Békés Megyei Népújság, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-29 / 75. szám

1981. március 29., vasárnap o IgHilUKTiW Vállalat a zsákutcában Az elmúlt vasárnap lapunkban interjú jelent meg az épülő békéscsabai telefonközpontról. Heine Károly, a Szegedi Postaigazgatóság távközlési és műszaki osztályá­nak vezetője a következőket nyilatkozta: „Az építők késedelme miatt egyszer már módosítani kellett a beruházási ütemtervet, most úgy látszik, ezt a módosítottat sem tartják be. A Békés megyei Állami Építőipari Vállalatnak december 20-án kellett volna át­adnia az épületet, hogy az esetleges hiánypótlási mun­kák után, januárban megkezdődhessen a szerelés. Ezt a határidőt nem tartották be, helyette azt vállalták, hogy január végén kezdődhet a szerelés. Ez az ígéret is csak ígéret maradt...” A városban sok mendemonda kering a BÁÉV körül. A jól értesültek szerint kátyúba került a vállalat, sok az elhúzódott, elhúzódó munkájuk. Valóban így van? Ipari szövetkezetek közgyűléseiről A Gyulai Fa- és Fémbútor Ipari Szövetkezetben a faanyag­takarékosság és a formabővítés céljából megkezdték a ke­mény poliuretánhab-töltésű formák készítését Fotó: Veress Erzsi — A cikk megjelenését kö­vető napon hiánypótlás nél­kül átadtuk az épületet sze­relésre, csupán a beruházó igénye szerint kell még né­hány kisebb munkát elvé­geznünk — fogad Korek Fe­renc, az ÁÉV igazgatója. — Igaz, hogy átadták az épletet, de nagy késéssel... — Kétszer módosítottuk a határidőt. Január közepére a részterületeket kellett volna átadnunk, akkor kezdődhetett volna a technológiai szerelés. Erre azért sem kerülhetett sor, mert a szellőzőberende­zés szerelése is csúszott, az alvállalkozónk, a CSŐSZER hibájából. A CSŐSZER szak­emberei a KSH—SZÜV kö­zös beruházásán dolgoztak, sorrendben nekik az volt a fontosabb, s csak amikor ott befejezték a munkát, vonul­tak a postához. Mi viszont, amíg a klímarendszer cső­vezetéke nem készült el, nem tudtuk a speciális, munka- igényes és kényes padlóbur­kolatot az állványok miatt elkészíteni... — A békéscsabai kórháznál nem voltak különleges igé­nyek ... — Az egy külön regény! A kórháznál a beruházó több mint 100 tervmódosítást haj­tott végre, amiből legkeve­sebb 30, alapvetően érintet­te a mi munkánkat. Engem személy szerint sokszor ért olyan vád, hogy másra ken­jük a csúszások okait. Két­ségtelen, hogy vállalati bel­ső problémák is közrejátszot­tak. Ezek közül csak néhá­nyat említek*: rossz volt a munkaszervezés, a belső kooperáció, akadozott az anyagellátás, kevés volt a szakemberünk, meg aztán, nagy néha mégis akad szusszanásnyi ideje, fogja a feltörlőfát, rátekeri a mosó­rongyot: „Tessék vigyázni, csúszik!” Többször faggattam, biztos sok érdekeset tud. Csak egy­szer mondott, ennyit: „Nehéz munka ez kérem, sokan nem bírják.” £ DIÉTA. Fiatal orvos me­séli, hogy errefelé az Alföl­dön jóval több az epeköves beteg, mint az országos át­lag. Á különbség féhéremfe" ketén kimutatható. Meg kell hagyni, zsíros, nehéz étele­kért nem megy szomszédba a békési ember, ha megy, ott is azzal kínálják, főleg most, télvíz idején. Ahol vágnak, tele a kamra hur­kával, kolbásszal. Isten ments, hogy sajnálnám bár­kitől is a sok finomságot. Ellenkezőleg. Csak ... a gyo­mor- és epebántalmak gya­kori oka a zsírdús táplálko­zás. És jut belőle olykor a kór­terembe is. A fiatalember reggelizik. Maszek reggeli. Félretolja a