Békés Megyei Népújság, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-29 / 75. szám

1981. március 29., vasárnap Bürokrácia az iskolában Mint a mesebeli hétfejű sárkány... Hiába vágják le a fejeit, mindig új nő helyettük. Valahogy így néz ki a köz- és magánéletünket egyaránt behálózó bürokrácia. Hadakozunk ellene, időnként sarokba is szorítjuk, aztán a legváratlanabb időben és helyen újra győzedelmeskedik fölöttünk. Természetéhez tartozik, hogy emberek csinál­ják, s ugyancsak ők szenvednek tőle ... Hatalmát már jó ideje kiterjesztette oktatásügyünkre is, s ezen belül az iskolákra. A közelmúltban több iskola igazgatójával, pedagógusával beszélgettem a címben jel­zett témáról. Hozzáteszem, a jelenségről nekem is voltak alapos ismereteim, mégis, a konkrét tények felülmúlták minden elképzelésem. Nem vagyok statisztikael­lenes. Hiszen a jó statiszti­ka nélkülözhetetlen alapele­me munkámnak. Ezért meg­győződésem, hogy az értel­mes adatfeldolgozás ellen az iskolákban sem tiltakoznak. (Ez találkozásaim során be is igazolódott.) De a többsé­gében értelmetlen munka- tervdömping, a felméréshal­mazok, a jelentések, néha érthetetlen megfogalmazású kimutatások irritálják a pe­dagógusokat. Kölönösen ak­kor, ha nem látják e munka értelmét. Íme néhány példa. Nézzük először a munkatervdömpin- get. (E találó kifejezést a Köznevelésben Bánfalvi Jó­zsef igazgató használta.) Az osztályfőnöki, munkaközös­ségi, úttörőcsapat (egynéme- lyiknél öt esztendőre szóló) munkaterveihez még kapcso­lódik a csapatképzési, a párt-, szakszervezeti tovább­képzés, aztán a káderfejlesz­tési, belsőellenőri, az ifjúsági törvény végrehajtását szol­gáló intézkedési terv. Néme­lyiknél csak az irányelvek 10 —12 oldalt tesznek ki! Hogyan is fest tehát isko­láinkban a tanévkezdés? A nevelő-oktató munkát köz­vetlenül szolgáló tervezés, adminisztráció mellett peda­gógusaink még legalább más­fél nyomasztó hónapot tölte­nek el egyéb statisztikák, kétes hasznosságú munkater­vek, jelentések fölött gör­nyedve. S mindezt aközben teszik, amikor ismerkednek a gyerekekkel, az új tan­könyvekkel, tantervi köve­telményekkel. Az így kiala­kult idegesítő légkört termé­szetesen a gyerekek és a munka színvonala sínyli meg. De folytassuk a megkez­dett sort. Még nem is emlí­tettük, az intézmények saját kreációjában készítendő tűz­védelmi szabályzatot és ok­tatási tervet, a munkavédel­mi szabályzatot, amelynek megvalósításáról (negyed­évenként!) jelentést kell ír­ni. Meg kell szülni a leltá­rozási szabályzatot is, s hoz­zá a leltározási ütemtervet. Hatoldalas szempontok alap­ján pedig a tömegszerveze­tekkel való együttműködés tervét. De nyilván kell tar­tani a társadalmi munkát — negyedévenként jelentést is tenni róla —, s meg kell szervezni a környezetvédel­mi őrséget stb. Az előbb fel­soroltak közül a legtöbb az iskolaigazgató hatáskörébe tartozik. Nem véletlenül je­gyezte meg egyik beszélge­tőpartnerem — aki történe­tesen igazgató —, hogy ő már sok mindenért kapja a fizetését, csak a tényleges pedagógiai szervező, vezető munkájáért nem. Erre ugyanis egyre kevesebb ide­je marad. Érdemes még a bürokrá­cia újabb hajtásáról szólni, amely az eddig 26 táblázat­ból álló iskolai statisztikából 44 táblázatosat produkált. Ennek böngészése közben je­gyezte meg az egyik általá­nos iskola igazgatója: — A tervezés, tervszerűség csíráit nem a jelentésekben kellene keresni. Mert lehet tökéletes terveket készíteni, s mégsem biztos, hogy az adott iskola tevékenysége tervszerűen fo­lyik. Az év közben felbukkanó, „adjuramistendemindjárt” statisztikáknál a tanítási óra védelmére is kellene gondolni. (Ez utóbbi külön megérdemelne egy mélyebb elemzést!) Ezek az évközi: „Mérjék fel az osztályokban, hány gyerek jár az iskolába gvalog, kerékpáron, vagy tö­megközlekedési eszközön!”, vagy a „Hányán vesznek részt a házibajnokságokon?” című, 20 rubrikás kérdések feltartóztathatatlanul árad­nak. A válaszadásra csak a tanítási órákon keríthet sort a nevelő. Akit, nem látva a dolgok logikáját, eleve ide­gesít a feladat, aztán csú­szik a munkájával is, ez pedig egyenes összefüggés­ben van fokozódó türelmet­lenségével, kapkodásával. S vajon, ennek ki látja kárát? Megint a gyerek. Külön fejezetet érdemel­nek a felmérések. (De lehet, ma már másképp hívják, tán tudáspróbának, ha jól em­lékszem.) Ugyanabból a té­makörből előfordul, több írá­sos bizonyíték is készül a gyerekektől felmérés címén. Már a kis elsősöknél is túl­teng az írásbeliség, ami egé­szen a diploma megszerzésé­ig tart. Gyanítom, hogy a szigorú objektivitásra törek­vés tolta el az írásbeliség bi­rodalmába a számonkérést. A felmérések tehát szapo­rodnak. S mit tesz velük a pedagógus? Százalékot szá­mít. Az adott munkában, mondjuk, hány százalék az ilyen, hány százalék az olyan, meg az amolyan hiba. Ezt aztán kiszámítja, összesen- ben egyénenként, összesen- ben osztályszinten. A mu- szájra aztán akadnak olyan iskolák is, ahol még — argó kifejezéssel élve — rátesz­nek egy lapáttal. Mert az így kialakult mutatókat a nevelő írásos értékelése teté­zi, majd ehhez hozzájön még a dolgozatok újabb értékelé­se, csakhogy ezt már a mun­kaközösség-vezetők csinálják. (Tehát ez utóbbi, kollegája munkáját felülbírálja, ami nem egészen segíti a kölcsö­nös bizalom kifejlődését.) Az észlelt hibákról aztán, mint közvetlen szakmai felettes, a munkaközösség-vezető kény­telen összegző jelentést is írni. Pedig e plusz feladatok teljesítése nélkül is akad dol­ga az alsó tagozatos neve­lőknek. Hiszen az értékelés alapiául szolgáló szempontok egyre nőnek. Hiszen az érté­kelés alapjául szolgáló szem­pontok egyre nőnek. Láttam nemrég egy második osztá­lyos naplót. Benne tanulón­ként 26 szempont 3 minősí­tési elv szerint... Lehet, ez az aprólékosság segít a gyerek képességeinek, tudásának számbavételében. Csakhogy — e beszélgetése­ket követően — rossz sejtés támadt fel bennem. Mégpe­dig : ennyi adminisztráció, verseny (mert ebből is van legalább 20-féle!), ünnepség, gyűlés, képzés és továbbkép­zés, bélyeg- és újságpénz- szedés közepette vajon meny­nyi idő marad a tényleges pedagógiai munkára? A fel­készülésre, a százalékos ki­mutatások gyakorlati feldol­gozására, amely az egyének­re szabott pedagógiai straté­gia, módszer kidolgozásában kellene testet öltsön. S arra, hogy az itt-ott még megma­radó szabad időben önmagá­ra, személyisége kiteljesítésé­re is gondoljon a pedagógus. Mert ez utóbbi nagyon lé­nyeges dolog. Hiszen a gye­rekek éppen a pedagógus­egyéniség vonzáskörében ne­velődnek emberré. A nevelés szó helyét már régen felcseréltük az „ okta­táséval. Ezzel is hangsúlyoz­va elsődlegességét. De az in­gerült, túlterhelt, mindig res­tanciákkal küszködő pedagó­gus mindent tud — még sta­tisztikát gyártani is —, csak nevelni nem! Becsületre, tü­relemre, s az élet szereteté- re. J9 volna ezen még idő­ben elgondolkodni. Elsősor­ban azoknak, akik tehetné­nek is valamit érte. B. Sajti Elmésé Előadások a Szovjetunióról Békéscsabán március 30" an, hétfőn két Szovjetunió­ról szóló előadást rendez a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat. Az iskolacentrum­ban, a szakmunkástanulók fiú- és leánykollégiumában délután féil öttől e hatalmas ország déli vidékeiről beszél dr. Tóth József kandidátus, a Földrajztudományi Kuta­tóintézet alföldi csoportjának osztályvezetője. Ugyanerről a témáról beszél az előadó este 19 órakor a felnőttek­nek az