Békés Megyei Népújság, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-17 / 218. szám

1964. szeptember 17. 6 Csütörtök TUDOMÁNY — TECHNIKA Egyedül vagyunk-e a világmindenségben? Szovjet tudósok izgalmas kutatásai Nemrég a csillagászati tudo­mányban még az az elképzelés volt az uralkodó, hogy a világ­mindenségben rendkívül ritka je­lenség a bolygórendszerek képző­dése. Most igen komoly alapunk van annak feltételezésére, hogy a nap­rendszerünkhöz hasonló bolygó- rendszerek száma a világmin­denségben igen nagy. Az idén a csillagászok először fedeztek fel olyan bolygórendszert, amely a Nap „legközelebbi környékén” he­lyezkedik el. Egy igen halvány csillag, az úgynevezett Barnard- íéle repülőcsillag alapos megfi­gyelése révén Van de Camp ame­rikai csillagász az említett repü­lőcsillag mozgásában szinte elha­nyagolhatóan kicsiny, de mégis rendszeresen változó deklináció- kat fedezett fel. Ezeknek az elhaj­lásoknak az oka csak az lehet, hogy a csillagnak, ha nem is lát­juk, bolygója van, amely vonzza. A deklinációk nagysága alapján kiszámították, hogy a láthatatlan égitest tömege mindössze másfél­akkora, mint a Jupiteré. Ezek sze­rint pedig csak bolygó lehet, nem pedig kis csillag. A Jupiter e tá­voli hasonmásának keringési ide­je saját „Napja”, vagyis az emlí­tett repülőcsillag körül, mintegy huszonnégy év. Százmilliárd csillag Valószínű, hogy a több mint százmilliárd csillagot számláló Tejút-rendszerünkben legalábbis több milliárd olyan csillag van, amelyhez szintén bolygórendszer tartozik, mégpedig a mienkéhez hasonló. Az égbolton pedig a csil­lagászok mintegy tízmilliárd Tej- út-rendszert figyelhetnek meg, s ezek közül a legtóvolabbiak olyan mérhetetlenül messze vannak tö­lünk, hogy fényük három-négy- milliárd évig „utazik” hozzánk. Igen kevéssé valószínű, hogy egyedül a mi Földünk rendelkez­ne azzal a kiváltsággal, hogy élet -van rajta, hiszen bolygónk csak egy a sok milliárd közül. Ha mégis feltételeznénk, hogy „egye­dül vagyunk”, ez azt jelentené, hogy a csodákban hiszünk. Ter­mészetesen azonban, ma még nem tudjuk, hogyan lesz az élettelen­ből élő. Ennek a rendkívüli fontosságú kérdésnek az érdemi tanulmányo­zása voltaképpen csak most kez­dődik. Valószínű, hogy a mole­kuláris biológia, a biofizika, a bio­kémia által az utóbbi években el­ért fontos eredmények lehetővé teszik számunkra annak megérté­sét, hogyan keletkezett az élet a Földön vagy más bolygókom Annyi azonban mindenképpen bizonyos, hogy az élet törvény­szerűen élettelen anyagból kelet­kezik. Ez az anyag fejlődik, töké­letesedik, s így valamikor értel­mes lénnyé válik- De nem minde­nütt. Véleményünk szerint koránt­sem minden bolygón lesz értelmes lénnyé az evolúció százmillió és sok százmillió éve alatt az élővé alakult élettelen anyag. Másrészt viszont a bolygók száma rendkí­vül nagy. Ily módon feltehetjük, hogy a világmindenségben egy­mástól mérhetetlen, esetleg több ezer fényévnyi távolságban, igen­is léteznek az értelmes élőlények „szigetei”. A fantáziától a tudományig Valószínű, hogy a más bolygó­kon levő civilizációik nagy része máris előbbre van, mint a mi Föl­dünk civilizációja, amely volta­képpen még gyermekcipőben jár. Hadd emlékezjtessünk itt arra, hogy Galilei, tehát a modem csil­lagászati tudomány megalapítójá­nak kora óta mindössze 350 év telt el, s az emberiség máris ott tart, hogy igájába hajtsa a termo­nukleáris energiát. Mi következik ezután? Lehetsé­ges-e, hogy valamilyen kapcsola­tot teremtsünk az egyelőre szá­munkra ismeretlen, távoli értel­mes lényekkel? Talán fölösleges mondani, hogy milyen hatalmas lendületet adna a tudomány, a kultúra fejlődésé­nek, ha sikerülne kapcsolatba lép­ni ezekkel a fejlett civilizációk­kal. A fantasztikus regények e kedvelt témája napjainkban már objektív tudományos elemzés tár­gya. Azt hihetnék, hogy a kapcsolat- teremtés legtermészetesebb mód­ja, hogy űrhajósokat küldjünk az ismeretlen élőlényekhez. Sokat ír­tak már az úgynevezett fotonra­kétákról, amelyek csaknem a fény sebességével tennék meg a csillagok közötti távolságokat, úgy, hogy utasaik — egyfajta spe. ciális relativitás, elv hatására — nem is öregednének közben. Saj­nos azonban, a sugárhajtásos el­ven alapuló repülő-alkalmatossá­gok lehetőségeinek, a csillagközi utazások részleteinek tüzetesebb vizsgálata sokkal kisebb remé­nyekre jogosít fel bennünket. Két­ségtelen, hogy a rakéták fontos kutatási eszközt jelentenek, és le­hetővé teszik az ember számára, hogy megközelítse „legközelebbi szomszédainkat” — a naprendsze­ren és környékén belül. Távolab­bi utazásokra, csillagközi túrákra azonban minden valószínűség szerint alkalmatlanok. Minden kor hajlamos volt arra, hogy túl­becsülje saját technikai vívmá­nyait. Gondoljunk csak arra, hogy a XIX. században arról vi­tatkoztak, hogyan lehetne közön­séges tüzérségi ágyú segítségével felrepülni a Holdba, Nos, meg­győződésünk szerint, a mi ese­tünkben valami hasonló történik, amikor a rakétában rejlő lehető­ségekről van szó. Csillagközi összeköttetés Kétségtelen, hogy a csillagközi összeköttetés egészen más jellegű lesz, mint a bolygóközi. Az össze­köttetés egyik lehetséges formájá­ról már most is határozott véle­ményt alkothatunk. A modem rádiófizika révén tíz fényévnyi távolságba biztonsá­gos rádióösszeköttetést lehet meg­valósítani. Tudni kell, hogy nagy­jából hasonló távolságra feksze­nek tőlünk a hozzánk legközelebbi csillagok. Már el is hangzott a ja­vaslat, hogy a velük való rádió­összeköttetés hullámhossza 21 centiméteres legyen. Ez egyfajta természetes szabvány. Ugyanis a hidrogén, a világmindenségben leginkább elterjedt elem, e hul­lámhosszon bocsát ki rádióhullá­mokat. Az Egyesült Államokban még arra is kísérletet tettek, hogy a Naphoz hasonló és hozzánk leg­közelebbi csillagokról jövő mes­terséges rádiójeleket felfogják. A kísérlet azonban nem sikerült, mert annak valószínűsége már eleve túlságosan csekély volt. Lehetséges ugyanis, hogy a hoz­zánk legközelebb eső civilizációk tőlünk sokkal nagyobb, több száz fényévnyi távolságra vannak. Ez esetben pedig a mesterséges rá­diójelek felfogása sokkal nehe­zebb, hiszen nem tudhatjuk előre, hogy a sok százezer, többé-ke- vésbé egyformán halvány kis csil­lag közül melyiknek a környé­kén lehet értelmes élet, viszont az, hogy a lehetséges „rádióadók” ilyen roppantul nagy számát fi­gyeljük meg egyidejűleg, az csak­nem lehetetlen. Honnan jönnek a rádióhullámok? Ebben a bonyolult helyzetben igen érdekes és bátor elgondolás­sal állt elő Nyikolaj Kardasev fiatal szovjet rádiócsillagász. El­képzelésének lényege a követke­ző: feltehető, hogy egyes civilizá­ciók előbbre vannak a fejlődés­ben, mint a mienk. Például ked­vükre rendelkeznek olyan ener­giaforrásokkal, amelyek ereje megközelíti saját napjuk sugár­zását, ami pedig az emberiség ál­tal termelt energia teljesítményé­nek sok-sok tízezermilliárdszoro- sa. Ha ezek a civilizációk az álta­luk felhasznált energia kis töredé­két kódolásra használják fel, vagyis arra, hogy bizonyos infor­mációt tartalmazó rádiójeleket ad­janak le, úgy ezeket a jdlzéseket nemcsak Tejút-rendszerünk bár­mely pontján lehet felfogni, ha­nem akkor is, ha azok a jelzések más, de közeli Tej út -rendszerek­ről valók. Kardasev elgondolása szerint egyáltalán nem kötelező, hogy a mesterséges rádiójelzések vala­mely adott hullámhosszon, példá­ul 21 centiméteresen érkezzenek. A skála ennél sokkal szélesebb le­het. Természetesen csak külön program alapján folyó, rendkívül alapos megfigyelések nyomán jut­hatunk el annak megállapításá­hoz, hogy a felfogott rádióhullá­mok természetes eredetűek-e, avagy mesterségesek. Ioszif Sklovszkij Hl/U|f|lfc4P6 Férjek Mulatságos, vidám jugoszláv film, némi tanulsággal fűsze­rezve. (Bemutatja a dombegyházi Dózsa mozi szeptember 17— 18-ig.) MOZI SZEPTEMBER 17. Békési Bástya: özvegy menyasszo­nyok. Békéscsabai Brigád: A gyilkos és a lány. Békéscsabai Szabadság: Az országúti kaland. Békéscsabai Terv: Magánélet. Gyomai Szabadság: Szaka­dék. Gyulai Petőfi: Jánosik I., n., Me­zőkovácsházi Vörös Október: Farka­sok közt védtelen. Orosházi Partizán: Morál—1963. Sarkadi Petőfi: A harma­dik rakéta. Szarvasi Táncsics: A leg­lassúbb vonat. Szeghalmi Ady: Majd­nem baleset. A színház műsora .. Szeptember 17-én, 19.30-kor, Kardos- kúton: VÁNDORDIÁK Szeptember TM&n, 19.30-kor, Füzes- gyarmaton: KAMÉLIAS HÖLGY A ív műsora szeptember 17-én, csütörtökön 17.10 Kémia. (Alt. gimn. és levelező ta­gozat I. oszt.). Az anyag szerkezetéről. (Szept. 13-i adás ism.). Előadó dr. Pais István. 17.40 Hírek. 17.45 Bagolyvár. (6—9 éveseknek!) 1. Jóbarát a kosár­ban, 2. Kutyavásár (jelenet). 18.10 Csak egy kicsivel jobban..; Közvetítés a Technika Házából. Riporter: Megyeri Károly. 18.40 A jövő hét műsora. 18.55 Telesport. 19.20 Esti mese. 19.30 Tv- híradó. 19.45 Hajnali levél. Magyarul beszélő olasz film. (14 éven felüliek­nek!). 21.20 Ma este Lengyel József de­dikál... 21.30 Magyar kórusmuzsika. A Magyar Rádió és Televízió énekkará­nak hangversenye a rádió 22-es stúdió­jából. 22.05 A Mágyar Hirdető műsora; 22J15 Tv-híradó — 2. kiadás. Félezer olvasó a dévaványaí ifjúsági könyvtárban A dévaványaí ifjúsági könyvtár a járás egyik legjobb ilyen intéz­ménye. Olvasóinak száma és ezzel hatóköre egyenletesen növekszik, jó a kapcsolata az iskolákkal, új és vonzó közös szórakozási formá­kat keres és talál a könyvtár fia­tal vezetője, Borsós Béláné. A gyermekek között nagy sikere van a dia-délutánoknak, a legki­sebbek pedig a meseórákat ked­velik elsősorban. Már hagyomány, hogy ezeket hetenként, a szerdai napokon rendezik meg, ilyenkor szinte zsúfolásig megtelik a kis helyiség. Ebben az évben, szeptember 1­Az olvasó írja: Miért nem kezdődött meg a tanév a sarkadi zeneiskolában? Több sarkadi szülő nevében pa­naszt emelünk a sarkadi járási kul- túrházban működő zeneiskola tan­évkezdésének elmaradása miatt. A gyulai, csabai és más zeneisko­lákban a tanítás már megkezdő­dött, nálunk is több éven át min­den szeptember 15-én. Most arról értesültünk, hogy csak október elsején nyílik meg, gyermekeink így a közel három és fél hónapos „vakáció” alatt sokat felejtenek. Mi kétszeres, sőt háromszoros tandíjat fizetünk az állami zene­iskolákhoz viszonyítva. Elvár­nánk, hogy az illetékesek arra tö­rekedjenek, hogy minél több időn át tanuljanak gyermekeink; 9 hó­nap alatt nehéz lesz tíz hónap anyagát elsajátítaniuk. Maradunk tisztelettel: Sarkadi szülők. ig 499 olvasó iratkozott be, és ed­dig 13 120 kötetet kölcsönöztek. A legforgalmasabb napokon — ked­den, csütörtökön és pénteken — általában 25—30 ifjú olvasó je­lentkezik a könyvtárban könyv­cserére, de a kevésbé forgalmas hétfőn és szombaton is 15—20 a kölcsönzők száma. —» Most, a tanév kezdetével egy- időben a legodaadóbb könyvtári tagok a könyvtár vezetőjének ösz­tönzésére „Hozz magaddal egy új olvasót [’’-mozgalmat indítottak, melynek eredményei már mutat­koznak. Az egyik úttörőőrs azt tervezi, hogy közvetlenül is részt kér majd az ifjúsági könyvtár munkájából, és rendszeresen se­gítenek a könyvek rendezésében, javításában és a délutáni közös foglalkozásokon. A könyvtár könyvállománya ál­landóan gazdagodik; a közelmúlt­ban is 121 kötet új könyvet kap­tak, és szeptember 4-én, pénteken délután iratkozott be az ötszáza­dik olvasó: Kazai Emília, aki első kölcsönzésekor verseskönyveket vitt haza olvasni. A dévaványai ifjúsági könyvtár további fejlődését kicsiny helyisége máris gátolja. Értesülésünk sze­rint azonban többször szó esett már arról, hogy tágasabb otthont kap, melyet eddigi eredményei alapján is teljes mértékben meg­érdemelne.

Next

/
Oldalképek
Tartalom