Békés Megyei Népújság, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-23 / 249. szám
NÉPÚJSÁG 1982. október 23., szombat Arany János-emlékünnepség Nagyszalontán Kitüntetések A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Traut- mann Rezső nyugalmazott miniszternek, az Elnöki Tanács helyettes elnökének kiemelkedő közéleti tevékenysége elismeréseként, 75. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság Babér- koszorúval Ékesített Zászlórendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke pénteken adta át. Jelen volt Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Sebes Sándornak, a belkereskedelmi miniszter nyugalmazott első helyettesének, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága tagjának a magyar és a nemzetközi munkásmozgalomban kifejtett kimagasló tevékenysége elismeréseként, 80. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság Rubinokkal Ékesített Zászlórendje kitüntetést adományozta. Alkohológiai konzultatív munkaértekezletet rendezett a megyei tanács egészségügyi osztálya tegnap, október 22- én délelőtt. A találkozón részt vett dr. Simek Zsófia, az Országos Ideg- és Elme- gyógyászati Intézet Alkohológiai Tudományos Módszertani Központjának főorvosa és Fekete János, az alkohol- ellenes országos bizottság munkatársa, valamint a megyei bíróság, ügyészség képviselői. járási, városi főorvosok, illetve a témával foglalkozó munkatársak. A napirenden az alkoholisták kötelező gyógykezelésével kapcsolatos hatósági, illetve szakmai tevékenység szerepelt. Számtalanszor hangoztatott, mégis csekély eredményt hozó igazság: az alkoholizmus össztársadalmi probléma, amelyet az egészségügy önmagában nem tud megoldani. A gond felszámolásában remélhetően hamarosan fordulópont követkePénteken Sátoraljaújhelyen megkezdődött a X. édes anyanyelvűnk országos verseny döntője. A Kazinczy Ferenc emlékére rendezett vetélkedőn a megyékben és a megyei jogú városokban tartott elődöntők legjobbjai, együttesen hatvankét gimnazista és szakközépiskolás, továbbá a szakmunkásképző intézetek ötvenöt tanulója Nyitnak a kertészeti árudák pénteken megkezdődött a kertészeti árudák őszi árusítási szezonja. Országszerte 350 telepen, lerakatban vásárolhatják meg a kiskerttulajdonosok az őszi szaporításhoz szükséges csemetéket. dísznövényeket, évelő virágokat stb. a Kertforg Kft. hálózatában száz lerakat várja a vásárlókat, kinyitottak az állami gazdaságok és a termelő- szövetkezetek önálló árudái is. Az őszi szezon újdonsága, hogy mintegy 20—30 magánkereskedővel egészült ki a forgalmazásban részt vevők hálózata. Általában jónak ígérkezik az őszi ellátás. Bőséges a kínálat almából és szilvából, az idén már nem lesz fennakadás a dió- oltvány-ellátásban. ebből a keresett cikkből is bőven van a lerakatokban. árudákban. A meggy- és a kajsziellátás is zavartalannak ígérkezik, és várhatóan az őszibarack-szükségleteket is ki tudják majd elégíteni. bár egyes fajtákból több is elkelne. A cseresznyeoltványok árusítását is megkezdték; közepes a kínálat. A szőlőoltvány- készlet szintén lehetővé teszi az igények fedezését. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke pénteken adta át. Jelen volt Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Gyenes András, a KEB elnöke és Somogyi Imre, a KEB titkára. ♦ * * A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Szalaí Sándor állami díjas akadémikusnak, az MTA Tudomány- szervezési Intézete tudományos tanácsadójának több évtizedes kiemelkedő tudományos és tudományszervezői munkássága elismeréseként, 70. születésnapja, valamint nyugalomba vonulása alkalmából a Magyar Népköztársaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke pénteken adta át. Jelen volt Kornidesz Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője és Szentágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. zik be, hiszen a kormányzat illetékes szervei 1983 végéig a téma kapcsán komplex programot dolgoznak ki. Az értekezlet résztvevői hangsúlyozták, hogy erősíteni kell a megelőzés, a gyógyítás és a rehabilitáció hármas egységét. A kötelezően kezelt alkoholisták problémája ettől elválaszthatatlan. Hiába az erőfeszítés, az anyagi ráfordítás, ha a társadalmi, a munkahelyi, a családi környezet nem segíti az elgyengült szervezetű és jellemű embert, hogy megszabaduljon szenvedélyétől. Ma még mindig számtalan az ellentmondás az egészség- ügyi szervek intézkedési lehetőségei és a jogi szabályozók között. Az alkoholelvonó kezelés jelenlegi időtartama (4—6 hét) rövid. Az egészségügy szűkös lehetőségei nem biztosítják a kívánatos, legalább 6 hónapig terjedő gyógykezelést. Hiányos az tesz bizonyságot anyanyelvi felkészültségéről. A döntő az írásbeli feladatok megoldásával kezdődött. A gimnáziumi és szakközépiskolai tanulóknak húsz, a szakmunkásképzősöknek pedig tizenöt kérdésre kellett — feladatlapon — válaszolniuk. A kérdéseket úgy állították össze, hogy a válaszokból a bírálóbizottság következtetni tudjon a részt> i Nagyszalontán, Arany János szülővárosában, csütörtökön befejeződött a költő halálának 100. -évfordulója alkalmából tartott rendezvénysorozat. Az Arany-centenárium központi romániai ünnepségét szerdán Bukarestben tartották meg. Romániában sok helyütt megemlékeztek a költő halálának évfordulójáról, s számos lapban jelent meg tanulmány az évforduló kapcsán Arany János költészetéről, életútjáról. Nagyszalontán a rendezvénysorozat első eseménye a szeptember 30-án tartott közös román—magyar irodalmi est volt, amelyen Kozma Dezső kolozsvári egyetemi tanár is részt vett. Ekkor nyitották meg a centenáriumi kiállítást a csonkatoronyban levő Arany Múzeumban, ahol most eddig kevésbé ismert Arany-leveleket is megtekinthetnek az érdeklődők. utógondozás szervezettsége, sok a visszaeső alkoholista. Az eredmények, a módszerek a legjobbnak a nagyfai munkaterápiás elvonóintézetben bizonyulnak, ide azonban csak bírósági ítélettel kerülhetnek a betegek. A kezelési idő két év, a létszám telített, s az újabb „beutaltak” várhatnak sorukra. Megyénkben a József Attila tüdőkórházban terveznek kialakítani egy 30 ágyas alkohológiai rehabilitációs osztályt. Ez valamennyit enyhítene a gondokon, hiszen jelenleg ilyen gyógyításra a megyei pszichiátriai osztályokon mindössze 24 ágyat tudnak biztosítani. Számos hozzászóló mondta el véleményét az alkoholizmus elleni küzdelemről; abban mindnyájan egyetértettek, hogy nincs olyan eset az alkoholisták között, amellyel ne kellene foglalkoznia a gyógyításnak is. B. Zs. vevők aktív nyelvhasználati készségére. A döntő szombaton a nyilvános, szóbeli versennyel folytatódik, amelyen az írásbeli eredménytől függetlenül valamennyi résztvevő bemutatja szónoki készségét. A verseny . eredményét vasárnap Kazinczy Széphalom községben levő mauzóleumánál hirdetik ki. A csütörtökön tartott tudományos ülést luliana Dubei polgármesternő nyitotta meg. A rendezvényen megjelent számos román és magyar irodalomtörténész, helytörténész, néprajzkutató. A nagyszalontai Arany-évfordulón képviseltette magát a Magyar Írószövetség, valamint a kelet-magyarországi írócsoport is. Nagy Gáspár, az írószövetség titkára, Sánta Ferenc író, valamint Göröm- bei András debreceni egyetemi tanár koszorút helyezett az Arany-szülőház helyén levő emléktáblánál. A Magyar írószövetség nevében Sánta Ferenc író köszöntötte a tudományos ülésszakon megjelent mintegy kétszáz főnyi hallgatóságot. Beszédében méltatta Arany költészetét. Kiemelte, hogy a költő erkölcse, tisztessége példamutató az írók és költők számára. Biológiai tanácskozás Pénteken befejeződött Veszprémben a KGST-orszá- gok biológiai szakértőinek tanácskozása. A .makro- és mikroelemek körforgalmával foglalkozó eszmecserén azokat a tudományos tapasztalatokat ismertették, amelyeket a különböző országokban szereztek a mezőgazdasági kultúrák a vízi növényzet és az erdők elemzése során. Az előadások több mint fele egyébként a víz és a termőtalaj közötti makro- és mikroelem-áramlással, s ennek hatásával foglalkozott. A magyar kutatók elsősorban a Balaton és a Fertő-tó üledékének mikroelem-összetételéről szóltak. A lengyel kutatók ezeket az eredményeket a mazuri tavaknál szerzett információikkal vetették össze, a csehszlovák szakértők pedig az Elba és a Moldva folyó találkozásánál levő mezőgazdasági területen végeztek igen érdekes kutatásokat. A tapasztalatoknak egyébként számos közös vonásuk volt, így például az utóbbi években nőtt a vizek nehézfémtartalma és a zöld- anyagtermelő-képessége. Ez utóbbi egyértelműen egyes tápanyagok feldúsulását jelzi. A mikro- és makroele- mek körforgalmának megváltozása számos, jól észlelhető hatással jár. Ezek között példának említették, hogy a fokozott tápanyagellátás. ezáltal az egyre növekvő zöldanyagtermelés arra készteti a tavak védőit, hogy kipusztítsák a burjánzó sást, nádast. Ezzel azonban tovább bontják a vizek természetes biológiai egyensúlyát, hiszen a nádasok eltűnésével eltűnnek a tájhoz tartozó madarak is. Elfogták a cserbenhagyó gázolót Október 21-én, csütörtökön, este 18 óra 55 perckor a Budapest XXII. kerület, Gádor utca 15. előtt egy Trabant gyártmányú, ismeretlen forgalmi rendszámú személygépkocsi haláLra gázolta a vele azonos irányban haladó, kerékpáron közlekedő Mészáros Zsolt Lajos, 12 éves iskolai tanulót. A baleset után az ismeretlen járművezető áldozatát cserbenhagyva, a helyszínről megállás nélkül elhajtott, méghozzá úgy, hogy a motorháztetőn a kerékpárt is tovább vitte. A baleset után a rendőrség hangszórós kocsijaival a helyszín környékén, valamint a rádión keresztül a lakosság segítségét kérte a gázoló járművezető személyének megállapítására. A lakosságtól érkező bejelentések alapján a rendőrség elfogta és ügyészi egyetértéssel előzetes letartóztatásba helyezte Erdei Tibor Imre, 25 éves víz-gázszerelő, budapesti — budafoki — lakost, aki alaposan gyanúsítható a halálos gázolással és a segítség- nyújtás elmulasztásával. >0 A mezőberényi piacon Foto: Bukovinszky István Az egészségügy lehetőségei az alkohol elleni küzdelemben Édes anyanyelvűnk döntő Sátoraljaújhelyen A barátom vagy? D gen gyakran panaszoljuk, hogy elszegényednek, formálissá válnak emberi kapcsolataink. Mór- mór az igazi barátság is idejét múlta, hiszen nem érünk rá, futtában kérdezzük egymástól, hogy mi újság, hogy vagy, és rohanunk tovább. Hová tűnt az önfeláldozásra késztető, az életre szóló nemes érzelem? E sorok írója — tán alaptermészetéből fakadóan — kevésbé borúlátó. Szerencse dolga is, de tapasztalja a barátság létét. A kérdés persze az, hogy milyen barátságét . .. Tizenévesek sorolják barátaik nevét. Mit tudnak róluk? Sokszor nagyon keveset. A csúfnevét, külső ismertető jegyeit, azt, hogy hol szoktak találkozni, milyen közös elfoglaltságuk, szórakozásuk van. Ennyi elég volna a barátsághoz? Ellenvetésként mindjárt felötlik, hogy a barátsághoz alapos ismeretség kell, netán valami közös cél, a gondolkodás hasonlósága és így tovább. Mondjuk is, hogy az ilyen kapcsolat mindössze haverság, ami ugyebár lényegesen kevesebb. Es említhetünk klasszikus példákat az igazi barátságra: Petőfi és Arany, Goethe és Schiller, Marx és Engels. . . Nemes eszméktől vezérelt fegyvertársak. A tizenévesek pedig okkal értetlenek: mit kezdjenek az eszményi példákkal? Ha egyszer nekik annyi is elegendő, hogy Jocóval jót lehet dumálni a zenekarokról, Ferivel a fociról, Julival a szerelemről, egyszóval arról, ami megélt vagy megélhető élményük? Vajmi kevés sikerrel kecsegtet a kioktatás. Nem lehet kívülről betáplálni senkibe az érzelmi igényességet. Arra azonban vállalkozhatunk,- hogy példákkal — elsődlegesen a magunk példájával — bizonyítsuk, mely emberi tulajdonságok érdemelnek tiszteletet. Mert egyebek között a barátság alapja is' a kölcsönös tisztelet. Mellékesen megjegyzendő, hogy a rossz is lehet vonzó, ha nem így volna, aligha találnának társra példának okáért a bűnözök. Barátra vagy csupán cinkostársra? És ha kitartanak egymás mellett, úgymond zsiványbecsületből, miféle 'jelzővel illessük ezt a rosszra szövetkezést? A közfelfogás szerint a barátság pozitív fogalom, következésképpen elválasztjuk tőle a külsőségeiben azonos, ám tartalmában más érzelmi megnyilvánulásokat. Egyfajta konvenció persze, hogy a barátságról szólva a tizenévesek jutnak eszünkbe. Merthogy a nagy barátságok gyerekkorban, az iskolában köttetnek. Igaz lehetett ez valaha, amikor a gyerekkori társak felnőttként sem távolodtak el egymástól — térben sem, társadalmi hovatartozásban sem. De hát az elmúlt évtizedekben igencsak mozgékony életet éltünk. Egykori osztálytársaim szétszóródtak az országban, mindenféle foglalkozású és érdeklődésű került ki közülünk. Hébe- hóba látjuk egymást, s fölemlegetjük kalandjainkat. Ám a barátságunk visszavonhatatlanul emlékké vált. Már nem is mondjuk napi gondunkat-bajunkat. S ha mondjuk is, udvarias bólogatás a válasz. Üj kapcsolatokat teremtünk, új barátokat szerzünk, immár jóval a felnőttkor küszöbén túl. Kevesebbet érne ez a többnyire a közös érdeklődésen, kedvtelésen, szakmai rokonságon alapuló barátság? Legfeljebb szű- kebb területre szorítkozik az egymás iránti kíváncsiságunk. Bűvülhet aztán, bár nyilván nem gazdagítja a közös múlt. Hogy mennyire bizonyul tartósnak? Esete válogatja. Sok minden teheti próbára. Olykor elegendő a barátság „kiürüléséhez” a pozícióváltozás. Nem éppen szívderítő tény, de tény, hogy gyakran semmivé foszlik szövetségünk, csak azért, mert a másik nálunknál magasabbra tört, avagy jócskán elmaradt. Amire elfogadható mentséget is találhatunk: bizonyára eltávolodott egymástól felfogásunk, megváltoztunk, hiába is keresnénk egymásban azt, ami korábban összekötött. No meg — tisztelet a kivételnek — a barátságról kiderül, hogy mindössze érdekszövetség volt. Fájó leltárt készíthetünk, hogy melyik barátunkat miért vesztettük el. Tönkrement házasságoknak nem egyszer a barátság is áldozatává válik. Mert férj is, feleség is elvárja, hogy a család barátai neki adjanak igazat. Holott nem a barátoktól hidegültek el, hanem egymástól. Rendszerint mindketten érzelmi válságot élnek át, kötelességünk lenne — hiszen bajban ismerni meg, ki az igazi barát — mindkettőjük mellé áll- nv ha engednék, ha nem rivalizálnának még ebben is. Szerencsés esetben a válság múltával újra kezdhetjük, ha nem maradt bennünk is növekvő rossz érzés. Hányszor kérdezzük: „ugye, a barátom vagy?”, feltételezve, hogy az igenlő válasz után, helyeslést, biztatást kapunk valamely tettünkre, elhatározásunkra. Csalódunk, ha más következik, pedig örülnünk kellene. De mennyire vagyunk alkalmasak a számunkra nem hízelgő vélemény elfogadására, vagy legalább tudomásul vételére? Ismételgetjük persze, hogy a barátunktól fogadjuk el a legkeményebb kritikát is, ám a valóságban a megértéssel együtt az egyetértést is megkívánjuk. Barátságunkban sem vagyunk bölcsebbek, türelmesebbek, okosabbak, mint általában. Mindezt tudva, miért állítottam fentebb, hogy tapasztalom a barátság létét? , eggyözödésem, hogy nem tudjuk nélkülözni. Kell valaki — kellenek valakik —, aki figyel ránk, és aki a mi figyelmünket igényli. Igen, az eszményi barátságra kellene törekednünk, ám eközben nem mondhatunk le a kompromisszumokkal nehezített, ha úgy teszik, gyarlóságunkat híven tükröző érzelmi kapcsokról. Szükségünk van rá, hogy a „barátom; figyelsz?” kérésünkre-kérdésünkre megértő hallgatás legyen a válasz. Valakié, akit becsülünk, s aki megbecsül. ... Maros Denes Csongrád az országos távhívó hálózatban Csóngrád városban 1982. október 29-én 15 órakor új automata telefonközpontot adnak át rendeltetésének. Az új központot ugyanakkor bekapcsolják az országos távhívóhálózatba. A távhívásban részt vevő helységekből így közvetlenül hívhatják fel a csongrádi előfizetőket a 63-as körzetszám előzetes tárcsázásával. Ezzel egy időben a posta a városhoz közeli két településen megszünteti a bok- rosi és a felgyői telefonközpontokat. Ezek előfizetőit is bekapcsolják a csongrádi városi központba, s ezzel az országos távhívóhálózatba is. Október 29-től a csongrádi központhoz tartozó előfizetők telefonszámai megváltoznak. A megváltozott hívószámokról az ország bármely helyi tudakozójától kaphatnak felvilágosítást az érdeklődők.
