Békés Megyei Népújság, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-26 / 22. szám
KORO STAJ IÜITBHM1S MELLÉELET Kiállításról kiállításra Mondhatnánk ágy is, hogy Cégen várt kiállítás nyílt a közelmúltban Budapesten, # Nemzeti Galériában. A száznál jóval több alkotást bemutató összeállítás „Ma- gyar tájak” rímmel lépett a hosszabb ideig látható tárlatok sorába, és ad — jószerével hiteles — képet a mai magyar festészet tájainkat- emb ereinket bemutató műveiből, Másik előnye és erénye Kiként, hogy ezúttal talán maradéktalanul érvényesült az a törekvés is, hogy m magyar képzőművészet egységes egész, nincs külön vidéki és fővárosi; ha vannak is külön gócok, egy-egy városhoz kötődés, mely festőinek művészi szemléletét Ss összehangolja, bármilyen széles ákálán; nos, ha igaz ez is, akkor sem lehet részekre választani a magyar képzőművészetet. Hogy ez ennek a válogatásnak, tárlatnak célja, világos már abból is, hogy mindenki ott van, aki á magyar tájakhoz, emberekhez kötődését alkotásokban reprezentálta. Alig három évvel ezelőtt láttuk a békéscsabai születésű művész, Sztankó Judit nagy tárlatát a csabai múzeumban, itt, a Galériában három képével találkozunk, a „Kútnál”, a „Falusi utca" és a „Tulipánok” emlékeztetnek bennünket arra a három év előtti csabai bemutatkozásra. Mindhárom erőteljes, szép alkotás. Különösön a „Falusi utca”, amely — úgy hisszük — jaiminai házakat, asszonyokat hoz erre a kiállításra. Két iképpal szerepei Koszta Rozália, ezek a ,,Gesztenyék” és a „Gyulai tanyák”. Lóra és meleg szeVOUDKJTB FRIGYES MAGÄNY (rézdomborításj) Petet árad — mint mindig — Koszta Rozália képeiről, és megfogalmazódik a félreérthetetlen jel: a gyulai tanyák tükrösen világító fehér falai átvezető fehér utak a múltból a jövőbe. Ott van a tárlaton Ezüst György: „Talicskások” című festménye, az Orosházáról indult és vásárhelyre érkező Fülöp Erzsébet két egyéni varázsú képe, a „Gyermekkel” című és a „Ketten”. És ott vannak a békésiek, Békésből indultak mellett Bernáth Aurél, SRTANKÖ JTUDHf Holló László, Somos Miklós, Szalay Ferenc, Bare say Jenő, Csohány Kálmán, Szur- csik János és így tovább, afciket megragadott a magyar táj, akik a művészetek barátainak szép, komoly dolgokat mondanak erről a tájról & E, Sorok Voilmuth Frigyes képeihez Tánc: Koncentrikus, leheletfinom vonalak; óda a ritmushoz, az örök szépségű szabadsághoz. Föld: Bölcsőnk és koporsónk, teremtőink és befogadónk; olyan, mint a búza- szem. Az ember megvénült arca és keze — rézbe kalapálva. Magány: Beszippant, felfal, bekebelez, mint furcsa húsevő növény. Könyörtelen. Különösen az öregekkel. De oldalt kicsit domború maradt a rézlemez. Ott, igen ott van a visszaút! Ikaros: Szárnyai kiolvadtak. Zuhan. Izmai megfeszülnek, fejét büszkén nyújtja a földnek. Zuhanása már nem állíthatja meg az eget ostromló embert. Déva: Szimfónia. Felfelé tartott karok, m észbe oltott virágszirmok minden hősért, emberi áldozatért Fal: Mint a történelem szomorú kelléke, fehérre meszeltem, golyóra várván. Alatta vaspántbál késsült emberi torzó. Memantó. Város: Mesélő kedvű esti hangulat. Sok-sok egymásra csúszó tető között egy apró isdvarsziget • • • A fiatal békéscsabai képzőművész kiállítását legutóbb a városi tanács KISZ -szervezete rendezte meg. Gaburek Károly portréi GABUREK XÁBjQLY ÖNARCKÉP Ä Jókai Színház Művész Klubjának falát hosszú évek óta díszíti egyik monumentális munkája. Most eddigi munkásságának portréképei kerültek a klub falára. A kamaratártat másfél évtized vívódásait tükrözi. Azt a küzdelmet, amit a békéscsabai művész az emberi lélek megismeréséért és önmagáért folytatott. A portrékban így nemcsak a modell, de az ő, adott időszakban jellemző magatartása és hangulata is felismerhető. A két gyermekportré nagy szemei szeretetre vágynak. A hétköznapisá- gával megragadó Pefcőfi- portrén kamaszos merengés és elszántság kavarog. A költő áliáiba nyúló fehér gallér, a felhúzott váll kí lömös megfogalmazás. Az ifjúkori barát arckép két évtized előtti egyeterr évek kesernyés útkeresés* örökítette meg. A színész portré átélő pillantása i külső nyugalom és a bels feszültség kapcsolatát ku tatja. Az önarcképet már a összpontosított figyeler jellemzi. A munkásportr pedig a József Attiia-i szí gór és rend melletti művé szí állásfoglalás. Gaburek Károly nemcsa címként viseli, hogy a „v; ros festője”. Valóban a: Képeinek öntudatos komor sága az itt élő nemzetisé kultúrájának bensősége megfogalmazása, megőrzi se. Portréi is helytállna ebben a sorban. 1* IL FALUSI UTCA Katonaének Fújj riadót, ha torkodon, mint a görögtűs s. harag™ Fújj, hogyha bekerítenek céda kétség, rosszakarat... Fújj, ha megdobbant: egyedül vagy, és átkoznád már Ninivét: töklevél-vigasz nem nyújthat csak árnyait Megújulás-sors a tiéd! Öreg baka fújj riadót, * bánat veri bár tomporod... Űj rohamra nem futja tán, de azért szép volt! Hunyorogj öreg baka! Tudod a módját! Kifulladtál?! — Ásd be magadí Vesd meg a hátad, s jaj neki, aki hitedet lihegi! Fiiadéin Mihály versei kifordított tenyerem üres nem hull vigasztalás-morzsa asztalomról a vas törvénye csettint ostorával cserzett bőrű arcom zápor veri fára szögez ködlő holló-kétség átvert bordáimon kifolyik minden illúzió Sső ewige szivemnek éreztem valatm így sorakozok föl őseim rendjébe álmaim fonákja fiamban ölt testet s messzi-vizeicben fogant bánat altat lm behunyom szemem Anyám szomorú szép szeme néz vissza rám görosbe-fuüaőt-fár'idt ujjal közül fejemre is már homok pereg * is Minden ölén szép lázadásom szendereg Éjszakai mozaikok Magyar tájak — a Nemzeti Galériában
