Békés Megyei Népújság, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-14 / 241. szám

1982. október 14., csütörtök o Hídfestés — állványozás nélkül Péró Csaba geológust, ta­nársegédet, az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem tu­dományos munkatársát, aki — mint hegymászó — egyút­tal a Ferencvárosi Termé­szetbarátok Sportkörének a tagja, négy évvel ezelőtt meghívták egy 40 méter ma­gas gyárkémény lebontásá­ban való közreműködésre. Nem kevés pénzt ígértek ér­te. Vállalta a munkát. Igaz, a sportkör javára írták a pénzt, de hát nem olcsók a hegymászó-felszerelések és a külföldi túrák. Így járult ah­hoz ő is, hogy sporttársaival együtt eljusson Csehszlová­kiába, valamint a Szovjet­unióba, ahol a Kaukázus szikláit és a Pamir 2100 mé­ternél magasabb csúcsát is megmászta. Egy kicsit szokatlan neki most a békési táj, ahol egyetlen domb sincs, és a legmagasabb pont a környé­ken a Kettős-Körös mezőbe- rényi hídja víz feletti ívének a közepe. Ezen a hídon dol­gozik most a Közúti Gépel­látó Vállalat alvállalkozója­ként öt társával — Bokros Tibor, Tóth István, Szűcs Jó­zsef, Kormányos Attila 5. éves gépészmérnök-hallga­tókkal és Borsos Ferenc autószerelővel —, a Montán elnevezésű gazdasági munka- közösség tagjaival, mint az első az egyenlők között. o Az évszázad elején épült híd három nyílású, alsópá­lyás és a hossza 80 méter. Nem nagy forgalmú, de mégis jelentős, mert a Körö­sök áradásakor a gátak meg­erősítéséhez szükséges anya­gok szállítását ezen át bo­nyolítják le. Erről Bartyik Endre, a KPM Békéscsabai Közúti Igazgatóság műszaki ellen­őre tájékoztat, és azt is el­mondja, hogy ez a kis cso­port először rozsdakaparóval letisztította, lakkbenzinnel lemosta a híd vasszerkezetét, ezután kétszer míniummal kente be, most pedig az alap- és zománcfestés van soron. Mindez állványozás nélkül történt, illetve törté­nik. Állvány helyett, mint lá­tom, létrát, hevedert és spe­ciális kötelet használnak. — Mióta csinálja? — kér­dezem a magasban szorgos­kodó Bokros Tibortól. Nagy jövőt jósolnak Két év óta kísérletezik a MÉM megbízásából a csicsó­ka nagyüzemi termelésével, nemesítésével és többirányú hasznosításának lehetőségei­vel a Bárdibükki Állami Gazdaság. E vadon is élő növényt hazánkban eddig csak az erdészetek irtásterü­letein, vadmezőin termelték nagyvadak takarmányozásá­ra. Pedig ennek az igényte­len, silány, sülevényes, ka­vicsos és homoktalajon vi­ruló növénynek a szára, le­vele zölden kiválóan alkal­mas takarmányozásra, siló- zásra, földben levő gumói­ból pedig értékes anyagokat, — Az idén nyáron kezd­tem a többiekkel együtt. — Miért vállalja? — Huszonhárom éves va­gyok, jövőre mérnök leszek, kikerülök az életbe, az in­duláshoz pedig pénz kell. Leereszkedik a vasszerke­zetről, a többiek is körém sereglenek egy kis beszélge­tésre. Tóth István veszi át a szót: — Azért most is kell a pénz — jegyzi meg. — Milyen költségei vannak egy egyetemi hallgatónak? — érdeklődöm. — Nekem havonta 740 fo­rint a kollégiumi díjam, 600 forintot fizetek az ebédért, vacsoráért, pénzbe kerül az időnkénti hazautazás, fizetni kell a tankönyvekért, a rajz­eszközökért és hát a kultú­rát sem adják ingyen. — Miből fedezik ezeket a költségeket? — A szüléink a lehetőség­hez mérten támogatnak ben­nünket. Ám, hogy mindenre teljen, öt év alatt voltunk mi egyebek között újságáru­sok, filmstatiszták, műanyag­feldolgozóban fóliakészítők is, hogy keresethez jussunk. — Ez a munka jobb? — Egészen más, mint film­statisztának lenni. Itt kézzel­fogható az eredmény. Aztán még valami: gyönyörű a Kö­rös vidéke. Július óta na­gyon megszerettük ezt a tá­jat. Péró Csaba tanársegéd Fotó: Fazekas László a csicsókának gyümölcscukrot és etilalko­holt lehet kivonni. Mind a kettő jó áron értékesíthető, keresett cikk a világpiacon. A kísérletek eddigi tapasz­talatai szerint a csicsóka al­kalmas nagyüzemi termesz­tésre. A szakemberek nagy jövőt jósolnak neki. Más nö­vények termesztésére alig, vagy egyáltalán nem alkal­mas homokos területeken a csicsóka hektáronként 250— 300 mázsa zöld anyagot és 80—100 mázsa gumót ter­mett. A számítások szerint csupán Somogybán mintegy nyolc—tízezer hektárnyi te­rületen lehetne e növényt — Mennyit lehet keresni? — Naponta 600—700 forin­tot. Teljesítmény szerint. A keresetben benne van a ve­szélyességi pótlék is. o — Szóval veszélyes munka a hídfestés állványzat nél­kül? — fordulok Szűcs Jó­zsefhez. — Másnak talán jobban. Mi, mint hegymászók edzés­ben vagyunk, úszni pedig tudunk. — Hol edzenek? — Általában Budapesten, a Hármashatár-hegy egyik kőfejtőjében. — Nem hátráltatja a tanu­lást ez a munka? * — Nem, szombaton és va­sárnap dolgozunk, csak rit­kán egy-egy hétköznapon. — A hídfestésnek van va­lami kapcsolata a szakkép­zettségükkel? A kérdésre Bokros Tibor így válaszol: — Igen. Itt van például a híd rácsos szerkezetének a kialakítása. El kell ismerni, hogy az anyagkihozatal szin­te tökéletes. — Mit csinálnának más­képpen? — Bizonyos helyeken — a mai technológiával — sze­gecs helyett hegesztést kelle­ne alkalmazni. Nem egészen jó a korrózióvédelem sem és néhány szerkezeti elemet másképp kellett volna kiala­kítani. — A hídfestés fizikai mun­ka. Nem fárasztó? — Fiatalok vagyunk, bír­juk. Különben nem árt, ha egy mérnök a fizikai mun­kát megismeri, hiszen mun­kásokkal együtt fogunk majd dolgozni egész életünkben. Borsos Ferenc a kivétel. Ö motorszerelő egy tsz-ben. Mint gyakorló hegymászó kérte, hogy vegyék be a gaz- j dasági munkaközösségbe, és nagyon jól érzi magát ebben I a baráti körben. o A hidat a Közúti Gépellá- | tó Vállalat megbízásából — j állványozás nélkül — a hegymászók öltöztetik új I köntösbe. Munkájuk társa- I dalmi hasznossága: több száz- ■ ezer forint megtakarítás. Pásztor Béla nagyüzemi módon termelni. Ez két és fél millió mázsa silózható zöldanyagot és több mint tizenegyezer mázsa gu­mót jelentene. Az utóbbi gyümölcscukor- (fruktoz-) tartalma átlagosan 13—15 százalék körül mozog, s en­nek világpiaci . ára jelenleg tonnánként kétezer dollár fölött van. A Bárdibükki Állami Gaz­daság már kidolgozta a csi­csóka ültetésének, ápolásá­nak és betakarításának mód­szerét, sőt a növényvédel­mével kapcsolatos kísérletek is biztatóak. ZÖLDÉRT-húsUzem, Békéscsaba Két cím és egy védjegy Mosolygós, duci hentesle­gény, bal kezében sonka, jobbjában bárd. Az embléma nemcsak a mesterséget, a Békés megyei ZÖLDÉRT csabai húsüzemét is fémjelzi — egy hete. Akkor érkezett meg ugyanis a megyeszék­helyre a találmányi hivatal levele: elfogadják a grafikát. Engedélyezik, hogy minden termék címkéjére rányom­hassák, oltalomban részesítik a húsüzem védjegyét. De nemcsak védjegyet kapott az idén a húsüzem: a tavalyi „Kiváló Áruk Fóruma” cím­hez két másikat is szerzett, és elnyerte a nyári Szegedi Ipari Vásár különdíját. * * * A két új KÁF-jelvény ki­csit váratlanul érte a gyár vezetőit. Tulajdonképpen egyet akartak a múlt évi mellé szerezni. A biztonság kedvéért két termékkel — a békési és a csabai vékony kolbásszal — pályáztak az őszi BNV-n a címért. Próba, szerencse, mindkettő nyert. Nem is akármilyen pont­számmal: a békési, paraszto­san fűszerezett kolbász a maximális 100-ból 98 pontot érdemelt ki a zsűritől. Ekko­ra elismerés ezen a fórumon is ritkaságnak számít. Öröm és teher — a három évre ka­pott KÁF-jelvényt ugyanis meg kell óvni. Folyamatos, jó minőséggel, hiszen ado­mányozói folyamatosan el­lenőrzik az árut. Gondol­junk csak arra. hányán meg­mosolyogják azokat a híre­ket, amelyek a jelvény meg­vonásáról számolnak be! Ezt szeretnék elkerülni a csabai üzem dolgozói, és ve­zetői, ezért igyekszenek mind jobb árut a piacra dobni. De nemcsak jót, új­donságokat is. Ezek egyike a diétás ter­mékcsoport. Egy éve hozták forgalomba a kalóriaszegény virslit, a kenőmájast, a pá­rizsit és a sonkás felvágot­tat. A sikert — a szegedi vásár különdíja mellett — az is jelzi, hogy a fővárosi húsriagyker folyamatos megrendelővé lépett elő; ke­lendők a „fogyós” vörösáruk a csabai boltokban is. Ter­vezték sószegény készítmé­nyek gyártását is, ez azon­ban a hiányzó adalékanyag miatt egyelőre nem sikerült. * * * Még néhányat az újdon­ságokból. A megyei tanács kérésére lovak levágásába, feldolgo­zásába kezdtek, ez év feb­ruárjában. Nyitottak egy ló- húsboltot, a békéscsabai Ku- lich-lakótelepen. Az üzlet hamar fellendült, népszerű lett a finom és olcsó lóhús, lókolbász, lószalámi. „Saj- 5 nos”, olyannyira, hogy nem tudják a vásárlók igényét ki­elégíteni. Sokan ezért máris „elszoktak” az új boltból. A gyár vezetői remélik, hogy jövőre több vágólovat kap­nak, s akkor mindenki vehet, aki szereti a lóból készült csemegéket. Újdonság a juhpacal is. Korábban hulladékba ment a juh összetett gyomra, pedig — mint kiderült — érdemes feldolgozni, forgalmazni. A gyár főmérnöke, dr. Banda István mondotta: veszik, mint a cukrot. S ami fontos: ezért fél millió forint több" letnyereséget írhat magának jóvá a húsüzem. A vállalkozói szellemet jelzi, hogy a Gyulai Hús­kombinát kérésére étkezési szalonnát gyártanak — ex­portra. A hazai ellátást ja­vítja a kocsonya-alapanyag, amelyet a szomszédos hűtő­házban fagyasztanak. Jól jö­vedelmez az üzemnek az a kapcsolat, amelyet a BOV békéscsabai gyárával és a Mezőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ-szal alakított ki. Jú­niustól a két vállalat által szállított libahájból és bőr­ből olvasztják ki a zsírt. Még néhány szót a legfon­tosabb termékről, a kol­bászról. Az újítók, szocialis­ta brigádtagok tovább kutat­nak az új ízek után. Töb­bek között a múltban, régi szakácskönyvekben. Mind több eredménnyel, ezt bizo­nyítja, hogy elkészült a bo­ros kolbász és a rumos ízesí­tésű — ez utóbbi is rövide­sen piacra kerül. * * * A felsorolt újdonságok, eredmények sugallják, hogy jó munkáskollektívája van Uj nagyüzemi módszer — Egy hete ismerték el Fotö: Veress Erzsi a gyárnak. Hiszen a vezetés önmagában nem sokat ér — ez tudott dolog. Éppen ezért, a szakmai irányítók a veze­tői értekezletekre meghívják a szocialista brigádok és a szakszervezet képviselőit. Bevonják a döntésekbe őket, és várják a véleményüket. A közeli napokban újítási fórumot is tartanak, ezzel kívánják még közelebbivé tenni beosztottak és vezetők kapcsolatát. A szellemi befektetések mellett jutott az idén pénz a fejlesztésekre is. Az év köze­pén a húsüzem tízmillió fo­rint hitelhez jutott. A pénz­ből vákuummal működő töl­tő- és csomagolóberendezést vásároltak. Ezzel nemcsak a töltés minőségét, hanem a gyárból kikerülő áruk kül- csínét, csomagolását is ja­vítják. Tegyük hozzá: ár­emelés nélkül, a minőségi végterméket tartva szem előtt. A csigás tepertőprés­sel sikerül hatvan százalék­kal csökkenteni a tepertő zsírtartalmát — ez a vállalat eredményét javítja, hiszen most már nem adják el te­pertőáron az értékesebb zsírt. A dolgozók munkakö­rülményeit teszik jobbá az új előkeverő, keverőgépek, valamint a ládamosó gép. Ilyenkor, közeledve az év végéhez, mind többen teszik fel a kérdést: mi lesz az éves tervvel? A ZÖLDÉRT-hús- üzem — az alapanyag-ellá­tási gondok ellenére — nyu­godtan nézhet az évzárás elé. Tervüket hozni tudják, nem lesz baj a nyereséggel sem. Hasonlóan bizakodhatnak a gyár dolgozói a távolabbi jövőben. Termékszerkeze­tük a szárazárugyártás felé tolódik, a nagyobb feldolgo- zottságú áruért pedig a be­vétel is nagyobb. Hogy ezt elérjék, abban sokat segíthet a három KÁF-jelvény és a saját embléma, amely önma­gában is a jó munka bizo­nyítéka. Egyben alap a to­vábbi fejlesztéshez. M. Szabó Zsuzsa-----------------------------------T------------­á tütő siker A mezőgazdasági nagyüze­mek nemzetközi mércével mérve is ismét dicséretesen gyorsan honosítottak meg a mindennapos gyakorlatban egy új módszert, amely az állattartás menetének egyik lényeges részét szinte alap­jaiban formálja át; a MÉM legújabb országos elemzése szerint mintegy 150 gazda­ságban nedves állapotban etetik az állatokkal a kuko­ricát, és egyre több helyen nem csupán a magot, ha­nem a növény más értékes, de korábban — megfelelő el­járás híján — alig-alig hasz­nosított részeit is. Az elmúlt öt év lényeges változást hozott a takarmá­nyozásban. A növekvő költ­ségek rászorították a nagy­üzemi termelőket, hogy a termőhelyről lehozott ned­ves kukorica költséges szá­rítása helyett más módszer­rel próbálkozzanak meg. Az első időszakban szakmai fé­lelmeik voltak; az állatte­nyésztők, de gyakran még az állatorvosok is attól tartot­tak, hogy a szárítás nélkül, teljesen légmentes állapot­ban tárolt terményben eset­leg felszaporodnak a fertő­ző-toxikus anyagok. Három év kellett a szükséges ellen­őrző próbákhoz, amelyekkel több ezer tonna takarmányt tartósítottak, és így jutottak el arra az eredményre, hogy a nedves tárolásnak nincsen nem kívánt mellékhatása. 1981. végéig már több mint félmillió tonna kukorica ke­rült szárítás nélkül a fóliá­val és más anyagokkal bé­lelt-fedett tárolókba, és ezt a mennyiséget a sertésállo­mány igen jó hatásfokkal értékesítette is. Ám — mint az elemzés is rámutatott — azokban a gazdaságokban, ahol vétettek a technológiai fegyelem ellen, valóban gyakran került veszélybe a takarmány rendeltetésszerű felhasználása. A rosszul gyomtalanított területekről betakarított, szántóföldön fertőződött kukoricából ké­szült nedves- takarmány va­lóban elromlott; ez azonban csak kevés helyen követke­zett be, mert a termelők igyekeztek mindenütt csök­kenteni az eljárás kockáza­tát. Az adatok általában átütő sikerről tanúskodnak. Az idén várhatóan 700 ezer ton­na kukoricát tárolnak a kor­szerű eljárással. A MÉM és az OMFB közös támogatásá­val mintegy 20 nagyüzemben bemutató telep épült, ezek időközben az új eljárás ta­karmányozási és technológiai változatainak jó ismeretető- helyei lettek. Az érdeklődés jelenleg is nagy. A MÉM il­letékesei szerint 1985-ig 2— 2,5 millió tonna gabona ned­ves állapotban való tárolá­sát lehet megoldani, ez a mezőgazdaságban évente ke­reken 100 ezer tonnányi tü­zelőolaj megtakarítását teszi lehetővé. A nedves tárolás néhány szakmai részletkérdését a következő időszakban oldják meg. Miután bebizonyosodott, hogy a gépbeszerzési költ­ségeket 20 százalékkal mér­sékelni lehet abban az eset­ben, ha a gabonát nedvesen tárolják, a gazdaságok igye­keznek hozzájutni a korsze­rű berendezésekhez. A ME- ZÖGÉP-ipar kínálata két­ségtelenül javult, hiszen 6-7- féle takarmánykiosztó, -ke­verő berendezést lehet már megvásárolni, ám a válasz­ték még mindig nem eléggé széles. A készülékeket álta­lában csak kis sorozatban gyártják, szinte csak helyi felhasználásra. A MEZŐGÉP Tröszt vállalatai a követ­kezőkben várhatóan meg­gyorsítják majd a fejlesz­tést. A mezőgazdasági nagyüze­mek több módszerből vá­laszthatják ki a számukra legmegfelelőbbet. A hőgyé- szi, a Törökszentmiklósi Ál­lami Gazdaság, a dunavar- sányi és a csávolyi termelő- szövetkezet korszerű techno­lógiáit kínálja a továbbiak­ban is a mezőgazdasági nagyüzemeknek. Az AGRO- BER is jelentős fejlesztési, kutatási eredményekkel se­gíti az eljárás további elter­jedését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom