Petőfi Népe, 1993. december (48. évfolyam, 281-305. szám)

1993-12-29 / 303. szám

1993. december 29., szerda TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Kedves Olvasóink! Ebben a formában utoljára jelenik meg az olvasói leveleket tartalmazó ösz­­szeállítás. Mint ismeretes — lapunkban többször írtunk erről —januártól megváltozik a Petőfi Népe formátuma. így a Tisztelt Szerkesztőség című ro­vat is nagyobb terjedelmet kap. Erre nagy szükség is van. mert bizony gya­korta gondot okozott a sok levél elhelyezése. Reméljük, olvasóink továbbra is megtisztelnek bennünket írásaikkal, kéréseikkel, eljuttatják hozzánk panasza­ikat, megírják sikereiket, örömeiket is. Mi biztosítjuk a nyilvánosságot azok­nak az írásoknak, amelyeket olvasóink is közzé kívánnak tenni, és amelyek tartalmukban, témájukban megfelelnek e rovat követelményeinek. Célunk és feladatunk továbbra is olvasóink szolgálata a nyilvánosság sajátos eszközei­vel. Várjuk leveleiket. A szerk. Megszüntették a járadékokat Mint szociális járadékos, szeret­ném szóvá tenni azt a bosszúságo­mat. amit a Nyugdíjfolyósító Igazga­tóság különös intézkedésével okozott nekem. Mivel a téma sokakat érint, nyilvánosságot érdemel. Megrokkant egészségi állapotom miatt az orvosi bizottság 50 százalé­kos munkaképesség-csökkenést álla­pított meg, s 1992. április 14-ei ha­tállyal szociális járadékos lettem. Já­radékom összege 5 540 forint volt. Ezt követően — mivel jogszabályi lehetőség volt rá — 1992. június 27-től kezdődően a munkanélküli-já­radékot is igénybe vettem. A közelmúltban — 1993. decem­ber 7-ei keltezéssel — határozatot küldtek a címemre a Nyugdíjfolyó­sító Igazgatóságtól, hogy szociális járadékomat 1993. december végi hatállyal megszüntetik. Ugyancsak december 7-ei dátummal értesítést kaptam a megyei munkaügyi köz­pont megyei kirendeltségétől, hogy december 4-ével a munkanélküli já­radékomat megszüntetik. A határozatot küldő Nyugdíjfo­lyósító Igazgatóság az 1993. szep­tember 1-jétől december végéig fel­vett 30 260 forint ellátás összegének visszafizetésére kötelez. Mivel mindkét ellátmányomat megszüntet­ték, kíváncsi vagyok, hogy miből vonják le tőlem az összeget? Elképzelni sem tudom, hogy a jogszabály, amely a két ellátmány fo­lyósításának teljes idején hatályban volt, miért most, ennyi idő után ke­rült alkalmazásra, s miért köteleznek most visszamenőleges visszatérí­tésre. Emellett a járandóság jóhi­szemű felvétele 30 napon túl mente­síti a jogosultat a visszafizetési köte­lezettség alól. Nem tudom, hogy a Nyugdíjfolyó­sító Igazgatóság ügyintézői miért nem ismerik ezt a rendelkezést? Kéfer Györgyné, Jánoshalma, Kapocs utca 7. Fölháborodásomban írok Mélységes fölháborodásomban írok önöknek levelet apósom. Hodo­­■ niczki Vendel nevében. Ő ugyanis ' nagyon beteg ember (cukorbetegsége I; van, és sajnos meg is vakult). Alapító tagja volt a Mélykúti Búzakalász Termelőszövetkezetnek, onnan ment nyugdíjba is. Hosszú évekig 25 mázsa morzsolt . kukoricát kapott a háztáji illetmény - 1 föld után. Most gondolt egyet a veze­tőség, és az illetményt lecsökkentette 15 mázsára, ebből 1993 őszén 2.5 mázsa szemes árpát adtak ki. majd tovább hitegették a nyugdíjasokat, hogy mikor fogják megkapni a többi illetményt. 1993. december elején tudomá­sunkra jutott, hogy a vezetőség a ta­karmányt értékesítette, és a nyugdí­jasoknak majd ezerforintos mázsán­­kénti áron kifizeti a ki nem szállított illetményt. A beteg. 75 éves ember hogyan tudna hazavinni a takarmányboltból eleséget annak a pár baromfinak, ami az ő létfenntartásához a friss tojást és a húst biztosítja. Arról nem is be­szélve. hogy a boltban nem ezer fo­rintért kapná a takarmányt. Hát így segítik a nyugdíjasokat a Mélykúti Búzakalász Termelőszövetkezetben? Hodoniczki Gáborné Kiskunhalas, Fazekas u. 112. Nem vagyok lógós típus Enyhén szólva felháborító eset tör­tént velem 1993. december 19-én Kecskeméten, a központtól délelőtt 10 óra 45-kor induló 6-os számú au­tóbuszon. Elöljáróban el kell mondanom magamról annyit, hogy nem vagyok „lógós típus", december hónapra azonban nem vettem meg a szokásos havi bérletet, mert csak két hetet dol­gozom, a többit szabadságon töltöm. Elláttam magam 25 forintos buszje­gyekkel, és azokkal jártam dolgozni. A fenti napon disznóvágáson voltam, kora reggel óta segítettem, így aztán érthetően, eléggé fáradtan szálltam fel az amúgy is zsúfolt buszra a hátsó ajtónál. A jegyemet megpróbáltam kilyukasztani, de csak egy kerek nyom maradt rajta. A Rávágy-téri megálló előtt jött az ellenőr hölgy, és kérte a menetjegyet, amit oda is adtam, megjegyezve, hogy nem jó a lyukasztó, hiába pró­bálkoztam vele. A körülöttem lévők, az ismerősök ezt megerősítették. O mindezt figyelmen kívül hagyta, s elkérte a személyi igazolványomat, és írta szorgalmasan az adataimat a jegyemmel a kezében, majd megkér­dezte, hajlandó vagyok-e 636 forin­tot fizetni. Közöltem vele, hogy nem! Erre az ellenőr kioktatott, hogy elmehettem volna a másik lyukasz­tóhoz, egyébként pedig neki ez a dolga. Az említett lyukasztót ő is ki­próbálta a próbajegyével és ugyan­olyan „eredményt" ért el, mint én. A Volán sorozatban emeli a tari­fáit. de a lyukasztókat nem tudja megcsináltatni? Az ellenőrök pedig — tisztelet a kivételnek — vizsgáz­hatnának emberségből és emberis­meretből. Bereczki Sándorné, Kecskemét Présház utca 17. NAPJAINK HUMORÁBÓL • Na, gyere pocikám, te is igyál előtte egy kupicával! Egy megalázott vevő panasza MATAV-válasz Hivatkozással lapjuk 1993; de­cember 1-ei Újabb levél a MA­­TÁV-ról című olvasói észrevételre az alábbi tájékoztatást adom: Andrási Albert. Bácsalmás. Tán­csics utca 5/a szám alatti lakos kifo­gásolta az 1993 augusztus és szep­tember havi telefonszámlája magas összegét. A reklamációt első fokon a Bajai Távközlési Igazgatóság vizs­gálta, és megállapította, hogy a be­rendezések jól működnek, műszaki hibát nem találtak. Az előfizető ezt nem fogadta el. és újabb vizsgálatot kért. De ezt sem fogadta el. s ismételt felülvizsgálatot kért. Ennek során is azt állapították meg, hogy a berende­zések jól működnek. Tekintettel arra, hogy ebben az esetben a vizsgálatok többletszámlá­lásra utaló körülményt nem tártak fel. a távbeszélői díj elengedésére nincs lehetőség. Egyébként részvénytársaságunk­nak nem célja az előfizetők megká­rosítása. Engedi Antal, a MATÁV igazgatóhelyettese Két kislányom elég nagy már ah­hoz, hogy karácsonyra szüleinek, nagyszüleinek ajándékot vegyen. De nem elég nagy még ahhoz, hogy a városban önállóan mászkáljon. Ezért együtt mentünk el a kecskeméti Al­föld Áruházba, ahol a lányok 30 perc szabadprogramot kaptak azzal, hogy vásárlás után a bejáratnál találko­zunk. A megbeszélt hely felé tartva azt láttam, hogy lányaimat egy tagba­szakadt, idősebb férfi molesztálja. Közelebb érve hallom, hogy az illető újra és újra ismétli: hol a blokk? A kislány pedig kétségbeesetten ma­gyarázkodik: én nem loptam, fizet­tem. Ekkor szóltam én közbe: Uram, mi van akkor, ha nincs meg a blokk? Akkor bizony jegyzőkönyvet ve­szünk fel — hangzott a válasz, majd hozzá tette, hogy ő az áruház rendé­­sze. Erre azt feleltem, hogy akkor panaszkönyvet is felveszük. Eszembe jutott ugyanis, hogy két perce sincs, amikor kiléptem az Al­föld diszkontjából, de bizony, ha kérnék sem tudnám felmutatni a blokkot. Közben a kislányom blokkja előkerült, tehát valóban nem lopott, a becsületünk helyreállt, nem nekünk kell szégyenkeznünk. A ren­dész bocsánatkérés nélkül eltávozott. Mi ott maradtunk megszégyenítve, leforrázva, feháborodottan. Ezután kérdezem: vajon az áruház rendészei csak a 10-12 éves gyere­keket molasztálják? Mi lett volna akkor, ha a blokkot nem találjuk meg. tolvajnak minősülünk, elveszik az árut, rendőrség elé citálnak? Ki írta elő, hogy a blokkot meg kell őrizni? A Parlament, a miniszter? Van-e törvényes joga egy rendész­nek bárkit igazoltatni, csomagjában kutatni? Szerintem az áruházi tolvajt (mert nyilván van ilyen) egy módon szabad megfogni: tettenérés esetén. Minden más eset a vevő zaklatása, sértő gya­­núsítgatás, rágalmazás, megalázás. Az áruház vezetőit tisztelettel kérem, mérlegeljék, hogy nem kellene-e a vevőriasztó, jogtalan módszer helyett más megoldást választani. Dr. Űjlaky István, Kecskemét Mások okulására mondom! Elküldök önöknek egy levelet, ha megtennék nekem, közöljék le. hogy mások is okuljanak belőle. Én egy hirdetésre írtam abban a reményben, hogy egy kis fizetéski­egészítéshez jutok hivatalos úton, va­lamilyen munkáért. Három gyenne­­ket nevelek, dolgozom is. de gondol­tam, még esténként otthon végzek munkát, és talán majd egy butikba is elmehetek vásárolni, nemcsak a KGST-piacra. De én úgy érzem, ez egy pénzcsa­lás. Először csak válaszborítékot kért M. László budapesti lakos, majd küldött pár sort és írta. hogy utánvét­tel küld egy anyagot, ami 400 forint postaköltség. Úgy gondoltam, egye fene, 500 forintom elvész, de hátha megéri. És akkor küldte azt a levelet, amelyben pontosan leírta, mit kell tennem, és még 2 ezer forintot kér, ha kell az anyag. Tehát leírta, hogy ő hogyan jut hamisan, adómentesen SZTK levo­nása nélkül havi 24 ezer forinthoz. Na és persze, engem is erre biztat, és nekem is erre kellene biztatnom má­sokat. hogy legyen havi 24 ezer fo­rintom. Hát lehet, hogy becsületesen élni nagyon nehéz, de ilyenekbe nem megyek bele, mert ez csalás és semmi más. Csak azt nem tudom, miért nem ilyeneket leplez le az adó­hatóság, pedig tucatjával vannak az újságokban ezek a hirdetések, és mi­ért azoktól vonja le a summás adót, akik keservesen, nehéz fizikai mun­kával keresik a pénzt? Azt sem nagyon akarom elhinni, hogy ez az M. László igazi név. Pos­tafiókja van, hogy ne is lehessen utána járni. Ki tudja, mi lesz abban az információban kétezer forintért? Csak hazugság. És odavan kétezer forintom. Nagyon szeretném, ha megjelenne ez a levél, hogy sokan okuljanak be­lőle, és ne menjenek bele ilyen dol­gokba, mert ez csak pénzcsalás. Tisztelettel: Egy becsületes anya (Név és cím a szerk.-ben Egy kiskutya haláláról Sajnálatos esettel fordulok Önök­höz. 1993. december 15-én egyéves kiskutyánk kiszökött az udvarról az utcára. Nem messze tőlünk az egyik szomszéd meg sem várta, hogy eset­leg keresik-e a szerencsétlen kis álla­tot. minden indok nélkül egy vasla­páttal agyonütötte (tudom az illető nevét és a címét is). Amikor megkérdeztem tőle, hogy miért tette, nem tudta megmondani az okát, sőt még ő beszélt gorombán . velem. Sajnos, a felesége sem akadá­lyozta meg, sőt még engedte, hogy a férje ezt a szörnyű tettet végrehajtsa, s hagyta, hogy az ajtóban a kiskutya megdögöljön. Milyen lelkivilágú családapa és anya az ilyen két személy. Kará­csony hetében megtörténhet ilyesmi, a szeretet ünnepét várva? Kiss Sándorné, Kecskemét Jókai utca 32 I Az illetékhivatal nem packázik Meglepetés! Igazán kellemes meglepetésben volt részünk a napokban, sőt tudo­másunk szerint másoknak is. Az év folyamán síremléket csináltattunk Izsákon, Boross István kőfaragó kis­iparossal. A munka megrendelésekor — fiatal kora ellenére — tisztelettel, emberséggel fogadta a megrendelőit. Most, az ünnepek előtt talán min­denkinek, akinek az év folyamán dolgozott, elküldte jókívánságait. Úgy gondoljuk, megérdemli a kö­szönetét, és jó lenne, ha ebben a sze­retet nélküli és rohanó világunkban sok ilyen vállalkozóval találkoznánk. Ezúton kívánunk mások nevében is munkájához sok sikert és boldog újesztendőt. Rittgaszer József Ágasegyháza Képek helyett 1993. november 22-én beadtam a kunszentmiklósi Kálvin téri köny­vesboltba 32 kockás színes filmemet előhívásra. Azt mondták, hogy egy hét alatt kész lesz. Örültem neki, mert családi ünnepen készültek a fo­tók, és egy házassági évforduló min­denki számára ünnep. Előre ki kellett fizetni 898 forint előhívási díjat, de kaptam egy 24 kockás ajándékfilmet is. November 27-én a kész képekért mentünk, de csak egy üres borítékot kaptunk, az­zal a megjegyzéssel, hogy sajnos egy felvétel sem sikerült. Én felhábo­rodva kértem vissza a pénzt, vagy annak legalább egy részét, de azt vá­laszolták, hogy az ingyen filmet is előhívják. Ez nekem nem megoldás, mert azért fényképeztem, hogy em­lékem legyen a családi eseményről. November 29-én beadtam a 24 kockás filmet is előhívásra, de azon sem volt semmi. A fényképezőgépre fogták a hibát. Arra a német gépre, amellyel nem sokkal azelőtt szuper jó képeket csináltam, és azokat Ka­locsán hívták elő. Végül az üzletve­zető kijelentette: ő a megrendelést felküldi Pestre. Ott reklamáljak, de semmit nem kapok vissza. Azért választottam ezt a megol­dást. mert az ígérték, hogy rövid idő alatt készül el a kép, de látom, hogy most már futhatok a pénzem után. Nekem a hatvan darab filmből csak bosszúságot „hívlak elő”. Kérem, közöljék a soraimat, hogy mások okuljanak belőle. Szegecs Imréné Kunszentmiklós Közérdeket érintő panasz nyilvá­nosságra hozatalában kérem lapjuk közreműködését. Ugyanis nem való­színű. hogy csupán velem packázik az illetékhivatal. Tavasszal értékesítettünk két saját tulajdonú lakásingatlant, összesen 1 millió 170 ezer forintért. A vételár­ból egy hónap múlva egymillióért vásároltunk egy lakásingatlant. Szerény ismereteim szerint hatá­lyos jogszabályi rendelkezés van arra, hogy aki az eladott lakásingat­lana ellenértékét egy éven belül la­kásvásárlásra fordítja, annak csak az értékkülönbözet után kell illetéket le­rónia. Úgy tűnik, a jelzett jogszabá­lyi rendelkezés rám nem vonatkozik. Ésetemben ugyanis a megyei illeték­­hivatal csak az egyik lakásom után kapott vételár összegét volt hajlandó figyelembe venni a vásárolt lakásom vételáránál, a többi teljes összege után illetéket szabott ki. Ennek tulaj­doníthatóan a jogszabálytól eltérő mértékű és több ezer forinttal na-Napjaink egyik szomorú érthetet­­lensége az etnikai kisebbségek üldö­zése. Nem új jelenség ez Bábel óta. Ez.t a bábeli zűrzavart próbálja meg­oldani a semleges, közös nyelv, az eszperantó. Áz eszperantó alkotójának, dr. Zamenhof Lajos Lázár lengyel szemorvosnak 134. születésnapját ünnepelte mostanában a világ. Za­­menhofot munkájában az a cél ve­zette, hogy a nemzetek egymás kö­zötti érintkezését megkönnyítse, és a népek egymáshoz való közeledését egy mesterséges, könnyen elsajátít­ható nyelv segítségével előmozdítsa. Az eszperantó nyelv életképességét bizonyítja, hogy a háromszáz mes­terséges nyelv közül egyedül az esz­perantó tudta meghódítani a világot Több alkalommal írtunk már ar­ról. hogy általában nem közlünk olyan leveleket, amelyben köszönetét mondanak olyasmiért, amit megtenni az illetőnek munkaköri kötelessége. Az alábbi levél azonban másról szól. A kecskeméti Platán Otthon lakói és dolgozói nevében szeretnénk kife­jezni köszönetünket a Lyon’s Club, a MÁRIS Holland-Magyar Gyorsse­gyobb összegű illeték megfizetésére kötelezett. Személyesen is reklamáltam az ügyben. A hivatal ügyintézői azt kö­zölték velem, hogy csak az egyik in­gatlanom értékesítése után vagyok jogosult a méltánylást érdemlő elbí­rálásra. Máig sem értem, mivel szol­gáltam rá. hogy az illetékhivatal így bánjon velem. Hegedűs Józsefné, Jánoshalma Völgy u. 12. (A: ügyben felvilágosítást kértünk a megyei illetékhivataltól, ahol azt a választ adták, hogy a hivatal nem „packázott" olvasónkkal, hanem a jogszabály előírásainak megfelelően járt el. Az 1990. évi 93. tön'ény 2/. szakaszának 5. bekezdése ugyanis úgy rendelkezik, hogy több lakásin­gatlan eladása esetén egy ingatlan vételára után nem kell illetéket fi­zetni, ha az eladó az így kapott ösz­­szeghől egy éven belül újabb lakóin­gatlant vásárol. Kérjük, nyugodjon bele a fényekbe. Á szerk.) száz esztendős, rövid múltjával. Az ünneplésből nem maradt ki a Kecskemét és Vidéke Eszperantó Egyesület sem. December 12-én a kecskeméti Piarista Gimnázium dísz­termében rendeztek ünnepséget, amelyet Vörös László, az egyesület elnöke nyitott meg, majd kulturális műsor következett. Közöttük ott volt a negyven fős szanki népdal- és nép­tánccsoport Csontos Erzsébet és Sági Mária vezetésével, a kecskeméti Kertvárosi Iskola növendékei, a Bá­nyai Júlia Gimnázium növendékei. A szanki együttesek közreműkö­dését Zaka László polgármester és Vágó György, a Haladás Szövetkezet elnöke tette lehetővé, amit ez úton is köszönünk. Bálint István, Szánk gítő Szolgálat, a kecskeméti Refor­mátus Egyházközség, a Magyar Mál­tai Szeretetszolgálat vezetőinek, képviselőinek és munkatársainak, hogy műsorukkal, ajándékaikkal, szeretetvendégségükkel az intéz­mény lakóinak karácsonyát emléke­zetessé tették. Szilvási László megbízott igazgató Emlékezés Zamenhofra A Platán Otthon nevében 7 Címünk: 6000 Kecskemét. Szabadság tér 1/A FOGADÓÓRA Útszűkület! A jelenségre hétfőn reggel egy te­lefonáló hívta fel a figyelmet, meg­lehetősen felháborodott hangon. — Jártak maguk a kecskeméti Nagytemplom környékén mostaná­ban, csúcsforgalom idején? Már ugyanis minden autós és gyalogos észrevette milyen állapotok vannak, csak senki nem mer, vagy nem akar szólni. Az építkezésről van szó. ami azon a telken folyik, ahol korábban egy kollégium volt, most pedig egy nagy építkezés folyik. — Áz építési területet természete­sen körbe kerítették, a járda belső széléig. Azután ősszel ez a kerítés a járda külső széléig vándorolt, nyil­ván nem magától. Ilyenformán gya­logos már nem használhatta. Most pedig, úgy december derekán még kijjebb vándorolt a védőfal, és most már csupán másfél autó szélesség­­nyire szűkítették az ott haladó, na­gyon fontos útszakaszt. — Mondja meg, ki merte ezt meg­csinálni, ki adott erre engedélyt, il­letve van-e egyáltalán erre engedélye az építőnek? Hiszen ez, nagyon bal­esetveszélyes. Vagy ez is csak pénz­kérdés? Alig tettem le a hallgatót, amikor Sz. I. gépkocsivezető megérkezett. Hallotta a telefonáló panaszát és kommentálta azt. — Valóban leszűkült az út az építkezésnél. Bonyolítja a dolgot, hogy azon az útszakaszon három vil­lanyrendőr is szabályozza a forgal­mat. Ott jönnek a központi megálló­ból az autóbuszok. Amióta ilyen szűk a hely, folyton dugóba kerülnek a járművek. Nem szabadna engedni, hogy ilyesmi előforduljon. — sei — Televízió ajándékba Pontosan egy héttel ezelőtt adtuk közre ezeken a hasábokon annak az idős, kecskeméti testvérpárnak a ké­rését, akiknek elromlott régi, immár javíthatatlan televíziójuk, s így egyetlen szórakozási lehetőségük is elveszett. Általunk azt kérték, hogy ha esetleg van valaki, akinek hasz­nált, de működő televíziója van, és nélkülözni tudná, szívesen fogadnák. Alig került utcára a lap, már csen­gett is a telefon a szerkesztőségben, és egymás után jelentkeztek a fel­ajánlók. Először Kiskunmajsáról, majd Bajáról, azután Kalocsáról, s Kecskemétről érkeztek a hívások. Érthető, ha a kecskemétit választot­tuk, hiszen így minimális a szállítási költség, és hamarabb jutnak készür lékhez az idős emberek. Végülis a kecskeméti Széchenyi­­városban lakó Jaskó Jánosék jóvol­tából teljesült olvasóink kérése. A házaspár karácsonyi jókívánságait is küldte az idős asszonyoknak. Az adomány egyben születésnapi aján­dék is lett, hiszen az egyik megaján­dékozott most tartotta 90. születés­napját. Elmondhatjuk, hogy kevés kará­csonyi ajándék szerzett nagyobb örömet, mint a kecskeméti Akadémia kőrútról a Jókai utcába került televí­zió. Köszönet érte Jaskó Jánoséknak. Ugyanakkor természetesen meg­köszönjük azoknak az olvasóinknak is, akik felajánlották a készüléket, s önzetlenül segíteni akartak az idős testvérpáron. Talán lesz még, akinek szüksége lesz a felajánlott televízi­ókra. Az oldalt szerkesztette: Gál Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom