Békés Megyei Népújság, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-15 / 112. szám

1982. május 15., szombat o ünnepi nagygyűlés Nagybánhegyesen Befejeződött a magyar—csehszlovák barátsági hét Pavél Gombos, a CSKTK igazgatója rétegtalálkozón ismer­tette a csehszlovák mezőgazdaság jelenlegi helyzetét Fotó: Fazekas László Vallomás a békéről Külsőségeit és tartalmát tekintve valóban rangjához méltó, színvonalas progra­mokat kínált az érdeklődők­nek a magyar—csehszlovák barátsági hét. Május 13-án — a csehszlovák kulturális delegáció fogadását követő­en — rétegtalálkozók vol­tak a békéscsabai szlovák tanítási nyelvű gimnázium­ban és általános iskolában, az Új Aurora szerkesztősé­gében. valamint Koszta Ro­zália festőművész műtermé­ben. Délután a baráti or­szágból érkezett vendégek tiszteletére ünnepi testületi ülést tartott a szarvasi nép­frontbizottság, este pedig a gyulai, művelődési központ ifjúsági és úttörőháza adott otthont a csehszlovák ide­genforgalmi találkozónak. Ezen ismertető hangzott el a város turisztikai helyzetéről, valamint a CSEDOK mun­kájáról, majd filmvetítés kö­vetkezett, és a jelenlevők megtekintettek egy kiállítást is. A magyar—csehszlovák ba­rátsági hét tegnap Nagybán­hegyesen fejeződött be. A csehszlovák delegáció tag­jait délután a községi ta­nács épületében fogadták, ahol községpolitikai kérdé­sekről tájékoztatták őket. Délután 3 órától a rétegta­lálkozón Pavel Gombos, a CSKTK igazgatója „A cseh­szlovák mezőgazdaság hely­zete, feladatai” címmel tar­tott előadást. Ezenkívül filmvetítés, szakmai kerek- asztal-beszélgetés és üzemlá­togatás szerepelt a prog­ramban. Az Országos Béketanács és a HNF Békés megyei, illet­ve helyi bizottságai által szervezett magyar—csehszlo­vák barátsági hét ünnepi zá­ró nagygyűlése este 7 óra­kor kezdődött a művelődési házban. Az általános iskola ének­karának előadásában el­hangzott a két ország Him­nusza. Ezután Czanik Fe­renc, a községi pártbizottság titkára köszöntötte az el­nökséget, amelynek soraiban foglalt helyet: Stefan Oross nagykövetségi tanácsos és -Pavel Gombos első titkár, a Csehszlovák Kulturális és Tájékoztató Központ igazga­tója; valamint Tibor Cho- van másodtitkár és Peter Tyc attasé, a CSKTK igaz­gatóhelyettesei, továbbá a község vezetői is. Szikszói Ferenc, a HNF megyei titkára értékelte a magyar—csehszlovák barát­sági hét tapasztalatait, ered­ményeit, s megemlítette, hogy a filmvetítések és az áruházi bemutató közönségét nem számolva mintegy há­romezer érdeklődő vett részt a lengyel-magyar vasúti közlekedés Május 23-tól újra járnak az expressz vonatok hazánk és Len­gyelország között. A Cracovia — Krakkó és Budapest között — először május 23-án érkezik Bu­dapestre, majd május 23-ról 24-re virradóan indul vissza Krakkó­ba. A Báthori-expressz — Varsó és Budapest közötti járata — szin­tén május 23-án érkezik először Budapestre, majd ugyanezen a napon visszaindul Varsóba, aho­vá 24-én érkezik. A többi — Lengyelország és hazánk között — közlekedő vo­nat menetrend szerint indul. Il­letve érkezik. TÁJÉKOZTATÓ GÉPKOCSIVAL UTAZÓKNAK Május 15-től minden Lengyel- országba gépkocsival utazónak üzemanyagjeggyel kell rendel­keznie. Az üzemanyagjegyeket a magyar állampolgárok jelenleg csak Budapesten, az Orbis Len­gyel Utazási Irodában forint el­lenében vásárolhatják meg. Len­gyelország területén üzemanyag­jegy már nem szerezhető be. Az üzemanyagjegyek beszerzési le­hetőségeinek változásáról a ké­sőbbiekben az IBUSZ tájékoz­tatni fogja az utazóközönséget. Ezt követően Pavel Gombos, a CSKTK igazgatója meleg szavakkal mondott köszöne­tét a rendező szerveknek azért, hogy lehetővé tették Békés megye politikai, társa­dalmi, gazdasági, kulturális életének jobb és közvetle­nebb megismerését, s ezál­tal is szorosabbá vált a két nép barátságán alapuló együttműködés. Egyébként a nagybánhe- gyesi Zalka Máté Tsz „Cro­A megyei tanács termelési és ellátási bizottsága teg­nap, május 14-én Békéscsa­bán tartotta soros ülését Barkóczi István elnökletével. Elsőként dr. Tóth János, a megyei tanács ipari osztá­lyának vezetője számolt be az ipari termelői árak ellen­őrzésének tapasztalatairól. Mint mondotta, osztályuk dolgozóinak nagy feladatot jelent, hogy a több mint öt­ven gazdasági egység árkép­zését kétévenként felülvizs­gálja. Kevés a képzett ár­szakértő. és ez megnehezíti a munkát. Ezt erősítette meg a következő hozzászóló, Dé­vényi Ildikó, a mezőgazda- sági osztály előadója is. Vé­leménye szerint azonban a képzések megszervezésével javítani lehet a helyzeten. Krizsán Miklós, a megyei ta­nács kereskedelmi osztályá­nak vezetője elmondta, hogy a múlt évben több mint 1400 árellenőrzést tartottak mun­katársai, és kétszáz esetben kellett valamilyen fegyelmi intézkedést hozni a kereske­delmi egységek ellen. A hajrájához érkezett a békéscsabai új telefonköz­pont és a hozzá kapcsolódó postaműszaki létesítmények építése, szerelése. A nagy­szabású fejlesztés megvaló­sításában részt vevő válla­latok, intézmények képvise­lői találkoztak tegnap, pén­teken Békéscsabán, a me­gyei pártbizottságon, hogy koordinációs értekezleten beszéljék meg a munkát akadályozó problémákat, te­gyenek meg mindent azok elhárításáért és természete­sen beszámoltak a sikerek­ről is. A legnagyobb eredmény az, hogy a késedelmes kez­dés és az épület több mű­szaki problémája ellenére jól halad a békéscsabai köz­pont szerelése, jó néhány egységnél már a bemérése­ket folytatják. Elkészült az egyik nagy akkumulátorte­lep, és folyamatban van a másiknak a szerelése. Az áramellátásnál kisebb csú­szás tapasztalható, de ez nem fogja befolyásolni a végső határidőket. va” Szocialista Brigádja ezen az ünnepségen vehette át ki­emelkedő tevékenysége elis­meréséül az OBT emlékpla­kettjét. Az Internacionálé elhapg- zása után a helyi és a te- lekgerendási szlovák klub színvonalas műsorral mutat­kozott be, majd a gyomai Körösmenti szövetkezeti táncegyüttes sikeres műsora zárta az ünnepi rendez­vényt. _y —n Sarkad i István, a MÉ­SZÖV elnöke a megyei fo­gyasztási szövetkezetek zöld­ség-, gyümölcstermelésének szervezési és felvásárlási te­vékenységéről tartott ismer­tetőt. Elmondta, hogy javu­lás tapasztalható a kisterme­lők szervezésében, különösen a szakcsoportok termékei ér­tékesíthetők- jól, mert minő­ségük egységes, mennyiségük biztosított. Murányi Miklós, a megyei tanács mezőgazda- sági osztályának vezetője a megyénk állattenyésztésének helyzetét és feladatait elem­ző tanácsülési anyagot ter­jesztette a bizottság elé. Mint mondotta, megyénk állatte­nyésztése dinamikusan fejlő­dött az utóbbi évtizedben, azonban néhol a mennyiségi növekedés nem járt együtt a minőségi javulással, pél­dául a juhtenyésztésben. Igaz. hogy a fajlagos abrak­felhasználást tekintve me­gyénk évek óta országos el­ső. de még mindig van ja­vítani való a fajlagos muta­tókon. a melléktermékek fel­használásának fokozásában. m. sz. zs. Komolyabb gondot okoz a szükségáramforrásul szolgá­ló Diesel-aggregát, ennek szerelésével a Ganz— MÁVAG sokat késik. Hogy a méréseket és az átterhe­léseket meg lehessen kezde­ni, a posta gondoskodik ideiglenes áramfejlesztőről. Jól haladnak a megye- székhelyen a kábelek lefek­tetésével. Mint a város lakói tapasztalhatták, a legtöbb helyen már elkészültek a szerelők és a házakba is be­vezették a telefonvonalakat. A napokban megkezdődött a jelenleg is működő készülé­kek átkapcsolása az új, va­zelintöltésű kábelekre. Ez általában nem okoz fenn­akadást a forgalomban, de kisebb kiesések előfordul­hatnak, és ezért ezúton is az előfizetők elnézését kéri a posta. Végül egy jó hír a béké­sieknek. Az eredeti tervek­ben még az szerepelt, hogy az ezervonalas békési kon­ténerközpontot a békéscsa­bai Crosbarr központtal egyidejűleg helyezik üzem­Újitók és feltalálók kitüntetése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az újítók és feltalá­lók V. országos tanácskozá­sa alkalmából, eredményes munkájuk elismeréséül ki­tüntetéseket adományozott a mozgalomban végzett tevé­kenységükkel kiemelkedő dolgozóknak. A Parlament Munkácsy-termében tegnap rendezett kitüntetési ünnep­ségen részt vett Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnö­ke és Méhes Lajos ipari mi­niszter, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizott­ságának tagjai, valamint Marjai József, a kormány el­nökhelyettese. A kitünteté­seket Losonczi Pál adta át. A Munka Érdemrend arany fokozatát 14-en kapták. Ezenkívül 21-en vették át a Munka Érdemrend ezüst, 15- en pedig a kitüntetés bronz fokozatát. Napirenden a meliorációs munkák gépesítettsége Békésen, az Egyetértés Tsz- ben tartotta tegnap, pénteken délelőtt intéző bizottsági ülését a Körös—Berettyói Vízgazdálko­dási Társulat. A társulat előtt évről évre mindig nagyobb fel­adatok állnak a meliorációs munkák megvalósításában. Ma már a termelési értéktervük 80 százalékát a gépi termelési ér­ték adja. Két évvel ezelőtt — ugyanis akkor egyesült a békési és szeghalmi társulat — megle­hetősen vegyes gépparkkal ren­delkezett az új társulat, összesen 56 alapgépük volt. Az első időszakban legfonto­sabb feladatnak tekintették, hogy a kis teljesítményű, gazdaságtan lanul termelő gépeket leállítsák, selejtezzék. A fejlesztések is e szempontok szerint valósultak meg. összességében a mostani alapgéppark 43 — kevesebb, mint az egyesüléskor —, de teljesít­ményében lényegesen magasabb, így a békési vízgazdálkodási társulatnak szabad kapacitása is van. Az új gépek beszerzésénél min­den esetben figyelembe veszik a műszaki. technikai fejlesztés eredményeit, s olyan gépeket vá­sárolnak. amelyek élőmunka- és energiaráfordítással hatékonyan üzemeltethetők. A bonyolultabb, nagy teljesítményű gépek üze­meltetéséhez jól képzett szak­embereik vannak. Ezt főleg a meglevő dolgozók továbbképzé­sével oldották meg. a gépkeze­lők 85 százalékának van szak­munkás-képesítése. Az intéző bi­zottsági ülésen elhangzott, hogy a békési társulat gépparkja az' országban az egyik legkorsze­rűbb. Sz. A. be. Különféle műszaki meg­oldásokkal a Szegedi Posta- igazgatóság szakembereinek sikerült elérniük, hogy ez a. központ önmagában is üzem­képes, és el tudja látni Bé­kés város telefonforgalmát. Ez annyit jelent, hogy üzembe helyezés után a je­lenlegi előfizetők ötjegyű számok tárcsázásával hív­hatják egymást^ s ez min­denképpen nagy minőségi fejlődést jelent majd. A táv­hívás lehetőségére azonban még várniuk kell, mert er­re — ugyanúgy, mint Gyu­lán — csak a csabai köz­pont elkészülése után lesz lehetőség. Türelmet kér a posta azok­tól a békésiektől is, akik már régóta várnak telefon­ra. A konténerközpont üzembe helyezése után csak kis számú új előfizetőt kap­csolhatnak be, mert a ká­belhálózat kiépítése jelen­leg még tart. Nagyobb szá­mú új bekapcsolásra csak a jövő évben lesz lehetőség. L. L. ■MiHájus van, kizöldült a I ■ határ, virágköntöst ■ÉÉfl öltöttek a gyümölcs­fák. Május az év legszebb hónapja. Madárdal tölti be az erdőt. A tavasz levegőjé­től felfrissül az emberi lé­lek, és hittel telik meg, hogy lesz- ereje formálni saját sor­sát. Május a béke hónapja. A békéé, mely nélkül nincs május, nincs virágzás, nincs szerelem, nincs semmi más, csak a pusztulás. Immár hagyomány me­gyénkben. hogy e^ben a hó­napban sűrűsödnek a béké­ről, a barátságról szóló ta­nácskozások. Tavaly egy íz­ben magam is részt vettem az egyiken. Az előadó arról beszélt, hogy mennyi sok robbanóanyag halmozódott fel földünkön. Egy esetleges háborúban az emberiség sa­ját sírját ásná meg. Ezért fontos annyira a béke. — De hiszen ez természe­tes. Ezt mindenki tudja — mondta egy mellettem ülő fiatalember. Való igaz, az előadás nem sok újat mondott. A tévéből, a sajtóból valamennyiünk megkapja a rendszeres tájé­koztatást a világ dolgairól. Az sem lehet vitás, hogy fel­nőtt egy nemzedék, mely a háborút csak hallomásból is­meri. A múlt olyan hihetet­len távolinak tűnik a szemé­ben, mintha mindaz csak az előző nemzedékkel történt volna meg. Megmásíthatat- lannak tartja a mát, hogy békében élhet és dolgozhat. Más felmondani a történel­mi leckét, fejből idézni a há­borús eseményeket, és me­gint más dolog érezni, belső sebektől vérezni. Még jól emlékszem a történelemórák­ra. Bár sohasem kételked­tem az írott szóban, mégis olykor hihetetlennek tűnt mindaz, amit a második vi­lágháborúról olvastam. Év­számok, filmszerűen pergő események maradtak meg bennem, és a drukk, hogy á leckét jól felmondjam. Az egyik nyáron Ausch­witzban jártam. És egysze­riben élővé, tapinthatóvá és borzalmassá vált a történe­lem. Egy háború történelme. Nem volt ott sem idegen- vezető, sem történelmi ta­nár, aki magyarázhatta vol­na az eseményeket. Az egy­kori haláltábor ma múzeum. A kőkockákon csendben kop- pannak a léptek. A blokk­épületek némán sorakoznak egymás mellett. S ebben a néma csendben szinte üvölt- ve hasít bele az emberbe a rémület. A tárgyak némán vallanak a múltról, a szen­vedésről, a kínokról. Az egyik blokkban cipők. ócska, agyonstrapált lábbelik gar­madái. Mennyi megaláztatás­ról, embertelenségről valla­nak! A másikban bőröndök, táskák, szatyrok. Rajtuk cím­kék, Európa szinte minden országából. Egy másikban szemüvegek. Csak szemüve­gek, valóságos hegyet képez­nek. Birkenauban fabarak­kok végtelen sora követi egymást szögesdróttal, őrbó­dékkal körülvéve. Vasúti sí­nek vezetnek ide. Itt érkez­tek a transzportok Európa minden részéből. Milliók pusztultak el. Nincs nép, mely ne gyászolna. És ott vannak a krematóriumok. Igaz, felrobbantották őket az SS-ek, amikor a felszabadító csapatok közeledtek. El akar­ták tüntetni ezeket az iszo­nyatos bűnjeleket. Ám siker­telenül, mert Auschwitzban, Birkenauban minden együtt van, amit a háború jelent, a megaláztatás, a kín, a ha­lál. A történelem itt a szív­be markol, éget, fáj és tilta­kozik. Olvasok egy könyvet, Han­na Krall írta. Egy lépéssel az Üristen előtt. Ez a címe. Vé­kony kis könyv, amely bejár­ta Európát. Tárgyilagos és egyszerű a nyelvezete. A má­sodik világháború varsói get­tólázadását eleveníti meg. Soha tömörebb vádiratot nem olvastam a fasiszta emberte­lenségről. Néhány sora se- hogysem megy ki a fejemből. Mégpedig azok a sorok, me­lyek arról szólnak, hogyan állítunk emléket a szenvedés hőseinek. íme ezek a sorok: „Először a fal tövében te­mették el az embereket, az­tán, ahogy sokasodtak a holt­testek, egyre beljebb halad­ta^ a temetőbe, míg végül az egész mezőt elfoglalták. A Zielonkában meggyilkol­tak sírja fölött emlékmű áll. Egy szálfaegyenes férfialak, egyik kezében géppisztoly, a másikban kézigránát, a de­rekán tölténytár, oldalán tér­képtáska, mellén keresztbe átvetett szíj. Egyikünk se nézett így ki soha, nem volt se géppisztolyunk, se töltény­tárunk, Se térképünk, a tete­jében piszkosak voltunk és kormosak. De az emlékmű­vön minden olyan, amilyen­nek bizonyára lennie kell. Itt minden szép és tiszta.” Igen, erről van szó. A háború a maga valóságában sokkal iszonyatosabb, mint ahogy a szobrok, vagy a szavak az emlékeket képesek egyálta­lán felidézni. Az idő távolsá­ga valahogy elmossa a szen­vedést. De vannak sebek, amelyek sohase gyógyulnak be. Az anyák sebei, ök tud­nak a legtöbbet a háborúk szenvedéseiből. Egy nép sem szenvedett annyit a háborúban, mint a szovjet. Nincs család, mely ne gyászolna, mondta egy szoviet újságíró, akivel né­hány évvel ezelőtt végiaau­tóztam a kurszki mezőkön. Ott zailott le a második vi­lágháború legnagyobb páncé­los csatája. A kövesút men­tén végeláthatatlan messze­ségben húzódtak a szántá­sok, a zöldellő vetések. Egy emlékműnél álltunk meg. amely a szovjet katonák hősi helytállását örökítette .meg. Van ott egy múzeum is. Fil­met vetítettek az iszonyatos küzdelemről. Sokan látogat­ták a múzeumot. Naponta buszok érkeztek a távoli vi­dékekről. Akkoriban éppen egy kolhozból asszonyok jöt­tek. Valamennyien bementek a múzeumba, végignézték a filmet. Sokan felsírtak kö­zülük. Csak egy asszony nem ment be a múzeumba. Egy tagbaszakadt, idős paraszt­asszony. Virágcsokor volt a kezében. A messzeséget néz­te. — Három fia volt — mondták a többiek, miköz­ben várakoztak rá a busz­nál. — Valahol itt halt meg mind a három. Hogy hol. merre, maga sem tudja. Türelmesen, tisztelettel vár­tak rá, míg végül szétszórta a szélben a kegyelet virága­it. Nem sírt, nem könnye­zett. De soha annyi fájdal­mat nem láttam, mint ennek a szótlan orosz asszonynak az arcán. Nincs szó, mely leír­ná, nincs szobor, mely meg­örökítené. Az anyák sebei sohasem hegednek be. Ha a béke ellentétéről, a háború­ról hallok, nekem mindig a szögesdrót jut az eszembe. S látom magam előtt a végte­len kurszki mezőkön az asz- szonyt, virágcsokorral a ke­zében, ahogy a messzeségben fiai sírja után kutat. ájus van, a béke hó­napja. Épülnek a városok, szorgos ke­zek munkálkodnak a mező­kön. Ez a természetes, így kell ennek lennie, hiszen má­jus az év legszebb hónapja. Serédi János Ülést tartott a megyei TEB a barátsági hét eseményein. Megindult Júniusban üzembe helyezik a békési konténerközpontot

Next

/
Oldalképek
Tartalom