Békés Megyei Népújság, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-21 / 247. szám
IgHiWkfiM 1980. október 21., kedd Fafaragások, festmények, néprajzi tárgyak Az Orosházi Üveggyár új közművelődési épületét teg- nak a Szokolay Sándor munkáit, néprajzi gyűjtését bemutató kiállítással avatták. A gyár művelődési bizottsága a jövőben az új kiállítóterem adta lehetőséget gazdag programmal igyekszik kihasználni. Ennek első megnyilvánulásaként valósult meg a tótkomlósi Szokolay Sándor kiállítása, akit a gyár Március 15. Szocialista Brigádja hívott meg, s akik tevékenyen részt is vettek a kiállítás megrendezésében. A tegnapi megnyitón Mit- rik Istvánná, a gyár művelődési bizottságának társelnöke üdvözölte a megjelenteket, majd dr. Zilahy Lajos, a városi tanács művelődésügyi osztályvezetője mondott megnyitó beszédet. Ezt követően maga az alkotó, Szokolay Sándor számolt be néprajzi gyűjtőmunkájáról, s tartott rögtönzött tárlatvezetést. Szokolay Sándor a tótkomlósi szlovák faragott, festett bútorok népi motívumkincseit újra felfedezve, megőrizve készíti faragott bútorait, s vívott ki elismerést munkáival a megyehatáron is túl. Festményein — kivéve néhány kevésbé sikerült csendéletet, egy-két életképet — egyetlen tanya tűnik fel soksok változatban vezérmotívumként. Változatos technikával készült festményei közül ezek a szomorú-szép hangulatú tanyaképek a legsikerültebbek. B. S. E. Fotó: Gál Edit Napirenden az új telefonközpont A megyeszékhelyen a megyei pártbizottság, a megyei tanács, a városi pártbizottság és a városi tanács, valamint a beruházásban érintett vállalatok, intézmények vezetői tegnap, hétfőn délután koordinációs tárgyaláson egyeztették a békéscsabai új telefonközpont építésének ütemét. Az új műszaki épület kivitelezése megfelelően halad, néhány területen feszített az építők munkája. A tanácskozás részvevői megvitatták annak lehetőségeit, miként lehetne gyorsítani a kivitelezést, hogy a belső műszaki, technológiai szerelésekhez időben megfelelő, jól előkészített munkaterületet kapjanak az érintettek. A tárgyaláson szó volt két konténerközpont üzembe helyezéséről is. Az egyiket Békésen, a másikat Gyulán, a békéscsabai Crosbar-központtal együtt kezdik el szerelni, s a békéscsabai központ üzembe helyezésével a három város egyszerre kapcsolódhat be az országos távhívásos hálózatba. Három szakszervezet fejezte be kongresszusát (Folytatás az 1. oldalról) A 41. kongresszus határozatában megfogalmazta a következő öt év feladatait. Ezek között fokozott hangsúlyt kap a differenciált bérezés megvalósítása, a szakmunkásképzés korszerűsítése, az élet- és munkakörülmények további javítása. A kongresszus végezetül megválasztotta a szakszervezet tisztségviselőit. A szak- szervezet elnöke Terényi László, főtitkára Lux János, titkárai pedig Hárai Tibor és Rét Péterné lettek. A vitával folytatódott és a választással befejeződött a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezetének VIII. kongresszusa vasárnap. A vitából kitűnt, hogy a résztvevőket az ingatlankezelési vállalatok gondjai különösképpen foglalkoztatják. Nehézséget okoz például, hogy a lakóház-felújítási és -fenntartási feladatokból — amelyeknek ma már az új otthonok építésével azonos rangjuk vám — nem veszik ki kellőképpen a részüket a tanácsi építőipari vállalatok. Fokozza a gondokat, hogy az alacsony bérek miatt nincs lehetőség arra, hogy az ingatlankezelő vállalatok a legjobb szakembereket alkalmazzák. Sokan sürgették olyan bérezési forma kialakítását, amely a hatékonyabb és a minőségileg jobb munkára ösztönöz. Többen felvetették az ötnapos munkahét bevezetésének szükségességét. A vita végén a résztvevők határozatot fogadtak el. Ebben egyebek között felhívják a figyelmet arra, hogy az egészséges, kulturált települési környezet megteremtése érdekében az új lakótelepeken a kommunális szolgáltatásokat egymással összefüggésben. komplexen kell megvalósítani. A határozat a szakszervezeti vezető testületek fontos feladataként jelöli meg a dolgozók szakmgi műveltségének növelését, a munkakö- riilmények folyamatos és tervszerű javítását. Befejezésül a kongresszus megválasztotta a szakszervezet központi vezetőségét. A HVDSZ elnöke ismét Fabók Zoltán, főtitkára Juhász Ottó lett. A titkárok: Kocsó IZZés- né, Péter István és Somoskői Gáborné. Vasárnap befejezte munkáját a Bőripari Dolgozók Szakszervezetének XX. kongresszusa. _A központi vezetőség beszámolója fölötti vitában felszólalt Keserű Jánosné köny- nyűipari miniszter is. Az ágazat előtt álló feladatokkal kapcsolatban elmondotta: számítani kell arra, hogy a következő években mind több olyan ország jelenik meg a világpiacon, amely jó minőségű, korszerű bőripari terméket állít elő kis ráfordítással. A magyar termékek sikere azon múlik, hogy sikerül-e csökkenteni az egységnyi ráfordításokat, javítani a minőséget és betartani a szállítási határidőket. A rekonstrukció során kiépített géppark megfelelő alap az eddigieknél termelékenyebb munkához. A felszólalók észrevételeire — melyek főként a bér- gazdálkodás, az anyagellátás, a törzsgárdatagság és a szociális juttatások témakörét érintették — Petrák Ferenc főtitkár válaszolt. A kongresszus határozata egyebek között foglalkozik a béremelésekkel, s rögzíti: az nem a jószándéktól, hanem a vállalatok teljesítménye javulásától függ. A vezetők azonban a jövőben tegyenek többet azért, hogy a vállalati eredmény növekedése után ne késlekedjen — indokolatlan óvatoskodásból — a bérfejlesztés, s az eddigi gyakorlattól eltérően a bérfejlesztési lehetőségeket év közben is vizsgálják meg. A kongresszus befejezéseként megválasztották a szak- szervezet vezető testületéit és tisztségviselőit. A szak- szervezet elnöke Német János, főtitkára ismét Petrák Ferenc, titkárai Demeter Piroska és Csikós Pál lett. Reklámbemutató Békéscsabán A reklám iránti igény növekedése késztette a Magyar Hirdetőt arra, hogy sorra véve a megyéket, bemutassa sokoldalú, tevékenységét és felajánlja segítségét az áru- propagandában egy-egy üzemnek, vállalatnak. A sor most megyénkén van, október 22-én, szérdán délután Békéscsabán, a városi tanács dísztermében Reklám és gazdálkodás címmel rendeznek szakmai találkozót. Ezen részt vesznek a gazdálkodó egységek képviselői, kereskedelmi és reklám- szakemberei. A bemutatót konzultáció követi, melynek során mód nyílik az igények és lehetőségek egyeztetésére. Kommunista műszak a Volánnál A Volán 8. sz. Vállalat dolgozói október 19-én és 20-án kommunista műszakot tartottak a vállalat egész területén. A két napon 2767- en dolgoztak. Szombaton 533, vasárnap 261 tehergépkocsival a megye közútjain cukorrépát, cserepet, aszfaltot szállítottak. Az elszállított súly 3738 vagon. A kommunista műszakban részt vevők 5414 fuvarórát teljesítettek, 180 ezer utas vette igénybe a vállalat, autóbuszait. A szállításokon kívül Gyulán a javítóműhely környékét tették biztonságosabbá és kerítést készítettek. A szanazugi üdülő szociális létesítményét bővítették, a békésiek új forgalmi telepén pedig kerékpártárolót alakítottak ki. A karbantartó dolgozók a gépjárművek felkészítését már pénteken megkezdték, hogy szombat reggelre minél több kocsi segítse az áruszállítást. Az üzemfenntartás dolgozói a központi étterem tatarozását és fűtésszerelését csinálták meg. A kommunista műszak bevételét a vállalat szanazugi üdülőjének fejlesztésére fordítják. B. V. Végleges helyén a Paksi ntomerümű Reflektorok fényözönében és több száz szakember jelenlétében végleges helyére Jcérült a Paksi Atomerőmű első reaktortartálya. A 230 tonna súlyú, tizenkét méter hosszú acéltest. a reaktorépület legsúlyosabb berendezése. Mozgatása, szállítása a beépített üzemi területen rendkívül nagy körültekintést, óvatosságot követelt. Minden centimétemyi helyzetváltoztatását szigorúan ellenőrizték. A magas műÜlést tartott a megyei helyreállítási bizottság Tegnap, hétfőn délelőtt Békéscsabán, a megyei tanácsnál