Békés Megyei Népújság, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-04 / 79. szám

1979. április 4., szerda mmjfcwd BUDAPEST FEJLŐDÉSE — ORSZÁGOS ÜGY. NEMCSAK STATISZTIKAI ADAT, HOGY AZ ORSZÁG MINDEN ÖTÖDIK ÁLLAMPOLGÁRA A FŐVÁROS­BAN LAKIK, HANEM ÍGY VAN EZ — NAGYJABAN-EGÉSZÉBEN — A CSALA­DOKON BELÜL IS. ALIG VAN CSALÁD ORSZÁGSZERTE, AMELYNEK NE LENNE KÖZELI HOZZÁTARTOZÓJA BUDAPESTEN. ISKOLÁK TANULMÁNYI KIRÁNDULÁSAINAK CSAKÚGY ÚTI CÉLJA NAPJAINKBAN A FŐVÁROS, MINT TÖMEGES UTAZÁSOKNAK A TAVASZI, ŐSZI BNV IDEJÉN. S MÁR AZ SEM MEGY RITKASÄGSZÄMBA, HOGY AZ ORSZÁG BÁRMELY TÄJÄN LAKŐ KOCSITULAJDONOSOK HÉT VÉGÉN VAGY SZÍNHÁZI ELŐADÁSRA, HANG­VERSENYRE, KIÁLLÍTÁS MEGTEKINTÉSÉRE RUCCANNAK FEL. Kitekintés Mit hoz a jövő Budapestnek? Éppen ezért — no meg sok másért, mindenkit érdekel: mit hoz a jövő Budapestnek? A kormány most tárgyalta meg azt a javaslatot, ame­lyet a Fővárosi Tanács Vég­rehajtó Bizottságának több főosztálya együttesen ter­jesztett elő „A főváros 15 éves lakásépítési és telepíté­si tervkoncepciója” címmel. 15 év alau 300 ezer lakás Hosszú előkészítés, vizsgá­latok és elemzések után ké­szült el a terv, amely' ter­mészetesen a mára, a való­ságra, az előző, teljesített tervekre épül. Az előző, 15 éves lakásfejlesztési időszak­ban (1961—1975. között) 270 ezer fővel nőtt Budapest la­kossága, s ezalatt az idő alatt 187 ezer lakás épült fel a fővárosban, 30 ezret pedig lebontottak. Egyértelműen megállapítható ennyiből is, hogy a lakáshiány tovább nőtt. Az újabb 15 év azonban más adatokat mutat, s már nem csupán előrejelzésekről van szó, - hiszen a tervidő­szakban jócskán benne já­runk: 1976-tál kezdődött. Előreláthatóan lelassul a fő­város lakosságának növeke­dése, főleg 1985. után, vi­szont 15 év alatt 300 ezer új lakás épül fel. A terv nyíl­tan kimondja: nincs ok túl­zott optimizmusra, 1990 vé­gén ugyan 892 ezer lakás lesz Budapesten, de még újabb évek telnek el addig, amíg megvalósul a régen áhított — és már eddig is sok milliárd forint költséggel előkészített — egyensúly. Korántsem áll egyedül Bu­dapest a lakáskérdés megol­datlanságával. Hasonló a helyzet a legtöbb külföldi nagyvárosban, s a megoldás­ra nincs általános recept. Annyi mindenesetre közös a különböző társadalmi beren­dezkedésű, fekvésű, nagysá­gú milliós városokban, hogy a tömeges beköltözésekkel sehol sem tud lépést tarta­ni a lakásépítés. Nálunk a vidéki ipartelepítési program nyomán csökkent és csökken tovább a fővárosba áramlás, így oldódik meg az 1990-es évek elejére a budapesti la­kásprobléma. Sok lakásra van szükség a fővárosban — a 15 év alatt felépülő 300 ezer és az elő­ző 15 évben épült 187 ezer lakás. annyit jelent, hogy 1990-ben Budapest lakossá­gának nagyobb része már 30 évnél fiatalabb lakásban fog’ lakni. Ehhez hozzá kell számítani azt a mintegy száz­ezer lakást, amelyet 1990-ig fel akarnak újítani és azt a további 125—135 ezret, amelynek felújítása elma­radt a tervezettől, s 1990-ig pótolni kívánják. Ez együtt több, mint Budapest 1976. elején volt egész lakásállo­mánya, ami alig haladta meg a 700 ezret. Magasabbak lesznek a házak Új gond, hogy hová-merre terjeszkedhet Budapest. Ez is közös minden világváros­ban: a központban már év­tizedekkel — ha nem évszá­zadokkal — korábban be­építettek minden telket, az új lakások pedig nem lehet­nek túlságosan messze a többnyire kis területre kon­centrált munkahelyektől. Bu­dapestnek az előző évtize­dekben még úgy-ahogy si­került szabad helyeket talál­nia Lágymányoson, Kelen- földön, Angyalföldön, ké­sőbb Újpalotán, majd még távolabb, Békásmegyeren. Még az előző 15 év alatt 30 százalékot képviselt Buda az új lakótelepek építésénél, most már csak 10 százalék jut rá, elfogytak az alkal­mas helyek. Tovább folyta­tódik Békásmegyer, Csillag­hegy, Aranyhegy beépítése korszerű lakótelepekkel, az észak felé terjeszkedésnek azonban gátat vet a város­határ — és a távolság. Bu­da délnyugati részén a Gaz­dagrét kap még lakótelepet, de az építési lehetőségek már itt is korlátozottak. A pesti oldalon tovább nö­vekszik Újpalota és elkészül a káposztásmegyeri lakóte­lep, délkeleten pedig Pester­zsébettel és Soroksárral al­kot majd városszerkezeti egységet a Szentlőrinci úti lakótelep. Valamennyi he­lyen magasabbak lesznek a házak, mint például az első­ként megépült József Attila- telepen, vagy az Angyalföl­dön. Budapest — ebben is kö­vetve számos más nagyváros kényszerű példáját — felfe­lé terjeszkedik. Sokemeletes .toronyházak adnak otthont az új lakóknak — köztük sok olyannak is, aki élete első évtizedeit földszintes, csalá­di házban töltötte. Ehhez kapcsolódik még egy gond: a majdani lakó­telepek helyének egy részén elavult házak állanak, s eze­ket le kell bontani. Ez pe­dig tovább növeli az arnúgy- is magas építési költségeket. Tény, hogy a mégoly kor­szerűtlen házak lakói is hú-' zódoznak a magas épületek­be költözéstől, életforma- változást jelent számukra, új környezetet, szokatlan hely­zetet. A fejlődés azonban megállíthatatlan. Óbudán ugyan csak nyomai marad­tak az egykori falusias ro­mantikának — ez igaz. Am az is, hogy egészségtelen, oly­kor már életveszélyes, düle- dező házikók helyére kor­szerű lakótelepet emeltek az építők. A 15 éves tervből idézzük: „A komplex lakásépítés megvalósítása eredménye­ként lényegesen és kedvező­en változik a város képe... Jórészt eltűnnék az elavult városrészek. Jelentős nagysá­gú, új és korszerű, minden igényt kielégítő városrészek létesülnek ... Tervkoncepci­ónk alapján nagy súlyt he­lyezünk a város meglevő építészeti értékeinek, törté­nelmi arculatának, városépí­tészeti jellegzetességének a megóvására”. Hz ország építőipara a fővárosért Az új lakótelepekhez — amelyek némelyike joggal követeli a városrész nevet — meghosszabbítják a metró­vonalakat, hidakat és uta­kat szélesítenek. Ugyanakkor sor kerül belső városrészek átépítésére, a bérkaszárnyák zsúfoltságát levegős, egészsé­ges, modem nagyvároshoz méltó építésű Budapest vált­ja fel. Újjászületnek a pe­remkerületek központjai, év­ről évre szebben alakul ki az egységes Budapest. Fel­számolják — nagyrészt a mostani 15 év alatt — a komfort nélküli lakásokat, egy részüket lebontják, a többit magasabb komfortfo­kozatúvá építik át. Részt vesznek ebben a nagy munkában a Budapes­ten kívüli házgyárak és épí­tőipari vállalatok is. A terv- koncepció jelentős feladato­kat szán nekik. Hiszen a fő­város építése, szépítése, kor­szerűsítése — nemzeti ügy. Várkonyi Endre A posta a főváros új lakótelepeinek telefonvonallal való el­látását konténerekbe épített telefonközponttal kívánja meg­oldani. A prototípust — amelynek a műszaki vizsgálatait most végzik a BHG szakemberei — a Kőbánya—Újhegyi lakótelepen helyezték el. Egy-egy konténeres telefonköz­pont ezer előfizetőt kapcsol a hálózatba (MTI-fotó — E. Várkonyi Péter felvétele — KS) Filmvilág Onedin ..civilben” Heteken keresztül követ­hetik szárazon és vízen One­din kapitány kalandjait a tévénézők. A tapasztalt „ten­geri medve” egyaránt állta a viharokat — kinn az óceán hullámain, s odahaza, érzel­mi életében. Ennyi epizód után — még ha nem is a teljes, hetven epizódból álló filmet láthattuk, a közön­ség alaposan megismerhette nemcsak a kapitányt, hanem életre keltőjét, Peter Gil- more-t is-, aki nemrég egy külföldi lapnak nyilatkozott pályafutásáról, s kiderült, hogy a látszat csal — bizony, még sok mindent nem tu­dunk róla. Kapitány víziszonnyal Peter Gilmore ugyanis nemcsak a tergerészkarrier- re, de mégcsak a színészi pá­lyára sem gondolt soha. Egyik nagyapja halászattal kereste kenyerét, de az uno­ka a film forgatásának meg­kezdéséig tulajdonképpen so­hasem szállt tengerre, de mégcsak az oly népszerű vi­torlássportnak sem hódolt... Katonai szolgálatának telje­sítése után kezdett megélhe­tés után nézni. Kémikus, vagy éppen mezőgazdász sze­retett volna lenni, de sajnos, az életben nem mindig azt csinálja az ember, amit sze­retne, bele kellett nyugod­nia, hogy egyetemi tanulmá­nyok nélkül álma soha­sem teljesedhet, erre pedig nem volt pénze. Így kötött aztán ki a színészetnél, ugyanis Angliában ehhez nem szükséges semmiféle diploma, bárki felcsaphat színésznek. Az ötvenöt lon­doni, a háromszáz reper­toárszínház és a kétszáz amatőr társulat között rend­szerint akad egy, ahol ilyen­olyan szerepre keresnek je­lentkezőt. Természetesen, mint pályakezdő, ő is főleg a zenés színpadokon próbál­ta ki tehetségét, énekelt, táncolt, míg aztán megérke­zett címére a meghívás az első prózai együttestől, kis epizód szerepre. Űjabb és újabb színházak következték Peter Gilmore életében, oly­annyira, hogy olyan esztendő is volt, amikor csaknem fél­száz darabban kellett játsza­nia. Nagyon rövid idő alatt — hatalmas tapasztalatot szerzett, de másokkal ellen­tétben, Gilmore azt tartja, hogy nem a gyakorlat, a túl nagy gyakorlat teszi a mes­tert. Amikor szerződése le­járt, más színházak címére írt, új ajánlatra várva. Az­tán minden elölről kezdődött. De hamarosan arra a felfe­dezésre jutott, hogy ez kevés a dicsőséghez. így próbálko­zott meg a filmmel, a rádió­val, a tévével... Húsz év telt el megfeszített munkával, hogy aztán a hetvenes évek elején bekopogtasson a si­ker, Onedin kapitány szere­pében. Minden egyes epizód fel­vétele tíz napot vett igény­be, ezt két napnyi utószink­ron követte. A közreműködő művészek a hajó személyze­tével együtt keltek útra, a matrózok mutatták meg ne­kik, mikor mit kell csinál­niuk. így aztán az egész együttest beavatták a szak­ma titkaiba. Ezzel vált át- élhetővé, érthetővé Gilmore és kollégái számára egy ad­dig alig-alig ismert világ, így született meg a BBC pro­dukciójának talán egyik leg­főbb erőssége, a kitűnő szí­nészi játék. A főhősről Gilmore elmondta, hogy kez­detben alig hasonlított hozzá, csak akkor szólhatott bele kollégáival a mese irányítá­sába, az epizódok megírásá­ba, amikor a forgatókönyv­írók kezdtek kifáradni, egy­re kevesebb ötletük volt, és kénytelenek voltak „ráfa­nyalodni” a színészek véle­ményére, javaslataira. Így történhetett meg, hogy One­din és társai egyszerre mind­jobban kezdtek megszemé­lyesítőikhez „hasonlítani”. Kegyetlen munka a színészet „Nem hinném, hogy a szí­nészet intellektuális foglal­kozás — vallja Gilmore. Ke­gyetlen munka, amihez sok erőfeszítésre, koncentrálásra és sok gyakorlatra van szük­ség. Számomra mindig von­zó volt a szerepek megköve­telte fizikai követelmény, főleg Onedin megformálása­kor.” Legközelebb a Titanicon Arra a kérdésre, miért köz­kedveltek az angol tévésoro­zatok — a népszerű színész azt válaszolta, hogy hazájá­ban a fümipar a második világháború után szinte tel­jesen megszűnt a beözönlő nagyszámú amerikai film konkurenciája következté­ben. Csak a nagy hagyomá­nyokkal rendelkező tévé biz­tosított lehetőséget a valóban művészi igényű munkára. Akárhogy is nézzük — ez a művész véleménye — a tele­vízió kevesebbet hazudik, mint a mozi. Persze, ez nem azt jelenti, hogy a háború utáni időszakban nein szüle­tett néhány olyan, méltán klasszikus erejű filmalkotás, mint a III. Richard, az V. Henrik, vagy az Egy ember az örökkévalóságnak... Lé­nyegében most ezt a tradí­ciót folytatja Keith Michel VIII. Henrik című hatrészes történelmi sorozata is. Ter­veiről szólva Gilmore elme­sélte, hogy a legújabb, a gyerekek számára készülő kalózfilmben ismét tengerre száll, és szerepet kapott —a változatosság kedvéért — a Titanic katasztrófájáról for­gatott szuperprodukcióban is. Nemlaha György Tudomány — technika Népszerű nyomdatechnika Az ofszetnyomtatás világ­szerte egyre növekvő nép- szerűségnek örvend. E nyomdai eljárás azonos a kőnyomáséval. A vízzel ned­vesített nyomóforma „zsír­szerető” helyei az olajos í festéket felveszik és átadják, t a „vízszerető” felületek pe­I dig nem veszik fel. Az of­szetnyomás a gyakorlatban ! abban tér el a kőnyomástól, ; hogy a festéket a nyomó- | forma nem közvetlenül ad- 1 ja át, hanem közvetett mo­il dón: egy gumikendő emeli . le és rétegezi rá a papírra, í Az egész folyamat forgó ; hengereken játszódik le: a í formahengeren. Az ofszet- ; nyomtatáshoz jól enyvezett, érdes, vagy gyengén simí- j tott nyomópapír szükséges. ; A korszerű nyomógépeknél 3 igen nagy a papír haladási I sebessége, íves nyomtatás- ‘ nál eléri az óránkénti 10 000 } ívet, tekercsnyomtatásnál 3 pedig a 25 000 fordulat/óra * értéket. Az ofszeteljárásnál a fes­téket és a vizet egyidejűleg alkalmazzák. A nehézségek is ebből erednek, a festék— víz egyensúlyi állapot be­állítása ugyanis még a leg­korszerűbb ofszet nyomda­gépeknél is kizárólag a ke­zelők szubjektív megítélé­sétől függ. Mivel a teljes műszerezettség elfogadha­tatlanul megdrágítaná az of­szet nyomógépeket, a szak­emberek részben gépészeti változtatásokkal, részben technológiai módosításokkal próbálkoznak, hogy auto­matizálhassák a teljes nyomtatási folyamatot. Az NDK nagy hagyományokkal rendelkező nyomdagépipa­rának legújabb, Zirkon—66/n. típusú ofszet rotációs gépe

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom