Békés Megyei Népújság, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-18 / 115. szám

1980. május 18., vasárnap Turistákról — turistáknak Interjú dr. Pinczési István őrnaggyal, a Vám- és Pénzügyőrség Csongrád és Békés megyei parancsnokával A jó idő beálltával megindul a turistaforgalom. So­kan utaznak külföldre, s hazánkba is nagy számban lá­togatnak el más országokból. A statisztika szerint 1978- ig állandóan emelkedett az idegenforgalom, a múlt év­ben viszont csökkent. Mi volt a csökkenés oka? Ugyan­akkor több jogszabály is napvilágot látott. Mit kell tud­niuk a külföldre utazó magyar turistáknak? Erről beszél­gettünk dr. Pinczési István pénzügyőr őrnaggyal, a Vám- és Pénzügyőrség Csongrád és Békés megyei parancsno­kával. — Az országhatárt átlépő utasok száma 1978-ig állan­dóan emelkedett. Az idegen- forgalom már olyan nem- kívánatos jelenségekkel is együtt járt, amelyek a ha­zai kereskedelmi ellátást és a közrendet is érintették. Mindez több intézkedést tett szükségessé. Közismert a magyar—lengyel utazási for­galomban a múlt év márciu­sában bevezetett, a minimá­lis fizetőeszköz-ellátásra vo­natkozó megállapodás, a ju­goszláv állampolgárok ré­szére pedig a valutabeváltá­si kötelezettség, a forintki­vitelt és behozatalt korláto­zó intézkedés, valamint az élelmiszer-kivitel szigorítása. Ugyancsak csökkentő ténye­ző volt a Romániában be­vezetett üzemanyag-korláto­zás is. A múlt évben orszá­gosan mintegy 43,5 millió utas lépte át a határt, ami közel 8,5 százalékos csökke­nést jelent 1978-hoz viszo­nyítva. Békés megyére — földrajzi helyzeténél fogva is — a román és a jugoszláv állampolgárok beutazása, il­letve ezekbe az országokba a magyar állampolgárok kiuta­zása a meghatározó. Az előbb említett tényezők a megye idegenforgalmában az orszá­gosnál nagyobb csökkenést eredményeztek. — Hogyan viselkednek a ki- és beutazó turisták? Hány Békés megyei lakos ellen indult szabálysértési vagy büntető eljárás a vám-, illetve devizaszabá­lyok megsértése miatt?-i- A turisták viselkedésé­ről szerzett tapasztalatok nem rosszak. Több évre visszamenően igen nagy fi­gyelmet fordítunk a megelő­zést szolgáló tájékoztatásra a televízión, a rádión, a napi­lapokon keresztül. Különbö­ző klubokban is tartunk előadásokat, de nagyobb üze­mekbe is elmegyünk, ha hívnak bennünket. A meg­előzés érdekében tett intéz­kedéseink eredményeként az utasok zöme betartja a ren­delkezéseket, és valóban tu­risztikai célból utazik. A Békés megyében lakó elkö­vetők száma nem éri el a százötvenet. Nagyobb részük a devizajogszabály rendelke­zéseit, kisebb hányaduk pe­dig a vámjogszabályokat sér­tette meg. — Milyen szabályokat sértenek meg leginkább? — Országosan is, de a Bé­kés megyei elkövetőkre is jellemző, hogy a devizajog- szabály rendelkezéseit meg­sértők aránya — ha mini­mális mértékben is —emel­kedett. A magyar állampol­gárok által elkövetett devi­zabűncselekmények, illetőleg vámszabálysértések elsősor­ban az üzletelési, árubeszer­zési céllal történő kiutazá­sok és az ennek megvalósí­tásához szükséges külföldi, illetve belföldi fizetőeszköz engedély nélküli kivitelének megkísérlésével függnek ösz- sze. Ugyancsak a devizajog- szabály rendelkezéseit sérti meg az is, aki szőnyeget, aranytárgyakat, cipőt, élel­miszert, kávét, gyógyszert próbál meg engedély nélkül kivinni. A vámjogszabályt megsértők pedig azzal kö­vették el cselekményüket, hogy olyan árut kíséreltek meg az ország területére be­hozni, ami belföldi kereske­delmi forgalomban nem, vagy csak korlátozottan volt kapható. — Előfordulnak-e me­gyénkben feketepiacra uta­ló jelenségek? Hogyan zá­rultak a rendőri szervek­kel közösen lefolytatott ak­ciók? — Számottevő feketepiac Békés megyében nincsen, de találkozunk feketepiacra uta­ló jelenségekkel. Gyulán, Bé­késcsabán és a megye más nagyobb településeiben elő­fordul, hogy a külföldi ál­lampolgárok piacon, közte­reken, kapualjakban árulnak. A rendelkezés egyértelmű: külföldi állampolgárok a ma­gukkal hozott ingóságaikat Magyarországon magánfor­galomban nem értékesíthe­tik. A rendelkezést megszegő külföldi állampolgár — áru­jának eladásával —, illet­ve magyar állampolgár —az áru megvételével — a for­galomba került áru belföldi forgalmi értékétől függően szabálysértést, illetve bűn- cselekményt követ el. Nem nagy értékű áruról van itt szó, hanem apróbb „csecse- becsék”-ről, amit inkább mint érdekességet vesznék meg az emberek, mert „kül­földi”. — Történt-e módosítás a vám- és devizajogszabá­lyokban, a külföldre uta­zóknak milyen főbb sza­bályokat kell szem előtt tartani? — Az érvényes devizaren­delkezés szerint Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelor­szág, az NDK, Románia és a Szovjetunió valutáiból a magyar állampolgárok sze­mélyenként 400 forintot — ezen belül a többi állam va­lutájából legfeljebb 200 fo­rint értékűt tarthatnak en­gedély nélkül birtokban, mely külföldi utazás esetén ki is vihető az országból. A felsorolt országok belső ren­delkezései értelmében azon­ban az oda bevinni szándé­kozott valuta eredetét a kül­földieknek igazolniuk kell. Ebből a célból az illetékes valutakiszolgáló helyek (OTP» IBUSZ stb.) díjmentesen ad­nak „kiviteli engedély”-t. A külföldre utazó magyar ál­lampolgárok a hazatérésük alkalmával felmerülő szállo­dai, étkezési, benzin stb. költségeik fedezésére az OTP budapesti kerületi fiókjainál és a megyeszékhelyeken mű­ködő igazgatóságainál szemé­lyenként ezer forint összeg­határig OTP-utazási csekket vásárolhatnak. A csekkek a forgalombahozatal napjától számított 6 hónapon belül bármelyik ' valutabeváltó­helynél forintra beválthatók. Ezen túlmenően a kiutazó magyar állampolgárok enge­dély nélkül vihetnek külföld­re személyenként 200 forin­tot, 50 forintnál nem na­gyobb címletű bankjegyek­ben. Ez az összeg azonban — egyezmény alapján — ki­zárólag a rubel elszámolású országokban váltható át. Ta­karékbetétkönyv engedély nélkül nem vihető külföldre. — Mit lehet engedély nélkül kivinni? — A külföldre utazók az utazás céljának, időtartamá­nak, valamint az évszaknak megfelelő összetételű szemé­lyes használati tárgyakat de­vizahatósági engedély nélkül vihetnek magukkal. Fogyasz­tásra közvetlenül alkalmas élelmiszerekből személyen­ként legfeljebb három nap­ra valót —, de húsipari ter­mékből összesen 1 kilogram­mot, fajtánként fél kilo­grammot —, cigarettát és szeszes italt a személyes szükségletnek megfelelően — 500 cigarettát, vagy 50 szi­vart, vagy 500 gramm do­hányt, 5 liter bort, 2 liter égetett szeszes italt, mosó- és mosogatószerből legfel­jebb összesen 2 kilogrammot, fajtánként 1 kilogrammot jo­gosultak kivinni. A 16. élet­évüket be nem töltött sze­mélyek szeszes ital és do­hánygyártmány kivitelére nem jogosultak. A felsorol­takon kívül személyenként legfeljebb ezer forint össz­értékű ajándéktárgyak vihe­tők ki, amelyben nemesfém, bélyeg, muzeális jellegű és kereskedelmi mennyiségű tárgyak nem lehetnek. Nem vihetők ki továbbá ajándék­ként az élelmiszerek közül szalámi- és kolbászáru, nyers- és füstölt hús, füstölt szalonna, zsírszalonna, zsír, olaj, ‘cukor, kávé, liszt, rizs, kakaó, fűszerpaprika-őrle­mény és egész vagy őrölt bors, valamint szőnyeg, gyer­mekcipő, gyógyszer, mosó- és mosogatószer. Engedély nélkül vihető ki továbbá a járművek tartályaiban levő üzemanyag. Nem kell enge­dély a vágott virág, továb­bá az utas által — műven­ként legfeljebb 3 példányban — útiholmiként vagy aján­dékozási célra kivitt köny­vekre, ha azokat Magyaror­szágon vagy más szocialista országban 1957. után adták ki. — Nem térhetünk ki va­lamennyi előírásra. Cél­szerűnek tartom azonban feltenni azt a kérdést, hogy mi az utas kötelessége visszautazáskor? • — Az utas szóban kérheti a vámmentesen behozható útiholminak, továbbá azok­nak az áruknak a vámkeze­lését, amelyek nem minősül­nek kereskedelmi mennyi­ségnek, és amelyek együttes belföldi forgalmi értéke az 5 ezer forintot nem haladja meg. Társasutazásban részt vevők esetében ez az érték­határ 2 ezer forint, ha pedig az utas Albániába, Bulgáriá­ba, Csehszlovákiába, az NDK-ba, KDK-ba, Mongó­liába, Kubába, Lengyelor­szágba, Romániába, 'a Szov­jetunióba és a VDK-ba szer­vezett társasutazásból tér vissza, az értékhatár 5 ezer forint. Az utasnak részletes árufelsorolással kiállított írásbeli árunyilatkozattal kell a vámkezelést kérnie, ha a behozott áruk együttes bel­földi forgalmi értéke szemé­lyenként az 5 ezer forintot, az előzőleg fel nem sorolt országokba szervezett társas- utazás esetében pedig a 2 ezer forintot meghaladja, vagy a behozott áruk meny- nyisége kereskedelmi meny- nyiségűnek minősül. Továb­bá, ha azok vámkezeléséhez államigazgatási szerv enge­délye szükséges, vagy ha külföldön feladott poggyásza is van. Ebbén az esetben azok darabszámát a vámáru­nyilatkozaton fel kell je­gyeznie. Annak az utasnak, aki repülőgépen érkezik, sa­ját döntése szerint joga van zöld vagy piros folyosón tá­voznia. A ZÖLD folyosón tá­vozhat az utas, ha nem ho­zott vámköteles, illetve egyéb korlátozás alá eső árut, és nincsen feladott poggyásza. Minden más esetben a PI­ROS folyosón kell távoznia. — Mennyi vámot kell fizetni? — Az 5 ezer forint, illet­ve társasutazás esetén a 2 ezer forint értéket meghala­dó áruk után vámot kell fi­zetni. A fizetendő vám álta­lában a vámáru belföldi for­galmi értékének 40 százalé­ka. — Lehet-e fellebbezni a kiszabott vám összege el­len? — A vámot a közléstől számítva 30 napon belül ka­matmentesen lehet befizetni, összege ellen 15 napon be­lül a vámot megállapító vámhivatalnál lehet benyúj­tani a fellebbezést. Serédi János Hyárelőzetes JCitiintetettek Bár a hivatalos idény­nyitó óta késik az igazán jó idő, a Balaton és a Velen­cei tó partján levő szolgálta­tó egységek folytatják a fel­készülést az igazi szezonra. Az Iparcikk-kölcsönző és Szolgáltató Vállalat május végéig folyamatosan meg­nyitja 31 boltját a balatoni üdülőközpontok strandjain, valamint az egyre látogatot- tabb Velencei tónál, Agár- don is megkezdik a kölcsön­zést. Mintegy 25 millió fo­rintos készlet várja a nyara­lókat, amellyel nemcsak a mennyiségi igényeket elégí­tik ki, hanem választékában is megfelelő a kínálat. Az üzletekben gumimatracok, túrákhoz 2—4 személyes sát­rak, s hozzávaló felszerelé­sek, űtieszközül hagyomá­nyos kempingkerékpárok bé­relhetők. A strandcikkeken kívül vízi alkalmatosságok, csónakok és vízi biciklik vár­ják a tó szerelmeseit. Bőví­tették a vitorlásparkot is, je­lenlegi flotillájuk 132 hajó­ból áll, amelyek a boglárlel- lei, a bélatelepi és balaton­almádi kikötőkből indulnak. Ezek között található kajü- tös, minden kényelemmel ellátott vitorlás is, nagyobb kirándulótársaságok részére. A tóparti üzleteken kívül ebben a hónapban az egész ország területén megkezdi a szezonális cikkek kölcsönzé­sét az IKSZ. Cseszkó Sándor ■ Cseszkó Sándor, neve ösz­• szeforr a munkásmozgalom- Í mai. A felszabadulást köve­■ tőén szülőfalujában, Békés­• Sámsonban volt községi párt- S titkár. Ezután 1951-től az • orosházi járási pártbizott­■ ság első titkáraként dolgo- ; zott. Egyéves pártiskola el­■ végzése után 1953-tól 1956- ! ig a sarkadi járási pártbi- i zottság első titkára, majd 17 ■ éven keresztül a mezőko­• vácsházi járási pártbizott- ; ság első titkáraként tevé­■ kenykedett. A mezőgazdaság szocialista í átszervezésében, a felvilá­■ gosításban fontos szerep há­• rult rá, a kommunisták és • pártonkívüliek széles tábo­■ rát mozgósította. A járás fej­■ lesztéséből is kivette a ré­■ szét, szorgalmazta a mező­• gazdasági üzemek fejleszté­• sét, az ipar meghonosítását. Pártmegbízatásként 1974­• ben az európai hírű Mezőhe- S< gyesi Állami Gazdaság igaz- ! gatóhelyettese lett, ahonnan • ez év februárjában ment • nyugdíjba. Egyik kezdemé­• nyezője volt az állami gaz­• daság munkáslakás-építési i akciójának. Szervező és meg­■ győző munkája eredménye- ! ként ma már több száz ál­lami gazdasági dolgozó kor­szerű lakásokban élhet. Nyugdíjasként is szolgálja a pártot: a mezőkovácsházi községi pártbizottság gazda­sági bizottságában kamatoz­tatja gazdag élettapasztala­tát, tudását. Szabad idejét szí­vesen' tölti két unokája kö­rében, s a kiskertben. Munkája elismeréseként hazánk felszabadulásának évfordulója tiszteletére a Munka Érdemrend arany fo­kozata kitüntetést kapta. —sz— ■■■■■■■■■■■■■■■•■■■■■■■■■■■■■•■■■■■Ma« árdosszié A stabilizációtól az árreformig A mai árpolitikai gondol­kodás és gyakorlat kialaku­lásának megértéséhez szük­séges a történelmi visszate­kintés. 1946. augusztus 1-én, a fo­rint bevezetésekor a hábo­rút megelőző utolsó békeév, az 1938. esztendő fogyasztá­si árualapjának mintegy 40 —50 százaléka állt az ország rendelkezésére. A termelés ugyan már elérte a 60 szá­zalékot, de jelentős anyagi eszközöket kötött le a jóvá­tétel és az újjáépítés, s az elosztható fogyasztási alá­nokhoz kellett igazítani a reálbéreket az 1938. évi szint 50 százalékában, az alkalma­zotti fizetéseket körülbelül 35 százalékban határozták meg. A fogyasztói árakat az élelmiszereknél és az ener­giahordozóknál 3,5, a lakbé­reknél és a közszolgáltatá­soknál 1,3 körüli, a ruházati termékeknél pedig 6,6 körüli szorzók alkalmazásával ala­kították ki az 1938. évi árakból. Az áruhiányt mestersége­sen teremtett forintszűkével igyekeztek áthidalni. Az első nap ötmillió forintot kapott a Mezőgazdasági Szövetke­zeti Központ terményfelvá­sárlásra, és ötmilliót kaptak a bankok arany- és valuta­felvásárlásra. Az 1946. évi stabilizációval kialakított fogyasztói árak lényegesen eltértek az akko­ri ráfordítási viszonyoktól. A későbbi árváltozások, külö­nösen az 1951. december 2-i általános árrendezés tovább mélyítették a termelői és a fogyasztói árak közötti sza­kadékot. A gazdaság minden erőfor­rása az ország erőltetett üte­mű iparosítását szolgálta. A lakosság fogyasztási alapjai nem bővültek. A mezőgaz­daság az iparfejlesztés for­rásává vált. Növelték a be­adási kötelezettségeket, s a begyűjtési árak a termelés költségeit sem fedezték. A magángazdaságok fejlődését, nem segítették, mert ez — a korabeli felfogás szerint — a kapitalista fejlődés veszé­lyével járt volna. Az élelmi­szerek fogyasztói árát 1951- ben jelentősen tovább emel­ték, éppen az alacsony ter­melői érdekeltség és a nö­vekvő exportterhek miatt. Az élelmiszereknél csak a ruházati cikkek árszínvona­la haladta meg nagyobb mértékben az 1938. évit. A közszolgáltatások, a fűtés, a világítás árát, a lakbéreket eleve viszonylag alacsonyan szabták meg, úgy, hogy azok nem fedezték a fenntartás, a fejlesztés költségeit. Igaz, ebben az időben lakásépítés­re, tatarozásra, közműfejlesz­tésre gyakorlatilag nagyon keveset költöttek. Az 1950. évi szárazság, a rossz mezőgazdasági termés, az állatállomány levágásához, a jegyrendszer bevezetéséhez vezetett. A következő esz­tendő jó termése lehetővé tette a jegyrendszer eltörlé­sét, az élelmiszerek és ipar­cikkek szabad kereskedelmi forgalmának helyreállítását, de csak jelentős, átlagosan mintegy 40 százalékos ható­sági árszínvonal-emelés árán. Az 1951. december 2-i ár­emeléseket degresszív, 15—21 százalékos béremelésekkel és más jövedelemkiegészítő in­tézkedésekkel a munkás és alkalmazotti rétegeknél rész­ben ellensúlyozták. A vásárló­erő és az árualap tartha­tatlan ellentmondásán tehát jottányit sem oldott a min­den cikkre kiterjedő hatósá­gi ár alkalmazása, s így el­kerülhetetlenné vált a vá­sárlóerő jelentős leértékelése. Nemcsak az áruellátást, hanem a korabeli politikai viszonyokat is jellemzi a kö­vetkező idézet: „Szépen ke­restem eddig is, 1600—1800 forint körül — így nyilatko­zik a diósgyőri Csohány Fe­renc, a tudósítás állítása sze­rint az ország legjobb ol- vasztára, 1951. december 4- én a Szabad Nép első olda­lán. — De ugyancsak fejtö­rést okozott, mire költsem el ezt a sok pénzt. Nem vásárolhattunk szük­ség szerint. Legutóbb példá­ul téli meleg alsóneműre akartuk fordítani keresetün­ket, de kénytelenek voltunk olyasmit venni, amire igazán nem volt a legégetőbben szükségünk. Egyszerűen nem juthatunk hozzá téli meleg holmihoz. Mindketten dolgo­zunk, s mire az üzletekbe értünk, esténként a speku­lánsok hada felvásárolta elő­lünk a flanellt, a vásznat, a szövetet.” Az 50-es évek végétől a gazdaságpolitika gyökeres változásokat visz az áruellá­tásba és az életviszonyokba. Az árrendszer ellentmondá­sai mind élesebben kerülnek felszínre. Az 1968-as gazda­sági reform tehát jelentős változásokat hozott az ár­politikában, mindenekelőtt a termelői szférában. A fogyasztási cikkek köré­ben, bár szerény mértékben, de bővült a szabadáras cik­kek köre. Megfogalmazódott a ráfordításokat tükröző fo­gyasztói árarányok kialakí­tásának határozott igénye, s ennek elérését 2-3 ötéves terv feladatául szabták. S bár több hatósági áremelés is szolgálta e cél elérését, 1979 júliusáig mégsem csök­kent, hanem növekedett a termelői és a fogyasztói árak közötti távolság. Kovács József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom