Petőfi Népe, 1994. március (49. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-30 / 75. szám
1994. március 30., szerda Tisztelt Szerkesztőség! ll Kedves Olvasóink! Természetesnek vesszük, hogy aki levelével hozzánk fordul, annak nagyon fontos az az ügy, amelyet megír. Újra szeretnénk azonban hangsúlyozni, hogy névtelen levelekkel nem tudunk foglalkozni, és bizony az utóbbi időben újra több ilyen küldemény érkezik szerkesztőségünkhöz. Egyik kecskeméti olvasónk például arról ír — névtelenül — hogy a város központjában olyan valaki kapott lakást, akinek több lakása, sőt háza is van. Kéri intézkedésünket, illetve a kivizsgálást. Ugyancsak több olyan levél van a szerkesztő asztalán, amelyben a névvel, címmel szereplő feladó köszönetét mond egy-egy kórház orvosainak, amiért meggyógyították. Az izsáki Szegedi Anita például a megyei kórházban dolgozó dr. Horváth Zsolt orvosnak, Kohl Józsefné, bajai olvasónk pedig az ottani kórház II. számú belosztályán dolgozóknak köszöni amit érte, illetve a férjéért tettek. Kérésüknek csak ebben a formában tudunk eleget tenni. Várjuk további leveleiket. A szerk. MI LESZ A BETEGEKKELL? Az uszoda zárva tart! — Uram! Már nem tudok hová fordulni. Kénytelen vagyok a nyilvánosságot igénybe venni. Nem kizárólag egyéni ügyről van szó, sokan járunk hasonló cipőben. Mert ami mostanában a kecskeméti uszodával történik, az több, mint felháborító. Egészségügyi okokból rendszeresen kellene az uszodába járnom, de egyszerűen képtelen vagyok erre. Nem azért, mert olyan sok dolgom van, hanem azért, mert amikor nyitva van az uszoda, akkor a hozzám hasonló, tehát beteg ember azért nem tud a vízhez férkőzni, mert vagy edzést tartanak a nagymedencében, vagy verseny van. Maradna tehát az ünnepnap. Csakhogy ünnepen az uszoda bezár. — Ebben az évben még nem tudtam olyan napot választani, amikor zavartalanul úszhattam volna a nagymedencében. Legutóbb például március 15-ike kínálkozott ilyen alkalomnak, de kiderült, hogy ezen a napon is bezárták az uszodát. — Hangsúlyozom, nem egyedül az én gondom ez, mert tudván tudom, hogy vidékről is — ugyancsak egészségügyi okokból, tehát orvosi javaslatra — utaznak Kecskemétre, de csak itt tudják meg, hogy esetleg az uszoda zárva tart, vagy éppen nagyszabású verseny folyik a medencében, esetleg edzést tartanak. — Mostani felháborodásomat az váltotta ki, hogy megtudtam: április első három napján, tekintettel a húsvéti ünnepekre, ugyancsak zárva lesz az uszoda. Pedig éppen ezek a napok lettek volna alkalmasak arra, hogy kimenjek, esetleg a családdal együtt, de úgy látom, erről ismét le kell mondanom. Miért csinálják ezt? Persze, előre tudom a választ: hétközben mindig nyitva tart, menjünk akkor. Nem győzöm azonban hangsúlyozni, hogy beteg embernek ilyenkor egyszerűen képtelenség erre vállalkozni. Az egészségesek ugyanis megtöltik a medencét, arról nem is beszélve, hogy sokan közülünk dolgoznak, és nem tehetik szabaddá magukat bármikor. — El kellene dönteni, hogy ez a kecskeméti uszoda sportuszoda, vagy az egész város lakosságának egészségét szolgáló létesítmény. Ha az előbbi, akkor hová menjen aki nem sportol? Ha az utóbbi, ákkor még a sportolók is „elférnének”, okos időbeosztással. Szerintem ezt az utóbbit kellene választani. Ez egyébként hosszú évekig így volt, az uszoda megnyitásától egészen a közelmúltig. Elmondta: K. M.-né (Név és dm a szerk.-ben) Leváltják az öreg fakat Március 16-án a Fogadóóra című rovatukban Kártevő fák címmel újságcikk jelent meg, melyben özvegy Pápai Ferencné kifogásolja, hogy a Kecskemét, Vak-Bottyán utca 21. szám előtt lévő fát a Mérnöki és Környezetgazdálkodási Iroda ígérete ellenére nem vágatta ki. A város faállománya különösen a Kiskörúton belüli területen kiöregedőben van, így a faleváltás ütemesen indokolt. A városnak nem lehet célja, hogy ezt a munkát egyszerre végezze, tekintettel arra, hogy a környezetvédelmi egyensúly biztosítása is a feladata. A Vak-botytyán utca faleváltását 1991-től fontos feladatnak tekintjük, s Nem lehet Régi ismerősünk a szerkesztőségben Gusztonyi bácsi Kunfehértóról. A frontot megjárta, mondja fél tüdővel zihálva, de nem tud, és nem is akar belenyugodni az elmúlt évtizedek alatt őt ért igazságtalanságokba. Annak idején kis birtokát betagosították, s a cserébe kapott föld — bár megfelelt volna — a vadászterület közelében sorra szülte a máig tartó gondokat. Útjában volt a vadászoknak, a csörtető vadaknak. Több éven át pusztították a gondosan megművelt területét, a betakarításra váró termését. Gusztonyi bácsi pedig pörlekedett, kártérítést követelt. Ha hangoskodott, hát megoldották a gondját, újabbra cserélték a földjét. Igaz, ezt olyan messzire jelölték ki, hogy a nagybeteg ember, ereje fogytán kimenni is alig bírt, nemhogy megművelni. De immáron apellálni nem lehetett, 1993-ban terveztük a megvalósítást. Azonban 1993. őszére ismertté vált, hogy olyan feladattal állunk szemben, melynek szakszerű megvalósítása komoly burkolat-helyreállítást is igényel. A szükséges faleváltási terv elkészült és 850 ezer forint értékben megbízást adtunk 1994. tavaszán a faleváltásra a Városgazdasági Kft.-nek. Ez a kivitelezési összeg is bizonyítja, hogy a városban milyen nagyságrendű feladattal kell számolnunk azért, hogy a faleváltások a többi utcában is szakszerűen megvalósulhassanak. A jegyző megbízásából: Dr. Hajnal Lajosné városi főkertész, Kecskemét kárpótolni? csak lenyelni a nagy gombócot. Most, a nagy politikai fordulópontjöttén azt hitte Gusztonyi bácsi, a kárpótlásokkal elérkezett az ő ideje is. Majd ő leckéztetheti meg azokat, akik annyi borsot törtek az orra alá, de legfőképpen végre megfelelőre cserélheti a többszörösen elcserélt földjét. Ámde Gusztonyi bácsi úgy járt, mint az egyszeri legény a vásárban, a sok cserével nincs szerencséje. Az ő gondja nem fért bele a földrendezésbe, az ő esetében nem volt kárpótolnivaló. Bárhová fordult eddig, ugyanazt a választ kapta: széttárt kezeket fejcsóválással. Sőt néha már úgy véli, majmot csinálnak belőle. Ő maga váltig állítja, a jóakarat hibádzik, nem a jogszabály. Csakhogy bármennyire szükségünk lenne rá, Gusztonyi bácsi, a jóakaratot végrehajtatni nem lehet. Hajós Terézia Másutt is gond az illegális szemétlerakás Tisztelt Murányi doktor! A Segíts magadon, az Isten is megsegít című levelében leírtakkal maximálisan egyetértek és segítő szándékomról szeretném biztosítani. (P. N. 1994. március 9., 11. oldal.) A vázolt probléma nemcsak az önök kerületében létezik, hanem a Széchenyiváros 6. és 7. kerülete mögötti, ugyancsak a volt városi tanács által kisajátított területeken is. Az önkormányzat itt belátható időn belül (5-10-15 év) anyagi helyzete miatt semmilyen építkezést nem fog — mert nem tud —- megvalósítani. Tehát az üresen maradt területek továbbra is illegális szemétlerakóhelyek lesznek. Ezek megszüntetésére az önkormányzat képviselő-testülete elé több mint egy évvel ezelőtt azt a javaslatot tettem, hogy e „gazdátlan” részeket a környékbeli lakók igényei szereint osszuk fel 200-300 négyzetméter területű hobbitelkekre, melyeknek a bérlői jogát pályázat vagy sorsolás útján nyernék el a jelentkezők. E telkeken a bérlőkké vált személyek a saját belátásuk szerint növénytermesztéssel, kertészkedéssel foglalkozhatnának. Ipari tevékenység, állattartás kizárva! Az önkormányzat ezt a területet ingyen juttatná a bérlőknek azzal a feltétellel, hogy az illegális szemétlerakóhelyet megszüntetik, a területet használatba veszik, azaz beültetik, gondozzák és a továbbiakban is gondoskodnak a rendeltetészszerű használatról. Amennyiben a bérlő nem ilyen célra használja vagy nem gondozza a területet, az önkormányzat soron kívül más jelentkezőnek átadhatja. Az önkormányzatnak természetesen továbbra is fennállna az a joga, hogy ha a területre szüksége van, azt bármikor, kártérítés nélkül, visszakérhesse a bérlőktől. Véleményem szerint ezzel számtalan problémát meg tudnánk oldani. Meg lehetne szűntetni az illegális szemétlerakást, környezetünk szebbé, gondozottabbá válna, piciny kisegítő gazdaságok működhetnének, ellátva az ott lakó családokat zöldséggel, gyümölccsel. Ezt a megoldást én tartósabbnak és előrelátóbbnak tekintem, mint azt, hogy minden sarokra őröket helyezzünk. Az önkormányzatnak is jó gazdaként kell bánni a tulajdonával. Az e területeken érdekeltté tett emberen munkája nemcsak saját hasznukra, hanem a környezetükben élők hasznára is válna. Épp ezért a gondolatot, az Ön észrevételével együtt, a közgyűlésen ismét képviselőtársaim elé terjesztem. Dr. Taraczközi István Kecskemét 6. sz. kér. önkormányzati képviselője Zsúfolt busz Gyakran jelennek meg az újságban a Kunság Volán járataival kapcsolatos megjegyzések. Mi rendszeresen utazunk a Kiskunhalasról 13 órakor induló autóbusszal, amely Pirtón, Soltvadkerten, Kiskőrösön és Kecelen át Kalocsáig közlekedik, munkanapokon. Ez a busz már nagyon régi, 15-20 éves lehet, teljesen kihasznált, nagyon sokan álldogálunk rajta helyhiány miatt. Szeretnénk megkérdezni a Kunság Volán vezetőjét, hogy erre a járatra tervezik-e nagyobb busz üzembe állítását? Ugyanakkor köszönetét szeretnénk mondani a sofőr úrnak, amiért mindig pontosan érkezik Soltvadkertre, Kiskőrösre, illetve Kalocsára, s hogy mindenkivel szemben nagyon rendes, becsületes. Tisztelettel Pirtó-Soltvadkert-Kiskőrös Kereskedelmi iskolásai Vasaló? Szekeres Jánosné városföldi olvasónk (Kossuth u. 55.) a közelmúltban vasalót vásárolt Kecskeméten, a Rákóczi úton lévő, háztartási gépeket forgalmazó Óceán nevű boltban, 1790 forintért. A vasalót az üzletben kipróbálták, meglangyosodott, otthon viszont már nem működött. Visszavitte az üzletbe, ahol megnézték és kicserélték hasonlóra. Sajnos, ez sem vált be, s a kedves vevő kénytelen volt a cserevasalót is visszavinni. Kérte az eladót, hadd fizessen rá, s adjanak neki használható készüléket. Az üzletben azonban nem alkudtak. Közölték, a KERMI-hez küldik az akaratos vasalót, ahonnan 4-6 hét múlva kapnak majd választ a kérdésre: valóban hibás-e a készülék? Szekeresné viszont nem várakozni, hanem vasalni szeretne, ezért visszakéri a pénzét. (S—) Árverést! A közelmúltban megjelent Kezesség című olvasói panaszhoz szeretnék hozzáfűzni néhány mondatot. 1991-ben Sz. J. és felesége kecskeméti lakosok felkérték az unokámat és barátját, hogy vállaljanak nekik kezességet, mert kölcsönt szeretnének felvenni. Ők jóhiszeműen eleget tettek a kérésnek, aláírták a kezespapírt. A fent nevezett személyek sajnos, azóta sem fizetik a törlesztőrészleteket, így „természetesen” a fizetési kötelezettség a kezesekre hárult. Az unokám most állás nélküli, számottevő jövedelme nincs, de ha kapna állást, a fizetésének 30 százalékát levonnának a béréből. Ezt a törvényt módosítani kell. Fizessen, aki felveszi a kölcsönt. Árverezzenek nála! Kérem, a nevemet lehetőleg ne közöljék az újságban. Ezt is lehet? Megszaporodtak Kecskeméten (is) az autószalonok. Ez persze nem baj, akinek van pénze, hadd vegye. De az már dühítő, hogy egyes ilyen szalonok tulajdonosai mit megengednek maguknak. Például régóta felháborodást vált ki a környéken, a Horváth Döme utcában a Gyulai—Dallos féle FIAT-autószalon környéke. Az eladásra szánt gépkocsikból ugyanis a város pénzén valamikor létesített füves területet használják, amely ma már nem füves, hanem kopár, tele gödörrel, buckával. A parknak szánt kis téren rendszeresen furikáznak, gyakran a járdán is közlekednek az üzlet autói, fittyet hányva minden esztétikai szempontra. Őket csak az autó, a bevétel érdekli. Hát már mindent megtehetnek az emberek, és senki nincs, aki szólna ezért? Név és cím a szerk.-ben. N. A.-né Kecskemét Az újságos pavilon előtt • Kérek egy Petőfi Népét. (Nyúl E. Gábor felv.) A másik fél véleménye kutyaügyben Tudom, a kutyaügyet lezárták, mégis zavarom Önöket, s ezért elnézést kérek, de úgy érzem, el kell mondanom a véleményemet. Én 23 éve vagyok előfizetője a Petőfi Népének, de így még nem bosszantott fel semmi az újságban, mint az utolsó levél, amit Szíjártó Sándomé írt a március 23-ai lapszámban. Engedtessék meg, hogy a másik fél is elmondhassa idevonatkozó véleményét. Valóban van kutyasétáltatásra kijelölt hely az Árpádvárosban, a játszótér mellett. Ugyanakkor az is igaz, hogy a sétáltatót valahogyan meg kell közelíteni, mert ölben nem minden kutyát lehet odavinni. Sajnos, ez a hely mindenre alkalmas, csak kutyasétáltatásra nem. A kiskutya ki tud bújni alatta, a nagy meg átugorja a 60 centiméter magas kerítést. A Tisztelt Szülők, akik a kutyaürülék láttán fel vannak háborodva, szó nélkül tűrik, hogy gyermekeik a kutyasétáltatóban futbalozzanak, s ha netán valaki kiküldi őket, háborognak. Talán ekkor nem fertőznek az ürülékek? Arra sem gondolt senki, hogy bizonyos időszakokban a különböző nemű kutyák nem zárhatók össze. Arról nem is szólva, hogy a különböző nagyságú kutyák sem fémek meg együtt. Az utóbbi időben elszaporodtak a túlméretes, betanított ebek, melyek a kiskutyákat megtámadják. Az a bizonyos kislapát és zacskó, amiről Szíjártó Sándomé írt, nálam van minden esetben, de a szeméttároló az Árpádvárosban ismeretlen. Ennek hiányában a zacskó tartalmával együtt kellene sétálni és keresni a megfelelő helyet. Az pedig nem a mi hibánk, hogy hol itt, hol ott vagyunk kénytelenek a kisebb kutyákkal sétálni, hanem azoké, akik nem tesznek semmit azért, hogy a méreten felüli, veszélyes kutyákat kitiltsák a közterületről. A szájkosár és a póráz is csak addig van rajtuk, míg a közterületfelügyelő a láthatáron van. Egyébként sokkal több veszélyt jelentenek a gyermekekre a járdákon száguldozó gépkocsik. Reggel, délben és délután a Kedves Szülő, hogy a gyermeke az iskola bejárata előtt szálljon ki a gépkocsiból, a Behajtani tilos! táblák ellenére úgy száguldoznak a játszóteret övező járdákon, hogy még a felnőttek is veszélyben vannak. Kérdés, mikor figyelnek fel erre? Majd ha egy kerékpározót vagy a bölcsődéből kiszaladó kisgyereket halálra gázolnak? Sz. F.-né Kecskemét, Árpádváros Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A FOGADÓÓRA Lehetetlen B. I.-től (Kecskemét, Fürdő u. 11/A.) 3023 forint egyhavi áramdíjat követel a DÉMÁSZ. Az összeg lehetetlen, ugyanis annyira szegény az eklézsia, hogy a lakásban egyetlen 40-es égőt használnak, már nagyon régóta. Semmilyen elektromos háztartási gép, rádió és televízió nem üzemel a házban. Márpedig egyetlen 40-es villanykörte ennek az összegnek csak a töredékét fogyasztaná, mégha állandóan égne is. Kétségbeesve Kétségbeesésében szerkesztőségünkhöz fordult segítségért Vajda Istvánná Kecskemét, Alkony utca 58. szám alatti lakos (Petőfiváros). Március 23-án, szerdán 9 óra körül az Izsáki úton, a Subic-féle bolt előtt elveszítette pénztárcáját, benne 900 forinttal és nagyon fontos iratokkal. Kéri a megtalálót, csak az iratait juttassa vissza neki valamilyen módon, hiszen annak úgysem veszi semmi hasznát. Ä pénzre nem tart igényt. Nem sétatér! A kecskeméti vasúti pályaudvaron tapasztalt furcsaságokról beszélt szerkesztőségünkben Nagy István olvasónk (Vajdahunyad u. 21.), aki úgymond rálát a helyzetre közeli lakásából. Elmondása szerint a hunyadivárosiak közül sokan — kiegyenesítve útjukat — úgy közlekednek a pályatesten oda-viszsza, mint a sétatéren. Szorgos kezek a fűtőház környékén kibontották a pályaudvart lezáró betonkerítést, s ezen a kiskapun át közlekednek. Ez nyilvánvalóan nem megengedhető, vélekedik Nagy úr, de az sem, hogy a vasúti rendészek megkülönböztetett bánásmódban részesítenek egyes szabálytalankodókat, átengedik őket, másoktól pedig még a személyi igazolványukat is elveszik vagy a rendőrökhöz citálják őket. A mi véleményünk az, hogy legyenek még szigorúbbak a rendészek a szabálytalankodókkal szemben, legyen az bárki, hiszen a vasút egyébként is veszélyes üzem. — rapi — Szexhirdetést nem közlünk! Kedves Olvasóink közül sokan kifogásolták, szóban és írásban is, hogy lapunkban az utóbbi időben szexhirdetéseknek is helyet adunk. Szerkesztőségünk vezetői ezúttal is méltányolták olvasóink kérését, ezért úgy döntöttek, hogy lapunkban ilyen hirdetéseket ezentúl nem közlünk, inkább lemondunk az ezekből származó bevételekről. Az oldalakat szerkeszti: Gál Sándor
