Petőfi Népe, 1993. február (48. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-24 / 46. szám
TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! 1993. február 24., 7. oldal Kedves Olvasóink! Érthetetlen kórházi késedelmeskedés Mai összeállításunkban egyebek között néhány véleményt közlünk a pörbölyi autóbusz-katasztrófával kapcsolatban. Helvéciái levélírónk egy ballószögi, tanyai család sorsa miatt aggódik, Kiskunmajsáról pedig furcsa gázfogyasztási díjelszámolásról ír egyik olvasónk. Ugyanakkor megtudhatjuk, hogy van még tisztességes ügyintézés és jótevő önkormányzat is. A Fogadóórákon rovatban ezúttal ismét telefonnal, illetve biztosítással kapcsolatos problémákról olvashatnak, kérjük, írjanak továbbra is. (A szerk.) Utóhangok a pörbölyi buszkatasztrófához Engem különösen megrázott az eset Mélyen megrendültem a pörbölyi kisiskolások szörnyű balesetén. Engem különösen megrázott az eset, mivel én már segítettem daruval ilyen vasúti karambolnál, s bizony vérben taposva végeztük a mentési munkát. Akkor nem is gondoltam semmire, csak dolgoztam, de amikor hajnalban hazaértem, elfogott a sírógörcs, a remegés. Akkor ért el a tudatomig, hogy mi is történt tulajdonképpen. Nem villogott a keresztezést jelző lámpa? Ellopták az akkumulátort lelketlen gazemeberek? Erre miért nem figyelt fel a MÁV? Egyébként el fogják lopni ezután is, amíg csak így büntetik a csavargókat, bűnözőket, mint eddig. A belügyminiszter azt mondja, hogy Magyarországon jó a közbiztonság. Neki biztosan jó, mert őrá vigyáznak. De lakna kint tanyán, ahol idős embereket vernek össze és rabolnak ki. . . Akkor másképp beszélne. Á. J., Kecskemét-Ú rihegy (Teljes név és cím a szerkesztőségben) Se szívük, se lelkűk, vagy elmebetegek Február 17-ei lapszámukban olvastam a Lopják az akkumulátorokat című cikket. De miért? Azért, mert-gyenge a büntetés az ilyen bűntettekért. Ha valakit nya- koncsípnek, akkor még a rendőrnek kell vigyázni, nehogy bántalmazni merje a tettest, mert még ő kap fegyelmit. Hol itt az igazság? Úgy látszik, akik még a fénysorompót se veszik komolyan, nem vesztették még el legkedvesebb hozzátartozójukat. Ha igen, akkor se szívük, se lelkűk, vagy elmebetegek. Biztos vagyok benne, hogy ha az ilyen bűnözőket szigorúan megbüntetnék, s az újságok írnának róluk, a televízióban bemutatnák őket, sokkal kevesebb bűncselekmény történne. ' Cs. M.-né Lakitelek (Teljes név és cím a szerkesztőségben) A MÁV is felelős Tisztelettel kérem Önöket, hogy az alábbi írásomat szíveskedjenek közölni lapjukban. A pörbölyi balesetről van szó. A vasúti forgalom lebonyolításának rendjét a MÁV F. 2. számú utasítása szabályozza. Eszerint, ha a fénysorompóval biztosított nyíltvonali útátjáró fedezetlen és arról a forgalom lebonyolítóinak előzetes tudomása van, a mozdonyszemélyzetet írásbeli rendelkezés elnevezésű nyomtatványon értesíteni kell. Eszerint a vonat sebességét a mozdonyszemélyzet úgy köteles szabályozni, hogy a fedezetlen útátjárót legfeljebb 15 km/óra sebességgel közelítse meg, azon okból, hogy az ott jelentkező mindenféle akadály — jelen esetben a közút felőli forgalom — előtt biztonságosan megállhasson a szerelvény .. . Mindebből megállapítható, hogy a KRESZ idevágó rendelkezései ellenére, mely — egyetlen eset kivételével — kimondja az útátjáróban a vasúti elsőbbséget, egyértelmű a MÁV felelőssége is. Ezenkívül, a bűncselekmény következtében működésképtelenné vált fénysorompónak több napon keresztül ki nem javítása egyértelműen kimeríti a gondatlanság tényét is. Mert pénzügyi okokra való hivatkozás egyáltalán nem valós indok ott, ahol súlyos anyagi eszközöket pazarolnak a szükségtelenül túltengő bürokrácia fenntartására, a különféle inproduktiv vasúti hivatalok (Utasellátó és Idegenforgalmi Igazgatóság, bevétélellenőr- zési igazgatóság, t külön vezér- és külön budapesti igazgatóság stb.) értelmetlen működtetésére. Ugyanakkor a vasúti hivatalok felső- és középvezetőinek jelentékeny rétegénél egyértelműen jellemző az alulképzettség, a dilettancia, a primitivizmus és a műveletlenség, kulturálatlanság — eléggé el nem ítélhető — jelensége is. Kijelentem, hogy hozzászólásom tartalmával a polgári és büntetőjogi felelősséget kizárólagosan vállalom, írásom tartalmáért a megjelentető orgánum nem tartozik felelősséggel. Szolnoki András Budapest XIII. kér., Szabolcs köz 1. Mélységes felháborodásomban írok Önöknek, teljesen egyetérve a február 3-án megjelent, Furcsa körúti csendélet című levél írójával. Hasonlóképpen tűrhetetlen állapotok uralkodnak Kecskeméten a Lóverseny utcában és környékén is. A betonalapokból kiépített parkolók helyett némely hígagyú autótulajdonos úgy gondolja, mégis jobb, ha közvetlenül az ablaka alatt parkol, a füves területen. így aztán az enyhe időben latyakossá vált területen pörögnek, forognak járműveikkel és úgy istenigazából, bunkó módjára csinálják a mélyszántást, a nehezen nevel- getett kis zöldterületen. A tízemeletes épületek közé annak idején kiépítették az úgynevezett tűzoltó-felvonulási utat, melynek a bejáratánál ott lapít szégyenlősen a várakozni tilos tábla, mar ahol még megHivatalos ügyeket, sajnos, nem szeretek intézni. Bizonyára így vannak ezzel még sokan mások is, ami nem csoda, hiszen nagyon sok hivatalban felületesen fogadják az embert. Egy napon mégis eldöntöttem, hogy utánajárok kárpótlási ügyeimnek. Nem nagy összegről van szó, de kisnyugdíjas lévén, néhány ezer forint is sokat számít. Ez év január első felében elmentem hát a helyi kárpótlási hivatalba, a még hiányzó iratokat leadni. A fogadás igazán mintaszerű volt. Az ott dolgozó Orosz László úr kérdéseimre szívesen és türelmesen válaszolt, majd, hogy ügyem minél van. Ezeken az utakon két-három sorban parkolnak a kocsik, s elgondolni is szörnyű, hogyan tudnának itt tüzet oltani. Aminapa Lánchíd utcaiiskolánál, a gyalogjárdán tempózó autóstól érdeklődni merészeltem, hogy a járdát véletlenül nem keverte-e össze az autóúttal? A válasz: Mi maga, rendőr, mert ha nem, akkor kuss! Nem az első eset... Kedves illetékes urak! Végre emeljék már meg azt a hátul hordott, laposra ült valamijüket és büntessék szigorúan a szabályokat semmibeve- vőket! írásom, remélem, eljut az illetékesekhez, s végre a járdán nyugodtan közlekedhetnek a csóró, kis gyalogosok. Tisztelettellí. M. Kecskemét (Teljes név és cím a szerkesztőségben) előbb elintéződjön, nem sajnálta a fáradságot és a csatolt iratokat ő maga vitte fel a harmadik emeletre, Simsi Géza úrnak. Bizonyára nem először tette ezt, és nem is utoljára, hogy az idősebbnek ilyenformán is segítsen. Ezúton is szeretném megköszönni a két ügyintéző úrnak és a kárpótlási hivatal minden dolgozójának az igyekezetét, emberséges munkáját, a Petőfi Népe szerkesztőségének pedig előre hálásan köszönöm soraim közlését. Patak Jánosné Kecskemét Rákóczi út 10. Azzal a kéréssel fordulunk Önökhöz, hogy tegyék közzé lányunk megrendítő halálának körülményeiről szóló levelünket. Koncz Antalné, 32 éves, egycsaládos anyáról van szó, aki munkahelyén (MMG), szörnyű fejfájásra panaszkodott kolléganőjének. Rosszulléte 12.40 óra körül kezdődött. Az üzemorvos gyors intézkedésére a mentő 13 órakor megérkezett, s negyed 2-kor szállították a megyei kórház belgyógyászati ambulanciájára, ahol azonnal fogadták. Kolléganőjének elmondása szerint (aki végig ott volt mellette), körülbelül 20 perces vizsgálat után kitolták lányunkat a huzatos folyosóra, amíg a papírok elkészültek. Akkor már nagyon súlyos állapotban volt, és nem foglalkozott vele senki. Kolléganője beszólt a beteggondozónak, aki éppen a papírokat író hölggyel beszélgetett, hogy csináljanak valamit, mert egyre rosszabbodott a beteg állapota. A beteggondozó elment vízért, a hölgy pedig, ahelyett, hogy a papírokat gépelte volna, lement a folyosóra megkérdezni az igen türelmetlen kolléganőtől, hogy mi a baj? A kolléganő idegesen újra kérte, hogy csináljanak vele valamit, hiszen látja, hogy milyen rossz állapotban van. Erre azt a választ kapta, hogy „milyen jogon viselkedik így, ha ideges, akkor menjen haza”. Tudomásunk szerint ők azért kapják a fizetésüket, hogy a betegért legyenek és ne a beteg őértük. Lányunk fél 3 körül került fel a 8. emeleti belgyógyászati osztályra, mivel sokat kellett várnia a papírokra. A kolléganő szerint lányunk állapota egyre rosszabbodott. Mi negyed 5-re értünk a 8. emeletre, majd leküldték bennünket az ambulanciára azzal, hogy lányunkat szállítják tovább. De már eszméletlen volt. Akkor tudtuk meg, hogy súlyos agyvérzést kapott és várják Budapestről a rohamkocsit, mivel sürgősen műteni kellene. Vajon miért Budapestről jön a rohamkocsi, miért nem szállították el azonnal a kecskeméti rohamkocsival? Ha sürgősebben intézkednek, lányunk talán életben maradhatott volna. Budapesten az Amerikai úti idegsebészeten operálták, de akkor már a főorvos úr megmondta, hogy későn érkeztek oda vele. Ugyanis a rohamkocsi Kecskemétről fel 6 után indult el. Nem tudjuk megérteni, hogy a súlyos, életveszélyes állapotban lévő beteget miért nem lehetett azonnal a megfelelő helyre szállítani? Léder László és felesége Kecskemét, Berettyó u. 7. Ki felel a gázóra méréséért? Én nem érem meg a nyugdíjat Megragadta figyelmemet a lapjukban február 3-án megjelent, Ha éhesek vagyunk, menjünk legelni című olvasói levél. Az en keresetem havi 13 ezer forint, mert hála Istennek, nem vagyok állás nélkül. Három gyermekem közül a legidősebb fiam nős, a lányom házasság előtt áll, állása bizonytalan, s boldog vagyok, ha hazahoz 8000 forintot. Ä kisfiam asztalos szakmunkás, ő is igyekszik a fizetésével a saját jövőjét megalapozni. Özvegy vagyok, a gyermekeimet 16 éve nevelem egyedül. Majdnem mindig volt másodállásom, míg erre lehetőség volt. Sajnos, ez ma már lehetetlen, s ha dolgoznék is túlmunkában, az adó mindent elvinne. Nem éri meg. Egyébként is a mai világban örüljön az ember, ha egy munkahelye van. Gondolom, azt nem kell mondanom, hogy a 13 ezer forintból mennyit viszek haza. Havi 4000 forint megy az átutalásira, melyből a számláim nagy részét fedezik. Ötszáz forinttal vagyok a KST-ben, hogy ha nagyon megszorulok, legyen honnan felvenni egy kis pénzt. Most is 3000 forintot vonnak-visz- sza, mert rákényszerültem a KST- kölcsönre. LéVohják a SZáksZérve- zeti tagdíjat, a munkanélkülise- gély-hozzájárulást, az adót. E hónapban 4500 forintom maradt meg. Ebből a mai árak mellett, gondolom, nem fogok túlzottan elhízni. De én nem azért írok, hogy panaszkodjak, csak nagyon felbőszített hölgytársam levele. Ő nyugdíjas és unalmas perceiben persze, hogy könnyen szaval. Sajnos, ha a parlament úgy dönt, én nem leszek nyugdíjas. Most vagyok 46 éves, 31 év munkaviszonyom van, s nem hiszem, hogy a 62 évet megérem, hogy nyugdíjba menjek és legyen szabad időm, hogy mehessek legelni. Maradok tisztelettel: Á. I.-né Baja (Teljes név és cím a szerkesztőségben) (Kedves Asszonyom! Önt minden elismerés megilleti gyermekeinek felneveléséért. Nem lehetett, s ma sem lehet könnyű az életük. Azonban kérjük, ne nehezteljen a február 3-ailevél írójára, hiszen mondandója ironikus, gunyoros hangvételű volt, de nem a hasonló sorsú szegények, hanem azok ellen irányult, akik ezt az állapotot előidézték. Tessék elolvasni mégegy- szer azt a levelet. A szerk.) Csak a vagyonrészem kell? A bajai áfésznél eltöltött 20 év után én is munkanélküli lettem, 34 400 forint végkielégítést kaptam, s ezért fél évig nem kaphatok munkanélküli-járadékot. Mivel munkámra nem volt szüksége a szövetkezetnek, úgy gondoltam, hogy a közel 90 ezer forintos üzletrészemre (vagyonrész) sem tartanak igényt. Rosszul gondoltam, ugyanis a vezetők ennek kiadásáról hallani sem akarnak. Az áfész jogásza megjegyezte: úgysem tudnék mit kezdeni vele. Most hogy van ez? A munkám nem, a vagyonrészem viszont kell. . .? Megjegyzem, az áfész azóta olyan munkahelyet kínált más községben, osztott munkaidőben utazással, mely naponta 12-13 órányi időt vett volna igénybe, minimális bérért, amit nem fogadhattam el. H. A.-né Nemesnádudvar (Teljes név és cím a szerkesztőségben) A Dégáz kiskunhalasi kirendeltségétől két műszaki ember időszaki gázmérőóra- és gázkészülékellenőrzést tartott lakásomon 1992. július 13-án. Begyújtottak és levizsgáltak és rendben találtak mindent. Október 10—15. között már kezdett hidegebb lenni reggelente, így hát begyújtottam az egyetlen Gramat típusú konvektoromat. Reggelente általában 6-tól 9 óráig fűtöttem, 1-es és 2-es fokozattal, ugyanis éjjel nem tartózkodik senki a lakásban. Október vége felé szólt a gázdíjbeszedő, hogy kevés a fogyasztás és figyeljem, mert nyilván megakad az óra számlálója. Figyeltem és szóltam a hibabejelentőnek, mire kicserélték a gázórát. Decemberben kellett fizetni a novemberi fogyasztást, mely 198 Ft volt, decemberben 200 m3 fogyott, melyért 1802 Ft-ot fizettem, s a díjbeszedő közölte, hogy az 1993. január havi fogyasztás is 200 m2 és ez is 1802 Ft lesz. Ki is fizettem szó nélkül mindent. De most jön a java. Január 25-én jött a díjbeszedő és mutatott egy új, novemberi pótszámlát, rajta: 1143 m3, 10 298 forint. Ezt a mennyiséget elhasználni egy hónap alatt, egy konvektorral... Elnézést kérek, hogy levelemmel zavarom Önöket, de a Petőfi Népe mindennapi olvasója vagyok, s örömmel tapasztalom, hogy segítségükkel sokszor megoldódnak a szomorú sorsú, nyomorba jutott családok gondjai. Én most nem önmagamért szólok. Kétgyermekes, nyomorban élő, ballószögi anya kilátástalan helyzete kény- szerített az írásra. Mert a legszomorúbb sors tombol a Ballószög, V. kér. 132. szám alatti, tanyának sem nevezhető, düledező épületben. Összeroncsolt ajtó, ablakkeretre szegeit fóliadarabok . .. Villany sincs, a vizet a szomszédból hordják, a tüzelőt az erdőben Beutaztam Kiskunhalasra és reklamáltam a Démász-kirendeltségen Tóth Zoltán igazgató úrnál. Bár ne tettem volna. Jóformán meg se hallgatott, állandóan azt mondogatta, hogy én ezt eltüzeltem júliustól decemberig. Kérdem én, ki az, aki júliusban és augusztusban, 30—36 fokos melegben begyújtja a konvektort? Általában október közepétől fűt az ember. Kipróbálhatja bárki a konvektoromat. Egy óra alatt 0,8 m3 gázt fogyaszt, a legnagyobb fokozaton. Alapul véve a decemberi vagy a januári fogyasztást, öt hónap alatt kellett volna elhasználnom ezt a gázmennyiséget. Erre az időre megvannak a gázóra által is kimutatott és kifizetett számlák. Ezek után kérdéseim a következők: Felelős vagyok-e én, mint fogyasztó a gázórám méréséért? Ä díjbeszedőnek kötelessége-e jelenteni, ha hibát észlel? Miért keil fizetnem az ellenőrzési díjat, ha utána nem fogadják el az eredményt? Pótszámlákat hogy állíthatnak ki visszamenőleg? Kötelességem-e a nyáron tüzelni? S miért nem bizonyítják a fogyasztást ilyen irreális számla esetén? Jeremiás Ervin >‘r. ■ fUKiskunmajstt, Fő u. 19. szedegetik. Sajnálóik vannak, de segítőik nincsenek. Nem tudom, a ballószögi polgármesteri hivatalnak van-e tudomása erről? Ezért, kérem a szerkesztőséget, ha lehetőségük van rá, szíveskedjenek az említett körülménnyel foglalkozni. Deák Lászlóné Helvécia, Korhánközi dűlő 3. (Kedves Deákné! Levelének közlésével hívjuk fel a ballószögi önkormányzat és más családsegítő szervek figyelmét e család életkörülményeire. Bízunk abban, hogy segítséget kapnak, s erről hírt adhatunk majd. A szerk.) NAPJAINK HUMORÁBÓL • Türelmes várakozás. A legszomorúbb sors egy ballószögi tanyán Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A A MATÁV ráér K. L. kecskeméti (Akadémia krt. 51.) olvasónkon nem látszik, hogy túl van egy hosszabb kórházi kezelésen. Nem látszik, hál’ Istennek. Ám gondja, amellyel szerkesztőségünket felkereste, nyomasztó, s éppen a betegsége miatt. Ugyanis telefontulajdonos, és mint minden egyedül élő embernek, neki is a kapcsolattartás lehetőségét jelenti a készülék. Hozzátartozói megbeszélt időben — és azon kívül is - rendszeresen hívják, érdeklődnek hogyléte felől, tudakolva, mit szerezzenek be számára. Hasonlóan egyedül él lakásában K. L. szomszédja is, akinek a hozzátartozói ugyancsak gyakran jelentkeznek telefonon. Ez adta a ötletet, hogy kettőjük készülékét kapcsolják össze oly módon, hogy hívás esetén mindkét helyen csengjen, a hosszan tartó csengés pedig figyelmeztesse a nem hívott felet arra, hogy baj lehet, a készüléket nem veszi fel senki. (Természetesen adtak egymásnak lakáskulcsot is.) A MATÁV-nak K. L. írásban adott be ez ügyben kérelmet tavaly, augusztus ,13-án. Azóta nem kapott választ, csak biztatást. K. L. és szomszédja már joggal veszti türelmét. Legalább engedélyt adnának arra, hogy elvégeztethessék a munkát más szakemberrel. Hol a CSÉB- visszatérítés? Kecskeméten, a Szarvas utcában lakik N. G.-né, aki január 1-jén ment nyugdíjba. Munkában töltött,évtizedei során mindvégig CSÉB-tag volt. Kezdetben a 20-as, azután a 40-es, majd a CSÉB—80-as biztosítása volt. Tudta, hogy nyugdíjazása esetén kap majd visszatérítést, négyezer forintot. Érdeklődésére a biztosítóintézetnél azt mondták neki, hogy legyen türelmes. Igaz az ügyintézés ideje 30 nap,-s január elseje óta az bizony rég letelt, de majd megjön a határozat és azután megkapja a pénzt, gondolta, de hiába várja. Pedig pontosan fizetett. Ök miért nem pontosak? Sei — Köszönik a mozgássérültek Tisztelt Főszerkesztő Úr! Kérjük Önt, hogy köszönő levelünket közölje le napilapunkban. Ugyanis elismeréssel tartozunk Kecskemét város önkormányzatának mi, mozgássérültek és rokkantnyugdíjasok, amiért élelmiszer-vásárlási utalvánnyal támogat bennünket és még nagyon sok más, rászoruló embert. Az utalványt a Csongrádi úti szociális diszkontáruházban lehet levásárolni. Igaz, korábban voltak itt problémák az ellátással, de újabban, tapasztalataink szerint, tökéletes az ellátás. A bőséges áru- választékért pedig köszönet illdi az üzlet vezetőjét és munkatársait. További munkájukhoz sok sikert és jó egészséget kívánok. Tisztelettel: Kiss Józsefné és családja Kecskemét Szerkeszti: Rapi Miklós Mélyszántás zöldterületen Tisztességes ügyintézők
