Békés Megyei Népújság, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-30 / 101. szám

TWM. április 30, 4 Szoipfoat Dolgoznak — tanulnak Tizedszer lelt élüzem a Hódmezővásárhelyi Közúti Üzemi Vállalat Sima arcú fiatalok, redőzött arcú idősebbek légyzümmögéses csendben hajolnak előre a padok­ban. A tollak percegése zajnak hat a nagy csendben. Mind a negyvenkét tanuló „abszolút túl­koros” az iskola szaknyelvén. Számtandolgozatot írnak. Munkás­kezük tollat fog most, testük tar­tásában benne van a ma is ledol­gozott nyolc óra fáradtsága, az otthoni munka fáradtsága. Ami erő maradt még, az iskoláé, a ta­nulásé. Negyedikesek. Meg egy utolsó rövid — de talán nekik a leghosszabb nekirugaszkodás — az érettségi vizsgákig... Szünetet jelez a matematika tanára. Ki na­gyot sóhajtva, ki bizakodó arccal teszi le az asztalra a dolgozatot. A békéscsabai közgazdasági tech­nikum dolgozó tagozatának tanu­lói ők. Elbeszélgetünk. Litavecz Pál — 'Lehet, hogy furcsának tűnik, de balesetnek köszönhetem, hogy tanulok — mondja Litavecz Pál. Fekete keretes szemüvegén sötét az üveg is. — Igen; a szemem gyengült meg — kapja el a pillantásomat. — Aztán nem maradhattam, már a forgalomnál. Most a Békéscsa­bai Pályafenntartási Főnökség bérelszámolója vagyok. Ehhez pedig érettségi bizonyítvány szük­séges. (— Nehezen megy a tanulás? i: — Az első osztály nagyon nehéz ■^Ht. Tíz évvel az általános iskola 'befejezése után nem könnyű hu­zamosabb ideig koncentrálni, ki- csítfberozsdásodik az ember agya. Most már olajozottabban műkö­dik! egyre könnyebben tanulok. Sőtfannyira megszerettem, hogy (érettségi után sem hagyom abba. Ha sikerül, a-számviteli főiskolán folytatom. — A tanulmányi eredmény? — Kitűnő vagy jeles — mondja szerényen. — Néha becsúszik egy negyes. Nem tudok szépen írni. — Csabán lakik? — Mezőberénvből járok be min­dennap. Tanítási napokon nehéz: minden második nap éjfélre érek i haza, de mindennap reggel ötkor j indulok el otthonról... A munka­helyemen segítenek, s kicsit büsz­kék arra. hogy megv a tanulás... Sándor László — Az úgy volt, hogy elhatá­roztuk ezelőtt nyolc évvel, minek legyünk mi butábbak, mint más ember fia... — kezdi nagy lendü­lettel Sándor László. Huncut ké­pű, csupa mosoly ember. — Kik és hol határozták el? — A csabai fmsz-nél a brigá­dunkban heten dolgoztunk, mint a ' gonoszbk. Engem nagyon zseníro- zott, hogy mind a két öcsém dip­lomás ember lett; én meg befe­jeztem iskolai tanulmányaimat már az általános ,iskola hatodik osztályában. Szóval, beszerveztem a „heteket”. — És? — A hetek tanulmányi eredmé­nye a nyolcadik osztály végén négy egész hét tized létt. Ha mi ■így tudunk — mondtam nekik —, kár lenne abbahagyni, öten hall­gattak rám. Valamennyien érett­ségizünk az idén, ha sikerül. A feleségem is tanul. — Gyermek van-e otthon? — Kettő, gyönyörű. Hej, amikor kisebbek voltak, nagyon sok gon­dot okozott a tanulás. Minden ta­nítási estén, tehát hetenként há­romszor egy nénit fogadtunk mel­léjük, aki esetenként tíz forintért vigyázott rájuk. Most már maguk­ra hagyhatjuk őket. A kislányom már hetedikes, a nagyfiam negye­dikes. — A tanulás hogy megy? — A lányom kitűnő, a fiam je­les... ja, hogy nekem hogv megy? Négyes szoktam lenni. Rengeteg a dolgom: reggel hatkor tüzelő­készítés, futás tejért, akkor a munkahely (felvásárló vagyok).' aztán a pártmunkám (az alapszer- j vi titkári teendőket látom el), az-1 tán a gyerekek ellenőrzése, neve­lése... Néha azért tanulok is. Most az érettségire nagyon rá kell haj­tanom. mert vár az egyetem; fel­tétlen el akarom végezni a mar- xizmus-leninizmus esti egyetemet! — Nem szokott gyakran hiá­nyozni az iskolából? — Nem tehetem, osztálybizalmi vagyok Zsíros Judittal egyetem­ben. Zsíros Judit A harmincon jóval aluli Zsíros Judit ápolónő a csabai kórház szemészetén. — Nagyon nehéz anyagi körül­mények között nevelt fel anyám engem, meg a kistestvéremet Ma- gyarbánhegyesen. I^enyér után kellett néznem. — Hogy tudja összeegyeztetni munkáját a tanulással? — Ez a legnehezebb. Három műszakban dolgozunk, hárman is vagyunk. — Nekem bizony nincs vasár­napom, mert Olyankor tizenkét órát dolgozom, hogy tanulhassak, hogy iskolába járhassak. Ez az én legnagyobb szórakozásom, esetleg néha egy mozi... Ha leérettségi­zem. várnom kell egy évet. mert hárman tanulunk, s a szabadságo­lást nem tudjuk másképp megol­dani. Aztán a rparxizmus—leni- nizmus esti egyetemet szeretném elvégezni... Dolgoznak, tanulnak. Elvégzik munkájukat vállalatuknál, otthon, s ami idő marad még, azt az is­kolának, a tanulásnak szentelik. Ternyák Ferenc Fotó: Thury Sándor A néprajz megítélésében köz­felfogásunk manapság sem mentes még romantikus túlzásoktól: ba­rokkosán cicomás népviseletet, megmosolyogható együgyűségeket vár a nép életét megörökítő szak­munkáktól, vagy — jobb esetben — a régen kiveszett magyaros virtus, szilaj legénykedés büsz- : keltető példáit szeretné a leírások l nyomán megidézni. Hiába 1 mondogatjuk. hogy a pa­rasztság élete a feudalizmus és a kapitalizmus száza­daiban nehéz küzdelmekkel, fá­radságos munkával terhes; az ün­neplőbe öltöztetett daloló, táncoló „nép” romantikusan színezett ké­pe a valóság meghamisítása; a deklamáló kijelentés senkit sem győz meg. A realista népszemlélet kialakításához tüzetes vizsgálatok, becsületes értékelések — tehát művek kellenek. Az Orosháza néprajzáról meg­jelent monográfia szemléletében realista, törekvéseiben messzeme­nően becsületes. Olyan mű, ame­lyik sokat segít a paraszti múlt, a paraszti munka megismerése­ben, s oszlatja azt a homályt, amelyet a nagy hangú kijelentések sohasem oszlatnak el. Békés megye népének életéről j amúgy is keveset tudunk. A hel.y- I ismereti érdeklődés — éppen a ] fentiekben érintett romantikus szemlélet miatt — nem látta, nem I is láthatta meg a vizsgálandót, I mert a kuriozitásokat ígérő nép- ' művészet ( népviselet, diszilőmű­A Csongrád és Békés megyé­ben működő Hódmezővásárhelyi Közúti Üzemi Vállalatot múlt évi jó munkájáért a napokban tüntették ki tizedszer Élüzem címmel. A kitüntetést Molnár Já­nos, a KPM Közlekedési Építő Tröszt vezérigazgatója ünnepélyes keretek között adta át a vállalat dolgozóinak. Beszédében a vezér- igazgató elemezte a vállalat múlt évi jó munkáját. Külön kiemelte az építések határidejének betar­tását és a termelékenységi tetv túlteljesítésében, a balesetek csökkentésében, valamint a szo­cialista munkaverseny szervezé­sében elért eredményeiket. Beszé­de után Harkai Béla művezető­nek 30 éves szolgálata után, nyug­díjba menetele alkalmából, Gyap- j jas György és Elekes József ku- I bikos brigádvezetőknek, valamint Lőrincz Kálmán aszfaltozó szak­(Tüdósitóv. letol) Kedves ünnepség zajlott le az endrődi postán. Fikkor Géza, a Szegedi Postaigazgatóság nevében ez alkalommal adta át a Kiváló Hi­vatal oklevelet s a hivatal tizen­négy dolgozóját pénzjutalomban részesítette. — Hogyan érdemelték ki ezt a kitüntetést? — kérdeztük Tamás Mihály hivatalvezetőtől, aki 1961 decemberében vette át az endrődi posta irányítását. — Bizony elég göröngyös volt az út. A régi postahelyiség kor­szerűtlensége sok bosszúságot okozott dolgozóinknak, és nem- , egyszer nagyon is gátolta a mun­kát. így a legjobb igyekezetünk I vészét, népköltészet) e tájon sze­gényesen adatolható. Ahhoz vi­szont, hogy a dolgos hétköznapok tudós vizsgálója legyen valaki, nem elég kirándulni: el kell ve­gyülni az emberek között. Első­sorban a szerkesztő, Nagy Gyula érdeme, hogy a monográfiát lét­rehozó kis közösség vállalta az új szemléletet, tudott úgy írni a paraszti munkáról, ahogy eddig e tájon még nem írtak, s vállalta azt is, hogy esetleg megmosolyog­ják: mi a tudomány abban, ha a szántás-vetés, a borjúnevelés, a sütés-főzés „műhelytitkait” össze­gyűjti, hisz mindez annyira evi­dens, mindenki tudja. A laikus vádakat a szakmabeli­ek a jövőre hivatkozással szokták elhárítani: nincs messze az az idő — a most felnövő generáció talán már meg is éri —, amikor az évszázados népi tapasztalat nem is lesz olyan magától értető­dő. Az elmúlt századok paraszti munkájának emlékanyaga éppúgy történelmi tudatunk részévé ren­deződik, mint a neolitikum em­berének kultúrája: az ember ma­gára ismerésének egyaránt fon­tos dokumentuma lesz egyik is, másik is. Ez alkalommal azonban eltekin­tünk attól, hogy a monográfia tu­dományos rangját ezektől a vá­daktól óvjuk. Meggyőződésünk, hogy nincs szüksége ilyen véde­lemre. Ha akadnak is olyan rész­letei, melyeket a rosszmájú íon­Dolgozója miniszteri kitüntetést adta át. Ezt követően Farkas Ferenc, a vállalat igazgatója további kitün­tetéseket és jutalmakat adott át. A Kiváló Üjító kitüntetés bronz fokozatát ketten, a vállalat Kiváló Dolgozója Kitüntetést hárman kapták meg. Bronz fokozatú ki­tüntetést kapott a Szálkái András vezette szocialista kubikosbrigád. Múlt évi jó munkájáért további tíz brigád nyerte el a szocialista címet. Ezenkívül a vállalat szá­mos dolgozója kapott még pénz­jutalmat összesen százezer forint értékben. A tizedik Élüzem-kitüntetés al­kalmából köszöntötte a vállalat dolgozóit Kiss István, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete Csongrád megyei Bizottságának titkára is. Az ünnepség után a vállalat dolgozói és a meghívottak közös vacsorán vettek részt. O. J. mellett sem tudtuk minden eset­ben tökéletesen ellátni feladatain­kat. Három évvel ezelőtt aztán, amikor egy új, korszerűen beren­dezett, nagyobb kapacitású tele­fonközponttal ellátott, tágas „ott­hont” kaptunk, szinte fellélegez­tünk. S ekkor született meg az a fogadalom valamennyiünkben, hogy az új helyiségei még jobb és eredményesebb muVikával há­láljuk meg. Ügy érezzük, szükségtelen eh­hez magyarázatot fűzni, hiszen ez magába foglalja az ex-edmények titkát, ami már nem is annyira titok. Tanúskodik erről a hivatal falán díszelgő aranykeietes okle­vél. Sztanyik Károly toskodás kipellengérez (lám, mi minden lényegtelent összehord- tak... mi szükség van mindei're?...), ezek az ötletszerűen kiraga­dott momentumok az egé­szet léti'ehozó szándék fényében megvilágosodnak. Inkább azt vizsgáljuk meg rö­viden, hogy milyen eredményt hozott a nép életének reális áb­rázolásáig való törekvés. Jól tud­juk, hogy tudományos munkát nem minősíthet az ii'odalmi mű­vek jellemzésére szolgáló jelző. Ezúttal azonban, mivel az oros­házi monográfiának az e tájon élő ember önmagára ismertetésé­ben is igen fontos szerep jut, he­lyénvalónak érezzük az ilyen megközelítést. A paraszti mindennapok színte­re, a szűkebb környezet: a város külső képe naponta változik, fej­lődik, összhatásában átalakul. Egyes részleteiben, egy-egy épü­letében azonban elmúlt korok em­lékét öi'zi. Mády Zoltán a Zom- báról idetelepültek honalapítását, a teimőterületek meghódítását, majd a föld további sorsát: a ha­tár történetét követi nyomon — s ennyiben történetkutató mun­kát végez. Barabás Jenő viszont ugyanezt a témát a néprajzos szemével közelíti: tanyai épülete­ket (pusztulásra ítélt relikviákat) mutat be, összegyűjti az emlék­anyagból a tanyai életmód jellem­zőit. Ma még közvetlenül tanul­mányozható dokumentumokat so- íakoztat fel a múltról. Szabó Fe­renc a város építéstörténetét fog­lalja össze, történeti források alapján rekonstruálja az utcahá­lózat kialakulását. Tóth János vi­szont azoknak az épületeknek a rajzát, leírását adja, melyek haj­dan a faluképbe szervesen illesz­VÁLLALATOK, KÖZÜLETEK. SZÖVETKEZETEK, FIGYELEM! A felesleges autóalkatrész készleteket . i a 104 1966 PM—OT-utasítás alapján az AUTÓKER átveszi. Selejtezési szándékát 1966. június 30-ig méig bejelentheti. Felvilágosítást ad: Osgyáni Sándor '■ és Hidas László, Budapest, IX., Ecseri út 14. Telefon: 474—392. Helytörténetírásunk új nagy eredménye — Az orosházi monográfia második kötetéről — munkásnak a Közlekedés Kiváló Kiváló Hivatal oklevelet kapott az endrődi posta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom