Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-27 / 253. szám
1977. október 27., csütörtök o Fehér arany Üzbegisztánban Üzbegisztán lakói büszkék arra, hogy náluk nagy bőségben található az aranynak mindhárom változata. A sárga arany tekintetében a Szovjetunió második legnagyobb nemesfém lelőhelye Üzbegisztán. Van fekete aranya, vagyis kőolaja is. A legnagyobb kincsük azonban a fehér arany, a gyapot. A gyapottermesztés eredményeit jól érzékelteti, hogy amíg a háború előtt csak ritkán érték el az évi egymillió tonnás gyapottermést, az elmúlt évben rekordtermést, 5,3 millió tonnát takarítottak be. S noha az idei betakarítás még nem fejeződött be, az eddigi eredmények további növekedést sejtetnek. A Szovjetunió évi gyapottermése 8,5 millió tonna, ennek nagy részét Üzbegisztán termeli. A gyapottermesztés lényeges előfeltétele a napsütéses órák nagy száma, ami Üzbegisztánban adott. Jelenleg 3,5 millió hektár öntözhető területük van, ebből 1,8 millió hektáron gyapot terem. A tudósok állandóan vizsgálják a gyapotnövény élet- feltételeit, állandóan törekednek jobb agrotechnikai módszerek kidolgozására. Régen a kisüzemi gyapotkultúrákban 70 centiméteres sor-, és 35— 40 centiméteres tőtávolságra ültették a gyapotot, ami egy hektárra számítva 50 ezer növényt jelentett. Ma a sortávolság 60 centiméter, a tőtávolság pedig 10—20 centiméter, vagyis hektáronként 100 —160 ezer növény kerül a földbe. A tudomány állítása szerint a hektáronkénti gyapotnövények száma 400—800 ezerre, sőt egymillióra növelhető. Ilyen körülmények között természetesen a tápanyagellátást teljesen mesterségesen kell megoldani. A kísérletek tanúsága szerint egy hektáron 190—200 mázsás termést is el lehet érni mesterséges tápanyagellátással. További perspektívát jelent egész Szovjet Közép- Ázsia gyapottermesztésére az a merész terv, amely szerint egyes szibériai folyók vizét erre a területre fogják vezetni. Ezek a tervek reálisak, 1980-ban — az érvényes határozat szerint — meg kell kezdeni a részletes tervek kidolgozását, a kivitelezésnek pedig a következő ötéves tervben indulnia kell. Ha ez megvalósul, az üzbegisztáni gyapot feltöltheti az egész világot! Gyűlik a fehér arany (MTI — Külföldi Képszolgálat) Hz integráció hétköznapjai Villamosgépgyártás: a bizalom alapján A KGST-tagországok között az energetikai együttműködés — az energiahordozók előteremtésében, szállításában, az energiatermeléshez szükséges gépek gyártásában — évtizedek óta az előtérben áll. Ezért szinte természetes is, hogy az első, közvetlen vállalati kooperációs kapcsolat is két villamosgépgyár, a budapesti Ganz Villamossági Művek és a leningrádi Elektröszila között alakult ki, már 1953- ban. I hagyományok folytatása A két nagy múltú és kü- lön-külön nemzetközileg is jelentős sikereket felmutató gyár csaknem negyedszázados együttműködése különösen a műszaki fejlesztésben hozott figyelemre méltó eredményeket. A kapcsolat első szakaszában ugyan főleg a magyar gyár számára volt még csak hasznos az együttműködés. A század első harmadában a nemzetközi energetikai gépgyártás élvonalához tartozó Ganz gyárat ugyanis a 30-as évek gazdasági válságai, majd a háború pusztításai számottevően visszafogták a fejlődésben. Ezért az Elektröszila a kapcsolatok első éveiben elsősorban a magyar gyár felzárkózását segítette. A magyar vállalat szakemberei például részletesen tanulmányozhatták az Elekt- roszila akkori hidrogeneráto- rait (amelyek az akkor épülő kujbisevi erőműhöz készültek). Megkapta például a Ganz az Európában akkoriban igen korszerűnek számító lassú fordulatú, nagyméretű vízturbinás generátorok dokumentációját. Ezek gyártását azután a Ganz gyár igen rövid idő alatt „megtanulta”. A Tiszalöki Erőműbe például már a magyar gyár termékeit építették be, sőt: még abban az évben elindult az első exportszállítmány is, Lengyelországnak. E korszerű gyártmányok gyors és eredményes meghonosítása (több kisebb-na- gyobb más gyártmánnyal együtt) jól mutatja, hogy egy gyár hagyományai mily rendkívül sokat számíthatnak akkor is, ha a külföldi műszaki eredmények gyors alkalmazása a feladat. Kihagyhatatlan lépcsőfok Az 50-es évek második felében hasonló gyorsasággal állt rá a magyar gyár az Elektröszila segítségével a hidrogénhűtésű turbógenerátorok gyártására. Ezek már a mai, legkorszerűbb turbógenerátorok közvetlen elődjei voltak. Létrehozásuk egyébként kihagyhatatlan lépcsőfok a fejlesztésben. A leningrádiak segítsége olyan időnyereséget jelentett, amelynek révén csaknem teljesen „utolérte magát” a Ganz. Az új igények tömeges kielégítésére már saját szerkesztésű konstrukciókkal készülhettek fel. Az új igény, Európa-szerte, a 60-as évtizedben a turbógenerátorok jelentős teljesítménynövekedését hozta. A leningrádiak 50 MW-os turbógenerátorának tapasztalataira támászkodva, rövid idő alatt készen állt a Ganz korszerű 60, majd a 100, 150 és 220 MW-os modellje is. Ezek a nagyobb teljesítményű gépek természetesen jobb hatásfokú hűtést kívántak. Ez adta az ösztönzést a magyar fejlesztőknek, hogy hidrogén- és vízhűtéses kombinációt alakítsanak ki a legújabb gyártmányokkal. E munka során több magyar szabadalom, sőt néhány közös, magyar—szovjet találmány is született. Közös találmányok Ebben az időszakban már, tehát a 60-as évek elejétől, természetesen a magyar gyár is egyre több eredményt tudott megosztani a szovjet szakemberekkel és most, a 70-es évek második felében már kialakulóban van a széles körű közös fejlesztés gyakorlata. Jelenleg már több százra rúg azon gyártmányok, főegységek, alkatrészek, technológiai megoldások, módszerek száma, amely a két gyár közötti együttműködés révén honosodott meg vagy Budapesten vagy Leningrád- ban. Igen nagy szó ez. A KGST-országokon kívül nem is igen akad példa rá. Az energetikai gépek ugyanis „bizalmi cikkek” a nemzetközi piacokon. A magyar és a szovjet gyár közötti kapcsolatban, immár lassan 25 éve, többről van szó, mint egyszerű adás-vételi ügyletről, s az ehhez szükséges bizalomról: itt a fejlesztési eredmények, kikísérletezett technológiai megoldások cserélnek gazdát, amelyek beépülnek a konstrukciókba, a termelés rendszerébe. Ebben az időszakban a szocialista gazdasági közösség országainak egyik fontos programja, hogy a KGST- tagországokban együttes erővel biztosítsák a gazdasági növekedéshez szükséges energiát a következő évtizedekben. A program jelentős résztvevője a két villamosgépgyár — a saját és a közös erőfeszítéseikkel együtt. Gerencsér Ferenc Nem kell elfelejteni a tanultakat Egyszerűen berendezett iroda az orosházi Alföldi Kőolaj- és Gázipari Gépgyár műszaki igazgatóhelyettesének, — Fodor Attilának — dolgozószobája. A falakon tervrajzok, grafikonok, a gyár napi életéhez nélkülözhetetlen táblázatok. A tárgyalóasztalnál Farkas Lászlóval, a gyár személyzeti osztályvezetőjével beszélgetünk egy nagyon fontos kérdésről. Mit tesz az AKG azért, hogy a fiatal értelmiségiek ne csak ide jöjjenek, hanem itt is maradjanak? KELL A SZAKEMBER Arról, hogy az újonnan jött diplomások hogyan érzik magukat az AKG-ben, természetesen ők maguk a legilletékesebbek nyilatkozni, de amíg megérkeznek, Farkas László néhány adatot sorol: — Gyárunk 1969-ben lett önálló, akkor összesen négy felsőfokú végzettségű szakemberünk volt. Nyilvánvaló, hogy ennyi emberre nem lehet alapozni a fejlesztést, hozzáláttunk tehát, hogy növeljük a diplomások számát. Körülnéztünk a műszaki egyetemeken, főiskolákon, és elsősorban orosházi, vagy környékbeli fiatalokat kerestünk, hogy társadalmi ösztöndíjszerződést köthessünk velük. Néhányukkal minden évben meg tudtunk egyezni, és így napjainkban már 22 felsőfokú végzettségű szakember dolgozik nálunk. Az ösztöndíj, a szerződés persze csak azt bizonyítja, hogy meghatározott ideig itt dolgozzon a szakember, megtartásuk viszont mindennapi feladat, mely a munkába állás pillanatával kezdődik el. Sőt, a tapasztalatok szerint, a pályakezdők első néhány hónapja a döntő. Ha ekkor kedvező tapasztalatokat szereznek a gyárról, akkor később, ha éri is őket néhány apróbb csalódás, akkor sem mennek el. A kezdő szakemberek beilleszkedésének elősegítésére egy érdekes rendszert dolgoztak ki az AKG-nél és ezt már négy éve alkalmazzák. Hogy hogyan? Erről beszéljenek a fiatal szakemberek. feladatok FIATALOKNAK Az idén ősszel három diplomás érkezett az AKG-be. Kiszely János Miskolcon végezte el a műszaki egyetemet, Kovács Gyula és Pribolyszki András Kecskeméten a műszaki főiskolára jártak. Néhány hónapja gyűjtögetik a tapasztalatokat. Mi a véleményük a gyárról? — Mikor ide kerültem, elmondták, hogy mintegy fél évig minden hónapban másmás osztályon, üzemben fogok dolgozni. Ez alatt az idő alatt kell megismernem a gyártmányokat, a dokumentáció rendszerét, és természetesen meg kell ismerkednem az emberekkel. — Kezdi a beszélgetést Kiszely János. — A különböző munkahelyeken ' tapasztaltakról naplót vezetünk — veszi át a szót Pribolyszki András —, ebben rögzítjük tapasztalatainkat, észrevételeinket, javaslatainkat. Nagyon jó, hogy olyan feladatokat is ránk bíznak, melyekre valóban szüksége van a gyárnak. — Egy hónap persze csak ahhoz elég, hogy felszínes ismereteket szerezzünk — folytatja Kovács Gyula —, de nem is az a cél, hogy jobban elmélyedjünk a dolgokban. Amikor majd végleges helyünkre kerülünk, lesz időnk arra, hogy alaposan foglalkozzunk a tennivalókkal. KELLEMES CSALÖDASOK — Az egyetemen mindig azt magyarázták nekünk, hogy mi most megtanuljuk a jövő technikáját, a legkorszerűbb eljárásokat, de ha kikerülünk, a gyakorlatba, rögtön el is felejthetjük amit tanultunk — mondja Kiszely János. — Az üzemi munkát mint valami nagyon rosszat festették le nekünk, és őszintén megmondhatom, hogy én a legrosszabbra is felkészülten kezdtem meg a munkát Orosházán. Aztán örömmel tapasztaltam, hogy minden más, mint amit vártam. A gépek modernek, olyannyira, hogy van, amelyik még az egyetemi tankönyvünkben sem szerepelt. Magas a műszaki színvonal, mindenki újat akar, egyszóval van lehetőség a fejlődésre. — Azt hiszem, ennek az a magyarázata — veszi át a szót Pribolyszki András —, hogy itt szinte mindenki csak néhány éve végzett valahol. Felejtés helyett inkább alkalmazni igyekszünk a tanultakat és ehhez minden segítséget megkapunk. — Nagyon jó érzés, hogy mindenhol partnerként kezelnek bennünket — szól hozzá Kovács Gyula. — Kikérik a véleményünket, elfogadják javaslatainkat. Én például észrevettem, a préselésnél rossz az anyagkihasználás. Rögtön megkaptam a feladatot, hogy készítsek olyan sávtervet, amely ezt jobbá teszi. De így vannak a többiek is. Jancsi egy olyan eszter- gakés-fajtát talált, mely al-> kalmas az úgynevezett „C”- lapkások helyettesítésére. András pedig azt vette észre, amikor a meóban dolgozott, hogy a kazánok egyes részeinél túl szigorúak az előírások. Századmilliméteres tűrést írnak elő oda, ahol egy-két milliméteres eltérés is megengedhető. Az észrevétel fontosságát bizonyítja, hogy ez osztályvezetői érté- kezlet témája is volt nemrég. Beszélgetésünk még soká tartott és sok mindenről szó esett. A munkahelyen kívül szóba került a szabad idő, a KIgZ-szervezet, az ifjúsági klub és természetesen a lakáskérdés, melyhez igazán minden segítséget megad a vállalat. Még nem brigádtagok, de már együtt járnak a szocialista brigádokkal társadalmi munkára, közös színházlátogatásokat szerveznek, egyszóval: jó érzik magukat. És nemcsak ők. A gyár statisztikája bizonyítja, hogy az utóbbi négy évben mindösz- sze egy ösztöndíjasuk ment el a szerződés lejárta után máshová dolgozni. És tőle is nemrég levelet hozott a posta: szeretne visszajönni! Békéscsabáról Az új rendszerű telefonközpontok működtetéséhez nélkülözhetetlen közepes teljesítményű áramellátók gyártását 1976-ban kezdték el a Híradótechnikai Vállalat békéscsabai üzemében. Ezek a ma használatos legmodernebb félvezető elemek alkalmazásával készültek. Ilyen berendezést ebben az évben 50-60 millió forint értékben szállítanak a hazai megrendelőknek. Tavaly a solti rádióadót és a balatonfüredi postai telefonközpontot is hasonló áramellátókkal szerelték fel. Balatonfüredről az üzem erősáramú szereldéjének dolgozói kiváló munkájukért köszönőlevelet kaptak. Hasonló készülékeket kapcsolnak a miskolci, a szegedi távíró, valamint a győri, a tatabányai és a kecskeméti telefonközpontokra is. Az üzemben vállalták, hogy a későbbiekben Békéscsabán épülő telefonközpont áramellátóit soron kívül -készítik el. Erre azonban 1982-ig várni kell. A közepes teljeTellesftette jubileumi versenyfeladatát a MEZŰGÉP A MEZŐGÉP Vállalat háromnegyedévi mérlegének minden adata azt mutatja, hogy megyénkbeli gyárai és egységei tervüket igen jelentősen túlteljesítették. Közelebbről : az időarányosan esedékes 75 százalékos állással szemben termelési értékben 82, az értékesítésben 79, a nyereségben 115 (!) százaléknál tartanak; az egy foglalkoztatottra jutó termelésük nem kevesebb, mint 83 százalékkal növekedett, s ez azt jelenti, hogy egy dolgozójuk átlagosan 23 ezer forinttal termelt nagyobb értéket, mint 1976 hasonló időszakában. Mindez egyben azt is jelenti, hogy a MEZŐGÉP mintegy 90 szocialista brigádja — megyénkben elsőként — teljesítette, sőt jelentős mértékben túlteljesítette a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jubileuma és a Vasas Szakszervezet centenáriuma tiszteletére tett versenyfelajánlását. Az ebben élenjáró gyárak: Békéscsaba, Orosháza, Mezőkovácsháza, Mezőberény s több vonatkozásban elismerést érdemel a békési és a gyulai gyáregység is. A leginkább élen járó brigádok a következők: Békéscsaba — Május 1.; Orosháza — Ságvári Endre, Haladás és Május 1.; Mezőberény — Zrínyi; Békés — Kandó Kálmán és Gagarin; Mezőkovácsháza — Gagarin Szocialista Brigád. Az eredmények — egyebek közt — a vállalati tervfegyelem általános javulásának köszönhetők. Az idén a termelés ütemessége fontos, sok-sok forintot hozó, minőségi tényezővé lépett elő a vállalatnál, s eredményezte például azt, hogy az idén már teljesen hitel nélkül, saját alapokból gazdálkodtak. Ám jövőre még nagyobb feladatok várnak rájuk. Még tovább kell lépniük — többek között — a vállalaton belüli és kívüli kooperációban, az alkatrészek még pontosabb előállításában és a szerződéses fegyelem megtartásában. sítményű áramellátókból 1976-ban négyet, ebben az évben már tízet gyártottak. Gyengeáramú gyártmányaik az úgynevezett közszükségleti csatlakozók, dugók. Ezekből évente 2,5 millió kerül a hazai és külföldi piacokra. Az üzem KGST-sza- kosodása keretében elsősorban NDK és csehszlovák megrendelőknek szállítják ezeket. A kereslet méreteire jellemző, hogy még a hazai igényeket sem tudják kielégíteni. Egyébként a szocialista export az idén 30 százalékkal nő, és így elérte a 18 millió forintot. A nyugatnémet Hirschmann céggel 1970 óta tartanak kooperációs kapcsolatot, elsősorban nyomtatott áramkörű csatlakozó aljzatok gyártásában. Csatlakozóaljzatokból az idén kétmillió készül. Ugyancsak e kooperáció keretében tv-vétel- technikai szűrőket és szűrőváltókat is gyártanak. A keresletet azonban ezekből sem tudják kielégíteni. Lónyai László Áramellátók, csatlakozók
