Petőfi Népe, 1994. március (49. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-30 / 75. szám
10 Tisztelt Szerkesztőség! 1994. március 30., szerda Kedvező hír Sárik Lajosné Tiszasasról fordult az olvasószolgálathoz: nagyon meg van elégedve az újsággal, de sajnos, nem tudja megfizetni a megyén kívüli, postaköltséggel növelt előfizetési díjat. Előfizetőnknek egy jó hírrel szolgálhatunk. Ugyanis a Szolnoki Néplap kézbesítői" hálózata vállalta, hogy eljuttatja a Petőfi Népét, a postaköltség felszámítása nélkül. Köszönet a Néplap munkatársainak. Rittgaszer József Agasegyházáról az újra induló Szerencsekerék játékunk hírére egy javaslattal fordult hozzánk: egy fődíj helyett sok kisebb értékűt jobbnak tartana. A vélemények itt is megoszlanak. Sok előfizetőnk éppen a fődíj reményében játszik, mások a kisebb nyereményeket részesítik előnyben, mert nagyobb esélyt látnak a nyerésre. Mindkét álláspontot igyekszünk figyelembe venni, ezért a szombaton induló játékunk főnyereménye egy tíznapos floridai nyaralás, mellette négy darab 10 ezer forintos, egy darab 5 ezer forintos nyeremény talál gazdára, továbbá 494-en nyerhetnek még ajándékot (egy évvel ezelőtt összesen 400 nyereményt sorsoltunk ki). H. András Kecskemétről telefonált: meglepődve és érdeklődéssel fogadta a Petőfi Népe telefonos közvélemény-kutatását. Ilyet egyszer Németországban tapasztalt. Örülünk, hogy elmondta véleményét a lapról és mindenkinek köszönjük az együttműködést, akit telefonon megkerestünk. Bajáról többen kérdezték: kitöltötték és beküldték azt a levelet, amelyben az újság mutatványszámait kérték. Mikor kapják meg? Április elején egy hétig küldjük a lapot mindazoknak, akik szeretnék megismerni és a reggeli mellett olvasni. Várjuk észrevételeiket, kérdéseiket a 76/481-391-es telefonon, levélben vagy személyesen: Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Elégedett vagyok Kérem Önöket, hogy az alábbi rövid köszönetemet a Petőfi Népében tegyék közzé. Én is rendeltem egy postaládát, amit nagy örömömre meg is küldtek a lakásomra. Köszönetéin fejezem ki először is Önöknek a segítségért, és Ivancsov Ferenc helvéciai hírlapkézbesítőnek, aki fáradságot félre téve dolgozik. Nem tudok olyan korán felébredni, hogy kedvenc napilapom ne lenne a postaládámban. Eddig nem voltam előfizetőjük, de most már előre mindig kifizetem, elégedett vagyok lapjuk tartalmával, felüdülést jelent nekem. Munkájukhoz sok sikert kívánok azoknak, akik már hajnalban az otthonokba viszik a Petőfi Népét. Ivancsov Ferencnek külön köszönjük ezt minden új előfizető nevében. özv. Földi Józsefné Helvécia Gazdasági dűlő 26/c BENZINKÚT ÉS KÖZLEKEDÉSI LÁMPA Forgalomtorlódás engedéllyel? (Olvasónk levelet írt a kecskeméti polgármesternek címezve. Tekintettel arra, hogy fontos közérdekről van szó, a levelet szerkesztőségünkhöz is eljuttatta.) Tisztelt Polgármester Úr! Kecskeméten, az új benzinkútnál felszerelt közúti jelzőlámpák üzembehelyezésével sikerült az Izsáki út forgalmának teljes megbénítása. A jobboldali sávból történő balra fordulás engedélyezése állandó balesetforrást eredményez. A benzinkút előtti, balra fordulást tiltó piros lámpajelzésre ugyanis — napszaktól függően — az Izsáki út teljes hosszában, egészen a fedett uszodáig torlódás keletkezik, s éppen a torlódás miatt a felszaporodott gépkocsik, lépésben haladva ontják a benzingőzt a kórházban fekvő betegekre és a környéken lakókra egyaránt. A jelzőlámpák üzembehelyezésése következtében kialakult botrányos jellegű forgalomtorlódást 1994. március 23-án 17 órakor amatőrkamerával felvett képsorokkal kívánságra bemutathatjuk. A fentiek alapján, a hatósági engedéllyel felszerelt, a közúti forgalmat bizonyíthatóan akadályozó közúti jelzőlámpák üzembentartása ellen tiltakozunk, s kérjük a benzinkút előtti balra fordulást szabályozó jelzőlámpák azonnali kikapcsolását, majd az Izsáki út forgalmi rendjének eredeti állapotban történő visszaállítását. Az Izsáki úton naponta számtalanszor közlekedő buszok, teher- és személyautók vezetői számára érthetetlen, hogy a Hullám vendéglőnél felszerelt közúti jelzőlámpáktól számított 100 méteren belül mi késztette az önkormányzatot egy újabb balesetveszélyt is jelentő közúti jelzőlámpasor felszerelésének engedélyezésére? A közvélemény szerint az ilyen, nyilvánvalóan közérdeket sértő hatósági engedély kiadására még az „átkosban” sem volt példa. Köztudott, hogy a kórház és a környéken lakók tiltakozása ellenére, a „tájba illő” benzinkút telepítését a város képviselő-testülete is megszavazta. A képviselő-testület mentségére hozható fel, hogy a képviselők a kézhez kapott előterjesztésből nem látták, nem láthatták előre, hogy egy forgalmi csőd kialakításához adják hozzájárulásukat. A képviselő-testületi hozzájárulás azonban nem menti az engedélyeztetést megelőző helyszíni bejárások résztvevőinek felelősségét. A közreműködők felelőssége mellett sajnos, a Polgármester úr vezette önkormányzat felelőssége is megállapítható. Közöljük továbbá, hogy az Izsáki úton naponta közlekedők, az alsószéktói, a petőfivárosi és a környéken lakó gépkocsitulajdonosok képviseletében, a közúti jelzőlámpák felszerelésére kiadott hatósági engedélyek visszavonása érdekében a köztársasági megbízott Bács-Kiskun megyei hivatalához fordulunk, s egyidejűleg megkeressük Rajkai Zsolt közlekedési államtitkár urat, hogy a hatósági engedéllyel üzembehelyezett, a közúti közlekedést bizonyíthatóan akadályozó forgalomszabályozás törvényességi felülvizsgálatát elrendelni szíveskedjen. Dr. Borbély Lajos Kecskemét, Énekes u. 16. KIVIZSGÁLTA A BIZTOSÍTÓ A kérés nem teljesíthető A Petőfi Népe február 23-ai számában jelent meg D.I. Kecskemét aláírással egy olvasói levél, amely a kötelező gépjárműfelelősség-biztosítási díjvisszatérítéssel kapcsolatban tesz fel kérdéseket, kifogásolva, hogy még mindig nem kapta meg az összeget. Reméljük az alábbi válasz, ha nem is megnyugtató, de kielégítő lesz olvasónknak.__ Az ügyet kivizsgáltattam és az alábbiakról tájékoztattam D. I. Kecskemét, Alsószéktó 99. szám alatti olvasójukat. Nevezett a Kecskeméti Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala Népjóléti Irodája által hozott határozat szerint a Társaságunknál felelősségbiztosítási szerződéssel rendelkező gépjárművére támogatásra jogosúltságot nem kapott. Ezért levelében írt reklamációja megalapozatlan volt. Áz ügy kivizsgálása után tájékoztatom Önt, hogy kérelmét nem tudom teljesíteni, mivel a beküldött ügyirat szerint Önnek az APE-917 forgalmi rendszámú gépkocsira adták ki a támogatási jogosultságot, amely az 1993 június 1-jétől 1993. szeptember 17-e közötti időszakra szólt. A Hungária Biztosító Rt.-nél viszont On az AJU-779 forgalmi rendszámú gépkocsira rendelkezett., kötelező, gépjárműfelelősség-biztosítással, melyet 1993. június 22-én kötött és eladás címén 1993. szeptember 7-én felmondott. A vizsgálat során felvettem a kapcsolatot a polgármesteri hivatal népjóléti irodájával, ahol közölték, hogy az Ön nagymamája az AJU-779 forgalmirendszámú gépkocsira nem kapott támogatást, tehát intézményünk felé jogtalan a reklamációja. Készséggel álltam rendelkezésére. Tisztelettel: Dr. Herold József Hungária Biztosító Rt. megyei igazgató Az igaziak segítőkészek Március 24-én a Kiskunfélegyházáról 9.30-kor induló autóbusszal utaztam a Félegyháza-Bugac járaton a Gazdakörnél lévő megállóig szüléimhez. A vezető mögött jutott hely számomra, hathónapos gyermekemmel, babakocsival és a szokásos nagy bevásárlótáskákkal felpakolva. Sűrűn utazok ezen a járaton, soha semmi problémám nem volt, de most ez a buszvezető emberségből levizsgázott előttem. A Gazdakör-megálló előtt megkértem a buszvezetőt, legyen szíves az első ajtót kinyitni, mivel a leszállásom nagyon nehézkes a hátsó ajtónál gyerekkel, babakocsival és a táskákkal. A buszvezető mereven elutasította kérésemet és olyan helyzetbe kerültem, hogy majdnem szégyelltem magam. Gondolom, váltóvezető lehetett az illető, mert ezen a vonalon még nem láttam. Ugyanis az igazi autóbuszvezetők nagyon készségesek, adódott olyan helyzet, hogy segítettek is a leszállásnál. Tisztelt autóbuszvezető úr! Nem tudom, családos ember-e, szokott-e utazni, amikor nem vezet, s került-e már ilyen helyzetbe? Nem kívánom Önnek. Ebben az esetben érthetetlen a magatartása, hiszen az első és a hátsó ajtó nyitógombja körülbelül két centire van egymástól. Nehezére esett volna két centiméterrel arrébb nyúlni? Nem hiszem... Dinnyésné Bóres Emőke Kiskunfélegyháza Zrínyi u. 32. Az ember szinte fél tőle Nem vagyok embergyfilölő. Amennyire csak lehet, igyekszem a másságot is tolerálni, de amikor valaki a munkakörében flegma, gúnyos, azt nehezen viselem el. A kecskeméti távolsági buszpályaudvar információs irodájának 40 év körüli dolgozóját — szerintem — sajnos, a fenti negatív tulajdonságok jellemzik munkavégzése közben. Az utas szinte fél megkérdezni tőle valamit, a szavai úgyszólván kopognak az ember bőrén, idegeiben. Nem akarok mások nevében is beszélni, de ugyanezt hallottam több embertől. Előfordult, hogy vidáman beszélgetett mással, miközben csak úgy mellékesen — mintha szívességből tenné — nézi meg a menetrendet, így a kérdezőnek kétségei támadnak afelől, hogy a busz valóban akkor indul-e, amikor ő mondja. Munkaköri felettesei miért nem tudatosítják vele, hogy ő az utasokért van abban a munkakörben? Bizonyára azért, mert még senki nem tette szóvá. Tóth Endréné Kecskemét, Sólyom u. 14. Telefonvonal Még februárban közöltük Szabó László Kecskemét, Szérűskert utca 5. szám alatti olvasónk panaszos levelét arról, hogy tizennégy évvel ezelőtt adta be telefonkérelmét és azóta is hiába várja, hogy igényét kielégítsék. Természetesen nem érti, miért ez a hosszú várakozási idő, és azt kérdezte, vajon mikorra számíthat arra, hogy egyszer nála is megszólal a telefon. Olvasónknak levélben válaszolt a MATÁV Rt. megyei üzemének vezetője. Szerkesztőségünk megkapta a levél másolatát, melyet az alábbiakban közlünk. Tisztelt Szabó László! Á Petőfi Népe 1994. február 16-ai számában Tizennégy éve várok címmel megjelent levele alapján kérelmének teljesítési lehetőségét megvizsgáltam. Tájékoztatom, hogy a 12/1991-es Kormányrendelet értelmében a bekapcsolásokat kizárólag időrendi sorrendben végezhetjük. E rendelet írja elő azt is, hogy a magánigényeket az áthelyezési kérelmek megelőzik. Az ön teljesítési sorszáma ennek figyelembevételével jelenleg a hetedik. Tehát az önt megelőző hat igénnyel együtt oldható meg az Ön állomásbekapcsolása. Sajnos, a lakásához legközelebb eső műszaki egységen ennyi szabad érpár nem áll rendelkezésre. Ennek a területnek a fejlesztése előreláthatóan világbanki hitelből történik, várhatóan 1995-ben. Gyenes Géza üzemvezető Baján kell, Mohácson nem Mélységes felháborodásomnak kívánok hangot adni. Kárpótlási igényem benyújtásához csatolni kellett anyakönyvi kivonatokat is. Ezek egyik részét a bajai, másik részét a mohácsi anyakönyvi hivatalban kellett beszereznem. Mohácson ezen kivonatok illetékmentesek voltak, a kivonatokon szó szerint ez olvasható: Kárpótlásért illetékmentes. Legnagyobb meglepetésemre Baján 500 forintos illetékbélyeget kértek. Szóvá tettem, hogy Mohácson nem kellett illetéket leróni, miért kell Baján? Erre a válasz az volt, hogy Mohácson nem jól ismerik az illetékekkel kapcsolatos, ide vonatkozó rendeletet. Rögtön felvetődött bennem, hátha a bajaiak alkalmazzák tévesen a rendeletet. Ezt szóban már nem mertem mondani, tartottam az esetleges sértő kioktatástól. Nem volt mit tennem — kárpótlási igényemtől nem szeretnék elesni —, kénytelen voltam két darab 500 forintos illetékbélyeget megvenni. A kérdésem az, melyik hivatalnak lehet hinni, a mohácsinak vagy a bajainak? Vagy ne ugráljak, örüljek annak, hogy Mohácson a három kivonatért nem kellett 1500 forintért illetékbélyeget vennem? De mi van akkor, ha mégis illetékmentes ilyen esetben a kivonat, miként kapom vissza a pénzemet a bajai hivataltól? Matheiz István Baja, Szabadság u. 71. Alattomos haszonszerzés Tanulságos esetet szeretnék a bajai vásárlók figyelmébe ajánlani. Ami velem történt a bajai kórház Rókus utcai gyümölcspavilonjában március 17-én, az rontja az udvarias, becsületes kereskedők jó hírét is. Pedig, hála Istennek, többen vannak a jók, mint az ehhez hasonlók. Az említett napon narancsot vásároltam, majd banánt is kértem az említett pavilonban. Mivel a banán nem volt kitéve, az eladó a pult mögött — nem láthatóan — gyorsan egy másik, színes zacskóba tette a gyümölcsöt. Amikor a kórházban ki akartam venni, hogy odaadjam a betegnek, folyós, rothadásnak indult, élvezhetetlen banánt találtam a zacskóban. Nagyon kellemetlen volt. Kedveskedni akartam és szégyenemben majdnem elsüllyedtem. Ezért volt hát a nagy igyekezet a két zacskóval! Alattomosan jól becsaptak. Másnap visszavittem, s próbáltam diszkréten reklamálni, hogy mások ne hallják. Ám a tulajdonos — eladó — hölgy minősíthetetlen hangnemben kiabált velem. Letagadta, hogy neki ilyen banánja volt, s elküldött a... Megint nekem kellett szégyenkeznem. A hibás, nem elsőosztályú árut is el kell adni, de nem 120 forintért, hanem leértékelve. S ha már nem adott helyette másikat, legalább elnézést kért volna. Két banánért 61 forintot fizettem. Kidobtam a pénzem. Ezután csak ott vásárolok, ahol én választhatok, ahol udvariasak, ahogy ez a jó kereskedőkhöz illik. Nem minden a haszonszerzés, a jó hírnév is fontos. T.-né K.J. Baja (Név és cím a szerk.-ben.) Véleményem a kezességről A március 23-ai lapszámban megjelent Kezesség! című cikkhez szeretnék hozzászólni röviden. Kérem, tegyék közzé az újságban, hogy az adósok szánjanak már magukba egy kicsit. Mert ha nem volna a kezes, hogy jutnának OTP-hitelhez? Sehogy. Sajnos, a mai világban sok olyan elkeseredett ember van, akik szívességből kezességet vállalnak a másiknak, gondolván, hogy az illetőben megbízhat, fizeti majd a tartozását. Ezzel szemben sajnos, sok olyan ember van, aki kihasználva a lehetőséget, átveri a másikat, megkapja a pénzt és elfelejt fizetni. Én is hasonló cipőben járok, mint az előző panaszos. Kezességet vállaltam egy illetőnek, de már három éve nem fizeti az OTP-jét. S ezt nemcsak velem csinálta meg, hanem rajtam kívül még hat emberrel. Áz ilyen ember már rács mögé való, nem a rendesek közé! NAPJAINK HUMORÁBÓL Ugyanakkor megjegyzem, az OTP helyében én nem a kezeseket piszkálnám elsősorban, hanem elárvereztetném az adós házát vagy ingóságait. Nem a kezesen kellene fennakadni. Az nem válasz, hogy miért vállalt kezességet? K.-né Kunfehértó (Megértjük olvasónk indulatát, hiszen rajta kívül bizonyára sokan járnak hasonló „cipőben”. A kezesség intézményét azonban éppen azért találták ki, hogy a kölcsönadó biztos legyen a viszszafizetést illetően. Ahhoz, hogy ez változzon, módosítani kellene a törvényt. Addig azonban, mielőtt valaki aláírná a kezességről szóló nyilatkozatot, nem árt, ha elolvassa az azon szereplő tudnivalókat. Persze tudjuk, hogy az ember —főleg ha régi ismerősről van szó — elsősorban nem arra gondol, hogy becsapják. Sajnos, azonban erre is gondolni kell.) Ne tegyék! Közeleg a húsvét. Az elmúlt évekhez hasonlóan, bizonyára sokan vásárolnának az ünnepre gyermeküknek élő kisnyulat, kiscsirkét. Hozzájuk fordulok azzal a kéréssel, ne tegyék! Mert ha arra gondolok, hogy a kis állatok lakótelepeken, a kukákban végzik szerencsétlen életüket, a sajnálattól és a szánalomtól szinte a szívem is megszakad. Szeressék annyira ezeket a kis állatokat, hogy inkább ne vegyék meg őket, hadd éljenek tovább természetes környezetükben. Ne mutassanak ilyen borzalmas példát gyermekeiknek, hogy az ünnep elmúltával a szeretett állatot kidobják. Amikor megveszik őket, úgyis nyilvánvaló, és előre látható, hogy lakótelepi lakásban nem tarthatók. Kétes értékű szeretet ez számomra. Mert a megunt tárgyainkat ki lehet dobni, de élő állattal tenni szörnyűség, szerintem megbocsájthatatlan bűn! J. Gyöngyvér Kecskemét
