Békés Megyei Népújság, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-06 / 206. szám
«szeptember 6. 5 Szómba Matyi lesz-e telefonkezelő? Kálvária egy rendelet körül Alacsony parasztfoáz. A tornác faoszlopához egy zömök asszony támaszkodik. Mielőtt válaszolna, eltűnődve sóhajt. — Hét gyermekem van. Matyi a legfiatalabb. Mikor született, semmi baja sem volt De ahogy teltek a napok, egyre furcsábbnak tűnt a viselkedése. Órák hosszat kimeredt szemmel feküdt a bölcsőben. Istenem, mi van ezzel, így magamban. Jön a bábaasz- szony. Mondom neki, ez a gyerek beteg. Ej, semmi az egész, legyintett ő. Majd valami orvosságfélét csepegtetett a szemébe. Az sem segített. Semmi sem segített. Sem orvos, sem gyógyszer. A végén bele kellett törődni; Matyika vak. — Most merre van? — Azt mondta, Gyulára mennek. Hetente kétszer bejár a szövetséghez. Munkát szeretne keríteni magának. A szövetség is megígérte. Ott jó emberek vannak. — Mikor j*ön haza? — Talán estére, a kilences vonattal. Fehér bottal az éjszakában Bicere. A kalauz egy sötét szemüveges fiatalembert segít le. Kezében fehér bot. Szoborszerű mozdulatlanságba mered, amíg elzakatol mellette a vonat. Aztán megmozdul. Jobbra-balra tapogatózik a bottal. — Hol vagyok? Jó irányba megyek? Senki sem válaszol. A kis ál- j lomáson kialszanak a lámpák, j Táblából. A botot 'kinyújtja. A sín ; éles csengést hallat. Mozdulatai | egyszeriben határozottá válnak. — El tud igazodni? — Most már igen. — Hány éves? — Huszonhárom. — Járt iskolába? —• Igen, Pestén a Vakok Tanintézetében. — Milyen szakmát tanult? — Séprűkötést, de telefonkezelést is. Az újpesti tanácshoz jártunk gyakorlatra. — Mennyi segélyt kap? —' Havi négyszázat. — Édesanyjától hallottam, hogy el szeretne helyezkedni telefonkezelőként. — Igen. — És? — Egyelőre csak biztatnak. — Járt utána? — Természetesen. Kétszer voltam Békéscsabán a Kötöttben. — Milyen választ kapott. — Nehéz ügy. — Az igazgatóval beszélt? — Csak a munkaügyessel. — Hogyan fogadta? — Azt mondta, jegyzetelni is kell meg felolvasni a mikrofonba. Kifogás ezernyi, pedig rendelet van rá. Ha netán valahol el is helyezkednék, én akkor is rá vagyok utalva mások jóindulatára. Éppen ezért nehogy írjon rólam. — Ha jól értesültem, a rádióhoz is fordult panaszával. — Meggondolatlanság volt. — Miért? — Magam eilen ingereltem az embereket. — De ha igaza van. — Akikor is. Legfeljebb munkához jutok. De ellenszenvessé teszem magam. S egy kis rosszindulattal könnyűszerrel rámbizonyíthatják, hogy használhatatlan vagyok. — Miért akar munkát vállalni? — Fiatal vagyok, apám beteg, 408 forint a nyugdija. Saját erőmből szeretném eltartani magam. — Akkor mindennap meg kéne tennie ezt a fél kilométeres utat az állomástól hazáig. — Ez a legkevesebb, csak munkához jussak. Mit mond a rendelet? Vakok és csökkentlátók megyei irodája. Kicsi, zsúfolt helyiség. A titkár Van tara András. — Ez év februárjában jelent meg a munkaügyi miniszter és az egészségügyi miniszter együttes rendelete a vak és csökkentlátó telefonkezelők foglalkoztatásáról. E szerint vak vagy csökkentlátó által kezelhető gépi kapacitású 5/25, 5/50, 7/50, 10 50 és 10/100 vonalas távbeszélő alközpontoknak vagy csökkentlátó dolgozókat kell alkalmazná. «(«1MMIIIIIHI dott a zongoráig, majd vissza — és akkor... szembetalálkoztak. Magdus erős szorítással fogta a fiú nyákét, Laji meg átölelte és úgy maradtak sokáig. Egymáshoz tartoztak most mér elválaszthatatlanul, életük egyedüli értelmeként a világégésben. — Lányok! — kiáltotta valaki a bejárat felől. — Ki meri kitűzni a kokárdát?! Langaléta fiatalember állt az ajtóban, szétterpesztett lábakkal, égő szemekkel. Táskájába nyúlt, s széles mozdulattal szórta az apróra vagdosott, nemzetiszínű szalagokat. A lányok egy részének volt kokárdája még az előző napi Kossuth-ünnepélyről. Percek alatt nemzetiszínbe öltözött az egész ebédlő. — Nagygyűlés kezdődik az erdőmérnöki karon — hirdette éles hangon a nyurga. — Minden magyar diáknak ott a helye! Ki mer velem jönni ? Csaknem az egész terem utánazúdult. T- Állj! — tartotta fel Laji őket az udvaron. — Ne egyszerre, mert akkor egyből lekapnak. Kisebb csoportokban, lányok! .— Helyes — egyezett bele á - hosszú. Csontos tenyerét Laji elé terítette. — Ihász Elek erdő- mérnök-hallgató. — Balázs, bölcsész. — Pestről, szofoszkám? Mi járatban? — Kossuthról beszéltem tegnap a prepáknak. — Te voltál ? Szép dolog volt, de most már vigyázz. Nem hiszem, hogy meg nem jegyezték mások is, amiket a függetlenségről mondtál... Magdus egészen hozzátapadt Laphoz. — Istenem, csak nem lesz baj? — Éltnél nagyobb már nem lesz — mondta keserűen az erdész. -r- „Hű szövetségeseink...” És ezt tűrtük, egyetlen puskalövés nélkül f De még nem késő... Az erdőmémöki kar városszéli épülettömbjének egyik alagsorában már tartott a gyűlés. La- jiék alig tudták befutni magukat. A csarnokszerű, homályos terem dugig volt kokárdás diákokkal. Mérnökhallgatók, prepák, s a protestáns teológia hallgatói egymás hegyén-hátán szorongtak benne, lehettek háromszázan. Elöl, a dobogón két fiatalember zúdított egymás felé pergőtüzet a szavakból. A többiek feszült csendben hallgatóztak. Lajiék beléptekor a jobboldalin volt a sor. Fekete kohász egyenruhát viselt, aranygombos, sötét sapkáját kohászmódra bal vállára dobta — Fiúk! — járta be hangja a termet. — Mióta magyar a magyar, mindig a német sógorság- tól koldult! Ha a magyar ifjúság a száját tátja, puszta tétlenségével is sírásója lesz a magyar népnek! — Úgy van! — zúgott rá elöl néhány elsőéves „bulek”. Bajtársak! Erdőmérnök-hallga- jobboldali, az erdész ruhás. — Bajtársak! Erdőmémök hallgatók!... — Fúj! Fúj! — kiáltották elöl ugyanozok az élsöéve „bulekek”. Az nem zavartatta magát. Fényes Ede erdőmérnök-hallgató nem először került ilyen izzó hangulat középpontjába. (Folytatjuk) — A vállalatok hogyan reagáltak? — Igyekeznek kibúvót keresni. A hét elején a rádió is foglalkozott egy gyomai sorstársunk kálváriájával. V — Pis Mátyás esetében má történt? — A rendelet megjelenése után a Békéscsabai Kötöttárugyár vak vagy csökkentlátó telefonkezelő kiközvetítését kérte a munkaügyi osztálytól. Ez még áprilisban történt. Az utóbbi napokban levéllel fordultunk a vállalathoz sorstársunk ügyében, de még nem válaszoltak. A vállalat vonakodik Békéscsabai Kötöttárugyár. Kuritla János, a munkaügyi osztály vezetője: — Emlékszem arra a vak fiatalemberre. Alaposan meg kéne ezt az ügyet vizsgálni. Dr. Markovits Ferenc igazgatási és jogi osztály vezetője: — Nehéz dolog. Megnövekedtek a feladatok. A vállalat munkaügyi osztálya a rendeletnek megfelelően vak telefonközpontos kiközvetítését kérte ugyan a tanács illetékes osztályától, de velünk ezt nem beszélte meg. Jelenleg a stúdiót a kommunális ellátó kezeli, viszont az átszervezés következtében ennek kezelése is a telefonközpontos feladata lesz. , Vereska Lászlóné telefonközpontos. — Huszonhárom éve dolgozom a vállalatnál, s hét éve kezelem a központot. Sokat betegeskedtem. A varrodai munkát már nem tudnám elvégezni. — Orvosi igazolása van? — Nincs. Kruzslitz Tibor, a vállalat igazgatója. Ismerem a rendeietet. arról Viszont nincs tudomásom, hogy Pis .Mátyás ..felkereste Volna vállalatunkat. A telefonközpontos munkája a következő hónapokban a bővítés és az átszervezés követ- j keztében megduplázódik. Mint igazgató, nem ‘Hagyhatom figyel- 1 men kívül a vállalat érdekét. En nek ellenére meg kell találnunk a megoldást, hogy a fiatalembernek segítsünk. Azt hiszem, van rá lehetőség, csak utána kell nézni. Érvényt kell szerezni a rendeletnek — Lesz-e Matyi telefonkezelő? — Lesz. Érvényt kell szerezni a rendeletnek — válaszolta dr. Se- bestény József, a Békés megyei tanács munkaügyi osztályának vezetője. — Milyen módon? — Azokat a vállalatokat, amelyre a rendelet vonatkozik, felszólítjuk, hogy alkalmazzanak vakvagy csökkentlátó dolgozót. Amennyiben a vállalat vonakodik a rendelet végrehajtásától. szabálysértési eljárást kezdeményezünk ellene. Célul tűztük ki, hogy a helyszínen felülvizsgáljuk a tör_ vény végrehajtásának a lehetőségét. — Melyek azok a vállalatok, amelyek vak vagy csökkentlátó telefonkezelőt alkalmazni tudnának? — A posta jelentése szerint megyénkben 49 olyan telefonközpont van, amelyre a rendelet vonatkozik. Eddig négy vállalat reagált a rendeletre, elsők között a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatósága. A rendelet nemcsak a vállalatokra, hanem az intézményekre és a társadalmi szervekre is vonatkozik. * Jelenleg a vakok és csökkent- látók megyei szövetsége 560 tagot tart nyilván. Közülük 105-en munkaviszonyban állnak, 7-en szeretnének elhelyezkedni, a többiek nyugdíjasok és eltartottak. Serédi János Öngyilkosság a fényes! kiserdőben Kedden délelőtt a fényesi bri- gádtanyára egy ismeretlen férfi érkezett. Lábán fekete csizma volt. Barna kalapját szemére húzva viselte. Odaköszönt a két vá- j lyogvetőnek, majd vizet kért tőlük. Ezt követően a kiserdő felé vette útját. Azóta nem látták a tanyán. Csütörtökön estefelé Miklya Jánosné libái beszöktek az erdőbe. Utánuk eredt. Az erdő szélétől vagy 45 méterre földbe gyökeredzett a lába. Egy sötét kabátos férfi eltorzult arccal meredt rá. Rákiáltott.-— Mit csinál, ne ijesztgessen! A férfi meg se moccant. Mik- l.váné sarkonfordult és kiiramodott az erdőből. Szerencsére Si- piczki Mátyás akkor jött haza a munkából. Az asszony megállította, s megrettenve magyarázta mit látott az erdőben. Most már ketten mentek vise- sza. Egy vékony törzsű akácfáról derékszíjon egy középkorú férfi hullája csüngött. Másoknak is szóltak. A két vályogvető ráismert a keddi látogatóra. A rendőrség az esti órákban érkezett ki. A személyi adatok alapján megállapították, hogy Erdei Ferenc, 30 éves, Vésztő, Mágorpuszta 8. szám alatti lakos. Hét gyermeke van. Többször volt büntetve, legutóbb másfél éves szabadságvesztésre ítélte a bíróság. A rendőrség tovább folytatja a I nyomozást. $, J» Termálvizes haSkeltefő ház, mesterséges angoioateiep épül A Biharugrai Halgazdaságban néhány évvel ezelőtt kiemelt nép- gazdasági beruházás keretében kétszeresére nőtt a tófelület, ,s ma már csaknem három és fel ezer holdon termelik „társbérletben” a hal- és pecsenyekacsa húst. A Kiváló Vállalat címet viselő halgazdaság vezetői és dolgozói bebizonyították: jó helyne költötte forintjait államunk. Évről évre magasabb hozamokat érnek el. •; Az új termálkútból például 56 fokos meleg vizet nyernek ás sokoldalúan hasznosítják. Többek között, meleg vizes haJkeltető házat építenek. Itt mesterséges ívatással a szokásosnál korábban nyernek ivadékot és ősszel erősebb kishalakat rakhatnak telelőbe. A halgazdaság mesterséges angolnatelep berendezését is tervezi. s ezentúl saját maga állít elő növényevő haíivadékot is. a. shírekí A MABÉOSZ Békéscsabai Városi Bélyeggyűjtő Kör kiadásában megjelenik a „Postatörténeti emlékek Békés vármegyéből” című könyv. A széles körű kutatómunkával összegyűjtött anyagot — a Magyar Posta kialakulásának és fejlődésének megyei vonatkozású eseményeit — a könyv 320 oldalon tárja az olvasó elé. Az első rész 1786-től 1858-ig — korabeli okmányok alapján — ismerteti a postatörténeti eseményeket. Facsimilében közli a teljes irattári anyagot. A könyv második része — 1787- től 1900-ig — tartalmazza Békés vármegye postahivatalai általi használt bélyegzők lenyomatainak speciális feldolgozása gyűjteményét, a bélyegzőlenyomatok reprodukciójával együtt. A gondos nyomdai munkával készülő könyv nemcsak könyvtárának dísze lesz. hanem gyűjtői munkájának fejlődésében igen hasznos segítséget nyújt, bővíti általános ismereteit. A 250 képet tartalmazó, műnyomópapírra nyomott, egészvászon kötésben megjelenő könyv ára kb. 62—65 forint. Megrendelhető a békéscsabai városi kör útján, 1969. otkóber 15-ig. Vass Tibor
