Petőfi Népe, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-28 / 100. szám

PÉNZ, VÁLLALKOZÁS, PIAC 1992. április 28., 7. oldal „Amibe a gyerkőc belevág, azt végigcsinálja” Vendégségben Palotás János édesanyjánál Második házasságában él, férje Héjj Imre, egy nagyvállalat nyugdíjas vezérigazgatója. O maga még aktív, ahogy mondja: „szabadúszó" könyv- vizsgáló. Derűs, kiegyensúlyozott egyéniség, szívesen beszél önmagá­ról, de még inkább a „gyerkőcökről", a családi fészekből már kiszállt Ildi­kóról és Jánosról. A körfolyosós jó­zsefvárosi régi bérházban levő lakás ugyanolyan, mint a háziasszony: nyugalmat, jó hangulatot áraszt. Az újságíró érkezésekor kikapcsolja a tévét — vége a parlamenti egyenes adásnak. Kicsit csalódott: hiába leste a képernyőt, nem látta, hova is ültet­ték az MDF-frakció padsoraiból a fi­át. Pedig szinte szuggerálta az opera­tőrt, hogy mutassa már a gyerkőcöt. Szembeötlő a hasonlóság anya és fia között; ha akarnák, se tud­nák letagadni egymást. De persze nem is akarják, roppant erős a csa­ládi kötelék. A „gyerkőc”, bármi­lyen zsúfolt is a napja, mindig talál időt, hogy elmondja, merre járt, mit végzett, kölcsönösen „napra­készek” egymásból... — János 8, Ildikó 10 éves volt, amikor elváltunk — veszekedés, hangos szó nélkül. Nem tudom, hogy a gyerekek hogyan élték meg, valahogy erről soha nem beszéltünk. Második férjem mindkettőjüket sa­játjaként nevelte — de harmonikus, jó a kapcsolatuk édesapjukkal is. Palotás Jánost másfél évvel ez­előtt, a taxisblokád napjaiban is­merte meg az ország. A győzelme­sen nehéz tárgyalásokon óriási volt a tét. A fiatal politikus mindvégig higgadtan, szívósan érvelt, vitatko­zott, s nem csekély része volt a pozi­tív végkifejletben. — Azt a hét vé^ét milliókkal együtt én is a tévé képernyője előtt töltöttem. De higgye el, pillanatig sem estem kétségbe, nem izgultam. Tudtam, hogy irtózatosan nehéz a helyzet, de nagyon bíztam János­ban, hiszen ismerem a képességét, • Csernus Lajos rajza. a logikáját. . . Minden megbeszé­lésre, tárgyalásra, értekezletre rendkívül alaposan készül, pontról pontra átgondolja a partnerek ér­veit, esetleges lépéseit és persze azt is, hogy azokra mivel válaszolhat. Amikor az egyezség megszületett, már csörgött is a telefon — a gyer­kőcjelentkezett ... Úgy tűnik, mindig jut idejük egy­másra. Rendszeresek a közös csalá­di programok, a név- és születésna­pokat, a karácsonyt, de még a szil­vesztert is együtt ünnepli a família. Az unokák (Zsuzsi 8 éves, Jánoska — sorrendben V. Palotás János — 11) a hét végeket általában a nagyszülőkkel töltik. — János nyugodt, szelid fiú volt világéletében. Soha nem verekedett, legfeljebb nővérével voltak néha né­zeteltérései ... Szívesen sportolt, leginkább kosarazott. Kedvelte a bi­ológiát, sokáig orvos akart lenni. Nem erőltettük semmilyen pályára —mi is meglepődtünk, amikor beje­lentette, hogy a közgazdaság-tudo­mányi egyetemre jelentkezett. Első nekifutásra fölvették. Alighogy megvédte diplomáját, vállalkozó lett. Hajói emlékszem, az általa ala­pított Kandeláber Gmk-t hatos sor­számmal jegyezték be Budapesten. — Mindig voltak meglepő húzá­sai. Amikor például megszületett a kislánya, gyesre ment... Szinte egyedül építette föl a házukat, Zsu­zsikával a hátán ásta az árkot, hord­ta a téglát, keverte a maltert, bútoro­kat barkácsolt .. .Belekóstolt a ker­tészkedésbe is, csodaszép retket ter­melt. Ha valamibe belefogott, addig nem nyugodott, míg a lehető legjob­ban végig nem csinálta. — Már kölyökként is okosan, jól tudott bánni a pénzzel. Megunt já­tékait eladta, nyaranta elment dol­gozni, pincérkedni a Balatonra — s még középiskolás volt, amikor ösz- szespórolt pénzéből autót vásárolt magának. Nevelőapjával bevezet­tük, hogy a kosztpénzt — havon­kénti váltásban — mindig a család más-más tagja kezelte, osztotta be. Ildikó hó vegére rendszerint „pénz­zavarba” került, János soha. Úgy vásárolt, állította össze a menüt — ha kellett, főzött is —, hogy so- kadikán is futotta, amire kellett. A csokornyakkendős, mindig ele­gáns, 36 éves politikus a közvéle­mény-kutatás adatai ^szerint már jó ideje az ország második legnépsze­rűbb közéleti embere. Pedig a ta­xisblokád már régen volt... — Hihetetlen energiával dolgo­zik, s mindent átgondoltan, körül­tekintően csinál. Talán ezért is bír­ja. Mostanában pár kilót fölszedett magára. Amikor érzékelte a súlyfe­lesleget, nyomban fogyókúrába kezdett, s egyhamar visszanyerte „versenysúlyat”. A Szűz jegyében született, s a ho­roszkóp szerint márciusi szerencse­napja a 9-e. Igaz-e? Ki tudja? Min­denesetre ezen a napon ült át a par­lamentben a független képviselők közé... Szabó Margit NYUGATI SZAKVELEMENY: ÉVI 14 SZÁZALÉKOS FEJLESZTÉS KELL Távközlés nélkül nem működik a magyar piacgazdaság Régen nem elméleti következ­tetés, hanem gyakorlati tapaszta­lat: a gyorsuló ütemű privatizá­ció alapfeltétele az infrastruktú­ra, s ezen belül a távközlés gyors fejlesztése. A gomba mód szapo­rodó kis- és középvállalkozások számára a telefon- és faxvonal, sőt, a telex is a hazai és külföldi partnerekkel való kapcsolatte­remtés alapfeltétele. Ezen a téren a legnagyobb a lemaradásunk a fejlett piacgazdasággal rendelke­ző országok mögött. A 24 legfejlettebb ipari országot tömörítő gazdasági együttműködé­si és fejlesztési szervezet, az OECD szakemberei a közelmúltban átfo­góan vizsgálták 7 kelet-európai or­szág és a Szovjetunió távközlési há­lózatának fejlettségi szintjét. Fel­mérésükből kitűnik, hogy a volt szocialista országokban átlag 10 la­kosra jut 1 telefon-főállomás, míg az OECD-országokban 10:4 az arány. (Nálunk a vizsgálat idején 10:1,15 volt az arány, ám a főállo­másoknak csak 86 százaléka volt bekapcsolva a távhívásba.) A főállomások zöme lakásokban A tekintélyes nemzetközi szer­vezet jelentése — figyelmeztető összevetésként — kitér arra, hogy a gyorsan iparosodó ázsiai országokban a fejlesztés elsődle­gesen a távközlés területére össz­pontosul. Dél-Koreában például az 1978—88-as közötti években a telefonvonalak létesítésének üteme ötszörösére növekedett. A magyar telefónia helyzetét vi­szont a 90-es évtized indulásakor az jellemezte, hogy a rendelke­zésre álló főállomások 68 száza­léka lakásokban volt, s ezek egy része a kis kft.-k, betéti társasá­gok telefonjaként működött — miközben több mint félmillióan várakoztak lakástelefon beveze­tésére. A sanyarú helyzetet az is mo­tiválja, hogy nemzetközi össze­hasonlításban fölöttébb sok a mellékállomás: a főállomások­hoz viszonyított arányuk a nyolcvanas evek végére elérte a 93 százalékot. (Tudnivaló, hogy mellékállomásról például külföl­di partnerrel kapcsolatot terem­teni meglehetősen időigényes, „csúcsidőben” szinte lehetetlen.) 120 millió új vonal A telefonhelyzetkép másik ér­dekes adata: hazánkban 1000 fő­re körülbelül ugyanannyi távbe­szélő-, fő- és -mellékállomás jut, mint ahány személygépkocsi. Ilyen arány elképzelhetetlen a fejlett országokban, ahol a fajla­gos telefonellátottság általában két-háromszorosa a fajlagos gép­kocsiállománynak — mondjak a szakemberek. Az OECD vizsgálta azt is, hogy Kelet-Európábán a piac kiépítésé­vel párhuzamosan az ezredfordu­lóig milyen mértékben kell fejlesz­teni a távközlés hálózatát. Noha egyáltalán nem rohamléptű piac­építéssel számoltak, prognózisuk szerint a XXI. század kezdetéig ke­A VALUTAALAP ELEMZÉSE A Visegrádi Hármaknál növekedés várható A világgazdaság a tavalyi csökkenés után jövőre kisebb, 1993-ban már nagyobb mérték­ben növekedni fog. Kelet-Kö- zép-Európában, elsősorban a Vi­segrádi Hármaknál, ugyancsak növekedés és az infláció csökke­nése várható, ám a helyzet javu­lásához az is kell, hogy a Nyu­gat jobban megnyissa piacait. Ez tűnik ki a Nemzetközi Valuta­alap (IMF) féléves jelentéséből, amelyet az IMF és a Világbank vezető testületéinek washingtoni ülései előtt hoztak nyilvánosság­ra. Kelet-Közép-Europában van­nak jelei, hogy a termeléscsökke­nés a végéhez közeledik és a gaz­daság 1993-ban már átlag 3,9 százalékkal növekedhet. A jelen­tés szerint Magyarország bruttó nemzeti terméke 1990-ben 4, 1991-ben 7,5 százalékkal csök­kent, míg a fogyasztói árak mindkét évben kereken 33 száza­lékkal emelkedtek, ami a térség­ben viszonylag a legalacsonyabb arány. Kelet-Közép-Európa fog­lalkoztatási helyzetével kapcso­latban az IMF megjegyzi, hogy az valószínűleg jobb, mint amit a hivatalos adatok tükröznek, azok ugyanis alábecsülik a ma­gánszektor növekedését. A jelen­tés kiemelte, hopy Magyarország külső fizetési merlege a tervezett­nél lényegesen magasabb több­lettel, jelentős tartalékokkal zá­rult, számottevő volt a külföldi tőke közvetlen beruházása. Ma­gyarország — jelentős adósságai ellenére — 1991-ben is jutott hi­telekhez a nemzetközi piacokon, mégpedig növekvően javuló fel­tételekkel. A DINAMIZMUS HORDOZÓI A KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALATOK A vállalkozók és a nyugati piac A volt szocialista piacok magyar exportigénye a minimálisra csök­kent, s a keresletet még a fizetőkép­telenség is korlátozza. Az Európai Közösség államaival és általában Nyugat- és Észak-Európával vi­szont ígéretes új lehetőségek is nyíl­tak. Ezekről beszélgetett a Tőzsde Kurír szakírója Szatmári Tamás­sal, a Nemzetközi Gazdasági Kap­csolatok Minisztériumának (NGKM) főosztályvezetőjével. — Úgy gondoljuk, hogy az EK- val aláírt társulási szerződés nyo­mán lehetőségeink ebben a vi­szonylatban lényegesen kiszélesed­nek: mintegy 250 millió dollárnyi többletlehetőség rejlik a szerződés­ben. Ám nem 1992 lesz a kulcsév kapcsolatrendszerünkben. Tavaly az EK-ba irányuló kivitelünk 48 százalékkal bővült, s az idén is di­namikus exportnövekedésre szá­mítunk. E reláción belül Németor­szággal különösen jók a kapcsola­taink, s vállalataink egyre inkább tért nyernek a német piacon. A di­namizmus hordozója a kis- és kö­zépvállalati kör — állítja Szatmári Tamás. — Milyen lépések, változások várhatók 1992-ben hazánk és az EFTA kapcsolataiban? — Ezzel az országcsoporttal ma­ximálisan fel akarjuk gyorsítani a szabadkereskedelmi megállapodás megkötésére irányuló tárgyaláso­kat. Terveink szerint a második fél­évben sikerül megkötni az EK- szerződésünkhöz hasonló aszim­metrikus szabadkereskedelmi szer­ződést. Egy másik nagyobb terület a „visegrádi hármak” együttműkö­dése. Bizonyos termékek esetében „gyorsító” listákat állítunk össze (azaz kölcsönösen meghatározzuk, milyen esetekben bontjuk le part­nereinknél lassabban, illetve gyor­sabban a vámokat). — A külső folyamatok milyen belgazdasági lépések megtételét te­szik szükségessé? — A gondok elsősorban a gép­ipart és az agrárgazdaságot érintik. Á gépipar tekintetében óriási kér­dés, hogy az ágazatot ért tavalyi sokkhatást miként vezetik le az idén. A csődtörvény hatálybalépé­se nyomán nem lehet pontosan megmondani, hol ér véget az ága­zat „karcsúsítása”, mikor áll meg a termelés-visszaesés. Egy dolgot azonban mindenképp szem előtt kell tartani: ez a nagyvállalati kör még ma is meghatározója expor­tunknak. Az NGKM úgy véli, hogy a kitörési lehetőségeket ma­gukban rejtő, régi hiteleik hálójá­ban vergődő gazdálkodókat min­denképpen segíteni kellene. E vállalati kör piacváltásának támogatására próbálta meg létre­hozni a kormányzat a Magyar Be­fektetési és Fejlesztési Rt.-t. Ezt a célt is szolgálja az új exporthitel­biztosító intézmény, amely külö­nösképpen az ország- és politikai kockázatot igyekszik legalább részben közömbösíteni. Kamatkedvezmények igényelhe­tők, működik az exportpályázati rendszer. Továbbra is segíti a vál­lalkozók piacra jutását a Kereske­delemfejlesztési Alap, az idén mint­egy 4 milliárd forinttal (ebből azonban 1 milliárd forint korábbi elkötelezettség). A Befektetésösz­tönzési Alap az idén 2 milliárd fo­rinttal gazdálkodhat, szemben a ta­valyi 1,5 milliárddal. EK-kapcsola- taink számos egyéb belgazdasági tennivalót is indukálnak. Az ottani szigorú követelményeknek megfe­lelő szabvány- és minőségtanúsítá­si rendszerek kidolgozására, minő­ségbiztosításra, termékfelelősség­biztosításra van szükség. — Kapunk-e valamiféle segítsé­get az EK-tói ezek megalkotásához ? —Ők általában mindenben segí­tőkészek. A probléma tehát nem az információ hiányából fakad. A K + F alacsony szintje, az inf­rastruktúra elmaradottsága a nagy gondunk. Emellett a termelésben a minőségbiztosítás hiánya okoz gondokat. Ez pedig technológiai kérdés. Mindazonáltal van remény arra, hogy az új, félig-meddig már piaci környezetben induló vállal­kozások képesek lesznek a követel­ményekhez alkalmazkodni. Abban is bízunk, hogy a nagyvállalatok egy része — átalakulását, lebomlá­sát követően—megtalálja majd ér­tékesítési piacait. A kardinális kér­dés: mi lesz a kevésbé életképesek­kel? Ezek még ma is állami intézke­désekben bíznak, állami megrende­lésekre várnak. Az, hogy ennek a leépülésnek milyen társadalmi, költségvetési és inflációs következ­ményei lesznek, már túlmegy az NGKM kompetenciáján. — A külgazdasági tárca tavaly is kemény harcot folytatott egy piac­váltási alap létrehozásáért, amely talán a rekonstrukciós bank formá­jában elnyeri végső alakját. Ez első­sorban a fejlődésre képes és megala­pozott fejlesztési elképzelésekkel rendelkező nagyvállalati egységeket segítené. Az ön által is említett, di­namikus kisvállalkozók nem érde­melnének hasonló lehetőségeket? — Munkatársaimmal éppen a közelmúltban készítettünk tájé­koztatót a kisvállalkozók adóked­vezményeiről, valamint kedvezmé­nyes hitelfelvételi lehetőségeikről. Pénz van, csak a jó üzleti elgondo­lásokat kellene jobban összehan­golnunk a vállalkozói kultúra ki- terjesztésével és a meglévő források megismertetésével. — bognár — Új üzletközpont Soltvadkerten ■ reken 120 millió új vonalra lesz szükség ebben a régióban. Ami hazánkra vonatkozóan azt jelen­ti, hogy ebben az évtizedben évente átlagosan 14,2 százalék­kal kell bővítenünk a telefonhá­lózatot. (Összehasonlításul: 1978 —88 között évi átlagban kb. 5 százalékos volt a gyarapodás.) A korszerűsítésnek nincs akadálya Ebből egyértelműen adódik a következtetes: ilyen mértékű há­lózatfejlesztésre a távközlési szolgáltatásokból származó be­vételek nem elegendőek. Elkerül­hetetlen tehát — természetesen a külföldi tőkebefektetésekkel élve — újabb eszközök bevonása, ami az üzleti élet felgyorsulásá­val minden bizonnyal még ebben az évtizedben megtérülhet. A nemzetközi információs háló­zatokba való bekapcsolódás ugyanis a vállalkozási profit nö­velésének egyik igen fontos esz­köze, s ebből, a különféle adó­kon keresztül, az állam is jelen­tősen részesedik. A távközlés „iparága” azt igényli, hogy az ott megtermelt nyereség túlnyo­mó többségét visszaforgassák és ne vonják el más célokra. A be­ruházások azonban csak akkor működtethetők jó hatásfokkal, ha rendelkezésre áll jól képzett munkaerő is. Mivel hazánk leke­rült a COCOM-listáról, a kor­szerűsítésnek már nincsenek technikai akadályai. FEB m Már csak egy-két bolt kirakatából — és raktárából — hiányzik az áru Soltvadkert új üzletközpontjában, ahol számos magánvállalkozó nyitott kereskedést. 1992. február havi bruttó átlagkeresetek* (forint) Fizikai Szellemi Összes foglalkoztatottak Bányászat 20 280 31 896 22 098 Feldolgozóipar 15 179 28 344 18215 Ebből: Élelmiszerek, italok, dohányt, gy. 15 068 28 953 17 936 Textil-, ruházati, bőrterm. gyártása 11 844 24 386 13 849 Fa-, papír- és nyomdaip. term, gyárt. 16 003 32 722 20 443 Vegyipar 20 375 35 708 24 768 Nem fém ásv. term. gyártása 15 625 27 685 18 084 Kohászat, fémfeld. 16 384 27 160 18 841 Gépipar 15 146 25 880 18 090 Egyéb feldolg. ip. hulladék visszany. 11 839 22 929 14 083 Villamosenergia-, gáz-, hő-, vízellátás 21 809 39 775 26 703 Ipar 16 071 29 746 19 224 Építőipar 13 315 28 055 16512 Keresk., közúti jármű, közszüks. c. jav. 14 783 36 421 23 753 Szálláshely-szolg., vendéglátás 12 166 25 315 16 098 Szállítás, rakt. posta és távk. 18 046 26 368 20 754 Ebből: Szállítás 18 390 29 352 21 327 Posta és távközl. 16 886 21 451 19 103 Pénzügyi tev. és kiég. szóig. 23 097 39 310 38 338 Egyéb nem anyagi tevékenységek 15 840 32 372 22 290 Nemzetgazd. összesen 15 899 31 269 20 477 * 50 fő feletti jogi személyiségű szervezetek, költségvetési gazdálkodók nélkül. Az átlagkereset a munkabér mellett tartalmazza a prémiumot, a jutalmat stb. is. KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL Cégbírósági hírek Az április 9. és 23. közti időszak­ban a megyei cégbíróság az alábbi korlátolt felelősségű társaságokat jegyezte be: ÁUTOMAX Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. (székhely: Kiskő­rös) — TORMA ES TÁRSAI Kér. Kft. (Kecskeemét) — STÍL Kér., Szóig, és Javító Kft. (Kecskmét) — BÁCS-FÁ Fafeldolgozó Kft. (Já­noshalma). Idén bejegyzett betéti társaságok: ZSIGA Kér., Idegenforg. és Ter­melő Bt. (Tompa)—ME-KA Ipari, Szóig., Kér. Bt. (Kecskemét) — ELEKTRIK Termelő és Kér. Bt. (Soltvadkert) — BRETT Kér. Bt. (Soltvadkert) — HERD Ipari és Szóig. Bt. (Kecskemét) — KAMIN Ipari és Szóig. Bt. (Kecskemét) — KARRIER Szóig, és Kér. Bt. (La- josmizse) — TERKISZ Tervező, Kivitelező és Szóig. Bt. (Tiszakécs- ke) — VARIÓ Termelő, Kér. és Szóig. Bt. (Kiskunfélegyháza) — SPORTSLINE Szóig. Bt. (Kecske­mét) — HELVÉD Védelmi, Szóig, és Kér. Bt. (Helvécia) — GABRI­ELLA Termékgyártó és Szóig. Bt. (Kecskemét) — SZALON-KER. Bel- és Külker. Bt. (Soltvadkert) — KOMP TRADE Kér. és Szóig. Bt. (Félegyháza) — LO CAR Szóig, és Kér. Bt. (Kecskemét) — Z. EGYENLEG Vagyonértékelő, Ta­nácsadó és Vagyonhasznosító Bt. (Baja) — MIRANDA Kér. és Szóig. Bt. (Kecskemét) — T és T Kér. és Kötőipari Bt. (Kecske­mét). (Áz idén bejegyzett betéti társasá­gok listáját folytatjuk egy hét múlva).

Next

/
Oldalképek
Tartalom