Békés Megyei Népújság, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-14 / 241. szám

1982. október 14., csütörtök NÉPÚJSÁG Ügyintézés a társközségekben Hazánkban 715 közös tanácsú község van, melyhez 2325 település tartozik. A közös tanácsú községeket úgy kell felfogni, mint egyenlő felek társulását — mondotta dr. Papp Lajos államtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke Békéscsabán, a közelmúltban ren­dezett értekezleten. Vajon ez az elv az ügyintézésre is vonatkozik? Nem kerül-e hátrányba a társközség a szék­helyközséggel szemben? Annál is inkább fel kell vetni ezt a kérdést, hiszen olykor jókora távolságra esnek egymástól. Hogyan sikerül érvényesíteni azt az elvet, hogy az ügyeket ott intézzék, ahol azok felmerülnek? Csabacsüdön döntenek ségház és egy fogorvosi ren­delő működik. Január elsejétől Csaba- csüdnek, Kardosnak és ör- ménykútnak közös nagyköz­ségi tanácsa van. A szék­hely Csabacsüd. Ez a legna­gyobb, két és fél ezer lakosa van. A három község távól van egymástól, a közlekedés azonban jó. A közös tanács szervezését alaposan előké­szítették. Biztatóak voltak a korábbi tapasztalatok is, hi­szen örménykút és Kardos ezt megelőzően már közös tanácsot alkotott. Részben ezzel magyarázható, hogy zökkenőmentes volt az egye­sítés. Erről tájékoztatott a közös tanács vb-titkára, Var­— Az ügyin­tézést hogyan oldották meg a két társközség­ben? — Kardoson és örménykú- ton is működik kirendeltség. Az a célunk, hogy az ügye­ket helyben in­tézzük el. A lakosságnak ne kelljen beutaz­ni a székhelyközségbe. A társközségekben végzik a környezettanulmányokat, ezenkívül hatósági ügyinté­zéssel is foglalkoznak. Kar­doson intézik a szabálysérté­seket és az anyakönyvveze­tést. A többi hatósági ügyet itt a székhelyközségben in­tézzük. Szükség esetén azon­ban a közös tanács dolgozói kimennek a társközségbe. A műszaki ügyintéző az építési jellegű feladatok ellátása vé­gett rendszeresen kijár ör- ménykútra és Kardosra. Az ipari és kereskedelmi ható­sági tevékenységet is hely­ben szeretnénk elvégezni. Ez még csak terv. — Hány üggyel foglalkozik a közös tanács évente? — Mintegy 2 ezerrel. Többségüket az adó-, a gyámügy és a szociális ügy teszi ki. — Hol hozzák az érdemi döntéseket? — Természetesen Csaba­csüdön. — Mire alapozzák a dön­tést olyan esetben, amikor valamelyik társközség lako­sáról van szó? ga Mihályné. Varga Mihályné — Hétfő kivételével min- dennap van ügyfélfogadás. Mégis hétfőn kopognak be legtöbben a kirendeltségre. Az emberek így szokták meg. Csabacsüdre senkit sem uta­sítottunk. — Milyen ügyekkel for­dulnak az em­berek a kiren­deltséghez? — Legtöbb esetben adófi­zetés miatt. Ezeket az ügye­ket itt helyben elintézzük. Novodomszky Jánosné — Akkor is, ha reklamáció történik? — Ez sem ritka. Most három ilyen eset fordult elő. Három kardosi lakos befizette az adót, és a napokban végrehajtási érte­sítést kaptak. Valószínű, ké­sőbb érkezett a csekk Csa­bacsüdre. A tanácsnál nem tudták ellenőrizni, hogy be­fizették-e vagy sem, ezért küldték ki a végrehajtási fel­szólítást. — Mit tesz ilyenkor a ki- rendeltség? — Miután az ügyfelek be­mutatták a csekket, telefo­non értesítettem Csabacsü- döt, hogy az adó rendezve van. — Csupán ilyen apróságok fordulnak elő? — Van olyan lakosunk, akinek 7 ezer négyzetméter­nél több földje van és tsz- tag. Ilyen esetekben maga­sabb az adókulcs. Felkere­sett, hogy nem történt-e té­vedés a kivetésnél. Fel kel­lett világosítanunk a jogsza­bály előírásáról. Szociális segélyek és gyámügyek ese­tében környezettanulmányt végzünk. Ennek alapján hoz­zák meg Csabacsüdön a dön­tést. Évente 20 ilyen ügy for­dul elő. A döntések meg­felelőek, reklamáció, mint mondottam, csak adónál for­dul elő. Az anyakönyvveze­tés és a hagyatéki leltár fel­vételét is itt helyben végez­zük el. Ezenkívül szabály- sértésekkel is foglalkozunk. Eddig 8 ügyben hoztunk ha­tározatot. Tárgyalást nem tartottunk, mert tisztázott volt a tényállás. Csupán egy személy fellebbezett. Nem vagyok egyedül — A kirendeltségek veze­tői közeli kapcsolatban van­nak a lakossággal. Ök vég­zik a környezettanulmányo­kat. Ennek alapján születnek az érdemi döntések. Felleb­bezés ebben az évben még nem fordult elő. A társköz­ség lakói ritkán keresik fel a székhelyközség tanácsát. Ügy érezzük, ez az új rend­szer bevált. Az ügyintézők kevesebb ügycsoporttal fog­lalkoznak. Nagyobb a lehető­ség a szakosodásra. Későn érkezett a csekk Kardos. Emeletes épület egy tágas téren. Ez volt a ta­nácsháza. 1968-ban épült. Az önálló tanácsnál hatan dol­goztak. Jelenleg ketten van" nak a kirendeltségen. No­vodomszky Jánosné az ad­minisztrátor. Egy tágas he­lyiségben fogadja az ügyfe­leket. Az épület többi része sem kihasználatlan. Egész­örménykút mintegy 10 ki­lométerre van a székhely­községtől. A Felszabadulás Termelőszövetkezet egy szűk irodájában működik a ki- rendeltség. A szép, modern épület tanácsházának épült, később a tsz megvásárolta, s újabb épületekkel toldotta meg. örménykúton ugyanis 1952-ben alakult meg az ön­álló tanács. Kardos is ide­tartozott. Aztán fordult a kocka. Kardos fejlődése meg­gyorsult. Közel volt a főköz­lekedési úthoz, örménykút viszont távol esett attól. 1977-ben egyesült a két köz­ség. Kardos lett a közös ta­nács székhelye. Ízlelgették, tanulták az igazgatás új, korszerű formáját. Ez év ja­nuár elsején már jelentős ta­pasztalatok álltak mögöttük, amikor Csabacsüddel egye­sültek. Gábor Mihály, a ki- rendeltség vezetője, aki ko­rábban örménykút vb-titká­ra volt, a következőket mondja: — Kardos és örménykút egyesítése előtt az itteni la­kosságnak fenntartásai vol­tak. Attól tartottak, hogy örménykút háttérbe szorul, s az ügyeket egy távoli köz­ségben, Kardoskúton kell el­intézniük. Az eltelt idő iga­zolta, hogy örménykút la­kossága sem közigazgatási­lag, sem más vonatkozásban nem került háttérbe. A köz­ség az egyesülés után to­vább fejlődött. Megépült a törpe vízmű, amely biztosítja a vízellátást. A villanyháló­zat is bővült. — Milyen az ügyintézés színvonala? — Egyedül végzem a ki- rendeltség teendőit örmény­kúton. Itt nem áll minden adat a rendelkezésemre. Nem az ügyfelet küldöm a székhelyközségbe, hanem személyesen megyek és in­tézem el az ügyet. Az anya­könyvvezetést Kardoson in­tézik. A környezettanulmá­nyokat és hagyatéki leltáro­kat viszont én végzem. — Naponta hányán keresik fel? — Általában hatan-heten, de néha többen is. Megállí­tanak az utcán, elmondják a dolgaikat. Ebben nincsen semmi kivetnivaló, jól is­mernek, itt nőttem föl. Itt nincs olyasmi, hogy csak dé­lig van fogadóóra. Hozzánk tanyavilág is tartozik. So­kan nagy utat tesznek meg, míg a tanyáról bejönnek a községbe. örménykútnak 850 lakosa van. Gábor Mihály egyedül dolgozik a kirendeltségen. A legkülönfélébb dolgokkal foglalkozik. Okkal vetődik fel a kérdés, kitől kap támo­gatást, vagy netán teljesen a saját erejére van hagyatkoz­va. — Valóban, az ügyeket egyedül inté­zem. De nem vagyok ebben a munkában teljesen ma­gamra hagyat­kozva. Sok se­gítséget kapok a tanácstagi csoporttól, a különböző tö- Gábor Mihály megszerveze- tektől és ma­gától a termelőszövetkezet­től. A kirendeltség vezetőjé­nek szükség van a támoga­tásra. Községünkben is van­nak olyan gyerekek, akik ve­szélyeztetett környezetben élnek. A Hazafias Népfront­tól, a nőbizottságtól és más szervektől kaptam jelzése­ket. Így került sor állami gondozásba való vételre. De sorolhatnám más esetekkel kapcsolatban is a példákat, összetartó a község. Aktívan tevékenykednek a tömegszer­vezetek. A tapasztalatok azt iga­zolják, hogy a három köz­ség egyesítése szerencsés volt. Az ügyintézés is példa­mutatóan oldották meg. J^n- sik Pál, a nagyközségi kö­zös tanács társadalmi elnök- helyettes elmondta, hogy az egyesítéssel jelentősen csök­kent a létszám, ugyanakkor egyszerűsödött és gyorsabbá vált az ügyintézés. A két társközségben eredményesen dolgoznak a tanácstagi cso­portok. A közös tanács tes­tülteiben hatékonyan kép­viselik a társközségek érde- keit, a kirendeltségek veze­tői pedig közmegelégedéssel végzik munkájukat. A ta­nácstagok igen aktívan kép­viselik a lakosságot. Segítik a tanácsi munkát és az igazgatási tevékenységet, s kezdeményezik a helyi gon­dok megoldását. A korábbi évekhez képest aktívabbakká váltak a tömegszervezetek. Erősödött a társközségekben a társadalmi összefogás is. Ezek olyan kedvező tapasz­talatok, melyek egyben iga­zolják ennek az új formának a hatékonyságát is. Serédi János Veress Erzsi felvételei Szolgálatunkban a szabvány Orosháza fl munkás- mozgalom harcosnői voltak (Tudósítónktól) Orosházán a Hazafias Népfront városi bizottságá­nak nő- és rétegpolitikai munkabizottsága a közel­múltban veterán nők talál­kozóját rendezte meg a Pe­tőfi Művelődési Központ koncerttermében. Varjú József né, az oros­házi járási pártbizottság nő­felelőse történelmi visszate­kintésében ismertette a for­radalmi mozgalmak kialaku­lását, fejlődését Orosházán, a századforduló táján. Elmon­dotta, hogy a párt nagy je­lentőséget tulajdonít forra­dalmi hagyományaink meg­ismerésének. Teszi ezt azzal a meggyőződéssel, hogy a je­len megértése és a jövő ter­vezése nem képzelhető el múltunk alapos tanulmányo­zása nélkül. Szükséges, hogy az ifjúság is megismerje a forradalmi elődök küzdelmes útját, mert ez is segítheti a fiatalabb korosztály szocia­lista tudatának kialakulását, fejlődését. E bevezető után az előadó részletesen ismertette a Vi­harsarok és Orosháza pa­rasztmozgalmait, a nők be­kapcsolódását a mozgalom­ba. Míg az 1891-es esemé­nyeknél az asszonyok szoli­daritását inkább érzelmi té­nyező motiválta, 1897-ben már a szocialista eszme ösz­tönözte arra, hogy felszólít­sák „az ország mosó- és va­salónőit”, hogy szervezkedje­nek a kizsákmányolás ellen. Az 1891-es május 1-e volt az első alkalom, hogy a nők is tömegesen vettek részt a munkások megmozdulásai­ban. Ezt a megmozdulást „zászlós forradalom”-nak ne­vezték. A beszámoló második ré­szében Szappanos Ferencné, a HNF városi bizottsága nő- és rétegpolitikai munkabi­zottságának elnöke a nők visszaemlékezéseinek feldol­gozásáról tartott tájékozta­tót. Elmondotta, hogy 1977. június 3-án Orosházán meg­alakult a munkásmozgalmi hagyományokat ápoló mun­kabizottság 7 taggal. E bi­zottság folytatja a visszaem­lékezéseket gyűjtő munkát. Nagyon sok értékes anyag, dokumentum gyűlt össze, melynek feldolgozását külön szerkesztő bizottság csinálja. E gyűjtőmunka eredménye­ként már két kiadvány jelent meg. Hasonló feldolgozásra kerül sor a nőmozgalomról írt visszaemlékezések és egyéb dokumentumok alap­ján is, melyet az előadó rész­letesen ismertetett. Kiss Horváth Sándorné 1946. október 14-én alakult meg a Nemzetközi Szabvány- ügyi Szervezet (ISO). A megalakulás évfordulóját 13 évvel ezelőtt szabványosítási világnappá nyilvánították. E napon a világ csaknem min­den országában megemlé­keznek a szabványosításnak az egyes országok gazdasá­gában és a világkereskede­lemben, a nemzetközi együtt­működésben betöltött segítő szerepéről. Az idei szabvá­nyosítási világnap alkalmá­ból mind az ISO elnöke, mind a villamosipari szabvá­nyosítással foglalkozó társ- szervezet, a Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság (IEC) elnöke nyilatkozatot adott ki, amelyben felhívták a világ ipari, kereskedelmi szakembereit a fokozott nem­zetközi szabványosítási együttműködésre. A szabványosítás eredmé­nyei ma már olyan termé­szetesen beépülnek minden­napi életünkbe, hogy nem is gondolunk rá. Természetes­nek tekintjük, hogy lakásunk telefonkészülékén a megfe­lelő számokat tárcsázva, egy távoli ország városában levő telefonközpont, és a közbeeső hazai és külföldi állomással létesítenek automatikus kap­csolatot, és nem gondolunk arra, mennyi műszaki egysé­gesítést igényelt ez az egy­szerűnek tűnő művelet az or­szágok postái között. Termé­szetesnek tekintjük, hogy kü­lönböző országok vasútjainak vagonjai könnyedén hozzá­kapcsolhatók egy nemzetkö­zi gyorsvonathoz, és nem gondolunk arra, hogy ehhez a vagonok méreteit, ütközőit, vonószerkezeteit, fékberen­dezéseit stb. kellett egysége­síteni. Fel sem merül ben­nünk a gyanú, hogy a ma­gyar gyártmányú rádiónkkal összekapcsolt csehszlovák gyártmányú lemezjátszón ne volna lejátszható a világ bár­mely országában gyártott hanglemez, pedig ennek is igen sok egységesítés a felté­tele. Ugyanez a helyzet a fényképezőgépek és a hozzá­juk tartozó filmek, a válasz­tékbővítés céljából importált villamos készülékek vagy éppen a legegyszerűbb kötő­elemek, csavarok felhaszná­lásával. A hazai ipar számára is nélkülözhetetlen segítséget nyújtanak a szabványok. A méretek és műszaki jellem­zők egységesítésével, a vá­laszték rendezésével lehetővé teszik, hogy az egyes elemek­ből nagyobb mennyiséget gyártsanak, s ezzel megte­remtsék a gépesítés, automa­tizálás lehetőségét. A ren­deltetésszerű alkalmasság műszaki követelményeinek előírásával megkönnyítik a gyártó és a felhasználó kö­zött a szerződés műszaki fel­tételeinek meghatározását. Ezen túlmenően a biztonság, az élet- és egészségvédelem, a környezetvédelem, és a fo­gyasztók alapvető érdekeinek védelme érdekében, kötelező előírásaival a hozzá nem értő vagy a gazdasági hata­lommal nem rendelkező fo­gyasztó helyett az államha­talom eszközeivel segít ügyel­ni arra, hogy a fogyasztó az árral arányos minőségű, megfelelő terméket kapjon. Ehhez természetesen a szab­ványok méltányos előírásai mellett a követelmények be­tartását ellenőrző szerveze­tek működése is szükséges. A nemzetközi követelmény­szinteket tartalmazó hazai szabványok abban is segítik az iparvállalatokat, hogy tá­jékoztatják arról a műszaki , színvonalról, amelyet gyárt­mányaiknak teljesíteniük kell ahhoz, hogy reményük le-- hessen gyártmányaik külpia­ci értékesítésére. Tehát az exportáló vállalatok alapve­tő érdeke, hogy gyártmá­nyaik legalább megfeleljenek a szabványok követelmé­nyeinek, még akkor is, ha a hazai szabványok exportter­mékekre nézve semmiféle kötelezettséget nem írnak elő. A szabványok helyes al­kalmazása növeli az ipar ver­senyképességét, elősegíti a termelés gazdaságosságát, megkönnyíti a ' nemzetközi együttműködést. Elősegíti az anyaggal, energiával, mun­kaerővel való gazdálkodást, a takarékosságot. A magyar szabványosítás szorosan együttműködik e célok érdekében a KGST megfelelő szerveivel és a nemzetközi szabványosító szervezetekkel. Szabványait a nemzetközi előírásokkal össz­hangban dolgozza ki, és rendszeresen korszerűsíti. A gazdaságirányítás korszerű módszereinek megfelelően a magyar szabványok mintegy 90 százaléka a vállalati ér­dekeltség, a gazdasági ösz- tözők és szabályozók hatásá­ra, a vállalati vezetők dönté­se alapján érvényesül, és csak igen szűk területen al­kalmazza őket az állam kö­telező előírásként, a közér­dek, a biztonság, az egész­ségvédelem biztosítására. A szabványosítási világnap megbecsülése azoknak a szakembereknek, akik e fon­tos munkát szorgalommal és felelősséggel csinálják. Növekszik a társadalmi munka értéke megyénkben A népfrontbizottságok, va­lamint a megyei és helyi ta­nácsi szervek már régóta nagy figyelemmel kísérik: hogyan alakul évről évre a társadalmi munka értéke az egyes településkategóriák szerint? Noha az 1981-ben ’elért legjobb eredményeket már közöltük, talán mégsem árt emlékeztetni a teljesít­ménynövekedés mértékére, egy nemrég készült HNF-ösz- szesítést alapul véve. Míg 1976-ban csupán 254 forint, tavaly 461 forint volt az egy lakosra jutó megyei átlag. Egyébként Békés me­ggye állampolgárai és munka­helyi kollektívái csaknem 2Ó0 millió forint értékű tár­sadalmi munkával járultak hozzá tavaly lakóhelyük és az ott levő gyermek-, vala­mint szociális intézmények, továbbá iskolák, játszóterek, sportpályák stb. fejlesztésé­hez; ezenkívül környezetük szebbé, kulturáltabbá és ott­honosabbá tételéhez. A ko­rábbinál szervezettebb és na­gyobb arányú összefogást le­hetett tapasztalni a közmű­vesítéssel kapcsolatos felada­tok megoldásában. Szegfű István, a HNF me­gyei titkárhelyettese a gaz­daságpolitikai munkabizott­ság legutóbbi ülésén arról tájékoztatott, hogy a váro­sokban és a nagyobb köz­ségekben a rendezési tervek sajnos kevesebb lehetőséget teremtenek a lakosság ön­kéntes munkavállalására. Olykor még szélsőséges ese­tek is előfordultak az elmúlt időszakban. Például a közös összefogással elkészített par­kot vagy játszóteret a helyi tanács később átépíttette, mert nem felelt meg az elő­írásoknak. Ahhoz, hogy az ilyen és az ehhez hasonló esetek ne fordulhassanak elő a jövőben, már jó előre is­mertetni kell a dokumentá­ciókat, az elképzeléseket a lakosság körében. A megváltozott gazdasági feltételek ezentúl is indokol­ják a társadalmi munkák szervezését, tervszerű irányí­tását, de nem mindenáron! Településeink arculatának formálásakor fel kell tárni a helyi anyagi és szellemi erő­forrásokat, csak ezután cél­szerű az emberek mozgósítá­sa. Jó úton halad ez a fajta tevékenység, hiszen az előze­tes felmérések és tapasztala­tok arra engednek következ­tetni, hogy 1982. I. fél évében az egy lakosra jutó társadal­mi munka értéke mintegy 20 százalékkal volt magasabb, mint az előző év hasonló idő­szakában. —y—n

Next

/
Oldalképek
Tartalom