Békés Megyei Népújság, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-17 / 90. szám

1966. április H. 7 Vasárnap A szövetkezetek eredményeiről, feladatairól nyilatkozik Goldberger János elvtárs, a KISZŐV elnöke Jelentős állomáshoz érkeznek megyénk kisipari termelőszövet­kezetei április 22-én, amikor megkezdődik a kétnapos megyei kül­döttközgyűlésük. Négy esztendő munkáját mérik fel ez alkalom­mal. Ennek kapcsán kértük fel Goldberger János elvtársat, a KISZÖV elnökét nyilatkozatra a szövetkezetek eddigi eredmé­nyeiről, feladatairól. Válaszait az alábbiakban közöljük: Üzemnyitás előtt a konzervgyárban Munkában az építők: Vass József és Seres Sándor légkalapács hí­ján kézi szerszámmal szakítja fel a bitumenes burkolatot a belvíz- levezető csatorna mellől. — Hogyan értékeli a lezajlott vezetőségválasztó közgyűlé­sek munkáját, milyen ered­ményeket hoztak ezek a veze­tés megszilárdításában? — Általánosságban a szövetkeze­tek választásait eredményesnek tartom. A korábbi választások­hoz viszonyítva minőségi változás következett be. Miben jelentkezik ez? A szövetkezeti tagság nagyfo­kú érettségéről, a szövetkezet iránt érzett felelősségéről és hűsé­géről tett tanúbizonyságot ezeken a választásokon. Ezt bizonyítja a nagyobb fokú aktivitás, a hozzá­szólásokban kifejtették vélemé­nyüket a szövetkezet fejlődéséről és vezetésének helyességéről. A hozzászólások zömében pozitív az, hogy helyesen ítélték meg szövet­kezetük fejlődését, ugyanakkor helyesen érvényesült a bírálat és önbírálat, bátran szóltak a hiá­nyosságokról, melyek szövetkeze­tük fejlődésének gátjai voltak a nagyobb eredmények elérésében. A mostani választások kedvező előkészítése eredménnyel járt a vezetés megszilárdításában. Míg az 1961-ben megtartott vezetőség­választó közgyűlések többségük­ben az elnök tisztségére irányul­tak és kevés gondot fordítottak a vezetőség helyes összetételére, a most megtartott választások ezt kiküszöbölve, helyesen döntöttek abban, hogy nemcsak jó elnökre van szükség, hanem jó vezetőség­re is, mely hatékonyabban, át­gondoltabban képes irányítani a i szövetkezet tevékenységét. A választások során a szövet­kezet tagsága többségében újjává­lasztotta azokat a vezetőket, akik munkájukkal az elmúlt évek so­rán bizonyították, hogy méltók a bizalomra. Csupáií hat szövetke­zet vezetőjét nem választották újra. A régi, kipróbált emberek mellett helyet kaptak a vezetés­ben a fiatalok, a műszakiak, a közgazdászok. — Mit tart az elmúlt négy­éves időszak legkiemelkedőbb eredményeinek megyénk szö­vetkezeteiben? — Az elmúlt négy évben a me­gye kisipari szövetkezeteinek ter­melése évről évre erőteljesen növekedett. 1962—1965 között 43,3 százalékkal emelték termelésü­ket. A gazdasági eredmények ösz- szefüggésben vannak a szervezeti megerősödéssel. Fejlődött a szö­vetkezeti tagok öntudata, megszi­lárdult a szövetkezeti demokrácia, a szövetkezeti tagság erkölcsi és politikai egysége. A másik ilyen kiemelkedő ered­mény — amely az előző hatása­ként jelentkezett — a helyiipar­politikai tevékenység nagymérvű szélesítése, a termelési volumen nagyarányú növekedése, mely 1962 évhez viszonyítva mintegy 45 millió forinttal, azaz 88,5 szá­zalékkal növekedett. Ezen belül említésre méltó az építőipar la­kosság részére végzett tevékeny­sége, mely 1962 évhez viszonyít­va csaknem 40 milliós, mintegy 250 százalékos növekedést je­lent. A Központi Bizottság 1964 feb­ruári határozatának megfelelő­en a szövetkezeti építőiparban előrehaladt az építkezések kon­centrálása, a többszintes családi házak építéséhez szükséges mű­szaki feltételek megteremtése. Ma már csaknem valamennyi szövetkezet többszintes OTP- társasházak építésén dolgozik. Említésre méltó az a törekvés a Gyulai Kislakásépítő Szövetkezet vezetése részéről, hogy a hagyo­mányos technológiáról áttérnek az előregyártott, középblokkos házak építésére. A harmadik kiemelkedő ered­ménynek tartom az exportterme­lés kedvező alakulását. Míg ez­előtt négy évvel csupán egy szö­vetkezet folytatott minimális ex­porttermelést, addig 1965 végére nyolc szövetkezet kapcsolódott be az exporttermelésbe. Ugrásszerű fejlődés 1965-ben következett be, olyannyira, hogy 1966-ban az exporttevékenység mintegy 100 milliós értékben össztermelésünk 18—20 százalékát teszi ki. A számszerű növekedés mellett je­lentősen bővült az exporttermé­kek köre is. Az elmúlt négy év alatt a me­gyei szövetkezetek javító-szol­gáltató fiókhálózatának bővítésé­re, valamint az árutermelés kor­szerűsítésére jelentős beruházáso­kat fordítottunk. Az összberuhá- zás meghaladja a 80 millió forin­tot, így az állóeszközök értéke négy év alatt megkétszereződött. Ebből valósult meg a Szarvasi Vas- és Fémipari Ktsz autószer­vize, a Békéscsabai Faipari Ktsz kárpitosműhelye, az Orosházi Ka­zánjavító Ktsz központi telepe, a Sarkadi Építőipari Ktsz központi üzemépülete, a Szarvasi Játékké­szítő és Műanyagfeldolgozó Ktsz központi üzemi épülete, a szarvasi ruházati, a gyulai szabó és az Endrődi Cipész Ktsz központi te­lephelye, valamint 24 szolgáltató­ház. A szövetkezeti ipar az 1965-ös gazdasági évben tervét részletei­ben teljesítette, illetve túltelje­sítette, hosszú évek óta először. Ez különösképpen vonatkozik a helyiiparpolitikai tevékenység­re, amelynek tervét 111,3 száza­lékra teljesítettük és ez a bázis­hoz viszonyítva mintegy 24 szá­zalékos növekedést jelent. Kedvezően alakult a termelé­kenység, melyeknek eredménye az, hogy a termelési érték növeke­dése 84,5 százalékban termelé­kenységből, 15,5 százalékban a létszám emelkedéséből jött lét­re. — Milyen kívánnivaló van még a szövetkezetek munká­jában, különös tekintettel a gazdaságirányítás reformjá­nak irányelveire? — A szövetkezeti iparra a négy év során főképpen extenzív jelle­gű növekedés volt jellemző. Ez annyit jelent, hogy a szövetkeze­tek gazdaságvezetésének nagyobb része a termelés fejlesztését csak létszámnövekedés útján látta biz­tosítottnak. Az ilyen intézkedés háttérbe szorította a műszaki fej­lesztést, a munka- és üzemszer­vezést. Egyre inkább ói kell tér­ni az intenzív jellegű fejlődés­re, vagyis az olyan jellegű gaz­dasági növekedésre, amely főleg a 'technika és technológia fejlő­dése, a munka és a termelés jobb megszervezése, a dolgozók szak- képzettségének növekedése, a termelési erőforrások hatéko­nyabb felhasználása és ezáltal a munka termelékenységének emel­kedése révén valósul meg. A szövetkezeti ipar tervezési metodikájában új vonások tapasz­talhatók. Ebben az évben a szö­vetkezeteknek nem írtuk elő a teljes termelési értéket, a létszá­mot, a termelékenységet, csupán meghatároztuk a béralapot (egy összegben) — emellett meghatá­roztuk a kiemelt cikkek termelé­sét —, továbbá az export- és he­ll lyiiparpolitikai tervszám nagy­ságát. Ez annyit jelent, hogy a szövetkezetek vezetőségeinek ön­állóan kell kialakítani az éves termelési volument, az ahhoz szükséges kapacitás nagyságát. Ügy gondolom, hogy ez az év bizonyítani fogja az új módszer helyességét és meg fogja mutatni azt is, hogy még hol kell nagyobb önállóságot adni a gazdasági ve­zetésnek. Itt gondolok elsősorban a szolgáltatás területére, ahol még a jelenleginél is nagyobb ön­állóságot kell biztosítani a kez­deményezések kibontakozása ér­dekében valamennyi szolgálta­tást végző szövetkezet számára. — Miben látja a szövetke­zetek feladatait a küldöttköz­gyűlés utáni időszakban? — A szövetkezeti ipar fő fel­adatát a jövőben is a Központi Bizottság 1964 decemberi határo­zata szabja meg. A KISZÖV ve­zetősége ebből kiindulva előtérbe helyezte o gazdaságosság fokozá­sát, a termelékenység növelését, a termelési költségek csökkentését, a fejlettebb technológiák beveze­tését. Rendszeressé kell tenni a teljesítmény-követelmények fe­lülvizsgálatát, a termékek minő­ségének javítását, célszerű, tuda­tos takarékosságot. Ez képezi a szövetkezeti ipar alapvető felada­tát. A termelés irányítását illetően fontos feladat a jövőben is a la­kosság részéről jelentkező igé­nyek maximális kielégítése. En­nek érdekében a harmadik ötéves terv időszaka alatt a helyiipar­politikai tevékenységet 45 százó- lékkal kell növeljük. Ezen belül jelentősen fejlesztjük az ipari ja­vítás-szolgáltatást, a személyi szolgáltatást és a méretes tevé­kenységet. Emelni kívánjuk az ipari javítások színvonalát, kul­turáltságát és növelni az önelszá­moló üzletek számát. A tanács: szervekkel pfi'mtts- sen kidolgozn á a harmadik öt­éves terv hálózatfejlesztő ü ter­vét. El kell érnünk, hogy a har­madik ötéves terv végére több ön­álló, javítás-szolgáltatást végző szakmai szövetkezet legyen járá­si vagy városi szinten. Ezzel még közelebb kerülünk az igények felismeréséhez és jobb kielégíté­séhez. Szükségesnek tartom az export­termelés növelését, úgy volumené­ben, mint a termékek választéká­nak bővítésében. El kell érnünk, hogy az exporttermékek önköltsé­ge csökkenjen és ezáltal a ,.G”- mutató kedvezőbbé váljon. Vasiparunkban az elkövetke­zendő időben nagyobb mérték­ben fejleszteni kell az öntödei kapacitást. Ezt a meglevő öntö­dék jobb kihasználásával és új öntöde építésével kell elérnünk. Az építőipari szövetkezetek fő feladata a jövőben is a lakosság részére végzett tevékenység foko­zása. El kell érni, hogy valameny- nyi szövetkezet műszaki felké­szültsége megfeleljen a Központi Bizottság 1964 februári határoza­tának. Képesek legyenek több­szintes és középblokkos lakóépü­letek kivitelezésére. Biztosítani kell, hogy a kiemelt építkezések­hez koncentrálják a munkaerőt, valamint a szükséges anyagokat. El kell érni, hogy a teljesítmény­bérezés mellett bevezessék az egy­összegű bérutalványozást. A küldöttközgyűlés utáni idő­szakban a szövetkezetek felada­tát a továbbiakban abban látom, hogy a küldöttközgyűlés határo­zatait széles körben vitassák meg és határozzák meg azokat a mód­szereket, eszközöket, amelyek se­gítségével azokat végre tudják hajtani — fejezte be nyilatkoza­tát Goldberger elvtárs. Az építők egész hadserege dol­gozik a Békéscsabai Konzervgyár­ban. Befejezéshez közelednek a munkálatokkal. Néhány hét és a komplett gyárat átadják — hiva­talosan is — rendeltetésének. Ad­dig bizony bőven van mit tenniük. Az ÉM Békés megyei vállalata a konzervgyár központi épületé­nek környékét rendezi. Betonutat készítenek. A mélyépítő részleg betonozóbrigádja Varga Lajos irányításával a vízlevezető csator­nákat hozza rendbe. A rakodást, a sóder bejuttatását a konzerv­gyár területére teherautókkal ol­dották meg, s a teherautókra mar­kológéppel rakják az anyagot. Az ember csak a gépet kezeli, a rakodásnál már nem lapátol. A Békéscsabai Konzervgyár karbantartó részlege is hozzálátott a borsósor gépeinek felújításá­hoz. A munkákkal annyira előre­haladtak, hogy a festők is dolgoz­hatnak. „, _ Kép, szöveg: Dupsi K. A Szakszervezetek Békés me- yei Tanácsa április 22-én. pénte­ken délelőtt 9 órai kezdettel Bé­késcsabán, a pártiskola nagyter­mében tartja a munkaügyi döntő- bizottságok elnökeinek megyei ér­tekezletét. Dr. Takács Lőrincz, a Vantara János festő a borsósoron. TMDB elnöke beszámol a mun­kaügyi döntőbizottságok egyéves munkájáról, amit vita követ. A megbeszélés alapját a Munka Törvénykönyve 1966. évi kiadásá­ban megjelent elvi állásfoglalá­sok képezik. A központi épület elé szállítják a sódert. A munkaügyi döntőbizottságok elnökeinek értekezlete

Next

/
Oldalképek
Tartalom