ülést tartott a megyei árvízi helyreállítási bizottság. Mint ismeretes, az árvíz miatt a megyében megsemmisült 1371 lakás, megrongálódott 300 kilométernyi út, s egy sor más kár keletkezett a különféle létesítményekben. reaktortartálya szaki tudással irányított ki- lecvenhat kerekes tréler, a karvastagságú kötelekkel emelő óriás daruk zavar nélkül megbirkóztak terhükkel. A kétnapos akciót sikerrel végrehajtották, s ezzel a beruházás egyik legfontosabb idei feladatát teljesítették. Az egész művelet nagyszerű példája az atomerőmű építésében részt vevő szocialista országok és hazai vállalatok közötti kooperációnak, ’ eredményes együttműködésnek. A legsürgetőbb feladatok egyike a lakások újjáépítése, a megrongálódott otthonok mielőbbi helyreállítása. Az előterjesztésből kitűnt, hogy a lakások helyreállításának kezdését lassította a károsultak döntése. A Békésen, .Szeghalmon és Dobozon a korszerű technológiával készülő lakásokra a jelentkezők száma nőtt, együttesen több mint száz házgyári kislakás építésére kaptak megrendelést a kivitelezők. Ezzel a technológiával készülő családi házak iránt nemcsak az árvíz-sújtotta területen, hanem a megye déli részében is megnőtt az érdeklődés. Az újjáépítés során legtöbben a hagyományos technológiával állítják helyre otthonukat, melyhez megfelelő az építőanyag-ellátás. A helyreállítási bizottság felhívta a helyi tanácsok vezetőinek figyelmét arra, hogy a korszerű technológiával épülő lakásokra csak e hónap végéig felvett megrendelésekre kapnak kedvezményt a károsultak. míg a hagyományos technológiával készülő lakások építői november 30-ig vehetik igénybe a kedvezményes hiteleket. Kritika és égi mondás, hogy Magyarországon legkevesebb két dologhoz mindenki ért: a közlekedéshez és a futballhoz. Ezt a kettőt mindenki bírálja, tanácsokat ad, hogyan lehetne jobban csinálni. Az érem másik' oldala, hogy ezeket a tanácsokat általában senki sem veszi komolyan, s a dolgok többnyire úgy mennek tovább, ahogyan a bírálat előtt. És nemcsak a közlekedésben meg a futballban. Hiszen bírálni — állítólag — könnyű. Minden szakterületen elmondták, megírták már ezerszer, hogy a kritikák elfogadásának töméntelen sok akadálya van, amelyeket a kívülálló nem láthat. A tanulságot pedig sokan úgy vonják le: mindenki söpörjön a maga háza előtt, ne kritizáljuk egymás munkáját. Ha van is ebben némi igazság, teljesnek semmiképpen sem lehet elfogadni. Népgazdaságunk jelenlegi helyzetében például éppen az lenne a baj, ha nem bírálnánk elégszer és eléggé a visszásságokat. Lehet ugyan — például —, hogy a felbontott úttest rendbe hozásához egy sor intézkedés, szervezési munka kellene. Lehet, hogy a bolt árukészletének állandó szinten tartásához bizonyos dolgokat meg kellene változtatni. Ám, ha senki nem teszi mindezt szóvá — maradnak a hibák, a bajok, a bosszúságok. Az pedig semmit nem visz előre. Mint ahogyan az sem, ha okkal, ok nélkül védik a különböző szakterületeken a „mundér becsületét”. El kell jutnunk oda, hogy igazán becsülete ne a szakzsargonszövegekkel ködösített semmittevésnek legyen, hanem a közellenőrzés alatt folytatott eredményeiben látható munkának. Lázár György miniszterelnök mondta az országgyűlés legutóbbi ülésszakán: „A kormány legfontosabb kötelességei között tartjuk számon, hogy ... elősegítsük a szocialista demokrácia — az alkotó munka e legfőbb éltető elemének — még teljesebb érvényre jutásának, a közélet tisztaságának, a közügyek' intézésének társadalmi ellenőrzését”. Természetesen nem arról van szó, -hogy most már mindent és mindenkit bírálni kell, akár ad rá okot, akár nem. Ellenkezőleg: a jót, az új, előrevivő kezdeményezéseket támogatni és népszerűsíteni kell. Tulajdonképpen ez is bírálat, ami a maradi- ság, a bürokrácia, a túlszer- vezések és túlbiztosítások címére szól. Nem hiányozhat a „bírálat” szó elől az az állandó jelző, hogy „építő”. Hiszen valóban könnyű úgy bírálni, hogy csak azt mondjuk meg, ami nem tetszik, amit nem tartunk jónak — de nem gondoljuk tovább a dolgokat. Az építő bírálatban benne kell lennie annak is, hogy mit hogyan lehetne, kellene jobban csinálni. Legalábbis — a bíráló véleménye szerint. Azon pedig ismét lehet vitatkozni: hátha ő nem látja jól azt, amit megbírál. Kiindulópont mindig az: hogyan lehetne jobban? Nem elég általában megállapítani, hogy életünk egyik-másik területén sok a nehézkesség, a bürokrácia. Tanácsüléseken, lakó- és falugyűléseken, termelési értekezleteken, taggyűléseken szóvá lehet és kell tenni ezt — de nevén nevezve a hibát és az érte felelősöket is. Ezzel megnyílik az út a hiba kijavításához — noha nem ritka borúlátás nálunk az, amiről ugyancsak a miniszterelnök beszélt: „állami és gazdasági életünknek még vannak olyan egységei, amelyeknek vezetői nem igénylik munkatársaik véleményét”. Pedig abból kell kiindulniuk, hogy aki bírál, javítani akar. Természetesen csak akkor, ha szemtől szembe mondja meg azt, amit hibának, visszahúzónak tart. Sokkal nagyobb baj, ha valaki látja a hibát, de hallgat róla, mondván: úgy sem tudunk változtatni. Ez a pesszimizmus éppúgy visszahúz, mint a bürokrácia, a maradiság, a „jó volt eddig, jó lesz ezután is” szemlélet. Kritikára van ok — borúlátásra nincs. Sok helyen nehezen változtatnak a beideg- zett gyakorlaton — de például mind több üzem kezdi el az olykor megrázkódtatásokkal járó termékváltást. Számos városban, községben hagytak fel a céltalan panaszkodással, s megpróbáltak — többnyire eredménynyel — önerőből hozzáfogni a sürgetően szükséges szociális, oktatási, kulturális létesítmények megvalósításához. Nincs abban semmi szégyellni való, ha az ilyen kezdeményezések úgy indulnak el, hogy az érintettek bírálják, sürgetik a hivatalokat. A „ne szólj szám, nem fáj fejem” gondolkodás azonban némi kívülállást tételez föl. Aki csak magában, lakása falai között morgolódik, emlegeti a hibákat — nem érzi magát igazán a közösség tagjának. Akkor pedig nem is biztos, hogy valóban ott a hiba. ahol ő. látja — talán inkább önmagában. Mások viszont — csak hogy ne mondhassák róluk: elfojtják a bírálatot — válogatás nélkül elfogadnak mindenféle kritikát, s aztán minden marad a régiben. Az ilyen vezetői magatartás végső soron ugyanoda vezet, ahová a kritika elfojtása: rossz kedvhez, olyan vélemény alakul ki nyomában, hogy úgy is hiába minden, nincs remény a változtatásra. Szabályt ugyan nem lehet felállítani arra, hogy ki, és mit bíráljon, mégis íratlan törvény: annak van joga bírálni, aki a maga munkaterületén minden tőle telhetőt megtesz, hogy jobban menjenek a dolgok. A munkásnak, aki az akadozó anyag- ellátásról vagy az időnként fellépő alkatrészhiányról panaszkodik, nem magyarázat kell arról, hogy mit, miért, és hogyan nem lehet, melyek az objektív és szubjektív akadályok — hanem anyag és alkatrész kell. A vásárlót sem érdekli, hogy a kereskedelem milyen tárolási gondokkal küzd — hanem az, hogy legyen áru, ha már a gyárak' megtermelték. S aki megdolgozik azért, hogy jól, jobban menjenek a dolgok, megkövetelheti, hogy mások is megtegyék a magukét. Most akkora feladatok állnak az egész ország előtt, hogy javaslatból, előrevivő, építő észrevételből szinte semmi sem lehet sok. Nagy munka közben óhatatlanul fordulnak elő hibák, s ezek ..menet közbeni” kijavítása közérdek'. Kézlegyintésekkel, „úgy sem hallgatnak rám” szemlélettel semmit sem lehet előbbre mozdítani. Ó nnál többet azzal, ha a jogos és észszerű bírálatot oda címezzük, ahol szükség van rá. S nem kevésbé azzal, ha a jószándékú, segíteni akaró bírálatot megszívlelik, és elgondolkoznak rajta. Várkonyi Endre Tudományok ás művészetek akadémiája A tudományok és művészetek európai akadémiája, amely a közelmúltban alakult meg Párizsban azzal a céllal, hogy a tudomány és a művészet közös problémáit vizsgálja európai szinten, tagjává választotta Gáspár Rezső egyetemi tanárt, az MTA rendes tagját és Nagy Péter egyetemi tanárt, a7 MTA levelező tagját.
