Petőfi Népe, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-18 / 219. szám

4. oldal, 1991. szeptember 18. PETŐFIMÉRE ÉRVÉNYES-E MÉG LAKITELEK? Lezsák Sándor a fejlődés jelének tekinti az MDF-platform megalakulását Míg a Lakitelek Alapítvány budapesti irodájá­ban az immár 30 millió forinttal gazdálkodó kura­tórium elnöke sikeres kezdeményezéseikről nyilat­kozik a televíziónak, a lapunknak ígért interjúra várva döbbentem rá, hogy még csak négy esztende­je vitatták majd kétszázan a magyarság esélyeit Lezsákék udvarán. Ki számított ilyen gyors átala­kulásra? Mégis sokak szerint mintha a reálisan elvárhatónál aggasztóbban, haragosabban feszül­nének egymásnak a Magyar Demokrata Fórum sohasem egységes csoportjai. A korábbi tanulmá­nyaiban az MSZMP reformerőinek lehetséges szerepét túlértékelő politológus egyenesen az MDF elkerülhetetlen felbomlásának csalhatatlan jeleit véli fölfedezni a szerinte „a magyar pártrend­szerben kakukktojás'’ népi-nemzeti pártban. • Koczka István felvétele. Cseppet sem lepődött meg kérdése­men az időközben a tévéstábtól elbú­csúzó Lezsák Sándor. — Nyugtalanítja-e a kedd este be­jelentett új platformszervezkedés? — Cseppet sem. A politikai kultúra erősödését, fejlődését jelzi, hogy az MDF-en belül nem az indulatok, nem a személyes ellentétek, a félreértések mentén, hanem a programokat szerve­ző, megfogalmazó gondolatok mögött jönnek létre a belső erővonalak. Ez utóbbinak egyik szervezője az új cso­portosulás, amelynek törekvéseit szinte minden MDF- képviselő vállalhatná. — Ila vállalta volna a képviselő­séget, olvashatnánk huszonhetedik- ként nevét a Beké Kata és mások által aláírt program alján? Nem tudom. Lehet, hogy más­képpen próbáltam volna szervezkedni. — Mintha az eddig általánossá­gokban megnyilatkozó új tömörülés egyik-másik tagja megkérdőjelezné Lakitclek időszerűségét. Csak akkor adható erre a kérdés­re hiteles válasz, ha az említettek pon­tosan megfogalmazzák, hogy mit is ér­tenek Lakitelek alatt. Megjegyzem én eddig nem hallottam a huszonhatok ilyen megnyilvánulásáról. Bizonyos szempontból természetesen befejezett­nek tekinthető Lakitelek szerepe. — Mire gondol?- Mint szervező erőnek, a szabad választásokkal befejeződött a küldeté­se. Ugyanakkor továbbra is érvényesek a Lakiteleken megfogalmazott fő tö­rekvések, gondolatok. — Például? Meg kell találnunk a lehetetlen helyzetben a lehetségest. — Ügy gondolja tehát, hogy meg­határozó személyek, csoportok nem kérdőjelezték meg az 1987 őszén — bár elnagyoltan — kidolgozott alapelveket? — A 19 megyében és a Budapesten tartott legutóbbi gyűléseken nem vitat­ták a mindmáig érvényes alapelveket, sem a kormány fontosabb döntéseit. — Személyes tapasztalatokból is tudom, hogy konkrét ügyekről más­ként vélekednek MDE-es képvise­lők, vezetők. Természetesek a módszerbeli elté­rések. — Lehetséges, de akkor mivel ma­gyarázza a párton belüli feszültsége­ket? Az elkerülhetetlen tisztázó konf­liktusok célzatos, hátsó szándékú eltúl- zásával, hordószintű szóbeli és írásbeli hangulatkeltéssel. Miért szónokolnak és cikkeznek a demokrácia megvédésé­nek szükségességéről, ha szigorúan a jogállam keretei között, alkotmányos forradalmi történésben próbáljuk meg­valósítani a választásokon megszava­zott programunkat. — A megélhetési gondokkal küsz­ködök, a kenyerüket féltők, a szava­zók mintha kirekesztődnének a poli­tikából, a közéletből. — Veszélyes hiba, hogy a politikát szervezők általában a beteg feje fölött beszélnek, nem hozzá. A beteg hite és együttműködése nélkül kétséges az eredmény. — Mindenki tudja, hogy milyen beteg országot örököltünk. Sokan megfeledkeznek róla, so­kak szeretnék ezt elfeledtetni. Köny- nyebben elviseli a fájdalmas műtéteket is aki tudja, hogy csak így gyógyulhat meg, ha erről az orvos is meggyőzi. Aligha javul az állapota, ha folyton azt hallja, hogy menthetetlen, ha eltúloz­zák a rá váró megpróbáltatásokat. — A beszélgetés végén meg kell kérdeznem, hogy milyen kapcsolat­ban volt az új platform aláíróival. Ritkán találkoztunk, de viszo­nyunk barátinak volt mondható. — És most? Most is. Úgy gondolom, hogy nem valami ellen, hanem valamiért szö­vetkeztek. Heltai Nándor SZEREMLE ÉS APANAGYFALU „Egymás terhét hordozzátok” Apanagyfalu nyolcszáz lakosú tele­pülés Erdélyben, a Mezőség szélén. A faluban mára a magyar anyanyelvű­ek 300 főre fogyatkoztak. Főleg refor­mátus felekezetűek. Korábban elfoj­tott hitük és magyarságuk ezt a száz­hetven tagú gyülekezetét arra indíttat­ta, hogy az elszigetelődés láncait lever­je. Damó Hümér református lelkész vezetésével elhatározták: addig nem lesz nyugta a közösségnek, amíg nem találnak kapcsolatot Magyarországon, Kárpátalján, és a Vajdaságban. Az atyafiak első lépése Szeremlére vezetett, hiszen ez a falu korábban több menekültet is befogadott Erdély más tájairól. Az elmúlt évi látogatást viszonozva, 68 fős vendégsereg érkezett a szeremlei egyházközség meghívá­sára. Az itt-tartózkodás célja az volt, hogy az emberi kapcsolatokat és a du­nai táj szépségét vigyék magukkal. A közös kulturális bemutató alkal­mából megismertették a vendéglátók­kal az Erdélyben élő magyarság küz­delmét. Az ottani magyarság tízparan­csolata, az új zsoltárok, a versek az emberszeretetről, a nemzeti tudatról, az Istenről kapukat nyitott a lélekben az emberhez. Jó volt hallani, hogyan szervezték újjá az anyanyelvi oktatást, milyen fontos a templomok megtartá­sa, felújítása és örültünk, amikor meg­tudtuk, hogy a hollandok is sokat tesz­nek a szórványmagyarság kulturális felemelkedéséért. A helyiek viszont a messze földön híres szeremlei folklór-, ból adtak ízelítőt és Petőfi Sándor Ma­gyar vagyok című versével biztatták őket magyarságuk megtartására. Avram Marius, az apanagyfalui or­todoxok pópája, aki jóbarátként elkí­sérte paptársát, mint mondta, erre a „szellemi útra”, találóan foglalta össze a román—magyar együttélés mai ügyét. A decemberi forradalom elsősor­ban nagy reményeket hozott. Igazán jót keveset. A valláson keresztül olyan atmoszférát kell teremteni az egyszerű emberek között, hogy békével megért­sék, Romániának a napkelte nyugatról jön. Gyulafehérvári püspökségünk már ebben a szellemben tevékenyke­dik. Látja, én sem viselek szakállt, és ezért az útért nem veszik most fejemet, mint régen. Zákányi Bálint, a helyi gyülekezet lelkésze ezt a találkozást arra szeretné felhasználni, hogy a szeremlei közéletet összevarrja. Feltétlenül fontos felismerni, hogy a problémák gyökere azonos. Él­jünk Szeremlén vagy Apanagyfalun, hitbéli és társadalmi életünk hasonló hiányokkal és gondokkal terhelt. A magára hagyott hit és egyéniség hozza ezeket felszínre. A bibliai „Egymás terhét hordozzátok” paran­csolatának eleget téve a magunk gondjai a másokéval összemérhetővé válnak, totális súlyukat elvesztik és a megoldás reménységét adják. A va­sárnapi istentisztelet fő mondata is az volt, figyeljünk egymásra és Isten­re. Papp Zoltán • A hit erejével. RAJHONA ÁDÁM KECSKEMÉTI BEMUTATKOZÁSÁRÓL Sztárszínésszel . erősödött a társulat — Kaposvári színészként, mint szakavatott idegenvezető kalauzolta oldalátogató ismerőseit a városban, noha erdélyi származék. A Temesvá­ri Magyar Állami Színháztól került Magyarországra. Kecskemétet is be­mutatná? — Még korai volna. Kétszer jártam itt. Egyszer a Bíborsziget­tel. egyszer a Ruszt által rendezett Téli regét néztük meg. A magyar színházi megújulás egyik erjesztője volt akkoriban Kecskemét. Terve­zem, hogy hamarosan körülbicikli­zem a várost. Gyönyörű belvárosát ismerem, csodálom, de nem csak a templomos főtér érdekel. — Mindenben olyan következetes, mint színházi szerepformálásaiban? A végére akar járni mindennek. — Itt már otthonosabb képző­művész barátaim megígérték, hogy segítenek a kapcsolatteremtésben. — Igazgatója évekig élt Katona József városában, helyi ügyekben is számíthat rá. — Hívására szerződtem Veszp­rémből ebbe a szép városba. Moti­válta döntésemet, hogy Micu Dán román rendezőt is idehívta. Ré­gebbről ismerem, nagyra becsülöm ezt a modern színházi szakembert. — És Rajhona Ádám? — Molnár Testőrében a szí­nészt alakítom. — Parádés feladat. Méltó az or­szág legjobb társulataiban a közön­ség és a kritika elismerését kiérde­melve gyönyörű szerepekben bizo­nyító művészhez. Emlékszem szigo­rúan konok Kálvin Jánosára a Sütő­drámában. Legutóbb a Játékszíni Bánk bánban címszereplőként hívta föl magára a figyelmet. Megköszön­ném, ha fölidézné néhány fontosnak érzett alakítását. — Voltam Első isten A szecsuá- ni jólélekben, Kopjáss doktor a Rokonokban mint kaposvári szí­nész. A pesti Katona József Szín­házban A Manó Szerebrjakov professzorát játszottam. — A testőr sok színészt csábított az öncélú mókázásra, noha Molnár remekét bohózatba ojtott tragikum, mint ezt Kosztolányi kifejtette. — Remélem, hogy a mi előadá­sunkból kitűnik: a csillogás, a ko- médiázás csak ürügy az író szá­mára, hogy sok mindent elmond­jon a nőről, a férfiról, az életről. Felfogásunk szerint arról szólt, hogy minden ember kicsit játékos­ként éli az életét. A kérdés az, hogy meddig lehet az élet nagy kérdéseit erkölcsi parancsainkkal összhangban játéknak tekinteni.- Tudtommal a Játékszínhez is szerződés köti. — Egy szerepet vállaltam ott is. Dolgoznom kell, 3 gyermekem van. — Gyakran láthatjuk a képernyőn és a mozivásznon is. Mikor forgatott utoljára? — Több filmszerepet alakítot­tam az elmúlt másfél évtizedben. A napokban. Dobrai György, Ko­vácsi János és Gyarmati Lívia rendezők foglalkoztattak idén. — Köszönöm válaszait. Viszontlá­tásra a kecskeméti színpadon,.a^tévé. képernyőjén, a filmszínházakban. Wjiwnt» íifivio nncii o.ííaíív Heltai Nándor ÖT IRÁNYBÓL A CÉLHOZ Hegymászás jótékony céllal Öt kontinens alpinistái, köztük egy vak és két gyermek, vesznek részt az „Interkontinentális hegy­mászás a világért” elnevezésű ex­pedícióban, hogy feljussanak a svájci Alpok egyik legnehezebben megmászható csúcsára, az Eiger- re. A szeptember 19. és 22. közt sor­ra kerülő túra célja — amellyel egyidejűleg hasonló expedíciók in­dulnak útnak a világ minden részé­ben, a Mount Everesttől az angliai dombokig —, hogy pénzt gyűjtse­nek a különböző ENSZ-progra- mok céljaira. Ilyen program példá­ul egy pakisztáni falu ivóvízellátá­sának biztosítása vagy a csónako­kon élő ázsiai menekültek védelme kalóztámadásokkal szemben. A 3790 méter magas Eiger megmászására induló expedíció angol vezetője, Edwin Drum­mond elmondotta, azért válasz­tották ezt a hegycsúcsot, hogy bebizonyítsák: ezután az együtt­működés szelleme diadalmasko­dik a hódítás vágya fölött, amely akkor érvényesült, amikor az Ei­ger félelmetes északi oldalát első ízben hódította meg két német és két osztrák alpinista, akiket 1938-ban Hitler kitüntetett. Ezút­tal az északi oldalon az amerikai Jim Bridwell és az argentin Silvia Fitzpatrick indul rohamra a hegycsúcs ellen. Egyébként az ex­pedíció öt irányból készül feljutni az Eigerre. SZEPTEMBER 26—28. Menedzsmentnapok Menedzsmentnapokat rendez szeptember 26-ától 28-áig a Buda­pesti Műszaki Egyetem Manage­ment Szakkollégiuma, a BME „E” épületében. A rendezvény fővédnö­ke Kupa Mihály-pénzügyminiszter és Palotás János országgyűlési kép­viselő, a VOSZ elnöke. A rendez­vénnyel az egyetemi, főiskolai hall­gatók érdeklődését akarják felkel­teni a menedzsmentismeretek iránt. A háromnapos konferencián lehe­tőség nyílik menedzserekkel, vállal­kozókkal való találkozásra, esetleg további kapcsolatok kialakítására is. Mindezt kedden, sajtótájékozta­tón Veréb Elemér ismertette a szer­vezők nevében. A program szeptember 26-án, es­te fél 9-kor a Goldmann György téren utcabállal és divatbemutató­val kezdődik. A műsorról elhang­zott, hogy a rendezők a szakmai előadásokat vidám hangulatú, fia­talos programokkal „fűszerezik”. Sor kerül vetélkedőre és megrende­zik a szakkollégisták találkozóját is. A három nap során mintegy 20 szakmai előadás hangzik cl. így pél­dául Nádor Éva, az Ernst and Young Rt. részéről „Tanáccsal tele a padlás, avagy mit csinál egy tanácsadó cég” címmel; Bolyky Já­nos, az Ipari Kockázati Tőke Kft. részéről: „A kockázati tőke Magyarországon” címmel tart elő­adást. Szirmai Péter (VOSZ) elő­adása a vállalkozók és a vállalkozá­sok korlátáit és lehetőségeit taglal­ja. Harsányi Zsolt, a Centroinvest képviseletében a Vállalkozás sza­badsága és a szabadság vállalkozá­sa címmel tartja meg előadását. Az eseménysor szeptember 28-án este 8 órától a Grand Hotel Hungá­riában menedzserbállal zárul. (MTI) Ismét Halasi Szüret Szüreti hívogató csalogatja város­szerte a hét végén rendezendő hagyo­mányos Halasi Szüretre a városlakó­kat. A kétnapos rendezvény bővelke­dik hasznos és szórakoztató, de fő­ként látványos programokban. Pénteken, szeptember 20-án orszá­gos futóversenyt indít a városi atléti­kai szövetség az Általános Művelő­dési Központ elől, 17 órától. A/ ÁMK épületében ezt követően Szen- •dőfi Pál festőművész kiállítása nyílik, a Gőzön István Művelődési Köz­pontban pedig idős és ifjabb Tóth Abonyi Balázs népművészek, neves szíjgyártó mesterek mutatkoznak be. Mesterségek címmel. Este közös nép­táncestet tart a Csíkszeredái Hargita és a Halas Táncegyüttes a város főte­rén. A táncos folklór bemutatása más­nap ugyanitt folytatódik. Szüreti me­nyegző címmel lakodalmi tánchagyo­mányokból láthat válogatást a kö­zönség. A délelőtt folyamán még sza­badtéri játékkal várja a gyerekeket a kecskeméti Maskarás együttes. A programok csúcspontja, a szüre­ti felvonulás 13.30 órakor indul a lo­vasiskolától a főtérre, ahol 15 órakor nyitja a szüreti fesztivált a város pol­gármestere. Az évek során megismert egy üt lesek a környékről, de a hatá­rainkon túlról is érkeznek, így Ba­ja, Csongrád, Szakmár, Üllés, Ma­kó, Csíkszereda, Magyarkanizsa küldi el színpompás viseletekben csoportjait, hogy ékesítsék a feszti­vál programját. Napközben a hagyományos kira- .kodóvásár, játszóudvar, kézműves­műhely várja a bámészkodókat. Este az ÁMK-ban szüreti bál. a Gózonban pedig táncházi vigadó zárja a mulatságot. J Díszsallangok Tóth Abonyi Balá/.sék műhelyéből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom