Békés Megyei Népújság, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-26 / 22. szám

A gyomai Győzelem Tsz mínusz 18 millió forintja

Mit várunk a kongresszustól?

Téglagyári asszonyoké, lányoké a szó

CSÜTÖRTÖKÖN, január 23- án délelőtt; egyetlen napirendi pont szerepelt a gyomai Győzelem Tsz közgyűlésén: az 1975. évi gazdálkodás alapozásához kétmillió forint .-óvadék jóváhagyása, a feltételek elfogadása, melyet a megyei tanács elnökének átiratából ismertettek.

A hír megdöbbentő. A gyomai Győzelem Tsz, amely virágzóan gazdálkodott, most egyetlen év alatt mínusz 18 millió forinttal záda az ével. Az 1975. évi munkák elkezdése nem lehetséges mindaddig, amíg a szövetkezet hitelképességét óvadék letételével a megyei tanács végrehajtó bizottsága nem biztosítja. A tagság elfogadta az óvadék igénylését, a szövetkezetét szó szerint mondva átengedi az állami szerveknek egy igen alapos ellenőrzésre. A 18 millió forint bevételkiesés nagy összeg, meg kell keresni, honnan ered, miből származik.

A szanálási bizottság a jövő héten munkához lát. Áttekintik az 1974. évi helyzetet, megkeresik azokat az okokat, melyek közrejátszottak a növénytermesztés 14 millió forintos és a szárítóüzem négymillió forintos bevételkiesésében.

Tulajdonképpen, él is simíthatták volna a gyomaiak az óvadék felvételét Voltak szövetkezetek, ahpl értékesítették a takarmányt vagy éppen a forgóeszközökből adtak el valamit, hogy az anyagi nehézséget áthidalják. Itt, is csinálhattak volna ilyesmit, de akkor ebben az esztendőben tovább 1 kísértette volna őket az, amitől f egyszer s .mindenkorra szeretnének megszabadulni. A növénytermesztés alacsony színvonalú szervezettségéről van szó. Íme néhány adat.

AZ 1974. ÉVI felhalmozási

alapból hat-hétmillió forintot fordíthattak gép, ugyanennyit műtrágyavásárlásra. Növényvédő szert kétmillió forintért vettek. összesen tehát 14—18 millió forintot költöttek az előbbi célokra, de eredménytelenül. Ezt tanúsítja a kukoricatermesztés. 1969-ben 65 mázsa,

1973-ban 48 mázsa, 1974-ben pedig 34 mázsa a hektáronkénti hozam. Ugyanakkor a háztájiban műtrágya nélkül tavaly is 60—65 mázsát termesztettek. Itt gyomirtó vegyszert sem használtak.

A közösen művelt és a háztáji kukorica hozama között igen nagy a különbség. Ha elfogadnánk ezt a tényt, akkor arra a következtetésre juthatnánk, hogy Gyomén megbuktatták a korszerű technológiát. Azért mondjuk ezt, mert más szövetkezetekben a műtrágyiaadagok növelésével, a gyomirtó vegyszerek és a növényvédő szerek szakszerű felhasználásával előreléptek a hektáronkénti hozam növelésében.

A HOZZÁÉRTÉS hiányát vetik fel a cukorrépa korszerű termesztésében is. Szinte hihetetlen, hogy a maradék cukorrépamagból, melyet a háztájinak vetettek, hektáronként 500 —600 mázsa termést takarítottak be műtrágya és vegyszer nélkül. Ugyanakkor a legjobb minőségű keselyűs! földeken hektáronként alig termett 60—80 mázsa.

A kertészeti növények közöl is akad hasonló példa. Vegyük mindjárt a paradicsomot. A tagok 43 holdon vállalták el a paradicsom termesztését százalékos alapon. Termésátlaguk 187 mázsa volt. A szövetkezet 80 holdas paradicsomtáblájáról átlagosan 80 mázsa termést szedték. A háztáji földben termesztett paradicsom pedig holdanként 260 mázsájával hálálta meg a gondosságot. Természetesen ide nem adtak műtrágyát, da talán vegyszerből sem jutott annyi, mint máshová.

EZEK A TÉNYEK félreérthe- teümül tanúsítják, hogy a nagyüzemi gazdálkodás szervezésével, irányításával, vagyis a hozzáértéssel Gyomán 1974-ben problémák voltak. De miért'nem volt probléma korábban ?

A háztáji területeken folytatott termelés miért hozott többet á közösénél? A magyarázat sokak számára oly egyszerű és érthető. Az érdekeltség a háztájiban jobban kidomborodott, mint a közösben. Közelebbről: a korszerű technika és technológia alkalmazásában nem találták meg a kellő összhangot a tag és a közös érdeke között. Még közelebbről: a szakvezetés nen\ tudott hatékonyan gazdálkodni a rábízott értékekkel.

A következtetések levonásával Gyomán nem késlekedhetnek. Január, február, s itt a nyár. És még ősztől i® akad pótolni való munka. Az emberekkel, a tsz giazdáival sok mindenről véleményt szükséges cserélni a szakosodás tovább folytatására, a gépek, eszközök, anyagok jobb, hatékonyabb kihasználására. Most gyors ütemben pótolni kell a szakvezetésnek a hiányzó tudást: hogyan lehet a cukorrépát vegyszerek segítségével, korszerű technológiával megtermeszteni úgy, hogy a hozam hektáronként elérje a 400 mázsát. Ugyanezt mondhatnánk a kukoricáról, a lucernáról, a szójáról és nem utolsósorban a kenyérgabonáról.

TUDJUK valamennyien, hogy 1974 rendkívüli Időjárású esztendő volt Se a hibákat, á mínusz 18 millió forintot ezzel magyarázni mégsem lehet. Máshol is esett az eső. Egyik helyen nyilván otthonosan mozog a szövetkezet vezetése és a szakvezetés a rendkívüli körülmények között is, a másik helyen pedig nem. A mai rohanó világban a vegetáló embereknek nincs jövőjük. Ma mindennap többet kell adni az embereknek, a szövetkezetnek, a társadalomnak.' Ahol ez a törekvés lanyhul, ott bizony megreked a fejlődés, lemaradnak a versenyben.

PERSZE KÁR lenne az 1974. évi gazdálkodás eredményéből olyan következtetést levonni, hogy itt most mindent újra, elölről kell kezdeni. Egyáltalán néni erről van szó. A gyomai Győzelem Tsz alapjai erősek, szilárdak. Augusztusig képesék lehetnek arra, hogy a szanálási hitelt visszafizessék, s ezzel ismét a saját lábukra állnak. A tanulság mindenesetre az, hogy az egyéni érdeket nem lelhet a szövetkezet érdeke elé helyezni. Talán fordítva Így egészségesebb. Ezt' azért említjük, |mert volt rá példa, amikor egyéni érdekből úgy növelték a tagság jövedelmét, hogy utána milliós nagyságrendben fizettek regulativ, illetve bérnövekmény-adót. Kár lenne most itt mindent a sarkából kimozdítani. Gondolunk a vetésszerkezet további egyszerűsítésére úgy, hogy a zöldség- növényeket mellőzik. Az .eszközök hatékonyabb kihasználására kellene összpontosítaniuk sok-sok hozzáértéssel, a tagság teljes egyetértésével, támogatá- savai.

Dupsi Károly

A Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ a telekgerendási ABC-áruházba

BOLTVEZETŐI ÁLLÁS betöltésére felvételt hirdet.

Követelmény: boltvezetői

szakképzettség ötéves szakmai gyakorlat. Erkölcsi bizonyítvány szükséges. Fizetés megegyezés szerint.

Jelentkezés: Békéscsaba,

' Luther u. 2. sz. ÁFÉSZ, BÉKÉSCSABA x

Kilencen ültük körül az asztalt a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat 2. számú csabai gyárában: az interjúalanyok — címképünkön balról— jobbra —: Hugyecz András né nyerstéglalerakó, Seben Éva óvónő (azon a napon kezdett dolgozni a gyári óvodában, amikor az édesapja a gyárból nyugdíjba ment). Boldog Ágnes, az alagútüzem betanított automatakezelője, ’ Hegedűs Mihályné nyerscserépállvány-berakó. Kovács Jánosné, a középfalazó- blokküzemből, Szabó Károlyné, nyerscserép-alárakó, Pribojszki Mihályné szárazcserép-lehúzó, valamint a beszélgetés megszervezésében segítő Huszár Pál, a pártalapszervezet titkára és az újságíró. A téma: mit várnak a téglagyári asszonyok, lányok a közelgő pártkongresszustól, mit várnak tőle a maguk, a gyár, a város életében .;.

A résztvevőket nem kell sokáig biztatni. Hamarosan kiderül az is, hogy miért: amit elmondanak, nem most találják ki — mindezek már régóta foglalkoztatják őket.

Sz. K.: A kongresszustól elsősorban azt várjuk, hogy szorgalmazza és gyorsítsa a tervek, elképzelések megvalósítását. Ez nálunk, Jaminában azt jelenti, hogy javuljon, bővüljön az ütés vízvezeték-hálózat, hogy épüljön meg az ABC-áruház, a fürdő. S bölcsőde is több kellene — de ezek valahogy mindig lassabban épülnek, mint mondjuk a kocsmák.

Valaki megjegyzi, hogy most ugyanannyi kocsma van az Oros- j házi úton, mint volt 1938-ban, más pedig, hogy az italárusítás azonnal hasznot hoz. Rögtön csattan rá a válasz:

Sz. K.: Hát a gyereknevelés

nem hoz hasznot?!... De az időseknél is akad tennivaló. A régi béresek, városi cselédek szociális segélyét — ők ugyanis nem kapnak nyugdíjat — növelni kellene, hogy legalább az öregkorukat töltsék nyugodtan.

K. .1.: Az is a nyugodt öregkorhoz kapcsolódik, hogy az itt dolgozó asszonyoknak könnyebbedben a munkája — a mostani fáradság mellett és a sok-solle otthoni elvégeznivaló miatt, mire a nyugdíjkorhatárt elérjük, megkopunk. Több lehetőség kellene a nők továbbképzésére, hogy szakmunkát végezhessenek, ami könnyebb, mint nyolc - órákat rakni a vizes cserepet, téglát Persze, otthon is több megértésre van szükség — most a szabad szombat általában a háztartásra megy el. A jelenlegi helyzetben, a második műszak után hogy maradna ereje az embernek a tanulásra?!

H. M.: Az iskolában a fiúknak is tanítani kellene a házi munFiaTal

lórii dolgozót

raktári munkára felveszünk Gehet vidéki is).

DBLTEX

Orosházi 103.

43470C

kát. N«n csak a villanyszerelést I

meg a barkácsolást, mert éppen ezekből adódik a legkevesebb.

K. J.: Sokat könnyítene, ha olcsóbban árulnák a háztartási gépet, a gyerekruhát.

P. M.: Előfordulnak indokolatlan áremelések. Amikor csak a csomagolás más. Ez néha be is csapja az embert. Igaz, csak fillérekről van szó — de hát a sok kicsi sokra megy, végül is megérti a vásárló. Pedig mi a két— két és fél ezer forintunlkért nagyon megdolgozunk...

B. A.: A fizikai dolgozók még nagyobb megbecsülést érdemelnének — és nemcsak anyagiakban. Sokkal inkább erkölcsileg, kitüntetésekkel, ilyesmikkel.

H. P.: Nagyon nehéz munkát végeznek az asszonyok. Férfiak nem is vállalják — nem bírja a derekuk. De az asszonyok csinálják ...

S. É.: Több figyelmet érdemelne a munkásfiatalok továbbtanulása is.

H. M.: Nem úgy, persze, hogy

a munkásgyerek a felvételi vizsgákon kapjon előnyt. Hanem a mindennapok gyakorlatában — hogy a felvételikre már jól felkészült gyerek kerüljön.

S. É.: A munkáskörnyezetfoen felnőtt gyerekek jobban becsülik a fizikai munkát, mint azok a társaik, akik ezt nem ismerik.

Csend lesz egy pillanatra, aztán új témára váltunk.

H. A.: Nemcsak a magam nevében mondom, hanem a torzs- gárdatag lerakóikéban is: az ilyen nehéz munkát végző nők megérdemelnének egy vagy két, vagy három év nyugdíjkedvezményt. Mert elfáradunk ám 10 —20—30 év alatt. És nem mehetünk könnyebb munkára, mert akkor kevesebb lesz a fizetés, amiből a nyugdíjat számolják.

U.: Most mennyi a fizetése?

H. A.: Kétezer-hatszáz.

U.: Kétezer-háromszázért elmenne könnyebb munkahelyre?

H. A.: El én.

U.: És kettőért?

H. A.: Kétezerért? Annyiért nem. Az már túlságosan nagy különbség volna.

H. P.: öt év alatt megszűnik a 2. gyárban a nehéz fizikai munka. Akkor mindenki köny- nyebben boldogulhat majd. És a fizetések sem fognak csökkenni. Másképp az alapszervezet se menne bele. Igaz, a mi gyárunk csak egy a sok közül és másutt jóval később lehet majd gépesíteni.

H. A.: És még valami: meg kellene erősíteni a munkafegyelmet. Főleg fizetésnapok után sok a hiányzó. Csábítja a férfiakat a kocsma. ríem mindenki tud ellenállni. Előfordul, hogy valaki elindul dolgozni, aztán megiszik egy féldecit. Utána jön a többi és teljesen elfelejti, hogy eredetileg hová indult. Az ilyen eseteket szigorúbban kellene fogni

S. É.: Ennél kisebb dolog, de mégiscsak gond, hogy a fiataloknak alig van Csabán szórakozási lehetőségük. A tinédzsereknek még csak-csak. De a húszévesek hova menjenek? Van a színház, a mozi, aztán már csak a Körös Hotel marad. Oda üljünk be? Az ifjúsági ház nagyon jó, de a tartalmas klubok, szakkörök általában hétköznap működnek. Hét végére csak a j tánc marad ... Igaz, most kaptunk helyiséget a gyárban, rendbe is hozzuk — de például előadókra már nemigen, lesz pénzünk.

És ismét visszakanyarodunk a fizetésekhez. Az elmúlt években a jelenlevők majd mindegyikének emelkedett a jövedelme. Van azonban, akié nem.

U.: Hogy történhetett ez?

H. M.: A darabbér nőtt, de móst kevesebbet tudunk teljesíteni. így a kevesebb teljesítésért kapom a régi fizetést. Persze, erről, hogy kevesebbet dolgozr- hatunk, nem tehet senki.

H. P.: Nehéz az értékesítés, kicsi a kereslet.

U.: Mit jelent ez életszínvonalban?

H. M.: Egy-két dolgot, amit szeretnénk, csak valamivel később vehetünk meg..a

Az időközben érkezett Tolnai Györgyné, az alapszervezet agit-propo6a is ezt a gondolatot erősíti.

T, Gy.: Most már kevesebb

háztartási beruházás kell, mint négy éve. Megvan a mosógép, a televízió, a többi. így aztán nem érezzük, hogy rosszabbul élnénk.

H. M.: De higgye el, az Ilyen gondok ellenére is, ha szabadságon vagyok, két-három nap múlva már visszakívárikozom a gyárba, a munkatársaim közé.

Sz. K.: Mindezek miatt külő. nősen meg kellene akadályozni az indokolatlan áremeléseket, Olcsó és jobb minőségű cikkeket szeretnénk kapni a boltokban.

U. : Lehet olcsón és ugyanakkor jól termelni?

Sz. K.: Lehetne ugyanannyiért és jobb minőségben.

U.: Vonatkozik-e ez a téglagyárra, a saját munkájukra?

Szinte egyszerre felelik, hogy igen. ök is dolgozhatnának a jelenlegi feltételek között jobban.

Aztán búcsúzáskor, mintegy összefoglalásképpen elmondják az általános tanulságot. A kongresszustól azt várják, hogy segítse az. ország előbbre lépését, az életszínvonal emelkedését, a békés munkát, a jó munka fokozott elismerését, azt, hogy minél jobban érződjön a mindennapokon: Magyarország a dolgozó emberek országa, ahol a munkásosztály akarata érvényesül ...

Igv fogalmaztak a téglagyáriak. Kéréseik, javaslataik, várakozásaik között van olyan, amelyikre a kongresszus konkrétan felelhet és olyan is, amelyikre közvetlenül nem adhat választ — hiszen nem lehet feladata egyetlen város, kerület, gyár egyedi gondjainak megoldása. Általános érvénnyel azonban mindegyikre reagálhat. Várják is ezt a küldöttektől a forró kemencealagútban vagy a huzatos téli munkahelyen naponta

20—30—40 tonnát mozgató lányok, várják a férfiaknak is túl nehéz munkát évtizedek óta vállaló, végző asszonyok, várják mind-mind a téglagyáriak. És erre lehetetlen nem odafigyelni...

fKép: Demény Gyula.

Szöveg: Daniss Győző)

1975. JANUÁR 26.