Békés Megyei Népújság, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-01 / 127. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Három kiállítás a Semmelweis utcai palotában Tengerkék Sass Ervin mert képtelenség lenne úgy élni hogy a rajongás ünnepein elfelejted a szomorúságot a nyitott ajtók láthatatlan páncélüvegét a bodzaillatú nyári estéket a döglött halakat a Sajó partján ahol tündérlányok, sétálnak reggelente amijcor a piros nap kettéosztódik a vizen mert képtelenség lenne úgy élni hogy ami volt mind megtagadod mintha 'a Marsról érkezni jobb lenne most és nem vonszolni idegeinkben azt a múltat melyet akkora plakátokra festettünk sokszor hogy eltakarta a napot mert képtelenség lenne úgy élni hogy össze ne szövetkeznénk hajnali karénekre tengerkék Örömökről hátha igaz mégis Elindulnék érted Szúdy Géza Elindulnék érted Akárhova is, Követném a lépted A pokolba is. Csakhogy lábad útja i Titkok közt vezet, Követni nem tudja Lanyha képzelet. Kocsi nem visz oda, Nem visz repülő. Talán csak a csoda, Üj szívet szülő. E józan században Nincsenek csodák. Nézem csak fáradtan > % Tűnt lábad nyomát. Farkasvakság Polner Zoltán és szál a sziréna vijjogva, sötéten. Felöltözünk. A pince nyirkos. Az egész gyerekkor üvöltő sziréna ES MINDIG A LEGNYUGODTABB ÓRÁKBAN Az az igazság, hogy a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában, Budapesten, mindig éri egy-két meglepetés a látogatót. vidéki városból érkező, ha csak havonta egyszer szakít magának annyi időt, hogy felkeresse a Semmelweis utcai palotát, nem csalódik. Amióta megnyitották, egyre sokoldalúbb tájékozódásra ad lehetőséget azoknak, akik a Szovjetunió népeinek életére kíváncsiak; akik ismerkedni szeretnének a szovjet képzőművészet új útjaival, törekvéseivel; akik a népművészetet kedvelik és érdeklődésükbe más népek művészete is belefér. Ezekre mind számos és egyre új alkalmakat találhatunk. Mint most is, a májusi kiállítások termedben, három helyen. És azonnal az elsőben, a földszintiben, ahol táblaméretű színes fotográfiák hozzák Budapestre az orosz táj szépségeit, a vendégkönyv ismerős, hazai sorokkal kezdődik: „A képek csodálatosak! Sok hasonló gyönyörű témát kívánunk a fotóművészeknek. Orosházi Üveggyár KlSZ-cso- portja.” Azt hiszem, ma már ez teljesen természetes és nem is újdonság. A fővárosba érkező Békés megyeiek egyik kikerülhefetlen találkozási helye a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza, ahol a kiállítások megtekintése után a Bajkái étterem hívja a vendégeket orosz ételekkel vagy teázó negyedórákra. A fotográfiák bemutatása a földszinti kiállítóteremben feltétlen ritka esemény. Igaz, elsősorban azoknak, akik természetbarátok, akik a rohamos élet pihentető harmóniáit folyóvölgyek látványában, erdők zöldjében találják meg, vagy éppen az emberi alkotóerőit csodálják a lírai hangulattal átszőtt városképeken, legyen az a távoli Szibéria valamelyik települése vagy éppen a havas-csillogó egyetemváros Moszkva felett. A több tucat hatalmas fotográfiát a tájképek mellett csendéletekkel és portrékkal tették változatosabbá. Az első emeleti üvegteremben rendezték be a győzelem napjának ünnepére a „Nagy hőstett” című kiállítást, mely több mint 130 eredeti fénykép- felvétefllél idézi meg a háború kitörését, a borzalmakat és a győzelmet. Itt is a vendégkönyvvel kezdtem, hogy személyes érzéseim ne befolyásoljanak. Jellemző és tömören értékelő mondatokat jegyezhetek fel: „A kiállítás nagyon tetszett. Gyönyörű és megrázó.” „Ezek a képek megmutatják a szenvedés és a hőstett mérhetetlen tengerének egy cseppjét.” Azt hiszem, kitűnő értékelések. Persze, ezt már utólag hangsúlyozom, miután a vendégkönyv bejegyzéseit elolvasva, megálltam én is az első tabló előtt Alig tíz-tizenöt felvét dl. Idő: 1911. A képeken a huszadik század legnagyobb szégyene: gyilkosságok és újra gyilkosságok. Kötélen^ kiszenvedett fiatal lány; önmaga ásta sírgödör előtt térdelő katona, mögötte a revolvert elsütő náci tiszt; árván bolyongó, rongyos-éhes gyerekek; koncentrációs tábor, rémület és embertelenség Megráz» felvételek. Az ember közeThajo!, és nézi az arcokat pillanatokkal a halál előtt harmincöt év táv_ latból. Van-e valaki, lehet-e hogy e döbbenetes képek előtt nem kiáltana fel; ki érti ezt? Honnan az emberből ennyi gonoszság, ennyi szadizmus; — ennyi embertelenség ?. „i A második tabló. „Fel a haza védelmére!” A hátország és a front küzdelme. Sztálingrád. Utcai harcok, és a legyőzött VI. német hadsereg vezére, Paulus tábornagy, a fogságba ind ul. Fordulópont. „IVUndent a frontnak!" a következő tablók összefoglaló címe, a nép hősiességének, áldozatvállalásának sűrített képsorait állítják a néző élé. Harckocsigyárak. Hogyan készül egyszerre több száz csaitarepülőgép? Egyetlen fortissimo képeken, hogy logikusan vezessen tovább a háború újabb, és egyik legdöntőbb pontjáig; a kurszki tankcsatáig. Feliratok. A német veszteség a kurszki ütközetben: ezerötszáz tank, háromezerötszáz repülőgép és háromezer ágyú. Aztán már a hős város: Leningrad blokádjának, ostromának és felszabadításának történelmi napjait hozzak el a kiállításra egyetlen tablón, kiválasztva sok ezer felvételből azokat, melyek az egész harcra, 800 ezer leni ngrádd pusztulására, a Ladoga-tó jegén kígyózó teharautókaravánok végtelen útjára. 1941 borzalmas telére a legjellemzőbbek. Olvasom a titkos német parancsot: Tüzérségi tűzzel és szüntelen légi bombatámadásokkal a földdel tegyék egyenlővé a várost!” És emlékezem is: néhány hete, március idusán ott álltam Laningrádban az Izsák székesegyház előtt, és vezetőnk jobbra mutatott; „A Hotel Astoria. Hitler itt akarta megrendezni a győzelmi bankettet.” Jártuk a várost, a Nyevszkij Prosz- pektet, a Palota téren a Nagy Októberre gondoltunk, és arra a kegyetlen 1941- es télre. Egy lépés tovább és a felszabadulás, a győzelem képsorai zárják a háborús évek megiidézését. Belgrád, Prága, Bukarest, Budapest, Berlin. 1945: Keitel tábornagy aláírja a feltétel nélküli kapitulációt. Győzelem. Moszkva felett tűzijátékok színes csóvád ragyognak, az emberek az utcákon hömpölyögnek. Egy kép innen; a frontról hazatérő katona és édesanyja. Mindkét arc külön tanulmányt igényelne, mindkét arcon a történelem legpusztítóbb háborújának teljes krónikája ... Amikor újra átlapozom a vendégkönyvet, megértem azt, aki csak ennyit írt: „Gyönyörű és megrázó.” Már csak séta (de milyen más hangulatú) a galérián berendezett harmadik tárlat, a szovjet tudományos-fantasztikus festészet reprezentánsaitól. A jövő világa. Űrhajók, űrutazások, felfedezett bolygók, szokatlan asszociációk. A fantasztikum száguldó álom-vízióinak megfogalmazása a képzőművészet formanyelvén és eszközeivel. Oj út, a harmadik évezred üzenetei. Vajon mikor jelentkeznek magyar festők is hasonló, emberi tartalmú tudományos víziókkal? Addig is ezt látni, majdnem leírhatatlan élmény. S. E. Fiiadéit! Mihály két versa I Utódai egy anakronisztikus életformához i Ki zsíros párnái közé > rejti elegáns karmait annak én öklöt mutatok... Dorombol csak talán ma még, és sima szóval cirógat, — svihákokkal nem mulatok. Nyitott tenyér az asztalom, kenyér rajta becsületem, — törékeny életem korsó... Üljetek mellé cimborákJ Nyílt kelyhű drága bolondok... Vacsoránk ez... Tán utolsó. Éj-keserű mire megszólal a kakas háromszor megtagadsz engem mire a reggel megszólal három szigony öldököl engem hitetlen tenger a talpam alatt fejem fölött vijjogó sirály hal torkán tátogó aranypénz fizetni kell! mi mást csinálj?! Yórkonyi János Pajta I
