Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-22 / 250. szám
1978. október 22., vasárnap Divatbemutató után ... A közelmúltban láthattuk Békéscsabán azt az OKISZ- labor által rendezett műsoros divatbemutatót, amelyen az Univerzál Kiskereskedelmi Vállalat és a szolgáltató és termelőszövetkezet legújabb őszi-téli modelljeit mutatták be. A közel háromórás műsorban humoristák és táncdalénekesek fűszerezték a manökenek felvonulását. A ruhák között árban és küllemben a legkülönfélébbeket mutatták be. Volt ott 20 ezer forintos bunda és húzott szoknya alig 300 forintért. Kabátok kockásban és csíkosban, szőrmével és szőrme nélkül, pulóverek a szivárvány minden színében és így tovább. Másnap utánajártunk, vajon a bemutató megrendelője, s a szervező OKISZ- labor munkatársai hogyan vélekednek az effajta- bemutatókról, és milyen céllal rendeznek évről évre hasonlókat? ViV Kopeczky Éva, az OKISZ- labor propagandacsoportjának vezetője: — A tavaszi és őszi hónapokban az ország csaknem minden területén rendezünk divatbemutatót, amelyeknek összekötő műsorát az ORI-tól rendeljük meg. Számunkra a cél, kialakítani bizonyos divatirányzatot, és még inkább öltözködési kultúránk formálása. Mindebből kitűnik, elsődlegesen propagandát csinálunk, s persze emellett szórakoztatunk is. Ez utóbbira szükség is van, mert a közönség jelentős részét a divatbemutató nem vonzza. Aki egy „Bergendyért” eljön, az kénytelen végignézni a manökenek bemutatóját is. S habár lehet, hogy egy kopott farmeron kívül mást soha nem hord, itt megtetszhet neki valami... Ezért igyekszünk olyan ruhákat bemutatni, amelyek a legkülönböző korosztályokhoz, s persze a más-más vastagságú pénztárcákhoz egyaránt megtalálják az utat. <4V Höss Antalné, a békéscsabai Univerzál nagyáruház ruházati igazgatóhelyettese: — Már tízéves hagyomány vállalatunknál, a műsoros divatbemutatók szervezése a megye városaiban, amelyek sorából sajnos Békés az idén kimaradt. Legutóbb áruházunk 54 konfekció, kötöttáru és kiegészítő cikkét mutattuk be, nem kis eredménnyel, mint azt a konfekció osztály forgalma mutatja. Manapság sokkal komolyabban kell vennünk, hogy ne csak eladni akarjunk, hanem módot találjunk áruink bemutatására is. Ennek egyik fó- -ruma éppen az évente két alkalommal megrendezésre kerülő divatbemutató. Szeretem ezt úgy mondani, hogy manapság nemcsak ruházkodunk, öltözünk is, s ebben segítenünk kell a vásárlókat. Részben megfelelő tájékoztatással, részben a választék biztosításával, s ez utóbbi nem könnyű feladat. Nem könnyű, mert az életszínvonalon belül nagy különbségek vannak, s mert a divatirányzatok gyorsan változnak. Erre elsősorban az ifjabb korosztály reagál érzékenyen, és Békéscsaba iskolaváros, ezzel számolnunk kell. Ezen kívül számolnunk kell azzal is, hogy a megyében nincs luxusáruház, ezért az ilyen igényeket is ki kell elégítenünk. A bemutató ürügyén persze a közönséget is meg kellene kérdezni, ám csak a békéscsabai előadást mintegy ezer ember látta, s mindenki véleményét megtudni komoly akadályokba ütközne. Szerencsére már ez a nagy érdeklődés is valahol kollektív véleménynyilvánítást jelent. Azt pedig, hogy az öltözködési kultúra fejlesztésére hatással vannak az ilyen bemutatók, számszerűen lehetetlen kimutatni. Egyet tudunk: az Univerzál Nagyáruház konfekcióosztályának eladóinál többen kezdték így a vásárlást másnap: — Olyan kabátot (ruhát, szoknyát...) kérnék, amilyet tegnap mutatott be az egyik manöken, ennyi és ennyi forintért. N. A. SZEBERÉNYI LEHEL: A RÉM Regén/ 77. Talpig bársonyban Krá- lik Franyóék is felértek, mert nem tehettek mást. Utolsók lettek de felértek, s mindjárt behúzódtak az első bükk alá. összebújtak ott, mint valami szárnyúkban a megfélemlített juhok. Minden szavuk elfogyott, s hogy cselekedjenek valamit, pantallójuk szárát po- rolgatták, és a tövist csipkedték belőle. Óvatosan tekingettek körül csak — mint a strucc félve kinéz a homokból, szemében bujkáló riadtság: honnan csap le a veszedelem? A Fekete Űr egyelőre nem mutatta magát. Hacsak az a sötét felleg közeledtének nem tekinthető, amely a koporsóhegy mögül váratlanul elő- gomolygott, s a szél, mely hirtelen a hajakba és kalapokba kapott. — A végen itt ér a vihar — mondta valaki a gyáriak közül. Míg a parasztok egyet se szóltak, csak oda- odalesegettek a felhőre. Mintha reménylettek volna tőle valamit. Buda tanító pedig odalépett az öreg Maigrethez, s fülébe, súgott. Maigret ekkor Zsabkára nézett, és nagyon kezdte rágni a pipáját. Mindjárt fel is állt. Szemének kurta villantásával utasította a két rendőrt emberük szorosabb fogására, éberebb ügyelésére, és szinte ugyanazzal a szemsuhintással helyet is keresett és talált nekik, a második bükkfa alatt, ahol a terep- viszonyok szökésre kevésbé kedveztek. A lapos ott ki- szélesedett kerek, csupasz térséggé. Aztán a rendőrszakasznak adott rövid utasítást. A szakasz kettévált, széthúzódott, civileket vegyített maga közé. Mire a lánc így felfejlődött, a fennsík teljes szélességében, Maigret csaknem szétrágta a pipa szopókáját. Elégedett volt a csatárlánccal; kettős sorában nem volt foghíj. Az első sor másfél méternyi közeit a második sor kitöltötte. — Na, most fésülünk — mondta Maigret, s arra gondolt, hogy nincs az a lyukas húszfilléres, ami fenn ne akadjon e fésű fogain. Elsőnek Sandi tábori ásóját találták meg. A fonoda segédmestere Az utolsó tanító Újszalontán padokban ülő öt negyedikes a térképet böngészi. A nagyobbak már a tanító néni tekintetéből is értenek. A szünetben gyors cipőváltás, s elszabadult kiscsi- kóként szaladgálnak a tülekedést, kapkodást, zsúfolt iskolákat még csak hírből sem ismerő gyerekek. Mindenütt nyugalom övezi a kis iskolát és lakóit. A „tornateremben” békességgel megférnek egymás mellett az egyházi ünnepségeket szolgáló harmonium és az úttörőélet jelképei; a kitömött, öreg madarak, a „szertárként” működő ütött- kopott szekrények. Mindent ugyanannak a tanító néninek az ereje, hite, újrakezdeni tudása tölt meg értelemmel, már 28 éve. S hogy mindezt sikerrel, azt a szárnyra bocsátott tanítványok és azok gyermekeinek hálás ragaszkodásán, szeretetén is lemérhettük.. Lehet, hogy e kis iskola életének utolsó pillanatait örökíthettük meg. Horváth Papp Pálné az első osztályosoknak magyaráz B. S. E. Az alacsony parasztház inkább lakóháznak látszik, mint iskolának. Ezt erősíti meg az utcai frontra szerelt csengő, s a fakerítésen lógó kis tábla: „Vigyázat, a kutya harap!” Bizonytalankodva csöngettünk, s az iskola tanító nénije, az ősz hajú, Horváth Papp Pálné nyitott ajtót. Arcán ott ült a „mit keresnek itt, ahol még a madár sem jár?” kérdése. Az egyetlen tanteremben 13 gyermek várja szokatlan csöndben a tudományok, a nevelés, a végső igazságosztás számukra egyetlen megtestesítőjét: a tanító nénit. Horváth Papp Pálné 1950 óta tanít férjével együtt Űj- szalontán. Igaz, férje néhány éve a felső tagozatosokkal átjár Kötegyánba. A tanító néni egyedül maradt. A padokban ülő kis tanítványok közül nem is egynek a szülei az ő keze alatt ismerkedtek a betűk, a számok, a közösségi élet világával. Hajdanában 80 gyerek szorongott az egyetlen osztályban, most mindenütt foghíjasok a padok... Sok-sok virág, új és régi szemléltetőképek a falakon, a jó meleg tanterem nyugalmat áraszt. rikkantva mutatta fel a mé- : retarányos holmit. — Egy gyanús tárgy! — Semmi — legyintett • Sandi. — Csak az enyém. Maigret csalódásában ki- £ vette a pipát a szájából, s ■ azzal fenyegette meg a so- : rok előtt ugráló buzgalmas £ kis embert. Noha a helyzet komikus : volt, senki se nevetett. £ Görcsbe rándulva doboltak ■ a torkok. Maigret otthagyta a csa- • tárláncot, és Zsabkához lé- • pett. „Sápadt vagy, fickó” — : gondolta. A két rendőr kis- £ sé oldalt lépett, hogy helyet ! adjon a nyomozónak. — Hol történt? — hajolt ; az öreg a fiú arcába. Mere- ■ ven a szeme közé nézett. Az £ állta. — Sehol. — S csak a foga • koccant gyanúsan, a pimasz : válasz hitelét csappantván. • Csattant kis híján pofon is S érte, elöntvén a nyugalmá- : ból oly nehezen mozdítható ; öreg Maigret-t a paprikámé- • reg. De a meggondolatlan : cselekedettől megmentette 5 egy váratlan esemény. Keze • félúton megállt, s úgy ma- * radt némileg a levegőben. A csatárlánc épp csak elő- ; rehaladt, úgy nyolc-tíz lé- ! pést, nagy vigyázattal, sem- £ mit meg nem kerülve, tö- £ visbozótokba is behatolva, ■ ügyelve, hogy zsinórban ma- £ radjon — amikor a jobb- £ szárnyon, a gyáriak frontján ’ felordítottak. Maigret odakapta fejét, de J a sűrű bozóttól mit se látott. £ Ekkor a kis ember csörte- ! tett ki onnan. Hadonászott : az ásójával. (Folytatjuk) Míg a három elsős a logikai készlet színein mereng — mert itt bizony még azt is a tanító néni segítségével ismerik meg —, addig a két másodikos olvas, a három harmadikos számtanpéldákon töri a fejét, s a hátsó Varga Julikának még nagy a tábla A táskákban mindig ott lapulnak a tornaruhák. A tágas udvaron jólesik szaladgálni Ki segít? Az öreg számológép már csak fogasként szolgál. A helyébe logikai készlet lépett
