Békés Megyei Népújság, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-17 / 218. szám
1964. szeptember 17. 5 Csütörtök Újkígyósi iükör elkészíteni, nem jön el senki. Ezért mondom, hogy hullámzó. Most aztán törhetem a fejem, hogy milyen sorozatot szervezzek még? Hiába beszélek a tagokkal, az áment a vezetők akarják kimondani. De ha nem jönnek el... — Hát a fiatalokkal? — A fiatalokkal? Remekül. Az irodalmi színpad csupa fiatalokból verbuválódott. A színjátszók is, a táncosok is. Sőt, van egy újdonság. Kicsit lopkovic igaz, az NDK-ban találták ki.., Mi az? — Megalakítjuk a fiatal házasok klubját. Itt a kultúrotthon- ban. Akik az utolsó két évben esküdtek, meghívót kapnak: Tisztelettel értesítjük, hogy az újkígyósi kultúrotthonban megalakítjuk a fiatal házasok klubját. Kérjük, ekkor meg ekkor jöjjenek el a kultúrotthonba, hogy tervünket ismertethessük. Szórakozás biztosítva!” És más is: négy előadás lesz, csakis olyan kérdésekről, melyek elsősorban a fiatal házasokat érdeklik. Hány párra számítasz? — ötvenre. Ha ebből huszonöt— harminc megmarad, a klub életképes lesz. Tomi a lehető legkövetkezetlenebb szándékkal előjön az asztal alól, két lábra áll, és pacsira nyújtja a kezét. Utána visszamegy. Mi juthatott eszébe? Talán megunta már, hogy vele senki sem foglalkozik? Pedig a java még ezután jön. Az előbb a tsz-akadémiát említetted. A terv kész? — Teljesen — mondja és a részletekre is szívesen kitér. — Három tsz-klubban lesznek az ősz- Dohányos-Kígyósnak... A progszejövetelek, nem itt; sokaknak túl messze van, sokat kell járni. A Dózsa-klub, az Űj Élet-klub meg a Hosszú utcai klub szépen felosztja a lakosságot, törzsgár- daféle is van már mindegyikben. Három tagozat lesz: egészségügyi, irodalmi és zenei, a harmadik pedig művészeti, esztétikai. Az egészségügyit értem, de az irodalmi, zenei, sőt, esztétikai? Sejti, mire gondolok. Hogy kirakat az egész, „nagyvonalúság”, hogy íme, így tűnik a falu és a város közti különbség, már itt is Erkel Ferencről akarnak hallani az emberek a tsz-akadémián. — Ne hidd, hogy kirakat. Kérték, igényelték. Én sem gondoltam, hogy például a magyar nemzeti opera mennyire érdekli őket! És nem egyet-kettőt. Nagyon sokat. Ti csak hiszitek, hogy a parasztember mindig a cukorrépatermesztésről meg a silózásról akar hallani. Az is érdekli, de semmivel sem kevésbé a művészet, a technika. A postán megmondják, milyen lapok, képeslapok! járnak ide, és mennyi. Ebből is lemérhetsz valamit. A kritika jogos. Tényleg: miért van az, hogy a falusi ismeretterjesztés évek óta csaknem állandóan úgynevezett,, szakmai” dolgokkal tömi a falusiak fejét? Amit naponta csinálnak, ami a dolguk. Továbbképzés, az persze kell. De legyen minőségi, és ne kirakat-szintű, amikor csak a film kedvéért jönnek el, akik eljönnek egy-egy előadásra. A magyar paraszt már nemcsak kalendáriumot forgat, hanem Tükröt, Magyarországot, Képes Újságot is olvas, és a Népszabadságot, Népújságot vagy a Szabad Földet sem stelázslipapír végett járatja. A Hosszú utcai klubban konzultációt szervezünk felnőtteknek említi Alföldi később —, Virág László és Kiss József tanár jár majd ki hozzájuk. Nagy a létszám a dolgozók iskolájában. Ez is bizonyít valamit. Ha most azt kérdezem, hogy mi lesz az új évad legérdekesebb eseménye, mit válaszolsz? — 1965. augusztus 20-án ünnepeljük a község fennállásának 150. évfordulóját. Az első telepesek dohánykertészek voltak, azért is nevezték Újkígyóst régebben ram? Már alakul. Zenés ébresztő, emlékszobor-leleplezés, megyei színjátszó fesztivál, honvéd művészegyüttes, Kígyós-kupa több környékbeli futballcsapat részvételével és persze a bál... A nagyteremben megkezdődik a gyűlés. Egy órával később, mint ahogy hirdették. Egy órai tétlenség, beszorozva, ahány an voltak; könnyen kiderül, hogy nagy kár-e? Haszonnak biztos, hogy nem haszon. — Nem lehet mindent egyszerre — mosolyog Alföldi —, ha valahol türelem kell, falun aztán kell. Annál igazabb az öröm, ha sikerül valami... Sass Ervin Rendbe hozzák a MEGYEVILL központi telepét Kora délelőtt van, alig kilenc óra, de Alföldi Albert, az újkígyósi kultúrotthon igazgatóját már bent találom az irodában. Plakátot fest, búcsú készül Kígyóson, és ott ez mindig nagy esemény. Tomi, az igazgató eleven szemű kutyája is Ott ül egy széken, műértő figyelemmel lesi az ecsetvonásokat. A vendégre rá se vakkant, „kultúr-kutya” — mo- solygunk, mire Tomi megcsóválja a farkát és bevonul az asztal alá, mert a festés abbamarad, nincs mit néznie tovább. A nagyteremben emberek gyülekeznek. — Tsz-gyűlés lesz — mondja Alföldi —, kilencre hirdették. A gondnok néni motoz még valamit az irodában, aztán magunkra maradunk. — Nagyon komoly dolgokról lesz szó — bocsájtom előre, de ő csak mosolyog. Ez nem lep meg, ismerem régóta, rosszkedvűnek csak egyszer láttam, amikor úgy volt, hogy eljön Kígyósról, mert nem kapott lakást. Aztán lakás is lett, megnősült és most egy rajzot mutat: a fiam! Dundi kisgyerek nevet le róla, látszik, hogy a mosolyt az apjától örökölte. A nagyteremből beszélgetés moraja szűrődik be; a gyűlés még nem kezdődött meg. A nap is küldözi sugarait, ősszel tömörebb, aranylóbb a fénye, mint nyáron. Még mindig nem arról beszélünk, amiért jöttem. Nem baj: van idő bőven. Ha most felteszem a kérdést, hogy „mit terveztek az új ismeretterjesztési évadra?” előveszi a mindent tudó dossziét, fellapozza az iratokat és pontosan elmond mindent, ahogy tervezték. Sokszor csináltuk így, és nincs már ebben semmi új, semmi érdekes. Alföldi pontos fiatalember, meg sem kérdem, tudom, hogy őszi, téli, sőt már a tavaszi tervei is elkészültek, ott vannak a fiókjában. Gyorsan eldöntőm, hogy ez így nem lesz jó, a kérdés tehát marad, másként kezdjük. Talán úgy, hogy... Mondd csak, hogy érzed magad itt? — Jól — válaszolja némi meglepődéssel, egyszerűen. A lakás milyen? — Kicsi. Egyszobás. De van, ez a lényeg És nem kívánkozol városba? — Minek? Nem én! Pedig nagyon nehéz a dolgom. Ennek a községnek a búcsún kívül nincs semmiféle hagyománya, amibe bele lehetne kapaszkodni, és építeni rá ... Ilyen nincs. Azért mégsem panaszkodhatnék, mert sikerült már egy és más dolgot elkezdeni, sokat végig is vinni. Az irodalmi színpadunknak jó neve van és 25 állandó tagja. Ez szép siker. Nem, nem dicsérem magam, mások mondták. Meg aztán én is tudom, mi mennyit ér, hogy amit csinálok, jó-e vagy sem? Aki ezt nem tudja, az ne menjen kultúr- igazgatónak. Az lelkiismeretlen ember, állítom. A dosszié még mindig a fiókban rejtőzhet valahol; nem sértődik meg hogy nincs szükség rá. Hogy állsz a tsz-el? — Hullámzóan. Mármint a vezetőséggel. Felkeresem őket, megbeszéljük az ügyeket, ez jó. Aztán amikor öt vezetőt is meghívok egy megbeszélésre, ahol az egész évad kulturális tervét akarjuk A MEGYEVILL régi központi irodájának a felújítása befejezés előtt áll. Rendezik az udvart, megoldják a csapadékvíz elvezetését, tatarozzák a műhelyt, a színt és a szociális épületet. A vállalat termelési értéke az 1963. évihez képest körülbelül ötmillió forinttal nőtt, több a felhasználásra kerülő anyag is, aminek a tárolására már nincs hely. Szükségessé vált a raktár bővítése és új műhelyek építése. A vállalat nemrégen kapta meg a második tehergépkocsit, amely a fokozódó anyagszállítást segíti elő. INKU RRENCIA AJÁNLAT! A MEZÖBERÉNYI FAIPARI KISIPARI TERMELŐSZÖVETKEZET ELADÁSRA FELKÍNÁL (kisebb tételekben is) 2700 db bútorgörgőt. Érdeklődni lehet a szövetkezet központi irodájában. TELEFON: MEZÖBERÉNY 47. x Ma Békésen szerepel a Holland Nagycirkusz Mint közöltük, szeptember 17-től 28-Ig megyénkben vendégszerepel a Holland Nagycirkusz, melynek műsorát bolgár artisták is kiegészítik. Képünkön a világszámba menő mutatvány: a lovagló királytigris. Készül a fúrónyél a pusztaott'lakai tsz bognárműhelyében. Jó formájú, kovácsolt vas telefonasztalka. Díszíti a lakást és praktikus.
