Petőfi Népe, 1993. május (48. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-19 / 115. szám

1993. május 19., szerda TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Kedves Olvasóink! Mai összeállításunkban egyebek között a kecskeméti bérlakások eladá­sáról fejti ki véleményét három szervezet vezetője. Kecskeméti olvasónk a lakásához közeli iskolában rendezett, csendháborító lakodalmak ellen til­takozik, bajai levélírónk pedig a Sugovica-parton tapasztalt rendellenes­ségeket teszi szóvá. Olvashatnak továbbá arról is, hogy Sükösdön miért érzik jól magukat a helybeli fiatalok, s hogy Tázláron kellemes estét sze­reztek, sokak közreműködésével, a nyugdíjas embereknek. Külön felhív­juk figyelmüket a Fogadóórákon rovatban megjelent rövid írásra, mely a ballószögiek templomépítési alapítványáról szól. Várjuk további, közérdekű írásaikat. (A szerk.) Utószó a királyi látogatáshoz Mi, kecskemétiek, örömmel vet­tük tudomásul, hogy az országban egyedül ezt a vidéki várost tisztelte meg látogatásával II. Erzsébet angol királynő. Bizton állítom, a lakosság többsége tisztában volt e látogatás je­lentőségével, csak éppen a város ve­zetősége nem tudott mindenben fel­nőni a rangos eseményhez. Sajnála­tos módon, a királynőt fogadó kecs­keméti méltóság olyan kis kézicsok­rot tartogatott a kezében, amilyet én még esküvőre sem adnék senkinek. A csokor úgy nézett ki, mint néhány szárazvirág-szárból álló kompozíció, melyet asztali vázából kaptak fel. Talán nem tellett több pénz egy szebb, dekoratívabb csokorra? Me­rem állítani, hogy a város bármely virágárusa, meglehet még ingyen is adott volna ennél szebb ajándékcsok­rot. Egy kis odafigyeléssel ezt is job­ban meg lehetett volna oldani. Más téma ezzel kapcsolatban, hogy a látogatás idejére szépítgették a város főterét. Még jó, hogy nem az aluljárón, illetve a gyalogos-aluljá­rón -érkezett a királynő. Itt igazán szép freskókat, irományokat láthatott volna, a horogkereszttől a sátáni je­lig. A piszkos, festetlen aluljáróban közlekedni nemcsak éjszaka, nappal is merészség. Ugyanis a 25-30 világí­tótestből jó, ha tíz fényt ad a kb. 100 méter hosszú gyalogos-aluljáróban. Miért nem lehet erre nagyobb gondot fordítani? Hiszen városszerte kicse­rélték a világítótesteket. Itt miért nem lehetett ezt megtenni? Jó volna tudni az illetékesek válaszát. Kérem a Tisztelt Szerkesztőséget, lehetőségeik szerint közöljék leve­lemet, mivel úgy érzem, nemcsak az egyéni gondolataimat Írtam le, ha­nem sok városlakóét is. Jobban oda kellene figyelni az ilyen apró-cseprő dolgokra. Köszönöm, hogy elolvasták leve­lemet, további munkájukhoz sok si­kert kívánok: I. Gy. Kecskemét Sükösdön jól érezzük magunkat A nyárias hangulatú esték hétvé­geken Sükösdön is sok fiatalt elcsa­logatnak hazulról, közös szórako­zásra. Nekünk, akik egész héten az iskolapadban ülünk, vagy munkahe­lyünkön állunk helyt — fiatalok lé­vén — szükségünk van a kikapcso­lódásra. Sőt, azoknak is szükségük van együttlétre, akik közülünk a hét más napjain csak csellengenek, mert nincs rendes munkájuk és nincs is rá kilátás, hogy rövid időn belül lesz munkahelyük. Az egész héten ben­nünk felgyülemlett feszültséget va­lahol le kell vezetni, hogy a követ­kező hetet megfelelő állapotban tud­juk elkezdeni. Jó, hogy Sükösdön van egy hely, ahol találkozni tudunk egymással, kicserélhetjük gondolatainkat a világ nagyobb és szőkébb környezetünk kisebb dolgairól. Találkozásaink színhelye, mint sok más településen a fiataloknak, a falu központja. Itt működik szombatonként a diszkó is, többségünk megelégedésére. Igaz, mi másképpen szórakozunk, mint az előző generációk. A magunk módján szeretünk kikapcsolódni, s ezt meg is tehetjük, mert ehhez minden lehető­ség megvan községünkben. Jó a diszkónk, amit látogatottsága is bi­zonyít. Hálásak vagyunk azért, hogy a község vezetői, a rendőrség, a műve­lődési ház és nem utolsósorban a kö­zelben lakók elviselik, hogy jól érez­zük magunkat. Tudjuk, ez nem min­dig megy könnyen. Tinédzser korban sok a probléma, s meg kell ezt vala­hol beszélni egymással. Nem bosz- szantásnak szánjuk, csak ilyenek va­gyunk...Méltányoljuk megértésüket. A sükösdi fiatalok nevében: L. L Sükösd Sugó-parton a helyzet változatlan Május 12-ei lapszámukban olvas­tam Gyulavári József cikkét a bajai Sugovica-parti, nemkívánatos látni­valókról. Nagy kár, hogy a fotó nem érzékeltetheti a bűzt, amit ott érezni lehet, még távolról is. Az általam is tapasztalt tényeket már április végén közöltem a bajai polgánnesteri hivatal illetékes osz­tályvezetőjével, ecsetelve a megen­gedhetetlen helyzetet, a bűzt, a mo­sogatóvíz Súgóba öntését, stb. Gon­dolom, a fehérneműk mosóvizét is ott öntögetik szét. A félig bontott an­gol WC. is nagy könnyítést jelent egyeseknek. Már akkor kértem az osztályvezető urat, próbálják meg befejezni a bontást, mert másképp a helyzet nem javul, inkább csak rom­lani fog. Már arra is rászántam ma­gam, hogy a helyi tisztiorvosi szolgá­lat segítségét kértem, ahol egy nyu­godt, kellemes férfihang közölte, in­tézkedni fognak. Most csatlakozom az említett cikkhez, mivel azóta is minden úgy van, ahogy volt. Nagyon kellemetlen látni és érezni az itteni dolgokat. Egyébként az önkormányzatnál felhívtam Lehoczki úr figyelmét arra a lehtőségre, melyet a környezetvé­delemmel kapcsolatos fotópályázat kínál a Nők Lapja április 3o-ai szá­mában. A beküldött jó fotókat leköz- lik és 5oo forinttal díjazzák, ami kö­rülbelül 40 fagylalt ára. Unokáimmal együtt nagyon sze­retem a fagylaltot, a fényképezéstől mégis visszatart, hogy — csatla­kozva Gyulavári úrhoz — én sem merek közelebb menni. Egyébként megragadom az alkal­mat, hogy gratuláljak lapjukhoz, s kérjem, továbbra is tartsák meg ezt a színvonalat, folytassák az olvasói észrevételek közlését is.Nagyon jó, olvasmányos újság. Csak gratulálni lehet mindannyiójuknak. Ezt már ré­gebben meg akartam írni, de valami mindig közbejött. Most már nem ha­logatom, hanem megköszönöm azt a sok kellemes percet, amit a Petőfi Népe olvasása jelent számomra. Nékám Ervinné Baja Attila u. 2. A kispénzűek piacáról Szeretnék reagálni B.M.-né kecs­keméti lengyelpiacról írt levelére, mely a Petőfi Népe május 5-ei szá­mában jelent meg. Nekem is három gyermekem van, s bizony az áruhá­zakban és a butikokban képtelen va­gyok nekik ruhaneműt vásárolni, mert az árak az égig érnek. Például a lengyelpiacon négy pár gyermek-ha­risnyanadrágot kapok annyiért, ami­ért az áruházakban egyet adnak. Szerintem itt nem veszik figye­lembe a fogyasztók érdekeit, és arra törekednek, hogy minél több adót hajtsanak be, s ezáltal jobban felver­jék az árakat. Ugyanis köztudott, hogy ha egy kereskedőt megbírsá­golnak, az előbb vagy utóbb a vevő­kön csattan. Csak egyetlen példát erre. Az újság írta a múltkor, hogy el­lenőrzést tartottak a piacon, s ezt ki­használták a kereskedők, egyes árúi­kat drágábban adták.Ha kisebb ha­szonnal dolgoznának és letörnék az árakat, megnőne a forgalmuk. Tu­dom, sok garázda is van a piacon, ezért a rutinellenőrzésekkel egyetér­tek, de azzal nem, hogy a vámon át­engedett árúkat itt kobozzák el. A határnál szabjanak meg a beho­zott árúért valamennyi összeget és ezt igazolják. Ha az árúsnak nincs ilyen igazolása, akkor szabjanak ki rá valamilyen összegű bírságot. Végül hangsúlyozni szeretném, a kispénzű- eknek igenis szükségük van erre a piacra. Sz.J.-né Kecskemét (Név és cím a szerk.-ben.) Egy antiszociális rendelet margójára Az általunk választott és állítólag a mi érdekeinkért fáradozó kecske­méti képviselő-testület 1993. már­cius 1-jei hatállyal, 80 százalékkal emelte a lakbérek összegét, egyidejű­leg a csatornadíjak 39,3 és a kábel­tévé díjának 6 százalékos emelésé­vel. Mi, a volt politikai foglyok me­gyei szervezeteinek vezetői, és tag­ságunk, megdöbbenéssel fogadtuk a döntést, elsősorban azért, mert a la­kásgazdálkodási törvény elfogadása és hatálybalépése előtt ez törvényel­lenes volt. Másodsorban indokolat­lan volt, mert a felemelt összegek sem fogják fedezni a szükséges épü­let- és lakásfelújítások költségeit. Harmadsorban, mert ellentétes a la­kók érdekeivel. Érthetetlennek tartjuk azt is, hogy az önkormányzat vezetői a mai napig sem tettek hetékony intézkedést az idejétmúlt IKTV megszüntetésére, il­letve egy, a feladatokra gyorsan rea­gáló, a lakók érdekeit figyelembe­vevő szervezet kialakítására. A rendeletet alkotó képviselőink elfelejtkeztek arról, hogy a lakók többségének, köztük a hátrányban lévő volt politikai üldözötteknek, nincs annyi jövedelmük mint nekik, akik a főállásukban kapott fizetésük, prémiumaik, részesedéseik mellett, jelentős összegeket élveznek az ön- kormányzattól képviselőségükért, bizottsági tagságaikért, tanácsnokos- kodásaikért. Emellett, az önkor­mányzat képviselőiként, havi egy-két órányi eltöltött idő után — melyet főállású munkaviszonyukból szakí­tanak ki — több tízezer forint rész­vénytársasági tiszteletdíjban is része­sülnek. Ha mindezek összegét össze­vetik a volt politikai foglyok, illetve a lakosság többségének szerény jö­vedelmével, akkor láthatják az óriási különbséget, s azt, hogy határozatuk antiszociális, lakosságellenes. Az új lakásrendelet másik elfo­gadhatatlan intézkedése az önkor­mányzati tulajdonba került, volt ál­lami lakások eladási árának draszti­kus emelése. Míg azokat korábban, állaguk figyelembevételével 15-20 százalék értéken adták el, most 60 százalékos áron kívánják a lakókra sózni. Ez mélyen sérti érdekeinket. Hiszen a lakáseladások első idejében a mára kapitalistává kaméleonoso- dott — volt állampárti — elvtársurak fillérekért vették meg a tágas, jól fel­szerelt, félújított lakásaikat, mi pedig most drágán vehetjük meg a lepusz­tult állapotban lévő házakban ottho­nainkat. Úgy érezzük, ismét mi ke­rültünk jelentős hátrányba. Ezért a lakbérmegállapító és a bér­lakás-privatizációs rendeletek alkal­mazása ellen a leghatározottabban tiltakozunk. Állásfoglalásunkról tá­jékoztatjuk a belügyminisztert és a régió köztársasági megbízottját is. Ugyanakkor reméljük és elvárjuk, hogy Kecskemét város önkormány­zata felülvizsgálja korábbi döntését. Az 56-os Szövetség, a Pofosz és a TIB megyei elnökei: Bogdány Károly Gimes György Novák Ferenc Járom a kálváriát Idén, május 3-án elvittem Volks- wagen-diesel autómat Kecskeméten a Halasi úti új szervizbe, javítás cél­jából. Onnan eltanácsoltak a MIO Bt. szervizbe, mondván, dieselt ott javí­tanak. A főnök öccse megállapította, hogy porlasztócsúcs-csere kell. Én adtam 4 porlasztócsúcsot, amiből — mint utólag kiderült — hármat épített be, a negyedik eltűnt. Viszont lecse­rélte a jó állapotú generátoromat. A motor persze csúnyán járt, a generá­tor fütyült, zúgott, a töltésellenőrző lámpa villogott, ami azelőtt nem volt szokása, a gázolajrendszer be volt levegősödve, így a motor még ugrált is. Ezen összevesztünk és nem foga­dott el pénzt. Kiss György kőműves vitt ki hozzá kétszer is, s neki is föl­tűnt, hogy a generátor tartócsavarja ki volt csavarva. Másnap a Volkswagen-szervízben szóba hoztam a dolgot, de eltanácsol­tak azzal, hogy a MIO-hoz semmi közük. A generátort Czinóber mester 1500 forintért felújította. Aztán ki­mentem Katonatelepre Gáspár úrhoz, hogy a motort tegye rendbe, de nem vállalta a más által elfuserált munkát. Utána a Fiat-szervizben, barátomnál kötöttem ki, aki eljött velem Abonyba az ő barátjához, aki adago­lóbeállítással foglalkozik. Ó is elta­nácsolt, de megengedte, hogy a mű­helyben a barátom megcsinálja a ko­csit. Ott derült ki, hogy egy porlasz­tócsúcsot nem cseréltek ki. Ez volt a baj. Visszamentem hát ismét a MIO Bt.-hoz és kértem a csúcsot vissza, de a főnök kidobott, s fenyegetőzött, hogy feljelent becsületsértésért, hi­telrontásért. Az IPOSZ-nál nekem adtak igazat, de nem biztos, hogy nyerő leszek, mert más is javította a kocsit. Fehér Sándor Kecskemét Mariska néni levele Kérem, írják ki az újságba, hogy mi volt nálunk Tázláron május 7-én. Vacsorára voltunk hivatalosan a nyugdíjasklubba, nem akármilyen ünnepségre. Fehér abrosz, gyöngyvi­rág és kicsi kerek fehér kézimunka volt az asztalokon, ajándékul. Hat- vanketten vagyunk tagok, ötvenhatan voltunk jelen. Köszöntött bennünket Födi Laci a kultúros, meg Bertáné Zsófi. Virágot adta a két legöregebb­nek, Görög néninek és Nagy Józsi bácsinak. Aztán az óvodások együtt énekeltek, verseltek. Györgyi meg a Márti óvónő is mondott verset, s Györgyi énekelt is nagyon szépen. Aztán megterítettek. Főztek olyan jó paprikást, hogy csak ettünk, et­tünk, alig tudtuk abbahagyni. Ezután hozták a rétest, amit Papné sütött, Szilágyiné segítségével és csak úgy röpült, olyan jó volt. Meg a sok fi­nom sütemény. Ujváriné hozta el húst, aztán megfőzte a nokedlit Sós- néval. Ők adták a nekivalót is. Cso- morék krumplit főztek, s volt sava- nyúpaprika is. Sokan segítettek. Nem is tudom hogyan, de mindent szépen, jól csi­náltak. A polgármesternő, a Marika is beszélt. A végén elénekeltük a Himnuszt. Aztán úgy daloltunk he­gedűszóra, hogy zengett tőle a kul- túrház. Jó ráhúztunk, éjjel tizen­egyig. Ilyen még nem volt az én éle­temben, pedig már hetvenkedek. Mindenkinek köszönöm, örülök, hogy ezt megértem. Mariska néni Tázlárról Szerkesztette: Rapi Miklós Emberöltőt kell várni telefonra? Kérdezem én, Czagány Mihály, vagy ahogy o-betűvel a Ma- táv-kompjúterbe betápláltak, Czo- gány Miháhy: miről is van itt szó tu­lajdonképpen? Iratokkal bizonyítom, hogy 1987. június 18-ai dátummal elfogadták az illetékesek telefonkérelmemet. Ab­ban az időben kérték — s talán most is kérik —, hogy akinek különösen fontos a telefon, pecsétes ajánlások­kal igazolja kérelmének jogosságát. Nekem, mivel fiatalokkal foglal­kozom, testnevelő tanár vagyok és edző, nagyon sok fontos és gyors el­intéznivalóm van, rendszeresen. Ezért körülbelül nyolc pecsétes aján­lást kaptam a telefonigényléshez. Sajnos, ennyi is kevésnek bizonyult. Teltek az évek, mígnem — ha jól emlékszem — 1991. nyarán a laká­somtól 3 méterre lévő eléosztóakná- hoz kábelt vezettek. Az ott dolgozók érdeklődésemre azt mondták, hogy a jövő évben, januárban vagy február­ban kötik be a vonalakat. Nosza, kap­tam magam és sorbaálltam a főnök­nél, Gyenes Gézánál, aki elutasított, mondván, még sokan vannak mások is, akik telefonra várnak, várjak én is türelemmel. Ezt a választ megkap­tam írásban is. Közölték, igényemet az 1. kategóriában várakozók közé sorolták. Azt, hogy ez mit jelent, nem magyarázták meg világosan, így hát vártam türelemmel. Azóta a hozzám közeli részen szebbnél szebb új házakat építettek hazánk dolgozói, s mi sem természe­tesebb, az előttem lévő elosztóból vitték oda a vonalat. Nemrég láttam, egy másik irányba, a Kerkápoly ut­cába is innen vezették a vonalat. Ezt látva, elmentem a távközlési üzem ügyfélszolgálatához. Két hölgy fo­gadott, akik számítógépen egy jó ne­gyedóra alatt sem találták meg a ne­vem a gépi adatfeldolgozásban. Vé­gül, mint írásom elején jeleztem, el­írva bukkantak rá hosszas keresés után a nevemre. Ezek után a hölgyek elmondták és ugyanazt írásba is ad­ták, amit egyszer már megkaptam: 1. kategória, stb., várjak türelemmel to­vább. ők biztosíthatnak, mármint a hölgyek, afelől, hogy 1993-ban sem fogok telefont kapni. Ha panaszom van, álljan újból sorba a főnöknél, Gyenes Gézánál, akinél már szobroz- tam körülbelül 3 évvel ezelőtt. Az igazság az, hogy hallja az em­ber, hatalmas összegért kaphat valaki telefont, de ezt az összeget egy bér­ből és fizetésből élő, magamfajta ta­nár soha nem tudja megfizetni. így aztán, mit tehet mást, vár türelem­mel, hátha még életében hozzá is be­vezetik elfogadható összegért a tele­fonvonalat. Czagány Mihály Kecskemét Erdei F. tér 4. Lakodalmak az iskolában Az esküvő családnak és meghívot­taknak nagy esemény és öröm, de nem mondhatják el ugyanezt a kecs­keméti Vásárhelyi Pál Általános Is­kola környezetében az Alkony utca lakói, akiknek az iskolában rendezett hétvégi lakodalmak csak nyugalmuk zavarását jelentik. A május 8—ai rendezvény ismét kiváltotta a környék lakóinak felhá­borodását. Az iskola új aulájának külső üvegezése hangszigeteltnek egyáltalán nem mondható, ezért a la­kodalmi zenekar hangfalai által su­gárzott zenét, a násznép énekével együtt, az iskolával szemben lévő la­kásokban is végig "élvezhették" a la­kók. Ezt már csak tetézte, hogy a ze­nészek hajnalban, a vendégek bú­csúztatásakor, az utcán is többször előadták produkciójukat. Az Alkony utcai iskolával szem­ben lévő sorház alulírott lakói tilta­kozunk a nyugalmunkat zavaró la­kodalmi rendezvények ellen. Méltá­nyoljuk az iskola szándékát bevétele­inek növelésére, de úgy gondoljuk, nem kényszeríthetnek bennünket arra, hogy mások szórakozásá­nak kényszerű elszenvedői le­gyünk. Ezúton is kérjük az iskola vezeté­sét rendezvényeik külső, zavaró té­nyezőinek megszüntetésére, szükség esetén a környezet nyugalmát hábor­gató rendezvények beszüntetésére. Az Alkony u. tizennégy lakója NAPJAINK HUMORÁBÓL • Gyújtó hatású beszéd 7 Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A FOGADÓÓRÁK Alapítvány templomépítésre Ballószögön Borsiczky Tibor római katoli­kus lelkész örömmel újságolta, hogy templomépítéshez kezdtek Ballószögön. A község központ­ját ékesítő, 18 méter hosszú és 10 méter széles, egyhajós templomot Doró Győző gödöllői építész­mérnök tervei alapján építik. Örömükbe azonban üröm ve­gyült, a pénzük alaposan meg­csappant, s félő, már arra sem futja, hogy a meglévő kevés anyagot fel tudják használni. Ezért a hívők úgy döntöttek, se­gítséget kémek mindazoktól, akik átérzik ügyük fontosságát. Ala­pítványt létesítettek, Szűz Mária tisztelői néven, melyet bejegyez­tettek a cégbíróságon. Az Orgo- vány és Vidéke Takarékszövet­kezetnél .nyitották meg az alapít­vány számláját, melyre bármilyen összegű adományt fogadnak. A számlaszám: 259-98937-22-44. Dubeczné nem írt levelet Május 12-én közöltük a Véle­ményem a bérlakások eladásáról című levelet, Dubecz Józsefné aláírással. Helyesbítünk, ugyanis a levelet nem Dubeczné, hanem Dubecz József írta. Ezúttal ké­rünk elnézést a véletlen névtoldá­sért, mindkettőjüktől. (A szerk.) A demokrácia színjátéka Első felvonás Helyszín: Széchenyi István Ven­déglátóipari Szakközépiskola, Kecs­kemét. X rendelet Y paragrafusa alapján titkos szavazásra kéri fel a tantestületet a helyi önkormányzat. A tét: az igazgató személye a követ­kező öt évre. A tanárok nagy lelke­sedéssel vesznek részt az előkészüle­tekben: választási kortesbeszédek hangzanak el, frakciók alakulnak, egymás közötti agitációk folynak. A jelöltek egyre idegesebbek. Van, akit egy infarktus pillanatnyi megtorpa­násra kényszerít, s van, aki túljátsza szerepét, megtörténnek az övön aluli ütések. A választás napjára tisztá­zódnak a frontok, a többség bízik a ikerben, ami be is igazolódik: bizto- sagyőz Damásdi György. Második felvonás Helyszín: Önkormányzat oktatási bizottsága. Zárt ülés, nyílt ülés, bei- dézések: a jelölteket egyenként feszí­tik keresztre. A nyílt szavazás ered­ménye: a bizottság a tantestületi sza­vazáson csak a 29 százalékos jelöltet támogatja. Még a bizottsági ülésről tudósítót sem érdekli az iskolai sza­vazás eredménye. Senkit sem érde­kel... Harmadik felvonás Helyszín: Iskola, tanári. Megdöb­benés az arcokon és nem csak a nyer­tes frakcióban. Miért is szavaztunk? Kinek volt érdeke ez a színjáték? Ilyen a rendszerváltó demokrácia? Tiltakozás, nyílt levél, sztrájk? Nem. Csalódottság, félelem egy újabb ar- culcsapásra. Negyedik felvonás Helyszín: Közgyűlés. A papír­forma borítékolva. Konklúzió: Kecskemét egy német nagyváros, az iskolának szüksége van egy bajai, német szakos tanár­nőre, igazgatónak. A vendéglátói szakirányú végzettség mellékes, a fő, hogy legyen egy jó énekkarunk, a többi pedig hier hast du nichts, halt es gut fest. (Fordítás a külhoniak ré­szére: nesze semmi, fogd meg jól). (Név és cím a szerkesztőségben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom