Békés Megyei Népújság, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-08 / 105. szám
IgHiWriklc* 1979. május 8., kedd A Beloiannisz Híradástechnikai Gyár szekszárdi kapcsológépgyárában készülnek a Crossbar rendszerű telefonközpontok kapcsológépei. Ebben az évben mintegy negyvenezret gyártanak, amelyből ötezret Csehszlovákiába szállítanak (MTI-fotó — Cser István felvétele — KS) Két szocialista szerződést írtak alá A közelmúltban a Volán 8. sz. Vállalat két említésre méltó szocialista együttműködési szerződést írt alá. — Vándor Pál igazgatót kérem, hogy ismertesse a két szerződés lényegét. — Mindkét szocialista szerződést 1979—85-ös időtartamra kötöttük. Az egyiket a Hódmezővásárhelyi Közúti Építő és a Volán 10. sz. szegedi Vállalattal. Célunk az volt, hogy a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó vállalatoknak a nép- gazdaságilag meghatározott közös feladataikat minél teljesebb körben megvalósíthassuk. Alapvetőnek tekintjük az Útépítő Tröszt és a Volán Tröszt közötti fuvarozási keretszerződésben foglalt, és e területre vonatkozó feladatok végrehajtását. Egyúttal a kormány közlekedéspolitikai koncepciójában meghatározott úthálózat fejlesztésének, korszerűsítésének megvalósítását. Közös feladat a fuvarozás olyan megszervezése, hogy azzal a mindenkori útépítési feladatok, valamint az azt kiszolgáló fuvareszközök teljes. kihasználása biztosítva legyen. Kiterjed az együttműködés a személy- és áru- fuvarozási szükségletek gazdaságos, komplex kielégítésére, szervezésére. Természetesen a termeléshez kapcsolódó feladatok szervezett végrehajtására közös fuvarozási, rakodási technológiákat is dolgozunk ki, illetve ha szükséges, korszerűsítjük. A Közúti Építő Vállalat rendszeres és fontos információval, termelésének szervezettebbé tételével segíti elő a Volán vállalatok szervezett személy- és árufuvarozási célkitűzéseinek hatékony teljesítését. — Hogyan szól a másik szocialista szerződés, amelyet a kecskeméti Alföldi Tüzelőszer- és Építőanyag-kereskedelmi Vállalattal, valamint a 9-es és a 10-es vállalattal kötöttek? — A szerződésben a kereskedelmi törvényben előírtak teljesítését, a lakossági áruellátás fokozott javítását állítottuk középpontba. Vállaltuk a közös szolgáltatási tevékenységünk összehangolását, a közös fejlesztés módjának, mértékének, valamint a nagyüzemi fuvarozási, szállítási lehetőségek hosszú távú meghatározását. Fontos pont a szerződésben a rakodásgépesítés feltételeinek megteremtése, a telepi és fuvarozási technológiák kidolgozása és alkalmazása, valamint a reklám- és propagandatevékenység összehangolása, a szocialista munkaverseny ' feltételeinek kölcsönös megteremtése. — Mikor lép életbe a szerződés? — Az aláírás napján, azaz május 1-től és 1985. december 31-ig érvényes. Béla Vali Közlekedésbiztonsági műszaki napok Szarvason A Szarvasi Vas- és Fémipari Szövetkezet autószervizének szocialista brigádjai, valamint a szarvasi Városi és Járási Közlekedésbiztonsági Tanács 1979. május 20- án és 27-én közlekedésbiztonsági műszaki napot szervez. Az autószerviz szocialista brigádjai e két napon reggel 7 órától 11 óráig kommunista műszakot vállalnak. A fenti időszak alatt ingyen átvizsgálják az autószervizbe érkező személygépkocsikat és azokon a szükséges munkákat — fék, kormánymű, elektromos berendezések, fényszóró beállítása — is megcsinálják. A vizsgálat során az általuk észlelt olyan műszaki hibáikra is felhívják a tulajdonosok figyelmét, melyek megszüntetését az adott műszaki hiba indokolja. Ezzel egy időben a szerviz épületében a Közlekedésbiztonsági Tanács tagjai jogi felvilágosítást adnak a jelenleg érvényben levő KRESZ-szabályok biztonsági és egyéb felszereléssel kapcsolatos tudnivalóiról. A fenti két rendező szerv felkéri a kocsitulajdonosokat, hogy saját érdekükben vegyék igénybe a térítésmentes szolgáltatást, hogy ezzel is elejét vegyék a műszaki- hibából bekövetkezhető esetleges tragédiáknak. Mindkét vasárnapon délelőtt 7-től 11 óráig a szerviz telephelyén nyitva tart az autósbolt is, ahol a vásárlók a szükséges alkatrészeket be tudják szerezni. Üiítómozgalom a mezőgazdaságban Az újítómozgalom mindinkább „beépül” a mezőgazda- sági és élelmiszeripari üzemek, vállalatok gazdálkodásába, egyre jelentősebb termelésfejlesztői tényező lesz, miután országosan évente megközelíti a 20 ezret a beadott ésszerűsítések száma. A nagyszámú újításból évente átlagosan 12 ezret fogadnak el, azonban nem mindegyik jóváhagyott ész- szerűsítési javaslatot valósítják meg. Mindent egybevetve tízezer új megoldást, fejlesztési elképzelést alkalmaznak a gyakorlatban, tehát a benyújtott újításoknak csak mintegy fele kerül közvetlenül a termelés gyakorlatába. A felmérés tapasztalata alapján az újítási eredményeket rendszeresen összegyűjtik és kiadványban közreadják. Már meg is jelent az első újítási katalógus. Nyomasztó gond a szennyvíz elhelyezése Új típusú mozdonyok Trópusi körülményekhez, különböző méretű vasúti pályákhoz tervezett a Ganz- MÁVAG mémökgárdája két új típusú mozdonyt, bangladesi megrendelésre. A tervdokumentációkat határidőre készítették el, így az elmúlt hetekben a Vasúti Járműgyárban megkezdődött a gyártás előkészítése. Az év végéig 16 ilyen mozdony gördül ki a gyárkapun. A Vasúti Járműgyárban megkezdték a tuniszi megrendelésre a háromrészű Diesel-motorvonatok szerkezeti elemeinek gyártását. Ezekből húszat készítenek, s az elsőket még az idén átadják megrendelőiknek. Ugyancsak a közelmúltban kezdték el a jugoszláv vasút részére készülő motorvonatok előállítását. Ezekből a háromrészű luxusvonatokból — amelyeket minden kényelmi berendezéssel felszerelnék, s a vonatban még tárgyalótermeket is kialakítanak — tizenkettőt gyártanak a Ganz-MÁVAG-ban, jelenleg a műhelyekben a kocsi- szekrényeket festik. Az első motorvonatok az év végéig hagyják el a gyárat. Az országban évente felhasznált 4,5—5 milliárd köbméter ivóvízből csaknem ugyanennyi szennyvíz keletkezik, amelynek elhelyezése mind nyomasztóbb népgazdasági gond. Jelenleg csak a szennyvíz 20—30 százaléka kerül kellő tisztítás után a folyókba, tavakba. Ezeken a gondokon kíván enyhíteni az a tudományos és fejlesztési társaság, amely legfőbb céljául tűzte ki, hogy a mező- gazdaság mind szélesebb körben hasznosítsa — megfelelő kezelés után — a szennyvizet és a szennyvíziszapot. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ, a szegedi és a Gyulai Vízügyi Igazgatóság, a Gyulai Vízművek, a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet, valamint a Békés és Komárom megyei KÖJÁL fogott össze a RENOVAQUA Társaságnak nevezett közösségben. A társaság igazgató tanácsa a közelmúltban tartott első ülésén fogadta el működési szabályzatát és munkatervét. Eszerint a rendelkezésükre álló pénzforrások összehangolásával újabb szennyvízelhelyezési kutatások elvégzésére koncentrálják erőiket, és egyúttal tovább fejlesztik e közösség munkáját is. A tudományos eredmények gyors gyakorlati hasznosítása érdekében az a távlati céljuk, hogy később már ne csak szagvéleményekkel segítsék a mezőgazdasági nagyüzemeket, hanem a szennyvízöntözés tervezésével, kivitelezésével, üzemeltetésével is. így végső soron országos gesztora és rendszergazdasága legyen a társaság a szennyvíz és a szennyvíziszap mezőgazdasági elhelyezésének, hasznosításának. „Pesti gyarmat” Mező kovács házán? Ügy tűnik, Mezőkovácsházán is beigazolódott a régi tapasztalat; a kezdet meghatározza a folytatást. Annak idején — mintegy három éve — nagy viharok közepette szűnt meg az építőipari szövetkezet és kezdte meg működését az Egyesült Villamosgépgyár Kismotorgyárának mezőkovácsházi üzeme. A jelszó akkor az volt: az ÉVIG lesz Mezőkovácsháza jövője! Lényegében most is ezt mondják, csak éppen halkabban és ritkábban. Utólag elemezve a történteket, most is azt kell mondanunk: helyes döntés volt a mezőkovácsházi ipartelepítés. Egy járási székhely, egy egyre inkább városiasodó nagyközség nem alapozhatja jövőjét a mezőgazdaságra, hiszen a gépesítés, a kemizálás egyre kevesebb munkaerőt igényel. A felesleg vagy helyben talál munkát, vagy elvándorol. Hogy ez utóbbi ne következzen be, jött létre az ÉVIG üzeme, mely a MEZŐGÉP gyára mellett a másik jelentős ipari létesítménye Mzeőkovács- házának. Sok a selejt Néhány hónapja részt vettem egy tárgyaláson, melyen az EVIG-üzem sorsa is szóba került. Számonkérték a villamosgépgyár vezetőitől, mi lesz azzal a 360 millió forinttal, amit beruházni ígértek Mezőkovácsházán? A válasz egyértelmű volt: egyelőre szó sem lehet róla. A mezőkovácsháziak csalódást okoztak, sorozatban nem teljesítik a tervet, sok a selejt, baj van a munka- fegyelemmel. Előbb tegyenek rendet saját házuk táján, utána jöjjenek fejlesztésért. Kemény szavak ezek, és ha igazak, nem is nagyon lehet velük vitatkozni. Ha pedig pusztán a számokat nézzük, fogalmazhatunk úgy is: ha a tényeket nézik, akkor bizony a fentiek cáfolhatatlanok. Való igaz ugyanis, hogy az üzem sok gonddal küszködött tavaly. Sok selejtet termeltek, sok volt az igazolatlan hiányzás. De a mezőkovácsháziak szerint van mindennek egy másik oldala is. Ez a másik oldal pedig azt mutatja, hogy ez a vidéki ipartelepítés igazán nem mondható példaszerűnek. Főleg amiatt, hogy az egyik legbonyolultabb munkát, a kézi tekercselést kapták a mezőkovácsháziak feladatul. Ehhez jött még, hogy először úgynevezett „maszekolásban” dolgoztak, ami azt jelenti, hogy egy állórészen minden munkafolyamatot egy ember csinált meg. Nem volt elég tehát, hogy egy munkafolyamatot jól begyakoroljon valaki, mindenhez kellett volna érteni. Ez természetesen az első időben nem ment és ezt nem is várták el tőlük. Csökkentették tehát a vállalati normát 20 százalékkal, de ez sem volt elég. Legtöbben nem tudták teljesíteni a követelményeket, ezért keveset kerestek és rengetegen elmentek, mire lehozták a törzsgyárból a két tekercselőszalagot. Gyakorlatlanok a munkások Ez viszont újra gondokat okozott. Megszűnt ugyanis a 20 százalékos normacsökkentés, öt százalékkal kisebb csak a követelmény, mint a törzsgyárban, ahol sok éves szakmai gyakorlattal a hátuk mögött dolgoznak az emberek. Igaz, a normaemelésre is van egy látszólag helytálló érv: már két éve tekercselnek a mezőkovácsháziak, ennyi idő alatt kellő gyakorlatot szerezhettek. De e látszatigazság mögött az a szomorú tény rejlik, hogy a már említett problémák miatt jórészt kicserélődött a tekercselőműhely munkásgárdája, és az újak csak most tanulják a szakmát, hiába van csaknem három éve az üzem. De nem csak a tekercselés, a forgácsolás is okozott gondot, éppen eleget. Ez esetben az történt, hogy a vidéki ipartelepítés régi hagyományainak megfelelően öreg masinákat szállítottak Mezőkovácsházára. Ez eddig nem is lenne baj, csakhogy A pápai ELEKTHERMAX Gyár az idén tovább növeli az ET 1100-as, úgynevezett „takarékos tűzhely” gyártását. A normál egyfázisú hálózatról is működtethető tűzhely egy beépített retesz révén csak egy bizonyos maximált fogyasztást „engedélyez” a háziasszonyoknak. S ez a típus a régi három helyett már hat fokozatválasztást biztosít a főzéshez, sütéshez. A képen: a szerelőszalagon a tűzhelyek (MTI-fotó — Rózsás Sándor felvétele — KS) a gépekhez képest túl finom munkát kaptak, a csapágyházat munkálták meg a motorpajzsokon, századmilliméteres tűréssel. Ezt meg lehet csinálni, hiszen ugyanezeken a gépeken ugyanezt a budapestiek selejtmente- sen megcsinálták. Csakhogy ott régi szakmunkások és nagy gyakorlatú betanított munkások álltak a gépek mellett. Ha a számokat nézzük, Mezőkovácsházán sincs baj a szakmunkáslétszámmal. Elég sokan vannak, akik — papíron — megfelelő képzettséggel rendelkeznek, de ezek többsége valahonnan máshonnan jött. Volt, aki mezőgazdasági gépszerelőként dolgozott. Volt, aki traktorosként. De olyan is akadt, aki lemezszekrényeket hegesztett. Űj volt nekik a munka, és a helyzetet még nehezítette az elavult géppark. Kevés demokrácia Nem túl rózsás tehát a helyzet pillanatnyilag Mezőkovácsházán. A helybeliek kissé elkeseredtek, a budapestiek türelmetlenek. Ez pedig nem vezet jóra, mint ahogy már sok példa bebizonyította. Kölcsönös türelemmel, megértéssel hamarabb lehetne rendezni a problémákat. Figyelembe kellene venni a szinte rohamos fejlődést is. Azt, hogy a tekercselők teljesítménye egy év alatt megkétszereződött úgy, hogy a létszám csak kevéssel írőtt. Vagy azt, hogy a forgácsolók — igaz, az időközben megtörtént gépfelújítás után — gyakorlatilag selejt- mentesen a törzsgyárral egyező mennyiséget produkálnak. És be kellene látni azt is, hogy a sok igazolatlan hiányzás miatt a fegyelmi többek közt annak a következménye, hogy Mezőkovácsházán komolyan veszik a munkát. Nem hunynak szemet az italozás felett, az igazolatlan távollétet nem lehet később ledolgozni. Emiatt volt tavaly 50 fegyelmi és 10 elbocsátás. De ennek eredményeként az idei év első három hónapjában már alig több mint egy óra volt az egy dolgozóra eső igazolatlan hiányzás. Vannak dolgok, melyekkel viszonylag könnyen lehetne javítani a közhangulaton. Például úgy, hogy a művezetők ne egy újsághirdetésből tudják meg, hogy elégedetlenek munkájukkal a központban, és ezért mást keresnek a helyükre. De azt sem értik, hogy ha darabbér és egységes elszámolás van, akkor ugyanazért a munkáért Budapesten miért kapnak 2—3 forinttal többet? Szeretnék a mezőkovácsháziak egy kicsit tisztábban látni a jövőt is. Nem az ígért 360 milliót reklamálják, hiszen tudják: a népgazdaság jelenlegi helyzete nem enged meg ekkora beruházásokat. De azt viszont szeretnék tudni, hogy a már csaknem elkészült új műhelycsarnokban mit fognak csinálni? Ez több puszta kíváncsiságnál, hiszen a várható feladatokra jó lenne időben felkészülni. És általában: egy kicsit több törődést, a gondok nagyobb megértését és saját ügyeikbe való szélesebb körű beleszólást, magyarán szólva: nagyobb -demokráciát igényelnének a mezőkovácsháziak. Ezek a kívánságok igazán nem tekinthetők túlzottnak, és nehezen teljesíthetőnek sem. Nyilvánvalóan az eredménye is meglenne, mint ahogy az alig 15 kilométernyire levő Battonyán is meglett, ahová a MOM telepített gyáregységet. Ma még irigykedve emlegetik Mezőkovácsházán az ottani állapotokat, és hozzájuk képest egy kicsit úgy érzik magukat, mintha egy „pesti gyarmat” kiszolgáltatott munkásai lennének. A továbblépéshez először ezen kellene változtatni. Lónyai László
