a víz és a termő­talaj közötti makro- és mik­roelem-áramlással, s ennek hatásával foglalkozott. A ma­gyar kutatók elsősorban a Balaton és a Fertő-tó üledé­kének mikroelem-összetéte­léről szóltak. A lengyel ku­tatók ezeket az eredménye­ket a mazuri tavaknál szer­zett információikkal vetették össze, a csehszlovák szakér­tők pedig az Elba és a Mold­va folyó találkozásánál levő mezőgazdasági területen vé­geztek igen érdekes kutatá­sokat. A tapasztalatoknak egyébként számos közös vo­násuk volt, így például az utóbbi években nőtt a vizek nehézfémtartalma és a zöld- anyagtermelő-képessége. Ez utóbbi egyértelműen egyes tápanyagok feldúsulását jel­zi. A mikro- és makroele- mek körforgalmának meg­változása számos, jól észlel­hető hatással jár. Ezek kö­zött példának említették, hogy a fokozott tápanyagel­látás. ezáltal az egyre nö­vekvő zöldanyagtermelés ar­ra készteti a tavak védőit, hogy kipusztítsák a burján­zó sást, nádast. Ezzel azon­ban tovább bontják a vizek természetes biológiai egyen­súlyát, hiszen a nádasok el­tűnésével eltűnnek a tájhoz tartozó madarak is. Elfogták a cserbenhagyó gázolót Október 21-én, csütörtökön, es­te 18 óra 55 perckor a Buda­pest XXII. kerület, Gádor utca 15. előtt egy Trabant gyártmá­nyú, ismeretlen forgalmi rend­számú személygépkocsi haláLra gázolta a vele azonos irányban haladó, kerékpáron közlekedő Mészáros Zsolt Lajos, 12 éves iskolai tanulót. A baleset után az ismeretlen járművezető áldozatát cserben­hagyva, a helyszínről megállás nélkül elhajtott, méghozzá úgy, hogy a motorháztetőn a kerék­párt is tovább vitte. A baleset után a rendőrség hangszórós ko­csijaival a helyszín környékén, valamint a rádión keresztül a lakosság segítségét kérte a gá­zoló járművezető személyének megállapítására. A lakosságtól érkező bejelentések alapján a rendőrség elfogta és ügyészi egyetértéssel előzetes letartózta­tásba helyezte Erdei Tibor Im­re, 25 éves víz-gázszerelő, bu­dapesti — budafoki — lakost, aki alaposan gyanúsítható a ha­lálos gázolással és a segítség- nyújtás elmulasztásával. >0 A mezőberényi piacon Foto: Bukovinszky István Az egészségügy lehetőségei az alkohol elleni küzdelemben Édes anyanyelvűnk döntő Sátoraljaújhelyen A barátom vagy? D gen gyakran panaszoljuk, hogy elszegényednek, formálissá válnak emberi kapcsolataink. Mór- mór az igazi barátság is idejét múlta, hiszen nem érünk rá, futtában kérdezzük egymástól, hogy mi újság, hogy vagy, és rohanunk tovább. Hová tűnt az önfeláldozásra késztető, az életre szóló nemes érzelem? E sorok írója — tán alaptermészetéből fakadóan — kevésbé borúlátó. Szerencse dolga is, de tapasztalja a barátság létét. A kérdés persze az, hogy milyen ba­rátságét . .. Tizenévesek sorolják barátaik nevét. Mit tudnak ró­luk? Sokszor nagyon keveset. A csúfnevét, külső ismer­tető jegyeit, azt, hogy hol szoktak találkozni, milyen közös elfoglaltságuk, szórakozásuk van. Ennyi elég vol­na a barátsághoz? Ellenvetésként mindjárt felötlik, hogy a barátsághoz alapos ismeretség kell, netán vala­mi közös cél, a gondolkodás hasonlósága és így to­vább. Mondjuk is, hogy az ilyen kapcsolat mindössze haverság, ami ugyebár lényegesen kevesebb. Es említhetünk klasszikus példákat az igazi barát­ságra: Petőfi és Arany, Goethe és Schiller, Marx és Engels. . . Nemes eszméktől vezérelt fegyvertársak. A tizenévesek pedig okkal értetlenek: mit kezdjenek az eszményi példákkal? Ha egyszer nekik annyi is ele­gendő, hogy Jocóval jót lehet dumálni a zenekarokról, Ferivel a fociról, Julival a szerelemről, egyszóval ar­ról, ami megélt vagy megélhető élményük? Vajmi ke­vés sikerrel kecsegtet a kioktatás. Nem lehet kívülről betáplálni senkibe az érzelmi igé­nyességet. Arra azonban vállalkozhatunk,- hogy példák­kal — elsődlegesen a magunk példájával — bizonyít­suk, mely emberi tulajdonságok érdemelnek tisztele­tet. Mert egyebek között a barátság alapja is' a kölcsö­nös tisztelet. Mellékesen megjegyzendő, hogy a rossz is lehet vonzó, ha nem így volna, aligha találnának társra példának okáért a bűnözök. Barátra vagy csu­pán cinkostársra? És ha kitartanak egymás mellett, úgymond zsiványbecsületből, miféle 'jelzővel illessük ezt a rosszra szövetkezést? A közfelfogás szerint a ba­rátság pozitív fogalom, következésképpen elválasztjuk tőle a külsőségeiben azonos, ám tartalmában más ér­zelmi megnyilvánulásokat. Egyfajta konvenció persze, hogy a barátságról szólva a tizenévesek jutnak eszünkbe. Merthogy a nagy ba­rátságok gyerekkorban, az iskolában köttetnek. Igaz lehetett ez valaha, amikor a gyerekkori társak felnőtt­ként sem távolodtak el egymástól — térben sem, tár­sadalmi hovatartozásban sem. De hát az elmúlt évtize­dekben igencsak mozgékony életet éltünk. Egykori osz­tálytársaim szétszóródtak az országban, mindenféle foglalkozású és érdeklődésű került ki közülünk. Hébe- hóba látjuk egymást, s fölemlegetjük kalandjainkat. Ám a barátságunk visszavonhatatlanul emlékké vált. Már nem is mondjuk napi gondunkat-bajunkat. S ha mondjuk is, udvarias bólogatás a válasz. Üj kapcsolatokat teremtünk, új barátokat szerzünk, immár jóval a felnőttkor küszöbén túl. Kevesebbet ér­ne ez a többnyire a közös érdeklődésen, kedvtelésen, szakmai rokonságon alapuló barátság? Legfeljebb szű- kebb területre szorítkozik az egymás iránti kíváncsisá­gunk. Bűvülhet aztán, bár nyilván nem gazdagítja a közös múlt. Hogy mennyire bizonyul tartósnak? Esete válogatja. Sok minden teheti próbára. Olykor elegen­dő a barátság „kiürüléséhez” a pozícióváltozás. Nem éppen szívderítő tény, de tény, hogy gyakran semmivé foszlik szövetségünk, csak azért, mert a másik nálunk­nál magasabbra tört, avagy jócskán elmaradt. Amire elfogadható mentséget is találhatunk: bizonyára eltá­volodott egymástól felfogásunk, megváltoztunk, hiába is keresnénk egymásban azt, ami korábban összekö­tött. No meg — tisztelet a kivételnek — a barátságról kiderül, hogy mindössze érdekszövetség volt. Fájó leltárt készíthetünk, hogy melyik barátunkat miért vesztettük el. Tönkrement házasságoknak nem egyszer a barátság is áldozatává válik. Mert férj is, fe­leség is elvárja, hogy a család barátai neki adjanak igazat. Holott nem a barátoktól hidegültek el, hanem egymástól. Rendszerint mindketten érzelmi válságot élnek át, kötelességünk lenne — hiszen bajban ismer­ni meg, ki az igazi barát — mindkettőjük mellé áll- nv ha engednék, ha nem rivalizálnának még ebben is. Szerencsés esetben a válság múltával újra kezdhetjük, ha nem maradt bennünk is növekvő rossz érzés. Hányszor kérdezzük: „ugye, a barátom vagy?”, fel­tételezve, hogy az igenlő válasz után, helyeslést, bizta­tást kapunk valamely tettünkre, elhatározásunkra. Csa­lódunk, ha más következik, pedig örülnünk kellene. De mennyire vagyunk alkalmasak a számunkra nem hízel­gő vélemény elfogadására, vagy legalább tudomásul vételére? Ismételgetjük persze, hogy a barátunktól fo­gadjuk el a legkeményebb kritikát is, ám a valóság­ban a megértéssel együtt az egyetértést is megkíván­juk. Barátságunkban sem vagyunk bölcsebbek, türel­mesebbek, okosabbak, mint általában. Mindezt tudva, miért állítottam fentebb, hogy tapasztalom a barátság létét? , eggyözödésem, hogy nem tudjuk nélkülözni. Kell valaki — kellenek valakik —, aki figyel ránk, és aki a mi figyelmünket igényli. Igen, az eszményi barátságra kellene törekednünk, ám eköz­ben nem mondhatunk le a kompromisszumokkal nehe­zített, ha úgy teszik, gyarlóságunkat híven tükröző ér­zelmi kapcsokról. Szükségünk van rá, hogy a „bará­tom; figyelsz?” kérésünkre-kérdésünkre megértő hall­gatás legyen a válasz. Valakié, akit becsülünk, s aki megbecsül. ... Maros Denes Csongrád az országos távhívó hálózatban Csóngrád városban 1982. október 29-én 15 órakor új automata telefonközpontot adnak át rendeltetésének. Az új központot ugyanakkor be­kapcsolják az országos táv­hívóhálózatba. A távhívás­ban részt vevő helységekből így közvetlenül hívhatják fel a csongrádi előfizetőket a 63-as körzetszám előzetes tárcsázásával. Ezzel egy időben a posta a városhoz közeli két tele­pülésen megszünteti a bok- rosi és a felgyői telefonköz­pontokat. Ezek előfizetőit is bekapcsolják a csongrádi vá­rosi központba, s ezzel az országos távhívóhálózatba is. Október 29-től a csongrádi központhoz tartozó előfizetők telefonszámai megváltoznak. A megváltozott hívószámok­ról az ország bármely helyi tudakozójától kaphatnak fel­világosítást az érdeklődők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom