Békés Megyei Népújság, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-07 / 5. szám
1965. január Z 6 Csütörtök Konzultáció Kis ráfordítással nagy eredményt / M TUDOMÁNY IS'TECHNIKA VrIIA£ÁBÓl. A távközlés történetének első korszaka 4 tamtamtól a telefonig „Lynn ragyogó formában versenyez. Dobogón lehet Első ugrásáról teleíotót küldtem.’* Tokióban, a Nemzeti Stadionban, október 18-án délután 3 óra után néhány perccel ült a telex- készülék elé az angol riporter. Híradása azonnal — helyi idő szerint hajnali 6 óra után — már az ügyeletes londoni szerkesztő asztalán volt. Néhány perc múlva a fényképet is megkapta. A rotációs gépek néhány perc múlva elindultak és az első lap-példányok Lynn Davies tokiói fényképével már az utcán voltak, amikor az angol sportoló a dobogó legmagasabb fokán állva átvette az aranyérmet. A mai fiataloknak egészen természetes, hogy Földünk egyik részén leütnek egy billentyűt a telex-rendszerű írógépen és a Föld másik részén egy másik hasonló írógép írja a távolból kopogtatott szöveget. Pedig nincs még egészen másfél évszázada, hogy az emberi elme az elektromosságot is a tájékoztatás szolgálatéba állította. Híradós — fáklyákkal A gyors hírközlés évezredes probléma. Afrika ősi népei feltehetően már az emberi történelem hajnalán felhasználták a messze hangzó tamtam dobok jelzőszolgálatát, amellyel száz kilométerekre juttatták el primitív üzeneteiket. A perzsák Cyrus uralkodásának idején, pontosan két és fél évezreddel ezelőtt már használták a másik legősibb üzenetközvetítési módszert, a staféta-továbbkiabá- lást. Kimagasló helyeken elhelyezkedő, jó hangú „szóvivők” kiabálták át egymásnak a megadott üzeneteket A három évszázaddal később élő Polybios görög történetíró leírásából ismerjük a valószínűleg a perzsák által is használt optikai távjelző módszert. Betűtovábbításuk mutatótáblán alapult. Magyar ábécére átírt változatát az alá bbiakban közöljük: A A B e Cs D E É F G H I J K L Ly M N Ny O ö P Q R S Sz T Ty U Ü V X Y Z Zs A jelzések egymástól látótávolságban lévő dombok vagy más kiemelkedő helyekről történtek. Az adó-, illetve a vevőállomásokon két fal mögött helyezkedett el hat-hat fáklyás. Az állomás vezetőjének utasítására úgy emelték fel jelzőként használt fáklyájukat, hogy a lángnyelv messze láthatóan emelkedett ki a fal felett. A bal oldali fal felett megjelenő fáklyák fénye jelezte, hogy a mutatótábla hányadik sorát kell nézni, a jobb oldali pedig arra utalt, hogy az említett sorban hányadik betű került közvetítésre. Az „E” betűt például úgy adták, hogy mindkét oldalon két fáklyát emeltek fel. A „Z” továbbítása úgy történt, hogy bal oldalon hat, jobb oldalon négy lángnyelv tűnt fel. Ennek az optikai hírtovábbításnak az volt a hátránya, hogy csak tiszta időben és akkor is főként éjjel lehetett igénybe venni. Szemaforok — vasút nélkül Bizonyára sokan nem tudják, hogy a vasutak biztosító berendezéseként használt szemaforok használata megelőzte a vasutak korszakát. Claude Chappe 1782. március 22-én mutatta be a francia nemzetgyűlésnek tóvjelző szemaforját, melynek jelzőkarjaival 196 ,féle jelt tudott közvetíteni. A parlament egyhangúlag elfogadta a találmány gyakorlati megvalósítására szolgáló javaslatot és azonnal elrendelte, hogy Párizst a 30 mérföldnyire fekvő Liliével összekötő útvonalon 22 közvetítő állomás megépítésével épüljön fel az első szemaforvonal. Tizenegy esztendő múlva már hat vonalon 519 továbbító állomás dolgozott tökéletesített módszerrel. Több mint fél évszázadon át ez volt a legkorszerűbb távközlési rendszer Franciaországban. Sok érdekes, de a gyakorlatban alig megvalósítható távközlési eljárás előzte meg Samuel Morse munkásságát, aki 1832-ben valósította meg az elektromágneses távirati összeköttetés használható módját. Dicséretére szolgáljon az a tény, hogy készüléke és az általa javasolt morse-ábécé lényegében a mai napig változatlan formában maradt meg. Az első magyar távíróállomást 1850-ben a mai Budapesti Központi Tanácsháza épületében szerelték fel és hazánkat, éppen úgy, mint a világ minden részét, néhány év múlva behálózták a meglehetősen lassan dolgozó távírdák. Két magyar feltaláló: Pollák Antal és Virág József a század- fordulón hamarosan világhírre szert tevő gyorstávirdai eljárást találták fel. Az adást előre kilyukasztott papírlapról továbbították. Ilyen rendszerrel óránként 80— 150 ezer szóra lehetett növelni a teljesítményt. A telefon diodalútja 1867. március 10-én elhangzott a technika történetében új fejezetet nyitó első telefonálás, a feltaláló Graham Bell és Watson munkatársa között. A. T. Edison, D. E. Hughes és sokan mások modernizálták a telefont, amely csupán a vezetékkel közvetlenül összekötött állomások között tudott kapcsolatot létesíteni. A telefonálás tömegesítésére csak azután kerülhetett sor, amikor Puskás Tivadar felfedezte a telefonközpont elvét. A budapesti postamúzeumban Edison saját kezűleg dedikált fényképén is ott látható a magyar feltaláló munkájának elismerése. A telefon elindulhatott világhódító útjára és ezzel új fejezet kezdődött a távközlés történetében, dr. Veres Pál A gazdasági döntések lényegé” ben a ráfordítások és a kilátásban lévő eredmény összevetésén, mérlegelésén alapszanak. Elsőrendű érdek, hogy a lehető legkisebb ráfordítással a lehető legnagyobb eredményt kapjuk. Természetesen a ráfordítások egy minimális színvonalára mindenképpen szükség van. Ha például gyümölcsöst telepítünk, mondjuk almát, megfelelő egyedeket választunk, jól előkészítjük a talajt, megfelelően kezeljük az ültetvényt stb. A várt gazdasági eredmény azonban elmarad, ha nem gondoskodtunk megfelelő kapacitású osztályozó berendezésről, csomagolóanyagról, szállítóeszközről és hűtőházról. Vagy lássunk egv ipari példát. Egyik vállalatunknál üzembe helyeztek egy nagy teljesítményű automata lemezprést. A gépet azonban rövid idejű üzemeltetés után leállították, mert rontotta a vállalat bérhányad-mutatóját. Az történt ugyanis, bogy a gép kiszolgálását (az adaga!ás‘ és a készáru elszalítását) a beruházási eszközök korlátozott volta miatt nem gépesítették és ezért az egyébként nagy termelékenységű gép üzemeltetése nem járt műnk lerőmegtaka.rítással, sőt a korábbihoz mérten újabb öt fő kiszolgáló személyzetet igényelt. A ráfordítást kkal tehát nem szabad mindenáron takarékoskodni. A „lehető legkisebb ráfordítással a lehető legnagyobb eredményt” elve magában foglalja azt a feltételt, hogy a minimálisan szükséges ráfordításokkal számolunk, ami nemcsak a végtermék (például az alma) előállítási költségeit tartalmazza, hanem a teljes gazdasági folyamat eredményességét is biztosítja. Ezért esetenként célszerűbb inkább tartalékolni a beruházási eszközöket (s nem mindenáron elkölteni) addig, amíg rendelkezünk annyival, hogy a ráfordítás valóban maximális eredményt hozzon. A ráfordítások és az eredmények összevetése a munkamegosztás, a specializáció mai fokán legtöbbször nem ilyen egyszerű feladat Gondoljunk arra például, hogy egy vállalat hányféle ráfordítási elemmel dolgozik: sok ezer féle, köztük import- és hazai anyagokkal; továbbá energiával, különféle szolgáltatások igénybevételével; amelynek összetétele ugyancsak igen sokrétű. Nos látható, hogy „a ráfordítás” nem egynemű, hanem sok összetevőt tartalmazó kategória. Különösen, ha a ráfordítások sorát kiegészítjük még egy olyan tényezővel, amellyel eddig nemigen számoltak egyes gazdasági vezetők: az időtényező, amely a gyors ütemű technikai fejlődés korában egyre jelentősebben befolyásolja az eredményességet. Exportőreink bizonyára sok példát mondhatnának arra, hogy a legkitűnőbb minőségű áruval sem érhetnek el maximális árat, ha a versenytárs időben megelőzött. Lehet, a nagyobb anyagi ráfordítás is kifizetődő, amikor időelőnyt biztosít a világpiacon, hiszen a ráfordítási többletnél lényegesen nagyobb hasznot eredményez. Tehát még az ilyen nem anyagi — pontosabban anyagjellegű — természetű tényezővel is számolni kell. Qe visszatérve az anyagi rá- fordításokhoz — milyen választási lehetőségei vannak egy iparvállalati (vagy akár egy mezőgazdasági, építőipari stb.) közgazdásznak? Például általánosan helyes törekvés a minél korsze| rűbb gyártóeszközök üzembe helyezése, mert ezáltal egy igen szű- Ikössé vált erőforrás-elemet — ti. la munkaerőellátást — „tágítja”. Ezért hasznos az üzemen belüli szállítás, a munkaigényes munka- folyamatok gépesítése, automatizálása stb. Ez általában vitathatatlanul igaz, mégis differenciáltan kell ezt is felfogni. Köztudott például, hogy még ma is akad olyan helysége az országnak, ahol munkaerőfelesleg mutatkozik. Ilyen körzetben már meggondolandó a termelés sürgős, magas színvonalú gépesítése, költséges automatizálása. Ilyen esetben inkább ez számít szűkös erőforrásnak és a másik — a munkaerő — a bővebb és meglévő erőforrás. A mérlegelés fontos szempontja tehát a helyettesíthetőség. Egyrészt olyan értelemben, hogy csak egymást helyettesíthető ráfordítások mérlegelése jöhet szóba; másrészt olyan értelemben, hogy a helyettesíthető ráfordítások milyen szerkezetével érhető el a maximális siker, vagy miként jöhet létre azonos eredmény minimális ráfordítással. Ez a bonyolult munka megkí" vánja a műszaki és a köz- gazdasági szakemberek messzemenő együttműködését. Az iparátszervezés részben újszerűén veti fel a ráfordítások és az eredményesség megítélését is. Eddig ugyanis egy egységes önelszámoló szervezetben kellett dönteni. Most azonban a nagyvállalatokon • belül több gyáregység együttműködéséből készül el a végtermék. Ilyen esetben nem mindig helyes törekvés a ráfordítások csökkentése gyáregységi szinten. Elképzelhető, hogy egyikmásik gyáregység látszólag kevésbé eredményes, nagyobb ráfordításokkal dolgozik, esetleg éppen a végtermék jobb minősége, korszerűsége érdekében, ami végül is vállalati szinten már arányosan nagyobb jövedelmet eredményez. A ráfordításokat és az eredményeket tehát — indokolt esetekben — magasabb szinten, az egész vállalat szempontjából kell elbírálni. Az elbírálás a mai vállalati ** méretek és a ráfordítások sokrétűsége miatt aligha történhet a hagyományos, régi módszerekkel. Ehhez már célszerű igénybe venni a korszerű számítási és számítástechnikai módszereket, a különféle programozási eljárásokat. örvendetes, hogy néhány textilipari vállalatunknál, továbbá egyes szállítási vállalataink is fokozottan alkalmazzák ezeket a programozási módszereket. Sőt, a Pamutnyomóipari Vállalat elsőízben elkészítette ágazatkapcsolati mérlegét, amely gyáregységenként és termékfajtánként tartalmazza a belső forgalmat, az anyagáramlás volumenét és irányát, a ráfordítások nagyságát, gyáregységi összetételét, a vállalat külső kapcsolatait stb. Ez a mérleg — egyebek mellett — már lehetővé teszi olyan optimális vállalati tervváltozat kidolgozását, amellyel a lehető legkisebb ráfordítással a lehető legnagyobb eredmény jelentkezik. Ennek a meglehetősen bonyolult munkának az elvégzése is ráfordítás, amely ugyan közvetlenül nem teremt termelési értéket, de társadalmi hasznossága immár vitathatatlan, mert az így jelentkező megtakarítás vagy eredménytöbblet többszöröse a vele szemben álló befektetésnek. Dr. Varga György MAMWWVWVWWWWlV%/WVWVWVWVM/WVWVWVWVWVWVWWVWVWVWVWWMrWWVWWW A Dunai Cement- és Mészmfi már ontja a cementet. Annyit ad évente, mint az ország többi cem^> így ár a i együti véveu