virágot, kipakol mindent az asztalra. Nem az ágy mellet­ti éjjeliszekrényre, oda úgy­se férne. A hólyagpapírból erős, messziről virító kol­bász kerül elő, főtt comb­ban siklik a bicska, és hoz­zá cseresznyepaprika dukál. Egy piros, vagy egy zöld gömböcske jár minden ka­tonához. Nesze neked, diéta! Titkon többen drukkol­nak. Csak nehogy bejöjjön valamelyik ápolónő. amíg nem végez a reggelivel. Biz­kijelölés alapján jelentős kapacitást foglalkoztattunk Pakson és a fővárosban. — Más vállalatok is dol­goznak ezen a két helyen ... — Mi azt, a főként hiány­szakmákból jelentkező ka­pacitást voltunk kénytelenek az említett két helyen fog­lalkoztatni, amire itthon is égető szükség lett volna. A tervidőszak utolsó évére tor­lódott össze mindenütt a szak*- és szerelőipari tevé­kenység. e feladatokkal nem tudtunk megbirkózni. — A békési ÁFÉSZ-áru- háznál nem kellett a terve­ket módosítani... — Ott is előfordultak ter­vezési problémák, és a ter­melési gondjainkat fokozta a nyári árvíz is. Ezzel együtt a vállalat összmunkáiból mint­egy 31 ezer munkaóra esett ki. — A baromfifeldolgozó vállalat rekonstrukcióját is késve adták át, akkor még nem volt árvíz... — Ez a beruházás egy ko­rábbi időszakból jelentkező kapacitáshiány bélyegét vi­selte. Egy nagy hajrát vág­tunk ki, hogy a határidő- csúszást ne növeljük*. — Nagy hajrát vágtak ki, sok hibával... — Minőségi problémáink voltak, véleményünk szerint ezt a beruházó eltúlozta. — Miről van szó? — Nagyrészt szerkezeti és anyagminőségi hibákról van szó. Amit mi kijavítottunk, azt a beruházó nem tekinti teljes értékűnek. A szállítás során meghibásodott szerke­zeteket rendbe hoztuk, és tos rögtön elájulna. Már­mint a nővér. £ KÁVÉ. Enélkül nem élet az élet. Ezt jól tudja, aki méri is, aki issza is. Ha pe­dig már pancsol itt vele' az ember, fizessék meg. öt fo­rint, amúgy hallgatólagos ár ez, nincs kiírva sehova, de illik tudni orvosnak, beteg­nek. Erősebbre nem szabad csinálni, lehet, hogy még így is ártalmas. Akinek nem tet­szik, főzzön magának. Ahol még főznek egyszer­egyszer napjában, az úgysem lehet konkurrencia. Az ugyan önköltséges, viszont csak személyzeti. Bár ott sem árt elolvasni, ami az asztalka fölött függ: „A ká­vé fizetős!” A felkiáltójel pirossal. £ REALITÁS—I. Az osztá­lyon 1954. óta semmilyen lé­nyegesebb változást nem eszközöltek — állapítaná meg egy felmérés. És mond­ják, akik nem felmérnek, hanem gyógyítanak itt az­óta. Fölösleges hát az új kórház mielőbbi elkészülté­nek szükségességét bizony­gatni. Száznyolcvan ágyas belosztálya lesz, vagyis a mostaninak kétszerese. Há­rom-négyágyas kórtermek­kel ott már kérhetné az a vezető is a protekciót, aki tavaly azzal állított be, hogy tegyék az ő hozzátartozóját kétágyasba. Huszonöt évvel ezelőtt se tehették volna és 1981. ja­nuárjában sem tudták meg­oldani. Legfeljebb a folyo­költségvetési áron számláz­tuk le. — Magyarul: másodosztá­lyú termékből első osztályút csináltak... De váltsunk té­mát: az elmúlt évben az ÁÉV mennyit fizetett kése­delmi kötbérre? — Kevéssel több mint egy­millió forintot. Ebből a leg­jelentősebb tételt, 880 ezer forintot a BOV-nak. A töb­bit a befejezési határidő és a hiánypótlás elhúzódása cí­men fizettük. Az egyéb, kés­ve átadott létesítményekre nem fizettünk* kötbért, mert időközben módosították a terveket, mi pedig időben a szerződéseket. — Kapacitás fejlesztésére 200 millió forint hitelt köl­tött az elmúlt tervidőszakban a vállalat. Hogyan sáfárkod­tak ezzel a pénzzel? — A pénz felhasználását szigorú követelményekhez kötötték. Sajnos, eddig nen, tudtuk vállalásainkat, elkép­zeléseinket megvalósítani. ±\ napokban kellett volna meg­kezdeni a hitelek törleszté­sét, amit az elmúlt évi ered­ményeink nem tesznek lehe­tővé. Tavaly 11 millió fo­rint nyereséget értünk el, ez a törlesztendő összegnek mintegy egyharmadát fede­zi... — Hogyan tovább? A UÉLÉP jelent-e konkuren­ciát? — Alapvető törekvésünk, hogy azokat a munkákat fe­jezzük be, ahol lemaradás­ban vagyunk. A beruházási lehetőségek szűkülése min­den bizonnyal megteremti a piaci egyensúlyt. A DÉLÉP jelenléte mindenféleképpen versenyt jelent számunkra. Rugalmasabb vállalási poli­tikát, jobb minőséget kell határidőre produkálnunk, ha továbbra is pályán akarunk maradni — válaszolt Korek Ferenc. A Békés megyei Állami Építőipari Vállalat igazgató­jának szobáját képek díszí­tik. A direktori szék mögött 11 impozáns, megyei létesít­mény színes fotója, a vele szemközti falon pedig hat. a hajdan kiváló címről tanús­kodó oklevél függ. Az biz­tos, hogy egy-két éven belül a falra kerül a posta, a kór­ház, és még egy sor más lé­tesítmény színes fényképe is, de vajon mikor gyarapodik a kiváló oklevelek száma? Ki tudja? Csupán az építőipari vállalaton múlik... (?) Szekeres András són, a ruhásszekrények mel­lé állíthattak volna pót­ágyat. Lehet, hogy már a Semmelweis-évford ülőtől, vagy ősztől minden beteget olyan körülmények között gyógyítanak majd, mint a dél-pestiben. A belosztályon már gyako­ri beszédtéma a költözködés. Ök mennek át legelőször. £ REALITÁS—II. Ma néhá- nyan kevesellték az ebédet. Szent igaz, nem volt éppen­séggel aratási. Beszámítva azt is, hogy „kímélő”, kap­na szemrehányást a vendég­lős is. De, tessék csak ide­figyelni! Ma 347 betegnek főztek reggelit, ebédet, és fognak vacsorát is. Ezen az osztályon 27 forint 50-ért egy személyre (van, ahol több. másutt kevesebb az egy főre megállapított norma). Igen, a három étkezésre for­dítanak ennyit. Nincs tévedés. Ha már itt tartunk: egy ápolási nap betegenként 383 forintjába kerül az állam- nák. £ PSZICHOLÓGIA. A fiatal, mindig kedves-mosolygós doktornőt hirtelen inti ma­gához P. K. Az öreg mutató­ujja félkörbe hajlik, és már hajol is közeledő füléhez, ez bizalmas dolog lesz, figyel­jen jól, kisasszony, csak ma­gának mondom! A vicc — mi már hallottuk sokszor — rövid és disznó. A doktornő nevet, pedig lehet, hogy ez- egyszer semmi kedve hozzá. Fábián István (Vége) Az elmúlt két héten to­vább folytatódott megyénk ipari szövetkezeteiben az 1980-as év, és egyben az V. ötéves tervidőszak gazdasá­gi eredményeinek értékelé­se. Most négy ipari szövet­kezet munkájáról, terveiről adunk tudósítást. A GYULAI VASIPARI SZÖVETKEZET tavalyi ter­vében 54 millió forint ter­melési érték elérése szere­pelt. A szövetkezet sokrétű tevékenységével igyekezett alkalmazkodni a változó pia­ci és gazdasági körülmé­nyekhez. Mint ismeretes, ex­portra és belföldre thermo- generátorokat, tartályokat, kompresszor alkatrészeket gyártottak, szürkeöntvénye­ket szállítottak, valamint egy sor apróbb vasipari termé­ket állítottak elő. Az év kö­zi anyaghiány többször is akadályozta a folyamatos ter­melést, ezért a gyakori átál­lás is éreztette hatását a szö­vetkezet gazdálkodásában. Az elmúlt évben új piaci lehetőségek után is kutatott a szövetkezet: osztrák és dán partnerekkel kooperációban gépelemeket gyártanák, s biztató tárgyalásokat folytat­nak egy 'hosszabb távú együttműködésre. Végeredményben a Gyulai Vasipari Szövetkezet az el­múlt évi feladatait 95 száza­lékos létszámmal valósította meg, s 2,5 millió forintos nyereséget ért el. A- korábbá évekhez képest nagyobb ütemben nőtt a szövetkezet­ben a bérszínvonal, mely ta­valy éves átlagban, tagon­ként megközelítette a 42 ezer 300 forintot. A FÜZESGYARMATI UNU VERZÁL IPARI SZÖVET­KEZET kollektívájának hosz- szú ideig emlékezetes marad még az 1980-as esztendő. Egy évvel korábban. 1979-ben tel­jes termelési értéke már a 77 millió forinthoz közele­dett, nyereségük pedig meg­haladta a 8 millió forintot. Ezzel szemben tavaly az el­ső negyedévben még az sem volt egészen világos számuk­ra, hogy mit gyártanak majd egész éven át. A szabályozó­módosulások és árváltozások következtében ugyanis régi partnereik elálltak a koráb­bi szerződésektől, így a szö­vetkezet vezetésének új üz­letek után kellett nézni. Az aktív piackutatást vé­gül is siker koronázta, kapa­citásaik nagyobb felét lekö­tötték, s ezzel egy időben 200 dolgozójukat új termékek gyártására állították. A múlt évben ismét növekedett az érdeklődés régi nevezetes gyártmányuk, a hintó és a versenykocsi iránt, ezzel ex­portjuk is növekedett. Min­dent egybevetve, 1980-ban csaknem 44 millió forint ár­bevételre tettek szert, amj — leszámítva a megváltozott közgazdasági feltételekből következő statisztikai torzí­tást — az 1979-es teljesít­mény 70 százalékának felel meg. A füzesgyarmatiak elé­gedettek ezzel a produktum­mal, hiszen a kezdeti kedve­zőtlennek ítélt fordulat után, sikerült olyan lehetőséget megragadniuk, amely már az idén nagyobb lendületet ad­hat az Univerzál Ipari Szö­vetkezet fejlődésének. A GYULAI FA- ÉS FÉM­BÚTORIPARI SZÖVETKE­ZET is eredményes eszten­dőt hagyott maga mögött. Igaz. tavaly az első hóna­pokban nehéznek ígérkezett a tervidőszak utolsó éve. A hagyományosnak számító ter­mékeik piaci lehetősége nem sokkal kecsegtetett, ezért újabb termékekkel igyekez­tek kivívott hazai és külföl­di piaci pozícióikat megtar­tani. A termékszerkezetük korszerűsítésével, de nem át­alakításával végül is az el­múlt évet 157,5 millió forin­tos termelési értékkel és 29,8 millió forintos nyereséggel zárták. Mindezeknek az ‘ér­tékét csak növeli, hogy a ter­vezettnél kevesebb, 96 szá­zalékos létszámmal érték el eredményüket. A mostani tervidőszak fel­adatait tekintve az idei esz­tendő kiemelkedik a prog­ramból: a terv átlagát meg­haladóan, 8-9 százalékkal nö­vekszik a szövetkezet terme­lése, amit a piaci igények in­dokolnak. A termelés össze­tételében különösebb válto­zást bem terveznek, új ter­mékként viszont első évben jelentkeznek iskolabútorok­kal. Az elképzelések és a meg­kötött szerződések alapján a Gyulai Fa- és Fémbútoripari Szövetkezet ez évben - bel­földre 95 millió forint, ex­portra pedig 80 millió fo­rint értékű terméket gyárt és szállít. A SZARVASI PLASTO- LUS MÜANYAG-FELDOL- GOZÖ ÉS JÁTÉKKÉSZÍTÖ IPARI SZÖVETKEZET fenn­állása óta a legeredménye­sebb ötéves tervet zárta. Ár­bevételük az öt év alatt csaknem 475 millió forint, ezzel tervüket 38,5 százalék­kal teljesítették túl. A szö­vetkezet csökkenő létszám­mal érte el 1980-ban a 105 millió forintos termelési ér­téket. ebből a játékrészleg 43,6 milliót hozott. A jövő eredményes gaz­dálkodását is megalapozták, hiszen az elmúlt időszak alatt több mint 34 millió fo­rintos beruházással eszközei­ket megkétszerezték. Az 1980- as gazdasági év értékelésé­nél is figyelembe kell ven­ni azt, hogy a beruházással kapcsolatos költségek az el­múlt évet terhelték. Jól dol­gozott a doboz-, a fröccs-, a baba- és a hengerrészleg, amelyek árbevételükben túl­teljesítették tervüket. A nép­szerű -csipogó játékok egye­düli gyártója az országban a Szarvasi Plastolus Ipari Szö­vetkezet. Termékeik alapve­tően belföldi igényeket elé­gítenek ki, de a rotációs ön­téssel készült labda és az említett csipogó játék gyár­tása import behozatalt is pó­tol. Ezeknek a gyártásához ■rendelkeznek a szükséges korszerű gépekkel, ezért cél­juk, hogy a teljes beüzeme­lést követő 1982-es évtől e cikkekből lehetőleg exportra is szállítsanak. K. E. P.—K. T. M.—Sz. A. Tervek és eredmények a Sárréti Tsz-ben A szeghalmi Sárréti Tsz az elmúlt öt esztendőben gaz­dálkodásának eredményei­ben, eredményességével adta tanújelét annak, hogy a to­vábbiakban is képes a fej­lődés ívét emelni. A növény- termesztésben a legfőbb kul­túrákat tekintve, szinte ki­vétel nélkül növekedtek a hozamok, elérve, illetve meg­haladva a megyei átlagot. Még meggyőzőbbek az állat- állomány gyarapodását és termelésének bővülését tük­röző mutatók. Elegendő» ha csak az átlagos tejhozam alakulását vizsgáljuk: 1976- ban még csak 2 ezer 660 li­ter, 1980-ban pedig már 4 ezer 657 liter tejet fejtek éves átlagban egy tehéntől. Megállapításainkat bizo­nyítja többek között, a szö­vetkezet által szervezett ház­táji és kisárutermelés telje­sítménye is. Az öt évvel ez­előtti 5 ezer 900-zal szem­ben tavaly csaknem 10 ezer 200 sertést hizlaltak meg a községiek, akik portáikon több mint 43 és fél millió forint értékű árut termeltek meg, s ez az 1975-ös bevé­teleiknek mintegy háromszo­rosa. Ugyanezen idő alatt a Sárréti Tsz megközelítően 50 százalékkal növelte termelé­si értékét, s a kedvezőtlenül alakuló időjárás, és más fej­lődést gátló külső körülmé­nyek ellenére is évről évre megfelelő nyereséggel zárta gazdálkodását. Az elmondottak szolgáltat­nak egyébként alapot azok­hoz a nem kis feladatokhoz, amit a közös gazdaságnak az elkövetkezendő öt eszten­dőben kell teljesítenie. A maguk elé tűzött célok kö­zül, kiemelkedő fontossága van a talajerő-gazdálkodás átfogóvá tételének, a rét- és legelőgazdálkodás megerősí­tésének, hiszen ezzel szántó- területeket szabadíthatnak fel a nagyobb bevételt adó növények termesztéséhez, a vetőmagtermesztés kiterjesz­téséhez. Ha ezt a törekvésü­ket siker koronázza, az min­denképpen érezteti hatását az állattenyésztés színvona­lának emelkedésében is. A közeljövőben a szeghal­mi termelőszövetkezetben intézkedéseket tesznek az energiatakarékosságban is. Már ez év második felében a lisztüzemben az olcsó tü­zelőolaj felhasználására tér­nek rá, korszerűsítik a gép­javító műhely tevékenységét diagnosztikai eszközökre alapozva. Fejlesztéseikben számítanak és támaszkodnak a közös gazdaság újítóira, a kezdeményezésben élen járó szocialista brigádokra. Annál is inkább, mert 1985-ig éven­te három százalékkal akar­ják a növénytermesztés ho­zamait növelni, a tehén- és juhállományt lehetőség sze­rint' gyarapítani, a teljes ter­melésben pedig 18—20 száza­lékos fejlődést szeretnének elérni. K. E. P.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom