Békés Megyei Népújság, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-17 / 90. szám

196«. április 17. 6 Vasárnap ^őétköznapők Toszeczki Mária és Fábián Márta az 5. számú általános iskolá­ban a következő órára készülnek. A 81 éves id. Téglás Gábor, a békéscsabai Szabadság Tsz gazdája. A központi parkot gondozza. Munkaszünetben jól- «gUl a rif-“111* Dupsi Károly felvételei Export — minőség —vendégszeretet — Mercedes-busz Akik sokat jártak külföldön — különösen Nyugat-Európában —, tanúsíthatják, hogy a más or­szágból jött, a nem eredendően •odavalósi mindig csak — idegen, Ha letelepszik, akkor is, ha láto­gatóba megy, akkor is. (Érvényes ez a tétel azokra az országokra is, amelyek nemzeti jövedelmük jó részét az idegenforgalomnak köszönhetik. Kedvesen fogadják a vendéget, de éreztetik „a három lépés távolságot”.) Messzire sza­kadt hazánk fiai mesélik,. hogy jó munkalehetőséget találtak, beleil­leszkedtek az ottani életbe, az emberek barátságát megnyerni azonban szinte lehetetlennek tű­nik. Mémökismerősöm, aki hiva­talos küldetésben majd egy évti­zedet töltött Svájcban, óriási tel­jesítménynek tartotta, hogy ez alatt az idő alatt egyetlen család­jai sikerült bizalmas barátságot kötnie s több ízben házukhoz is meghívták. Ha bemegyünk az üzletbe, s a kereskedő valami igazán jó áru­val akar kedveskedni, így kezdi a rábeszélést: „Ezt érdemes megven­ni, exportból visszamaradt.1” Ipa­ri, kereskedelmi tudósításainkban is leírjuk nap mint nap, hogy ez és ez a gyártmány a hazai minő­ségnél sokkal jobb, exportra ké­szül. Nyugatnémet vendégek .jár­tak nemrégiben Békéscsabán, s autóbusszal jöttek. Az egyik kocsi Mercedes-gyáirtmány volt, a másik nem tudom miféle, de nyilvánva­lóan „nyugatról” származó márka. Láttam embereket (nemcsak fia­tál fiúkat, de érett, komoly fel­nőtteket is), akik leálltak a sa­rokra és úgy bámulták a Merce- des-autóbuszt, meg a másikat, mint valami négy keréken guru­ló csodát. Áhítattal taglalták — amit nem tudtak, persze legfel­jebb következtethettek rá —, hogy micsoda kiváló tulajdonságokkal rendelkezik. (Ami egyébként va­lószínű is.) Miért jutott mindez eszembe? Mert szégyellnivaló vitába bo­nyolódtam a minap egy fiatal mű­szakival, aki annak a véleményé­nek adott kifejezést, „milyen hü­lye ő, hogy itt gürizik”, amikor a szakmájában többet keresne az óceánon túl. Hogy odakívánkozik, azt ő bizonygatta — a restellke- déstől az én arcomon égett a bőr. Talán kicsit a haragtól is. Mert akárha nem egy nyelven beszél­nénk, oly képtelenség volt meg­értetni vele a néhány egyszerű tényt. Azt, hogy az állam — a többi dolgozó ember munkája nyomán — százezreket áldozott az ő szakképzésére, egy generációval előbb a fajtájabeli nem is álmod­hatott ilyen képesítésről, nálunk nagy-nagy szükség van efféle szakemberekre s éppen azért van szükség rájuk, hogy előbb-utóbb behozzuk azt a differenciát, ami bizonyos dolgozó kategóriáknak az odaát meg az idehaza biztosí­tott anyagi megbecsülése között még fennáll. Végül azt vágta a fejemhez, hogy jómagam csak azért beszé­lek, mert szakmám nyelvhez, te­hát szorosan az itteni élethez kö­tött. Az ő szaktudása ellenben univerzális, megállja a helyét bár­hol. Hogy megállja, ez különben lehetséges, de hogy egész életé- I ben „idegen” volna, megtűrt, eset­leg egy magyar vagy a magyar, de nem Kovács István — az leg­alábbis valószínű. Jl szóban forgó fiatalembert nem sikerült meggyőzni. S felme­rül a kérdés, ebben vajon csalt ő egyedül a hibás? Meg a hozzá ha­sonlóan gondolkodók? Érdemes rajta tűnődni, hogy az idegenek tiszteletében és itthoni eredmé­nyeink, a magyar munkások, pa­rasztok és műszaki emberek mun­kájának megítélésében nincsenek, e aránytalanságok? A hagyomá­nyos vendégszeretetben — hébe- hóba — nem esünk-e át a ló túl­só oldalára? Nem valami tartalmatlan ma­gyarkodásra, túltengő nemzeti ön­tudatra gondolok. De olyasmire' például, hogy ne essünk hasra egy Mercedes-autóbusz láttán, hi­szen éppen autóbusziparunk az, amelyre — sok más mellett — méltán büszkék lehetünk. A vál­tozatos igényeket kielégítő, min­den ízében korszerű, s a legkü­lönbözőbb éghajlati és természeti viszonyok között helytálló Ikaru- szok több világrész sok-sok orszá­gában hirdetik munkásaink, mér­nökeink alkotó rátermettségét. Példának hozhatnám a gyógyszer- ipart, a híradástechnika bizonyos ágait, a szerszámgépeket, a kór­házi berendezéseket, amikkel A Magyar Televízió az elmúlt hónapokban lakásművészeti és lakberendezési előadássorozatot in­dított. Az adások során makette­ken és a valóságban is bemutat­ják az egy- vagy kétszobás laká­sok berendezésének különféle le­hetőségeit. E műsorhoz hasonló előadásra és gyakorlati tanácsadásra kerül I mind-mind dicsekedhetnénk, I mégis valahogy kevés szó esik ró­luk. Nem is beszélve mezőgazda­ságunk produktumairól, amelyek sok tekintetben egyedülállóak, rit­ka ínyencségnek vagy luxusélel­miszereknek számítanak külor­szágokban. Iskoláink, népművelésünk, egész szocialista kultúránk a leghala- dottabb világnézet szilárd talaján áll. Ez alapvetően fontos és óriá­si jelentőségű tény. Mégis, mikor a külföldi ruhákért, külföldi ze­néért, külföldi divatért, külföldi filmekért, külföldi „kereseti le­hetőségekért” rajongó fiatalokkal összeakad az ember, el kellene gondolkozni azon, hogy a szocia­lista hazafiasságra való nevelés­ben eleget kapnak-e ezek a gye­rekek? Különösen abban az esetben, amikor az áhított külföld egyál­talán nem legközelebbi szomszéd­jainkat — Csehszlovákiát, Romá­niát, a Szovjetuniót — jelenti, akik nemcsak a kilométerek, de a baráti érzés, a világnézet és az életforma szempontjából is szoros közelségben vannak hozzánk, ha­nem ezeknél a testvéri országok­nál sokkal, de sokkal messzebb fekvő vidékeket. Vajda János sor április 18-án, hétfőn Békéscsa­bán, a TIT művészeti klubja ren­dezésében. Ez alkalommal este 7 órától Fekete György lakberen­dező, a televízió lakásművészeti adásainak vezetője tart előadást, s válaszol a jelenlevők kérdéseire. A rendezvényt a TIT békéscsa­bai Értelmiségi Klubjában tartják. BÉKÉSCSABÁN, A BALASSI MŰVELŐDÉSI OTTHONBAN április 23-án este fél nyolc órakot és 24-én délután 3 órakor; SZARVASON, A MŰVELŐDÉSI OTTHONBAN április 24-én este fél nyolc órakor DIVATOS SZÁMOK NAGYSZABÁSÚ TAVASZI-NYÁRI DIVATBEMUTATÓ t a budapesti Géllért-szállőban nagy sikert aratott modellekkel, A BÉKÉS MEGYEI KISIPARI SZÖVETKEZETEK RENDEZÉSÉBEN. A MŰSORBAN FELLÉPNEK: LATABÁR KÁLMÁN Kossuth-díjas ki­váló művész, Sárosi Katalin, Mikes Éva, Jósé Arzamendia (Los Magores) gitár- és vokálegyüttese, a rádióból és televízióból közismert Balassa Tamás tánczenekara, és sokan mások. KONFERÁL: DR. VÁRADI GYÖRGY. Jegyek elővételben a művelődési ottho­nokban és a kisipari szövetkezetek üzletei- ■ ben kaphatók. 48277 Modern lakáskultúra és lakberendezés

Next

/
Oldalképek
Tartalom