Békés Megyei Népújság, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-18 / 115. szám

1980. május 18., vasárnap o Kiérdemelték a kiváló címet Még egy igazítás és KUBOTA újra indul... számára az intenzív rizster­mesztés technológiáját, és a magyar ' és japán államközi egyezményeket a Kübota- gépre januárban megkötöt­ték, s most májusban már rendelkezésre is áll ez a csodamasina. Kinn, a rizspalántálás helyszínén nagy a forgalom. A szomszédos gazdaságok ve­zetői úgy jönnek megnézni ezt, a tocsogó sárban is jól közlekedő Diesel-gépet, mint egykor a parasztok járták megcsodálni az első traktort. Szabó Ernő, a KÍTE ága- zatvezető-helyettese tájékoz­tatott, hogy milyen tapasz­talatok alapján indult itt Szeghalmon a rizspalántálás. — Tavaly Karcagon, a Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetkezetben má­ebből 8,8 hektáron 2 kalit­kát palántáznak ezzel a gép­pel. Ezen a kis területen nyolc fajtát próbálunk ki, négy japán, három hazai és egy szovjet rizsnemesítés. Van nálunk egy japán gé­pész, aki betanította a dolgo­zókat. Nagyon érdekes em­ber. Ha kiesik egy palánta, leszáll a gépről és vissza­dugja a földbe. Május 7-ére befejeztük a 380 hektár ve­tését, kéthetes csíráztatott magot repülőgéppel vetet­tünk, ez a biztonságosabb a hideg időjárás és tenyészidő miatt. Volt, ahol géppel ve­tettünk, itt még csak a föld nedvességét használta a nö­vény, ezzel már április kö­zepére végeztünk. A rizstermesztés tehát egy intenzív technológia mellett Nagy értékű gépek Egy felmérés tanúsága sze­rint: ha az építőipar eszkö­zeinek 1970. évi kihasználá­sát 100 százaléknak vesszük, akkor ez a mutató 1978-ra fél percent híján 60 száza­lékra esett vissza. Vagyis az eszközök gyarapodásával for­dított arányban változott a kihasználásuk. Más szem­szögből ez azt jelenti, hogy egységnyi munka elvégzésé­hez csaknem még egyszer annyi gép, jármű, telephely — és egyéb, az állóeszköz fogalomkörébe sorolt dolog — szükséges, mint ameny- nyivel azt valójában el le­hetne végezni. Ha a veszte­ségből levonjuk az időjárás okozta kényszerkiesést (mert a statisztikai hivatal órája ekkor is ketyeg) és hozzáad­juk a fiktív munkaigazoláso­kat — erről viszont senki sem vezet statisztikát —, szó­val akkor is igaz lehet az előbbi arány. A tanulság kí­nálja magát: a meglevő esz­közök intenzívebb hasznosí­tása helyett inkább pótlóla­gos eszközöket vonnak be a termelésbe a vállalatok. Va­jon miért választják évről évre e drágább megoldást? Az előbbi arány, ha lehet, még rosszabb a nagy értékű építőipari gépeknél, így vá­lasz előtt lapozzunk bele egy múlt évi ÉVM-rendeletbe. Eszerint nagy értékűhek1 szá­mít minden olyan 1,5 millió forintnál nagyobb bruttó ér­tékű gép, amely nem idő­sebb 7 évesnél. A nagy ér­tékű építőipari gépek be­szerzésének döntéselőkészítő anyagaiban a nyilvántartási adatok alapján igazolni kell, hogy a vállalatnál üzemelő, hasonló feladatokat ellátó — és tartósan kihasznált — gépek kapacitásának növelé­sével nem lehet teljesíteni a kitűzött feladatokat. A jövő útja tehát a gép­használatánál is a .meglevő­vel való jobb gazdálkodós, de mit sem ér a szigorú elő­írás, ha nem szűnnek meg a pazarlás indítékai. Melyek ezek? Jó néhány vállalat nem a majdani munkáihoz vásárolt gépeket, hanem „jó ha van” alapon. Tehették, hiszen be­ruházásaikhoz állami támo­gatást is kaptak. így jöttek be az országba a tucatnyi tí­pusú földmunkagépek1, autó­daruk, betonkeverő gépko­csik. A sokféleség jó akkor, ha funkciógazdasággal jár, de possz, ha az azonos tel­jesítményű és rendeltetésű gépek több ország, több vál­lalatánál készültek. (A más­más funkciójú gépeknél is előny, ha közös a gyártó cé­gük, hiszen érvényesül a modul elv előnye.) Nálunk viszont a sokféleség hátránya érezteti hatását az üzemel­tetés során. Ugyanis az elfo­gadhatónál többet állnak az eszközök a, kényszerűen el­nyúlt javítási idők miatt. Az ésszerűtlenül sok típus ugyanis gazdaságtalanul sok pótalkatrészt igényel. Min­denkor, mindent nem lehet megtalálni raktáron, a be­szerzési idő alatt pedig áll­nak a gépek. Ha csak nem próbál a vállalat maga al­katrészt gyártani, vagy át­szerelni egyik gépből a má­sikba. Tavaly tavasszal konferen­ciára ültek össze Miskolcon az építőipari gépészek. Egyi­kőjük — egy nagy géppark- kai dolgozó mélyépítő válla­lat képviselője — elmondta, hogy külön, csak alkatrésze­ket gyártó üzemet létesítet­tek. Van ebben mindenféle szerszámgép, edzőberendezés, a termelt érték pedig éven­te több tízmillió forint. Tudja, mindez kényszermeg­oldás, de nincs más válasz­tásuk. (A kisebb vállalatok' ezt sem választhatják!) Pe­dig mennyivel olcsóbb lenne az üzemeltetés, ha típusok­ra, gépfajtákra szakosított műhelyekben javíttathatnák a gépeiket. Szakosított javítóműhely? Jó, ha típusonként egyet ér­demes létrehozni az ország­ban. De mi a garancia arra, hogy az ország túlsó végé­ből odaszállítják majd a vállalatok az eszközeiket? Nem sok, így marad a házi bütyköl«, a tmk tűzoltó- munkává alacsonyodig a túlhajszolásnak pedig idő előtti elhasználódás a követ­kezménye. Az alacsony gépkihaszná­lásnak van másik oka is, az önellátás. Mindig, minden gépre nincs szüksége a vál­lalatnak, ennek ellenére fel­szereli magát többféle kot­róval, autódaruval, cölöpve­rővel, és a sor még folytat­ható. Egy biztos, hogy akkor használhatja ezeket az esz­közöket, amikor akarja. De az is biztos, hogy gazdaság­talan az ilyen túlbiztosítás. A cikk végén szólni kell a gépkezelőkről is, hiszen nélkülük szintén állnak a gépek. A nagy értékűnek számító gépek kezelői még csak-csak megkeresik az épí­tőipari szakmunkások átlag­bérét, viszont az úgynevezett középgépek — például fel­vonók, habarcskeverők — kezelői kevesebb bért kap­nak, mintha lapátot fogná­nak a kezükbe. Márpedig a gépkezelőhiányt ilyen hét­köznapi okok is befolyásol­ják. — németh — mintegy 600 hektárt köt le a hagyma, a cukorrépa, a sár­garépa és a bab vetőmagjá­nak előállítása, s ez a tevé­kenység a növénytermesztés árbevételeihez 66 millió fo­rinttal járul hozzá, míg az egyéb árunövények összesen 47 millió forintot hoznak a konyhára. A búzáról és a kukoricáról szólva a lényeg: a mezőko­vácsházi Üj Alkotmány Tsz a tavalyi 5,91 tonna hektá­ronkénti átlagtermésével az ország harmadik legjobb bú­zatermesztő gazdaságává lé­pett elő, a 9,23 tonna hektá­ronkénti kukoricahozammal pedig a megye első Helyezett­je lett. Az ismertetett eredmények értékét csak növeli, hogy ugyanakkor az állattenyész­tési főágazat ' teljesítményei sem törpülnek el a növény- termesztés sikerei mellett, hiszen a szarvasmarhatartás, a sertés- és juhtenyésztés, a harómfitartás hozamai az or­szágos átlagot éppúgy meg­haladják, mint a területi, tájegységi középértéket. Az elmúlt esztendőben a szeszélyes időjárás mellett a belvíz is pusztított A PUSZTAFÖLDVÁRI LENIN TSZ-BEN. A szövetkezetben azonban idejében intézkedtek a táb­lák újravetésére. A szövet­kezetben már eddig is so­kat törődtek a földek védel­mével, termőképességük ja­vításával. Tavaly aztán igen­csak hasznát látták annak, hogy az agrotechnikai vív­mányok alkalmazásában már nagy jártasságra tettek szert. A gyors cselekvés egyben ösztönözte is őket a szerve­zettebb munkára, mindenki megértette, hogy csak igen komoly összefogással érhet­nek el eredményeket, amik aztán nem is maradtak el. A búzaföldekről átlagosan 6 tonna gabonát arattak le, ami országosan is kiemelke­dő eredmény. A kukorica át­lagtermése 8,7, a borsóé pe­dig 4,9 tonna volt hektáron­ként. A tervezettnél több termést takarítottak be cu­korrépából is. A szövetkezetben nagy Pondot fordítanak a géppark állandó megújítására, a tech­nológiák korszerűsítésére. Erre szükség is van, hiszen a pusztaföldvári tsz-ben is egyre kevesebben dolgoz­nak; az emberek helyett te­hát egyre több gépet állíta­nak munkába. A leggyorsabban jelenleg az állattenyésztés fejlődik. Az ebből származó bevételük az utóbbi három évben meg­háromszorozódott. Átalakí­tották a mezőgazdasági jel­legű létesítményeik egy ré­szét, így egyre több állatot tudnak elhelyezni a telepe­ken. Jelentősen növelték a baromfiállományt és a tej­termelést. Segítik a háztáji­ban gazdálkodókat is. Ezt a tevékenységét önálló ágazat­ként kezeli a tsz. A pusztaföldváriak el­mondták, az elért eredmé­nyekben nagy szerepe van a szocialista munkaversenynek is. A brigádok rendszeresen teljesítik vállalásaikat. Az idén augusztusban lesz­nek kétévesek. Az eredmé­nyeik azonban már a „fel­nőttek” között is megállják a helyüket. A TSZKER (TERMELŐ­SZÖVETKEZETEK ÉRTÉKESÍTŐ, BESZERZŐ ÉS SZOLGÁLTATÓ KÖZÖS VÁLLALATA) békéscsabai központjáról van szó, amely túl azon, hogy megkapta a kiváló címet, a nagyvállalat egyik legjobb részlegének is bizonyult az elmúlt évben. A tervezett 231,5 millió fo­rinttal szemben 306 milliós forgalmat bonyolított le. A területi szervezetnek a me­gye tsz-,ei közül csak négy nem tagja. Hogy életképes vállalkozásról van szó, azt az bizonyítja, hogy az alapítás éve óta 24 termelőszövetke­zet csatlakozott a társulat­hoz. A leglényegesebb most az, hogy elfogadtassák ma­gukat a kereskedelmi válla­latokkal, mint például az AGROKER-rel, és a ZÖL- DÉRT-tel. Ez utóbbival fő­leg azért megy nehezen az egyezkedés, mert a TSZKER magasabb árat tud garantál­ni a termelőknek, így érthe­tő, azok inkább nekik adják át értékesítésre a zöldségfé­léket. A társulat a többi keres­kedelmi vállalatnál előnyö­sebb együttműködést kínál a tsz-eknek. Az általuk beszer­zett termékek után pusztán csak egyszázalékos jutalékot számolnak fel. Szemben pél­dául az AGROKER 10—>15 százalékos árrésével. A TSZKER békéscsabai szervezete tavaly közel 150 millió forint értékű termé­ket, főleg lucemalisztet és préselt cukorrépaszeletet ex­portált a tőkés országokba. Az elmúlt évben már foglal­koztak műtrágya és növény­védő szer forgalmazásával is. A tsz-ek ezekből az anya­gokból azonban csak keveset vásároltak tőlük, mert előny­ben részesítették régi part­nereiket, hiszen sok olyan egyéb terméket vesznek tő­lük, amit a TSZKER-től még nem tudnak beszerezni. A megyei társulás az idén már szolgáltatást is végez. A fejőgépek javítását és kar­bantartását vállalják. H. I. — K. E. P, A Balaton-part virágzó gyümölcsfáiról gyűjtik a virágport a szorgos méhek. Czigler Sándor méhész a Badacsony olda­lába telepítette kilencven méhcsaládját (MTI-fotó: Rózsás Sándor felvétele — KS) jus 18-án kézzel 79 négyzet- méteren palántáztunk elő­ször rizst Magyarországon. Japán technológia, s a te­nyészidő lerövidítésével 8 tonnát takarítottunk be egy hektárról.. Ennek a rizsnek a következménye a gépvásár­lás is; hazánkban jelenleg négy ilyen Kubota-kisgép dolgozik, s összesen 44 hek­táron lesz az idén palántáit rizs. — Kisújszálláson, a Tisza II. Termelőszövetkezetben, a csárdaszállási Petőfiben és az említett karcagi termelő- szövetkezetben. Ezzel a gépi palántálással az összes ve­tési költség 35 ezer forint egy hektárra, ez persze elő­kalkuláció. Ez már a három- tonnás átlagtermésnél is megtérül, de öttonnásat re­mélünk közepes természeti és éghajlati viszonyok mel­lett. A virágzást július 8— 10-e között várjuk, s a te­nyészidő lerövidítésével szep­tember 10-e körül aratha­tunk is. Csontos István, a termelő- szövetkezet rizságazat-veze- tője nagy bizakodással és csodálattal néz a „japános jövő” elé: — Itt Szeghalmon nagyon jók a talajviszonyok a rizs­termesztésre, a lézerezéssel plusz-mínusz 3 cm-es talajsi­maságot alakítottunk ki, ez az előkészítés nagyon fontos. A rizstelepünk 380 hektáros, hazánkban is gazdaságos és belterjes növény. Japánban olyan tiszteletnek örvend, hogy a japán mérnök, mikor meglátta a mi hatalmas rizs­tábláinkat, meghajolt felé. Lehet, hogy a nyeresége mi­att; amit egy hektárról hoz, mezőgazdasági üzemeinkben is egyre nagyobb népszerű­ségnek örvend majd. Kelemen T. Magda Semmi túlzás nincs abban, ha kijelentjük, hogy A MEZÖKOVÁCSHÁZI ŰJ ALKOTMÁNY TERMELŐSZÖVETKEZET a térség egyik legjobban gaz­dálkodó mezőgazdasági üze­me. Még aki kevésbé tájé­kozott az ágazat dolgaiban, az is hallott már legalább annyit erről a közös gazda­ságról, hogy kukorica- és bú­zahozamai évről évre kima­gaslóak, hogy a tsz szerve­zője a tájegység zöldségvető- magrtermesztésének, s végül, hogy az átlagosnál jóval több jól képzett' szakember kamatoztatja itt tudását. Nos, ezek a megállapítá­sok egyként igazak, s ráadá­sul nem is a felszínt, ha­nem a lényeget tükrözik, kellő megalapozottsággal. A felsorolás fordított sorrend­jében megállapítható, hogy a szövetkezetben, vezetői munkakörben 43 egyetemi és főiskolai, illetve 18 középis­kolai végzettségű szakember dolgozik. Folytatva a sort a zöldség- vetőmag-termesztéssel és egyáltalán a vetőmagter­mesztéssel, azt kell kiemel­nünk, hogy az 5 ezer hektá­ros szántóból együttesen Amikor odaértünk a kalit­kához, Kubota, a mocsárjáró éppen ügyesen megfordult hernyótalpaival maga körül a pocsolyában. S miközben elindult felénk, három kar­jával a tocsogó sárban, hat sorban, egyenletes távolsá­gokban rizspalántát ültetett. Fantasztikus! Magyarországon még tény­leg fantasztikusnak számít, ami Jajánban már megszo­kott látvány, a gépi rizspa­lántálás. Hazánk éghajlata, ha jól kihasználják a meleget és a napfényes órákat, alkalmas a rizstermelésre. A szeghal­mi Sárréti Termelőszövetke­zet korszerű rizstelepe ritka­ság az országban, s ez az in­tenzív, és műszakilag is kor­szerűen kialakított telep be­bizonyította, hogy Magyaror­szág éghajlata mellett is le­hetőség nyílik a belterjes rizstermesztésre. Lázár Lajos, a szeghalmi Sárréti Termelőszövetkezet elnöke elmondta, hogy tavaly az országos átlagot egy ton­nával előzték meg, 3 tonna 5 kg rizst arattak egy hek­tárról. — Nagy szerencsénk volt, hogy eddig még nem ter­mesztettünk rizst, hiszen így minden hagyománytisztelet nélkül vághattunk bele az új termesztési módszerekbe. Az FLR és a KITE szakembe­rei dolgozták ki a gazdaság

Next

/
Oldalképek
Tartalom