Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-22 / 250. szám
1978. október 22., vasárnap o SZÜLŐFÖLDÜNK Városrendezés, városépítés Békéscsabán Kerekasztal-beszélgetés a szerkesztőségben A századfordulón hazánk lakosságának még csak egyharmada élt városokban, a számítások szerint két évtized múlva már az emberek több mint kétharmada mondhatja magát hazánkban városlakónak. A gyors urbanizációs folyamat érthetővé teszi azt a figyelmet, amelyet a lakosok és a szakemberek egyaránt tanúsítanak városaik, községeik építése, szépítése, rendezése iránt. Egy nagyobb település nemcsak az ott élők mindennapjára hat, hanem kisugárzik a városok, a községek körzetére is. A szerkesztőségünk erről folytatott beszélgetést a Békés megyei Tanácsi Tervező Vállalat részéről Körösfalvi Pál igazgatóval, Bachmann Ferenc főmérnök, valamint Botyánszki György, Borbola László, Gál István, Váczi Gábor, a Bács megyei Tervező Vállalat képviselőjeként Mayer Antal tervezőkkel, Komlódi Elek megyei főépítésszel, Csaba Márton, békéscsabai Városi Tanács műszaki osztályvezetőjével. Évente 1,2 milliárd A tervezővállalat igazgatója elmondta, hogy napjainkban a városrendezés komplex feladatként jelentkezik, s a közeljövőben a vállalatnál is működik majd város- rendezési csoport, melynek meghatározó szerep jut az évi 1,2 milliárdos kiviteli- terv-készítés előkészítésében. A vállalat munkája igen sokrétű. Csak néhány a teljesség igénye nélkül: évente 800—1000 lakás tervét készítik el. Az ipari beruházások közül az idén legjelentősebbek közé sorolható a békéscsabai téglagyár 4-es üzemének tervezése, mely csehszlovák technológiával dolgozik majd. A tervezővállalat munkája a baromfifeldolgozó üzemének, a HAPE és a Csepel Autógyár szeghalmi telepének tervezése. Az V. ötéves terv időszakában megyénkben megvalósuló csaknem valamennyi iskolát a tervezővállalat tervezte, többek között a békéscsabai 16, a békési 8 tantermes, valamint az endrődi és a gádo- rosi iskolát. Napjainkban a békésszentandrási általános iskola kiviteliterv-dokumen- tációján dolgoznak. A közintézmények közül egyebek között a mezőkovácsházi tanács, a Magyar Nemzeti Bank gyulai és békéscsabai fiókjának bővítése is a vállalat munkája. A megyeszékhelyen, a Tanácsköztársaság útja foghíjainak beépítése is műszaki gondot okozott: a modem építési technológia részére szűk hely állt rendelkezésre. A vállalat mélyépítési tervezési tevékenysége is számottevő: a megyei közműtervezés gazdája, többek között jó néhány községi vízmű tervét készítették el. Most a Békéscsaba—Békés regionális ivóvízrendszer kiviteli dokumentációját készítik a tervezők. Békésben a szennyvíztisztító berendezések tervezése speciális feladatot jelent. A vállalat igyekszik megteremteni a szennyvíz hasznosítását: Szarvas, Szeghalom és Mezőberény térségében kidolgozták a szennyvízöntözés feltételeit és rendszerét. A tervezővállalat megyénk több településén készített rendezési tervet. Ezek közül kiemelkedik a megyeszékhely József Attila-lakótele- pének rendezési és beépítési terve. Régi is új A megyeszékhely város- központjáról, jövőjéről Borbola László beszélt. Az elmúlt év hasonló időszakában az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, a Békés megyei Tanács és a békéscsabai Városi Tanács együttesen tervpályázatot írt ki a megyeszékhely város- központjának rekonstrukciójára, az új városközpont tervezésére. A rendezés az Élővíz-csatorna, a Luther utca, Illésházi utca, Sallai utca, Gábor Áron utca, Bartók Béla út által határolt területeket érinti, úgy, hogy a rendelkezési terv figyelembeveszi a már meglevő egyedi és műemlék jellegű épületeket. Az új városközpont kialakításánál számolnak a felsőfokú szerepkörből adódó funkciókkal. A város szépségének egyik forrása és kifejezője a történelmi mag megőrzése, az elmúlt koroknak és a jelennek harmonikus illeszkedése. Békéscsaba az utóbbi másfél évtizedben óriásit fejlődött. A tömeges építkezés következtében olyan átmeneti szakaszban él, amelyben az utcák hálózata, a terület felhasználása, a zöldfelület rendszere, az intézményhálózat, egyszóval a városszerkezet még csak most formálódik. Az egyes épületcsoportok hiába szépek önmagukban, még nem biztos, hogy szervesen kapcsolódnak a város meglevő épületeihez. Ezért kell komplett feladattá válnia a város- rendezésnek. A jelenlegi belváros épületeinek funkciója megváltozik, ám ezek a létesítmények megmaradnak építészeti stílusjegyeivel. A város- központ rekonstrukciója előreláthatóan az elkövetkező évben kezdődik, felépítése várhatóan a következő ötéves tervekben valósul meg. A két városközpont közötti átmenet megteremtése az egyik legnagyobb építészeti feladat, az épületek stílusbeli kapcsolata meg kell hogy tartsa a város jellegét, sajátosságát, ugyanakkor egyedivé kell válnia. Ebben a munkában az építész-tervezők számítanak a városban élő és dolgozó képzőművészek segítségére. A jelenlevők hosszasan elemezték a megyeszékhely közlekedésének jelenlegi és jövőbeni helyzetét. Éles vita folyt a mostani megoldásokról. A tervezők érve: a városon átvezető 44-es út átkelési szakaszának megépítését, a jelzőlámpás irányítást szükségessé tette a megnövekedett forgalom. Napjainkban a megyeszékhely központjában nemhogy parkolni, de úgymond megállni sem lehet, a jelenlegi helyzet túlhaladta a lehetőségeket. Ezért több kényszermegoldással készült el a mai városközpont. A jelenlevő tervezők elmondták, hogy valamennyi történelmi városban a szűk utcák határt szabnak a' lehetőségnek. Az új városközpont kialakításánál egyik szempontnak tekintik a megnövekedett gépjárműforgalmat, s mintegy 3000 személygépkocsi parkolásával számolnak. Addig viszont, amíg ez elkészül, egyirányú utcákkal és ideiglenes parkolókkal igyekeznek a gondokon enyhíteni. Településeink formálásában kétségtelenül nagy szerep jut a helyiismerettel rendelkező építésznek, tervezőnek. Alkotómunkájuk révén a megálmodott fantáziák, tervek valóra válnak. Egy kívülálló szerint a tervező munkája könnyű. De ez csak látszat. Gond egyebek között napjaink technikai és technológiai korszak- váltása. Sokszor a tervezés, a társadalmi igényeket kénytelen a technikának alárendelni, vagy nem képes a gazdasági követelményeket egyeztetni az esztétikai kívánalmakkal. Környezet és védelme A vitában természetesen szó esett korunk nagy kérdéséről: a környezetről és annak védelméről. A környezet adott, védelmére pedig hol több, hol kevesebb pénz áll rendelkezésre. Ez lényegében meg is határozza a további előrelépést. Elméletileg tisztázott: nálunk a környezetvédelem az életszínvonal-politika szerves része. Az a célunk, hogy társadalmunk anyagi, szellemi gyarapodása szinkronban legyen környezetünk megóvásával, önámítás lenne azonban azt hinni, hogy a gondok, ellentmondások nélkül képesek leszünk törekvéseinket megvalósítani. Itt van mindjárt a megye- székhely zöldterületének a bővítése. Az összehasonlító adatok szerint a felsőfokú szerepkört betöltő, hasonló nagyságú és lélekszámú városok között a belterjes parkfelületet figyelembe véve Békéscsaba az utolsó helyet foglalja el. Két évvel ezelőtt 333 ezer négyzetméter parkterületet tartottak nyilván, amit tavaly 384 ezer négyzetméterre bővítettek. Mi várható az elkövetkezendő években? A tervek elkészültek ugyan, de ez idő szerint a rendelkezésre álló pénz a parkok fenntartására sem elgendő. A jövőben a fejlesztési alap szűkítése ugyancsak nem ad lehetőséget számottevő változásra. Annál is inkább, mivel a csapadékvíz-elvezetés szintén szorító gondja a városnak. & itt érkeztünk el a rengeteg fórumon szereplő Élővíz-csatornához, amelynek vize már régen nem élő. Hol van az az idő, amikor a csabaiak Erdélyből úsztatták a Körösökön és a csatornán az építkezéshez szükséges faanyagot? A kedélyek borzolása helyett arra a társadalmi felelősségre, kölcsönhatásra utalunk, amelynek párosulnia kell a köz- és csoportérdek ellentmondásának a feloldásával. A csatorna partfalának építését a város belső területén megkezdték. A folytatásra ebben a tervidőszakban, ismét csak pénz hiányában, nincs lehetőség. Marad tehát a kotrás, a tisztítás, amely a városi szakaszon nehezebb, mint a külterületen. A KÖVIZIG-nek az a véleménye, hogy a jelenlegi felület elegendő a szennyezett víz elvezetésére, így azonban az iszap egyre gyűlik, veszélyezteti környezetünket. Látszólag könnyű az az okoskodás, miszerint a szennyvizet a város üzemei engedik a csatornába, a tanács pedig gondoskodjon a tisztításáról. Az igazság az: szennyvízbírságra milliókat fizetnek ki a város és az üzemek. De ez a megoldás? Aligha. Mindenesetre előrelépés, hogy a már lekötött hűtőház és a Bamevál is a jövőben már nem a csapadékvíz-elvezető csatornába engedi a szennyvizét. A nyitott árokból az iszap azonban ettől nem tűnik el. A körgát melletti gödrök a tervek szerint csapadékvíztárolóként működnek majd. Nehezíti a helyzetet, hogy ezen a területen rengeteg szemetet raknak le tilalom ellenére. Ezzel összefüggésben felvetődik: vajon a környezetet szennyező vállalatok, üzemek minden tőlük telhetőt megtesznek-e a bajok csökkentésére? És az állampolgárok ezrei? Erkölcsi alapja ugyanis csak annak van sürgetni az állami intézkedéseket, akik az otthoni és munkahelyük környezetében is példát mutatnak a rend, a .tisztaság megóvásában. Ugyanakkor azt is látni kell: a rendszeres szemétszállítás az egész városra való kiterjesztése késik, éppen a sok földes út miatt. Technológiai váltás Az utóbbi években, sok vád éri a korszerű építési technológiát: szegényes, sivár, a városképek stílustalanok. A közvéleményt régóta bántja a sablonos forma, a szürkeség, ami a lakótelepeken uralkodik. Egyet tudomásul kell venni — hangsúlyozták a tervezők — a házgyári technológia új formavilágot teremtett, az egyedi épületek helyett épületegységekben kell gondolkoznia a tervezőknek. Napjaink gondja, hogy egy-egy városrész, városközpont tervét több tervezőmérnök készíti, mindegyik itt akarja megvalósítani „életművét”, s ezért gyakran valóban stílustalanok a városképek. A meghívottak hangsúlyozták : hazánk városainak egész sorában sikerült változatos, szemet gyönyörködtető, stílusos összképet produkálni az új építkezésekkel, pedig a tömeges lakásépítés és a gazdaságosság kívánalmai mindenütt fennálltak. A tervezők igyekeznek kihasználni egy-egy korszerű technológiában rejlő esztétikai lehetőséget. Az új technológiával, az új anyagokkal készült épületek és épületcsoportok fokozhatják egy-egy város, városrész szépségét, látványát. De melyik házgyárból is kerüljenek ki a békési házak? Közismert, hogy megyénkben több technológiával készülnek a lakások. • A jövőben is uralkodik a BÁÉV poligonüzemének terméke, az úgynevezett pécsi típusú lakóház. Ezek változatosak, színesek. Az elkövetkező esztendőkben fokozatosan megszűnik a középblokkos technológia, ebből csak a szövetkezetek készítenek majd lakásokat. Az univáz-szerkezet még tartja magát, a könnyűszerkezetes technológia mind jobban hódít. Az új technológiaként jelentkezik a házgyári elemeken túl a vázpanel. Felvetődik a kérdés: melyik technológiával is készüljenek az otthonok? Egyértelmű, hogy a ma még tömegesen jelentkező lakásigényeket csak a házgyárak, illetve a poligonüze- mek tudják kielégíteni. Megyénkben a DÉLÉP termékeiből készülnek tömegesen otthonok. Jogos a kérdés, hogy más házgyárak termékeit megvásároljuk-e. A gazdaságossági szempontok egyértelműen amellett vannak, hogy Szeghalom térségében a debreceni, Szarvas körzetében pedig a kecskeméti házgyár elemeiből gazdaságosabban építhetők lakások. Békés megye építőiparát elemezve más vitatott kérdés is jelentkezik : elemet vásároljanak-e megyénk kivitelezői és azt szereljék össze, vagy pedig kész lakóházakat vegyünk. Mindezek eldöntése nem egyszerű, annál is inkább, mert a házgyárak is a termékváltás időszakában élnek, ,s csak ezek ismeretében készíthetők el a gazdaságossági számítások. Még valami: amíg hazánkban a lakás szükségleteket, s nem igényeket elégít ki, addig mindenhol a leggazdaságosabb megoldásokra kell törekedni, azt kell választani. Komplex lakótelepek? Sajnos, Békéscsabán ez még csak álom. Egyelőre nem tudjuk megszüntetni az ütemkésést. Azt, hogy a lakótelepeken a lakásokkal egyidejűleg felépüljenek az óvodák, az iskolák, egészség- ügyi, kereskedelmi, vendéglátóipari központok. Irigykedve gondolhatunk Zalaegerszegre, ahol mindez megvalósult. Tanulmányt érdemelne annak részletezése: miért tartunk még itt. Néhány dolgot azonban érdemes röviden elemezni. Mindenki tudja: a lakásépítésben áttértünk a nagyipari módszerekre, a kapcsolódó létesítményeknél viszont megmaradt a régi, a hagyományos technológia. Világos, hogy ezt az időkiesést nehéz behozni. Mindezekhez hozzájárult az egyoldalú lakásépítési szemlélet is. Ennek az a lényege: lakást, lakást létrehozni, minél többet, hiszen az igénylők ott topognak a lakásosztály folyosóján. Igen ám, de aki megkapja a lakást, újfent követelni kezdi a kapcsolódó létesítményeket, ami szintén érthető. Csakhogy ezek megvalósítása nem megy egyik napról a másikra. Példának itt van a Aulich Gyula-lakótelep, ahol az első ötszintes lakóház 1962-ben készült el. A 2575 lakásban mintegy 8100 ember él. A bölcsődei, óvodai hely kevés. A városrendezési normatívában meghatározott 30 általános iskolai tanteremmel szemben jelenleg 21 van, s legalább nyolcezer négyzetméter játszó- és sportudvar kialakítása kívánatos. Bővítésre szorul a körzeti orvosi rendelő, szükség van fog, gyermek- és szakorvosi rendelőre, öregek napközi otthonára. Nincs a lakótelepen megfelelő könyvtár, klubhelyiség. A részletes rendezési tervben szereplő Szabolcs utcai védő- és erdősáv is részben hiányzik. A VI. ötéves tervben a Kazinczy és a Szarvasi út által behatárolt területen a Millennium utcával kezdődően bővül a lakótelep, ötszintes, esetleg középmagas házak épülnek, míg a szemben levő részen önszanálás révén egyedi tervezésű, kétszintes szövetkezeti házakat építenek. Ez méginkább indokolja a kapcsolódó beruházások sürgetését. Nos, mi várható ez ügyben? Mivel a lakótelep sűrűn beépített, a felsorolt, hiányzó létesítményeket csak a HAFE és az ÁÉV kitelepítése után lehet megvalósítani. Néhány szót a jövőről. Ma már egyértelmű, hogy sutba kell dobni a „babiloni” építkezési módszereket, a kapcsolódó létesítményeknél is át kell térni a korszerű technológiára, a komplex lakótelepeket kell építeni a vidéki városokban is. Erre szorít bennünket a gazdaságosság, a hatékonyság, az emberek közérzete. A VI. ötéves terv kidolgozásánál már figyelembe veszik ezeket a szempontokat, s reméljük, hogy például a Béke-kerti lakótelep kialakításánál már nem lesznek hasonló gondok, mint az előző lakótelepeknél.
