Békés Megyei Népújság, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-30 / 101. szám
19«». április 30. 5 Szombat PIHENŐ A NAPON. .uimwumiiiiuiiiiMiimiimimmiuiiiimimunuuimuiHiiiHwmiimtiiiiuimi Fotó: Kiss A. A tervezett koinbájnszállítmánv egy része megérkezett Megyénk mezőgazdasága ebben az évben 05 SzK—4 típusú gabonakombájnt kap a külkereskedelemtől. Ezzel a megyében lévő nagy teljesítményű, sokoldalú betakarító gépek száma eléri a 390-et — tájékoztatta szerkesztőségünket Szító József, a Gépállomások Megyei Igazgatóságának főagronómusa. Szító elvtárs elmondotta azt is. hogy a 95 kombájn egy részét — csaknem a felét — már leszállították. A többi gép folyamatosan érkezik. Valószínű, hogy aratásig mind a 95 kombájnt átveszik, ugyanis a szovjet ipar a gabonakombájnokat Magyarországra az aratás elkezdéséig többségében leszállítja. Ebben az évben a 95 kombájnból 27-et a termelőszövetkezetek vásárolhatnak meg. A békéscsabai Lenin Tsz-be kaptak meghívást A békéscsabai Balassi Művelődési Otthon művészeti csoportjai egyre gyakrabban kapnak meghívást megyénk termelőszövetkezeteibe egy- egy nagyobb ünnep alkalmával. A békéscsabai Lenin Termelőszövetkezet szűkebb körben is megünnepli május elsejét szombaton este, április 30-án. Erre az alkalomra a Balassi Kaposvári zenekara és az együttes szólistái látogatnak el a Lenin Tsz-be, ahol önálló műsorukban zenekari számok, hangszerszólók és énekszólók hangzanak el. Műsoruk befejezése után hajnalig tartó bálban tánczenével szórakoztatják a bálozó kedvű tsz-fiatalokat. kedtek. s manapság régiességük miatt különösek: a múlt építészeti emlékei. Ez az egymás mellé sorakozó négy fejezet jól példázza, hogyan egészíti ki egymást az okleveles forrásfeltárás, s a még fellelhető objektumok, szóbeli dokumentum-anyag összegyűjtése. Csak együtt adhatnak teljes értékű, maradéktalan képet. A monográfia vaskos fejezetei foglalkoznak a gazdálkodás tüzetes ismertetésével, a termelőmunka gyakran figyelemre sem méltatott mesterfogásaival, a szerszámok bemutatásával, á tapasztalati anyag rögzítésével. Nagy Gyula a földművelés, Gulyás Mihály — Hajdú Mihály — Szabó Mihály az állattartás, Juhász Antal a kismesterségek bemutatását vállalta. Tanulmányaik végső tanulsága. hogy a történetileg is adatolható külterjes gazdálkodás fokozatos belterjesedésének lehetünk tanúi Orosházán. Ez a fejlődés azonban ellentmondásos: a földművelés eszközanyaga, munkamenete határozottan külterjes vonásokat mutat, a gabonatermesztés dominál, a kapáskultúrák sokkal kevésbé jellegzetesek. A külterjes földművelés mellett a korábbi évszázadok szilaj állattartására mihd kisebb tér jutott (figyelembe véve a környező nagybirtok szorítását is), s fokozatosan előtérbe került az istái - lós tartás, a racionálisabb tudásanyag pedig kiszorította a hagyományos ismeretanyagot. Az ipari termelés kisüzemei, a kisipari műhelyek kiterjedt hálózata szintén amellett bizonyít, hogy a falu — még az erősen városiasodé is — a századfordulón még elsősorban önellátó: az iparcikkeket is a helység iparosai állítják elő, majd lassan mind több termék előállítását ragadja el tőlük a gyáripar. A fogyasztás egyik aspektusból közgazdasági probléma (hogyan használja fel a megtermelt javakat a társadalom?), arra a kérdésbe viszont, hogy milyen módon készíti el a táplálékát, hogyan teszi élvezhetővé a megtermelt javakat az ember, a néprajznak kell válaszolnia. Morvay Judit azokat a jegyeket keresi, melyek formailag jól felismerhetővé teszik az orosháziak táplálkozását, elkülönítik a környék népének táplálkozási kultúrájától. Ugyancsak a felhasználás kérdéskörét érinti a viselet néprajzi vizsgálata, amit Fél Edit — Varga Marianna végzett. A parasztság a feudalizmus idején jórészt a saját maga által megtermelt anyagokat dolgozta fel ruházati cikkekké, az utóbbi évszázadban azonban mindinkább előtérbe kerültek a gyáripari termékek s a viseleti darabok készítése is szinte kizárólag kisiparosok, majd üzemek feladata lett. A viselet anyaga, a mesterségek mind nagyobb méretű specializálódása, s formailag a polgári ízlésnek megfelelő, a divat szeszélyes változásait követő viseletdarabok jelentkezése egyként a polgárosodás tüneteként értékelhetők. A paraszti életmód felépítmény jellegű jelenségei — a népi jogtudás: a szokásjog, a népköltészeti alkotások, a népélet jelentős eseményeit kísérő hiedelem- és szokósanyag, a racionális és ir- raconális gyógymódok — egész sor olyan elemet tartalmaznak, melyek nem a szocialista, de még nem is a kapitalista termelési módhoz kapcsolódnak. Igen gyakGyárudvaron, műhelyekben Ahol hetedszer nyerik el az Élüzem címet Az utcára hallatszik a gépek zúgása, a kalapácsütések zaja, a hegesztőpisztolyok apró robbanásokkal kísért surrogása. Aki benéz a rácsos kapun, különféle vaslemezeket, hatalmas vasszerkezeteket és sürgölődő embereket lát. A portás udvarias, készséggel tájékoztat, sőt hellyel is kínál, amíg Ambrus János párttitkárt és Nagy Gábort, a szakszervezeti bizottság titkárát telefonon megkeresi. Pedig nem ismer, de így tartja ezt illendőnek. Akkor is, amikor egy asszony jön, aki a férjével akar beszélni. Mennyivel más már az első benyomása az embernek ilyen helyen! Akad tennivaló A kapunál még az üzem régebbi elnevezése olvasható. Pontosabban: Országos Vízügyi Főigazgatóság Vízgépészeti Vállalat II. számú gyárrészlege, Gyula. Nagy Gábor szb-titkár tájékoztat erről és arról is, hogy most május Vén kapják meg hetedszer az Éiuzem címet. Az elmúlt években szervezési változások történtek, önálló vállalat is volt már a gyáregység, de az Élüzem cím maradt. Persze, ez még nem jelenti azt, hogy minden rendben van. Akad tennivaló, főleg az üzem további fejlesztése terén, de hát egyszerre nem megy minden. Az azonban bizonyos, hogy a dolgozók becsülettel eleget tesznek a kötelességüknek. I festés van hátra. Iparkodni kellett. Nagy Gábor megjegyzi: — Rámenős emberek, mindig nekik adják a sürgős munkát. A „hajráról'’ ismerik őket. Persze, a célprémium sem megvetendő. Az indiai exportmunkáért — ha időben és kifogástalan minőségben elkészül — tízezer forint üti a markukat. Egy-egy emberre 300—400 forint jut. Pribék János brigádja nem is panaszkodik a keresetre. Az üzem gondja Túri András lakatos jó szakmunkás és kommunista is. Beszélgetés közben kiderül, hogy az események, a kül- és belpolitikai kérdések alapos ismerője és mindenről megvan a határozott véleménye. Kötelességének tartja társai felvilágosítását, akiket mostanában különösen a vietnami események érdekelnek. De foglalkoztatja őt az üzem gondja is: hogy lehetne eredményesebben. gazdaságosabban dolgozni. Véleménye szerint az emberi erőfeszítés növelésével itt már aligha tudnának előbbre jutni! — Gépekre, anyagszállító targoncákra volna szükség, szalagszerűvé kellene tenni a termelést — mondja, bár maga sem tudja pontosan, hogy lehetne a legjobban megoldani. kezdődik a rekonstrukció, de ami addig is megoldható az üzemen belül, arra nem szabad várni. Például a csőüzemrészben már majdnem kész a daru, csak éppen be kell fejezni a szerelését. Nemcsak megkönnyíti, hanem termelékenyebbé és biztonságosabbá teszi a munkát. Taggyűlésen határoztak Az újítások elbírálása elég ne- i hézkesen történik, mert ezt a jogot a vállalat tartja fenn magának, ami pedig Budapesten van, tehát elég távol Gyulától. Még tavalyelőtt a taggyűlés határozatot hozott: a kisebb jellegű újításokat — javasolta — helyben bírálják el. Tavaly a vállalati intézkedési tervbe (szó szerint) belevették: ..Megvizsgálni, hogy leadhatók-e? Határidő 1965. II. 28”. Ugyancsak az intézkedési tervben olvasható: „Az újítások elbírálásának idejét 20 százalékkal le kell rövidíteni”. ^ És mintha semmi sem történt volna. Pedig az újítási kedv nem hiányozna, ha látnák a dolgozók a törekvésük értelmét. De így? Nemrég újra foglalkozott a taggyűlés az újítások elbírálásának kérdésével, amit remélhetőleg most már intézkedés követ. Kenyér, szalonna „Rámenős" emberek Pribék János szocialista brigádja négyegységes úszómüvet állít össze. — Fővízkiviteinél használják — magyarázza az erőtől feszülő, barátságos és mindig vidám brigádvezető. — Négy szivattyú kerül rá, melyek közül egy-egy percenként 200 liter vizet nyom át a csatornákba. Olyan, mint valami komp. Nem messze ,készül egy hasonló úszómű, ami majd Indiába kerül. Februárban kezdték, már csak a hegesztővarratok ellenőrzése és a — ■" ................._ ......■"...■" r an retrográd elemek, melyekből a tudatos népművelő tevékenységet érintő tanulságok is adódnak. Igen fontos azonban, hogy ezek a maradvány elemek megelőző társadalmak felépítményének a rekonstruálásához becses adalékokat szolgáltatnak. Ez pedig igen fontos történetkutatói feladat. Korántsem lényegtelen tehát ezek ilyen értelmű számon tartása, a társadalom fejlődésrendjébe beillesztése. (Igaz, hogy ez utóbbival a monográfia adós maradt.) A néprajzi kötetben kapott helyet néhány más tudományágat érintő fejezet is. Egyik a lakosság embertani képéről közöl laikusok számára eléggé kalligrafikus jellemzéseket, a másik a nyelvjárás hangtani jellegzetességeit foglalja össze. Külön figyelmet érdemel. s amit kevesen hisznek el a monográfia két vaskos kötete láttán: további kutató- és feldolgozó munkára kötelez a függelékként közölt bibliográfia, meíy a lehető teljességre töreke. /e ráirányítja a figyelmet azokra a résztémákra, melyek e nagy vállalkozás ellenére elvégzetlenek maradtak. Bevezetőben azt mondottuk, hogy a néprajzi kötet kiemelkedő erénye a jelenségek romantikától mentes szemlélete a parasztság életének realista tükröz- tetése. Hisszük, hogy a részletekben itt-ott fellelhető fogyatékosságok ellenére ezt a szándékot sikerült megvalósítania a kötetnek. A paraszti élet mindennapjairól vall, s meggyőződésünk, hogy idővel — mert az idő ítélete csalhatatlan — az e tájon élők önismeretének fontos dokumentuma lesz. Szilágyi Miklós Ez persze nem is az ő dolga. Csak a türelmetlenség feszül benne. hogy felszabaduljanak azok az erők, amelyek — úgy érzi — még palackba vannak zárva. A vállalat is törekszik erre. Vietnami műszak Hogy miért nem tartottak még vietnami műszakot az üzemben, arra Ambrus János, a pártalap- szervezet titkára így válaszol: — Az árvíz akadályozott minket ebben. Sok terven felüli munkát kaptunk, amit csak külön műszakban* tudtunk elvégezni. Közben Sarkad felé megszűnt a vasúti és közúti forgalom. többen képtelenek voltak bejárni az üzembe. Érthető tehát, hogy elmaradt a vietnami műszak, de a legutóbbi taggyűlésen újra foglalkoztak a kérdéssel. Rövidesen pótolják a mulasztást. A vasasoknak példát kell mutatniuk! / Nem szabad várni A pártvezetőség nemrég napirendre tűzte az üzemi problémák megvitatását. Az első taggyűlésen csak a hozzászólások egy része hangzott el, a vita folytatását a következő taggyűlésre halasztották. Felkérték a gazdasági vezetőt, az szb-titkárt és a művezetőket is, hogy a hozzászólásukat taggyűlés előtt írásban adják át a vezetőségnek. Sajnos, erről a pár- tonkívüli művezetők megfeledkeztek. Lényegében a műszaki fejlesztés kérdése foglalkoztatja leginkább a pártszervezetet, ilyen vonatkozásban szeretné, ha előbbre lehetne lépni. Igaz, hogy jövőre Ebédszünetben előkerül a táskából a kenyér, szalonna, kolbász és ki-ki a műhelyben egy asztalon, ládán, munkapadon elhelyezkedve falatózni kezd. Az étkezdébe nem sokan mennek, pedig mennyivel kényelmesebb és jobb asztalnál ülve meleg ebédet fogyasztani! Még vállalati visszatérítés is jár, ami tulajdonképpen a kereset kiegészítése. De hát mit lehet tenni? Amikor megkérdezik tőlük, hogy miért nem az étkezdében ebédelnek, ők is kérdéssel válaszolnak: „Nincs ennél nagyobb gondja a vállalatnak?” * * * — Szóval, vannak gondok, bajok egy élüzemben is — mondja Ambrus elvtárs, de hangja bizakodást árul el. Mert azért lépésről lépésre előrehaladnak, s a termelést 'segítő és embert formáló tevékenységből k pártszervezet a maga eszközeivel kiveszi a részét. A most következő élüzemünnepség ezt is dokumentálja. Pásztor Béla A BÁNKÜTI ÁLLAMI GAZDASÁG 2 darab üzemképes Sz—80-as traktort, 1 darab AJAX—5 KALAPÁCSOT könyvjóváírással átad. Cím: Bánkúti Állami Gazdaság Bánkút. 186 AZONNALI BELÉPÉSSEL ALKALMAZ kőműves, ács szakmunkásokat, kubikosokat (egész kubikosbrigádokat is) dunaújvárosi munkahelyeire. Jelentkezés kizárólag Dunaújváros, Május 1. utca 7. ÉM 26. SZ. ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT 1 198 *