Értelmiségi Klubban. Március 31-én. kedden es­te 7 órakor ugyancsak az ér­telmiségi klubban „Szovjet" unió építészete” címmel, a Hajdú-Bihar megyei Terve­ző Intézet szakembere, Mi- kolás Tibor főmérnök tart előadást az érdeklődőknek. Édes anyanyelvűnkről Békéscsabán, az Értelmiségi Klubban március 30-án, hétfőn 14 órakor előadói konferenciát rendez a TIT Békés megyei Szervezetének magyar nyelvi szakosztálya*. Ezen három elő­adás hangzik el. „Érdekességek a nyelvben” címmel dr. Zilahi Lajos, a magyar nyelvi szakosz­tály elnöke tart előadást, majd az Édes anyanyelvűnk című fo­lyóiratot Szepesi Ildikó alelnök ismerteti. Ezt követően megyénk nyelvjárásairól beszél dr. Hévizi Sándor, a magyar nyelvi szak­osztály titkára. Megyei megemlékezés Bartókról „Ma esti együttlétünk cél­ja, hogy tisztelettel köszönt­sük a nagy magyar zene­szerző, zongoraművész és ze­netudós, Bartók Béla szüle­tésének 100. évfordulóját. „E szavakkal kezdte bevezetőjét Ambrus Zoltán, a Békés me­gyei Tanács művelődésügyi osztályának csoportvezetője pénteken este Sarkadon, a nagyközségi művelődési ház­ban, a Békés megyei Bartók- centenáriumi ünnepségek megnyitóján. Az est vendége — aki egyben a megnyitó beszédet mondta — ifjabb Bartók Béla. A megnyitó szavakat köve­tően a Bartók-emlékesten fellépett többek között Fe­hérvári Márta énekművész, Csányi János operaénekes, Szelecsényi Norbert zongora- művész és Pribojszky Má­tyás citeraművész. A műsor a fennállásának 10 éves év­fordulóját ünneplő sarkadi Röpülj páva kör, citerazene- kar és gyermek népijáték- csoport köszöntésével, tag­jainak jutalmazásával ért vé­get. A rendezvény zárása­ként emléktáblát lepleztek le a művelődési ház előcsar­nokában, majd az intézmény előtti parkban a megemlé­kezés virágait helyezték el a Bartők-emlékoszlopnál. A háromnapos ünnepség- sorozat ma és holnap a Rö­pülj páva körök országos mi­nősítésével, IX. megyei ta­lálkozójával és a citerazene- karok V. megyei találkozó­jával folytatódik. Megkoszorúzzák a felavatott emléktáblát Fotó: Gál Edit W Élt 62 évet, rendezett 69 filmet „Örömzenélés a Kocka utcában” A Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ és a Békéscsabai Ba­romfifeldolgozó Vállalat Jó­zsef Attila Művelődési Háza összefogott, hogy a megye- székhely legnagyobb, jóval több mint tízezer embernek hajlékot adó lakótelepén, a Lencsési útin, kulturális és szórakozási lehetőséget biz­tosítson. Valahogy így lehet­ne összefoglalni a március 24-i, esti rendezvény szüle­tését. Kedden már a kezdé­si időpontnak meghirdetett 7 óra előtt is alig lehetett bejutni a presszóba. Aztán fél nyolckor már azt a bizo­nyos tűt sem lehetett leej­teni ... A „klubest” — mert így hirdették a programot — zömében tizen-, huszonéves közönségének nagyszerű hangulatát az sem lohasztot- ta, hogy néhány percet vár­ni kellett a vendégekre ... „Orosházánál sorompót kaptam!” — lihegett a pódi­umra a fiatal szegedi humo­rista, Nagy Bandó András. S máris jött az első történet a mentőről és a leeresztett sorompóról a Fekete humor című műsorából. Közben a rendezők köszöntése, majd a rekeszizmokat próbára tevő poénözön ... További részle­tek a Fekete humorból, a Katonalevél, az Útközben cí­mű rádióműsor találó pa­ródiája, a Sziámi iker va­gyok című szám, majd a „főműsor”, a Kocka utca 13. című. Nos, bár Békéscsabán nincs ilyen nevű utca, mégis létezik. Mondjuk a lakótele­peken . .. Ezért volt különö­sen találó a lakótelepi élet­forma, a lakótelepi családi élet torzulásait, karikatúráját adó magánszám. Szóval: hellyel-közzel valamennyien Kocka utcai lakók vagyunk... Winston Churchill állítólag azt mondta róla: Magyar- ország történelmének lehető legjobb miniszterelnöke le­hetne, de akkor Rockefeller­nek pénzügyminiszterként kellene ténykednie a kabi­netjében. A nagy angol ál­lamférfi e megjegyzése nem­csak azt mutatja, hogy Sir Alexander Korda, a Brit Ki­rályság állampolgára magyar származásáról az angol film­gyártásban szerzett kimagas­ló érdemeinek időszakában is gyakran megemlékeztek, hanem azt is, hogy Korda te­hetségéről, és óriási összege­ket felemésztő nagyvonalúsá­gáról egyszerre volt ismert. A világhírű filmember, a világ filmgyártásának ki­emelkedő klasszikus egyéni­sége, Túrkevétől nem mesz- sze, Pusztatúrpásztón szüle­tett 1893. szeptember 16-án. Móricz Zsigmond Korda Rembrandt című filmjét (ké­szült: 1936-ban) méltatva mégis azt írta, hogy azt „a híres pesti fiú csinálta, aki úgy bevágódott az angol fő­városban”. Korda Sándor — ezt az álnevet választja, mert csak titokban újságíróskod- hat, az iskolából kicsapnák a „firkászt” — már 16—17 éves korában az iskolába járás mellett cikkírásból tartja el édesanyját és testvéreit. Édesapja halála után a csa­ládnak el kellett hagynia ugyanis azt a birtokot, amelynek intézője volt, s így költöztek Budapestre. Csak­hogy a hallatlanul éles eszű fiút a nyomtatott betűtől ha­marosan elcsábítja az új szenzáció, a film. Főiskola persze nincs, egyébként se telne rá. Aki filmművészetet akar tanulni a pesti, vagy akár váradi, kolozsvári, deb­receni fiúk közül —abban az időben Párizsba megy. A ti- zennyoc élves Korda is tölt ott néhány hónapot. Aztán visszatér Budapestre, és már csaknem kizárólag a filmről ír. 1914-ben — társrendezője Zilahy Gyula — megrendez­te első filmjét. Címe: A be­csapott újságíró. Ez áz első a Korda-filmográfiában Az utolsó — „Az eszményi férj” — a 69. sorszámot viseli, s Angliában, 1947-ben for­gatta. Csaknem egy évtized­del, 1956-ban bekövetkezett halála előtt. Az első világháború idején az új lehetőségek lázában gyorsan készülnek Magyar- országon a filmek. Korda egy ideig egy kolozsvári filmgyár rendezője, majd is­mét „pesti fiú”. A Tanács- köztársaság idején a mozi­szakma direktóriumának tag­ja. öt filmet is rendez a 133 nap alatt! A legelső a sorban az „Ave Ceasar!”, egy dege- nerált idegzetű herceg sze­relmi története. A női fősze­replő Farkas Antónia, azaz Farkas Toncsi, gyönyörű, kö­rülrajongott színésznő, az akkor 25 éves filmrendező első felesége, aki később kül­földön — nemcsak Bécsben és Berlinben, hanem Holly­woodban is — Mariaa Corda néven lesz sztár. Aztán el­válnak "útjaik. Épp úgy, mint ahogyan Korda csak néhány évig él együtt második asz- szonyával, Merle Oberonnal, aki ugyancsak világhírű szí­nésznő. A . harmadik házas­ság — amelyet hatvanéves korában köt, egy nála har­mincöt évvel fiatalabb „ci­villel” — teremt először igazi otthont a számára. Amikor 1936-ban végre megkapja az angol állampol­gárságot, az őt felköszöntők előtt „átkozott idegennek” nevezi magát. Honvágyát azonban elfojtja: az akkori Magyarország elvette a ked­vét attól, hogy visszavágy­jon. Utolsó hazai lakhelye a fehér terror országának bör­töne volt. Mint direktóriumi tagot fogták le, s letartózta­tása után, hogy mintegy né­hány hét múlva sikerült ki­szabadulnia, Örökre elhagy­ta szülőhazáját, 1919 őszén elkezdődtek az emigráns évek. Először Bécs, aztán Berlin, majd Hollywood, az­tán Párizs, Anglia, egy rö­vid időre ismét a francia fő­város, azután Kordánál szo­katlanul hosszú időre, hét esztendőre (1934-től 1940-ig) ismét London következik. Amikor 1940-ben áthajózik az Egyesült Államokba, az an­gol lapokban támadások je­lennek meg: ez az idegen, akit befogadtak, most, ami­kor Anglia élethalálharcban áll, a békés, nyugodt Ame­rikába távozik. A célja az, hogy ott olyan filmet készít­sen, amely a tengerentúli ál­lamot Anglia támogatására bírja. Elkészül a Lady Ha­milton. S Kordát — aki bi­zonyos történelmi párhuza­mok ' segítségével fejezi ki mondanivalóját — szenátusi vizsgálóbizottság elé idézik. A vád: „uszításával” hábo- 'rúba akarja rántani az USA-t. A kihallgatásra azon­ban már nem került sor: egy nappal előbb a japánok megtámadták Pearl Har- bourt. A háború után derül ki, hogy Korda Sándor, a „há­látlan idegen”, titkos meg­bízatással, futárként legalább másfél tucatszor repülte át a háború idején az óceánt. Néhányszor „nyíltan” is visszatért Angliába. 1942 nyarán a. király lovagi címet ajándékozott neki. 1945-ben visszatért Angliá­ba! Házát bombatalálat érte, szállodában lakik, s üzletei sem mentek valami jól a há­borús években. Korda ugyan­is nemcsak filmrendező, ha­nem producer és üzletember is. Milliókat nyer és veszít a filmen, gyakran volt fenn, és még gyakrabban támadtak gazdasági nehézségei. Az öt­venes évek közepén akkorák1, hogy egy időre vissza is vo­nul: magánvagyona arra ter­mészetesen még elég, hogy jólétben, sőt bizonyos fény­űzéssel éljen. A televízió, amitől rettegtek más film­gyárosok, húzza ki utoljára a pácból: az új eszköz elterje­désével új igény támad, a régi filmek új piacra talál­nak. Korda Sándor a saját ér­tékelése szerint több krízisen és bukáson ment át, mint bárki a filmszakmában. De mindig feltámadt. S végül jött a „rajzolósdi”: Nagy Bandó legközismertebb produkciója, amelyet a rá- tóti humorfesztiválra talált ki. A 26 fehér papíríven és a kitűnően összevágott zenei részletek segítségével a fa­nyar és politikus humor egyik veretes vállfájával is­merkedhettünk meg. Amikor elköszöntünk tőle, ráadás­ajándék is jutott az élelme- sebbjének: a rajzokat ki-ki eltehette emlékbe. Néhány perces szerelés, színváltás. Szakcsi Lakatos Béla a Fender-zongoránál, Babos Gyula a gitár mögött és Berki Tamás a mikrofon­nál. A Saturnus és a Kősze- gi-group néhány tagja, a hazai és a nemzetközi dzsesszélet nagyságai adtak itt randevút egy kis jam session-ra, azaz „örömzené­lésre”. A zenészeken látszott a fáradság. Az előző napok­ban Körösladányban és Szarvason léptek fel. Az el­ső percek puhatolódzása után már a Berki szerzetté Hello body-ban „összejött” az alkalmi trió. A változatos műsor méltán aratott sikert; az improvizációk ámulatba ejtették a dzsesszel még csak most ismerkedő közönséget is. A számok logikus és köz­érthető felépítettsége is se­gítette az ismerkedést. Gershwin Nyáridőben című dalának „berkisítése” volt a zárószám, s egyben a keddi, a várakozást is meghaladó­an jól sikerült klubest befe­jező pillanata is. Még tartott az ütemes taps, amikor a kabátunkat felvettük. Talál­kozunk április 25-én, szom­baton az uruguayi nemzeti esten; a műsor mellé étel­bemutatót is ígérnek. Eljö­vünk! (nemesi) Kiállítások Körösladányban Március 15-én háromrészes ki­állítássorozat indul Körösladány­ban, a FIN jegyében. A nagy­községi KISZ-bizottság és a Me- takémia Ipari Szövetkezet Pe­riszkóp ifjúsági klubjának kö­zös szervezésében a művelődési házban fiatal amatőrök állíta­nak ki kéthetenként. Március 15. és 31. között Batlik Imre fes­tett tányérjaival, Tóth Jánosné pedig hímzéseivel mutatkozik be az érdeklődök előtt, őket a Me- takémia Ipari Szövetkezet há­rom ügyes kezű dolgozója kö­veti majd. Gál Gedeon festmé­nyekkel, szobrokkal, Ujfalusiné Banadics Gabriella ugyancsak festményekkel, Kincses Ottó pe­dig maga készítette technikai berendezésekkel készül a kiál­lításra. A harmadik két hét ki­állítója Tiszai József pedagógus lesz. ő festményeit, szobrait mu­tatja be a kiállításon. ‘ Az első bemutatóf eddig mint­egy 100-an tekintették meg.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom